Napjainkban a vállalkozások egyik fő problémája, hogy követeléseiket általában csak hosszas pereskedés útján tudják behajtani, ami azt eredményezi, hogy a jogosult cégek jelentős hányada szabályosan elvérzik az éveken keresztül tartó bírósági eljárás során. A tartozások ugyanis sokszor igen jelentős összegűek, és a cégek a projektekért folyó harcban egy-egy ügyletre további működésüket kénytelenek feltenni. Mai, körbetartozásos világunkban arra sincs garancia, hogy a kintlévőségek egyáltalán befolynak, és a per eredményeként jogerős ítélettel a kezünkben kétségbeesetten keressük, hogy végre miként válthatjuk készpénzre a határozatban foglaltakat. Ha tehát nagy nehézségek árán végre sikerül túljutnunk a bírósági szakaszon, további évek fognak eltelni azzal, hogy végrehajtási eljárás keretében próbálunk hozzájutni a cégünket megillető összegekhez. A tapasztalat azt mutatja, hogy manapság a viszonylag egyszerű jogviszonyokon alapuló követelések behajtására irányuló perek is legalább két évig tartanak, ez pedig bőségesen elegendő ahhoz, hogy az adós végérvényesen kivonja magát a fizetés alól. Erre a problémára az sem jelent megoldást, hogy a közelmúltban több jogterületen is jelentős változások mentek végbe, így például a tartozás megítélése iránt folyamatban lévő per ideje alatt gyanús pénzügyi tranzakciókba kezdeni ma már korántsem olyan kockázatmentes, mint ezt megelőzően. Az elhúzódó pereskedés a tőkeerős, valamint a kisebb vállalkozásokat egyaránt sújtja. Míg az előbbieknek főként az jelent problémát, hogy a be nem folyt követelések miatt nem tudnak megfelelni a cég mögött álló tulajdonosok profitelvárásainak, azaz nem képesek elérni a célul kitűzött árbevételt, addig a kisebb cégeknek komoly likviditási problémáik adódhatnak, és további működésük válhat bizonytalanná.
A gazdaság megfelelő működésének egyik alapvető letéteményese, hogy a követelések gyorsan és egyszerűen behajthatóak legyenek, vagyis az üzleti világ egyetlen szereplőjének se érje meg a behajtás nehézségeiben bízva könnyelműen, netán rosszhiszeműen kötelezettségeket vállalni, ügyleteket kötni.
Egy cég működése során természetesen adódhatnak pénzügyi nehézségek, a vezetőnek azonban mindenkor olyan üzletpolitikát kell folytatnia, amely alkalmas arra, hogy a vállalkozást mielőbb átsegítse ezen az időszakon. (Az új jogszabályi rendelkezések értelmében a cég életében az a pillanat is eljöhet, amikor a vezető már a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni.) A törvényi kereteken túl kiemelkedő jelentősége van a megfelelő cégvezetői hozzáállásnak, amely abban áll, hogy a vezető tisztségviselőnek racionális és jövőbe tekintő döntéseket kell hoznia. Ennek kapcsán elvárás, hogy a cégvezető mindenkor képes legyen a közelgő válságot a legapróbb jelekből is felismerni, és a tartozások kiegyenlítésének ugyanolyan jelentőséget tulajdonítson, mint a követelések behajtásának.
Egy adott országban a követelések behajthatósága tehát számos tényezőtől függ. Elsőként kiemelendő az a jogszabályi háttér, amely működési keretet biztosít a cégek számára, és amely nem csupán a tételes joganyagot közvetíti a gazdasági élet szereplőihez, hanem irányadó erkölcsi normákat, általános elveket is tartalmaz. Ezek a jogszabályi keretek akkor szolgálják hatékonyan a gazdasági rendszer működését, ha érvényre jutásuk is biztosított, vagyis ha a jogalkotó rendelkezéseinek talaján mélyen gyökeret vernek a cégvezetői attitűddel kapcsolatos normatív elvárások.
A fizetési meghagyás mint első lépés
A kérelem
Általánosságban megállapítható, hogy a követelések behajtására irányuló bíróság előtti eljárások napjainkban fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indulnak. Ennek lényege, hogy a jogosult kifejezetten e célra szolgáló formanyomtatványon hozza a bíróság tudomására az adóssal (jelen eljárásban: kötelezettel) szemben fennálló követelését. A jogosultnak már ekkor eljárási illetéket kell fizetnie, amely a követelés három százalékának megfelelő összeg.
Ellentmondás, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése
A fizetési meghagyást a bíróság, feltéve hogy sem formai, sem tartalmi kifogás nem merül fel, kézbesíti a kötelezettnek. Nem ritka, hogy már az iratnak az adóshoz érkezéséig több hónap eltelik. Ezt követően a kötelezettnek lehetősége van arra, hogy 15 napon belül a fizetési meghagyással szemben ellentmondással éljen. Ilyen esetben az eljárás perré alakul, ami azzal jár, hogy a jogosultnak részletesebben ki kell fejtenie követelését, és további három százalék eljárási illetéket is le kell rónia. Amennyiben a kötelezett nem él ellentmondással, úgy a fizetési meghagyás jogerőssé válik és végrehajtható.
Az ellentmondások tartalmával kapcsolatos problémák
Természetesen mindenkinek alapvető joga fűződik ahhoz, hogy a vele szemben érvényesíteni kívánt követelésekre észrevételt tegyen, azonban ezzel a lehetőséggel a gyakorlatban sokan visszaélnek. Általában tehát a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indult eljárások akkor is perré alakulnak, ha a kötelezett nem érdemi ellentmondást terjeszt elő, hanem az általa előadottakból jól érzékelhető, hogy nem fűződik érdeke az eljárás mielőbbi befejezéséhez. Ha példaként azt az esetet vizsgáljuk, hogy az egyik cégnek a másikkal szemben érvényes bérleti szerződésen alapuló bérletidíj-tartozása áll fenn, megállapíthatjuk, hogy még az ilyen egyszerű esetekben is többéves pereskedéssel kell számolni, aminek főként eljárásjogi okai vannak. Hatályos jogunkban nincs megfelelő és valóban hatékony szankciója a perelhúzásnak, illetőleg annak, ha utólag bebizonyosodik, hogy valamely érintett kizárólag azért állított valamit, hogy az eljárás perré alakuljon, és ezzel időt nyerjen. A perelhúzás sok esetben nem csupán késlelteti, hanem végképp meg is hiúsítja az igényérvényesítést, ugyanis néhány év alatt az adós gazdasági társaság könnyen fantomizálódhat, vagy végképp vagyontalanná válhat. A fizetési meghagyásos eljárás, mint jogintézmény, hűen tükrözi, hogy a jogalkotó szándéka régóta a követelések behajtásának, de legalábbis érvényesítésének felgyorsítására irányul. Annak oka azonban, hogy a gyakorlat mégsem a megvalósulás sikerességét igazolja vissza, nem csupán a kötelezettek hozzáállásában keresendő, hanem abban is, hogy a bíróságok rendkívüli mértékben túlterheltek, így jelen helyzetben nem várható el tőlük az eljárás számottevő felgyorsítása, csupán abban reménykedhetünk, hogy az igénybejelentés formai követelményei fognak valamelyest egyszerűsödni.
Végrehajtási szakasz
Ha végre jogerős ítélet mondja ki követelésünk jogosságát, ma még további teendőkkel és megterhelő adminisztrációval számolhatunk. Meghatározott formanyomtatvány kitöltése útján kell ugyanis bejelentenünk végrehajtás iránti igényünket, vagyis nincs lehetőség arra, hogy egyszerűen és automatikusan az ítéletben foglaltak érvényesítését kérjük. A kitöltendő nyomtatványon gyakorlatilag megismételjük az ítélet tartalmát, és ismét illetéket rovunk le. A tapasztalat azt mutatja, hogy általában egy alkalommal még ezt követően is sor kerül hiánypótlási felhívásra, amely tipikusan a kamatkövetelés pontosítására irányul. Mire tehát végrehajtási lapunk a végrehajtóhoz kerül, újabb hónapok telhetnek el.
Előfeltétel az inkasszó benyújtása
Bár nem tartozik szorosan témánkhoz, de itt célszerű megemlíteni, hogy a pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést meghatározott szabályok szerint azonnali beszedési megbízással (inkasszóval) kell behajtani, és bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre. Ebben az esetben tehát még a bírósági végrehajtásnak is törvényben meghatározott előfeltétele van.
Abban a kedvező esetben tehát, ha fizetési meghagyásunk - már ebben a formában – jogerőssé válik, a végrehajtást megelőzően is jelentős kiadásaink merülnek fel, és csak ezután veszi kezdetét a tartozás ugyancsak költségelőlegezéssel járó behajtása.
Új lehetőségek a felszámolási eljárásban
A közelmúltban végbement jogszabályváltozás eredményeként ma már lehetőség van arra, hogy jogerős bírósági határozattal a kezünkben végrehajtás helyett az adós felszámolását kérjük. Ezáltal a behajtás kétségkívül hatékonyabbá vált, ugyanis a kötelezettek fizetési hajlandósága számottevően nagyobb, ha a tét a további működés, és nem csupán azzal kell számolniuk, hogy végrehajtási eljárás indul ellenük. Mindez azonban továbbra sem nyújt megoldást arra a problémára, amelyet cikkünkben igyekszünk körüljárni. Ahhoz ugyanis, hogy a fentebb írt hatékonyabb behajtási módot alkalmazzuk, jogerős bírósági ítéletre van szükségünk, ennek "megszerzése" pedig több évet is igénybe vehet, és jelentős kiadásokkal jár. Bírósági eljárás nélkül is lehetőség van a felszámolás kezdeményezésére, ez azonban megint csak a kötelezetten múlik. Amennyiben ugyanis felszámolási eljárást kilátásba helyező fizetési felszólításunkra érdemi, de legalábbis annak tűnő ellenvetést fogalmaz meg, ismét kénytelenek vagyunk a bírói utat választani, vagyis először a bíróságnak kell megítélnie a tartozást, és csupán ezt követően kerülhet sor annak behajtására. * A fentiek alapján tehát látható, hogy általában több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a kötelezettel szemben megkezdődhessen a végrehajtás, vagyis ha adósunk nem teljesít önként, akkor legfeljebb a bizonytalan jövőben kifizetésre kerülő kamatok (ha egyáltalán!) kárpótolnak majd bennünket a többéves várakozásért. Ha például cégünknek tízmillió forint összegű követelése áll fenn valakivel szemben, akkor ennek érvényesítése kapcsán még a végrehajtási szakaszt megelőzően mintegy hatszázezer forint kifizetésével kell számolnunk. Igaz ugyan, hogy a perköltséget főszabály szerint a pervesztes fél viseli, ténylegesen azonban a felperes előlegezi, vagyis ahhoz, hogy ez az összeg megtérüljön, ugyancsak a végrehajtási eljárás lefolytatása szükséges. Természetesen léteznek illeték- és egyéb perköltségkedvezmények, ezek azonban nem járnak "alanyi" jogon.
A bírósági végrehajtásról szóló törvény
Témánk szempontjából már a jogszabály bevezető paragrafusa figyelmet érdemel. E szerint ugyanis a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatain túl egyes okiratokon alapuló követeléseket is a törvényben meghatározott módon, vagyis bírósági végrehajtás útján kell végrehajtani. Bírósági végrehajtásnak tehát úgynevezett végrehajtható okirat alapján van helye.
A törvény értelmében végrehajtható okiratnak minősül a bíróság által kiállított, fentebb már érintett végrehajtási lap, továbbá az olyan okirat, amelyet a bíróság végrehajtási záradékkal látott el. A jogalkotó a végrehajtható okiratok további típusait is nevesíti, ezek azonban, mivel speciális jogviszonyokra és élethelyzetekre vonatkoznak, nem tartoznak szorosan témánkhoz.
Általánosságban végrehajtható okirat kiállítására akkor van mód, ha a végrehajtandó határozat kötelezést, illetőleg marasztalást tartalmaz, továbbá jogerős, vagy előzetesen végrehajtható, és a nyitva álló teljesítési határidő már letelt.
Végrehajtási záradék
A végrehajtási záradékra a jogalkotó a végrehajtási lapra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. A végrehajtási záradék annak feltüntetését jelenti valamely okiraton, hogy a benne foglalt kötelezettség végrehajtható, vagyis nincs szükség arra, hogy a jogosult a végrehajtást megelőzően peres úton kérje a jogalap megállapítását. A törvényben meghatározott okiratok végrehajtási záradékolására az adós lakóhelye, illetőleg székhelye, ezek hiányában pedig az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti helyi bíróság jogosult.
Közjegyzői okirat záradékolásának feltételei
Magából a közjegyzői okiratból természetesen nem következik automatikusan az azonnali végrehajthatóság, illetőleg az a kötelezettség, hogy a bíróságoknak az ilyen okiratot végrehajtási záradékkal kell ellátniuk. A jogalkotó tételesen rögzíti, hogy a közjegyzői okirat milyen feltételek teljesülése esetén záradékolandó. * Ahhoz, hogy a közjegyzői okirat alkalmas legyen ilyen joghatás kiváltására, tartalmaznia kell a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló, avagy egyoldalú kötelezettségvállalást, valamint a jogosult és a kötelezett nevét. A végrehajtási záradékkal való ellátás szempontjából elengedhetetlen kellék az okiratban foglalt kötelezettség tárgyának, mennyiségének (összegének) és jogcímének pontos, félreérthetetlen megjelölése. A feleknek meg kell állapodniuk továbbá a teljesítés módjában és határidejében, az okiratban ugyanis ezeket is pontosan rögzíteni kell. * A polgári jogi jogviszonyok természetesen sokszínűbbek annál, semhogy mindegyiket rá lehessen húzni erre a "kaptafára", ezért a jogalkotónak rendelkeznie kellett az olyan esetekről is, amikor a felek szerződése az aláírás időpontjában valamilyen oknál fogva még függő hatályú. Ha tehát a közjegyzői okiratban foglalt kötelezettség feltétel vagy időpont bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. Az e rendelkezésből eredő némi bizonytalanságot a joggyakorlat oldotta fel, ugyanis ha például a közjegyzői okiratba foglalt szerződés kötelezettjének egy bizonyos határnapon, vagy meghatározott időpontig kell teljesítenie szolgáltatását, és a határidő eredménytelenül telik el, úgy nem szükséges a végrehajtást kérőnek közokirattal igazolnia az időpont bekövetkezését, illetőleg bármely egyéb körülményt. A közjegyzői okirattal szemben támasztott elvárás tehát ilyen esetekben is csak annyi, hogy az megfeleljen a bírósági végrehajtásról és közjegyzőkről szóló törvényben foglalt tartalmi követelményeknek. Ha tehát a kötelezett az okiratban elismerte, hogy például hitelszerződés alapján pénztartozása áll fenn, akkor kötelezettsége egyéb feltétel vagy időpont bekövetkezésétől nem függ. Az, hogy fizetési kötelezettségét a kötelezettnek mely időpontig kellett volna teljesítenie, olyan körülmény, amely külön okirati bizonyításra nem szorul. Az ilyen közjegyzői okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltének, illetőleg a kitűzött határnap elérkeztének ténye a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése szerint elégséges ahhoz, hogy a végrehajthatóság megállapítható legyen, feltéve hogy a végrehajtást kérő állítása szerint a kötelezett nem teljesített. * A fentebb ismertetett szabályozás célja általánosságban az, hogy amikor a végrehajtás lehetősége megnyílik, ne férjen kétség a jogalaphoz, vagyis annak hiányzó mozzanatát (amiből a függő hatály ered) a kötelezettség keletkezéséhez hasonlóan közokirat tanúsítsa, a határidő eredménytelen elteltét azonban nem kell közokiratilag igazolni.
Közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal
Témánk szempontjából kiemelkedő jelentőségűek azok a közjegyzői okiratok, amelyek a felek magánjogi szerződéseit tartalmazzák, ideértve a napjainkban elterjedt zálogszerződéseket is. Mielőtt a közjegyzői okiratokra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket ismertetnénk, összefoglalóan megállapítható, hogy hatályos jogunkban ez a forma ad módot a leggyorsabb igényérvényesítésre, hiszen, mint fentebb már említettük, ilyen esetekben a végrehajtást nem kell peres eljárásnak megelőznie.
Záradékolás a gyakorlatban
Az alábbi, ugyancsak konkrét jogeseten alapuló példa azt szemlélteti, hogy a közokirati formában igazolandó feltétel bekövetkezése kapcsán idézett rendelkezést mely esetekben kell alkalmazni. Ha például a felek közjegyzői okiratba foglaltan kötnek kölcsönszerződést, és megállapodásukban részletezik az átvett összeg visszafizetésének módját, határidejét, akkor az okirat – feltéve hogy az egyéb tartalmi és alaki követelményeknek is megfelel - végrehajtási záradékkal látható el. Ha azonban a felek azt iktatják be megállapodásukba, hogy a kölcsönt nyújtó fél az adós szerződésszegése esetén jogosult a szerződést felmondani, és a fennálló hiteltartozást, továbbá annak járulékait a felmondásról szóló értesítés postára adásától számított tizenöt napon belül egy összegben esedékessé tenni, akkor a helyzet már valamivel bonyolultabb.
A Legfelsőbb Bíróság az ilyen esetekre nézve általános érvénnyel és a jogszabályi rendelkezés lényegét megvilágítva úgy foglalt állást, hogy a közjegyzői okirat a benne foglalt teljes tartozás tekintetében kizárólag akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a jogosult külön közokiratba foglalt nyilatkozattal igazolja a szerződés felmondását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felmondásnak is közjegyzői okiratba foglaltan kell megtörténnie, és nem elegendő a kötelezettek részére postázott egyoldalú, nem okirati közlés. A törvény szavaival élve tehát jelen esetben a felmondás az a feltétel, amelyet közokiratnak kell tanúsítania. Amennyiben ez ilyen módon megtörtént, úgy az adósok a felmondás jogosságát kizárólag végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben vitathatják, vagyis a végrehajtást elrendelő bíróságnak nem feladata az adós magatartásának értékelése, illetve annak eldöntése, hogy a követelés alapos-e. Nincs tehát szükség arra, hogy az adós a szerződésszegés tényét közokiratban ismerje el, e vonatkozásban az okirat végrehajtási záradékkal való ellátásához elegendő a végrehajtást kérő egyoldalú előadása.
Ellenbizonyítás záradékolt közokirat esetében
Idekapcsolódó lényeges szabály, hogy a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a kötelezett az ilyen per sajátossága, illetőleg rendeltetése folytán mindazokra a tényekre és körülményekre hivatkozhat, amelyekkel akkor védekezne, ha a végrehajtást kérő záradékolási kérelem helyett ellene pert indítana, vagyis a záradékolt közokirattal szemben is helye van ellenbizonyításnak.
Végrehajtás
További említést érdemlő szabály, hogy az ismertetett rendelkezések alapján akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratban foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt.
Egyéb záradékolt okiratok
A jogalkotó a bírósági végrehajtásról szóló törvény soron következő paragrafusaiban további olyan eseteket nevesít, amikor a bíróság végrehajtási záradékkal lát el bizonyos határozatokat és okiratokat.
Birtokvédelem körében hozott határozat, zálogszerződés
Ebben a körben kiemeljük a községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek a birtokvédelmi vitában hozott olyan határozatát, amely az érintettet elmaradt haszon, kár és költség megtérítésére kötelezi, továbbá a zálogszerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt.
Munkáltatói felszólítás, határozat
A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a munkáltatónak a Munka Törvénykönyve alapján a munkavállalóhoz intézett olyan írásbeli felszólítását, amelyet a munkavállaló keresettel nem támadott meg, és amely a munkavállaló részére jogalap nélkül kifizetett munkabérnek, vagy a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő más tartozásának a megtérítésére irányul. Ugyanígy jár el a bíróság a munkáltató olyan jogerős határozatát illetően is, amely a munkavállalót kártérítésre kötelezi. Az írásbeli felszólítás, illetőleg a határozat a törvény értelmében akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség, illetőleg ha az nem vezetett, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre. Ezeket az eseteket csupán szemléltetésül soroltuk fel, témánk szempontjából ugyanis főként azok a jogviszonyok érdemelnek említést, amelyek a céges működés során kötött polgári jogi ügyletekkel kapcsolatosak.
Közjegyzői okiratok
Annak érzékeltetése céljából, hogy a közjegyzői okiratok miért is alkalmasak adott esetben a peres út igénybevétele nélkül történő közvetlen végrehajtásra, röviden áttekintjük, hogy mi adja az ilyen okiratok kiemelkedő jelentőségét és közhitelességét. * A közjegyzőkről szóló törvény értelmében a jogszabály által előírt alakszerűségek megtartásával készített közjegyzői okirat, valamint annak hiteles kiadmánya és az úgynevezett közjegyzői tanúsítvány közokiratnak minősül. A közjegyzőkről szóló jogszabály a bírósági végrehajtásról szóló törvény már ismertetett rendelkezéseivel összhangban rögzíti, hogy a közjegyzői okirat mikor alkalmas végrehajtási záradékolásra. A közjegyzői okirat közokirati jellegének fontos tényezője a közjegyzői felelősségvállalás azt illetően, hogy az okirat a valóságnak megfelelően tartalmazza a közjegyző jelenlétében történt tényeket, vagyis például azt, hogy két fél a közjegyző előtt valamiben megállapodott. * A jogszabály további szigorú formai és tartalmi előírásai egyaránt azt szolgálják, hogy a közjegyzői okirat kiemelkedjék az összes többi, szokványos formában megkötött polgári jogi szerződés köréből. A közjegyzőnek a közjegyzői okirat elkészítése alkalmával kötelessége meggyőződni a fél ügyleti képességéről és jogosultságáról, továbbá valódi szándékáról. Tájékoztatni kell a feleket a jogügylet lényegéről és várható jogi következményeiről, továbbá világosan és egyértelműen írásba kell foglalnia a felek nyilatkozatait. A közjegyzőnek meg kell győződnie arról is, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek-e a felek akaratának. A közjegyző tehát nem automatikusan rögzíti és foglalja okiratba a felek által előadottakat, hanem mérlegelnie kell azokat a körülményeket is, amelyek a megállapodás hátterében állnak. * A közjegyzői okirat elkészítésénél a törvény értelmében a közjegyzőnek különösen az olyan körülményeket kell aggályosnak tekintenie, ha például valamely fél az okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a szerződési szabadság jegyében a félnek nem lehet kérése azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi kerüljön bele a közjegyzői okiratba, hanem a jogalkotó csupán az olyan eseteket igyekszik kiküszöbölni, amikor ennek a jogviszony szempontjából semmilyen funkciója nincs, avagy belőle bizonytalanság származhat.
Közvetlen végrehajthatóság az Unión belül
Hazánknak az Európai Unióhoz történt csatlakozása nálunk is elfogadottá tette az úgynevezett uniós végrehajthatósági jogcímet, amelynek lényege, hogy a közjegyző a kiállítás országában rá vonatkozó szabályok szerint készíti el az okiratot, és ennek alapján az Unió bármely tagállamában közvetlen végrehajtásnak van helye a nem vitatott pénzkövetelések tekintetében. A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK tanácsi rendelet olyan rendszer alapjait vetette meg, amely bizonyos minimumszabályok előírása révén lehetővé teszi a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok szabad mozgását a tagállamok között. Ennek előnye, hogy a végrehajtás szerinti tagállamban az elismerést és a végrehajtást megelőzően semmilyen közbenső eljárásra nincs szükség. A pénzkövetelés ebben az összefüggésben és témánk szempontjából akkor tekinthető nem vitatottnak, ha a jogosult a követelés fennállása, jellege és mértéke tárgyában közokiratot tud felmutatni.
Az ügyletkötési gyakorlat eltérései
A hazai és az Európai Unió régebbi tagállamaiban működő cégek szerződés- és ügyletkötési gyakorlata egymástól számottevő mértékben eltér. Ebből a szempontból a két halmaz sajátos metszetét alkotják a hazánkban tevékenykedő multinacionális vállalatok, amelyek – nem véletlenül – egyre gyakrabban biztosítják gazdasági ügyleteiket a szerződések közokiratba foglaltatása útján. Sajnos, Magyarországon még nem alakult ki a szerződési kultúrának ez a magas foka, ugyanis a hazai kis- és középvállalatok mindennapi ügyleteik során csak a legritkább esetekben fordulnak közjegyzőhöz, sőt, egyenesen kerülik az ilyen helyzeteket. Az a jogszabályi lehetőség tehát, amelynek révén a közokiratba foglalt szerződések Európai Unió-szerte pereskedés nélkül végrehajthatók, Magyarországon is előmozdíthatja ennek a tendenciának az érvényesülését.
Uniós végrehajthatósági jogcím érvényesíthetősége
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az uniós végrehajthatósági jogcím egyelőre kizárólag pénzkövetelések kapcsán érvényesíthető, és nem vonatkozik ez a szabály dolgok birtokbaadására, ideértve például azt az esetet is, amikor ingatlanunkat kell a bérlőtől visszaszerezni. Ilyenkor a hazai szabályozás szerint természetesen lehetőség van azonnali végrehajtásra, feltéve hogy a bérleti szerződést Magyarországon, magyar közjegyző foglalta közokiratba. Ennek kapcsán célszerű rámutatni arra is, hogy nem elegendő valamely általunk "összebarkácsolt" irat közjegyző jelenlétében történő aláírása, hiszen ilyenkor csupán az aláírást hitelesíti a közjegyző, vagyis még ha költségesebb is, kritikus helyzetekben szerkessze a teljes okiratot közjegyző.