Mi jön az elvárt adó helyett?

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 110. számában (2007. július 1.)
Azzal, hogy az Alkotmánybíróság az elvárt adóra kialakított szabályozást nem találta alkotmányosnak, a kormány nem mondott le az eredeti cél érvényesítéséről, a gazdaság fehérítéséről, az adókikerülés szűkítéséről. Az Országgyűlés az egyes adótörvények módosításáról szóló XXXIX. számú törvényt 2007. május 14-én fogadta el, amely a Magyar Közlöny 63. számában jelent meg. A 2007. évi XXXIX. törvényben három törvény: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (Tao-tv.), a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja-tv.) és az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) módosítása szerepel. Összeállításunkban az e törvényekben bekövetkezett változásokat ismertetjük.

Az Alkotmánybíróság 8/2007. (II. 28.) AB számú határozatában (AB határozat) 2007. február 28. napjától – a jövőbeni kötelezettségekre vonatkozó hatállyal – megsemmisítette a társasági és osztalékadóról szóló törvénynek az ún. elvárt adót szabályozó rendelkezéseit (és az ehhez kapcsolódó, az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényben szabályozott előlegszabályokat).

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a hivatkozott rendelkezéseket nem a hatálybalépésük időpontjára – azaz 2007. január 1-jére - visszamenőleges hatállyal semmisítette meg, szükséges volt a kihirdetésig terjedő időszakra (2007. január 1-jétől 2007. február 27-ig) vonatkozó szabályozásról intézkedni.

Méltányossági és igazságossági szempontokat érvényesítve a kormány törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez annak érdekében, hogy 2007. január 1. napjára visszamenő hatállyal kerüljenek hatályon kívül az AB által kifogásolt rendelkezések, és az eddig – jogszerűen – befizetett adót az adózók visszakapják. A hivatkozott AB-határozatnak nem volt tárgya a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplő az egyéni vállalkozásokat terhelő elvárt adó, de ennek ellenére a kormány a személyi jövedelemadóról szóló törvény hasonló rendelkezésének hatályon kívül helyezését is kezdeményezte.

A társasági adó és a vállalkozói személyi jövedelemadó egyes előírásai alkalmazásának kizárásáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés 2007. március 12-én elfogadta, és a 2007. évi XII. számú törvény kihirdetése 2007. március 19-én megtörtént. E törvény szerint 2007. január 1-jétől a megsemmisítés napjáig (2007. február 27.) nem kell alkalmazni az elvártadó-fizetési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezéseket – sem a társasági adóban, sem a személyi jövedelemadóban. A jogbizonytalanság feloldása érdekében a törvénymódosítás a kihirdetést követő napon, azaz 2007. március 20-án lépett hatályba.

A törvény visszatérítési szabályt állapít meg arra az esetre, amikor az adózó a "töredék" adóévben hatályban volt szabályok szerint elvárt adót vagy arra előleget fizetett. A visszatérítési eljárás az adózás rendjéről szóló törvény alapján oldható meg oly módon, hogy a 2007. január 1-jei időszakot követően beadott adóbevallásokat az állami adóhatóság hivatalból kijavítja, és az ennek alapján az adózók javára keletkező adókülönbözetet a túlfizetésre irányadó szabályok szerint elszámolja. Ezek szerint, ha az adózónak nincs adótartozása vagy adók módjára behajtandó köztartozása, az adófolyószámláján jóváírt összeget saját döntése szerint visszaigényelheti, vagy az összegből egy később esedékes adótartozását egyenlítheti ki.

A törvény deregulációs célzattal hatályon kívül helyezi a megsemmisített, illetve hatályon kívül helyezett rendelkezéseket megállapító módosító törvények megfelelő jogszabályhelyeit.

Az Alkotmánybíróság AB-határozatában a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény az ún. elvárt adóra vonatkozó szabályait illetően a már működő, jövedelmi típusú adójogi szabályozáson belüli új adóalap megállapítását ítélte alkotmányellenesnek, összefüggésben azzal, hogy a törvényalkotó az anyagi adójogszabály körében felállított vélelemmel szemben nem tette lehetővé az ellenbizonyítást.

Társasági adó

Az új előírások szerint, ha

– a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozás adózás előtti eredménye vagy

– a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozás társasági adóalapja

közül a magasabb érték nem éri el a törvényben meghatározott jövedelem-(nyereség-) minimumot, akkor az adózó választhat, hogy

– az adóbevallásában az Art. szerint nyilatkozatot tesz (az állami adóhatóság által kockázatelemzési céllal rendszeresített, bevallást kiegészítő nyomtatványt tölt ki), vagy

– a nemzetközi szerződés rendelkezéseit figyelembe véve a külföldi telephely útján végzett tevékenység révén keletkezett, telephelynek betudható jövedelem- (nyereség-) minimum nélküli jövedelem- (nyereség-) minimumot tekinti adóalapnak.

Jövedelemminimum

Jövedelem- (nyereség-) minimum a csökkentő és növelő tételekkel módosított összes bevétel 2 százaléka.

Bevételt csökkentő, módosító tényezők

Az összes bevételt csökkenti:

– az eladott áruk beszerzési értéke és

– az eladott közvetített szolgáltatás értéke.

A jövedelem- (nyereség-) minimum meghatározásakor az összes bevétel módosítható a kedvezményezett átalakulással, a kedvezményezett eszközátruházással, valamint a kedvezményezett részesedéscserével összefüggő gazdasági eseményekhez kapcsolódó tételekkel is.

Így az összes bevételt csökkenti:

– a kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd tagnál, részvényesnél az adóévben elszámolt bevétel,

– a kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaságnál az önálló szervezeti egységnek átruházása alapján az adóévben elszámolt bevétel,

– kedvezményezett részesedéscsere esetén pedig a megszerzett társaság tagjánál, részvényesénél az adóévben a kedvezményezett részesedéscsere alapján kivezetett részesedésre elszámolt árfolyamnyereség.

Bevételt növelő tényezők

Az összes bevételt növeli:

– a jogelőd kedvezményezett átalakulására, részesedéscserére tekintettel a tag, a részvényes az általa csökkentő tételként figyelembe vett összegből a megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeg, továbbá jogutód nélküli megszűnésének adóévében az a rész, amelyet még nem számolt el növelő tételként,

– a jogelőd kedvezményezett részesedéscserére tekintettel a tag, a részvényes az általa csökkentő tételként figyelembe vett összegből a megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeg, továbbá jogutód nélküli megszűnésének adóévében az a rész, amelyet még nem számolt el növelő tételként,

– az átvevő társaság – az átruházó nyilatkozata alapján - az átruházónál az összes bevétel csökkentéseként figyelembe vett összegből az átvett tárgyi eszközökre és immateriális javakra a számviteli előírás alapján elszámolt értékcsökkenésnek az átvett eszközök bekerülési értéke arányában számított összeggel, továbbá jogutód nélküli megszűnésének adóévében a fennmaradó összeggel.

Elemi kár mint mentesítő tényező

Nem kell alkalmazni az adózónak az új szabályokat, ha az adóévben vagy az azt megelőző adóévben elemi kár sújtotta. Ehhez kapcsolódóan a korábbi szabályozással megegyező tartalommal a törvény meghatározza az elemi kár fogalmát.

Az elemi kár meghatározása

Elemi kár az elemi csapás (így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, jég- és széltörés, a vihar, a földrengés, valamint természeti vagy biológiai eredetű tűz) okozta olyan kár, amelynek mértéke az adózó megelőző adóévi évesített árbevételének legalább 15 százaléka. Átalakulással létrejött adózónál árbevételként a jogelőd árbevételéből számított, az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott árbevételt kell figyelembe venni.

Igazolás

Az elemi csapás igazolására a kár tényét tartalmazó okmány (például a biztosító, a mezőgazdasági igazgatási szerv, a katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv, más okmány) vagy – ha az adózó nem rendelkezik független szervezet által kiállított okmánnyal – az adózó által kiállított jegyzőkönyv szolgál. Az adózó az általa kiállított jegyzőkönyvet a kár keletkezését követő 15 napon belül megküldi az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.

Hatálybalépés

Az új szabályozások hatálybalépésének időpontja 2007. július 1. azzal, hogy ezeket a rendelkezéseket azoknak a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózóknak is alkalmazniuk kell, akik (amelyek) 2008. január 1-jét követően a 2007. évi adóévről nyújtanak be adóbevallást.

Mentesség a bevallást kiegészítő nyomtatvány kitöltése alól

Nem kell bevallást kiegészítő nyomtatványt kitölteni a következő esetekben: * a Tao-tv. hatálya alá tartozó adózónak az előtársasági adóévben és az azt követő adóévben, * a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetének, * a közhasznú társaságnak, * a vízitársulatnak, * az alapítványnak, * a közalapítványnak, * a társadalmi szervezetnek, * a köztestületnek, * az egyháznak (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), * a lakásszövetkezetnek, * az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak, * a felsőoktatási intézménynek (ideértve az általa létrehozott intézményt is), * a diákotthonnak, * a szociális szövetkezetnek, * az iskolaszövetkezetnek, továbbá * a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak, * az adózónak, ha az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta.

Átmeneti rendelkezések

Átmeneti szabály rendelkezik választható módon - arányosítás vagy közbenső mérleg készítése mellett – a jövedelem- (nyereség-) minimum 2007. második félévi megállapításának módjáról.

Amennyiben az adózó döntése szerint a jövedelem- (nyereség-) minimumot tekinti adóalapnak, a 2007. évben az adózót választás illeti meg a tekintetben, hogy milyen módszer szerint állapítja meg a fizetendő társasági adó (16, illetve 10 százalék) alapját. E két módszer az arányosítás, illetve a közbenső mérleg alapján történő megállapítás módszere.

Arányosítás

Arányosítás módszere:

– a 2007. adóév egészére megállapított adóalapnak a június 30. napjáig számított naptári napoknak a működése adóévi naptári napjaihoz viszonyított – két tizedesjegyre kerekített – arányával számított része, és

– a társaságiadó-törvény szerint az egész évre megállapított jövedelem- (nyereség-) minimum összegéből a július 1-jétől az adóév utolsó napjáig számított napoknak a működése adóévi naptári napjaihoz viszonyított – két tizedesjegyre kerekített – arányával meghatározott rész

együttes összege.

Megállapítás közbenső mérleg alapján

Közbenső mérleg alapján történő megállapítás módszere:

– a június 30-án elkészített közbenső mérleg alapján megállapított társaságiadó-alap és

– a 2007. adóév egészéről elkészített beszámoló alapján megállapított jövedelem- (nyereség-) minimum összegéből a 2007. június 30-ára készített közbenső mérleg alapján megállapított jövedelem- (nyereség-) minimumot meghaladó rész

együttes összege. Ebben az esetben az adózó 2007. június 30-ával köteles közbenső mérleget készíteni, valamint azt az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni. A közbenső mérlegre nem kell alkalmazni a könyvvizsgálóra előírt szabályokat.

Példa a jövedelem- (nyereség-) minimum meghatározására 2007. adóévben

Az adózó 2007-ben a teljes adóévben működő vállalkozás. A vállalkozás adóalapja nem éri el az árbevétel 2 százalékát, a vállalkozó döntése szerint adófizetési kötelezettségének a törvényben meghatározott jövedelem- (nyereség-) minimum alapján tesz eleget.

 

ezer forintban

Megnevezés

2007. június 30-ig

2007. július 1. -2007. december 31-ig

Összesen

Értékesítés nettó árbevétele

30 000

55 000

85 000

Egyéb bevétel

5 800

5 200

11 000

Pénzügyi tevékenység bevétele

1 000

1 500

2 500

Összes árbevétel

36 800

61 700

98 500

Eladott áruk beszerzési értéke

7 400

1 300

18 700

Közvetített szolgáltatások értéke

1 800

1 700

3 500

Külföldi telephely bevétele

2 900

2 800

5 700

Adózás előtti eredmény

 466

800

1 266

Adóalap

420

530

950

Számított adófizetési kötelezettség

67,2

84,8

152

Jövedelem- (nyereség-) minimum

494

918

1 412

Adófizetési kötelezettség megállapítása:

Arányosítási módszerre

a) teljes évben működő vállalkozás esetén

1. Adóalap időarányos részének megállapítása

2007. január 1.-2007. június 30-áig terjedő időszak naptári napjainak száma: 180

Arányszám: 180/365=0,49

420 E Ft x 0,49 = 205,8 E Ft

2. Jövedelem- (nyereség-) minimum időarányos részének megállapítása

2007. július 1.-2007. december 31-éig terjedő időszak naptári napjainak száma: 185

Arányszám: 185/365=0,51

918 E Ft x 0,51 = 468,2

3.

Adófizetési kötelezettség alapjának meghatározása:

205,8 E Ft + 468,2 E Ft = 674 E Ft

A vállalkozás az új szabályozás szerinti választási lehetőségével élve úgy dönt, hogy nem a jövedelem- (nyereség-) minimum szerint fizeti meg adófizetési kötelezettségét. Ebben az esetben azonban az Art. előírásait követve köteles bevalláskiegészítő nyilatkozat kitöltésére, és számítani kell rá, hogy az adóhatóság ellenőrzés alá vonhatja.

Személyi jövedelemadó

A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozókra a társas vállalkozásokkal megegyező rendelkezések vonatkoznak.

Választási lehetőség

Amennyiben az adóévben a vállalkozói adóalap (az Szja-tv. szerint megállapított bevételnek a 4. és 11. számú melléklet szerint elszámolt költséget meghaladó része) nem éri el a jövedelem- (nyereség-) minimumot, akkor az egyéni vállalkozót választás illeti meg, hogy

– az adóbevallásában Art. szerint nyilatkozatot tesz, vagy

– a jövedelem- (nyereség-) minimumot tekinti adóalapnak.

Külföldi telephely

Amennyiben az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal), és a vállalkozó nem tesz nyilatkozatot, akkor a jövedelem- (nyereség-) minimumot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.

Jövedelem- (nyereség- )minimum

Az egyéni vállalkozók esetén a jövedelem- (nyereség-) minimum az eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékét nem tartalmazó vállalkozói bevétel 2 százaléka.

Mentesülés a bevallást kiegészítő nyomtatvány kitöltésének kötelezettsége alól

Nem kell bevallást kiegészítő nyomtatványt kitölteni a következő esetekben:

– az egyéni vállalkozónak a tevékenysége megkezdésének évében és az azt követő évben, ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott,

– az adózónak, ha az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta.

Elemi kár

A társaságiadó-alanyokhoz hasonlóan az egyéni vállalkozóknak sem kell alkalmazni az új szabályokat, ha az adóévben vagy az azt megelőző adóévben elemi kár sújtotta őket.

Elemi kár az Szja-tv.-ben

Elemi kár az elemi csapás (így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, jég- és széltörés, a vihar, a földrengés, valamint természeti vagy biológiai eredetű tűz) okozta olyan kár, amelynek mértéke az adózó megelőző adóévi évesített árbevételének legalább 15 százaléka. Átalakulással létrejött adózónál az árbevételként a jogelőd árbevételéből számított, az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott árbevételt kell figyelembe venni.

Igazolás

Az elemi csapás igazolására a kár tényét tartalmazó okmány (például a biztosító, a mezőgazdasági igazgatási szerv, a katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv, más okmány) vagy – ha az adózó nem rendelkezik független szervezet által kiállított okmánnyal – az adózó által kiállított jegyzőkönyv szolgál. Az adózó az általa kiállított jegyzőkönyvet a kár keletkezését követő 15 napon belül megküldi az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.

Hatálybalépés

Az új szabályozások hatálybalépésének időpontja 2007. július 1.

Átmeneti szabály

Amennyiben az egyéni vállalkozó döntése szerint a jövedelem- (nyereség-) minimumot tekinti adóalapnak a 2007. évben az egyéni vállalkozót választás illeti meg a tekintetben, hogy milyen módszer szerint állapítja meg a fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadó (16, illetve 10%) alapját. E két módszer a következő:

Arányosítás módszere:

– a 2007. adóév egészére megállapított vállalkozói személyijövedelemadó-alapnak az adóév első napjától június 30. napjáig számított naptári napoknak a működése adóévi naptári napjaihoz viszonyított - két tizedesjegyre kerekítve meghatározott – része, és

– a személyijövedelemadó-törvény szerint az egész évre megállapított jövedelem- (nyereség-) minimumnak a július 1-jétől az adóév utolsó napjáig számított napoknak a működése adóévi naptári napjaihoz viszonyított – két tizedesjegyre kerekítve meghatározott – arányával számított rész

együttes összege, vagy

olyan adóalapra alkalmazza, amelyet

– a 2007. január 1-jétől június 30-áig terjedő időszakra megállapított vállalkozói személyijövedelemadó-alap és

– a 2007. adóév egészére megállapított jövedelem- (nyereség-) minimum összegéből a 2007. január 1-jétől június 30-áig terjedő időszakra megállapított jövedelem- (nyereség-) minimumot meghaladó rész

együttes összege.

(Az egyéni vállalkozó nyilvántartásait úgy köteles vezetni, hogy az adókötelezettség teljesítéséhez és az ellenőrzéshez szükséges adatok rendelkezésre álljanak.)

Adózás rendje

Az elvárt adó Alkotmánybíróság általi megsemmisítése következtében hozott intézkedések eljárási részét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) tartalmazza.

Kiválasztás ellenőrzésre

Ha az adózó bevallásában nyilatkozik arról, hogy nem választja adóalapként a személyi jövedelemadóról szóló törvény, illetőleg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti jövedelem- (nyereség-) minimumot, akkor köteles az adóbevallásához mellékelni az állami adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt. A nyomtatvány a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. (A bevalláskiegészítő nyomtatvány kötelező tartalmáról a törvényjavaslat nem rendelkezik.)

Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatait feldolgozza, és kockázatelemző program alapján, számítógépes úton egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére választja ki azokat az adózókat, amelyeknél (akiknél) alapos okkal feltehető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye.

Bizonyítási teher

Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Amennyiben az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani, akkor az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót bevallások utólagos ellenőrzése keretében becsléssel állapítja meg. Ezzel összhangban a törvényjavaslat az adózás rendjéről szóló törvénynek a becslés mint bizonyítási módszer alkalmazhatóságának tényállási elemeit is kiegészíti.

A vizsgálat terjedelme

Az adóhatóságnak joga van vizsgálni, hogy az egyéni vállalkozó, a vállalkozás magánszemély tulajdonosa, illetőleg a vállalkozásban közreműködő személyek életvitelének biztosításához szükséges kiadásokra a vállalkozásból megszerzett jövedelem nyújthatott-e fedezetet. Amennyiben az adóhatóság megállapítása szerint a vállalkozás eredménye és az abból származó jövedelem valószínűsíthetően nem nyújt fedezetet az egyéni vállalkozó, a magánszemély tulajdonos vagy a közreműködő személy életviteléhez szükséges kiadásokra (ráfordításokra), befektetésekre, az adóhatóság a magánszemélyt az Art. szerinti bevallás kiegészítésére hívhatja fel.

Határidők

Az ellenőrzésre történő kiválasztást az adóhatóság a bevallások benyújtásának határidejétől, illetőleg hibás, hiányos bevallás esetén a bevallás kijavításának vagy késedelmesen benyújtott bevallás esetén a bevallás beérkezésének napjától számított 30 napon belül folytatja le, és erről az adózót értesíti. Az értesítés nem minősül az ellenőrzés megkezdésének. Az ellenőrzést az adóhatóság a kiválasztástól számított egy éven belül köteles megkezdeni.

Amennyiben az adózó nyilatkozatát hibásan, hiányosan töltötte ki, a hiba, hiányosság nyilvántartásba vételétől számított 8 napon belül értesíti az adóhatóságot, amely a hibás, hiányos nyilatkozatot kijavítja.

Önellenőrzés

Ha a bevallás önellenőrzése következtében az adóalap változik, az adózó az önellenőrzési lap mellékleteként köteles a bevallást kiegészítő nyilatkozat megtételére szolgáló nyomtatványt kitölteni és benyújtani.

Felhívás bevallás kiegészítésére

Az állami adóhatóság a bevallásban közölt adatok kiegészítésére hívhatja fel azokat a magánszemélyeket, akiknek a bevallott jövedelme egymást követő két éves bevallási időszak tekintetében sem éri el a mindenkori minimálbért, illetve ha az adóhatóság megállapítása szerint a vállalkozás eredménye és az abból származó jövedelem valószínűsíthetően nem nyújt fedezetet az egyéni vállalkozó, a magánszemély tulajdonos vagy a közreműködő személy életviteléhez szükséges kiadásokra (ráfordításokra), befektetésekre. A felhívás alapján a magánszemély az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről), továbbá annak forrásairól nyilatkozatot tesz.

Ha az állami adóhatóság a magánszemélyt bevallásának kiegészítéseként nyilatkozattételre kötelezi, ellenőrizheti a más személyekkel közös háztartásra vonatkozó, illetőleg más személyek törvény vagy szerződés alapján történő eltartásával kapcsolatos azon adatokat, a házastársi (élettársi) vagyonközösséghez tartozó, illetőleg az adózó használatában lévő vagyontárgyak olyan jellemzőit, amelyek az adózó valós jövedelem- (bevétel-) felhasználásának és forrásának megállapításához elengedhetetlenek.

Az állami adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély – az adóhatóság külön felhívására – a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély bevallásának utólagos ellenőrzését rendeli el.

A becslés

Amennyiben az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani, akkor az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót bevallások utólagos ellenőrzése keretében becsléssel állapítja meg. A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. * Az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. * Becslés alkalmazható a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál, ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta. * Az új rendelkezések szerint a becslés alkalmazásának lehetősége kiegészül azzal az esettel, amikor a bevallást kiegészítő nyomtatványt benyújtó adózó e nyomtatványa ellenőrzése során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani. Jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény különösen a számla (egyszerűsített számla), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges eltérés. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni, és együttesen értékelni. A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. * A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók – magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők – kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni.

Egyéb módosítások

A törvény az Art. szabályait illetően egyéb módosításokat is tartalmaz. Ezek a következők:

Bejelentés, adatszolgáltatás

Az egycsatornás adatszolgáltatási rendszerre tekintettel a foglalkoztató (munkáltató, kifizető) – valamint a biztosított egyéni vállalkozó és biztosított mezőgazdasági őstermelő a saját maga vonatkozásában is – 2007. január 1-jétől a 2006. december 31. napját követően kezdődő biztosítási jogviszonyok bejelentését, illetőleg valamennyi biztosítási jogviszonyt érintő változással (például szüneteléssel, megszűnéssel) összefüggő adat közlését elektronikus úton vagy papíralapú adathordozón az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz teljesíti. Az állami adóhatóság a hozzá beérkezett adatokat haladéktalanul továbbítja az azok felhasználására jogosult társadalombiztosítási, illetőleg munkaügyi szervek részére.

Mentesítés

Az adóadminisztráció csökkentésére vonatkozó kormányzati célkitűzésre tekintettel az Art. úgy módosul, hogy abban az esetben, ha a megbízási jogviszony alapján alkalomszerűen biztosítottá váló magánszemély más jogviszonya, jogállása alapján egyébként is biztosított, következésképpen társadalombiztosítási ellátásra jogot szerez(het), indokolatlan a főállású jogviszonya mellett alkalmanként létesített megbízási jogviszonya alapján létrejött, jellemzően egy-két napos biztosítási jogviszony bejelentése, ezért a törvény e bejelentési kötelezettség alól mentesíti a kifizetőt. Ez a rendelkezés a törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

Járulékfizetés

Azoknak a mezőgazdasági őstermelőknek, akiknek a tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg a hétmillió forintot, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj-tv.) alapján csak a bevétel 20 százaléka után kell 8,5 százalék nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíj-biztosítási járulékot és természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizetniük. Ha a tárgyévet megelőző évben a mezőgazdasági őstermelőnek nem volt bevétele, nem fizet járulékot sem. A Tbj-tv. e rendelkezése – és így az Art. adó- és járulékbevallás alóli mentességet biztosító szabálya is – azonban csak arra vonatkozik, aki a tárgyévet megelőző évben már őstermelő volt, és mint őstermelő nem ért el bevételt. A tevékenységét a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelőnek ugyanis a Tbj-tv. alapján a minimálbérnek megfelelő összeg után meg kell fizetnie a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot, illetőleg az őstermelő nyilatkozattal vállalhatja, hogy a minimálbérnél, illetve az őstermelői tevékenységéből származó bevétel 20 százalékánál magasabb járulékalap után fizeti meg a járulékokat. Minthogy ezekben az esetekben járulékfizetési kötelezettség áll fenn, az őstermelő az adó- és járulékbevallás benyújtására is kötelezett lesz. Az egységes jogértelmezés biztosítása érdekében a rendelkezés egyértelművé teszi a mentességgel érintett őstermelői kör meghatározását. Az említett szabályokat először a 2007. július hónapjáról benyújtott bevallásban kell alkalmazni.

Járulékkedvezmény

A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló törvény a START program elindításával 2005. október 1-jétől járulékkedvezményt vezetett be az olyan munkáltatók számára, amelyek először munkába álló pályakezdőt foglalkoztatnak. A kormány a START program gyakorlati tapasztalataiból kiindulva a program továbbfejlesztését, START PLUSZ program és START EXTRA program indítását határozta el annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a munkavállaláshoz, a munkaerőpiacra történő visszatéréshez a tartósan álláskeresőknek, a kisgyermeket nevelő szülőknek, közeli hozzátartozót ápoló családtagoknak.

START program

A START program bővülése következtében 2007. július 1-jétől a START PLUSZ- és a START EXTRA-kártyák iránti igényeknek az igénylők nyilatkozatai alapján történő elbírálása, továbbá a kártyák előállítása és kiadása az állami adóhatóság feladatát képezi. Az Art.-nak – az említett új feladatokra tekintettel – szükséges szabályoznia az eljárási rendet arra az esetre is, amikor az igénylő rosszhiszeműen, valótlan adatok feltüntetésével tett eleget a végrehajtási rendeletben előírt nyilatkozattételi kötelezettségének, és ezt az adóhatóság utólag feltárta. Az így megszerzett kártya felhasználása esetén az adóhatóság a foglalkoztatót megillető kedvezményes mértékkel megállapított, valamint az általános szabályok szerint kedvezmény nélkül megállapított közteher közötti különbözet összegének megfizetésére a kártya tulajdonosát (felhasználóját) határozattal kötelezi. Ezek a rendelkezések a törvény kihirdetését követő 46. napon lépnek hatályba azzal, hogy a hatálybalépését követően elkövetett jogsértésekre kell alkalmazni.

De minimis támogatás

A további módosítás a jogharmonizációs kötelezettséggel függ össze, amely szerint módosítani kell a "de minimis támogatás" fogalmát. A "de minimis támogatás" fogalmát az Art. az értelmező rendelkezések között határozza meg, utalva az EK Szerződés 87. és 88. cikkeiben foglaltaknak a de minimis támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági rendeletre. Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos definíció szövegében hivatkozott 2001. évi rendeletet egy új, a 2006. december 28-án kihirdetett 1998/2006. (EK) bizottsági rendelet váltotta fel, a törvény – visszamenőleges hatállyal - pontosítja a meghatározást az új bizottsági rendeletre hivatkozással.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. július 1.) vegye figyelembe!