Bírságszankció versenyügyekben

Versenyhatósági eljárásban alkalmazható szankciók

A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának megsértése esetén a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa általában a következő szankciókat alkalmazhatja az eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben:

– megállapítja a magatartás törvénybe ütközését,

– elrendeli a törvénybe ütköző állapot megszüntetését,

– megtiltja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását,

– a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írhat elő, így különösen az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától vagy további fenntartásától való indokolatlan elzárkózás esetén szerződéskötésre kötelezhet,

– elrendelheti a megtévesztő tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét.

A felsorolt szankciók alkalmazása mellett a tilalmakat megsértő vállalkozásokkal szemben bírság is kiszabható a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 78. §-a alapján.

A bírsággal kapcsolatos mérlegelés

A hatályos szabályozás értelmében az eljáró versenytanács akkor szabhat ki bírságot az eljárás alá vont vállalkozással szemben, ha megsérti a Tpvt.-ben felsorolt, előbb említett tilalmakat. A bírság kiszabása nem szükséges velejárója a jogsértés megállapításának, az eljáró versenytanács úgy is dönthet, hogy csak a jogsértés elkövetését állapítja meg, és megtiltja a kifogásolt magatartás további folytatását. A bírság kiszabása tehát teljes mértékben az érdemi döntéshozó mérlegelési jogkörébe tartozik. Amennyiben az eljáró versenytanács szerint a vizsgált magatartás vagy gyakorlat jellegénél fogva nem tartozik a csekély súlyú jogsértések kategóriájába, feltehetően a bírságszankció alkalmazása mellett fog dönteni.

Bírságmértékek versenyhatósági eljárásokban
Az alábbi táblázat szemlélteti a Gazdasági Versenyhivatal által 2002 és 2006 között kiszabott bírságok nagyságrendjét:
Év	GVH által kiszabott bírság (millió forint)
2002	444,2
2003	792,4
2004	8 888,9
2005	3 353,5
2006	11 681,2

A bírság kiszabásának célja

A joggyakorlat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bírság kiszabásának célja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás későbbiekben tanúsított piaci magatartására befolyással legyen, vagyis elrettentse attól, hogy újabb, hasonló jogsértést kövessen el.

A Legfelsőbb Bíróság Kf.III.27.599/ 1995. 3. számú ítéletében a következőképpen fogalmazta meg a bírság kiszabásának célját: "A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a bírság kiszabásának célja az, hogy a vállalkozókat visszatartsa a tisztességtelen piaci magatartástól, és egyúttal megteremtse a gazdasági verseny tisztességét. Ez a cél pedig csak olyan mértékű bírsággal valósítható meg, amely a versenyjogsértést megvalósító vállalkozónak érezhető megterhelést jelentő anyagi hátrányt okoz."

A bírság maximuma

A kiszabható bírság összege legfeljebb a vállalkozás, illetve annak a – határozatban azonosított – vállalkozáscsoportnak a jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet, amelynek a bírsággal sújtott vállalkozás a tagja. Amennyiben a versenyjogsértés elkövetése nem a vállalkozásoknak, hanem azok társadalmi szervezetének, köztestületnek, egyesülésnek és más hasonló szervezetnek róható fel, úgy az eljáró versenytanács a kiszabott bírság összegét az adott szervezet tagvállalkozásainak előző üzleti évben elért nettó árbevétele tíz százalékához igazítja.

Tekintettel arra, hogy a törvény értelmében a versenyjogsértésért kiszabható bírság összegének maximuma az előző évi teljes nettó – tehát a belföldi és exportértékesítésből együttesen származó - árbevétel, a versenyhatóság minden versenyfelügyeleti eljárásban kéri az eljárás alá vont vállalkozásoktól a nettó árbevételi adataikat.

A bírság kiszabásának szempontjai

Az előzőekben elmondottak természetesen nem azt jelentik, hogy az eljárás végén a bírságmaximumot fogja kiszabni az eljáró versenytanács; a törvény értelmében a bírsággal kapcsolatos mérlegelési jogkörének gyakorlása során az eset összes körülményére figyelemmel kell lennie. A konkrét bírságösszeget – a Tpvt. szerint – a következő mérlegelési szempontok alapján kell meghatározni:

– a jogsértő állapot időtartama;

– a jogsértéssel elért előny;

– a jogsértő felek piaci helyzete;

– a magatartás felróhatósága;

– az ügyfél eljárást segítő együttműködő magatartása;

– a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítása.

A Tpvt. a felsorolt körülményeken kívül még azt a támpontot tartalmazza a jogalkalmazó számára, hogy a jogsérelem súlyának értékelése körében különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének fokát, a fogyasztói érdekek sérelmének körét és kiterjedtségét kell figyelembe venni.

Az eset összes körülményének figyelembevétele

A Tpvt. 78. §-a kifejezetten úgy fogalmaz, hogy a bírság összegét az eset összes körülményeire tekintettel kell meghatározni, amely kifejezést a joggyakorlat úgy értelmezi, hogy a törvényben megfogalmazott "összes körülmény" kifejezés csupán a releváns körülményekre vonatkozik, s a jogszabályi megfogalmazás csak példálózó felsorolást ad a lehetséges mérlegelési szempontokról. A Fővárosi Bíróság jogerős ítélete – amely álláspont már több ügyben is megerősítést nyert – szerint mindez azzal jár, hogy azok mindegyikének értékelése, figyelembevétele nem szükséges minden esetben csak akkor, ha az eset releváns körülményei közé tartozik. (7.K.32.143/2004/7.)

Ez a bírói jogértelmezés egyértelműen a gyakorlat igényeihez igazodik, hiszen az "összes körülmény" kategóriája tulajdonképpen sohasem határolható be teljes egészében, ezért életszerűtlen lenne elvárni a versenyhatóságtól, hogy "mindent" figyelembe vegyen, még azt is, amiről nincs tudomása, vagy amely vonatkozásban nem állnak rendelkezésére megbízható adatok.

Súlyosbító körülmények

A jogsértések szankcionálása körében több súlyosbító körülmény is figyelembe vehető, amelyeknek taxatív felsorolására nincs lehetőség, minden ügyben más és más körülmények lehetnek alkalmasak arra, hogy a mérleg nyelvét – adott esetben – az eljárás alá vont vállalkozás hátrányára billentsék el.

Fogyasztók széles körét érintő jogsértés

Az esetek többségében ugyanakkor súlyosbító körülményként értékelhető, ha a jogsértés a fogyasztók széles körét érintette. A Legfelsőbb Bíróság e körülménnyel kapcsolatban leszögezte, hogy a fogyasztók nagy tömegének megtévesztése súlyos versenyjogsértésnek számít, ezért "ilyen minősítés elegendő a bírság kiszabásához, és nem szükséges az elért anyagi előny, illetve a kár bizonyítása." (Kf.II.27.474/1995/3.)

Felróható, ismételt jogsértő magatartás

A célzott fogyasztói kör nagyságán túl súlyosbító körülményként szolgálhat a magatartás felróhatósága, vagy a korábban tanúsított azonos törvényi tényállásba ütköző magatartás. Ezzel kapcsolatban a bírói gyakorlat szerint a korábban szankcionált jogsértésnek nem kell tényállási elemeiben is teljes mértékben azonosnak lennie, elegendő, ha a versenyhatóság az azonos törvényi tényállásba ütközést megállapította egy korábbi határozatában. (Fővárosi Bíróság 7.K.33.069/2004/5.)

Enyhítő körülmények

Jogsértő magatartás abbahagyása

A versenyhatóság érdemi döntésének meghozatala során általában enyhítő körülményként veszi figyelembe, ha a vállalkozás önként felhagyott a jogsértő magatartás tanúsításával. A gyakorlat szerint azonban nem mindegy, hogy ezt a vállalkozás mikor teszi. Abban az esetben, ha a vállalkozás a versenyfelügyeleti eljárás megindítását követően hagy fel a jogsértéssel, az nem értékelhető a javára enyhítő körülményként, mert ez esetben a jogsértés abbahagyására az eljárás során, annak következményeként került sor, az abbahagyás ténye pedig a versenyhatósági megállapítás következménye. Következésképpen a vállalkozásoknak csak akkor van esélyük arra, hogy a versenyhatóság enyhítő körülményként értékelje az önkéntes "szemléletváltásukat", ha mindezt még az eljárás megindítása előtti időpont tekintetében igazolni tudják.

Együttműködés az eljárásban

Az eljárás során tanúsított együttműködő magatartás enyhítő körülményként történő megítélése sem egyszerű feladat. A vállalkozások többsége hajlamos arra, hogy már azt a tényt is enyhítő körülményként kérje figyelembe venni, hogy válaszoltak a versenyhatóság kérdéseire, holott a jóhiszemű eljárásvitel törvényi kötelezettségük. E körben az együttműködés követelménye a bírói gyakorlat szerint sokkal messzebbre mutat; a Fővárosi Bíróság egyik jogerős ítéletében a következőképpen fogalmazta meg az együttműködés elvárható szintjét: "A felperes által külön hivatkozott együttműködő magatartás nem az adott jogsértés elismerésének tényét jelenti, hanem egy nehezen felderíthető, bonyolult tényállású ügyben a további tényállás felderítését elősegítő magatartás értékelését." (7.K.31.951/2004/3.)

Veszteséges tevékenység

Gyakran hivatkoznak arra a vállalkozások annak érdekében, hogy jogsértő magatartásuk élét tompítsák, hogy a vállalkozás tevékenysége veszteséges volt, tehát nem jutott kézzelfogható előnyhöz a jogsértése révén. Egy ilyen típusú érveléssel kapcsolatban egyértelmű a joggyakorlat álláspontja: "Az a tény, hogy felperes egész évre vetített tevékenysége végül is veszteséggel zárult, nem jelenti, hogy vele szemben a bírság kiszabása mellőzhető lenne, illetve ez a körülmény a mérséklésre alapot adhatna. Ilyen értelmű következtetés ugyanis azzal járna, hogy azon jogsértést elkövetők, akik nyereséget nem hoztak létre, nem lennének bírságolhatók, illetve a bírság összegét az elért nyereséghez kellene igazítani. Mindez pedig a versenytörvény szellemével ellentétes lenne." (Fővárosi Bíróság 2.K.32.916/1992/5.)

A bírság összegének meghatározása

Megállapítható, hogy a gyakorlatban talán a bírság konkrét összegének meghatározása tekinthető a témakör legérzékenyebb pontjának, amely a leginkább alkalmas arra, hogy vitára adjon alapot. A piaci szereplők egy olyanfajta rendszer kialakítását várnák el a versenyhatóságtól, amely úgy működne, mint egy matematikai képlet, amelybe a meghatározott adatok behelyettesítésével előre kalkulálható a bírság pontos összege. A rendszer azonban nem így működik, sokak szerint nagyon helytelenül. Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, a "matematikai képlet" rendszerére történő átállás káros folyamatokat engedne útjára. Egyrészt mert nincs két egyforma ügy, másrészt egy ilyen fix rendszerben nem lenne arra lehetősége a versenyhatóságnak, hogy az adott eset releváns körülményeit értékelje, amelyek akár olyan enyhítő körülmények is lehetnek, amelyek számottevő bírságcsökkentést tennének lehetővé. Ezenfelül a versenyjogi szankciók nem akkor érik el a jogpolitikai céljukat, ha mechanikusan minden elkövetett jogsértést ugyanolyan mércével mérnek, hanem azokban az esetekben, amikor az adott versenyjogi problémát az elérhető leghatékonyabb eszközzel küszöbölik ki. Példának okáért bizonyos ügyekben az is elegendő, ha a versenyhatóság eltiltja a vállalkozást a további jogsértés tanúsításától, más esetekben pedig muszáj jelentős összegű bírságot kiszabni a vállalkozásra, mert a sokadik alkalommal nem hajlandó az általa követett gyakorlatot összhangba hozni a versenytörvény rendelkezéseivel.

Bírságközlemények

A bírságközlemények körében két közlemény tekinthető relevánsnak, az egyik az antitröszt bírságközlemény, a másik a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása tárgyú ügyekre vonatkozó közlemény (ún. fogyasztós bírságközlemény), amely egyelőre csak tervezet, a GVH még nem alkalmazza azt az eljárásaiban.

Az antitröszt bírságközlemény

A GVH közleménye a 2/2003. számot viseli, amelyet a 2/2005. számú közlemény módosított, ami a következő útvonalon érhető el a versenyhatóság honlapjáról: http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/pdf/print_4566_h.pdf.

A közlemény bevezetőjében a GVH rögzíti, hogy az adott ügy speciális körülményeire tekintettel – elkerülve a mechanikus jogalkalmazást - eltérhet a közleményben foglaltaktól.

Alkalmazási területek

Az antitrösztközlemény csak a versenykorlátozó megállapodás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütköző jogsértések esetén alkalmazható. A közleményben deklarált bírságszámítási módszer meghatározása során a versenyhatóság a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását vette figyelembe, amely szerint "a mérlegelési jogkörben hozott döntés felülvizsgálata során a bíróság azt jogosult vizsgálni, hogy a közigazgatási hatóság számba vette-e valamennyi figyelembe vehető mérlegelési szempontot, számot adott-e azok elfogadásáról vagy mellőzéséről. Amennyiben jogszabálysértés nem állapítható meg, a bírság összegének megváltoztatására nincs lehetőség, a bíróság felülmérlegelésre nem jogosult." (Kf.V.39.361/2201/4.)

A bírságösszeg meghatározásának menete

Az antitröszt bírságközlemény szerint a GVH több lépcsőben határozza meg a bírság összegét. Elsőként a bírság alapösszegéről dönt, amelynek kiszámítása során a verseny veszélyeztetettsége és a jogsértés piaci hatása együttesen, valamint a vállalkozás jogsértéshez való viszonyulása egyenlő, egyenként 30-30 százalékos súllyal esik a latba, az egyéb körülmények egytizednyi súlyt jelentenek. A legsúlyosabb esetben az alapösszeg megegyezik a releváns forgalom 10 százalékával.

A releváns forgalom

Az antitröszt bírságközlemény a releváns forgalom alatt a jogsértő vállalkozás jogellenes magatartásával érintett piacon elért forgalmat érti, amely szélsőséges esetben megegyezik a vállalkozás teljes nettó árbevételével. Egy példával szemléltetve: abban az esetben, ha a mosóporpiac szereplői kartelleznek, a bírság alapösszegének kiszámításhoz alapul vett releváns forgalom csak a mosópor értékesítéséből származó árbevételük lesz, az egyéb termékek, például öblítő, súrolószer stb. eladásából származó árbevételüket a versenyhatóság az alapösszeg számítása szempontjából nagy valószínűséggel figyelmen kívül fogja hagyni.

Az alapösszeg korrekciója

Miután a verseny veszélyeztetettsége, a jogsértés piaci hatása és a vállalkozás jogsértéshez való viszonyulása szempontjainak - pontozásos módszerrel történő – figyelembevételével megkapta a versenyhatóság a bírság alapösszegét, következik az alapösszeg korrekciója. A GVH a korrekciós tényezők között a jogsértés időtartamát, az ismétlődő jelleget, a jogsértéssel elért előnyt, valamint kartell esetén az engedékenységi politika alkalmazhatóságát veszi figyelembe. Ezen utóbbi tényezőről külön – jelenleg módosítás alatt álló – közlemény foglalkozik részletesen.

A jogsértés időtartama körében attól függően, hogy a jogsértés hány éven át tartott, felszorozható az alapösszeg az érintett évek számával. Amennyiben a versenyhatóság azt állapítja meg, hogy a vállalkozás ismételten versenyjogsértést követ el, akár duplájára is megemeli a bírság alapösszegét. Abban az esetben, ha jogsértéssel elért előnyt sikerül számszerűsítenie a GVH-nak, annak háromszorosa lesz a kiszabott bírság. Fontos megjegyezni, hogy ez esetben sem haladhatja meg a kiszabott bírság a törvényi maximumot (a határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevétel 10 százaléka).

A fogyasztós bírságközlemény

A GVH fogyasztós bírságközleménye a cikk megírásának idején csak tervezetként funkcionál, annak szövege a Hivatal honlapján olvasható: http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/pdf/elemzesek_vitaanyagok_fogybirsag_2007_05_30.pdf

A fogyasztós bírságközlemény kiadásának oka, hogy az antitrösztügyekben kiszabandó bírság meghatározásának szempontjaihoz hasonlóan a GVH elnöke, valamint a GVH Versenytanácsának elnöke közleményben kívánja összegezni a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmával kapcsolatos ügyekben kiszabandó bírság meghatározásának szempontjait is.

A bírság alapösszege

A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütköző ügyekben a jogsértés különböző jellege miatt az antitröszt bírságközleményhez képest máshogyan alakul a bírság alapösszegének kiszámítása.

Bizonyos esetekben az alapösszeg vetítési alapja a releváns forgalom, ami a jogsértő vállalkozás jogellenes magatartásával érintett piacon elért árbevételt jelenti, azonban a fogyasztós ügyekben a főszabály az adott reklámkampány kommunikációs költségének alapulvétele.

Abban az esetben, ha a Versenytanács azt állapítja meg, hogy a jogsértő reklám becsalogató jellegű volt – ez főként a nagy hipermarketek reklámozási gyakorlatára jellemző –, nemcsak az érintett árukhoz kötődő forgalmat fogja számításba venni, hanem egy szélesebb, adott esetben a teljes termékkört.

Súlyosbító és enyhítő körülmények

Tekintettel arra, hogy a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos ügyek eltérő megközelítést igényelnek, a közleménytervezet kifejezetten nevesíti a "klasszikus" súlyosbító körülményeket, amely körbe sorolható például, ha a jogsértés újszerű vagy bizalmi jellegű árura vonatkozik. Ennek oka, hogy nem hagyományos, illetve bonyolultabb termékek esetén a fogyasztók kiszolgáltatottsága jóval nagyobb, ezért az ilyen piacokon a vállalkozásokra (például bankok) is fokozott felelősség hárul.

A közleménytervezet szerint adott esetben enyhítő körülménynek minősülhet, ha a fogyasztó a döntésének meghozatala előtt más forrásból is szerezhetett helytálló információkat az adott termékről vagy szolgáltatásról.

A bírság kiszabásának körében fontos mérlegelési szempontot jelenthet a fogyasztóknak szóló tájékoztatás intenzitása, az érintett fogyasztói kör nagysága, a reklámállítás tartalma, az effektív piaci hatás, a vállalkozás jogsértéshez való viszonyulása, a felróhatósági mérce, az együttműködő magatartás és az okozott hátrány kompenzálására tett kísérlet.

Korrekciós szempontok

Az antitröszt bírságközleményhez hasonlóan a fogyasztós bírságközlemény is lehetőséget teremt a számított alapösszeg korrekcióval történő megváltoztatására. E körben a versenyhatóság figyelembe veheti a jogsértő vállalkozás méretét és a visszaesés tényét.

A közleménytervezet kifejezetten rögzíti, hogy a visszaesés szempontjából a GVH az utóbbi időkben a határozat meghozatalát megelőző öt évben kihirdetett versenytanácsi határozatokra korlátozza a korábbi jogsértések figyelembevételét. E körben természetesen csak az azonos törvényi tényállás megsértése vehető számításba.