A versenyjog együttműködéssel kapcsolatos területének ismerete azért nélkülözhetetlen a vállalkozások számára, mert az egységes belső piac térnyerésével bizonyos magatartások hatása túlterjeszkedik a Magyar Köztársaság területén, ezért nemcsak a nemzeti jog alapján bírálható el az adott jogsértés, hanem a közösségi jog alapján is. Az utóbbi esetben azonban a vállalkozások nem feltétlenül csak a magyar versenyhatósággal találhatják szembe magukat, hanem más tagállamok versenyhatóságaival, vagy magával az Európai Bizottsággal is.
Jogszabályi háttér
EK-rendelet, EK-Szerződés
A tagállamok versenyhatóságainak együttműködését a vonatkozó EK-rendeletek szabályozzák. A Tanács 1/2003/EK rendelete az EK-Szerződés (EKSz) 81. és 82. cikkében lefektetett versenyszabályok végrehajtásáról rendelkezik, részleteiben szabályozza az európai dimenziójú versenykorlátozó megállapodások (81. cikk) és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélések tilalmába (82. cikk) ütköző jogsértések vizsgálata során irányadó eljárásrendet, többek között a Bizottság által folytatott rajtaütés szabályait is.
Az EKSz alkalmazása
Tekintettel arra, hogy 2004. május 1-je óta a nemzeti versenyhatóságok, így a Gazdasági Versenyhivatal is közvetlenül alkalmazhatja az EKSz 81. és 82. cikkét a tagállamok közötti kereskedelmet érintő jogsértések vizsgálata esetén, az Európai Unió versenyhatóságai közötti együttműködés e téren is felélénkült, hiszen a több tagállam területét érintő kartellek vagy gazdasági erőfölénnyel való visszaélések vizsgálata során nélkülözhetetlenné vált a versenyhatóságok összehangolt fellépése, és a birtokukban lévő információk kicserélése.
A fúziós engedélykérés szabályozása
A fúziós engedélykérés – az új összefonódási rendeletnek köszönhetően – egy hatékonyabb rendszert vezetett be, amelynek az a lényege, hogy mindig a legjobb helyzetben lévő hatóság bírálja el a kérelmezett összefonódást. A Tanács 139/2004/EK rendelete a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésének szabályait tartalmazza, amelyek a közösségi léptékű fúziók engedélyezése során követendő eljárásra vonatkoznak.
Szabályozási átfedések
Bár az 1/2003/EK rendelet és a 139/2004/EK rendelet szabályai az acquis communautaire részeként egyaránt közvetlenül alkalmazandók Magyarországon is, bizonyos alkalmazási rendelkezéseket a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) XVI. fejezete is tartalmaz. Ennek alapján az EKSz 81. és 82. cikkének alkalmazása során a Tpvt. rendelkezéseit az 1/2003/EK rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni, a közösségi léptékű összefonódások esetében pedig a Tpvt. rendelkezései csak akkor alkalmazandók, ha a 139/2004/EK rendelet így rendelkezik.
Az Európai Versenyhálózat
Az Európai Versenyhálózat (angolul European Competition Network, röviden ECN) tömöríti az Európai Unió tagállamainak versenyhatóságait és az Európai Bizottságot. A Hálózat szerepe abban áll, hogy teret biztosítson a hatóságok közötti együttműködésnek, amelynek legfontosabb területei az ügyelosztás, az információcsere és az ügyáttétel. Az előbbi két terület az EKSz 81. és 82. cikke alapján folyó versenykorlátozó megállapodások és gazdasági erőfölénnyel való visszaélések vizsgálata során tekinthető az együttműködés leghatékonyabb eszközének, míg a harmadikként említett ügyáttételt a fúziós eljárások során alkalmazzák a versenyhatóságok.
Az ügyelosztás
Az 1/2003/EK rendelet lehetőséget biztosít arra az ECN tagjainak, hogy szükség esetén "csereberélhessék" egymás között az ügyeket. Természetesen a Hálózaton belüli ügyátadás sohasem ad hoc jellegű, szigorú szabályokhoz kötött.
Az ügyátadás folyamata
Az ügyátadás folyamata a következő: az eljárás megindítását követően a tagok haladéktalanul tájékoztatják egymást e tényről az ún. ECN ügyregiszteren keresztül, amely egy kódolt, bizalmas adatokat tartalmazó elektronikus adatbázis. A tagok az ügyregiszterből szereznek tudomást egy tagállami versenyhatóság eljárásáról, amely tény önmagában nem zárja ki azt, hogy egy másik tagállam versenyhatósága is eljárást indíthasson ugyanabban az ügyben. Amennyiben az eljárást a Bizottság indította meg, a Gazdasági Versenyhivatal megszünteti az általa hivatalból indított versenyfelügyeleti eljárást.
Azon túl, hogy egy másik nemzeti versenyhatóság eljárásindítása alapja lehet annak, hogy a Gazdasági Versenyhivatal is eljárást indítson, a többi ECN-tag eljárása annak alapjául is szolgálhat, hogy a magyar versenyhatóság felfüggessze vagy megszüntesse a saját eljárását, amennyiben utóbb úgy látja, hogy eljárása okafogyottá vált.
Az ügyelosztás célja
Az ügyelosztás célja, hogy az eljáró versenyhatóság területén a vizsgált magatartásnak legyen versenyhatása, vagy a magatartás az ő területéről induljon ki, továbbá abban a helyzetben legyen, hogy megfelelően kiküszöbölje a versenysérelmet. Egy esetleges ügyátadás nem akadályozza meg az ECN-tagokat abban, hogy az átadó hatóság utóbb aktívan közreműködjön a tényállás felderítése során, akár úgy, hogy eljárási segítséget nyújt egy, a területén lefolytatott rajtaütés kivitelezéséhez, vagy a rendelkezésre álló bizonyítékait átadja a "fogadó" hatóságnak.
Információcsere
Az ECN tagjainak az 1/2003/EK rendelet 12. cikke alapján lehetőségük van arra, hogy a tudomásukra jutott, birtokukba került információkat, adatokat, dokumentumokat átadják egymásnak, amelyet a "fogadó" hatóság a saját eljárása során jogosult bizonyítékként felhasználni. Az információcsere a bizalmas információkra, köztük az üzleti titkokra és a személyes adatokra is vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a Gazdasági Versenyhivatal – csakúgy, mint a többi tagállam versenyhatósága – az eljárásai során tudomására hozott üzleti titkokat is jogosult kiadni az ECN tagjainak, a 12. cikk szerinti információcserének kiterjedt garanciális szabályai vannak annak érdekében, hogy a vállalkozások érdekei csak a feltétlenül szükséges mértékben szenvedjenek csorbát.
Ilyen garancia például, hogy abban az esetben, ha a Gazdasági Versenyhivatal által folytatott versenyfelügyeleti eljárás során a 12. cikk alapján beszerzett bizonyítékokat használnak, akkor az eljáró Versenytanács döntésének indokolásában az 1/2003/EK rendelet által előírt feltételek teljesülésének bemutatásával köteles alátámasztani az ilyen bizonyítékok felhasználhatóságát. Ez a garanciális előírás is az ügyféli jogok védelmét szolgálja.
Az információhasználat korlátjai
Az első és talán a legfontosabb szabály, hogy a "fogadó" versenyhatóság a 12. cikk alapján beszerzett információt kizárólag az EKSz 81. és/vagy 82. cikke alapján indított eljáráshoz használhatja fel, tehát a nemzeti jog alapján folyó eljárásaira általában nem vonatkozik az engedély, csak abban az esetben, ha párhuzamosan, a közösségi jog alapján is folyik az eljárás, és a két jogalap nem vezet ellentétes eredményre. * A 12. cikk alapján beszerzett információ a majdani szankciók alkalmazásához csak a beszerzésének eredeti tárgyában folytatott eljáráshoz használható fel. * A természetes személyekkel szemben alkalmazni kívánt szankciókhoz csak akkor használható fel a 12. cikk alapján beszerzett információ, ha az átadó hatóság joga az EKSz 81. vagy 82. cikkének megsértése esetén hasonló szankciókat ír elő, mint a "fogadó" hatóság joga. Ilyen szankció hiányában feltétel, hogy az információt oly módon szerezték be, amely a természetes személyek védelemhez való jogait a "fogadó" hatóságra irányadó szabályozás szerint azonos mértékben biztosítja, azonban ez esetben sem használható fel az információ szabadságvesztés büntetés kiszabásához.
Az ügyáttétel
A 139/2004/EK rendelet lehetőséget biztosít arra a nemzeti versenyhatóságoknak és az Európai Bizottságnak, hogy meghatározott fúziós ügyek áttételét kezdeményezzék.
Az ügyáttétel rendszere folytán egy olyan fúzió vizsgálatát, amely a küszöbszámok – melynek pontos meghatározását a fúziós rendelet 1. cikke tartalmazza – alapján bizottsági hatáskörbe tartozna, mégis egy vagy több tagállam végzi el, mert az összefonódás az érintett tagállam(ok)ban egy elkülönült piacot érint. Az ügyáttételi rendszer arra is lehetőséget biztosít, hogy egy olyan fúzió vizsgálatát, amely a küszöbszámok alapján egy vagy több tagállam hatáskörébe tartozna, vagyis nem éri el a fúziós rendelet szerinti közösségi léptéket, mégis a Bizottság folytassa le, tekintettel annak jelentős határokon átnyúló hatásaira.
Helyszíni vizsgálat a Bizottság felkérése alapján
A helyszíni vizsgálat, vagy közismertebb nevén rajtaütés lefolytatására a Bizottság is felkérheti a tagállamokat, amelynek során az adott tagállam versenyhatóságának tisztviselői segítséget nyújthatnak a Bizottságnak. Ilyen típusú "asszisztenciára" Magyarországon is több alkalommal sor került az eljárás alá vont vállalkozások nem kis megrökönyödésére. * Amennyiben a Bizottság kéri fel a Gazdasági Versenyhivatalt a helyszíni vizsgálati cselekményhez történő segítségnyújtásra, ugyanúgy szükség van bírói engedély beszerzésére, mint a nemzeti jog alapján folyó eljárásokban. Ez abban az esetben is igaz, ha a Bizottság közvetlenül folyamodik a bírói engedélyért. A bíró akkor engedélyezi a Bizottság magyarországi rajtaütését, ha teljesülnek az 1/2003/EK rendelet és a 139/2004/EK rendelet feltételei. * A nemzeti bíróság azt ellenőrzi, hogy a Bizottság határozata hiteles-e, és az előirányzott kényszerítő intézkedések nem önkényesek, illetve túlzottak-e a helyszíni vizsgálat tárgyának figyelembevételével. A nemzeti bíróság a kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzése során közvetlenül vagy a tagállam versenyhatóságán keresztül részletes magyarázatot kérhet a Bizottságtól, különösen arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnak milyen alapon van gyanúja a EKSz 81. és 82. cikke megsértésére, valamint hogy mennyire komoly a feltételezhető jogsértés, illetve milyen jelleggel keveredett az ügybe az érintett vállalkozás. Ugyanakkor a nemzeti bíróság nem kérdőjelezheti meg a helyszíni vizsgálat szükségességét, és nem követelheti, hogy bocsássák rendelkezésére a Bizottság irataiban lévő adatokat. A bizottsági határozat jogszerűségét kizárólag a luxemburgi Bíróság vizsgálhatja felül.
A fúziós ügyáttételi rendszer
A fúziós ügyáttételi rendszer kétirányú lehet:
– a fúziós rendelet 9. cikke alapján a Bizottság teszi át az összefonódás vizsgálatát a tagállam(ok)hoz, vagy
– a fúziós rendelet 22. cikke alapján a tagállamok kezdeményezik az ügy áttételét a Bizottsághoz.
Az áttétel feltételei
A fúziós rendelet 9. és 22. cikke alapján csak akkor van helye ügyáttételnek, ha az összefonódás engedélyezése iránti kérelmet már formálisan is benyújtották valamelyik versenyhatósághoz. A 2004. május 1-je óta élő rendszer azonban kellőképpen rugalmas, így nemcsak a formális bejelentéseket követően teszi lehetővé az ügyáttételt, hanem még a fúziós bejelentés megtétele előtt is. Ennek a lehetőségnek az a célszerűségi oka, hogy a gyakorlatban, a legtöbb esetben már alapvető információkból is látszik, hogy egy összefonódást melyik versenyhatóságnak kellene elbírálnia, függetlenül a közösségi küszöbszámok teljesülésétől. A fúziós kérelem benyújtása előtti ügyáttétel kereteit a fúziós rendelet 4. cikk (4) és (5) bekezdése teremti meg, amely az érintett vállalkozások számára biztosítja annak lehetőségét, hogy a fúzió áttételét kezdeményezzék. A vállalkozások számára az új ügyáttételi rendszer e tekintetben oly módon biztosítja kérelmük mielőbbi elbírálását, hogy a Bizottság haladéktalanul megküldi a hozzá eljuttatott beadványt és az ügy egyéb iratait a tagállamok versenyhatóságaihoz, amelyeknek 15 munkanap áll rendelkezésükre, hogy érdemben reagáljanak az áttétellel kapcsolatos kérelemre.
Az Európai Bizottság eljárása
Bizonyos esetekben az Európai Bizottság folytatja le az eljárást a nemzeti versenyhatóságok helyett, főként akkor, amikor a feltételezett jogsértés * versenyre gyakorolt hatásai háromnál több tagállam területén jelentkeznek; * bizonyos vonatkozásai egyéb közösségi rendelkezéshez szorosan kapcsolódnak; * esetleges következményei felvetik a Közösség érdekében a közösségi versenypolitika alapján történő beavatkozás szükségességét.
Az EKSz 81. és 82. cikke alapján folyó eljárás specifikumai
Amennyiben a tagállami versenyhatóság úgy dönt, hogy a tagállami kereskedelem érintettsége esetén az EKSz 81. és 82. cikkének megsértése miatt is eljárást indít, több eljárási sajátossággal is számolnia kell. Az ügyelosztásról szóló részben már volt szó az ECN tagjainak informálásáról az ügyindítás kapcsán. A tagok informálása azonban az eljárás során is kötelezettsége az ügy "gazdájának". Ez oly módon történik, hogy a versenyhatóság a végső döntésének meghozatala előtt rövid dokumentumban tájékoztatja az ECN tagjait várható döntéséről, többnyire angol nyelven.
A tagállamok versenyhatóságai minden olyan ügyben kötelesek konzultálni a Bizottsággal, amelybe a közösségi jog alkalmazása beletartozik. A Gazdasági Versenyhivatal hivatalból indított versenyfelügyeleti eljárásaiban az eljáró Versenytanács az érdemi döntésének meghozatala előtt előzetes álláspontjában tárja az ügyfelek elé a tényállást, a rendelkezésre álló bizonyítékokat és jogi következtetéseit s várható döntését, amelynek célja az ügyfelek védekezési jogának megfelelő biztosítása.
Az előzetes álláspont megküldése
Az eljáró Versenytanács az általa készített előzetes álláspontot az EKSz 81. és/vagy 82. cikkei alapján folyó eljárásokban a tárgyalás kitűzése előtt megküldi az Európai Bizottságnak, továbbá indokolt esetben az érintett tagállami versenyhatóságnak. Ez esetben a tárgyalás leghamarabb a Bizottság értesítését követő harmincadik napra tűzhető ki, amely időtartammal az elintézési határidő meghosszabbodik. A Bizottság kérésére a Gazdasági Versenyhivatal az 1/2003/EK rendelet alapján a birtokában lévő és az ügy értékeléséhez szükséges egyéb dokumentumokat is köteles a rendelkezésére bocsátani.
A konzultáció jelentősége
A Bizottsággal folytatott konzultációnak olyan szempontból van kiemelkedő jelentősége, hogy a konzultáció megtörténte a versenyhatóság döntésének érvényességi kelléke, amelynek elmaradása adott esetben olyan lényeges eljárási szabálysértésnek minősülhet, amely az ügy végkimenetelét érdemben befolyásolta. Következésképpen a versenyhatóság határozatának bírósági felülvizsgálata során a konzultáció elmaradására alappal hivatkozhatnak az ügyfelek. Fontos hangsúlyozni, hogy az eljárás alá vont vállalkozások és a határozat felülvizsgálatát végző bíróság a konzultációval kapcsolatban kizárólag annak megtörténtére vonatkozóan jogosult információkat kérni a versenyhatóságtól, a Bizottság véleményének tartalma még a bíróságok előtt is "nem betekinthető" irat marad. Amennyiben valamely perben a bíróság meg kívánja ismerni a Bizottság álláspontját, külön végzéssel megkeresést kell intéznie a közösségi versenyfelügyeleti szervhez. A Bizottság megkeresésében szereplő adat vagy jogkérdésben kifejtett álláspont bizonyítékként felhasználható.
A Bizottság beavatkozása
A Bizottsággal folytatott konzultáció további jelentősége abban áll, hogy az eljáró Versenytanács előzetes álláspontjának ismeretében dönthet úgy a Bizottság, hogy maga is eljárást indít. Ez esetben a Gazdasági Versenyhivatal konkrét ügyre vonatkozó hatásköre megszűnik. A Bizottság az 1/2003/EK rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján "elveszi" az ügyet a nemzeti versenyhatóság(ok)tól, amennyiben:
– az ECN tagjai egymásnak ellentmondó döntést hoznának ugyanazon ügy vizsgálata során;
– a tervezett döntés konfliktusban áll a közösségi joggal;
– a Hálózat tagjai nincsenek döntési helyzetben;
– a közösségi versenypolitika fejlesztése érdekében indokolt;
– az érintett nemzeti versenyhatóságok nem ellenzik az "ügyelvételt".
Helyszíni vizsgálat (rajtaütés)
A helyszíni vizsgálat (rajtaütés) engedélyezése
Az 1/2003/EK rendelet alapján valamely tagállam versenyhatósága a saját területén más tagállam versenyhatóságának nevében és költségére megvalósíthat minden, nemzeti joga szerinti helyszíni vizsgálatot vagy egyéb tényfeltáró intézkedést annak érdekében, hogy lehetővé váljék az EKSz 81. vagy 82. cikke sérelmének megállapítása. Az ily módon megszerzett információk cseréjére és felhasználására a 12. cikk szabályait kell alkalmazni.
A bizottsági rajtaütések menete
A Bizottság által folytatott rajtaütések menete lényegét tekintve nem sokban különbözik a nemzeti jog alapján folyó eljárások rajtaütéseitől. A helyszíni vizsgálatot többnyire a Bizottság tisztviselői vagy más meghatalmazott személyek folytatják le. A gyakorlatban a Bizottság arra törekszik, hogy mindig olyan kollégákat küldjön a helyszínre, akik beszélik az érintett tagállam nyelvét, elkerülve ezzel az esetleges nyelvi hiányosságokból adódó félreértéseket. Ezenkívül gyakori, hogy az adott tagállam versenyhatóságának tisztviselői is elkísérik a Bizottság munkatársait a helyszínre, és az iránymutatásaiknak megfelelően segédkeznek a helyszín átkutatásában. A Bizottság a helyszíni vizsgálat előtt megfelelő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam versenyhatóságának, amelynek területén a vizsgálatra sor kerül.
Versenyhatósági jogosítványok
Fontos hangsúlyozni, hogy a bizottsági helyszíni vizsgálati cselekmény során az adott tagállam versenyhatóságának munkatársai egyáltalán nem látnak el irányítási feladatokat, a munkájukat ez esetben a Bizottság útmutatásának megfelelően, az általa előírt rendben végzik, a Bizottság tisztviselőit megillető jogokkal rendelkeznek.
Az írásbeli meghatalmazás
A Bizottság tisztviselői és egyéb kísérő személyek jogkörüket írásbeli meghatalmazás felmutatásával gyakorolják, amely meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját. A meghatalmazás tartalmazza azoknak az eljárási bírságoknak a felsorolását, amelyek kiszabására a Bizottság jogosult, amennyiben a helytelen, hiányos vagy félrevezető tájékoztatással – akár gondatlanságból, akár szándékosan – akadályozzák a tényállás feltárását, az intézkedés foganatosítását. Az eljárási bírság összege akár a vállalkozás előző üzleti évben elért összforgalmának egy százaléka is lehet.
A Bizottság jogosítványai a rajtaütés során
A Bizottság által a helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselőknek és egyéb kísérő személyeknek jogukban áll, hogy: a vállalkozásoknak és a vállalkozások társulásainak bármely helyiségébe, területére és közlekedési eszközébe belépjenek; az üzletmenethez kapcsolódó könyveket és más feljegyzéseket megvizsgálják függetlenül attól, hogy milyen eszközön tárolják ezeket; bármilyen formában elkészítsék vagy megszerezzék az ilyen könyvek vagy feljegyzések másolatát vagy kivonatát; a helyszíni vizsgálathoz szükséges időre és mértékben lepecsételjenek bármilyen üzlethelyiségeket, könyveket vagy nyilvántartásokat; magyarázatot kérjenek a vállalkozás vagy a vállalkozások társulásának bármely képviselőjétől vagy dolgozójától az ellenőrzés céljához és tárgyához kapcsolódó tényről vagy dokumentumról, valamint a választ rögzítsék. * A Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal tisztviselőinek jogosítványai közötti különbség például, hogy a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálói a helyszíni vizsgálati cselekmény során jogosultak lefoglalni a vizsgálat tárgyához nem kapcsolódó, a bírói engedélyben nem foglalt, de a versenykorlátozó megállapodás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának a nemzeti jog (Tpvt. 11. § és 21. §-a) és a közösségi jog (EKSz 81. és 82. cikk) alapján történő megsértésére utaló bizonyítási eszközről másolatot készíteni, illetve lefoglalni. Ilyen esetben a vizsgálók utólag folyamodnak a bírói engedélyért, amennyiben a kérelmük nem jár sikerrel, a bizonyítási eszközt vagy annak másolatát visszaadják a jogosultnak, és természetesen bizonyítékként sem használhatják fel annak tartalmát. A Bizottság tisztviselőinek jogosítványai e tekintetben sokkal szűkebbek, mint a magyar versenyhatóságé, hiszen a Bizottság csak az eljárás tárgyához kapcsolódó bizonyítási eszközökről jogosult másolatot készíteni, azt azonban a Bizottság dönti el, hogy mi tartozik az eljárás tárgyához.
A rajtaütést elrendelő határozat
A vállalkozások és vállalkozások társulásai kötelesek magukat a Bizottság által határozatban elrendelt helyszíni vizsgálatnak alávetni. A határozat meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, megjelöli a vizsgálat kezdetének napját, és feltünteti az alkalmazható szankciókat, valamint azt a jogot, hogy a határozat a Bírósággal felülvizsgáltatható. Lényeges különbség a bizottsági és a magyar versenyhatóság által folytatott rajtaütések között, hogy a GVH által kezdeményezett bírói engedély ellen nem lehet fellebbezni, és bírósági felülvizsgálata sem kérhető, az ügyindító végzés ellen – amelyet a rajtaütés kezdetén a bírói engedéllyel együtt adnak a helyszínre érkező vizsgálók – pedig nincs helye jogorvoslatnak.
Egyéb helyiségek helyszíni vizsgálata
A Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal egyaránt jogosult helyszíni vizsgálati cselekményt végezni az igazgatók, a vállalatvezetők és a vállalkozások egyéb dolgozóinak otthonában és magáncélú közlekedési eszközében, ha megalapozottan feltehető, hogy a helyszíni vizsgálat tárgyához kapcsolódó bizonyítékokat ott tárolják.
Közösségi és nemzeti eljárásjog eltérése
A különbség a közösségi és a nemzeti eljárásjog alapján folyó rajtaütés között ez esetben is az, hogy a Bizottság rajtaütést elrendelő határozatának bírósági felülvizsgálata kérhető. A Bizottság határozatában megállapítja a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, kijelöli a kezdés időpontját, valamint feltünteti a határozat elleni, a luxemburgi Bíróság általi felülvizsgálat jogát. A határozatnak elsősorban meg kell állapítania, milyen okok vezették a Bizottságot arra a következtetésre, hogy a gyanúja megalapozott.
A bizottsági rajtaütés általános szabályaihoz hasonlóan, a magáncélú lakásokban, helyiségekben, közlekedési eszközökben addig nem foganatosítható a helyszíni vizsgálati cselekmény, amíg a Fővárosi Bíróság előzetesen nem engedélyezte annak végrehajtását. A nemzeti bíróság ez esetben sem kérdőjelezheti meg a helyszíni vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére a Bizottság irataiban foglalt adatokat. A bizottsági határozat jogszerűségét kizárólag a luxemburgi Bíróság vizsgálhatja felül.
Az államtitok megismerése
Érdekessége a Bizottság által folytatott rajtaütéseknek, hogy amíg a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálói – megismerési, betekintési engedély hiányában – nem ismerhetik meg az államtitkot tartalmazó dokumentumokat, a Bizottság tisztségviselőitől államtitokra hivatkozással nem lehet megtagadni egyetlen dokumentum, adat vagy nyilvántartás feltárását sem. A közösségi és a nemzeti eljárásrend különbözősége folytán így előállhat az a furcsa helyzet, hogy a magyar versenyhatóság nem ismerheti meg a Magyar Köztársaság államtitkát, míg egy uniós szerv jogosult abba betekinteni. Következésképpen, ha államtitkot tartalmazó irat kerül a Bizottság birtokába a rajtaütés során, maga dönt arról, hogy másolatban elviszi-e az iratot vagy sem, a vállalkozások pusztán észrevételezhetik, hogy az irat nem kapcsolódik az eljárás tárgyához, vagy nem minősül üzleti dokumentumnak, illetőleg az ügyvéd és az ügyfele közötti védett kommunikáció (legal privilege) része, amely a védekezési jog gyakorlása érdekében keletkezett.
Az érintett vállalkozás lehetőségei
Amennyiben a Bizottság államtitkot tartalmazó irat birtokába jutott a rajtaütés során, az érintett vállalkozás számára két lehetőség adódik:
– a Bizottság érdemi döntése ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmében kifogásolja az intézkedés jogszerűtlenségét (például nem tartozik az eljárás tárgyához), vagy
– ideiglenes intézkedés meghozatalát kezdeményezi az elsőfokú bíróságnál; kérelmében bizonyítania kell, hogy az államtitok Bizottság általi megismerése helyrehozhatatlan kárt okoz, amelynek elkerülése azonnali intézkedést igényel.