Tagi kölcsön vállalkozásoknak

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 105. számában (2007. február 1.)
Kedvelt módszer a vállalkozások körében, hogy a cég működéséhez szükséges likvid eszközöket a tagok kölcsön formájában biztosítják a cég számára. A cikk ennek főbb szabályait ismerteti.

A tagi kölcsön egyike azoknak a fogalmaknak, amelyekre szabatos, jogszabályi definíció egyáltalán nem, vagy csak nehezen található. Ennek ellenére használatos, olyannyira, hogy már a jogalkalmazó szervek is külön, így nevesítik eljárásuk során azokat a speciális kölcsönügyleteket, amelyek tag és vállalkozás között jönnek létre.

A tagi kölcsön célja

Fejlesztés, beruházás

Tagi kölcsön nyújtására általában akkor van szükség, ha egy fejlesztéshez, vagy a vállalkozás nagyobb volumenű beruházásához a társaság nem rendelkezik elegendő forrással, viszont a vállalkozás valamely tagjának van olyan befektethető pénze, amelyet ebből a célból a cég rendelkezésére tud bocsátani.

Veszteségek fedezete

A tag a veszteségek fedezésére is nyújthat kölcsönt a vállalkozás számára abban bízva, hogy a kölcsön segítségével a társaság talpra tud állni, és a későbbiekben a tag nyereséget tud realizálni. Az ilyen típusú tagi kölcsönök a befektetés jegyeit hordozzák, hiszen a tag annak reményében mozgósítja saját pénzeszközeit, hogy ennek kedvező hatásai a későbbiekben rá nézve is érvényesüljenek. Tagi kölcsön, más szóval tagi hitel nyújtása, tehát akkor is lehetséges, amikor egy gazdasági társaság anyagi helyzete átmenetileg megrendül, a tag azonban rendelkezik olyan pénzügyi forrásokkal, amelyekből talpra tudja állítani vállalkozását, vagy el tudja indítani azon az úton, amely a megerősödéshez vezet. Az ilyen ügyleteknek például olyan élethelyzetekben lehet realitásuk, amikor küszöbön áll egy jelentősebb projekt, annak megkezdéséhez azonban a társaságnak saját pénzeszköze nincs. A választás ilyenkor eshet arra is, hogy a cég pénzintézettől igényel hitelt, ennek mellékzöngéi azonban az eljárás hosszadalmassága, valamint az, hogy olyan gazdasági kilátásokat, amelyeket a tag érzékel, a bank számára a fedezet erejével dokumentálni nem lehet. Ha tehát a cég abban a szerencsés helyzetben van, hogy valamely tagja tőkeerős, sok esetben egyszerűbb a tagi kölcsönhöz mint megoldáshoz folyamodni. Itt célszerű rámutatni arra, hogy bár a hitel és a kölcsön egymástól eltérő fogalmak, jelen cikk témáját érintően mégis azonos jelentéssel épültek be a köztudatba.

A tagi kölcsön tehát összefoglalóan nem más, mint a gazdasági társaság valamely tagja által nyújtott kölcsön, illetőleg hitel, amelynek hátterében a fentiekben ismertetett megfontolások és körülmények állhatnak.

A Polgári Törvénykönyv alkalmazása

Ha a jogszabályi hátteret vizsgáljuk, a Polgári Törvénykönyv néhány rendelkezését kell számba vennünk.

Kölcsönügylet

Tagi kölcsön esetében a tag és a vállalkozás között kölcsönszerződés jön létre. A polgári jog szerinti kölcsönszerződés lényege, hogy a hitelező meghatározott pénzösszeget bocsát az adós rendelkezésére, aki köteles azt a szerződés szerint visszafizetni.

Tagihitel-típusok

A tagi hitelnek két alapvető típusát különböztetjük meg. Az egyik esetben a tag a hitelt olyan vállalkozás számára nyújtja, amelyben ténylegesen ő játszik irányító szerepet, a másik esetben pedig egyszerű tagként "segíti ki" azt a gazdasági társaságot, amelyet mások irányítanak. Már ebből a megfogalmazásból is érzékelhető, hogy főként az utóbbi esetben van jelentőségük azoknak a részletszabályoknak, amelyek a jogviszony alanyaira, a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkoznak.

A kölcsön átadásának megtagadása

A Polgári Törvénykönyv értelmében a kölcsönszerződés nem csupán annyit jelent, hogy valaki ideiglenesen átad valamit (jelen esetben meghatározott pénzösszeget) egy másik személynek, hanem a jogviszony alanyait egymással szemben további kötelezettségek is terhelik. Egy cég és egy magánszemély viszonylatában is előfordulhat például, hogy a hitelező (jelen esetben a magánszemély) már megkötötte ugyan a kölcsönszerződést, amelynek értelmében a vállalat részére tagi hitelt fog nyújtani, ekkor azonban olyan, számára eddig ismeretlen körülményekről szerez tudomást, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy az adós nem lesz képes visszafizetni a kölcsönt. Ilyenkor érvényesül a Ptk.-nak az a szabálya, hogy a kölcsönösszeg átadását a hitelező megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható.

A hitelező kárigénye

A hitelezőnek kárigénye keletkezhet akkor, ha az adós a kölcsönösszeg átvételét a már megkötött kölcsönszerződés ellenére alapos ok nélkül megtagadja. A tagi kölcsön eseteire is vonatkozik, hogy a hitelező a kölcsönt meghatározott feltételek bekövetkezésekor azonnali hatállyal felmondhatja. Így járhat el például, ha megbizonyosodik arról, hogy a kölcsönt nem lehet a szerződésben meghatározott célra fordítani, avagy azt az adós ettől a céltól eltérően használja.

Biztosíték

A tagnak joga van ahhoz, hogy az általa nyújtott kölcsön fedezetéül a vállalkozástól biztosítékot kérjen. Az ilyen konstrukciót magában foglaló szerződés akkor is felmondható azonnali hatállyal, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítása ellenére sem egészíti ki.

Fedezetelvonás

Tipikusan tagi kölcsönök esetében kerülhet sor arra, hogy a vállalat, amely a megerősödésnek ezt a módját választotta, rosszhiszemű módon a fedezet elvonására irányuló magatartást kezd tanúsítani. Ez természetesen elegendő ok a kölcsönszerződés felmondására, a gyakorlatban azonban ekkor már vajmi kevés esélye van annak, hogy a hitelező ténylegesen vissza is tudja szerezni az általa nyújtott kölcsönösszeget.

Természetesen egyetlen téma sem vizsgálható kiragadottan, ezért itt célszerű utalni arra, hogy a közelmúltban végbement társasági jogi jogszabályváltozások nyomán ma már arra is van lehetőség, hogy a hitelezők a cég vezető tisztségviselőinek magánvagyona terhére kíséreljék meg behajtani követeléseiket. Önmagában azonban ez is kevés, ezért fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben nem teljes egészében a mi irányításunk alatt működő vállalkozásról van szó, mindig előzze meg alapos vizsgálat és papírmunka a tagi hitel nyújtását.

A vállalkozás pénzügyi helyzetének romlása

A kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondásának egyébként oka lehet az is, ha a hitelező úgy ítéli meg, hogy a vállalkozás pénzügyi helyzete a visszafizetést veszélyeztető mértékben romlott. Amennyiben ezt a feltevést a hitelező vitatja, úgy bizonyítania kell, hogy nincs szó ilyen mértékű eladósodásról.

Határozatlan időre kötött szerződések megszüntetése

Ha a felek a kölcsönszerződést határozatlan időre kötötték, a felmondási jog bármikor gyakorolható, ez azonban nem minősül azonnali hatályú felmondásnak, így a jogalkotó rögzíti, hogy a kölcsönszerződés tizenöt napi felmondással szüntethető meg. A hitelezőnek a kölcsönösszegre vonatkozó visszakövetelési joga ilyen esetben a felmondási idő elteltével nyílik meg.

A kölcsön célhoz kötöttsége

Igen gyakran rögzítik a felek szerződésükben, hogy az adós a hitelező tag által nyújtott kölcsönt meghatározott célra (egy konkrét projekthez, fejlesztéshez) használhatja. Amennyiben az adós a pénzt mégis más célra fordítja, szerződésszegést követ el, amelynek jogkövetkezményei a polgári jogi szabályozás értelmében a célnak meg nem felelő felhasználás időpontjától kezdődően állnak be.

A fentiekben tehát a Ptk. vonatkozó szabályai mentén megvizsgáltuk azt az esetet, amikor a tag olyan vállalkozás részére nyújt hitelt, amely tőle ténylegesen is elkülönült jogi személy, vagyis ebből eredően szükség van arra, hogy a felek között részletes megállapodás jöjjön létre a kölcsön és annak felhasználása tárgyában. Igen gyakoriak azonban az olyan esetek, amikor valaki a saját cégének ad tagi hitelt, vagyis amikor első hallásra nincs különösebb jelentősége annak, hogy mi kerül a szerződésbe. Szomorú tény, hogy a legtöbben hajlamosak ezt a tranzakciót félvállról venni, jóllehet, ezekben az esetekben is alapvető követelmény a szabályos eljárás és a mindenre kiterjedő bizonylatolás.

Engedélyköteles tevékenység?

Mielőtt rátérnénk a saját cég részére történő kölcsönzés alaposabb vizsgálatára, célszerű eloszlatni egy olyan tévhitet, amely még a közelmúltban is sokakat elbizonytalanított a tagi kölcsön mint jogintézmény létjogosultságát illetően. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény kifejezetten rögzíti, hogy mely tevékenységek üzletszerű végzése számít engedélyhez kötött pénzügyi szolgáltatásnak. A felsorolásban szerepel a hitel- és pénzkölcsön nyújtása is, vagyis ez alapján első hallásra a tagi hitel folyósítása is engedélyköteles tevékenységnek tűnhet. Ha ugyanis valaki tagsági jogviszonyával összefüggésben rendszeresen pénzkölcsönt nyújt vállalkozásának, és ebből még haszonra is szert tesz, megvalósulhat az üzletszerűség, mindebből eredően pedig magánszemély engedély nélkül tagi hitelt egyáltalán nem nyújthatna. Néhány évvel ezelőtt a bírói gyakorlatnak kellett kimunkálnia azt a ma már elfogadott és széles körben ismert, de még mindig csak a bírósági határozatok szintjén érvényesülő jogelvet, amely szerint az egyedi pénzkölcsönzés nem tekinthető olyan pénzügyi szolgáltatásnak, amely csak engedéllyel végezhető, ezért az engedély hiányában kötött egyedi kölcsönszerződés semmissége nem állapítható meg. Itt célszerű a figyelmet felhívni arra, hogy a vizsgált jogeset kapcsán nem az volt a kérdés, hogy a pénzösszeg a kölcsönadónak visszajár-e – a semmisségnek ugyanis ez magától értetődő jogkövetkezménye -, hanem éppen az olyan jellegű hitelnyújtások általános megítélését kellett egységesíteni, mint amilyen a tagi kölcsön is. Az e jogelv talaján tovább kristályosodott jogalkalmazói gyakorlat mára egyértelműen az, hogy a tagi hitel nyújtása, még ha több esetben vagy sorozatban történik is, egyedileg meghatározott ügylet, amely nem minősül a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény vonatkozó rendelkezése szerinti pénzkölcsön nyújtásának. Az ügylet megítélése akkor sem változik, ha a felek szerződésükben kamatot kötnek ki, és ezáltal a tag visszafizetéskor többlethez jut.

Legális vagy illegális? A tagi kölcsön és az adóhatósági vizsgálatok

Az adóhatóság kiemelt ellenőrzési területe azoknak a jelenségeknek a vizsgálata, amelyek nem tartoznak a vállalkozói tevékenységek szokásos, életszerű működési körébe. Ilyen figyelemfelhívó jelenség lehet, ha egy vállalkozás tartósan veszteségesen működik, és a veszteséget jellemzően a tagok, tulajdonosok finanszírozzák nagy összegű tagi kölcsön formájában. A hosszú ideig veszteségesen működő vállalkozás tagi kölcsönnel való megsegítése felvetheti az árbevétel eltitkolásának gyanúját, illetve kételyek merülnek fel a költségek elszámolásának helyességével kapcsolatban is. A Polgári Törvénykönyv, valamint a számviteli törvény rendelkezik a tagi kölcsön tartalmi és alaki szabályairól.

Tagi kölcsön szövetkezet részére

Röviden érdemes külön ismertetni a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvénynek a tagi kölcsönre vonatkozó rendelkezéseit, hiszen a hatályos magyar joganyag sehol máshol nem foglalja össze ennyire konkrétan azt, hogy mi minősül tagi kölcsönnek, valamint a szövetkezetek működési elvéből eredően itt van kiemelkedő jelentősége az ilyen tagi pénzfolyósításnak. A vonatkozó rendelkezések értelmében a szövetkezet tagja, feltéve hogy tagsági jogviszonya már legalább egy éve fennáll, a szövetkezetnek kamatmentesen vagy kamat ellenében kölcsönt nyújthat. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a tag előzőleg teljesítse az alapszabályban meghatározott vagyoni hozzájárulását. A fentiekben ismertetett jogelvek szellemisége által áthatott rendelkezés, hogy a szövetkezet számára nyújtott tagi kölcsönt csak a szövetkezet céljainak megvalósítására szabad felhasználni. A szövetkezet célját egyébként az alapszabályban kell deklarálni, jogvita esetén pedig a ténylegesen gyakorolt tevékenység alapján állapítható meg, hogy az adott kölcsönfolyósítás a szövetkezet célját szolgálja, avagy egyéb szándék húzódik meg mögötte. Előírás, hogy a tagi kölcsönök együttes összege nem haladhatja meg a saját tőke kétszeresét, egyébként pedig az alapszabálynak, valamint az igazgatóság által elfogadott szabályzatnak kell részletesen meghatároznia a tagi kölcsön felhasználásának és visszafizetésének rendjét, illetőleg azt, hogy egyáltalán vehet-e igénybe tagi kölcsönt az adott szövetkezet. A tagi kölcsönnek mint speciális tranzakciónak a jelentőségét érzékelteti, hogy a szövetkezet és a tag közötti megállapodást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

A tagi kölcsön "hitelessége"

A tagi kölcsön akkor tekinthető hitelesnek, ha megfelel a valódiság elvének, vagyis a vállalkozás könyveiben rögzített tételek a valóságban is megtalálhatók, bizonyíthatók és kívülállók által is megállapíthatók.

Természetesen nem zárható ki, hogy egy vállalkozás a piaci viszonyok változása okán, vagy egy nagyobb fejlesztés, beruházás kapcsán átmenetileg veszteségesen működjön, ám egy több éven átívelő negatív eredmény szöges ellentétben áll az ésszerű gazdálkodás elvével, és nem kerüli el az adóhatóság figyelmét sem. Sajnos, olykor az is előfordul, hogy a tagi kölcsönt azért könyvelik le, mert a társaságnak papíron, a bevételek eltitkolása miatt még a működésre sincs elegendő forrása, azaz nem tudja elszámolni költségeit.

Vagyonosodási vizsgálat és tagi kölcsön kapcsolata

Amennyiben az adóhatóság ellenőrzése során olyan különös helyzetet talál, hogy például egy vállalkozás pénztáregyenlege hosszú időn keresztül negatív volt, majd a vállalkozás ezt a hiányt egy későbbi időpontban tagi kölcsönnel szüntette meg, akkor az máris felkelti a hatóság gyanúját, hogy az ilyen irreális helyzet mögött valószínűsíthetően a bevételeltitkolás szándéka áll. Amennyiben a kölcsönnyújtás ténye a vállalkozásnál nem kifogásolható, magát a forrást az adóhatóság további vizsgálat alá vonja az úgynevezett vagyonosodási vizsgálat keretén belül.

A vizsgálat alapja, gyakorlata

Minden olyan, a tagi kölcsön felhasználásával végzett manipuláció és ügyeskedés, amely arra irányul, hogy a tag pénzt vegyen ki cégéből, illegális, és az erre szakosodott szervek által könnyen tetten érthető. A közelmúltban ugyanis megteremtődött a jogszabályi háttere annak, hogy az APEH mindenre kiterjedő vizsgálatokat folytasson le a tagikölcsön-folyósítás hátterét illetően. A hatóságok az úgynevezett visszakövetkeztetési logika szerint eljárva veszik majd górcső alá a tagi kölcsönöket, és a vizsgálódás nem szorítkozik a céges jogviszonyokra. Aki tehát tagi hitelt nyújt vállalkozása számára, jobb, ha számol azzal, hogy egyszer majd kérdőre fogják vonni az általa e célra fordított pénzösszeg eredetét illetően. Igen gyakoriak ugyanis az olyan esetek, amikor például valaki, aki egyébként csupán alacsony jövedelmet vall be, több tízmillió forint összegben nyújt hitelt vállalkozása számára. Aligha hihető, hogy egy, a létminimum közelében tengődő személynek ennyi mozgósítható pénze lenne, ha pedig mégis van, akkor azt elmulasztotta bevallani. A tagi kölcsön, sajnos, sok esetben a negatív pénztár eltüntetésének eszköze, és valójában nem más, mint fiktív tranzakció, jóllehet mindez szöges ellentétben áll eredeti és el nem vitatható rendeltetésével. Az APEH jelenlegi álláspontja szerint a tagi kölcsönök központi szerepet játszanak az adócsalásokban, ezért a jövőben az ilyen tranzakciók a vagyonosodási vizsgálatok kiindulópontjai lesznek. A tagi kölcsönt nyújtó magánszemélynek a hatóság megkeresésére nyilatkoznia kell arról, hogy az ilyen célra fordított összeg honnan származik. Ilyen esetekben az sem szolgálhat majd hivatkozási alapul, hogy a pénzösszeg megszerzése óta több mint öt év eltelt, ugyanis az APEH-nak arra is joga van, hogy az egyén vagyonosodását az elévülési időn túlnyúló időtartamban és folyamatában vizsgálja. Bármire hivatkozik is a hitelt nyújtó magánszemély, mindent bizonylatolnia kell, ha ugyanis ajándékba kapta valakitől az összeget, és azt nem vallotta be, akkor legalábbis illetékcsalást követett el.

Bizonylati fegyelem vizsgálata

Fontos ellenőrzési szempont, hogy a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg rögzítette-e az adott gazdasági társaság. Az ehhez kapcsolódó bizonylatok szigorú számadásúak, így ezeket szintén ellenőrizheti az adóhatóság.

A fentebb írtak szerint tehát tagi kölcsön nyújtásának jogi akadálya nincs, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ügylet mindig legális. Mint minden jogviszonyra, úgy erre is vonatkoznak a fiktív és színlelt ügyletekkel kapcsolatos tilalmak. A tagi kölcsön több szempontból speciális jogviszony. Elsőként azt érdemes átgondolni, hogy miért olyan népszerű ez a forma azok körében, akik különféle pénzügyi manipulációkat hajtanak végre; köznyelven feltéve a kérdést: miért szeretik a tagi kölcsönt az ügyeskedők. A válasz meglehetősen egyszerű: a tagi kölcsön – feltéve, hogy saját (a hitelező által irányított) vállalkozás részesül benne – olyan jogviszonyt keletkeztet, amely ritkán terjed túl a cégjogi értelemben vett magánszféra határain, vagyis az érintettnek nem kell bevonnia mást az ügyletbe, és nincs szükség arra sem, hogy az ilyen címen folyósított összeg megjelenjen a cég bankszámláján. Hangsúlyozzuk, hogy a tagi kölcsön eredeti rendeltetését tekintve olyan lehetőség, amely valós problémára ad megoldást, és lehetővé teszi, hogy a cég átmenetileg külső forrásból merítse pénzeszközeit, azonban mint mindent, úgy ezt is lehet, igaz, ma már egyre kevésbé, illegális célra fordítani.

A tagi kölcsönre fizetendő kamat és adóvonzatai

Kamat, szja

Ha a tagi kölcsön után a gazdasági társaság kamatot fizet, akkor a kamat összegét egyrészről figyelembe kell venni a társasági adó alanyánál az adóalap megállapításakor, másrészről pedig a kölcsönt nyújtó magánszemély számára a kölcsön kamata adóköteles bevételként fog megjelenni. A személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályok szerint a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamatának a szerződéskötés időpontjára vetítve a jegybanki alapkamat 105 százalékáig, de legfeljebb évi 10 000 forintig terjedő részét nem terheli adó. Az ezt meghaladó rész egyéb jövedelemként adóköteles, azaz a bevétel egésze adóköteles, és részét képezi az összevont adóalapnak.

Adóelőleg levonása, összevont jövedelem, eho

Az évi 10 000 forintnál magasabb összegű kifizetéseknél a társaságnak az egyéb jövedelem kifizetése esetén érvényes adóelőleg-szabály szerint kell az adóelőleget levonnia. Ez tehát azt jelenti, hogy a tagi kölcsön kamata évi 10 000 forintig adómentes, és nincs eho (egészségügyi hozzájárulás) sem, az ezt meghaladó összeg azonban már összevont egyéb jövedelem, ami progresszív adókulcsokkal adózik, és eho is terheli.

Társaságiadó-vonzatok

Adóalap-növelési kötelezettség

A társaságiadó-alap megállapítása szempontjából a rejtett osztalék kifizetését kívánja a jogalkotó megakadályozni a társasági adóról szóló törvényben rögzített passzusokkal, amelyek a tagi kölcsön adóalapot növelő tételként történő figyelembevételéről rendelkeznek.

A társasági adóról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy az adó alapjának megállapítása során növelni kell az adózás előtti eredményt, ha a kapott kölcsön – így a tagi kölcsön is – az adóévben ráfordításként meghaladja a társaság saját tőkéjének háromszorosát. Ebben az esetben a tagi kölcsönnek a gazdasági társaság saját tőkéje háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos részét adóalapot növelő tételként kell figyelembe venni a társasági adó alapjának megállapítása során.

Kamatköltség mint adóalap-növelő tétel

Amennyiben a társaságnak a fentiek szerinti okból kell megnövelnie adóalapját, úgy bizonyossá válik, hogy a társaság rendelkezésére álló saját forrásait jelentősen meghaladják a külső források, ami miatt jelentős kamatkiadás, azaz ráfordítás kifizetésére kerül sor. A saját tőkéhez viszonyított aránytalanul nagy idegen forrással történő vállalkozásfinanszírozást igyekszik a jogalkotó visszaszorítani oly módon, hogy az amiatt elszámolt tárgyévi kamatköltség arányos részével a társaságnak meg kell növelnie a társasági adó alapját. A szakirodalom ezt az adóalap-növelő tételt a társaság alultőkésítésének szabályaként emlegeti. A jelenség lényege, hogy a gazdasági társaság üzletviteléhez, működéséhez nem áll rendelkezésre elegendő forrás, és emiatt a cég a saját tőkéhez viszonyítva jelentős külső forrás bevonására kényszerül, ebből eredően pedig meg kell növelnie adóalapját.

Mekkora összegű lehet a tagi kölcsön?

Az utóbbi időben egyre több cégvezető fordult könyvelőkhöz, pénzügyi tanácsadókhoz olyan kérdésekkel, hogy például mekkora lehet a tagi kölcsön maximális összege, illetőleg hogy növeli-e a tagi kölcsön a társasági adó alapját. Ezekre a kérdésekre azonban igen nehéz egzakt válaszokat adni, ugyanis nincs olyan konkrét jogszabály, amely limitálná a tag által a vállalkozásnak nyújtható kölcsön nagyságát, ugyanakkor egy többmilliós összegű kölcsönállomány nem minden esetben ugyan, de a cég saját tőkéjének jelentős arányú csökkenésére enged következtetni. Korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok esetén a saját tőke olyan mértékű csökkenése, amely veszélyezteti a jegyzett tőke minimális összegét, akár a cég kötelező átalakulásához, súlyosabb esetben pedig egyenesen a cég megszűnéséhez is vezethet. Az erre vonatkozó szabályokat a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény nevesíti

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. február 1.) vegye figyelembe!