A közelmúltban számos jogterületen mentek végbe lényeges változások, amelyek hátterében egymással szoros összefüggésben álló megfontolások húzódnak meg. A gazdasági életben eddig gyakorlatilag következmények nélkül lehetett tanúsítani bizonyos magatartásokat, amelyek ma már büntetendőek, de legalábbis magánvagyoni felelősséget vonnak maguk után. Az egyre nagyobb mértékű körbetartozás, a követelések behajthatatlansága és a gazdasági manipulációk következmények nélkül maradása elodázhatatlanná tette a jogalkotó hatékony, az eddiginél jóval erőteljesebb fellépését. Már a tavalyi évben – a napjainkra kiteljesedő folyamatok előszeleként – sor került a gazdasági társaságokról szóló törvény módosítására, mégpedig azon az alapon, hogy a vezető tisztségviselőnek fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztekor a törvény erejénél fogva kell a hitelezők érdekeit elsődlegesnek tekintenie. Megfigyelhető az a tendencia, hogy az ilyen rendelkezéseket tartalmazó passzusok nem csupán hangzatos szólamok, hanem hozzájuk egyre komolyabb jogkövetkezmények fűződnek. E körbe sorolható például a vezető tisztségviselő korlátlan magánvagyoni felelőssége, amely ma már egyedül a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából támaszt kételyeket, visszatartó ereje azonban kétségbevonhatatlan. Csupán utalunk arra, hogy a jogszabályi változásokhoz szükségszerűen kapcsolódik – némi elmaradással ugyan - a joggyakorlat egységesedése, és idővel egyre több precedens értékű ítélet születik majd, ennek következtében pedig mindenki számára világossá fog válni, hogy mely magatartások tanúsítása esetén kell a korábbinál szigorúbb jogkövetkezményekkel számolni. A gazdasági társaságokról szóló törvény azonban nem az egyedüli jogszabály, amely a fenti célkitűzések szellemében változott. Ehhez kapcsolódóan került sor a csődeljárás és a felszámolási eljárás szabályainak módosítására, ami ugyancsak azt célozta, hogy ne lehessen a vagyont következmények nélkül eltüntetni. Szankcióként itt is elsősorban a magánvagyoni felelősség került előtérbe, egyre gyakoribb azonban, hogy például a felszámolók az eljárás során büntető hatósághoz fordulnak. Itt érkeztünk el szűkebb értelemben vett témánkhoz, a Büntető Törvénykönyv gazdasági bűncselekményekre vonatkozó részének közelmúltban bekövetkezett módosításához. Az iménti bevezető azért volt szükséges, mert egy ország jogrendje akkor képes megfelelően működni, ha a törvények egymással összhangban szolgálják a jogalkotó célkitűzéseinek megvalósulását, vagyis ha egy adott jogellenes magatartást következesen üldözünk, és csupán a cselekmény súlyosságától és az elkövetés körülményeitől függ az, hogy éppen melyik jogszabály alapján bíráljuk el vagy szankcionáljuk. Anélkül tehát, hogy tovább részleteznénk a fenti célok jegyében végbement jogszabályváltozásokat, elmondhatjuk, hogy az idei nyáron hatályba lépő, és már hatályba is lépett, új büntetőjogi rendelkezések számottevően meg fogják nehezíteni azokat a gazdasági manipulációkat, amelyek a társaság vagyonának eltüntetésére, vagy egyéb jogellenes célokra irányulnak.
A számvitel rendjének megsértése
A jogalkotó e cselekmény kapcsán komolyabb változtatásokat léptetett életbe. Az első és a második bekezdés változatlan, vagyis a cselekmény alapesete továbbra is a beszámolókészítési, könyvvezetési, könyvvizsgálati kötelezettség megszegése, illetőleg a bizonylati rend megsértése, azonban a változás folytán hasonló megítélés alá esik a felszámolás elrendelését követően tanúsított olyan magatartás is, amely abban áll, hogy az elkövető a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben előírt beszámolókészítési, könyvvezetési vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a felszámolási eljárás eredményes lefolytatását részben vagy egészen meghiúsítja.
Büntetési tételek
Úgynevezett eredmény-bűncselekményről van tehát szó, ami azt jelenti, hogy a kiszabható kétévi szabadságvesztés, közérdekű vagy pénzbüntetés alkalmazhatóságához a fenti eredmény bekövetkezése szükséges.
A jogalkotó a cselekményt alapesetben vétségnek minősíti, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a magatartás büntetőjogi megítélés alá esik. A harmadik bekezdés értelmében súlyosabb büntetésre, akár három évig terjedő szabadságvesztésre is számíthat az, aki a fenti cselekményt úgy követi el, hogy ezáltal az adott üzleti évet érintően a számvitelről szóló törvény szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy pedig az adott üzleti évet érintően a vagyoni helyzet áttekintését, ellenőrzését meghiúsítja.
Mindebből érzékelhető, hogy a jogalkotó mit tekint védett értéknek, és mely magatartások kapcsán ítéli meg úgy, hogy kiküszöbölésükre büntetőjogi eszközökkel való fellépés szükséges. Alapvető érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy amikor a gazdasági társaság ellen felszámolási eljárás indul, akkor megállapítható legyen a cég tényleges vagyoni helyzete, hiszen a hitelezői követelések kielégítését ez nagymértékben elősegítheti.
Minősített elkövetők
A szigor tovább fokozódik az ötödik bekezdéshez érkezve, itt ugyanis a jogalkotó végső soron öt évig terjedő szabadságvesztést helyez kilátásba a cselekmény súlyosságától, illetőleg elkövetésének speciális körülményeitől függően. Ez utóbbi jelen passzus szerint abban áll, hogy az eddigi cselekményeket, ideértve a bűncselekmény fentebb érintett alapesetét is, pénzügyi intézmény, biztosító, befektetési szolgáltató, befektetésialap-kezelő, kockázatitőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi vagy központi értéktári tevékenységet végző szervezet, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár vagy magánnyugdíjpénztár körében követik el. E tevékenységek ugyanis egy jogállami keretek között működő gazdaságban a közbizalom és az áttekinthetőség letéteményesei, vagyis a mulasztás és a felróhatóság e téren erőteljesebben szankcionálandó.
Szándékosság, gondatlanság a számvitel rendjének megsértésénél
A törvény a számvitel rendjének megsértését csupán szándékosság esetén bünteti, a bűnösséget azonban az eshetőleges szándék is megalapozza. Ebben az esetben az elkövető a következményeket nem kívánja, de azokkal szemben közömbösen viselkedik, és belenyugszik abba, hogy a következmények megvalósuljanak. A gondatlan elkövetést a jogalkotó továbbra is csupán egyetlen esetben, a negyedik bekezdés második fordulata kapcsán nevesíti, vagyis az adott üzleti évet érintően a vagyoni helyzet áttekintését, illetőleg ellenőrzését meghiúsító cselekmény az elkövető gondatlansága esetén is büntetendő. Azt pedig, hogy az elkövető szándékosan vagy gondatlanságból tanúsított olyan magatartást, amely megvalósítja ezt a törvényi tényállást, a hatóságok fogják megállapítani, vagyis bizonyítási eljárás keretében tárják majd fel, hogy mi is volt az elkövető célja a konkrét esetben.
Csődbűntett, avagy csődbűncselekmény
A korábbi szabályozás lényegi elemei
A korábbi tényállás szerint csődbűntettet az követett el, aki a gazdasági tevékenység körében bekövetkezett fizetésképtelenség esetén elrejtette, eltitkolta, megrongálta, megsemmisítette vagy használhatatlanná tette a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont, színlelt ügyletet kötött, vagy kétes követelést ismert el, illetőleg az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon, ideértve a veszteséges üzlet folytatását is, vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkentette. A bírói gyakorlat szerint a követelés akkor kétes, ha annak ténybeli alapja vagy jogi indokoltsága vitatható. A bűncselekmény megállapításához az eredeti megfogalmazás szerint is szükség volt arra, hogy az elkövetési magatartás a hitelezők kielégítését részben vagy egészen meghiúsítsa.
Hatályon kívül helyezett rendelkezés
A jogalkotó – témánkat érintő első változásként – hatályon kívül helyezte azt a passzust, amely a haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetőleg kettős felhasználású termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegését a gazdasági bűncselekmények körébe sorolta, ezért a szóban forgó fejezet a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének tényállásával kezdődik. E cikk szövegezése és a hozzá fűzött értelmező rendelkezések változatlanok.
Az új szabályozás szempontjai
A változást követően már a címből is érzékelhető, hogy nem csupán a törvényi tényállás, hanem a cselekmény elnevezése is változott. A ma hatályos Büntető Törvénykönyv a csődbűntett fogalmát nem használja, helyette csődbűncselekmény néven szerepelteti azt az elkövetési magatartást, amelynek meghatározása és gyakorlatilag minden mozzanata lényeges változáson ment keresztül. A ma hatályos törvény a fenti magatartásokat olyan körülmények között értékeli csődbűncselekményként, amikor a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe kerül.
Büntetési tételek
A büntetési tétel alapesetben marad öt évig terjedő szabadságvesztés. A felszámolással kapcsolatos visszaélések gyakoriságára utal, hogy a jogalkotó szükségesnek érezte hasonlóan büntetni mindazon elkövetőket, akik a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát idézik elő a fentebb írt magatartások valamelyikével, és a hitelezők kielégítését így hiúsítják meg részben vagy egészen, vagyis a bűncselekmény továbbra is az eredmény bekövetkezése esetén állapítható meg.
Ha a csődbűncselekmény a gazdasági életben súlyos következménnyel jár, a büntetés akár nyolc évig terjedő szabadságvesztés is lehet. A jogalkotó a súlyos következmény fogalmát nem definiálja, ám aligha szükséges hosszasan taglalni, hogy milyen magatartások eshetnek ilyen megítélés alá. Ebben a körben csupán utalunk arra, hogy például egy, a nemzetgazdaság szempontjából is jelentős összegű tartozásokat felhalmozó gazdasági társaság eltüntetésének kísérlete tipikusan megvalósíthatja a csődbűncselekmény minősített esetét, nem kell azonban ilyen messzire mennünk ahhoz, hogy az elkövető súlyosabban büntethető legyen. A törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint elegendő, ha nagyszámú hitelező súlyosan károsodik, vagy egy hitelező gazdasági helyzete alapvetően megrendül, és ezért emberek sokasága munka nélkül marad.
A bűncselekmény megállapíthatóságának feltételei
A törvény következő fordulata ehhez kapcsolódóan tovább bővíti a tényállás alá sorolható cselekmények körét, hiszen – visszautalva a már felsorolt magatartásokra – kimondja, hogy a csődbűncselekmény megállapításához sem a vagyon csökkenése, sem pedig a fizetésképtelenség vagy annak látszata nem feltétlenül szükséges, hanem elegendő, ha a magatartás a hitelezői követelések kielégítését hiúsítja meg részben vagy egészen.
Nem csupán a hitelezői követelések kielégítésének meghiúsítása, hanem az egyik hitelező többiekkel szembeni jogosulatlan előnyben részesítése is csődbűncselekményt valósíthat meg. Ilyen esetben is szükséges azonban, hogy a társaság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozzon, vagyis hogy például a felszámolási eljárás folyamatban legyen, és hogy az előnyben részesítés a kielégítési sorrend megsértésével történjen. Ez egyébként az eddig hatályos Büntető Törvénykönyvben külön bűncselekményként szerepelt a hitelező jogtalan előnyben részesítése elnevezés alatt, és a jogalkotó újonnan vonta be az elkövetési magatartást a csődbűncselekmény tényállása alá.
Összességében megállapítható, hogy a jogszabályváltozás folytán bővült a súlyos gazdasági következmény esetén szigorúbban büntethető cselekmények köre.
A csődbűncselekmény büntethetősége
A csődbűncselekmény általában is kizárólag akkor büntethető, ha a csődeljárást megindították, a felszámolást elrendelték, illetőleg ha a felszámolási eljárás megindítása a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg. A jogalkotó a paragrafushoz fűzött értelmező rendelkezések körében világítja meg idekapcsolódóan a tettes fogalmát; e szerint csődbűncselekmény elkövetése annak terhére róható, aki a gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult. (Itt a korábbi törvényszövegben még szereplő második tagmondat kimaradt.) A betű szerinti jogértelmezés nyújtotta menekülési útvonalat zárja el az a kitétel, amely szerint a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége esetén is megállapítható a csődbűncselekmény elkövetése.
Gazdálkodó szervezet vezető állású személyének visszaélése
A módosítás célja, jellege, tartalma
Ha a módosítás hátterében álló megfontolásokat vizsgáljuk, elmondható, hogy a cél a vezető tisztségviselő felelősségének egyértelmű körülhatárolása volt, vagyis ezentúl bizonyos magatartásokkal szemben nem csupán a cégműködés veszélyeztetésére való hivatkozással, hanem büntetőjogi eszközökkel is fel lehet lépni. Említést érdemlő lényeges változás e paragrafus kapcsán, hogy eltűnt a bűncselekmény korábban megvolt szubszidiárius jellege, amelyet a "ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg" fordulat érzékeltetett, a vétségi megítélés és az alkalmazható büntetés azonban nem változott. A módosulás, azon túl, hogy a tényállás lényegesen árnyaltabb lett, leginkább abban áll, hogy a védett érték már nem csupán a társaság vagyonának ismeretéhez fűződő tagi érdek, hanem a fentebb ismertetett követelmények is, nevezetesen tehát az, hogy a tagok a vezető állású személyek tevékenységéről és az egyes pénzügyi eszközökről is mindenkor valós képet kapjanak. A jogalkotó a korábbinál sokkal részletesebben sorolja fel a lehetséges elkövetési magatartásokat is (valótlan adat közlése, híresztelés, elhallgatás), ami azt jelzi, hogy a gazdasági életben általában ezek valamelyike révén kerül sor a vezető állású személy visszaélésére.
Az ésszerű gazdálkodás követelménye
A jogalkotó továbbra is a bíróságokra bízza az ésszerű gazdálkodás követelményének meghatározását. A gyakorlat egységes a tekintetben, hogy az elkövető magatartása akkor ellentétes ezzel a követelménnyel, ha például a vállalkozás a szokásos üzleti kockázatot meghaladó mértékben fenyeget a vagyon megsemmisülésével vagy jelentős csökkenésével. Aki tehát a hitelezők követelésének kielégítését ilyen üzletbe kezdéssel hiúsítja meg, az csődbűncselekményt követ el.
Alanyi kör
A korábban itt szabályozott cselekménynek az elnevezése is változott, hiszen amíg az eddig hatályos Büntető Törvénykönyvben gazdasági társaság vagy szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélése szerepelt, addig a jogalkotó a módosításban már a gazdálkodó szervezet vezető állású személye összefoglaló elnevezést használja. A tényállás megvalósítása tehát nem függ attól, hogy az érintett formáció a gazdasági társaságokról vagy a szövetkezetekről szóló törvény hatálya alá tartozik-e; a cselekmény bármely gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként elkövethető.
Elkövetési magatartások
Az elkövetési magatartások köre is bővült, hiszen ma már általánosságban büntetendő az, aki ilyen személyként a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetőleg adat elhallgatásával a gazdálkodó szervezet tagját vagy tagjait megtéveszti. Hasonló megítélés alá esik az a cselekmény is, amely úgy vezet a fenti jogkövetkezményre, hogy a vezető állású személy más ilyen személyről annak e tevékenységével összefüggésben közöl valótlan adatot, és ezzel téveszti meg a tagokat. Ugyancsak megvalósul a bűncselekmény, ha a vezető állású személy pénzügyi eszközre vonatkozóan ilyen következménnyel járó színlelt ügyletet köt, illetőleg ha a gazdálkodó szervezetre vonatkozó pénzügyi eszközre nézve követi el a cselekményt.
Saját tőke csorbítása
Ez a paragrafus megfelelője annak, amely korábban úgy szólt, hogy az alaptőke vagy a törzstőke csorbítása.
Alanyi kör
A cselekményt eddig a részvénytársaság vagy a korlátolt felelősségű társaság vezető tisztségviselője követhette el, mégpedig az alaptőke vagy a törzstőke részben vagy egészen történő jogtalan elvonása útján. Az elkövetési magatartás és a bűntetti megítélés nem változott, az alaptőke és a törzstőke helyett azonban következetesen saját tőkét szerepeltet a jogalkotó, az elkövető pedig bárki lehet, aki jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet vezető állású személye.
Elkövetési magatartások
A valótlan érték megjelölése néven eddig önálló tényállást a jogalkotó e minőségében törölte, aminek hátterében a gazdasági társaságokról szóló törvény nem pénzbeli hozzájárulásra vonatkozó részének módosulása áll. Az elkövetési magatartás, nevezetesen a saját tőke elvonása, a gyakorlatban igen változatos lehet, vagyis megvalósulhat például felhasználás, elsikkasztás vagy egyéb jogellenes elidegenítés útján. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el, a bűnösség megállapításához azonban az eshetőleges szándék is elegendő.
[A soron következő tényállásban (jogosulatlan pénzügyi tevékenység) egyetlen sor változott. Büntetendővé vált az engedély nélkül végzett kockázatitőkealap-kezelési tevékenység is.]
Értelmező rendelkezések formai változása
A gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség tényállását követően olyan paragrafusok következnek, amelyek változatlanok maradtak, és a következő – formai – módosulással az értelmező rendelkezések körében találkozunk. Itt kapunk választ arra, hogy pontosan mi minősül pénzügyi eszköznek, illetőleg hogy ki a vezető állású személy. Érdemben ezek a rendelkezések sem változtak, csupán az itt szereplő paragrafushivatkozások térnek el a korábbiaktól a hatályon kívül helyezések miatti átszámozás folytán. Ugyancsak csekély jelentőségű változás, hogy az árdrágítás törvényi tényállásából a minősítő körülmények közül törlésre került a jelentős mennyiségű árura nézve történő elkövetés, vagyis a c) pont.
Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása
Elkövetési magatartások
Fantomizálás
Ez a paragrafus jelentős változáson ment keresztül, mégpedig oly módon, hogy az eredeti megfogalmazás elé kiegészítés került, amelynek révén a gazdálkodó szervezet vezető állású személyének bizonyos magatartásai ezentúl ugyancsak e tényállás alá tartoznak. Akkor követi el az ilyen személy a szóban forgó bűncselekményt, ha például közreműködik abban, hogy a gazdálkodó szervezet a székhelyén (telephelyén vagy fióktelepén) ne legyen fellelhető. A közelmúltban olyan mértékűvé vált a fantomizálódás, hogy a jogalkotó eddiginél hatékonyabb fellépésére volt szükség. Egy gazdasági társaság eltűnése ugyanis nagymértékben veszélyezteti a követelések behajtását, ezen keresztül pedig a gazdasági élet biztonságát.
Strómanok a cégjegyzékben
Bűntett miatt akár három évig terjedő szabadságvesztéssel számolhat például az is, aki közreműködik abban, hogy közhitelű nyilvántartásba olyan személyt jegyezzenek be a gazdálkodó szervezet képviseletére jogosultként, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen. Ez a változás azt a gyakorlatot igyekszik megfékezni, hogy egyesek előszeretettel alapítottak jogellenes célra irányuló módon gazdasági társaságokat olyan személyek részvételével, akik – ellenszolgáltatás fejében – csupán a nevüket adták az ügylethez (stróman).
Bejelentések elmulasztása
A hagyományos megfogalmazás szerinti gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása továbbra is csupán vétségnek minősül, és az követi el, aki közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adatnak, jognak, ténynek vagy ezek változásának a bejelentését elmulasztja, feltéve hogy a bejelentés kötelezettségét jogszabály írja elő. E körben csupán utalunk arra, hogy a cég székhelyének megváltozásával és a hasonló természetű módosulásokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása az irányadó bírói gyakorlat szerint megvalósíthatja ezt a bűncselekményt, mégpedig akkor, ha a bejelentés nem történik meg a létesítő okirat módosításától vagy hitelesítésétől számított harminc napon belül.
Pénzmosás
Ennek a törvényi tényállásnak csaknem minden fordulatában változás következett be. Módosult a cselekmény meghatározása alapesetben; eszerint bizonyos magatartások tanúsítása esetén a más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó dolog eredetének leplezése valósítja meg ezt a törvényi tényállást.
Elkövetési magatartások
A módosítás szerint pénzmosást követ el az, aki az ilyen dolgot átalakítja vagy átruházza, illetőleg gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja. Hasonló megítélés alá esik a cselekmény, ha az elkövető a dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, illetőleg azt a helyet, ahol a dolog található, eltitkolja vagy elleplezi. Pénzmosásnak minősül bármilyen pénzügyi tevékenység végzése a dologgal összefüggésben, avagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele. A más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó dolog elkövető általi vagy harmadik személy részére történő megszerzése, megőrzése, kezelése, használata, felhasználása ugyancsak megvalósítja a bűncselekményt, miként az is, ha az elkövető a dolog ellenértékén más anyagi javakat szerez, feltéve hogy a dolog eredetét az elkövetés időpontjában ismerte. További elkövetési magatartás a gazdasági tevékenység gyakorlása során történő felhasználás vagy bármilyen pénzügyi tevékenység végzése a dologgal összefüggésben, ideértve a pénzügyi szolgáltatás igénybevételét is, amennyiben a cél a dolog fentiekben érintett bűnös eredetének leplezése.
Minősített esetek
Minősítő körülmény az üzletszerű, valamint a különösen nagy, illetőleg azt meghaladó értékre történő elkövetés. Ha az elkövető ügyvéd, hivatalos személy, vagy pénzügyi szolgáltatást nyújtó intézmény (a törvényben részletes felsorolás szerepel) tisztségviselője vagy alkalmazottja, akkor a büntetés bűntett miatt akár nyolc évig terjedő szabadságvesztés is lehet.
Megállapodás a pénzmosás elkövetésében
A pénzmosás elkövetésében való megállapodás vétségnek minősül, a hatóságnál való önkéntes feljelentés vagy annak kezdeményezése esetén az elkövető nem büntethető, ehhez azonban az szükséges, hogy a cselekmény felfedezése még ne vagy csak részben történjen meg.
A dolog eredete és a minősítés kapcsolata
Érdekes kérdés, hogy minden esetben kell-e tudnunk a gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasznált dolog eredetéről. A jogalkotó úgy foglal állást, hogy amennyiben az érintett személy a dolog bűnös eredetéről gondatlanságból nem tud, vétséget követ el. E rendelkezés tanulsága, hogy a Büntető Törvénykönyv szerint mindenkinek meg kell győződnie azon dolog eredetéről, amelyet gazdasági tevékenysége során felhasznál, vagy amellyel összefüggésben pénzügyi tevékenységet végez. Gondatlanság esetén is érvényesülnek a fentebb már említett minősítő körülmények, vagyis bizonyos esetekben fokozott gondosságot kell tanúsítani.
A pénzmosással kapcsolatos változás főbb irányai
A pénzmosással kapcsolatos törvényi változás úgy összegezhető, hogy eddig a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dologra nézve történő elkövetést rendelte büntetni a jogalkotó a gazdasági tevékenység során történő felhasználás kapcsán, a változás nyomán azonban itt is feltétellé vált a szabadságvesztéssel való büntethetőség. * Bővült továbbá azon pénzügyi szolgáltatások köre, amelyek nyújtása esetén – feltéve hogy a többi tényállási elem megvalósul – megállapítható a pénzmosás. * Új tényállási elemként jelent meg a dolog átalakítása, átruházása, illetőleg a dolgon fennálló jogok eltitkolása, elleplezése. Nem változott ezzel szemben az ilyen dolog gazdasági tevékenység során történő felhasználásnak megítélése. * Merőben új rendelkezés a dolog elkövető általi, vagy harmadik személy részére történő megszerzése, mint elkövetési magatartás, valamint a dolog használata, őrzése, kezelése, illetőleg annak ellenértékén más anyagi javak szerzése. * A bűncselekmény jogi tárgya továbbra is a pénzintézetek törvényes működéséhez és a szervezett bűnözés elleni küzdelem eredményességéhez fűződő érdek, és a megfogalmazások e célkitűzés jegyében váltak árnyaltabbá. Ehhez kapcsolódó változás, hogy bűntetti minősítésre tett szert a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása, hacsak nem gondatlanságra vezethető vissza (ebben az esetben ugyanis maradt vétség). Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy bizonyos foglalkozásokat végző személyeknek (ügyvédek, könyvelők, könyvvizsgálók) a jogszabálynál fogva áll fenn bejelentési kötelezettségük, ha olyan körülményt észlelnek, amelyek a pénzmosás gyanújának keltésére alkalmasak. A vonatkozó szabályzatok igyekeznek definiálni a gyanakvásra okot adó körülményeket, a gyakorlatnak azonban ebben a kérdésben még egységesednie kell. * A pénzmosással kapcsolatos passzusokhoz fűzött értelmező rendelkezések számottevően nem változtak, említést érdemel azonban az a kiegészítés, amely pontosan rögzíti, hogy mi is minősül pénzügyi tevékenységnek vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevételének. Nem módosult a jogszabály a szerkezetileg ugyancsak a gazdasági bűncselekményekről szóló fejezet részeként tárgyalt pénz- és bélyeghamisítás tekintetében, ezzel szemben változás történt a pénzügyi bűncselekmények egyes megfogalmazásait érintően. * A pénzmosásra vonatkozó szabályozást tehát úgy strukturálta át a jogalkotó, hogy az első fordulat elkövetője az a személy, aki a más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó dologra nézve valósítja meg a törvényi tényállást az eredet leplezése céljából. A második fordulat általánosságban rendeli büntetni az ugyanilyen cselekményből származó dologgal való rendelkezést abban az esetben, ha az elkövető a dolog eredetéről tud. A harmadik fordulat (szerkezeti egység) ezzel szemben az első fordulat szerinti elkövetési magatartásokat szankcionálja arra az esetkörre nézve, amikor azt a bűncselekményt, amelyből a dolog származik, maga az elkövető követte el, és a pénzmosás a dolog ilyen eredetének leplezését célozza. A negyedik fordulat a fentebb részletezett elkövetési magatartások kapcsán a gondatlanság kérdésében foglal állást.
Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás
E tényállásban érdemi változás nem következett be, ennek ellenére érdemes a törvényi megfogalmazásokat részletesebben górcső alá venni. A hagyományos megfogalmazás szerint ezt a cselekményt az követte el, aki munkáltatóként a munkaszerződés nélkül vagy színlelt szerződéssel alkalmazott munkavállalójának személyi juttatásához kapcsolódó, a kifizetőt terhelő, az államháztartás valamely alrendszerébe kötelezően előírt közteher-fizetési kötelezettség teljesítését elmulasztotta. A cselekmény attól függően minősült vétségnek vagy bűntettnek, hogy az milyen mértékű adóbevétel-csökkenést eredményezett. A törvény ugyanígy rendelte büntetni azt is, aki a megállapított adó meg nem fizetése céljából megtévesztette a hatóságot, feltéve hogy ezzel az adó behajtását jelentősen késleltette vagy megakadályozta. A büntetés alóli mentesülés egyetlen módja az adótartozás vádirat benyújtásáig terjedő kiegyenlítése, amihez még a büntetés kiszabásánál is előbbre való érdek fűződik. Az új törvény a fentiekhez képest lényeges változást nem léptet életbe, csupán az eddig helyenként bizonytalannak tűnő megfogalmazások pontosítására kerül sor.
Csempészet
A soron következő törvényi tényállások, egészen a csempészetig, változatlanok. A csempészetet érintő első lényeges változás, hogy a megnevezésből eltűnt a vámorgazdaság, és a jogalkotó a szövegezést is jelentősen átalakította.
Elkövetési magatartások
Korábban ezt a törvényi tényállást az valósította meg, aki a vámárut a vámellenőrzés alól elvonta, vagy ezt célzó valótlan tartalmú nyilatkozatot tett, illetőleg a csempészett vámárut vagyoni haszon végett megszerezte. A változás lényege, hogy a vámunióra való tekintettel a cselekmény már csak nem közösségi árura nézve követhető el, a vámorgazdaság pedig többé nem szerepel az elkövetési magatartások között. Csempészet valósul meg akkor is, ha az elkövető a nem közösségi adók és díjak, illetve a biztosíték megállapítása szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, és ezzel a vámbevételt csökkenti (eredmény-bűncselekmény).
Minősítő körülmények változása
A cselekmény súlyossága és ebből eredően a büntetés szigora attól függ, hogy a tényállás megvalósítása folytán milyen mértékben csökken a vámbevétel, illetőleg hogy a cselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el. A korábbi minősítő körülmények közül eltűnt a kulturális javak körébe tartozó tárgyra történő elkövetés, és a jogalkotó ezen túl biztosítja a büntetés alóli mentesülés lehetőségét arra az esetre, ha az elkövető a vádirat benyújtásáig az okozott vámbevétel-csökkenéssel azonos összegű tartozását kiegyenlíti. Nem a büntetés kiszabása ugyanis az elsődleges cél, hanem a bűncselekménnyel okozott hátrány kiküszöbölése, amelyhez olyan össztársadalmi érdek fűződik, hogy az erre irányuló magatartás adott esetben a büntetés kiszabásának mellőzésével jutalmazható.
Értelmezések
Biztosíték
Említést érdemel az előzőekben elemzett paragrafushoz fűzött magyarázat, amely szerint biztosítékon a vámtartozás, illetőleg a nem közösségi adók és díjak megfizetésének vámjogszabályok által meghatározott formában történő biztosítását kell érteni.
Vámbevétel-csökkenés
A vámbevétel-csökkenés pedig nem más, mint az ugyanezek meg nem fizetése miatt bekövetkezett bevételkiesés.
Gazdasági tevékenység
Az utolsó említést érdemlő változás a fejezet végén eddig is megtalálható értelmező rendelkezések kiegészülése azzal a definícióval, amely a gazdasági bűncselekmények körébe tartozó passzusok alkalmazásában világítja meg a gazdasági tevékenység fogalmát. E szerint gazdasági tevékenység a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon saját kockázatra rendszeresen végzett termelő-, kereskedelmi vagy szolgáltatótevékenység.