A munkáltató általános munkavédelmi kötelezettségei
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) részletezi, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a munkáltatónak, ha el akarja kerülni a felelősségre vonást. Ezeket jelen összefoglalóban nem részletezzük, csupán az alapvető elvekre utalunk. A munkavédelem alapvető elve, hogy a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei sem érintik a munkáltatónak ezt az alapvető felelősségét.
A biztonságos munkavégzés
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját – a jogszabályok és a szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg. Szintén a munkáltató felelős azért, hogy minden munkavállaló megismerhesse az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés reá vonatkozó szabályait.
Munkahelytervezés, munkafolyamatok
Munkahely tervezése, kivitelezése és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása, mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, üzemeltetése kizárólag a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával lehetséges.
Biztonsági kapcsolatok
A munkáltató megfelelő intézkedésekkel köteles biztosítani, hogy szükség esetén az elsősegély, az orvosi sürgősségi ellátás, a mentési és a tűzvédelmi feladatok ellátása érdekében haladéktalanul fel lehessen venni a kapcsolatot a külső szolgálatokkal, szervekkel.
Katasztrófavédelem
A munkáltató jogszabályban meghatározott módon köteles megtenni minden indokolt intézkedést veszély esetére a munkahely kiürítésének, továbbá a tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásához szükséges, arra alkalmas munkavállalók kijelölése, létszámuk meghatározása, felkészítésük és megfelelő egyéni védőeszközzel való ellátásuk érdekében.
A munkáltató balesetekkel kapcsolatos kötelezettségei
Megelőzés
Elsőként és legfontosabbként kell kiemelnünk a megelőzést mint kötelezettséget. A munkáltató akkor jár el helyesen, ha messzemenően betartja és betartatja az Mvt. szerinti munkavédelmi előírásokat. A munkavédelmi szabályok például előírják, hogy a munkavégzés feltételeit is biztosítani kell, különös tekintettel a védőeszközökre. Ezen túl azonban a munkáltató feladata a folyamatos ellenőrzés is. (Nem elég egy munkavállalót a derekára csatolt övvel felküldeni dolgozni a tetőre, hanem napközben többször meg kell nézni, hogy vajon viseli-e azt.) A gyakorlat egyébként azt mutatja, hogy a dolgozók szívesen mellőzik a védelmüket biztosító eszközök használatát, többnyire azért, mert azok meglehetősen kényelmetlenek. Így aztán legtöbbször a munkavezető, építkezések esetében az építésvezető feladata, hogy erre folyamatosan odafigyeljen.
Baleset bekövetkezésével kapcsolatos kötelezettségek
Ha a baleset bekövetkezik, akkor a munkáltató köteles a munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést – ideértve a fokozott expozíciós eseteket – bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni. A munkáltató köteles ún. munkabaleseti jegyzőkönyvet felvenni, foglalkozási megbetegedés esetén a "Bejelentés foglalkozási megbetegedésről (mérgezésről), fokozott expozícióról" elnevezésű nyomtatványt kiállítani. A baleseti jegyzőkönyvön felül a munkáltató köteles minden munkabalesetet haladéktalanul munkabaleseti nyilvántartásba venni.
Adatrögzítés
A munkáltatónak a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása során a sérült (megbetegedett) következő adatait kell rögzítenie:
– név (ideértve a születési nevet is),
– anyja neve,
– társadalombiztosítási azonosító jele (taj-száma),
– születési hely és időpont,
– a sérült neme,
– állampolgárság, lakóhely (lakcím).
A munkáltató esetében az adószámot kell feltüntetni, amennyiben pedig nem rendelkezik adószámmal, úgy személyes adataként saját adóazonosító jelét is rögzítenie kell.
Jegyzőkönyv, bejelentés, nyilvántartás
A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell, és annak eredményét nyilvántartásba kell venni. A munkáltató köteles a súlyos munkabalesetet a munkavédelmi hatóságnak azonnal bejelenteni.
A munkabaleseti nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– a sérült nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét,
– a munkabaleset – minden évben 1-es sorszámmal kezdődő - számát,
– a sérült munkakörét,
– a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét, rövid tényállását,
– a sérült ellátására tett intézkedést, valamint
– azt a tényt, hogy a sérült folytatta-e a munkáját, avagy sem.
A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartását vezető szervezeténél (irodánál) összesítve, és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél külön-külön vezetni kell.
A munkabaleset fogalmi körébe nem tartozó üzemi balesetet a munkáltató köteles kivizsgálni, és a vizsgálat eredményét az ún. üzemi baleseti jegyzőkönyvben rögzíteni. Ezeket a nyomtatványokat el kell küldeni a székhely szerinti megyei egészségbiztosítási pénztárnak.
Végül az egyéni vállalkozó által elszenvedett munkabalesetet a vállalkozó bejelentése alapján az egészségbiztosítási szerv vizsgálja ki, és felveszi a baleseti jegyzőkönyvet.
Tájékoztatás, jegyzőkönyv megküldése
A munkáltató a vizsgálat befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig köteles a munkabaleseti jegyzőkönyvet megküldeni a sérültnek (halála esetén közvetlen hozzátartozójának), külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a magyarországi székhelyű munkáltató magyar munkavállalójának, valamint a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes egészségbiztosítási pénztárnak (kirendeltségnek).
A halált, illetve a három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó súlyos munkabalesetet a baleset helyszíne szerint illetékes területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségnek, illetve a Magyar Bányászati Hivatal területi szervének telefonon, telexen, telefaxon vagy személyesen azonnal jelenteni kell.
Amennyiben a munkáltató a bekövetkezett balesetet nem ismeri el munkabalesetnek, úgy köteles erről értesíteni a sérültet (halál esetén a hozzátartozót), közölve a jogorvoslati jogosultságot is (illetékes munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség).
Intézkedések
A munkabaleset és a foglalkozási megbetegedés kivizsgálása során fel kell tárni a kiváltó és közreható tárgyi, szervezési és személyi okokat, és ennek alapján intézkedéseket kell tenni a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzésére.
Eljárás egyéni vállalkozó munkabalesete esetén
Az egyéni vállalkozó által elszenvedett munkabalesetet a vállalkozó bejelentése alapján az egészségbiztosítási szerv vizsgálja ki, és felveszi a baleseti jegyzőkönyvet.
A baleset, üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés fogalma
Baleset * Az Mvt. értelmezésében balesetnek minősül az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. * Foglalkozási megbetegedés * Foglalkozási megbetegedésnek a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás tekintendő, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve a munkavállaló optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye. A társadalombiztosítás szempontjából foglalkozási megbetegedés az a betegség, egészségkárosodás, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett. A foglalkozási megbetegedés általában hosszabb tartamú behatás következtében kialakuló egészségiállapot-romlás. Ha a munkavégzéssel összefüggésben nem egyszeri behatás, vagyis baleset éri a munkavállalót, hanem a munkavégzés különös körülményei miatt tartós egészségkárosodást szenved, akkor lehet foglalkozási megbetegedést megállapítani. A foglalkozási megbetegedés a baleseti ellátásra való jogosultság szempontjából egy tekintet alá esik az üzemi balesettel. [A foglalkozási megbetegedések listáját a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet melléklete tartalmazza.] * Munkabaleset * Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Nem tekinthető ugyanakkor munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt. (Tehát ha például egy vállalkozó reggelenként az egyik munkavállalója által vezetett kisbusszal szállíttatja munkásait, és közúti baleset történik, akkor függetlenül a sofőr esetleges felelősségétől, a baleset munkabaleset lesz a szállított munkavállalók esetében, amelyért a munkáltató felelős. Az is igaz viszont, hogy ha a sofőr-munkavállaló hibájából történt a baleset, akkor vele szemben a munkáltatónak kártérítési igénye keletkezik.) * Üzemi baleset * Az üzemi baleset viszont egy tágabb, társadalombiztosítási fogalom, amelyet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) szabályai közt találunk meg. A munkabaleseteken túl üzemi balesetnek számít az a baleset is, ami a munkavállalót a munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri (ún. úti baleset). Társadalombiztosítási szempontból üzemi baleset az a baleset is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. Nem számít viszont üzemi balesetnek az a munkabaleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt, engedély nélkül végzett munka során, vagy szándékos sérülésokozás miatt következett be. A baleset üzemiségének elbírálása a társadalombiztosítási (kifizetőhely) szerv hatáskörébe tartozik.
A munkáltató megtérítési felelőssége mulasztás esetén
Bonyolítja a helyzetet a munkavállaló és a társadalombiztosítás rendszere között létrejövő jogviszony is, mivel a munkáltató a teljes egészségbiztosítási ellátás költségeit és annak kamatát köteles megtéríteni, ha a baleset (vagy megbetegedés) annak a következménye, hogy a munkáltató vagy az alkalmazottja a munkavédelmi szabályokat megsértette, vagy esetleg szándékosan idézte elő a balesetet. Emellett a munkáltató felelősségét megalapozzák az általános mulasztások is, így például a munkavédelmi oktatás elmaradása, a belső munkavédelmi ellenőrzés hiánya, a biztonsági szabályok vagy a biztonsági berendezésekre vonatkozó szabályok megszegése is.
Teljes munkáltatói felelősség
Mulasztás
A munkavédelmi előírások betartásával, betartatásával a munkáltatók kötelesek olyan munkavégzésre alkalmas körülményeket teremteni, ahol a munkavállalók élete, testi épsége és egészsége nincs veszélynek kitéve. Abban az esetben, ha ennek ellenére a munkavállaló a munkavégzésével összefüggésben egészségkárosodást szenved, baleseti egészségbiztosítási ellátást vehet igénybe. A munkavédelmi szabályokban foglalt bármely kötelezettség elmulasztása önmagában elég a felelősség megállapításához, vagyis az ellátások költségeit ilyen esetekben a munkáltatónak kell megfizetnie.
A sérült közrehatása - kármegosztási lehetőség nélkül
Ha a munkahelyi baleset bekövetkeztében a sérült is közrehatott, és egyidejűleg a munkáltató is munkavédelmi szabályt sértett, ebben az esetben sem lehet a munkáltató és a sérült között kármegosztást alkalmazni, az egészségbiztosítási ellátást egészében a munkáltatónak kell megfizetnie. A munkavállaló rendszeresen szabálytalanul folytatott munkavégzése miatt bekövetkezett baleset esetén is fennáll a munkáltató felelőssége a megtűrt gyakorlat miatt, mert elmulasztotta az ellenőrzést, illetve a szükséges intézkedéseket, továbbá nem mentesül a munkáltató a felelősség alól a munkavállaló "figyelmetlensége" esetén sem.
Mentesülés
A munkáltató akkor mentesülhet a fentiekben részletezett felelősség alól, ha
– valamennyi rá vonatkozó munkavédelmi szabályban foglalt kötelezettségének eleget tett, illetve
– ha a munkavédelmi szabály betartását kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.
Magánszemély munkáltató felelőssége és mentesülése
A legfeljebb 10 főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató a munkavállalónak okozott kárért csak vétkessége esetén felel. (A vétkesség olyan szubjektív alapú felelősségi kategória, amely egyénileg, az adott helyzetben vizsgálja a károkozó magatartását, indítékait. A fogalommeghatározás alatt szándékosságot vagy gondatlanságot kell érteni, azaz szándékos volt a cselekmény akkor, ha a munkáltató cselekedetének következményeit előre látta, és azokat akarta, vagy azokba belenyugodott, illetve gondatlanságnak tekinthető, ha azért nem látta előre a káros következményeket, mert a tőle elvárható gondosságot elmulasztotta. * Magánmunkáltató esetében eltérőek a kimentési szabályok is: nem szükséges arra hivatkoznia, hogy a balesetet működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy a munkavállaló kizárólagos magatartása okozta. Elegendő, ha bizonyítja, hogy a károkozás bekövetkezésében vétkesség nem terheli.
A munkáltató kártérítési felelőssége
Az üzemi balesetekkel összefüggésben mindenekelőtt külön kell választani a kártérítési felelősség két nagyobb vetületét, a következők szerint:
– a munkáltató felelőssége a munkavállaló balesetből fakadó káráért (sérülés, vagyoni kár stb.),
– a munkáltató felelőssége a baleset folytán kívülálló (ún. harmadik) személynél felmerült kárért.
A gyakorlatban ezek gyakran egyszerre fordulnak elő, hiszen ha például egy lazán összetákolt állványt az erős szél ledönt, az éppen az állványon dolgozó személy megsérülése mellett kárt okozhat a közelben parkoló autókban is. Az alábbiakban a munkáltatónak a munkavállalóval szemben fennálló felelősségével foglalkozunk. Röviden utalunk továbbá a munkavállalónak a munkáltató felé fennálló kártérítési felelőssége alapkérdéseire is, vagyis hogy a baleset során felmerült kárért mely esetekben igényelheti a munkáltató a kár megtérítését a munkavállalótól.
Üzemi balesetek "szankciói"
Üzemi baleset bekövetkezése esetén a munkáltató felé érvényesíthető főbb jogkövetkezmények: * büntetőjogi következmények, amennyiben a munkáltató mulasztása (esetleg közrehatása) bűncselekménynek minősül; * szabálysértési vagy munkavédelmi bírság (a szabálysértési bírság 60 000 forintig, a munkavédelmi bírság összege telephelyenként 50 000 forinttól 10 000 000 forintig terjedhet); * kártérítés a munkavállalónak, illetve családjának; * megtérítés a társadalombiztosításnak.
A szabályozás rendszere
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) speciális felelősségi rendszert állít fel a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett balesetek vonatkozásában. A speciális szabályozás oka a munkaviszony speciális jellege. Az alapvető kérdésekben, mint például hogy mi tekinthető munkaviszonynak, mikortól meddig minősül a baleset üzemi balesetnek, az Mt. ad eligazítást. A munkaviszony létének megvizsgálása azért fontos, mert ha nem állt fenn a felek között munkaviszony, vagy a károkozás pillanatában már nem voltak munkaviszonyban, akkor az Mt. által felállított felelősségi rendszer nem alkalmazható. Ilyen esetben a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti általános felelősségi szabályok lesznek irányadóak. Fontos megjegyeznünk, hogy munkaviszony körében bekövetkezett baleset alatt nemcsak a kifejezetten a munkaviszony keretében bekövetkezett baleseteket kell érteni, munkaviszonynak kell például tekinteni azt is, ha a munkavállaló még nem állt munkába, de a baleset éppen a munkába állás elősegítése céljából végzett tevékenysége közben érte – például orvosi vizsgálaton vett részt.
A felelősség megállapításának feltételei
Főszabály szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. Ez a szabály természetesen irányadó a balesetekkel összefüggésben is.
Munkaviszony
A felelősség megállapításának első feltétele tehát a munkaviszony (vagy az azzal egy elbírálás alá eső jogviszony) fennállása, továbbá hogy a baleset a munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben következik be.
Kapcsolat a munkaviszonnyal
A munkaviszonnyal való összefüggés azt jelenti, hogy a munkáltató utasításainak "alávetett" állapotban, a munkáltató érdekében végzett munka vagy tevékenység során érte kár a munkavállalót. E körbe tartozhat nem csupán a munkakörben történő munkavégzés, de a munkavégzéshez szükséges előkészítő tevékenység (például mosakodás, szerszámok beállítása, gépek ellenőrzése stb.) is, a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletek (például étkezés, tisztálkodás), a munkavégzés befejezése utáni (és az azzal összefüggő) teendők. Továbbá ilyennek tekinthető a munkahelyen kívüli kiküldetés, a munkakörhöz szorosan nem köthető, de a munkavállalótól – a munkáltató érdekében való cselekvés során – elvárható tevékenység kifejtése (például a munkáltatót fenyegető kár elhárításában vagy a már bekövetkezett kár következményeinek az enyhítésében való közreműködés, avagy a sérült, segítségre szoruló munkatárs ellátása, támogatása stb.). Munkaviszonnyal összefüggésben vesz részt a munkavállaló a munkaidő előtt, alatt vagy éppen utána zajló értekezleten, továbbképzésen, vagy akár a munkáltató által szervezett sportrendezvényen.
Bizonyítási teher
Fontos tudni, hogy annak bizonyítása, hogy a károsodás a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, a munkavállalót terheli.
Kár, a kártérítés fajtái, mértéke
A kár megléte szintén feltétel a felelősség megállapításakor, de ezt már tisztáztuk a fentiekben. Természetesen a munkajogban sincs másképp: ha nem keletkezett vagyoni, illetve kivételes esetekben nem vagyoni hátrány, akkor nincs értelme kárfelelősségről beszélni.
A teljes és a tényleges kártérítés
A kártérítés teljes mértéke azt jelenti, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a kár következtében elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit, illetve az esetleges nem vagyoni kárát is.
A tényleges kár azáltal merül fel, hogy a károsult valamely dolga megsérül, elpusztul, megrongálódik vagy elvész. Ilyenkor a kár összege a dologban, illetve a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés. Dologi káron a munkavállaló javaiban (például ruhájában, saját felszerelésében) beállt azt a kárt nevezzük, amely közvetlenül nem érinti személyét, egészségét.
Felelősség kiküldetéskor bekövetkezett kár esetén
Ha a munkavállaló kiküldetésben teljesített munkavégzést, akkor az ő károsodásáért az a munkáltató tartozik felelősséggel, aki – vagy akinek képviselője – a munkáltatói jogokat gyakorolta, ha jogszabály vagy megállapodás kifejezetten másként nem rendelkezik. (Ez a kérdés főként fő- és alvállalkozások esetén bír jelentőséggel, amikor az alvállalkozó munkavállalói fölött ideiglenes jelleggel – a munkafeladat elvégzése erejéig - a fővállalkozó vagy annak munkavállalója gyakorolja a munkáltatói jogokat (például többlakásos társasházak építésekor az egyes lakásokban végzendő speciális szerelési munkálatok esetén az építési fővállalkozó "kölcsönveszi" az alvállalkozó villanyszerelési vagy asztalosipari munkákat végző mesterembereit stb.).
Elmaradt vagyoni előny
A munkáltatónak meg kell térítenie az elmaradt vagyoni előnyöket is. E körbe tartozik a keresetveszteség vagy jövedelemveszteség. Ha a károsult sikerrel bizonyítja, hogy jutalomtól, prémiumtól kizárólag a baleset következtében esett el, a jutalom, illetve a prémium elmaradt vagyoni előnyként megítélhető. A vagyoni hátrány csökkentéséhez, illetőleg kiküszöböléséhez szükséges költségeken értjük például a baleseti sérült személy ápolásával, gondozásával, gyógyíttatásával kapcsolatos kiadásokat (például gyógykezelés, otthoni ápoló költsége stb.), amelyek szintén követelhetők a munkáltatótól.
Nem vagyoni kár
Nem vagyoni kárnak a károsult egész személyiségét érintő hátrány tekinthető. A nem vagyoni kártérítés megfizetésére vonatkozó igény jogalapja valamely személyiségi jog megsértése, az ember testi és lelki épségének károsodása. (Így például egy fiatalember végtagjának elvesztése, vagy olyan súlyos égési sérülés az arcán, amely megnehezíti a későbbiekben a társadalomba való beilleszkedését.)
Mentesülés a kárfelelősség alól
Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mértékű volt. (Ez az ún. kármegosztás intézménye, amit a munkavállaló károkozásánál fejtünk majd ki. A vétkesség fogalmát pedig a magánmunkáltató felelősségénél részletezzük.)
A munkáltató abban az esetben mentesülhet a fenti felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
A munkáltató működési körén kívül eső ok
A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés - azaz ha a munkáltatónak nincs ráhatása a balesetet kiváltó okra, az nem tartozik az ellenőrzése alá, azaz valószínűleg nem is tudta volna elhárítani azt.
Azt a körülményt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, minden esetben a munkáltató működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet és megbetegedést előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is. A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. A munkáltató tehát nem hivatkozhat arra, hogy nem volt megfelelő eszköze a kár elhárítására, ha a technika objektíve adott szintjén rendelkezésre állnak olyan eszközök, amelyekkel a kár megelőzhető lett volna. A működési körön kívül eső ok fennállása esetén is felel a munkáltató, ha a kár oka a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt.
Elháríthatatlanság
Elháríthatatlannak minősül az a kár, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt nem lehetett megakadályozni. Például a villámcsapás tipikusan külső ok, és általában elháríthatatlan, de erre a munkáltató köteles annyiban "felkészülni", hogy villámhárítót helyez el az épületen.
Ha a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható.
A munkavállaló magatartása
A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alóli mentesülésére, ha a kárt - függetlenül attól, hogy a károkozás vétkes volt-e vagy sem – kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. (Ha például a balesetet a munkavállaló rosszulléte okozta, és semmilyen más ok nem játszott közre, akkor közömbös, hogy a munkavállaló maga okozta-e a rosszullétét, vagy vétlen volt abban. Az viszont lényeges, hogy a munkáltató számára ez a rosszullét elháríthatatlan legyen. Mert ha az illető munkavállaló jelzi a rosszullétet, de a munkáltató annak ellenére nem intézkedik, akkor nem mentesül a felelősség alól.)
Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat.
A munkavállaló felelőssége a munkáltatónak okozott károkért
A munkavállaló felelőssége munkáltatójával szemben rendszerint vétkességi alapú. (A pénztárosra, leltárosra stb. szigorúbb szabályok vonatkoznak, de ez a balesetek tekintetében közömbös.) Ha tehát fennáll a munkaviszony, és a munkavállaló az abból eredő kötelességének vétkes megszegésével kárt okoz a munkáltatónak, köteles azt megtéríteni. Különbség csak a kártérítés mértékében van aszerint, hogy szándékosan vagy gondatlanul okozta, ha a vétkesség fennáll, mindenképp felel. Idetartozhat az az eset, amikor a baleset kapcsán a munkáltatónak anyagi kára keletkezik, de az is, ha maga a munkavállaló sérül meg saját hibájából, hiszen utána az egészségbiztosítási ellátás költségeit a munkáltatónak vétkességére tekintet nélkül meg kellett fizetnie. * A már említett kármegosztásnak akkor van helye, ha a munkáltató ugyan nem tudja bizonyítani, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, tehát felelős, azonban maga a balesetet szenvedett munkavállaló is közrehatott annak bekövetkezésében, ez a közrehatás csak részbeni (mivel ha kizárólagos lenne, mentesülne a munkáltató), a munkavállalót vétkesség terheli. * A munkáltató olyan mértékben mentesül a kártérítés megfizetése alól, amilyen súlyos volt a munkavállaló vétkessége a balesettel kapcsolatban. A szándékosságnál meg kell vizsgálni azt is, hogy a szándék mire terjedt ki. Ha például a munkavállaló szándékosan nem használja a védőszemüveget, mert az kényelmetlen, arra nyilván nem terjed ki a szándéka, hogy baleset következtében esetleg elveszítse a látását