A válasz azért nem kézenfekvő, mert az Európai Uniót szuverén államok hozták létre. Egy állam kényszerítése másik állam vagy független szervezet által általában nem lehetséges, hiszen ez a függetlenség sérelmét jelentené. A nemzetközi (köz)jog szerint az államok közötti vitát általában akkor dönthetik el bíróságok, ha az adott bíróság döntésének valamennyi érintett állam aláveti magát. A kikényszerítés másik eszköze sajnos gyakran az erőszak (háború).
Szerencsére az Unióban kialakult a közösségi jog, kikényszerítésének a módja békés és intézményes, mely a tagállamokra éppúgy vonatkozik, mint az uniós állampolgárokra és szervezetekre, csak éppen némileg eltérő eljárási szabályok mellett.
A tagállamok elleni eljárások
A tagállamok jogellenes magatartásával, illetve annak szankcionálásával kapcsolatosan az Európai Bizottságnak és a Bíróságnak van kiemelkedő szerepe.
A tagállam ellen a közösségi jog megsértése miatt az alábbi eljárásokat lehet indítani a Bíróság előtt:
– a Bizottság eljárást indíthat bármely tagállam ellen az alapszerződésekből fakadó kötelezettség megsértése miatt,
– tagállam is kezdeményezhet eljárást másik tagállam ellen az alapszerződésekből fakadó kötelezettség megsértése miatt,
– a Bizottság vagy bármely tagállam eljárást indíthat másik tagállam ellen olyan állami támogatás miatt, amely nem egyeztethető össze a közös piaccal,
– a Bizottság vagy bármely tagállam jogharmonizációs kötelezettség teljesítésére kényszeríthet másik tagállamot, ha az jogharmonizációs intézkedéseivel indokolatlanul korlátozta az áruk szabad mozgását,
– a Bizottság vagy bármely tagállam eljárást indíthat másik tagállam ellen, amely indokolatlanul tartott vissza információkat.
A Bizottság által kötelezettségszegés miatt indított eljárások
Ezen ügytípus jogi alapját a Római Szerződés 169. cikke (jelenleg 226. cikk) teremti meg.
Az eljárás háromszorosan egymásra épülő, egymást követő szakaszra osztható. A bírósági eljárást megelőzi egy ún. informális szakasz, melyet egy formális eljárás követ.
Az eljárásra tehát akkor kerül sor, ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a szerződésből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette. A jogsértésre többféle módon is sor kerülhet. A legtipikusabb a jogszabályalkotással vagy jogszabály hatályon kívül helyezésének elmulasztásával elkövetett szerződésszegés. De gyakori az irányelv átültetésének elmaradása, vagy annak helytelen átültetése is a tagállami jogba. Előfordul, hogy együttműködési kötelezettség megtagadása miatt indul eljárás.
A szerződésszegés megállapítását nemcsak az állami szervek magatartása alapozhatja meg, hanem olyan magánszerv tevékenysége is, amely döntően állami irányítás alatt áll.
Egy tagállami bíróság ítélete azonban sohasem lehet ok eljárás indítására. Még abban az esetben sem, ha kirívóan a közösségi joggal ellentétes döntést hoz. Ennek oka a bírói függetlenség elvének maradéktalan érvényre juttatása.
Tudomásszerzés a jogsértésről
A Bizottság többféle módon szerezhet tudomást a jogsértésről. Gyakran saját vizsgálódása alapján indít eljárás, hisz a Bizottság a szerződés őre, kötelessége ellenőrizni, hogy a tagállamok betartják-e a közösségi jogot. Nem ritka az sem, hogy a Bizottság állampolgári bejelentés alapján szerez tudomást valamely jogsértésről.
Informális eljárási szakasz
Abban az esetben, ha jogsértést tapasztal a bizottság, megindítja az eljárás informális részét. Az informális szakasz célja a tájékozódás, a tényfeltárás és az álláspontok tisztázása. Ez a szakasz gyakorlatilag levelezést jelent, melyet a Bizottság illetékes osztálya folytat a tagállam illetékes szerveivel. Az eljárásnak ez a szakasza eltérő hosszúságú, egy hónaptól akár öt évig is tarthat. Az ügyek kb. harmada ezzel be is fejeződik. Ha azonban az informális szakasz eredménytelen, megindul a formális eljárás.
Formális eljárás
Ezt a részt azért nevezik formálisnak, mert a Bizottság formális figyelmeztetést intéz a tagállamhoz, amelyben általában két hónapos határidőt tűz a válaszadásra. A formális figyelmeztetés határozza meg a további vita érdemi terjedelmét. Ez azért fontos, mert a formális eljárást lezáró aktus, a Bizottság indokolt véleménye nem terjeszkedhet túl a formális figyelmeztetés keretein, hiszen ebben az esetben a tagállam nem védekezhetne a felhozott érvekkel szemben.
Együttműködési kötelezettség
A tagállam mind az informális, mind a formális szakaszban köteles együttműködni a Bizottsággal, a kért tájékoztatást megadni, a szükséges adatokat rendelkezésre bocsátani.
A formális szakasz lezárásaként a Bizottság indokolt véleményt ad, amelyben meghatározza a jogsértő magatartást, és határidőt szab annak megszüntetésére, mégpedig oly módon, hogy megjelöli azokat az intézkedéseket, amelyek a jogsértő állapot megszüntetéséhez, a tagállami kötelezettség teljesítéséhez szükségesek.
A Bizottság indokolt véleményének végrehajtása
A tagállam (jogi értelemben legalábbis) nem köteles végrehajtani az indokolt véleményben foglaltakat, mert az nem kötelező jogi aktus. Az indokolt vélemény valódi funkciója az, hogy megszabja egy esetleges per kereteit, a keresetlevélnek ugyanis az indokolt véleményhez kell igazodnia, azon nem terjeszkedhet túl. Az indokolt vélemény úgy viszonyul a keresethez, mint a formális figyelmeztetés az indokolt véleményhez: megszabja annak határait, rögzíti a Bizottság végső álláspontját.
A Bizottság eljárása vagy eredménnyel zárul, vagy per indul
A Bizottság diszkrecionális joga, hogy kibocsát-e indokolt véleményt, vagy sem, mert erre a szerződés alapján nem köteles. Értelemszerűen nem kerül sor az indokolt vélemény kibocsátására, ha a formális eljárás eredménnyel zárul, a felek megegyeznek, vagy valamelyik fél megváltoztatja az álláspontját.
Ha a Bizottság kiadja az indokolt véleményt, még nem biztos, hogy pert is indít, ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak. Ebben a körben a Bizottságnak széles mérlegelési lehetősége van. A perindításnak nincs határideje, a Bizottság bármikor a Bírósághoz fordulhat.
Amikor a Bizottság a bírósághoz fordul
A Bíróság megvizsgálja az ügyet, és vagy megállapítja a jogsértést, vagy elutasítja a keresetet. A kereset elutasítására azonban rendkívül ritkán kerül sor. Ennek oka, hogy a pert széles körű egyeztetés előzi meg, amelynek során a Bizottság alaposan tájékozódhat. De azért is gyakran ad helyt a Bíróság a keresetnek, mert a Bizottság csak azokban az esetekben fordul a Bírósághoz, amikor biztos a sikerben.
A bíróság ítélete
Ha a jogsértést megállapítják, a Bíróság ítélete tartalmazhat előírásokat a jogsértés megszüntetésének módjára. Tehát a Bíróság megszabhatja, hogy a tagállamnak mit kell tennie a kötelezettség teljesítése érdekében. Az ítélet azonban csupán deklaratív hatályú, nem semmisíthet meg tagállami jogot, és nem kötelezheti konkrét magatartásra a tagállamot.
Ha azonban a tagállam nem teljesíti önként az ítéletet, a Bizottság, miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére, indokolással ellátott véleményt ad, amelyben megjelöli, hogy az érintett tagállam mely pontokban nem tett eleget a Bíróság ítéletének.
Kényszerítő bírság
Ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Egyúttal meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél. Ha a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. Bírság kiszabására a Maastrichti szerződés megkötése óta van lehetősége a Bíróságnak.
A tagállam által kötelezettségszegés miatt indított eljárások
Szerződésszegés esetén nemcsak a Bizottság, hanem bármely tagállam is a Bírósághoz fordulhat. Erre azonban rendkívül ritkán kerül sor. Ennek egyik oka, hogy a tagállamok vonakodnak egymással szemben a Bíróság előtt fellépni, másrészt pedig a tagállam perindítás előtt köteles a Bizottsághoz fordulni. Ha a Bizottság indokoltnak tartja a panaszt, átveszi az ügyet.
A Bizottság az érintett államoknak lehetőséget biztosít arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak. Ha ez eredménytelen indokolással ellátott véleményt ad, és ha szükséges, a Bírósághoz fordul. Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon belül nem ad véleményt, a vélemény hiányától függetlenül a tagállam a Bírósághoz fordulhat.
A tagállami támogatások miatti eljárás
A közösségi jog tiltja az olyan tagállami támogatásokat, amelyek bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek. Az állami támogatás akkor tilos, ha ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
A Bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja a tagállamokban létező támogatási programokat.
Ha a Bizottság megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, figyelmezteti a tagállamot, és felhívja a jogsértő állapot megszüntetésére.
Ha a felhívás eredménytelen, határozatot hoz, amellyel az érintett tagállamot kötelezi, hogy az általa szabott határidőn belül a támogatást szüntesse meg vagy módosítsa.
Ha az érintett állam a határidőn belül nem tesz eleget a határozatnak, a Bizottság vagy bármely érdekelt állam közvetlenül a Bírósághoz fordulhat.
Látható, hogy ezen eljárás és a fenti két eljárás közt az a lényeges különbség, hogy a Bizottság nem indokolt véleményt, hanem határozatot hoz, amely kötelező jogi aktus, s azt a tagállam köteles végrehajtani.