A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) kizárólagos jelleggel, a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő körülményeket említi lehetséges rendes felmondási okként anélkül, hogy ezek tartalmát konkrétan meghatározná. A munkáltató e tárgykörökkel összefüggő bármely valós indok alapján felmondhat, a felmondást megalapozó tények kizárólag ezekhez a tárgykörökhöz kapcsolódhatnak. A munkáltató működésével összefüggő körülmények létszámcsökkentést is eredményezhetnek, így munkáltatói rendes felmondást erre a tényre is lehet alapítani.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény – az Mt.-től eltérő módon – már tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyekre a munkáltató a köztisztviselő vagy közalkalmazott felmentését alapíthatja. Az okok között szerepel – egyebek mellett – a törvényben meghatározott szervek vagy személyek által a létszámcsökkentésről hozott döntés. A taxatíve meghatározott okoktól eltérő jogcímre alapított felmentés jogellenes.
A létszámcsökkentésre alapított rendes felmondásnak, illetve a közszférában a felmentésnek (is) törvényben előírt kötelező tartalmi eleme az írásba foglalt munkáltatói indokolás, amelyből a felmondás, illetve felmentés okának világosan ki kell tűnnie. Az indokkal kapcsolatos általános törvényi elvárás, hogy az valós, okszerű és világos legyen. További – a jogbiztonság követelményét és a munkavállalók érdekeit védő – garanciális szabály, hogy az indoknak véglegesnek kell lennie, azt a munkáltató egy esetleges jogvita esetén sem módosíthatja. Ezekből a követelményekből megállapítható, hogy a felmondási/felmentési ok megválasztása és az indokolás megfogalmazása nagy körültekintést és felkészültséget igényel a munkáltatóktól. Ezt az elvárást nyomatékosítja, hogy jogvita esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a felmondási ok helytálló. Amennyiben ennek bizonyítása nem vezet eredményre, akkor a bíróság megállapítja a felmondás jogellenességét, ami a törvényben meghatározott szankciókat vonja maga után. Ez leggyakrabban a munkáltató fizetési kötelezésében "anyagiasul".
Tekintettel arra, hogy a létszámcsökkentést egyebek mellett gazdasági megfontolások is indokolttá tehetik, a munkáltatók érdeke, hogy a felmondást, illetve felmentést jogszerűen gyakorolva elkerüljék a "költségvetésükbe vágó" jogkövetkezményeket. Ennek elősegítése érdekében a továbbiakban a Munkaügyi Kollégium (MK) 95. számú állásfoglalása és más bírósági határozatok alapján megkíséreljük annak bemutatását, hogy a bírói gyakorlat szerint mit is kell érteni az indokkal kapcsolatban megfogalmazott törvényi előírásokon, illetve hogy azok miként értelmezendők a létszámcsökkentésre alapított munkaviszony, közszolgálati, illetve közalkalmazott jogviszony megszüntetése esetén.
Az indok valósága
A felmondási/felmentési indok valóságának követelménye azt jelenti, hogy az indoklás a tényeknek megfelelő legyen. Ellenkező esetben a felmondás vagy felmentés nem felel meg a törvényi követelményeknek. A következőkben vázlatosan ismertetett bírósági határozatok megvilágítják, hogy a bírói gyakorlat milyen körülmények esetén ítéli valótlannak, illetve mikor fogadja el valósnak a létszámcsökkentésre alapított felmondás, illetve felmentés indokát.
Valótlan indok – jogellenes felmondás
Új munkavállalók foglalkoztatása azonos munkakörben
A létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás az elrendelt és végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes, ha a munkáltató az érintett munkavállalók munkakörében a felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamos ideig foglalkoztat. (Bírósági Határozatok, 2007. évi 135. számú jogeset.) E határozat alapjául szolgáló, a Legfelsőbb Bíróság előtt Mfv. I. 10.334/2006. számon folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban a bíróságok által megállapított tényállás szerint az alperes munkáltató 2004. október 15-én kelt, csoportos létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondásokkal megszüntette az sz.-i V. téri fiókjában tanácsadó (ügyintéző) munkakörben dolgozó felperes munkavállalók munkaviszonyát. Az alperes munkáltató ezt megelőzően, 2004. szeptember 25-én közzétett újsághirdetés útján 7 fő hitelezési tanácsadót vett fel. Velük 2005. október 25-én kötött munkaszerződéseket az m.-i fiókjába változó munkavégzési helyre. Valamennyiüket a felperesek munkavégzési helyén, az sz.-i V. téri fiókban tanították be, a per során közülük még 4 fő dolgozott az alperesi munkáltatónál, mindannyian folyamatosan az sz.-i fióknál voltak foglalkoztatva. Az alperes munkáltató a felmondásokkal lényegileg egy időben, a felperesek munkakörében és munkavégzési helyén alkalmazott új munkavállalók munkaszerződésében kikötött változó munkavégzési helyet nem érvényesítette, őket folyamatosan a felperesek munkavégzési helyén foglalkoztatta, a munkáltató tehát nem tudta bizonyítani a létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás jogszerűségét. E tényállásból az eljáró bíróságok a felmondások jogellenességét állapították meg, mivel azok indoka valótlannak bizonyult.
Más személy kinevezése azonos munkakörbe
Hasonló tartalmú döntés született a Legfelsőbb Bíróságon Mfv. I. 10.288/2000. számon folyamatban volt eljárásban is. A Legfelsőbb Bíróság határozatában kimondta, hogy jogellenes a közalkalmazottnak önkormányzati határozattal elrendelt létszámcsökkentésre hivatkozással történt felmentése akkor, ha a munkáltató a felmentés közlését követően – még a közalkalmazott jogviszonyának megszűnése előtt – más személyt nevez ki azonos munkakörbe. (Bírósági Határozatok, 2002. évi 117. számú jogeset.) Az alperesi munkáltató a Megyei Közgyűlés 1996. március 12-ei határozatával elrendelt létszámcsökkentésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Ezt az intézkedést a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és a felperest az eredeti munkakörébe visszahelyezte. A határozatot az alperes munkáltató 1999. április 1-jén végrehajtotta, majd erre való hivatkozással a létszámkeret felemelését és a pénzügyi fedezet biztosítását kérte, amit a Megyei Közgyűlés elutasított. Az alperes munkáltató ezért 1999. április 29-én kelt felmentéssel 1999. szeptember 29-ei hatállyal ismételten megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a továbbra is érvényes, 1996. március 12-én elrendelt létszámkeretre tekintettel került sor a felperes felmentésére.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperesi munkáltatónál a létszámkeret túllépése nem azért következett be, mert a bíróság a felperest az eredeti munkakörébe visszahelyezte, hanem azért, mert az alperes, a felperes 1996. évi első felmentését követően, egy másik személyt nevezett ki felperesével azonos munkakörbe. Erre való tekintettel a felperes első felmentésének indoka nem felelt meg a valóságnak, így a munkáltató a felperes visszahelyezését követően sem hivatkozhatott az 1996-ban előírt létszámkeretre – mint a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését szükségessé tevő felsőbb döntésre. Ebből következően a létszámemelésre vonatkozó javaslatot elutasító 1999. évi önkormányzati döntéssel sem állt okozati összefüggésben a felperes felmentése, mivel az eredeti létszámkeret a felperes foglalkoztatását lehetővé tette. A bíróság a felmentést hatálytalanította, és a felperest eredeti munkakörébe visszahelyezte.
Az indok okszerűsége
A felmondási/felmentési ok valódisága mellett további törvényi követelmény az indok okszerűsége. A tényeknek megfelelő, valós felmondási/felmentési indokból okszerűen kell következnie annak, hogy a munkavállaló munkájára a munkáltatónál a továbbiakban nincs szükség. A valós indok nem mindig alapozza meg az okszerűséget, de az okszerű, helytálló indok egyben mindig valós.
Az okszerűség tartalma a gyakorlatban
A bírói gyakorlat a létszámcsökkentésre alapított felmondás/felmentés indokát okszerűnek ítéli, ha az kihat a munkavállaló munkakörére.
Feladatkör megszűnése
Rendes felmondási okként megjelölt – létszámcsökkentéssel összefüggő – átszervezést alátámasztja, ha az érintett munkakörökhöz tartozó azonos feladatokat ténylegesen ellátó személyek közül az egyikük feladatai megszűnnek. (Bírósági Határozatok, 2005. évi 190. számú jogeset.)
Az indok világosságának követelménye
Az indokolással kapcsolatos további törvényi elvárás, hogy azt a munkáltató írásba foglalja, és abból a felmondás/felmentés oka világosan kitűnjék. Ez a munkavállalók érdekeit védő garanciális szabály azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló megismerhesse azokat az okokat, amelyek a munkaviszonyának/közszolgálati/közalkalmazotti jogviszonyának a megszüntetését eredményezték, és ezzel lehetősége nyíljon azokat vitatni, cáfolni. De mit is jelent az indok világosságának követelménye a gyakorlatban?
A kellően részletezett indokolás
A felmondás/felmentés alapját képező konkrét tények megjelölése
A felmondás/felmentés akkor fejezi ki világosan annak okát, ha a munkáltató az indoklásban megjelölte azokat a konkrét tényeket, amelyekre a felmondást/felmentést alapította. Kellően részletezett az indokolás, ha abból egyértelműen megállapítható, hogy miért nincs szükség a munkavállaló további foglalkoztatására. A 95. számú MK állásfoglalás szerint az indokolás nem felel meg a világosság követelményének, ha az tartalmatlan, közhelyszerű. E körben az állásfoglalás példákat is említ: "a munkavállaló nem felel meg a személyéhez fűzött elvárásoknak", vagy "a munkáltatónál a munkavállaló munkakörének betöltésére más elképzelések alakultak ki". Nem elégíti ki a világos indokolás követelményét a munkavállaló alkalmatlanságára való puszta hivatkozás sem, ha abból az alkalmatlanságot jelentő konkrét ok nem állapítható meg.
Általános indok elfogadhatatlansága
Az indokolásnak létszámcsökkentésre alapított felmondás/felmentés esetén is világosnak kell lennie. A Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.904/2004. számú határozatának leírását tartalmazó döntvény (Bírósági Határozatok, 2005. évi 301. számú döntés) például rámutat arra, hogy a munkaerő-racionalizálás mint felmondási indok nem felel meg a világosság követelményének, ezért azt a bíróság jogellenesnek minősítette.
Az indok véglegessége
A bizonyítás korlátjai
Abban az esetben, ha a munkavállaló a felmondásban/felmentésben megjelölt indok valóságát vagy okszerűségét vitatja, akkor a bizonyítási teher a munkáltatóra hárul. E körben érvényesülő garanciális szabály, hogy a bizonyítás nem terjedhet túl a felmondásban/felmentésben közölt indokolás keretein. Ennek értelmében a munkáltató a munkaügyi jogvitában a felmondás/felmentés jogosságát olyan további indokkal nem bizonyíthatja, amelyet az írásbeli felmondásban/felmentésben nem közölt. Erre csak újabb felmondás/felmentés alapján indult újabb jogvitában nyílik lehetősége.
Ennek megfelelően például a létszámcsökkentésre alapított felmondásban/felmentésben szereplő tények bizonyítása nem terjedhet ki a létszámcsökkentéshez közvetlenül nem kapcsolódó tényekre, s ennek bizonyítása során a munkáltató más felmondási/felmentési okra – például a munkavállaló alkalmatlanságára – nem térhet át. Erre utal az az eseti döntés is, amely szerint a felmentési okot alátámasztó bizonyítás nem lépheti túl a felmentés indokolásának kereteit. (EBH 2003. 899. II.) (A jogeset kivonatos leírását a következő cím alatt közöljük.)
A felmondás/felmentés hatálytalaníthatóságának tilalma
A felmondási/felmentési jog gyakorlása során a munkáltatónak körültekintően kell eljárnia, mivel nemcsak a felmondás/felmentés indoka minősül véglegesnek, hanem maga a jogszerűen gyakorolt felmondás/felmentés is. Ez azt jelenti, hogy a jogszerű munkáltatói felmondást/felmentést sem méltányosságból, sem pedig olyan körülményre tekintettel nem lehet hatálytalanítani, amelyek kívül esnek a munkaügyi jogvita keretein. (MK 95. szám I/b.)
A kereset elutasítására alkalmas tényállások
A létszámcsökkentés valósága nem vitatható, ha a munkáltató a munkavállaló munkaköri feladatai ellátására nem alkalmazott új munkavállalót, hanem a munkakört már addig is alkalmazott munkavállaló feladatkörébe utalta. Ha a munkáltató a munkavállalók létszámát úgy csökkenti, hogy két munkavállaló munkakörét összevonja, és azt egy munkavállaló látja el, a létszámcsökkentés ténylegesen megvalósul, és ez a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál. (Bírósági Határozatok, 2002. évi 114. számú jogeset.) A munkaügyi előadói munkakörben foglalkoztatott felperes munkaviszonyát az alperes munkáltató rendes felmondással, létszámcsökkentésre hivatkozással megszüntette. A rendes felmondás jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett kereset alapján indult eljárásban a munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a munkáltató kizárólag a felperest foglalkoztatta munkaügyi előadóként, az általa korábban ellátott feladatokat a számviteli osztály ellenőre vette át úgy, hogy ezt a munkaköri leírásában is rögzítették, illetve emellett korábbi munkakörének feladatait is ellátta. Tekintettel arra, hogy munkáltató alperes nem alkalmazott új munkavállalót a felperes munkaköri feladatainak ellátására, hanem azt a már addig is alkalmazott munkavállaló feladatkörébe utalta, a bíróság a rendes felmondás létszámcsökkentésre alapított indokát valósnak fogadta el, ezért a felperes keresetét elutasította. * A létszámcsökkentés tényét nem érinti az a körülmény, hogy a feladatok növekedése esetén azok ellátásába a munkáltató esetenként más munkavállalókat is bevon. (Bírósági Határozatok, 1999. évi 135. számú jogeset.) Az anyagbeszerző, gépkocsivezető munkakört betöltő felperes munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással – létszámcsökkentésre alapítva – megszüntette. A felmondás jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett kereset alapján indult eljárásban az alperes bizonyította, hogy a munkavállalók létszámát folyamatosan, jelentősen csökkentette. A felperes munkakörében a korábbi három anyagbeszerző helyett már csak kettőt foglalkoztat, illetve a felperes munkakörébe más személyt nem alkalmazott. Mindezekre tekintettel a bíróság a felperes keresetét jogerősen elutasította. A felperes által kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel rámutatott, hogy a létszámcsökkentés tényét nem érinti az a körülmény, hogy a feladatok növekedése esetén azok ellátásába az alperes esetenként más munkavállalókat is bevon, így a felperes keresetét elutasító jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye
Az Mt. 4. §-a kimondja, hogy a törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. Ennek a törvényi követelménynek érvényesülnie kell a létszámcsökkentésre alapított rendes felmondás/felmentés gyakorlása során is. A jog gyakorlása – s így a felmondás/felmentés alkalmazása is – különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az a munkavállaló jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet. A 95. számú MK-állásfoglalás kiemeli, hogy az egyébként fennálló munkáltatói felmondási jog gyakorlása is jogellenessé válik, ha azt bizonyítottan ártási szándékkal, bosszúból, zaklatásszerűen alkalmazták.
Annak igazolására, hogy a felmondási/felmentési jog rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköző alkalmazása sajnos nem kizárólag elméleti probléma, következzen itt néhány példa a bírói gyakorlatból.
Továbbfoglalkoztatás létszámcsökkentéssel érintett munkahelyen
Ha a jogerős ítélet – a munkáltató korábbi jogellenes rendes felmondása jogkövetkezményeként – a munkáltatót a munkavállaló továbbfoglalkoztatására kötelezte, és ezt a munkáltató akként hajtotta végre, hogy munkaszerződés-módosítással olyan munkavégzési helyre kezdeményezte a munkavállaló foglalkoztatását, ahol a létszámcsökkentés elkerülhetetlen volt, ez a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül. (Bírósági Határozatok, 2005. évi 407. számú jogeset, EBH 2005. 1238.) Az ügyben eljáró bíróságok tényként állapították meg, hogy a munkáltató a felperes továbbfoglalkoztatására kötelező bírósági ítélet végrehajtása során tudottan olyan munkavégzési helyre vonatkozóan kezdeményezte a felperes munkaszerződés-módosítását, ahol a létszámcsökkentés elkerülhetetlen volt. Bizonyított volt továbbá, hogy a felperes másik munkakört is elfogadott volna. Mindezekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy a munkáltató eljárása sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, ezért a felmondást jogellenesnek ítélte.
A felmondás/felmentés valódi okának vizsgálata
Egy másik döntés értelmében a munkáltató létszámcsökkentés esetén maga választhatja ki azt az alkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával teheti, és a felmentési okot alátámasztó bizonyítás nem lépheti túl a felmentés indokolásának kereteit. (EBH 2003. 899.)
A fenti állásfoglaláshoz kapcsolódó ítéleti tényállás szerint az üzemmérnöki végzettséggel rendelkező felperest szociálpolitikai és mezőgazdasági előadó munkakörben alkalmazta az alperes. Közszolgálati jogviszonyát a munkáltatói jogkört gyakorló jegyző felmentéssel megszüntette a hivatal létszámának csökkentésére hivatkozással. Az indokolás szerint a képviselő-testület határozatával rendelte el a létszámcsökkentést; a munkakörök összevonása miatt a felperes további foglalkoztatására nem volt lehetőség, számára más megfelelő munkakört nem tudtak felajánlani. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felmentésben megjelölt létszámcsökkentés megtörtént, azonban a felmentés valódi oka a polgármester és a felperes között kialakult személyes ellentét volt. Ezzel kapcsolatban a bíróság tényként állapította meg, hogy 1998. december 7. napján a polgármester kijelentette: a felperessel a továbbiakban nem tud együtt dolgozni. Ez alkalommal felajánlotta a felperesnek a jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, és miután a felperes ezt elutasította, a polgármester fegyelmi eljárást kezdeményezett a felperessel szemben. A létszámcsökkentést elrendelő képviselő-testületi határozat meghozatalát megelőzően fél éven belül egyébként az alperes négy fővel létesített határozatlan idejű jogviszonyt, akik egyike sem rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Az elsőfokú bíróság mindebből levont következtetése szerint a létszámbővítés valódi indoka az volt, hogy a későbbiekben az alperesnek lehetősége legyen a felvett létszámnak megfelelő létszámcsökkentés végrehajtására és az általa nem kívánatos személyek eltávolítására. Az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felperes vonatkozásában a felmentéshez való jogát, mert azzal személyi ellentétet kívánt megtorolni. Ezért megállapította a felperes felmentésének jogellenességét, és visszahelyezte eredeti munkakörébe.
A létszámcsökkentésen alapuló felmondással szemben támasztott egyéb követelmények
A felmondás/felmentés jogszerűségének megállapításához a jelen összeállításban említettek érvényesülésén túl természetesen az is szükséges, hogy az megfeleljen a munka világát szabályozó törvények – 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről, 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról, 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról – egyéb rendelkezéseinek is. Így például a munkáltató létszámcsökkentés esetén sem szüntetheti meg rendes felmondással/felmentéssel a felmondási védelem alatt álló munkavállaló munkaviszonyát/közszolgálati/közalkalmazotti jogviszonyát; csoportos létszámcsökkentés esetén az eljárási szabályok betartása, különös tekintettel az értesítési kötelezettség teljesítésére, elengedhetetlen követelménye a felmondás jogszerűségének. * Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy 2007. szeptember 1-jén hatályba lépett a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt módosító 2007. évi C. törvény, amely a felmentés megelőzése érdekében a korábbinál szélesebb körben írja elő a munkáltatók számára az áthelyezés lehetőségéről szóló tájékoztatás kötelezettségét.
Új tényekre hivatkozás a fellebbezésben
Az alperes fellebbezésében felhozott újabb tények tekintetében – miszerint a felperes a munkaidőben nem tartózkodott a munkahelyén, hanem piaci árusítást végzett, és magatartásával fegyelmi vétséget valósított meg – a másodfokú bíróság kifejtette, hogy azok nem állnak összefüggésben a felmentő határozatban foglalt indokokkal, így azok az ítélet érdemben történő elbírálását nem befolyásolhatták.
A felülvizsgálati eljárásban a bíróság döntésében utalt arra, hogy a jogszabályban meghatározott, bizonyított felmentési indok esetén is megállapítja a bíróság a közszolgálati jogviszony megszüntetésének jogellenességét akkor, ha a munkáltató a felmentés jogát nem rendeltetésének megfelelően gyakorolta. Kellő alap nélkül hivatkozott ezért a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a felmentésben megjelölt indok valóságán túlmenően a munkaügyi bíróság hatáskörét túllépve, jogellenesen tette vizsgálat tárgyává az alperesi intézkedés jogszerűségét. A munkáltatót ugyan megilleti az a jog, hogy maga választhatja ki, hogy a létszámcsökkentés során kinek a jogviszonyát szünteti meg, ezt azonban a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének betartásával kell tennie. Ezért azt a bíróság a perbeli tényekre tekintettel indokoltan és jogszerűen vizsgálta. Emellett a felmentési okot alátámasztó bizonyítás nem lépheti túl a felmentés indokolásának kereteit. Ennek megfelelően helyesen mellőzte a másodfokú bíróság a létszámcsökkentésre alapított felmentés esetén a felperes kötelezettségszegő magatartására vonatkozó bizonyítási indítványt. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Bizonyítási teher, a bíróság vizsgálódási területei
Ha a rendes felmondást – gazdálkodási nehézségekkel összefüggő – munkakör megszüntetésével indokolják, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy az érintett munkavállaló munkahelyére és munkakörére a rendes felmondás indoka kihatott. (Bírósági Határozatok, 2006. évi 197. számú jogeset.) A bíróság a munkáltató gazdálkodásával, munkaszervezésével összefüggő kérdéseket nem vizsgálhatja, így a létszámcsökkentés indokoltságáról sem dönthet. Nem vizsgálhatja továbbá azt sem, hogy a munkáltató miért éppen az érintett munkavállaló jogviszonyát szüntette meg. Ezt támasztják alá a következő esetek is. * A létszámcsökkentés okszerűségét nem érinti, hogy a munkáltató azzal egyidejűleg másutt nagyobb értékű beruházást hajt végre. A munkakörök összevonása a költségek csökkentése érdekében olyan intézkedés, amelynek indokoltságát a bíróság nem vizsgálhatja. (Bírósági Határozatok, 2002. évi 113. I. számú jogeset.) * A munkáltató létszámcsökkentés esetén maga választhatja ki azt az alkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával teheti. (EBH 2003. 899. I.) * A munkaügyi jogvitában nem vizsgálható, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló (közalkalmazott) jogviszonyát szüntette meg, és miért nem az azonos munkakörű másik alkalmazottat mentette fel. (Bírósági Határozatok, 1996. évi 453. I. számú jogeset.