Általános szabályok
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) és annak legutóbbi, 2007. június 15. napján kihirdetett módosítása, felosztásában továbbra is az általános szabályok, illetve egyes társasági formákra vonatkozó szabályok felosztását követi.
A társaságok alapítása és a létesítő okirat
Szerződésminta
A társaságok alapításának szabályozása a 2006. évi IV. törvényben egy, a piacra lépés olcsóbbá és egyszerűbbé tételét célzó elképzelést próbált megvalósítani, amelynek lényege, hogy a közkereseti, a betéti, valamint a korlátolt felelősségű társaságok esetében lehetőség nyílt a szerződésminta kitöltésével történő alapításra. A szerződésmintákat a Ctv. melléklete tartalmazza. Szerződésminta alkalmazása esetén természetesen a társasági szerződés tartalmát csak a mintában foglalt rendelkezések képezhetik, a tagoknak azt csak a szükséges adatokkal kell kiegészíteniük. Minta esetén is szükség van ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzésre, illetve közokiratba foglalásra, hiszen a cégeljárásban a jogi képviselet továbbra is kötelező. Szerződésminta alkalmazása esetén azonban az ügyvéd értelemszerűen csak a társulók személyi adatainak valósságát és a többi kitöltendő rovat szabályszerűségét vizsgálja. A szerződésminta alkalmazása esetén is kötelező a cégeljárás során a jogi képviselet, azonban ennek alkalmazása esetén a jogalkotói szándék szerint gyorsabb lehet a cégeljárás.
A szerződésmintákkal kapcsolatos eljárást és a kialakult tapasztalatokat a későbbiekben a cégeljárásra vonatkozó szabályozás ismertetése során tárgyaljuk.
Tevékenységi kör
A társasági szerződés kötelező tartalmi elemeit a törvény lényegében az 1997. évi Gt. előírásainak megfelelően állapítja meg. Az egyetlen lényeges változás a tevékenységi körök tekintetében történt. A jövőben nem lesz kötelező valamennyi tevékenységi kör társasági szerződésben való feltüntetése. A törvény alapján ilyen kötelezettség csak a főtevékenységre nézve áll fenn, azonban a társaság – döntése szerint – bármely más tevékenységi kört is feltüntethet az okiratban. Ennek gyakorlati indoka, hogy a jogalkotó is felismerte, hogy tekintettel arra, hogy a társasági szerződésbe akár az egész tevékenységikör-jegyzéket be lehet másolni, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a társaság folytatja is ezeket a tevékenységeket, illetve hogy a társasági szerződésben nem szereplő tevékenységeket nem folytat. Az összes tevékenységi kör feltüntetésével kapcsolatban talán sokan emlékeznek arra, amikor a 2003. évi TEÁOR (Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra, a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere) hatálybalépését követően mennyi többletmunkát és költséget okozott a társaságok életében, hogy a megváltozott tevékenységi köröket megfelelően módosítva átvezessék a társasági szerződésen, nem beszélve a cégbíróságot terhelő átsorolási munkáról.
Megjegyezzük, hogy a korábbiakban már számos helyen - többek között a törvény kommentárjaiban – felvetették, hogy elegendő lenne a tevékenységikör-megjelölési kötelezettséget csak arra az esetre kötelezővé tenni, ha a társaság speciális hatósági engedélyhez vagy képesítéshez kötött tevékenység folytatására vállalkozik. Ezzel kapcsolatban fontos tudni ugyanakkor, hogy a 2007. szeptember 1. napjától hatályos szabályozás szerint, ha a cégjegyzékben a társaság döntése alapján engedélyköteles tevékenységi kör szerepel, ezt a cégbíróság részére már nem kell benyújtania, és a cégjegyzék sem tartalmazza a továbbiakban a hatósági engedély számát és érvényességi időtartamát. Ugyanezen módosítás kimondja továbbá, hogy 2007. szeptember 1. napjától a cég a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges hatósági engedélyét – legkésőbb a tevékenység megkezdésével egyidejűleg – választása szerint a Cégközlönyben vagy a cég honlapján köteles közzétenni. Ezen rendelkezés nem alkalmazható az alapítási engedélyre.
Ezeket a tapasztalatokat figyelembe véve, tehát a jogalkotó a költséghatékonyság és egyszerűsítés irányába mozdult el, amikor eltörölte a főtevékenységen kívüli tevékenységi körök feltüntetésének kötelezettségét.
A társaság vagyona
A társasági szerződésben továbbra is meg kell határozni a társaság tagjait, a társaság cégnevét, székhelyét, tevékenységét és időtartamát, a társaság vagyonát, mégpedig a számviteli törvényhez igazodóan a jegyzett tőke, az egyes tagok vagyoni hozzájárulása és a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módja, ideje megjelölésével. A jegyzett tőkére vonatkozó a szabály annyiban változott továbbá, hogy a cégjegyzék – az új Gt. rendelkezéseivel összhangban – már nem tartja nyilván a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás mértékét. Ezt a szabályozást is a gyakorlat tette szükségessé, hiszen egy társaság alapításakor a cég könyveiben meghatározott értéken szereplő pénzbeli és nem pénzbeli betétek értéke, illetve formája a társaság gazdasági tevékenysége során folyamatosan változik, így életszerűtlen volt az a szabály, amely szerint például a társaság alapításakor apportként bevitt gépek vagy egyéb vagyontárgyak, amelyek akár leamortizálódtak, akár más vagyontárgy vagy pénz lépett a helyükbe, továbbra is a cégadatok között szerepeljenek.
Szervezeti adatok
A társasági szerződésnek meg kell határoznia a társasági szervezet alapvonásait, így az első vezető tisztségviselők nevét, egyéb adatait és a cégjegyzés módját. Ha a társaság alapításakor első felügyelőbizottságot, illetve első könyvvizsgálót választanak, akkor a vonatkozó személyes adatokat is rögzíteni kell. Fontos kiemelni, hogy a későbbi vezető tisztségviselőket, felügyelőbizottsági tagokat, könyvvizsgálót a legfőbb szerv választja, éppen ezért nevüket, adataikat a társasági szerződésnek már nem kell tartalmaznia.
A módosító törvény vélhetően a külföldi gyakorlatnak eleget téve 2007. szeptember 1. napjától törölte a Gt. azon rendelkezését, amely szerint a társasági szerződésnek tartalmazni kell a természetes személy tag, a vezető tisztségviselő, a felügyelőbizottsági tag és a könyvvizsgáló anyja nevét. Fontos tudni, hogy a nyugati gazdasági életben igen ritka, hogy a személyek beazonosításához az anyja nevét használják. Ez sok esetben értetlenséget, jobb esetben derültséget, rosszabb esetben bosszúságot váltott ki a hazánkban tevékenykedő külföldi gazdasági szereplők részéről. A módosítás azonban csak a társasági iratokból engedte törölni a természetes személy anyjának nevét, a cégjegyzék továbbra is tartalmazza ezt az adatot. Tekintettel azonban arra, hogy az eljáró jogi képviselőnek amúgy is meg kell győződnie ezen adatok valódiságáról, ez remélhetőleg nem fog problémát okozni. Ugyanez vonatkozik a nem természetes személy tag cégjegyzékszámára is, azzal a különbséggel, hogy külföldi cég vagy szervezet esetében a nyilvántartási számát és a nyilvántartó hatóságot a cégjegyzékben csak abban az esetben kell feltüntetni, ha az ilyen adattal rendelkezik.
A tag vagyoni hozzájárulása
A tag/részvényes vagyoni hozzájárulásával kapcsolatban 2006. július 1-jétől hatályos szabályozás szerint a törvény a kft. és az rt. mellett a kkt. és a bt. esetében is kimondja, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog (ideértve az adós által elismert vagy a jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is) lehet.
A törvény azt is rögzíti, hogy e törvényben vagy külön törvényben megjelenhetnek olyan előírások, amelyek a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát meghatározzák, illetve a tagok (részvényesek) korlátozott felelősségével működő társaságokra nézve előírják a jegyzett tőke legkisebb mértékét (ilyen külön jogszabály például a hitelintézeti törvény).
Előtársaság
Az új törvény nem változtatott azon a szabályon, hogy a gazdasági társaság a társasági szerződés közjegyzői okiratba foglalásától, illetve ügyvédi ellenjegyzésétől azonnal előtársaságnak minősül. A társaság ezen létszakaszában – iratain, az általa kötött szerződéseken az előtársasági jelleget, a bejegyzés alatt, vagyis "b. a." rövidítést fel kell tüntetni, azonban a korábbi felelősséget szigorítva kimondja, hogy az előtársasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetén az ily módon megkötött jogügyletek – ha a cégbíróság a társaságot nem jegyzi be – az alapítók által együttesen megkötött jogügyletnek minősülnek. Amennyiben a társaságot a cégbíróság bejegyzi, úgy természetesen a társaság felel a jogügyletért, minden esetben.
Szerződésmódosítás
A szerződésmódosításra vonatkozó szabályok kizárólag jogszabály-szerkesztési okból a törvény másik fejezetébe kerültek, azonban tartalmilag – egy fontos kivételtől eltekintve – nem változtak, csak szövegezési módosulásokra került sor. Az egyetlen vonatkozó lényeges változás az, hogy a legegyszerűbb módosítások esetében – székhely, telephely, fióktelep, illetve a tevékenységi kör szélesítése, valamint szűkítése kérdésében – a szerződésmódosítás továbbra is egyszerű szótöbbséggel is elfogadható, amennyiben ezt a tagok a társasági szerződésben nem zárták ki, illetve hogy e döntések meghozatalára – a főtevékenység megváltoztatása kivételével – a társasági szerződés a vezető tisztségviselőket is felhatalmazhatja. Ezáltal a társaság megtakaríthatja a legfőbb szerv összehívásával, ülésezésével kapcsolatos szervezési feladatokat és költségeket.
A társaság legfőbb szervének ülése
Az új törvény szerint a legfőbb szerv ülése szabályszerű összehívás nélkül is megtartható, illetve azon határozat hozható, ha valamennyi tag jelen van, és az ülés megtartásához hozzájárul. A társasági szerződés és a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya továbbá lehetővé teheti, hogy a tagok (részvényesek) a nem szabályosan összehívott, illetve megtartott ülésen elfogadott határozatot – legkésőbb az ülés napjától számított harminc napon belül – egyhangú határozattal érvényesnek ismerjék el.
Az új Gt. rendelkezései szerint a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben előírhatják a tagsági jogok elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével történő gyakorlásának módját és feltételeit. A társasági szerződés módot adhat arra, hogy a tag (részvényes) vagy meghatalmazottja a legfőbb szerv ülésén való személyes részvétele helyett a tagsági jogaikat elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével gyakorolja (pl. telekonferencia).
A felügyelőbizottság
Tekintettel arra, hogy a felügyelőbizottság a tulajdonosok érdekében jár el, az új törvény alapján főszabály szerint a tagok (részvényesek) dönthetnek e társasági szerv létesítéséről.
Kötelező esetek
A törvény 33. §-a sorolja fel azokat az eseteket, amikor felügyelőbizottság létesítése – valamilyen speciális körülmény folytán – mégis kötelező.
Kötelező a felügyelőbizottság létrehozása a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében, kivéve ha a részvénytársaság "board" rendszerben működik, a zártkörűen működő részvénytársaság esetében, ha a szavazati jogok legalább 5 százalékával rendelkező alapítók, illetve tagok kérik, a társaság formájára és működésének módjára tekintet nélkül, ha azt a törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja. A köztulajdon védelmében szükséges például az állami tulajdonban vagy állami részvétellel működő társaságok esetében a felügyelőbizottság létrehozása (például: MTV Rt.). Változatlanul kötelező a felügyelőbizottság létrehozása, ha a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók létszáma éves átlagban a 200 főt meghaladja.
A kft. esetében 2006. július 1-jét követően nem kötelező felügyelőbizottság működtetése pusztán azért, mert a társaság törzstőkéje az 50 millió forintot meghaladja (a régi Gt. szerint e határ felett kötelező volt).
Az új törvény a vezető tisztségviselőkhöz hasonlóan lehetővé teszi a felügyelőbizottsági tagok határozatlan időre történő megválasztását is.
Az ügydöntő felügyelőbizottság lehetséges jogköre a korábbi szabályozáshoz képest bővült. Az 1997. évi régi Gt. alapján ugyanis csak egyes jogügyletek jóváhagyásáról dönthetett, az új törvény szerint amennyiben a társasági szerződés úgy rendelkezik, akkor bármely ügydöntő határozat meghozatalát is a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásához lehet kötni. Az új törvény azonban a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében az ügydöntő felügyelőbizottság választásának lehetőségét kategorikusan kizárja.
A könyvvizsgáló
Az új társasági törvény már nem tartalmazza a könyvvizsgáló megválasztásának kötelező eseteit, illetve a személyére vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat. A könyvvizsgáló választásának szükségességét, továbbá a könyvvizsgálat tartalmi meghatározását a számviteli törvényre, az összeférhetetlenségi szabályokat a könyvvizsgálói törvényre hagyja. A társasági törvény ezzel kapcsolatban csak a választott könyvvizsgáló (társasági könyvvizsgáló) feladatát határozza meg.
A könyvvizsgáló – az új törvény alapján – fakultatív intézmény, társasági jogi szempontból csak részvénytársaságnál kötelező a könyvvizsgáló választása, egyébként a számviteli törvény kompetenciája, hogy a könyvvizsgálói szolgáltatás igénybevételét meghatározott esetekben kötelezővé tegye.
A megbízás időtartama
A könyvvizsgáló függetlenségének fontos garanciáját jelentheti megbízatása időtartamának alsó és felső határa, tekintettel arra, hogy a társasági könyvvizsgáló közérdekvédelmi funkciót lát el, és - hangsúlyozottan – nem minősül a társaság szervének. A könyvvizsgálói megbízás leghosszabb időtartama változatlanul 5 év.
Garanciális jelentősége van annak, hogy az új törvény - ellentétben a korábbi szabályozással – a könyvvizsgálói megbízás legrövidebb idejét is meghatározza. E szerint a megbízatás időtartama nem lehet rövidebb, mint a könyvvizsgálót megválasztó taggyűléstől az üzleti év számviteli törvény szerinti beszámolóját elfogadó taggyűlésig terjedő azon időszak, amelynek felülvizsgálatára megválasztották. Így nem fordulhat elő, hogy az újonnan megválasztott, és a társaság vagyoni helyzetéről, a számviteli törvénynek megfelelő valós képet adó "akadékoskodó" könyvvizsgálót még a könyvvizsgálói jelentés és záradék elkészítése előtt eltávolítsák tisztségéből.
Megbízási szerződés és annak elmulasztása
A jogszabály indoklása szerint az eddigi "gyakorlati bizonytalanságok megszüntetése érdekében" az új törvény kimondja, hogy a megválasztástól számított 90 napon belül a könyvvizsgálónak és a társaság ügyvezetésének a megbízási szerződést meg kell kötnie. Ellenkező esetben a megválasztásról hozott döntés hatálytalanná válik, és a legfőbb szervnek új könyvvizsgálót kell választania. Ez az új szabályozás álláspontunk szerint a következő okokból értelmetlen. A társaság és könyvvizsgálója között létrejött megbízási szerződés, amely a díjazást is tartalmazza, a felek saját ügye, és indokolatlan, hogy a megbízási szerződés a cégbírósági iratok közé kerüljön, az eddigi könyvvizsgálói elfogadó nyilatkozat megfelelően igazolta a kinevezést és annak elfogadását. A képet tovább árnyalja, hogy a Ctv. azon melléklete, amely a bejegyzési/változásbejegyzési eljárásban a Cégbíróság részére kötelezően benyújtandó iratokat sorolja, a könyvvizsgáló esetében továbbra is a könyvvizsgáló elfogadó nyilatkozatának követeli meg.
A "gyakorlati bizonytalanságok megszüntetése érdekében" megalkotott rendelkezés az eddigi megszokott eljárás helyett valóban bizonytalanságot teremtett azzal, hogy amennyiben a felek valamilyen okból írásban nem kötik meg a megbízási szerződést, ezen mulasztásról a cégbíróság és így a közhiteles nyilvántartás adataiban bízó hitelezők nem szerezhetnek tudomást. Így adott esetben a cégadatok között egy olyan könyvvizsgáló adatai szerepelhetnek, aki a cég számára ugyan elvégzi a könyvvizsgálatot, de erről szerződést nem kötöttek, ugyanakkor kinevezése hatálytalan. Ezen szabályozásból fakadóan számos esetben tapasztalja a gyakorlat, hogy a Cégbíróság hiánypótlási felhívásban néha ugyan megköveteli a könyvvizsgálóval megkötött megbízási szerződés benyújtását, azonban az ez ellen benyújtott fellebbezések elbírálása során nincs olyan jogszabályhely, amelyre hivatkozva ez a társaságtól követelhető lenne.
Kisebbségi jogok és a minősített többség
A társaság kisebbségi tulajdonosait továbbra is számos törvényben biztosított jogosítvány illeti meg (például a legfőbb szerv összehívásának, könyvvizsgáló megbízásának kezdeményezése, követelések érvényesítése a társaság nevében a tagokkal, vezető tisztségviselőkkel, könyvvizsgálóval, felügyelőbizottsági tagokkal szemben), ugyanakkor, míg a korábbi törvény ezt a szavazatok egytizedével rendelkező tagoknak biztosította, addig ezt a szavazatarányt az új törvény 5 százalékra csökkentette. Megjegyzendő, hogy számos cég esetében kizárólag ezen szavazatszám átírása miatt volt szükséges a társasági szerződést módosítani, így ebben az esetben is azok a cégek "jártak jól", amelyek létesítő okirata csak a minimumszabályokat és a törvényre való hivatkozást tartalmazta.
Befolyásszerzés
Az új törvény szerint a cégbírósághoz csak akkor kell bejelenteni a befolyásszerzést, ha a tag az alapítást követően szerez minősített többséget (legalább 75 százalék) biztosító befolyást kft.-ben vagy zrt.-ben. Az 1997. évi Gt. rendelkezései ettől eltérően a jelentős (25 százalék) és a többségi (50 százalék) befolyás megszerzéséhez is jogkövetkezményeket társítottak.
Az új törvény a minősített többséget biztosító befolyásszerzés esetére mindenekelőtt azt a kötelezettséget írja elő, hogy a részesedésszerző a tulajdonosi szerkezetben végbement változás tényét köteles 15 napon belül a cégbíróságnak bejelenteni. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a jogalkotó ezzel érthetetlen okból és módon tért el az általános és a korábbi jogszabályban is rögzített 30 napos bejelentési határidőtől. A 15 napos határidő bevezetésének okára a törvény indoklása sem tér ki.
Képzeljük csak el azt a gyakran előforduló esetet, hogy a korlátolt felelősségű társaságban minősített befolyást megszerző tag, az üzletrész megvásárlását követően a törvényes 8 napon belül – de akár az üzletrész megszerzésének napján – megfelelően (közokiratban, nyilatkozattal) bejelenti a társaságnak a tulajdonosváltozást, és mint a társaság többségi tulajdonosa egyidejűleg változásokat javasol a társasági szerződésben, amelyekről a legfőbb szerv akár azonnal megfelelően dönt is. Ilyen tipikus változás például, hogy a minősített befolyásszerző tag egyben ügyvezető is lesz, vagy hogy a cég székhelyét áthelyezik. Ezen változások cégbírósági bejelentéséhez számos nyilatkozat, okirat (aláírási címpéldány, székhelyhasználati igazolás stb.) szükséges, és ez – főleg külföldi tagok esetében – gyakran hosszú idő vesz igénybe. Ezen változások bejelentésére a társaságnak természetesen a törvény szerint biztosított 30 napja van. Így a cég arra kényszerül, hogy a tag a minősített befolyást külön bejelentse 15 napon belül, majd a társaság egy újabb eljárásban a változásoktól számított 30 napon belül bejelentse az egyéb módosításokat is.
Minősített befolyás létrejöttének tényéhez kapcsolódó további jogkövetkezmény, hogy az ellenőrzött társaság bármely tagja eladási jogot gyakorolva társasági jogviszonyát megszüntetheti. Fontos eltérés azonban az 1997. évi Gt. előírásaihoz képest, hogy az új törvény szerint a társaság tagjai az eladási jogot egyhangú határozattal a gazdasági társaság társasági szerződésében kizárhatják.
A törvény összhangban a szintén módosított csődtörvénnyel biztosítja a minősített befolyásszerző ellenőrzött társaság tartozásaiért való korlátlan felelőssége megállapításának lehetőségét, ha a perben bizonyítást nyert, hogy a tulajdonosi jogait visszaélésszerűen gyakorolta. Ezzel összefüggésben az új törvény támaszkodik az elmúlt évek bírósági esetjogára, továbbra is az úgynevezett "tartósan hátrányos üzletpolitika" érvényesítésének tulajdonít jogi jelentőséget.
Az elismert vállalatcsoport
Az új törvény a számviteli törvény szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság (uralkodó tag) és az a részvénytársaság, illetve korlátolt felelősségű társaság, amely felett az uralkodó tag a számviteli törvény alapján meghatározó befolyással rendelkezik (ellenőrzött társaság), egységes üzleti céljaik megvalósítására uralmi szerződés kötése útján elismert vállalatcsoportként történő működésükről határozhatnak. Az új szabályozás tehát pusztán lehetőséget kínál arra, és nem kötelezettséget ír elő, hogy a vállalatcsoport tagjai (mindenekelőtt az uralkodó tag), miközben nem kívánják formálisan is az ellenőrzött társaságokat az uralkodó társaságba integrálni, a vállalatcsoporthoz tartozó egyes társaságok üzleti céljait a csoport egésze célkitűzéseihez igazítsák. Az elismert vállalatcsoportként való cégbírósági regisztráció a törvény alapján nem hoz létre önálló jogi személyiséget, az elismert vállalatcsoport maga nem minősül jogi személynek. A törvény szerint azonban a vállalatcsoportként való működés ténye nyilvánosságra kerül, és ez egyfajta sajátos jogi minőséget eredményez.
Hitelezővédelmi rendelkezések
A törvény az elismert vállalatcsoport szabályozása körében számos hitelezővédelmi rendelkezést tartalmaz, de érdemes azt megvizsgálni, hogy az uralkodó tagnak milyen előnyei származnak ezen jogintézmény alkalmazásából. Elismert vállalatcsoport cégbírósági bejegyzése esetén pl. az uralkodó tag jogosulttá válik az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselőjének utasítására, kinevezésére és visszahívására, az ellenőrzött társaság legfőbb szervének egyéb hatásköre is elvonható.
Uralmi szerződés
A jogok és kötelezettségek érvényesítésének módját és feltételeit az uralmi szerződésben kell meghatározni. A legfontosabb előny az uralkodó tag számára azonban az, hogy szemben a törvény általános előírásaival, az elismert vállalatcsoport menedzsmentje nem az ellenőrzött társaság érdekeit köteles mindenekfelett érvényre juttatni, hanem az elismert vállalatcsoport egésze üzleti érdekének elsődlegessége alapján kell, hogy eljárjon.
Ez a gyakorlatban két fontos mentesülési lehetőséget jelent az uralkodó tag, illetve annak ügyvezetése számára.
Az ügyvezetés utasítása
Az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja, illetve annak ügyvezetése – az uralmi szerződésben, illetve meghatározott esetben a társasági szerződésben (a továbbiakban együtt: uralmi szerződésben) meghatározottak szerint – az ellenőrzött társaság ügyvezetését utasíthatja, az ellenőrzött társaság működésére vonatkozó kötelező határozatot hozhat. Ez esetben az ellenőrzött társaság legfőbb szervének hatáskörét és működését illetően nem alkalmazhatók a törvénynek a taggyűlés (közgyűlés) kizárólagos hatáskörét megállapító rendelkezései, valamint az uralkodó tagnak a kft. és az rt. korlátolt felelősségét áttörő felelőssége nem állapítható meg, ha eljárása megfelelt az uralmi szerződésben foglaltaknak. A hivatkozott rendelkezés szerint azok a tagok (részvényesek), akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a gazdasági társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti – ha törvény kivételt nem tesz –, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben az ebből eredő kárért.
Mentesülés az ügyvezetői felelősség alól
Az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője a gazdasági társaság ügyvezetését – az uralmi szerződésben foglaltaknak megfelelően – az elismert vállalatcsoport egésze üzleti érdekének az elsődlegessége alapján köteles ellátni. A vezető tisztségviselő mentesül a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános felelősségi szabályok alkalmazása alól, ha tevékenysége megfelel a jogszabályoknak és az uralmi szerződésben foglaltaknak. Ilyen vezető tisztségviselőkre vonatkozó felelősségi szabály például, hogy a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott, vagy hogy a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni.
A felelősség alóli mentesítés oka az, hogy az elismert vállalatcsoport hitelezője a cégbírósági bejelentés és közzététel folytán tudomással rendelkezhet arról, hogy az ellenőrzött társaságot az uralkodó tag nem feltétlenül az egyes társaság érdekei szerint, hanem az egész vállalatcsoport érdekei alapján irányítja.
A tényleges vállalatcsoport
Uralmi szerződés és elismert vállalatcsoportként való bejegyzés hiányában is alkalmazható az uralkodó tag utasítási joga és mentesülési lehetősége, ha az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) közötti tartós, már legalább három éven keresztül, megszakítás nélkül fennálló együttműködés során a vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok egységes üzleti koncepció alapján folytatják tevékenységüket, és tényleges magatartásuk biztosítja a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyenlített megosztását.
A tényleges vállalatcsoportra vonatkozó rendelkezés biztosítja a konszernszabályok megjelenését a hazai társasági jogban. Ezek szerint az uralkodó tag – előzetes uralmi szerződés megkötése hiányában is - jogosult az ellenőrzött társaság irányítására, ha a vállalatcsoport működésében részt vevő gazdasági társaságok közötti együttműködés módja megfelel három konjunktív feltételnek. Az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság, illetve társaságok közötti együttműködésnek tartósnak, stabilnak kell lennie, egységes vállalatcsoport- szintű üzleti koncepciót kell kialakítani és érvényesíteni, továbbá a vállalatcsoportban részt vevő társaságok között biztosítani kell az előnyök és hátrányok kiegyensúlyozott megosztását. Ez esetben tehát nincs szükség arra, hogy az érintett társaságok uralmi szerződést kössenek egymással, és ezt követően elismert vállalatcsoportként a cégjegyzékbe bejegyzésre kerüljenek. Ugyanakkor lényeges különbség, hogy a tényleges vállalatcsoport uralkodó tagja nem élvezi azt a jogi biztonságot, amelyet az uralmi szerződés léte, az elismert vállalatcsoportként való regisztráció biztosít. Kétség esetén az uralkodó tagot terheli annak bizonyítása, hogy a vállalatcsoport tényleges működése megfelelő módon veszi figyelembe a hitelezők érdekeit is.
Kizárólag érdekességképpen jegyezzük meg, hogy az első tényleges vállalatcsoport hazánkban – a nemzeti villamossági vállalatcsoport - csak a jogszabály hatálybalépését követő majd egy év múlva, 2007. június 1. napjával jött létre.
Az átalakulás új szabályai
Az új törvény a társaságok egyesülésére, szétválására, kiválására vonatkozó szabályai nem hoztak nagymértékű változásokat a korábbi törvényhez képest, azonban a gyakorlatot is figyelembe véve, részletszabályokkal pontosították és egyszerűsítették az eljárást.
Bejegyzés kérelem szerinti időpontra
Az új törvénnyel például lehetőség nyílt arra, hogy az átalakuló társaság legfőbb szerve által meghatározott napra kérjék az érintett társaságok átalakulás bejegyzését. A cégbíróság a kérelmet csak akkor teljesítheti, ha a bejegyzési kérelem kedvező elbírálására a választott időpontig elegendő idő van. Ez a szabály leginkább azzal az új szabállyal összevetve lényeges, amely szerint az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzését követő kilencven napon belül mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal végleges vagyonmérleget kell készíteni. A korábbi szabályozás nem tartalmazta "a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal" kitételt. Ezen új szabály szerint, tehát ha a társaság nem határozta meg a bejegyzés napját, akkor egy nagy értékű vagy terjedelmű vagyonmérleg és vagyonleltár esetén a könyvvizsgálóknak vélhetően jelentős nehézséget okoz majd a bejegyzés napjával elkészíteni a végleges iratokat. Ez ugyanis egyes esetekben csak a jogelőd és a jogutód vagyonának és leltárának időleges "befagyasztásával" valósítható meg. Az átalakulás során a jogutód cégformája szabadon választható meg, mert nincs formakényszer, még a szétválás esetén sem.
Döntés egy ülésen
Lényeges és az átalakulás folyamát nagyban egyszerűsítő szabály, hogy lehetőség nyílt arra, hogy az átalakulásról a társaság legfőbb szerve egy ülésen döntsön. Ahhoz, hogy a gazdasági társaság tagjai megfelelő információk birtokában dönthessenek az átalakulásról, a vagyonmérleg-tervezeteknek és az azokat alátámasztó vagyonleltár-tervezeteknek a döntéshez rendelkezésre kell állnia, hogy a társaság legfőbb szerve az átalakulás elhatározásakor a társaság pénzügyi helyzetének ismeretében legyen.
Ugyanakkor az ügyvezetés saját elhatározásából ezeknek a döntéshez elengedhetetlenül szükséges anyagoknak az elkészítését nem kezdeményezheti, hiszen az átalakulás elhatározása a társaság legfőbb szervének kizárólagos hatásköre. Ezekre tekintettel az új törvény úgy rendelkezik, hogy főszabály szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve az átalakulást két lépcsőben határozhatja el, azonban a tagok a társasági szerződésben úgy is rendelkezhetnek, hogy ha a vezető tisztségviselők az átalakuláshoz szükséges okiratokat előkészítik, az átalakulási javaslat érdemi elbírálásáról a legfőbb szerv egy ülésen határoz. Ez utóbbi esetben erre az ülésre el kell készíteni az ülés napját legfeljebb hat hónappal megelőző, a vezető tisztségviselők által meghatározott időpontra – mint mérlegfordulónapra – vonatkozó, könyvvizsgáló által elfogadott vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket.
Vezető tisztségviselők
Munkaviszony – társasági jogi viszony
A 2006. évi IV. törvény egyik legvitatottabb előírása a korábbi szabályokhoz képest, hogy a vezető tisztségviselő a megbízatását munkaviszonyban nem láthatja el, rá a jogok és kötelezettségek tekintetében a társasági jogi jogviszony, valamint a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai az irányadók. A vezető tisztségviselő az új törvény szerinti minőségében nem állhatott munkaviszonyban a társasággal, a szabályozásból nem következik azonban, hogy a vezető tisztségviselő egyáltalán nem állhat vezető tisztségviselői jogviszonya mellett munkaviszonyban a társasággal. Ez az előírás valójában azt jelentette, hogy a felelősségi szabályok vonatkozásában a vezető tisztségviselőként hozott döntések következményei tekintetében a teljes vagyonával felel.
Az előírás 2006. július 1-jével lépett hatályba, de a törvény ezen rendelkezése nem volt alkalmazható arra a vezető tisztségviselőre, aki a törvény hatálybalépése előtt a vezető tisztség ellátására munkaviszonyt létesített, a munkaviszony megszűnéséig, de legfeljebb a vezető tisztségviselővé választásától számított 5 évig. Ez tehát azt jelenti, hogy az előírás késleltetetten kerül bevezetésre, legkésőbb 2011. június 30-ával.
Ezen rendelkezés bevezetésének egyik indoka vélhetően az volt, hogy a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőkre egyidejűleg kellett alkalmazni a társasági jogi és a munkajogi szabályokat, ami gyakran ellentmondásokat okozott, leginkább a jogviszony megszüntetése esetén. A korábbi szabályozás szerint ugyanis a munkáltatói jogokat a taggyűlés gyakorolta, tehát a felmondást is a taggyűlésnek kellett a munkajogi szabályok betartásával a vezető tisztségviselővel közölni, ugyanakkor a Gt. szerint a vezető tisztségviselőt a taggyűlés határozatával visszahívhatta. Problematikus volt továbbá, hogy a vezető tisztségviselőt csak határozott időre lehetett kinevezni, a határozott idejű munkaviszonyt pedig csak rendkívüli felmondással lehetett megszüntetni. Ezen szabályozás számos munkajogi vitát eredményezett, amit a jogalkotó a vezető tisztségviselés munkaviszony keretében történő ellátásának tilalmával próbált megszüntetni.
A munkajogviszonyban történő tisztségellátás tilalmával viszont a gazdasági vezetők nagy része nem értett egyet, mert ezzel elvesztette például a fentiekben is ismertetett munkajogi védelem számos előnyét, illetve járulék- és adófizetés szempontjából is kényelmetlenségekkel járt.
A 2007. szeptember 1. napján hatályba lépő módosítás viszont törölte a vezető tisztségviselők munkaviszonyának ezen tilalmát, és a korábbi szabályozást részben módosítva és bővítve kimondta, hogy a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre tekintettel – a törvényben meghatározott eltérésekkel – a Ptk. megbízási jogviszonyra vonatkozó szabályait (társasági jogviszony) vagy a munkaviszonyra irányadó szabályokat kell alkalmazni. Ezzel tehát 2007. szeptember 1. napjától újra lehetővé vált a vezető tisztségviselői pozíció munkaviszony keretében történő ellátása.
A jogalkotó azonban nem csak a régi szabályt "hozta vissza" a módosításban, de a korábbi Gt.-nél is tovább ment a szabály kibővítésében. A módosítás kimondja ugyanis, hogy a vezető tisztséget – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a kkt. és a bt. üzletvezetésre egyedül jogosult tagja. Az eddigi szabályok szerint az üzletvezetésre egyedül jogosult tag és az egyszemélyes gazdasági társaság tagja vezető tisztséget semmiképpen nem láthatott el munkaviszonyban, mert az adózási és társadalombiztosítási jogszabályok szerint társas vállalkozói jogviszonynak minősült. Ezen tilalmak tehát a törvény legutóbbi módosításaival megszűntek.
A tisztséghalmozás korlátozása
Az új törvény immár nem korlátozza, hogy hány helyen vállalható vezető tisztségviselői megbízás (korlátozás csak állami tulajdon esetén), de a vezető tisztségviselő írásbeli tájékoztatási kötelezettséggel tartozik az elfogadástól számított 15 napon belül a társaságok felé. Tiltást a törvényi előírás csak az azonos főtevékenységű társaságokkal való közvetlen és közvetett kapcsolatra vonatkozóan mond ki (de ez esetben is ad engedő szabályt, és rögzíti, hogy akkor, ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik, azaz ezt lehetővé teszi).
A felszámolt társaság vezető tisztségviselője
A 2006. július 1-jétől hatályossá vált törvény nem tartalmazza azt a szabályt, amely szerint 3 évig nem lehetett vezető tisztségviselő az, aki előzőleg egy felszámolt gazdasági társaság vezető tisztségviselője volt a fizetésképtelenség jogerős megállapítását megelőző két évben. Megmarad viszont a további időszakokra is az a tiltó előírás, amely a bűncselekményen és egyéb más bírói ítéleten alapuló eltiltásra vonatkozik, valamint az az előírás, amely szerint a gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő 2 évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a törlést megelőző naptári évben a társaságnál vezető tisztségviselő volt.
Hitelezővédelmi és felelősségi szabályok
A vezető tisztségviselők felelősségét tovább növeli a törvény azon előírása, amely lehetőséget ad arra, hogy a társasági szerződés vagy alapszabály rögzítse, hogy a társaság saját tőkéjéből történő kifizetés(ek) előtt a vezető tisztségviselők a fizetőképességi nyilatkozatban, írásban kötelesek nyilatkozni, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetve a hitelezői érdekeket.
Az új törvény fogalmazása szerint a vezető tisztségviselők a társaság tevékenysége során a tulajdonosi érdekek szem előtt tartásával kell, hogy ellássák feladatukat, de a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően – a tulajdonosi érdekek helyett – a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján kötelesek eljárni.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.
Mentesül a felelősség alól az a vezető, aki bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.
A felelősségi szabályok vizsgálatakor azonban nemcsak az új Gt., hanem a sok helyen módosult Csőd-tv. rendelkezéseire is érdemes figyelemmel lenni.
Megállapítási per
A hitelezői érdekek elsődlegességére vonatkozó fenti szabályhoz kapcsolódva a csődtörvény módosítása arról rendelkezik, hogy hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól azok felelősségének megállapítását, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent (wrongful trading).
Marasztalási per
A hitelező a perben kérheti a bíróságot, hogy a megállapítási perben megállapított felelősség alapján kötelezze az adós volt vezető tisztségviselőjét a követelések kielégítésére. A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.
Felmentvény
A társasági szerződés vagy alapszabály az új törvény szerint arról is rendelkezhet, hogy a társaság legfőbb szerve évente napirendre tűzze és értékelje a vezető tisztségviselő(k) munkáját, és határozzon a részükre adható felmentvény tárgyában. A felmentvény új elem a törvényben, a német jogrendi minta alapján került megfogalmazásra, lényege a vezető tisztségviselők munkájához kapcsolódó folyamatos visszajelzés, és részben a felelősségi terhek enyhítése. A felmentvény megadásával a legfőbb szerv igazolja, hogy a vezető tisztségviselő az értékelt időszakban elsődlegesen a társaság érdekeit szem előtt tartva végezte a feladatát. Az új törvény tételesen előírja – a felelősség további elemeként – a hitelezői érdekek biztosítása végett, hogy a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén, a törléstől számított egy éven – a határidő jogvesztő – belül a tagok a vezető tisztségviselőkkel szemben kártérítési igényt érvényesíthetnek.
A vezető tisztségviselői jogviszony időtartama
A társaság vezető tisztségviselői a korábbi szabályozástól eltérően már nemcsak határozott időre (max. öt év), hanem a társasági szerződés erre vonatkozó megfelelő rendelkezése esetén határozatlan időre is választhatók.
Az ügyvezető visszahívása
Az 1997. évi Gt. háromnegyedes szótöbbséghez kötötte a kft. ügyvezetőjének visszahívását. Az új törvény enyhít ezen a szigorú rendelkezésen, és az érintett bekezdést elhagyva, az ügyvezető egyszerű többséggel is visszahívható.
Társasági szerződés kötelező módosítása
A 2006. július 1-jén hatályba lépett Gt. kimondta, hogy a törvény hatálybalépése előtt a cégjegyzékbe már bejegyzett, valamint a korábbi törvény alá tartozó azon gazdasági társaságok, legfőbb szervüknek a törvény hatálybalépését követő első ülésén, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig kötelesek társasági szerződésüket e törvény rendelkezéseihez igazítva módosítani, és eddig az időpontig azt a cégbírósághoz benyújtani. Ennek, figyelemmel arra, hogy a számviteli törvény szerinti beszámolót a tárgyév május 31. napjáig köteles a társaság elfogadni, természetesen már minden társaság esetében meg kellett volna történnie.
Tekintettel azonban arra, hogy ennek a kötelezettségének a társaságok része nem tett eleget, így a jogalkotó a legutóbbi módosításban ennek a határidejét 2008. július 1. napjáig meghosszabbította.
A módosítás a gyakorlatban felmerült problémák megoldása érdekében kimondta, hogy nem terheli a a társasági szerződési módosítás kötelezettsége azon gazdasági társaságokat, amelyek társasági szerződése - általános hivatkozásként – a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényre utal; azon a 2008. július 1-jétől kezdve az új törvényt kell érteni. Nem terheli a ez kötelezettség azon közkereseti társaságokat és betéti társaságokat sem, amelyek társasági szerződése taggyűlésről rendelkezik; azon 2008. július 1-jétől kezdve tagok gyűlését kell érteni.
A módosítás ugyanakkor jogkövetkezmény nélkülivé tette ezen kötelezettség elmulasztását.
A 2006. júliusában hatályba lépett törvény ugyanis kimondta, hogy a határidő – 2007. szeptember 1. – eredménytelen eltelte után a cégbíróság a társasággal szemben a megszűntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti intézkedését alkalmazza. A módosításból ez a rendelkezés - érthetetlen okokból – kimaradt, az eredménytelenség esetéről csupán úgy rendelkezik, hogy amennyiben a társasági szerződés módosítására fentiek alapján nincs szükség, a gazdasági társaság e törvény rendelkezéseihez történő igazodását a cégbíróság felé – illeték és közzétételi költségtérítés megfizetése nélkül – bejelentéssel teljesíti. A bejelentésben a cég nyilatkozik arról, hogy a társasági szerződés módosítására a fenti okokból nincs szükség, illetve arról, hogy a bejelentésben megjelölt időponttól az új törvény rendelkezései szerint működik. Bejelentés vagy a fenti társaságiszerződés-módosítás hiányában a törvény hatálybalépése előtt a cégjegyzékbe már bejegyzett, valamint a régi Gt. alá tartozó gazdasági társaságoknak, mindenféle jogkövetkezmény nélkül, az új törvényt 2008. július 1-jétől kell alkalmazniuk.
A módosítás további érdekessége, hogy nem helyezte hatályon kívül a Ctv. azon szabályát, amely szerint az új törvény hatálybalépését megelőzően bejegyzett cégek a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor, ennek hiányában legkésőbb 2007. szeptember 1. napjáig kötelesek a megfelelő cégadatok bejelentésére, a módosítás nem helyezte hatályon kívül. Ennek megfelelően, tehát a Gt. módosított szabályai szerint, ugyan nem kell 2007. szeptember 1. napjáig a társasági szerződést az új törvényhez igazítani, de a Ctv. alapján, amennyiben a társaságnak olyan cégadata van, amelyet az új Ctv. szerint cégadatok része, úgy azokat mégis be kellene jelenteni.
A közkereseti és betéti társaságok új szabályai
Az új törvény a közkereseti és betéti társaságokra vonatkozó korábbi szabályokat csak kismértékben változtatta meg, és kizárólag az egyes részletszabályokban találhatók apró újítások.
Apportálható követelés
A közkereseti és betéti társaságra is értelemszerűen vonatkoznak a fentiekben részletezett általános szabályok, amelyek szerint a társasági szerződés szerződésmintával is készülhet, illetve hogy a főtevékenységet is elegendő feltüntetni, vagy hogy követelés is apportálható a társaság vagyonába.
A belépő tag felelőssége
A felelőségi szabályok körében fontos változás, hogy mind a közkereseti, mind a betéti társaságok esetében a társasági szerződésben kizárható harmadik személyek felé a belépő tag felelőssége a belépés előtt keletkezett társasági kötelezettségekért. Ugyanezen témában változás továbbá, hogy ha a közkereseti társaság betéti társasággá alakulásakor az addig korlátlanul felelős tag felelőssége korlátozottá válik, mert a betéti társaság kültagja lesz, úgy az ilyen tag a változás bekövetkeztétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül még korlátlanul felel a társaság harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely a változás előtt keletkezett.
A kültag felelőssége
A betéti társaság esetében a kültag felelősségét érintő fontos változás, hogy megszűnik a kültag korlátlan felelősségének az egyetlen esete, tehát az új törvény szerint a kültag akkor sem fog korlátlanul felelni a társaság tartozásaiért, ha neve szerepel a cégnévben.
Tagok gyűlése
A korábbi szabályozás szerint a közkereseti és a betéti társaság legfőbb szerve főszabály szerint a tagok gyűlése volt, azonban a régi törvény lehetőséget biztosított arra, hogy amennyiben a társasági szerződés így rendelkezett, akkor a legfőbb szervként taggyűlés működhetett. Ebben az esetben a társasági szerződésnek a korlátolt felelősségű társasági szabályokhoz hasonlóan a taggyűlés összehívását és határozathozatali eljárását is szabályoznia kellett. Ezt a lehetőséget az új törvény már nem adja meg a közkereseti és betéti társaságok számára, így esetükben a legfőbb szerv kizárólag a tagok gyűlése lehet.
Egy főre csökkent tagság
A korábbi szabályozáshoz képest az új törvény kétszeresére hosszabbította az új tag bejelentésére rendelkezésre álló a korábbi három hónapos határidőt, arra az esetre, ha a közkereseti vagy a betéti társaság tagjainak száma egy főre csökkenne. A társaság tehát csak abban az esetben szűnik meg, ha az egytagúra csökkent társaság ezen hat hónapos határidő alatt nem jelent be új tagot a cégbíróságnál.
Átalakulás
A közkereseti és a betéti társaságok közötti átalakulási szabályok nagyban egyszerűsödtek azzal, hogy amennyiben a közkereseti társaság betéti társasággá alakul, vagy fordítva, abban az esetben nem alkalmazandók az átalakulási szabályok, hanem elegendő a társasági szerződés módosítása.
A tagsági részesedés átruházása
Az egyik legfontosabb változás, hogy a jogalkotó az új jogszabályban végre követte a közkereseti és a betéti társaságban fennálló tagsági részesedés átruházására kialakult gyakorlatot, és lehetővé tette, hogy a tag társasági részesedését írásbeli szerződéssel a társaság másik tagjára vagy harmadik személyre ingyenesen vagy visszterhesen átruházza. Ez a szabály azonban csak részben hasonlít a korlátolt felelősségű társaságnál szabályozott üzletrész-átruházáshoz, mert itt a kilépő és a belépő tag közötti átruházó szerződés azonban csak akkor válik hatályossá, ha a társasági szerződés megfelelő módosítását valamennyi tag aláírja. Az eladó tag felelőssége harmadik személyek felé a változástól számított öt évig fennmarad.
A gyakorlat a közkereseti és betéti társaságban lévő tagsági részesedés átruházását a jogszabály hatálybalépését megelőzően is alkalmazta, azonban kénytelen volt az átruházást a korábbi szabályozás keretei közé szorítva másként megnevezni és lebonyolítani. A korábbi törvény hatálya alatt az átruházás úgy történt, hogy a tagok a tagok gyűlésén vagy taggyűlésen rögzítették, hogy egy – tagsági részesedését átruházni kívánó – tag tagsági jogviszonya vagy rendes felmondással, vagy közös megegyezéssel megszűnik, és rendelkeztek a vele történő leszámolásról, majd ugyanezen legfőbb szervi ülésen egy új – a kilépő tag részesedését valójában megvásárló – tag bejelentette belépési szándékát, és "véletlenül" éppen ugyanannyi részesedéssel belépett, mint amennyivel a kilépő tag részesedése volt.
Mind a közkereseti, mind a betéti társaságok esetében változás, hogy a társaság jogi személy tagja az üzletvezetést nemcsak szervezeti képviselője, hanem bármely általa kijelölt természetes személy útján elláthatja.
Képviselet
A képviselet kérdéskörében következett be a másik fontos változás, amely lehetővé teszi, hogy a társasági szerződés a betéti társaság kültagját is feljogosítsa az üzletvezetésre és a képviseletre, ezzel megszűnt a kültag üzletvezetési jogának korábbi kifejezett tilalma.
A korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó új szabályok
A társaság kötelező törzstőkéje
Az új törvény legutolsó módosításának a korlátolt felelősségű társaságokat érintő legnagyobb változása, hogy 2007. szeptember 1. napjától a korlátolt felelősségű társaság kötelező legkisebb törzstőkéjének mértéke hárommillió forintról ötszázezer forintra csökkent.
E módosítás kimondja továbbá, hogy a társaság bejegyzésére csak az után kerülhet sor, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásáig minden egyes pénzbeli hozzájárulásnak a felét a társaság javára befizették.
Alapítás kizárólag apporttal
Az új törvény már 2006. július 1-jétől annyiban könnyítette a törzstőkére vonatkozó szabályokat, hogy megszüntette a korábbi kötelező készpénzbeviteli arány előírását, amely kimondta, hogy a pénzbeli betétek összege nem lehet kevesebb a törzstőke harminc százalékánál és egymillió forintnál. Az új törvény tehát nem ír elő kötelező készpénz-apport arányt. Ebből az következik, hogy kizárólag apporttal is lehet kft.-t alapítani. Ha azonban a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét – vagy annál több –, akkor ezt már alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.
Könyvvizsgálat
A nem pénzbeli hozzájárulás értékének megállapításánál nem kötelező könyvvizsgáló igénybevétele. Ebben az esetben azonban a tagoknak külön nyilatkozatban meg kell határozniuk, hogy milyen szempontok alapján történt meg a hozzájárulás értékelése. Ezt a nyilatkozatot az ügyvezető rendelkezésre bocsátást tanúsító nyilatkozatával együtt be kell nyújtani a cégbíróságnak.
Az apport szolgáltatása
A nem pénzbeli hozzájárulást – amennyiben az nem éri el a törzstőke felét – nem kell már alapításkor teljes egészében szolgáltatni, ennek időpontját a társasági szerződésben kell szabályozni, de a hozzájárulásokat a társaság cégbejegyzésétől számított három éven belül legkésőbb rendelkezésre kell bocsátani.
Cui prodest?
A szabályok összevetéséből modellezhető, hogy adott esetben, ha a társaságot kétszázezer nem pénzbeli és háromszázezer forint pénzbeli betétből kívánják a tagok létrehozni, abban az esetben az alapításkor csak százötvenezer forintot kell a társaság rendelkezésére bocsátani.
A társasági joggal foglalkozó szakmában jártas ügyvédi, közjegyzői és bírói kar, így a jogalkotó számára is nehezen eldöntendő kérdés, hogy társaságalapítás egyszerűbbé és olcsóbbá tétele, vagy az ezzel néha ellentétes hitelezővédelmi szempontok érvényesítése a fontosabb.
A 2006. július 1-jén hatályba lépett új törvény indoklása még úgy fogalmazott, hogy "a törzstőke összegének minimumát (hárommillió forint) nem változtatja meg, hiszen a korlátolt felelősségű társaságokban a hitelezők igényeinek fedezetére – legalábbis formálisan – elsősorban a társaság törzstőkéje szolgál. Ezért a törvény a törzstőke védelmére a hatályos szabályozással azonos módon több rendelkezést tartalmaz. Ezek közül az egyik a törzstőke minimumának meghatározása, további ilyen rendelkezés az egyes tagok törzsbetéteinek kötelező előírása. E rendelkezések előírásának célja a komolytalan, eseti jellegű üzleti vállalkozások korlátolt felelősségű társaság formájában való megjelenésének megakadályozása."
Azt azonban nem nehéz belátni, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a sikertelen felszámolási eljárások egyre növekvő száma, hogy a társaság az alapításkor befizetett törzstőkét akár már a befizetést követő napon kiveheti a társaság számlájáról, vagy a nem vagyoni hozzájárulást eladhatja, ennek ellenőrzése pedig mind a cégbíróság, mind a hitelezők számára lehetetlen. A törzstőke "eltüntetése" természetesen kiderül a beszámoló kötelező cégbírósági letétbe helyezésekor, de egyrészt a Cégbíróság az elmúlt években is csak nagyon nehezen tudott a letétbe helyezési kötelezettséget elmulasztó cégekkel szemben fellépni, másrészt amennyiben törvényességi felügyeleti eljárásra kerül is sor, ettől a hitelezők számára még nem lesz kielégítési alap, ha azt a tagok elvonták. Ebben az esetben természetesen számos jogi lehetőség áll még a hitelezők rendelkezésére, hogy a tagok, illetve az ügyvezetés ellen akár büntetőjogi lépéseket tegyenek, de ez a mai jogszolgáltatási gyorsaságot és eredményességet ismerve nem biztosítja a hitelezők érdekeinek megfelelő védelmét.
Vélhetően e gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe véve döntött úgy a jogalkotó, hogy a 2007. szeptember 1. napjától hatályos szabályozásban inkább a cégalapítás egyszerűbbé és olcsóbbá tétele mellett teszi le a voksot a hitelezővédelem növelése helyett.
Az idén szeptemberben hatályba lépő módosításról szóló törvénymódosítás koncepciójában azonban már az olvasható, "hogy a piacra lépés feltételeinek kedvezőbbé tétele feltételezi, hogy a Magyarországon történő társaságalapítás során jelentőséggel bíró, a törvényben előírt jegyzett tőke minimumának összege ne támasszon érzékelhetően magasabb követelményt, mint az Európai Unióhoz a közelmúltban csatlakozó más államok társasági joga". Az tény, hogy a törvénynek az eddigi a korlátolt felelősségű társaságokra irányadó minimum 3 millió forint jegyzett tőkét előíró szabálya – Lengyelországot kivéve - magasabb, mint amit a többi közép-európai ország vagy a balti államok társasági joga előír. Az új módosítás – "annak érdekében, hogy a hazai társasági jog más, az Európai Unióhoz a közelmúltban csatlakozott tagállamok jogi szabályozásával versenyképes maradhasson" – a kft. általános tőkeminimumát ötszázezer forintban állapítja meg.
Az üzletrészre vonatkozó új szabályok
Az új törvény már nem tartalmazza a dolgozói üzletrészre vonatkozó rendelkezéseket, mert a jogalkotói indoklás szerint az intézményes privatizáció lezárultát követően külön szabályozásra nincs szükség, ugyanakkor a törvény lehetőséget ad továbbra is eltérő tagsági jogokat tartalmazó üzletrész kialakítására, így a tagoknak lehetőségük lesz a dolgozók számára kedvezményes tulajdonrészt juttatni, és az azzal való rendelkezést tetszésük szerint szabályozhatják a társasági szerződésben.
Átruházás
Új előírás 2006. július 1. napjától, hogy az üzletrész kizárólag – tehát nemcsak az adásvétel jogcímén történő átruházás, hanem például ajándékozás esetén is – írásbeli szerződéssel ruházható át.
Az átruházás korlátozása
A korábbi szabályozással ellentétben azonban az új törvény megengedi, hogy a tagok az üzletrész átruházását – a társasági szerződésben foglaltak szerint – korlátozzák (pl. elővásárlási vagy visszavásárlási jogot kötnek ki), vagy feltételhez kössék. Azt a jogszabály nem részletezte, hogy a feltétel milyen feltétel lehet, így a tagok szabad megállapodásának tárgya. Az új törvény az üzletrész kívülálló személyre való átruházásának esetén megengedi, hogy a társasági szerződés az elővásárlási jog gyakorlását kizárja vagy korlátozza. Az elővásárlási jogra vonatkozó kötelező rendelkezések megkerülésének kizárását szolgálja az új törvény azon rendelkezése, mely szerint az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás a társasági szerződésben kizárható vagy korlátozható. Ezen szabályok összevetéséből viszont az is következik, hogy a társasági szerződésben az adásvétel jogcímén történő átruházása csak korlátozható, illetve feltételhez köthető, azonban nem zárható ki.
Az üzletrész felosztása
Az új törvényi szabályozás szerint a társasági szerződésben elrendelhető, hogy az üzletrész felosztásához ne legyen szükséges a taggyűlés hozzájárulása. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az adott üzletrész tulajdonosa nem az egész üzletrészét, hanem annak csak egy részét kívánja eladni, és az adott üzletrészt a vevők is úgy kívánják megvásárolni, hogy azon ne közös tulajdonuk keletkezzen, hanem minden egyes vevő saját maga nevében gyakorolja a tulajdonosi jogokat, azaz teljes jogú taggá váljon. Ugyancsak hasonló helyzet állhat elő akkor, ha az üzletrészt többen öröklik, vagy a megszűnt szervezetnek több jogutódja van, akik nem kívánják a közös tulajdon szabályai szerint gyakorolni a résztulajdonosi jogaikat.
Erre a korábbi törvény szerint csak úgy volt mód, hogy a taggyűlés előzetesen döntött a megfelelő mértékű felosztásról, majd a felosztott részt a vevő egyidejűleg megvásárolhatta. Fontos tudni, hogy a felosztásnak és az átruházásnak tulajdonképpen egyidejűleg kell megtörténnie, hiszen figyelemmel kell lenni arra a szabályra is, amely szerint egy tagnak csak egy üzletrésze lehet. Ha tehát a felosztás megtörtént, a két vagy több üzletrész nem maradhat ugyanazon tag tulajdonában, azonnal meg kell történnie az átruházásnak. Ez nehezíti és bonyolítja az üzletrész-átruházás folyamatát, így a tagok 2006. július 1. napjától rendelkezhetnek ennek elhagyásáról a társasági szerződésben.
Saját üzletrész
A 2006. évi változásokat követően a saját üzletrész aránya a továbbiakban nem kötődik a törzstőkéhez, illetve a taggyűlés minősített többségű határozatához. A korábbi törvény szerint a társaság a taggyűlés háromnegyedes határozatával az üzletrészek legfeljebb szerezhette meg. Az új jogszabály az eddigiektől eltérően, amely szerint a saját üzletrészt egy éven belül el kellett idegeníteni, azt is kimondta, hogy a saját üzletrész bármeddig a társaság tulajdonában maradhat, ha ezt a társasági szerződés lehetővé teszi.
Az új törvény továbbá egyértelműen kimondja, hogy az osztalék saját üzletrész esetén nem a társaságot illeti meg, hanem azt "a tagokat megillető részesedésként" kell figyelembe venni.
Osztalékfizetési szabályok
A hitelezők védelmét erősítendő a 2. számú társasági jogi irányelv alapján a részvénytársaságokra már jelenleg is irányadó rendelkezéseket az új társasági törvény a kft.-re is alkalmazni rendelte. E szerint kifizetés csak a tárgyév adózott eredményéből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthető. Nem kerülhet sor a kifizetésre azonban, ha a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el, vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét. A fenti szabályok alól kivétel a törzstőke leszállítása utáni kifizetés. Ezen rendelkezések megsértésével teljesített kifizetéseket vissza kell fizetni a társaságnak.
Fizetőképességi nyilatkozat
Míg a 2006. évi új törvény csak lehetőséget adott erre, addig a 2007 szeptemberében hatályba lépő szabályozás kötelezővé teszi az ügyvezető számára a fizetőképességi nyilatkozat megadását. A 2006. évi új Gt. lehetőséget adott arra, hogy a társasági szerződés ilyen tartalmú rendelkezése esetén az ügyvezetőnek írásban nyilatkoznia kell a taggyűlésnek (tagoknak) arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetőleg a társasági hitelezők érdekeinek érvényesítését (fizetőképességi nyilatkozat). A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történő kifizetéssel, illetőleg valótlan nyilatkozat tételével okozott károkért az ügyvezető az általános szabályok szerint felel.
Bejelentés a cégbírósághoz
Az idén szeptemberben hatályba lépő rendelkezés szerint az ügyvezetőnek osztalékfizetés esetén a fentiekről nem a társasági szerződés ilyen tartalmú előírása esetén, hanem a törvényi előírások szerint nyilatkoznia kell. A módosítás rögzíti továbbá, hogy az ügyvezetőnek kötelessége a nyilatkozatot 30 napon belül a cégbírósághoz benyújtani. A bejelentés nem jár illetékfizetési és közzétételi kötelezettséggel.
Jogosultság az osztalékra
A fent említett tőkevédelmi szabályokban meghatározott feltételek teljesülése esetén lehet csak osztalékot fizetni a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékból. Az új törvény megengedi, hogy a tagokat megillető osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként kerüljön teljesítésre. Az egyértelműség kedvéért a törvény kimondja, hogy osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában (nem előbb és nem később) szerepel a tagjegyzékben.
Osztalékelőleg
Az új törvény szerint osztalékelőleg csak abban az esetben fizethető a tagoknak, ha a tagok vállalják annak visszafizetését, amennyiben a számviteli törvény szerinti beszámolóból kiderül, hogy osztalékfizetésre nem lenne lehetőség. A korábbi szabályozás csak annyit mondott ki, hogy a jóhiszeműen felvett osztalék visszafizetésére a tag az osztalékelőleg kivételével nem kötelezhető.
A korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve
Az új törvény a taggyűlés működésére és hatáskörére vonatkozó szabályokat csak kismértékben módosította. Az egyik ilyen módosítás szerint az új szabályozás a gyakorlatban kialakult szélsőséges esetek elkerülésére főszabályként elrendeli, hogy az eredeti időpontot követő harmadik nap utáni – de legkésőbb tizenöt napi – időpontra kell a taggyűlést összehívni. Az 1997. évi Gt. nem rendelkezett arról, hogy a megismételt taggyűlést milyen időpontra lehet újra összehívni. Az új törvény azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhessen, így a tagok a társasági szerződésben rögzíthetik, hogy a megismételt taggyűlés ugyanarra a napra összehívható. Erre természetesen legfőképp a külföldi tulajdonban lévő társaság esetén van szükség, hiszen ellehetetlenítené a taggyűlés munkáját, ha a tagoknak három nap múlva kellene ismét visszautazniuk a megismételt taggyűlésre.
Taggyűlés a telephelyen
Fontos változás, hogy régi igényeknek eleget téve a 2006. évi új törvény lehetővé tette, hogy a taggyűlés ne csak a társaság székhelyére, hanem telephelyére is összehívható, továbbá hogy ettől a tagok előzetes egyszerű szótöbbséggel eltérhetnek. A korábbi szigorú szabályozás célja az volt, hogy a taggyűlés összehívására jogosult ügyvezetők ne tehessék meg azt, hogy olyan helyre hívják össze a taggyűlést, ahová az egyes szavazásra jogosult tagok nem juthatnak el. E szabály alkalmazása azonban értelmetlen, ha a tagok egyszerű többsége úgy dönt, hogy a székhely helyett más helységben, helyiségben kívánják a taggyűlést megtartani (pl. ha a tagok erre a célra egy nagyobb, kényelmesebb, számukra könnyebben elérhető, vagy az új szabályokra tekintettel a telekonferenciára technikailag jobban megfelelő helyiséget választanak).
A 2007. év szeptemberében hatályba lépő, későbbiekben ismertetett új székhely fogalom kialakítására tekintettel a székhelyre történő összehívás kötelezővé tétele amúgy is értelmét veszti.
Meghívó
A korábbi Gt. szigorú rendelkezést tartalmazott arra vonatkozólag is, hogy a taggyűlési meghívók kiküldése és a taggyűlés időpontja között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. A törvény enyhít ezen, és lehetővé teszi, hogy a tagok a társasági szerződésben ettől eltérhessenek. Így lehetőségük van arra, hogy akár három napon belülre, vagy akár harminc napon belülre hívják össze a taggyűlést.
A tendenciákat figyelembe véve a jogalkotó célja láthatóan az, hogy a tagokat a lehető legkevésbé kötelezze a taggyűlés összehívására, és ebben a kérdésben is minél nagyobb teret engedjen a tagok döntési szabadságának. A régi Gt. szerint a taggyűlést évente legalább egyszer össze kellett hívni, azonban a régi jogszabály is lehetővé tette, hogy a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról és az adózott eredmény felhasználásáról hozandó határozatot kivéve a tagok taggyűlés tartása nélkül is határozhatnak.
Kötelező taggyűlés
Az évi egyszeri kötelező összehívásra vonatkozó szabály az új törvényben ugyan megmaradt, de annak 147. § első bekezdése szerint ugyanakkor csak a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról szóló határozat maradt a kivételi körben, minden egyébről a tagok taggyűlés tartása nélkül dönthetnek.
Határozat taggyűlésen kívül
A 2007. szeptember 1. napján hatályba lépő módosítás nem helyezte hatályon kívül az évi egyszeri kötelező taggyűlés megtartásáról rendelkező 141. § első bekezdését, ugyanakkor a fenti 147. § első bekezdését akként módosította, hogy ha a társasági szerződés így rendelkezik, a taggyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a tagok ülés tartása nélkül is határozhatnak. A 2007. szeptember 1. napján hatályos szabályok szerint tehát a tagok ugyan dönthetnek úgy a társasági szerződésben, hogy a taggyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben ülés tartása nélkül is határozhatnak, de a taggyűlést évente egyszer mégis össze kell hívni.
A törzstőke felemelése
Lényeges változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a tőkeemelési döntés meghozatala – a társasági szerződés ennél szigorúbb rendelkezése hiányában – nem igényel minősített szótöbbséget (legalább 75 százalék), hasonlóan a részvénytársasági fejezetben szabályozottakhoz.
Tőkeemelés vagyoni szolgáltatással
A vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelés főszabályként továbbra is kétfázisú, különválik a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása. A tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozatban meg kell határozni, hogy milyen összeggel kívánja a társaság törzstőkéjét felemelni, milyen vagyoni hozzájárulás (pénzbeli hozzájárulás, apport) szolgáltatása mellett. A tagokat a tőkeemelés során elsőbbségi jog illeti meg, ezen jog gyakorlására a törvény – szemben az 1997. évi Gt. szerinti harminc nappal – tizenöt napot biztosít a társaság tagjai számára. A tőkeemelés elhatározását, a vagyoni hozzájárulást szolgáltató személyek körének ismertté válását követően kerül sor a második taggyűlés megtartására, melynek feladata a tőkeemelésről történő döntés.
Tekintettel arra, hogy a társaság ügyvezetése és tagjai a törzstőkeemelésre a valóságban már hamarabb készülnek, és a társaság pénzügyi helyzetét és lehetőségeit felmérik, mint ahogy az ügyvezető az emelésről döntő első taggyűlést összehívná, így csakúgy, mint az átalakulásról szóló döntés esetében, nem minden esetben indokolt a kétfázisú eljárás. Az egyszerűsítés érdekében a jogalkotó az új törvényben lehetővé teszi, hogy egy taggyűlésen is lehessen dönteni a tőkeemelésről, tehát nem feltétlenül szükséges, hogy a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása különváljon, külön taggyűlés döntsön a tőkeemelés elhatározásáról, illetve a tőkeemelésről. Az egy taggyűlésen való döntés azonban nem akadályozhatja, nem korlátozhatja a tagok elsőbbségi jogának gyakorlását.
Tőkeemelés társasági vagyonból
A törzstőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés továbbra is egy taggyűlésen történik. Ezen tőkeemelési eset során a tagok vagyoni hozzájárulást nem szolgáltatnak, a társaság új vagyoni eszközökhöz nem jut, csak a már meglévő vagyona válik a törzstőke részévé, annak minden következményével együtt. Változatlan szabály, hogy a törzstőke felemelése során is alkalmazni kell a törzsbetét legkisebb összegére, megfizetésének esedékességére, módjára, a vagyoni hozzájárulás értékelésére, szolgáltatására vonatkozó szabályokat, ugyanakkor a törzstőkén felüli vagyon terhére történő törzstőkeemelés során nem feltétel, hogy az ily módon törzstőkésített vagyon az apporttal szemben támasztott követelményeknek megfeleljen. Az új törvény kimondja ugyanis, hogy a törzstőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés esetén a tőkeemelés fedezetének meglétét a társaság számviteli törvény szerinti mérlege vagy tárgyévi közbenső mérlege – a mérlegforduló napját követő hat hónapon belül – igazolja, de a társaság törzstőkéje a felemelést követően sem haladja meg a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőke összegét.
A törzstőke leszállítása
Az új törvény a törzstőke leszállítása esetén hitelezővédelmi okokból továbbra is előírja, hogy a törzstőke-leszállítást követő taggyűlési határozat meghozatalát követő harminc napon belül az ügyvezető köteles az erről szóló közleményt a cégbíróságnak megküldeni, valamint a Cégközlönyben közzétenni. A közzétételben fel kell hívni a hitelezőket, hogy az első közzétételt megelőzően keletkezett és eddig esedékessé nem vált után meghatározott kivételekkel biztosítékra tarthatnak igényt. Az új törvény szerint a cégbíróság a biztosíték nem megfelelő voltát, illetve annak elutasítását is vizsgálhatja. Ennek az az indoka, hogy az 1997. évi Gt. előírásai nem megfelelő biztosíték nyújtásával gyakorlatilag kijátszhatók voltak. Addig, amíg a társaság megfelelő biztosítékot nem nyújt, a tőkeleszállítás a cégjegyzékbe nem jegyezhető be.
Egyszemélyes társaság
Az új törvény előírásai általános rendelkezései szerint megszűnik az egyszemélyes gazdasági társaságokat érintő tilalom, mely szerint egyszemélyes gazdasági társaság újabb egyszemélyes társaságot nem alapíthat, illetve gazdasági társaság egyedüli tagja (részvényese) nem lehet.
További, a legutóbbi módosításnak megfelelően 2007. szeptember 1. napján hatályba lépő újítás, hogy az egyszemélyes társaság alapítása esetén a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a nem pénzbeli hozzájárulást a társaság rendelkezésére kell bocsátani, illetve a pénzbeli hozzájárulás tekintetében a fenti szabályt, miszerint a bejegyzési kérelem benyújtásáig minden egyes pénzbeli hozzájárulásnak a felét a társaság javára be kell fizetni, azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az alapító okirat ilyen rendelkezése esetén elegendő százezer forint pénzbeli hozzájárulásnak a befizetése.
A gyakorlat szempontjából fontos könnyebbség továbbá, hogy az új törvényből kikerült a korábbi Gt. azon rendelkezése, amely szerint ugyanazon személy nem lehetett egyidejűleg az egyszemélyes társaság és – ha a tag gazdálkodó szervezet – a tag vezető tisztségviselője, illetve felügyelőbizottsági tagja. Ezzel megnyílt a lehetősége annak, hogy akár egyetlen személy alapítson egy kft.-t és annak ügyvezetője legyen, majd ezen kft. alapítson egy újabb egyszemélyes kft.-t, és annak is az alapító ügyvezetője (tehát az alapító alapítója) legyen az ügyvezetője és így tovább. Ezen szabályokra a gyakorlati gazdasági életben általában az egyre nagyobbá váló, fejlődő egyszemélyes társaság főbb tevékenységeinek külön-külön társaságokba történő szétbontása érdekében lehet szükség (ezek az ún. projekt cégek).
A részvénytársaságra vonatkozó új szabályok
Az új törvény legtöbb érdemi változást jelentő új rendelkezése a részvénytársaságokra vonatkozó fejezetben található.
A törvény lényeges változást hoz azzal, hogy mind a törvény szerkezeti felépítését, mind szabályainak tartalmát tekintve éles és határozott különbséget tesz a részvénytársaság két (zártkörűen, nyilvánosan működő) típusa között, és ezt a megkülönböztetést a korábbi szabályozáshoz képest valamivel következetesebben valósítja meg.
Hányad részvény
Az új Gt. hatálybalépésétől a részvény névértéke meghatározható az alaptőke mindenkori összegének hányadában is (hányad részvény).
Nincs akadálya a kétféle névérték-meghatározás egyidejű alkalmazásának sem, így a társaság egyszerre rendelkezhet olyan részvényekkel, amelyek névértéke az alaptőke hányadában és olyanokkal, amelyek névértéke meghatározott, fix összegben fejeződik ki.
A részvény fogalma
Az új törvény szerint a részvény definíciójában nincs változás ugyan abban, hogy a részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, de új elemként jelenik meg a névérték mint fogalmi elem. Ezzel a jogalkotó pontot tett a jogalkotási folyamat során kialakult vitára, hogy kibocsáthatók-e névérték nélküli részvények. A részvény új definíciójából továbbá kikerült a "bemutatóra szóló értékpapír", ezzel az elmúlt évek fejlődésmenetének megfelelően a bemutatóra szóló részvény végleg megszűnt. Értelemszerűen a törvény már csak egy részvénytípust – a névre szóló részvényt – tartalmaz.
A zártkörűen működő részvénytársaságot érintő főbb változások
A zártkörű részvénytársaság alapítása
Az alapítóknak – a korábbi alapító okirat helyett - alapszabályban kell rendelkezniük a társaság alapításáról.
A zártkörűen működő részvénytársaság cégbejegyzésére csak azt követően kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az általuk átvenni vállalt részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább 25 százalékát befizették. Másrészt nem pénzbeli hozzájárulás esetén az apportot a társaság rendelkezésére bocsátották. Az apport azonnali rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége nem terheli az alapítókat akkor, ha az apport értéke az alaptőke 25 százalékát nem éri el, ebben az esetben a részvénytársaság bejegyzésétől számított ötödik év végéig köteles a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. A pénzbeli hozzájárulás fennmaradó részét pedig a cégjegyzékbe történő bejegyzéstől számított 1 éven belül kötelesek az alapítók befizetni.
Tőkeminimum
A 2007. szeptember 1. napján hatályba lépett törvénymódosítás a kft. törzstőkeminimumának csökkentésével egyező indokokból a zártkörűen működő részvénytársaság alaptőke-minimumát az eddigi egységes húszmillióról ötmillió forintra csökkentette. A nyilvánosan működő részvénytársaság alaptőke-minimuma továbbra is húszmillió forint marad.
A részvény előállítása
A zártkörűen működő részvénytársaságok részvény-előállítási szabályaiban annyi módosítás történt, hogy az új törvény lehetővé teszi, hogy ne csak a nyomdai úton előállított részvény legyen átalakítható dematerializált részvénnyé, hanem az eredetileg dematerializált részvény is nyomdai úton előállított részvénnyé legyen átalakítható. A korábbi törvény ezt indokolatlanul tilalmazta. Az előállítás részletes szabályai továbbra is a tőkepiaci törvényben találhatók.
Az elsőbbségi részvény
Az új törvény továbbra is biztosítja, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya – az erre vonatkozó feltételek meghatározásával – olyan részvény kibocsátásáról rendelkezzen, amely más részvényfajtával szemben a részvényesnek meghatározott előnyt biztosít (elsőbbségi részvény). A zártkörű rt. esetében megszűnt az a korlátozás, amely szerint csak az osztalékelsőbbséget és a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget lehetett egy részvényben együttesen biztosítani, tekintettel arra, hogy 2006. július 1-jét követően alapszabály rendelkezhet olyan elsőbbségi részvény kibocsátásáról, amely az elsőbbségi jogosultságok közül egyidejűleg többet testesít meg.
Új szabály továbbá, hogy a zrt. számára lehetővé vált olyan elsőbbségi, illetve dolgozói részvény kibocsátása, amely jogot ad vezető tisztségviselő, illetve felügyelőbizottsági tag kijelölésére. Ebben az esetben alapszabályban kell rendelkezni a vezető tisztségviselő (felügyelőbizottsági tag) kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény kibocsátásáról, a kijelölés módjáról és a kijelölésre vonatkozó eljárásról, ideértve azt a kérdést is, hogy hány tag kijelölésére jogosultak a részvényesek. Ez az elsőbbségi jog kizárólag az igazgatóság tagjainak kijelölésére vonatkozhat, nem lehetséges az ilyen elsőbbségi részvény kibocsátása, ha a részvénytársaságnál az igazgatóság jogkörét vezérigazgató gyakorolja.
A korábbi jogszabály ugyan tartalmazta a részvényfajták között az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényt, de annak részletszabályait nem alkotta meg. Az új törvény szerint elővásárlási jogot biztosító részvény esetén a részvényest a részvénytársaság által kibocsátott, adásvétel útján átruházni kívánt részvényekre elővásárlási jog illeti meg. Ha a részvényes az átruházási szándék és a kapott vételi ajánlat feltételeinek közlésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy elővásárlási jogával nem kíván élni. Az elővásárlási jog gyakorlásának részletes feltételeit az alapszabály állapítja meg.
Az elsőbbségi részvény fogalma nem összekeverendő a korábbi és az új törvényben is szabályozott, a részvényre kikötött elővásárlási joggal, amely az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvénytől eltérően feltételez egy külön – kötelmi jogi – szerződést, amellyel a részvény tulajdonosa egy harmadik személynek, aki lehet a társaság részvényese is, de lehet kívülálló személy, elővásárlási jogot biztosít részvényeire. Ebben az esetben tehát nem elsőbbségi részvényosztályról, hanem egy egyedi szerződéssel biztosított elővásárlási jogról van szó, amelyre ugyancsak a Ptk. szabályai vonatkoznak. Ezen kötelmi jogi elővásárlási jog kikötése a részvénytársasággal szemben csak akkor hatályos, ha azt a részvényen felülbélyegzéssel feltüntetik.
Döntéshozatali szabályok
A zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya rendelkezhet úgy is, hogy azoknak a részvényeseknek, akik ezt kívánják, a közgyűlésre szóló meghívót elektronikus úton kell megküldeni.
A zrt.-nél az igazgatóság ügyrendje lehetővé teheti, hogy az igazgatóság ülésén a tagok ne személyesen, hanem elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével vegyenek részt. Ez esetben az ülés megtartásának részletes szabályait az ügyrendben kell megállapítani.
A 2006. évi új törvény lehetővé tette, hogy a zrt. alapszabálya előírja, hogy a részvényesek – a számviteli törvény szerinti éves beszámoló jóváhagyása kivételével – a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben közgyűlés tartása nélkül is határozhatnak. Ebben a kérdésben a 2007. szeptember 1. napján hatályba lépő módosítás – hasonlóan a kft.-hez – további engedményt tett, amikor kimondja, hogy az alapszabály előírhatja, hogy a részvényesek a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben közgyűlés tartása nélkül is határozhatnak. A jogalkotó ebben a kérdésben a korábbi logikáját követve nem módosította a törvény 232. § (1) bekezdését, amely szerint a közgyűlést évente egyszer össze kell hívni. A helyzet tehát azonos a korlátolt felelősségű társaságoknál bemutatottal.
A nyilvánosan működő részvénytársaságot érintő főbb változások
A nyilvánosan működő részvénytársaság alapítása
Nyilvánosan működő részvénytársaság alapításakor az alakuló közgyűlés megnyitásáig a részvényjegyző köteles a jegyzés alkalmával fizetett összeget az általa jegyzett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének 25 százalékára kiegészíteni (a korábbi 30 százalék helyett).
Döntéshozatali és szervezeti változások
A közgyűlés összehívásával kapcsolatban az eddig szabályok nagyrészt változatlanul hagyása mellett az új törvény kifejezetten rendelkezik arról, hogy a hirdetményt a nyomtatott sajtó helyett vagy mellett a társaság honlapján is közzé lehet tenni. Azon részvényeseket, akik ezt kívánják, a közgyűlés összehívásáról elektronikus úton is értesíteni kell, azonban a hirdetmény és az elektronikus úton küldött értesítés közötti eltérés esetén a hirdetményben foglaltak az irányadók.
Nyilvánosan működő részvénytársaságban, ha ezt az alapszabály lehetővé teszi, igazgatóság és felügyelőbizottság helyett egységes irányítási rendszert megvalósító igazgatótanács (board) is működhet. Ebben az esetben az igazgatótanács látja el az igazgatóság és a felügyelőbizottság törvényben meghatározott feladatait. Az igazgatótanács 5-11 természetes személy tagból állhat. Az igazgatótanács tagjai többségének független személynek kell lennie, az alapszabály ennél magasabb arányt is megállapíthat. Függetlennek akkor minősül az igazgatótanács tagja, ha a társasággal az igazgatótanácsi tagságán kívül más jogviszonyban nem áll.
A felügyelőbizottságokra vonatkozó általános szabályok szerint a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében, kivéve ha a részvénytársaság "board" rendszerben működik, továbbá akkor is, ha a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók létszáma éves átlagban a 200 főt meghaladja. Érdekes kérdés természetesen, hogy ezen szabályok összevetése esetén kötelező-e a felügyelőbizottság létrehozása abban az esetben, ha az nyrt. ugyan "board" rendszerű, de a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók létszáma éves átlagban a 200 főt meghaladja?
A törvény indoklása és a jogalkotói szándék értelmezése, valamint a speciális és általános szabályok egymáshoz való viszony alapján valószínűleg ebben az esetben nem kötelező a felügyelőbizottság létrehozása. Ezt az álláspontot erősíti a törvény azon rendelkezése, amely szerint amennyiben a nyilvánosan működő részvénytársaság az egységes irányítási rendszer szabályai szerint működik, a munkavállalókat a társaság ügyvezetése ellenőrzésében – az alapszabályban foglaltak szerint – megillető jogok gyakorlásának módjáról, feltételeiről az igazgatótanács és az üzemi tanács állapodik meg egymással.
A nyilvánosan működő részvénytársaságnál az új törvény szerint legalább háromtagú auditbizottságot kell létrehozni, amelynek tagjait a közgyűlés választja a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács független tagjai közül. Az auditbizottság hatáskörébe tartozik a számviteli törvény szerinti beszámoló véleményezése, a javaslattétel a könyvvizsgáló személyére és díjazására, a könyvvizsgálóval megkötendő szerződés előkészítése, és adott esetben aláírása, a könyvvizsgálóval szembeni szakmai követelmények és összeférhetetlenségi előírások érvényesülésének figyelemmel kísérése, a pénzügyi beszámolási rendszer működésének értékelése és a javaslattétel a szükséges intézkedések megtételére, valamint az igazgatótanács, illetve a felügyelőbizottság munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében. Az alapszabály további feladatokat is utalhat az auditbizottság hatáskörébe.
A nyilvánosan működő részvénytársaságoknál a törvény továbbra is kizárja a közgyűlés tartása nélküli határozathozatalt.
Közös szabályok
Az előzőekben részletezett új szabályozás szerint a zrt. esetében ötmilliós, az nyrt. esetében változatlanul 20 millió forintban meghatározott alaptőke-minimum mellett a részvénytársaság tiszta apporttal, azaz pénzbeli hozzájárulás nélkül is alapítható.
Fizetőképességi nyilatkozat
Az új törvény a korlátolt felelősségű társaságokhoz hasonlóan kimondja, hogy a részvénytársaság alapszabálya előírhatja, hogy az igazgatóságnak írásban kell nyilatkozni arról, hogy az osztalékkifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetve a hitelezők érdekeinek érvényesülését (fizetőképességi nyilatkozat). A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történő kifizetéssel, illetve valótlan nyilatkozat tételével okozott károkért az igazgatóság tagjai a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános rendelkezések szerint felelnek. A részvénytársaságok vonatkozásában a 2007. június 15. napján kihirdetett törvényben a kft.-re vonatkozó hasonló szabályának módosításával egyező rendelkezés, amely szerint az ügyvezető köteles a nyilatkozatot 30 napon belül a cégbírósághoz benyújtani, azonban nem található, tehát az rt. igazgatóságának a kft. ügyvezetőjével szemben - vélhetően a módosító jogszabály egyszerű hiányossága miatt – ez nem kötelezettsége.
Részvénykönyv
A részvénykönyv vezetésére vonatkozó normák egységesen az új Gt.-ben kerültek elhelyezésre, így az új Gt. meghatározza, hogy az rt. igazgatósága mely szervezeteket bízhat meg a részvénykönyv vezetésével, továbbá rögzíti az értékpapír-számlavezető (dematerializált részvény) és az értékpapírletét-kezelő (nyomdai úton előállított és letétbe helyezett részvény) bejelentési kötelezettsége teljesítésére vonatkozó részletes szabályokat.
Record date
A nyilvánosan működő rt. alapszabályának eltérő rendelkezése hiányában a közgyűlésen részt venni szándékozó részvényes, illetve részvényesi meghatalmazott nevét a közgyűlés megkezdéséig kell bejegyezni a részvénykönyvbe. Az alapszabály tartalmazhatja azt az időpontot, ameddig a fenti bejegyzés teljesíthető, de az legfeljebb a közgyűlés kezdetét megelőző hetedik munkanap lehet (ún. record date).
Meghívó
A közgyűlés továbbra is a részvénytársaság legfőbb szerve, amely a legfontosabb döntések meghozatalára jogosult. Új szabály, hogy azoknak a részvényeseknek, akik ezt kívánják, a közgyűlési meghívót elektronikus úton kell megküldeni. A közgyűlés helye alapesetben a társaság székhelye vagy telephelye, de az alapszabály, illetve az igazgatóság ettől eltérően is rendelkezhet. Kibővül a meghívó tartalma: új elemként szerepeltetni kell benne a közgyűlés megtartásának módját és konferencia-közgyűlés esetén a szavazási meghatalmazott nevét, elérhetőségét is.
Konferencia-közgyűlés
Az új törvény a rugalmasabb döntéshozatal megteremtése érdekében bevezeti az ún. konferencia-közgyűlést, amelynek lényege, hogy a közgyűlésen a részvényesek vagy a részvényesek egy része nincs közvetlenül, személyesen jelen, hanem valamilyen elektronikus hírközlő eszköz útján (pl. videokonferencia) érintkeznek egymással. A törvény szerint olyan eszközt lehet csak választani, amely a részvényesek közötti párbeszédet korlátozás nélkül lehetővé teszi, és amely a részvényesek számára a személyes részvétellel egyenértékű joggyakorlásra ad lehetőséget. Másrészről viszont nem alkalmazhatók olyan eszközök, amelyek gátolják a részvényes személyének megállapítását, és nem alkalmazhatók olyan feltételek sem, amelyek bizonyos részvényeseket, illetve részvényesi csoportokat hátrányosan megkülönböztetnek. A konferencia-közgyűlés kizárólag akkor alkalmazható, ha arról az alapszabály rendelkezik.
Megismételt közgyűlés
Az új törvény szerint a főszabály az, hogy a közgyűlés és a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlés között legalább három, de legfeljebb huszonegy napnak kell eltelnie. A részvényesek azonban az alapszabályban ettől eltérően is rendelkezhetnek, pl. úgy, hogy a megismételt közgyűlés a határozatképtelen közgyűlés után gyakorlatilag azonnal megtartható.
Cégeljárás
2006. július 1. napján lépett szintén hatályba a cégnyilvánosságról, a bírósági eljárásról és végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, amelynek átfogó módosítását 2007. június 15. napján hirdették ki. Az új törvény hatálybalépésével bekövetkezett lényegesebb változásokat a legutolsó módosításra koncentrálva, a teljesség igénye nélkül, az alábbiakban foglaljuk össze.
Az új törvény lényegében a korábbi szabályozással egyezően határozza meg a törvény hatályát, mely értelemszerűen főszabályként a cégnek minősülő szervezetekre terjed ki. Hatálya a végelszámolási fejezet beépülésével ugyanakkor kiszélesedik, mivel a végelszámolási fejezet alkalmazhatóságát változatlanul biztosítani kell a jelenleg a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény hatálya alá tartozó, azonban cégnek nem minősülő szervezetek esetében, például az egyesületekre is. A végelszámolásra vonatkozó rendelkezések áthelyezésére tekintettel egyébként a törvény elnevezése – a törvény hatálybalépésével egyidejűleg – a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényre (Csőd-tv.) változik.
A cégnév
Cégforma, vezérszó
A 2006. évi új törvény a korábbiakhoz képest változatlanul úgy rendelkezett, hogy a cégnévnek legalább a választott cégforma megnevezését kell tartalmaznia, valamint azt, hogy a cég tevékenysége alapvetően mire irányul. Ezt a 2007 szeptemberében hatályba lépő törvény annyiban módosítja, hogy a cégnévnek már kizárólag a választott cégforma megnevezését, valamint legalább a vezérszót kell tartalmaznia. Ez a szabályozás lényegesen szerencsésebb, mint amit a törvény elfogadása előtt véleményezhető koncepció szövege tartalmazott, mert az akként javasolta a cégnevet szabályozni, hogy a cégnévnek a választott cégforma megnevezését, valamint a cég döntése szerint a vezérszót vagy azt kell tartalmaznia, hogy a cég tevékenysége alapvetően mire irányul. Így létrejöhetett volna például – ha nem ütközne a cégkizárólagosság követelményébe – akár a Szolgáltató Betéti Társaság is. 2007. szeptember 1. napjától tehát, a cégkizárólagosságra is figyelemmel, létrehozható például a Nagy Betéti Társaság.
Névfoglalás
Az a szabály, hogy két vagy több azonos nevű cég közül a választott név (rövidített név) viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be, az új törvényben kiegészült azzal a rendelkezéssel, hogy a választott név (rövidített név) viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be, illetve amelyik névfoglalással élt. Az új törvény ugyanis bevezette az ún. előzetes névfoglalásra vonatkozó eljárási szabályokat. Ezen eljárás szerint a cégbíróság - jogi képviselő útján papíralapon vagy elektronikus úton benyújtott kérelemre, illeték megfizetése esetén – a 2006. évi törvény szerint három, 2007. szeptember 1. napjától egy munkanapon belül megvizsgálja, hogy a választott elnevezéssel az információkérés időpontjában a cégnyilvántartásban – bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló – más cég szerepel-e, illetve hogy a választott elnevezés különbözik-e a már bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló más cég elnevezésétől. Ha a választott cégnév a cégnyilvántartásba bejegyezhető, a cégbíróság végzésével a megjelölt cégnevet hatvannapos időtartamra a kérelmező részére lefoglalja, és a cégnevek elektronikus úton vezetett nyilvántartásában feltünteti. Ez alatt az idő alatt más jogalany ezzel a cégnévvel a cégnyilvántartásba nem jegyezhető be. Ezt a szabályt az idei módosítás annyiban bővíti, pontosítja, hogy ezen időszak alatt más jogalany a cégnevet nem is foglalhatja le. A cégbíróságnak a nyilvántartásba vétel elutasításáról hozott határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Ha a cég bejegyzésére, illetve a cégnév változásának bejegyzésére irányuló kérelem benyújtására hatvan napon belül nem kerül sor, a névfoglalás megszűnik.
Az idei módosítás kimondja továbbá, hogy ezen hatvannapos határidő egyszer 8 nappal meghosszabbodik, ha a hatvannapos határidő ugyan lejárt, a nevet lefoglaló jogalany bejegyzési kérelmét elutasították, de azt 8 napon belül ismételten beadja.
Székhely, telephely, fióktelep
A cég székhelyére, telephelyére, fióktelepére vonatkozó szabályozás a 2006. évi új törvényben lényegében változatlan maradt. Ennek értelmében a cég székhelye a központi ügyintézés helye, a telephely a tevékenység gyakorlásának azon helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a fióktelep pedig olyan telephely, amely más településen (adott esetben más államban) van, mint a székhely.
A technikai jellegű változtatásokon túlmenően a székhely valódiságának biztosítása érdekében a törvény 1. számú, illetve 3. számú melléklete előírja, hogy a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez a székhelyül, telephelyül, fióktelepül szolgáló ingatlan használatára feljogosító okiratot csatolni kell. Ennek gyakorlati oka, hogy a tapasztalatok szerint előfordult ugyanis, hogy a cég által székhelyként megadott címről a későbbiekben bebizonyosodik, hogy ott csak egy üres telek található, illetve - rosszhiszeműen – olyan személy lakását, irodáját tüntették fel székhelyként, aki erről mit sem tudott. Ilyen székhelyhasználati igazolás a törvény magyarázata szerint lehet a cég (leendő cég) tulajdonosi minőségét tanúsító tulajdoni lap, vagy a cég nevében az ingatlan tulajdonosával kötött bérleti szerződés. Gyakorlati kritikaként megjegyzendő, hogy a székhelyhasználat jogosságának igazolásához szükséges iratok tartalmát a jogalkotó tulajdonképpen a cégbíróságra bízta.
Ennek következtében számos olyan hiánypótlás született, amelyből egyértelműen kitűnt, hogy egyes cégbírók a fenti szabályt igencsak kiterjesztően értelmezték. Nem egyértelmű álláspontunk szerint, hogy követelhető-e az összes tulajdontárs, illetve a haszonélvező hozzájáruló nyilatkozata, ha a székhelyül szolgáló ingatlan nem egy személy tulajdonában, használatában áll. Vizsgálhatja-e a cégbíróság, hogy ha a hozzájáruló nyilatkozatot az ingatlan bérlője adta, a bérlő jogosult-e albérletbe adásra, és ha igen, milyen feltételekkel? Tapasztalatok szerint számos cégbíró igenis hiánypótlásra hívta fel a céget az előzőekben felvetettek igazolására.
A 2007. szeptember 1. napján hatályba lépő szabályozás azonban a székhely fogalmát alapvetően megváltoztatja, és ezzel összefüggésben egy új jogintézmény a székhelyszolgáltatás lehetőségét vezeti be.
A módosítás szerint a cég székhelye a cég bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik. A cégnek a székhelyét cégtáblával kell megjelölnie. A cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye. A cégeljárás szempontjából székhelynek minősül a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye is.
A székhely fogalma
A módosítás értelmében a székhely – hasonlóan az angolszász megoldáshoz – a cég bejegyzett irodája (registered office). A székhely a cég levelezési címe, ahol a cég gondoskodik a küldemények átvételéről, ahol a cég iratainak őrzése, rendelkezésre tartása történik, valamint ahol a cég teljesíti a külön jogszabályokban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségeit. Ezen utóbbi körbe tartozik a hatóságok kényszerintézkedéseinek tűrése is.
A telephely fogalma
A cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában (a továbbiakban együtt: létesítő okiratában) foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más városban vagy községben - magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban – van, mint a cég székhelye. Ez a szabály irányadó a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete esetében is.
Az új szabályozás a társaság telephelyének meghatározásakor is nagyobb beleszólási-döntési jogot biztosít a cég tulajdonosainak. A hatályos szabályozás értelmében lényegében minden olyan hely, ahol egy társaság a székhelyén kívül üzleti tevékenységet folytat, telephelynek minősül. Ez adott esetben indokolatlan bürokratikus megterhelést okoz (regisztrációs kötelezettség), növeli a cég működtetésének költségeit. Hitelezővédelmi szempontból sem indokolható, hogy például a kiterjedt bolthálózattal, kirendeltséggel rendelkező cégek a cégjegyzékben kötelezően 10-20-50-100 telephelyet, fióktelepet jegyeztessenek be, majd gondoskodjanak az ezzel összefüggő gyakori változások bejelentéséről.
A módosítás ugyanakkor nem érinti a telephely (fióktelep) adójogi meghatározását, amelyre a jövőben éppúgy, mint jelenleg is, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCIL törvény szabályai az irányadók.
Székhelyszolgáltatás
Az idén szeptemberben hatályba lépő módosítás, a székhely előzőekben ismertetett fogalmának módosítására is figyelemmel, megteremti annak a lehetőségét, hogy a Magyarországon letelepedő társaság székhelyéről (bejegyzett irodájáról) ne közvetlenül maga gondoskodjon, hanem – mint ahogy az az Európai Unió számos tagállamában évtizedek óta ismert – ügyvéd vagy ügyvédi iroda szolgáltatását vegye igénybe (székhelyszolgáltatás).
A módosítás lehetővé teszi, hogy a társaság székhelye a székhelyszolgáltatást nyújtó jogi iroda székhelye legyen, amely a társaság megbízásából gondoskodna a cég üzleti és hivatalos iratainak fogadásáról, megőrzéséről, rendelkezésre tartásáról, a cég és harmadik személyek közötti kapcsolattartás szakszerű biztosításáról. A gyakorlatban eddig is gyakran történt, hogy a társaság jogi képviseletét ellátó ügyvéd, ügyvédi iroda egyben a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező tag, vezető tisztségviselő kézbesítési megbízottja is volt, tehát nem lesz teljesen ismeretlen a feladat a jogi képviselők számára. Kérdés természetesen, hogy amennyiben a létesítő okiratot közjegyző hitelesíti, abban az esetben is igénybe vehető ez a lehetőség. Álláspontunk szerint a törvény tiltó rendelkezésének híján ennek jogi akadálya nincs.
A székhelyszolgáltatás igénybevételének lehetősége egyszerűbbé is teszi a cégek piacra lépését és működését, mert mentesíti a társaságot a belföldi ingatlan tulajdonának, használati jogának megszerzése, igazolásának – előzőekben már ismertetett – kötelezettsége alól. Garanciát jelent továbbá a cég elérhetőségének biztosítása szempontjából, hogy a jogász szakember – ügyvédi iroda – által nyújtott szolgáltatás csökkenti az ún. fantomcégek létrehozásának és kialakulásának lehetőségét.
A módosításban lehetővé tett új szolgáltatás bevezetésével egyidejűleg természetesen az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényt (Ütv.) is megfelelően módosítani kellett. Az Ütv. a Ctv. Módosítás hatálybalépésével egyidejűleg kiegészül azon rendelkezéssel, amely szerint a létesítő okiratot készítő és ellenjegyző ügyvéd jogosult a cég székhelyét biztosítani. Ebben az esetben az ügyvéd (ügyvédi iroda) székhelye kerül a cég székhelyeként feltüntetésre, és az ügyvédet (ügyvédi irodát) terhelik a székhelyre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott kötelezettségek, így különösen a cég székhelyéhez és a cégiratokhoz kapcsolódó hatósági kényszerintézkedések tűrése. Az ügyvéd (ügyvédi iroda) köteles a cég iratait és esetleges ingóságait az egyéb megbízók, illetve a saját irataitól, ingóságaitól elkülöníteni.
Tevékenység uniós államban
A Ctv. új módosítása megteremti annak a lehetőségét, hogy egy, a magyar jog (a Gt.) szabályai alapján alapított társaság, miközben székhelyét továbbra is megőrzi Magyarországon, az Európai Unió más tagállamában is jogosult legyen tevékenysége elsődleges folytatására, illetve hogy gyakorlásának elsődleges helyét valamely más EU-tagállamba áthelyezze. A cég ez irányú döntése – külön törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem igényli a székhelyre vonatkozó cégbejegyzés módosítását.
Az új meghatározásokkal a törvény megteremtette annak lehetőségét, hogy a hazai jog szerint létrejött, és a hazai cégjegyzékbe bejegyzett cég fő üzleti tevékenységét – anélkül hogy az adott uniós tagállamban a tagállami jog szerinti hatósági, bírósági alapítási eljárást kellene lefolytatnia – az Unió valamely más tagállamában folytassa.
Cégjegyzés
A jelenlegi szabályozásban is kötelező a cégeljárás során a jogi képviselet, és ettől függetlenül is érdemes a cégbírósági szakaszt megelőzően jogi képviselőt felkeresni (ügyvédet, közjegyzőt) a társasági szerződés, létesítő okirat tartalmának meghatározásához, az okirat közokiratba foglalásához vagy ügyvédi ellenjegyzéséhez. Ezt követően az eddigi szabályozás szerint a társaság képviseletére jogosultak aláírási címpéldányának elkészítése érdekében közjegyzőhöz kell fordulni. Kft. és rt. esetében továbbá a bejegyzési kérelem benyújtásáig eddig a társaságnak pénzforgalmi számlát kellett nyitnia, és a pénzbeli betétek befizetéséről a bejegyzési kérelméhez banki igazolást is kellett csatolnia.
Aláírási címpéldány
Az új törvény a cégjegyzés módján és alapvető szabályain nem módosított, azonban a szeptemberben hatályba lépő módosítás feloldotta az indokolatlan közjegyzői privilégiumot, és lehetővé tette, hogy az aláírásmintát (aláírási címpéldányt) is a létesítő vagy módosító okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd jegyezze ellen, ha az a bejegyzési, változásbejegyzési kérelem mellékletét képezi. Elsősorban leszögezni kívánjuk, hogy az ügyvédek számos alkalommal kifogásolták a korábbi szabályt, hiszen ha a társaság minden iratát az ügyvéd ellenjegyzésével hitelesítheti, ugyan miért képez az aláírási címpéldány kivételt, és miért kell a társaság cégjegyzésre jogosult képviselőjének az ügyvéd mellett közjegyzőt is igénybe vennie. Ezzel tehát a jövőben minden iratot egy helyen, az ellenjegyző ügyvédnél el lehet készíteni. A törvény megfogalmazása azonban nem teljesen egyértelmű, amikor úgy fogalmaz, hogy "amennyiben azt a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez csatolták, a cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon, illetve formában kell aláírnia, ahogyan azt a hiteles cégaláírási nyilatkozat tartalmazza". A Ctv. szerint a módosítását követően is kötelező a hiteles cégaláírási nyilatkozatot a cégiratokhoz csatolni, az előző rendelkezés azonban úgy értelmezhető, hogy amennyiben csatolják, abban az esetben annak megfelelően kell aláírni, amennyiben nem, abban az esetben nem. Ez álláspontunk szerint kissé nehezen értelmezhető megfogalmazás.
A cégjegyzék adatai
A korábbi szabályozás egyes esetekben – a székhely, a tagok, a vezető tisztségviselő, a felügyelőbizottsági tag, a könyvvizsgáló személyét érintő változás – a bejegyzéssel, de a változásra visszamenőleges hatállyal vált hatályossá. Ez számos jogértelmezési vitát váltott ki, ezért az új törvény nem rendelkezik az egyes adatok bejegyzésének hatályossági időpontjáról, az már nem része a cégjegyzéknek. Ehelyett a cégjegyzék a végzés meghozatalának időpontja mellett a végzés közzétételének napját mint releváns időpontot tünteti fel. Az 1. sz. társasági jogi irányelv szerint ugyanis, mivel harmadik személyek a közzététellel szereznek tudomást a cégjegyzékbe történő bejegyzésről, a bejegyzett adatra jogot alapítani csak a közzétételt követően lehet. Ez a változás azonban nem gondolt azokra a nehézségekre, amelyek egy társaságot akkor érhetnek, ha például a vezető tisztségviselőjét akként változtatja, hogy a régit visszahívja, ugyanattól a naptól az újat kinevezi, majd harminc napon belül az erre vonatkozó iratokat a Cégbíróságnak szabályszerűen beadja, amely tegyük fel 35 nap alatt be is jegyzi ezt a változást. Ha a vezető tisztségviselő kinevezése csak a bejegyzéssel lesz hatályos, bár a cégjegyzék tartalmazza a kinevezésének kezdetét és végét a kinevezésétől a bejegyzésig tartó időtartamba, ki jogosult a társaság képviseletére és cégjegyzésére? A régi visszahívott vezető tisztségviselő semmi esetre sem, azonban az új is csak annak tudatában írhat alá, hogy kinevezése csak majd 2 hónap múlva lesz hatályos. Álláspontunk szerint ez nem megfelelő megoldás a gazdasági szereplők számára, és ezzel a korábbi szakmai vita sem oldódott meg.
A legutóbbi módosításban nagy előrelépést jelent a társaságok döntési jogának rugalmasabbá tétele felé, hogy a cég a változásbejegyzési kérelemben meghatározhatja az alábbi adatok változásának időpontját:
– a cég neve,
– a cég székhelye, telephelye, fióktelepe,
– létesítő okirat kelte,
– cég elektronikus elérhetősége (honlap, e-mail), és a cég erre vonatkozó döntése esetén azt a tényt, hogy a cég a közvetlen közleményeit a honlapján teszi közzé,
– a cég jegyzett tőkéje,
– a képviselet módja (önálló vagy együttes),
– a cég képviseletére jogosultak neve (cégneve) és lakóhelye (székhelye), valamint tisztsége, e jogviszonyuk keletkezésének időpontja, határozott időre szóló képviselet esetében a jogviszony megszűnésének időpontja is, illetve ha a jogviszony megszűnésére a cégjegyzékben feltüntetett időpontnál korábban kerül sor, a megszűnés tényleges időpontja,
– a cég rövidített neve,
– a cég magyar nyelvű elnevezésének megfelelő idegen nyelvű elnevezése,
– a felügyelőbizottsági tagok neve és lakóhelye – ha a felügyelőbizottsági tag munkavállalói küldött, ez a tény is –, e jogviszonyuk keletkezésének és megszűnésének időpontja, illetve ha a jogviszony megszűnésére a cégjegyzékben feltüntetett időpontnál korábban kerül sor, a megszűnés tényleges időpontja,
– a külföldi jogi személy, illetve magyarországi lakóhellyel nem rendelkező természetes személy kézbesítési megbízottjának neve (cégneve), lakóhelye (székhelye),
– az, hogy a cégjegyzékben szereplő adatok, illetve a cégiratok fordítása az Európai Unió melyik hivatalos nyelvén szerepel a cégnyilvántartásban,
– ha a cég elismert vállalatcsoport tagja, vagy uralkodó tagja, ez a tény, a csoporthoz tartozó cégek nevének, székhelyének és cégjegyzékszámának feltüntetésével,
– cég üzleti évének mérlegfordulónapja, amennyiben az üzleti év eltér a naptári évtől.
A változás időpontja azonban nem lehet korábbi, mint a változás alapjául szolgáló határozat meghozatalának napja. Ennek hiányában a változás időpontja az alapul szolgáló határozat meghozatalának a napja.
A cégjegyzék 2007. szeptember 1. napjától valamennyi cég esetében tartalmazza a cég székhelyét, valamint ha az nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét, továbbá a cég elektronikus elérhetőségét (honlap, e-mail), és a cég erre vonatkozó döntése esetén azt a tényt, hogy a cég a közvetlen közleményeit a honlapján teszi közzé.
A cégjegyzék szükség szerint tartalmazza, ha a cég összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő anyavállalat, illetve az összevont (konszolidált) éves beszámolóba bevont leányvállalat, ezt a tényt, valamennyi kapcsolódó anya- és leányvállalat cégnevének, székhelyének, cégjegyzékszámának, külföldi cég esetén nyilvántartási számának és nyilvántartó hatóságának feltüntetésével, a cég képviseletére jogosult elektronikus címpéldányának tanúsítványát – ha a cég a jegyzett tőkéjét devizában határozza meg, ezt a tényt, továbbá a devizanemet –, és a cég üzleti évének mérlegfordulónapját, amennyiben az üzleti év eltér a naptári évtől.
A 2006. évi törvény, a korábbi szabályozással egyezően, kötelezően írta elő, hogy amennyiben a bejegyzési, változásbejegyzési kérelemben feltüntetett természetes személy vagy szervezet nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel, abban az esetben részére kézbesítési megbízottat kell megjelölni. A törvény most hatályba lépő módosítása erre az esetre a kézbesítési megbízott megjelölését lehetőségként és nem kötelezettségként írja elő.
Közzététel
A törvény legutóbbi módosítása az eddigi közzétételi szabályokat annyiban módosította, hogy arra bizonyos esetekben már nem csak a Cégközlönyben kerülhet sor. Amennyiben a gazdasági társaságokról szóló törvény a céget közvetlenül kötelezi arra, hogy a Cégközlönyben közleményt tegyen közzé (pl. átalakulás, tőkeleszállítás esetén stb.), a cég választása szerint e kötelezettségének a cég honlapján való – e törvény szerinti – közzététellel is eleget tehet. Ebben az esetben a honlapon való közzététel a Cégközlönyben való közzétételnek minősül, és a közzététel megtörténtének igazolásaként a cég a Cégközlöny lappéldányának csatolása helyett jogosult a honlap közzététel céljára szolgáló helyének pontos megjelölését megadni. Amennyiben a cég választása szerint a Cégközlönyben történő közzététel helyett a honlapján teszi közzé közleményeit, e tényt és a cég elektronikus elérhetőségét (honlap) a cégjegyzéknek tartalmaznia kell.
A honlapon való közzététellel egyidejűleg a közleményt a cég köteles az ismert hitelezői számára elektronikus úton is megküldeni, amennyiben a hitelező elektronikus elérhetőségét a céggel közölte. Ennek ismeretében tehát a jövőben érdemes az ilyen cégadattal (honlap) szereplő üzleti partnereink részére elektronikus elérhetőségünket bizonyítható módon megadni, hiszen egy esetleges követelés érvényesítése esetén ez lényeges lehet. Ha a cég ezt a közzétételi formát választja, köteles a honlapját folyamatosan működtetni, és a közleményt a honlapján olyan módon szerepeltetni, amely igazolja a közzététel megtörténtének időpontját. A cég honlapján történő közzététel részletes szabályait rendelet állapítja meg. Ebben a rendeletben a jogalkotó valószínűleg arról is rendelkezni fog, hogy a honlapon történő közzététel esetén is kell-e majd közzétételi díjat fizetni, vagy szolgáltatás hiányában a cég mentesül a közzétételi díjfizetési kötelezettség alól.
Cégbejegyzési, változásbejegyzési eljárás
A 2006. évi V. törvény a bejegyzési és változásbejegyzési eljárásban megszüntette a jogi személyiségű és jogi személyiséggel nem rendelkező társaságokra vonatkozó eljárási megkülönböztetést.
Egyszerűsített cégeljárás
Az új törvény a cégalapítás gyorsítása érdekében bevezette a 2006. július 1-jétől létező egyszerűsített cégeljárás lehetőségét. A Ctv. 49. §-a szerint lehetőség van a kkt., a bt. és a kft. alapításának 2 munkanap alatt történő bejegyzésére, ha a társasági szerződést a Ctv. mellékleteiben rendelkezésre álló szerződésminta alkalmazásával készítik el, a jogi képviselő a cégbíróságon előzetesen cégnevet foglalt a bejegyzendő társaság számára, a jogi képviselő elektronikus úton nyújtja be a bejegyzési kérelmet, és a kérelem valamennyi törvényben előírt mellékletét csatolták, valamint az eljárási illetéket előzetesen befizették.
Szerződésminták
A szerződésminták alkalmazása természetesen adott esetben előnyös, és gyors cégbejegyzést eredményezhetnek, de a törvény hatálybalépése óta eltelt év tapasztalatai alapján a szerződésminták alkalmazása gyakran csak nehezítette az eljárást.
A szerződésminták ugyanis meglehetősen merevek, hiányosak, adott esetben hibásak is, és számos olyan adattal nem rendelkeznek, ami miatt csak igen ritka esetben használhatók. A szerződésminták használatával kapcsolatban fontos tudni, hogy a szerződésminta alkalmazása esetén a mintától a legkisebb mértékben sem lehet eltérni, az csak az adatok kitöltésével, vagy a szükségtelen részek kihúzásával (nem kitörlésével!) használható. Az eddigi tapasztalatok szerint a cégbíróság például már abban az esetben is elutasította a szerződésminta használatával való cégalapítást, ha a társaság a szerződésminta bal felső sarkában található melléklet megjelölést "esztétikai okokból" levette az iratról. Ugyanígy elutasította a cégbíróság a cégbejegyzést a szerződésminta alapján, amikor a jogi képviselő a szerződésmintából törölte azokat az adatokat (például telephely, fióktelep) amelyek az adott társaság esetében nem voltak alkalmazandók, mert ilyen adattal (telephely, fióktelep létrehozása hiányában) nem rendelkezett.
A szerződésmintában található hibákról azonban legjobban talán az az eset árulkodik, amelyben a cégbíróság a szerződésmintát nem alkalmazó társaságot hiánypótlásra hívta fel létesítő okiratának egyik jogszabályba ütköző rendelkezésének megváltoztatására hivatkozva. A társaság a hiánypótlásnak ugyan a bejegyzés érdekében eleget tett, azonban felhívta a cégbíróság figyelmét, hogy a problematikus rendelkezést jogi képviselője egy, a Ctv. mellékletében található szerződésmintából másolta át. A cégbíróság erre adott nem hivatalos tájékoztatása esetében, ha a kérdéses rendelkezés a szerződésminta részeként kerül a bíróság elé, úgy nem kifogásolják, de az általános eljárásban igen.
A 2006. július 1. napján hatályba lépett cégeljárás alapján tehát a társaságok választhattak, hogy szerződésminta nélkül, a korábbi szabályok szerint (bár itt részben rövidültek az elintézési határidők), szerződésmintával, vagy egyszerűsített eljárásban kívánják e cégbejegyzési eljárást lefolytatni. Ezen törvény szerint 2007. október 1. napjától az elintézési határidők tovább rövidültek volna (ezt a határidőt a törvény módosítása 2008. január 1. napjára változtatta). A szeptember 1-jén hatályba lépő törvénymódosítás az egyszerűsített cégeljárás szabályait kiterjesztette a változásbejegyzési eljárásokra, így 2008. július 1. napjától mind a bejegyzési, mind pedig a változásbejegyzési kérelemek elbírálására – ha az alapítók az egyszerűsített eljárás mellett határoztak – egy munkaóra alatt kerülhet sor.
A 2007. szeptember 1-jén hatályba lépő módosítás megszünteti a szerződésmintával történő cégalapításra vonatkozó külön cégeljárási szabályokat, az egyszerűsített cégeljárás keretében rendezi a szerződésmintával történő alapítás valamennyi cégeljárási kritériumát, és arra ösztönzi majd a vállalkozásokat, hogy az úgynevezett egyszerűsített cégeljárás szabályait válasszák. A módosítás remélhetőleg a jelenleginél rugalmasabbá teszi a szerződésmintákat, és az egyszerűsített eljárásban a feltétlenül szükséges minimumra csökkenti a cégbírósághoz – a társaság alapításával összefüggésben – benyújtandó okiratokat.
Ezen okiratok a következők: a szerződésminta alapján készült létesítő okirat, a cég képviselőinek hiteles (ellenjegyzett) cégaláírási nyilatkozata, az adószám megállapításához szükséges, az általános forgalmi adó alanyának az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével összefüggő nyilatkozat, a jogi képviselő meghatalmazása, illetve képviseleti jogának igazolása, a jogszabályban meghatározott mértékű illeték és közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolása, a korlátolt felelősségű társaság esetében a tagjegyzék, közös tulajdonú törzsbetét esetében a résztulajdonosok és a képviselőjük feltüntetésével, amennyiben törvény a cég alapítását hatósági engedélyhez köti, az alapítási engedély.
Jogszerűségi kontroll
A jövőben a bejegyzendő adatokkal összefüggő okiratok jogszerűségi kontrollját a társasági szerződést ellenjegyző jogi képviselő végzi el, és igazolja a bejegyzési kérelemben. A módosítás szerint a jogi képviselő nyilatkozik arról, hogy a csatolandó iratok törvényességi vizsgálatát elvégezte. A be nem csatolt iratok törvényességi vizsgálatát tehát a jogi képviselő végzi, majd ezen iratokat – a törvényben meg nem határozott ideig – őrzi, és amennyiben ezen okiratokkal összefüggésben tartalmi vagy jogszerűségi kétség merülne fel, a jogi képviselő köteles ezen okiratokat a cégbíróság felhívására bemutatni, szükség esetén becsatolni. A cégbíróság feladata ehhez képest az egyszerűsített eljárásban olyan technikai teendők elvégzésére korlátozódik, mint a bejegyzési kérelem kitöltésének és aláírásának, a jogi képviselő meghatalmazásának, valamint az illeték megfizetésének ellenőrzése.
Ez a jogszabályi megoldás meglehetősen idegen felelősséget telepít a társaságot jogi képviselője számára, tekintettel arra, hogy a jogalkotó tulajdonképpen a jogi képviselő feladatává és felelősségévé tette a cégiratok meglétét, jogszerűségét és igazolását. Ez a jogi képviselet eddigi felfogásától és gyakorlatától nagymértékben eltér, és álláspontunk szerint szerencsétlen a társaság által a jogi képviselettel megbízott személyre helyezni a jogszerűségi nyilatkozat megtételének igazolási kötelezettségét.
A jogügyletek biztonsága
A cégtörvény módosítását nem sokkal követte a jogügyletek biztonságáról szóló törvény elfogadása. Ez a jogszabály az eljáró jogi képviselő számára lehetővé teszi, hogy a szerződő által felmutatott személyazonosságot igazoló okirat adatait, illetve az azon található fénykép valódiságát azonnal, elektronikus úton ellenőriztesse a központi adatbázisban. (Az ingatlanmaffia gyakori visszaélési módszere, hogy a lakást a valódi tulajdonos nevére, de a bűnöző fotójával ellátott hamis személyi okmányok segítségével adják el a hiszékeny vevőknek. Sokat hallani az olyan eladósodott cégekről is, amelyeket hajléktalanoknak "értékesítenek". Az okmányok átadása nem lenne kötelező, de annak megtagadásakor az ügyvéd vagy a közjegyző elállhat az ügyintézéstől. A törvény elfogadása után az ügyvédi kamara majd szabályzatot alkot az ügyvédi feladatokról, várhatóan előírják, hogy szerződéskötéskor mikor kell megtagadni a közreműködést.
Bejegyzési idő: 1 óra
Az egyszerűsített eljárásban a módosítás szerint 2008. július 1. napjától egy munkaórára csökken a bejegyzési kérelem elbírálásának maximális ideje. 2008. június 30. napjáig az egyszerűsített eljárás esetén az elintézési határidő 2 munkanap. Megjegyezzük, hogy a bírói kar e szabályokkal kapcsolatban már a koncepció vitája esetén sem értett egyet, de az egyórás határidő minden szempontból irreális terhet ró a cégbíróságokra, és szinte kizárt, hogy hibázás nélkül tartani tudják. Gondoljunk csak arra, hogy hogyan fogja ezt a határidőt tartani a cégbíróság, amikor a hivatali ügyintézési idő kezdetekor, reggel 8-kor megkapja az ügyvédi irodákból előző este megküldött bejegyzési kérelmek ezreit. A bíróság munkaképességét semmi esetre sem kívánjuk lebecsülni, azonban mégis nehezen hihető, hogy ezeket reggel 9 órára a cégbíróság bejegyzi. Természetesen elképzelhető, hogy a gyakorlat rácáfol kételyeinkre.
Illeték
Egyszerűsített cégeljárással történő cégalapítás esetén - cégformától függetlenül – 15 ezer forint illeték megfizetéséről rendelkezik a törvény, és az illetéktörvény akként módosul, hogy a jelenlegi 100 ezer forint (kft., zrt.) és 50 ezer forint (kkt., bt.) helyett. Ezzel a változásbejegyzési eljárás illetékei azonban a jelenlegi 5-8 ezer forintról az "egységesítés" jegyében szintén 15 ezer forintra nőnek.
Elektronikus út
A módosítás értelmében a cégbejegyzési, változásbejegyzési eljárások lefolytatása 2008. július 1-jétől valamennyi cég vonatkozásában kizárólag elektronikus úton történhet. Az elektronikus cégeljárás kötelezővé tételéig megszületik azon törvény, amely megteremti az elektronikus kézbesítés új rendjét, bevezeti az elektronikus tértivevény intézményét. Ily módon 2008. július 1-jét követően a cégbírósági határozatok kézbesítése során a postai kézbesítésre csak kivételes esetben kerül majd sor.
A változások összefoglalása
Az előzőekben részletezett eljárási szabályokat meglehetősen bonyolult hatálybalépési fázisaikra tekintettel az alábbi táblázatokban foglaljuk össze:
A 2006. július 1. napjától hatályos szabályozás
|
|
Szerződésminta alkalmazásával |
Szerződésminta alkalmazása nélkül |
||
|
|
2006. 07. 01.-2007. 09. 31. |
2007. 10. 01-től |
2006. 07. 01.-2007. 09. 31. |
2007. 10. 01-től |
|
|
Bejegyzési eljárási határidők |
|||
|
Hiánypótlási eljárás nélküli elutasítás |
8 munkanap |
3 munkanap |
8 munkanap |
3 munkanap |
|
Hiánypótlásra felhívó végzés |
10 munkanap |
5 munkanap |
20 munkanap |
8 munkanap |
|
A kérelem elbírálása |
15 munkanap |
8 munkanap |
30 munkanap |
15 munkanap |
|
Cégbíróság vezetőjének intézkedése a kérelem elbírálásáról* |
8 munkanap |
3 munkanap** |
8 munkanap |
3 munkanap** |
|
|
Változásbejegyzési eljárási határidők |
|||
|
Hiánypótlási eljárás nélküli elutasítás |
8 munkanap |
3 munkanap |
8 munkanap |
3 munkanap |
|
Hiánypótlásra felhívó végzés |
35 munkanap |
8 munkanap |
35 munkanap |
8 munkanap |
|
A kérelem elbírálása |
45 munkanap |
15 munkanap |
45 munkanap |
15 munkanap |
|
Cégbíróság vezetőjének intézkedése a kérelem elbírálásáról* |
8 munkanap |
3 munkanap** |
8 munkanap |
3 munkanap** |
|
* Amennyiben döntési kötelezettségének a cégbíróság határidőben nem tesz eleget. ** A 4. munkanapon a bejegyzés a kérelem szerinti tartalommal a törvény erejénél fogva létrejön. |
||||
A 2007. szeptember 1. napjától hatályos szabályozás
|
|
Egyszerűsített eljárás |
Általános eljárás |
||
|
|
2007. 09. 01.-2008. 06. 30. |
2008. 07. 01-től |
2006. 07. 01.-2007. 12. 31. |
2008. 01. 01-től |
|
|
Bejegyzési eljárási határidők |
|||
|
Hiánypótlási eljárás nélküli elutasítás |
Az egyszerűsített eljárás során hiánypótlásra történő felhívásra nem kerül sor |
8 munkanap |
3 munkanap |
|
|
Hiánypótlásra felhívó végzés |
20 munkanap |
8 munkanap |
||
|
A kérelem elbírálása |
2 munkanap |
1 munkaóra |
30 munkanap |
15 munkanap |
|
Cégbíróság vezetőjének intézkedése a kérelem elbírálásáról* |
1 munkanap** |
8 munkanap |
3 munkanap** |
|
|
|
Változásbejegyzési eljárási határidők |
|||
|
Hiánypótlási eljárás nélküli elutasítás |
Az egyszerűsített eljárás során hiánypótlásra történő felhívásra nem kerül sor |
8 munkanap |
3 munkanap |
|
|
Hiánypótlásra felhívó végzés |
35 munkanap |
8 munkanap |
||
|
A kérelem elbírálása |
2 munkanap |
1 munkaóra |
45 munkanap |
15 munkanap |
|
Cégbíróság vezetőjének intézkedése a kérelem elbírálásáról* |
1 munkanap** |
8 munkanap |
3 munkanap** |
|
|
* Amennyiben döntési kötelezettségének a cégbíróság határidőben nem tesz eleget. ** Az intézkedést követő munkanapon a bejegyzés a kérelem szerinti tartalommal a törvény erejénél fogva létrejön. |
||||
Vagyoni hozzájárulás
Az új módosítás szerint 2007. szeptember 1. napjától a kft. alapításakor a cég választásától függően lehetővé vált, hogy a pénzbeli betét befizetésének igazolására ne előzetes banki igazolással kerüljön sor, hanem a társaság javára történő befizetésről az ügyvezető ügyvéd által ellenjegyzett vagy közjegyző által hitelesített nyilatkozatban adjon számot. Ebben az esetben nincs szükség a cég bejegyzését megelőzően a bankszámla megnyitására.
Ha a céget bejegyzik, a bejegyzéstől számított 8 napon belül kell a cégnek bankszámlát nyitnia, és azon a pénzbeli betétet a számlára befizetni.
A 2006. évi V. törvény, illetve annak módosításai természetesen még számtalan változást hoztak a cégeljárásban, ezek összességére a terjedelmi korlátok és az átláthatóság megőrzésének szándéka következtében jelen írásban nem tudtunk kitérni.
Az összeállítást készítette: