Zárjuk a 2006-os évet!

Összeállításunkban a változó adózási és számviteli szabályok közül a zárást érintő lényegesebb előírásokat vesszük számba. Emellett azokat a területeket is ismertetjük, amelyek ugyan nem, vagy nem jelentősen változtak, de a gyakorlatban többször igény merül fel a helyes eljárás megismerésére. Ilyen területek például az utólag adott engedmények, a faktoring, a képviseleti iroda és fióktelep működése. A változó adótörvények előírásai közül az osztalék- és a társasági adózás lényegesebb elemeit emeljük ki.

Számviteli zárás

A számviteli zárás során az évközi könyvelés rendezése, ellenőrzése az egyik legfontosabb feladat. A zárási feladatok az éves beszámoló készítésének előkészítését szolgálják.

Legfontosabb a nyilvántartások lezárása, amely alapot ad az éves beszámoló elkészítésére, az állami költségvetéssel, az önkormányzati adóhatóságokkal történő elszámolásokra, a munkavállalókkal, tagokkal kapcsolatosan a foglalkoztatókat terhelő év végi adatszolgáltatásokra. A zárás során rendezni, az egyeztetések során ellenőrizni kell az üzleti év során végzett számviteli feldolgozást.

Üzleti év

Az üzleti év minden esetben egy meghatározott időtartamot ölel fel. Az üzleti év általában megegyezik a naptári évvel, de attól eltérő is lehet. A naptári évtől eltérő az üzleti év a társaságok alapítását követően (előtársasági időszak), átalakulások esetén, egyes megszűnési formákhoz kapcsolódó (felszámolási, végelszámolási mérlegek) beszámolóknál, valamint az alapító személyéhez (külföldi anyavállalat leányvállalata) kapcsolódóan. Az üzleti év eltérhet a naptári évtől a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél is.

Időtartam, fordulónap

Az üzleti év időtartama általában 12 hónap. Figyelemmel azonban arra, hogy a naptári évtől eltérő üzleti év választása hatással van az eredményre, annak megállapítására, ezen keresztül az osztalék fizetésére, valamint az adózásra, a létesítő okiratban meg kell határozni az üzleti év kezdetét és végét, vagyis a fordulónapot.

Könyvviteli zárlat

A beszámoló készítésének főbb szabályait, kereteit a számviteli törvény határozza meg. A számviteli törvény rendelkezik a könyvvezetési kötelezettségről, amely mindig a beszámoló formájától függ. A számviteli törvény szerinti könyvvezetés, valamint egyéb részletező, analitikus nyilvántartások szolgálnak alapul a társasági adó és az iparűzési adó számításának, feltöltésének is.

A gazdálkodó szervezetek működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetük alakulásáról beszámolót kell készíteni. A beszámoló készítését megelőzően a könyveket le kell zárni. A könyvvezetés támasztja alá a beszámoló adatait. A társaságok vagyoni helyzetét a mérleg tükrözi. A mérleg helyes összeállítása esetén a vagyoni helyzetet mutatja, a társaság pénzügyi, jövedelmi helyzetéről is megfelelően tájékoztat, ha ezeket az információkat a kiegészítő melléklet is kellőképpen alátámasztja. A mérlegegyensúly megköveteli az eszközök és a források egyensúlyát, ez azt jelenti, hogy ha a mérlegsorok minden sora helyes, akkor az eredménykimutatás teljes körű és helyes értékkel történő bemutatása megerősíti a mérleg szerinti eredmény egyensúlyt biztosító szerepét.

A könyvviteli zárlat célja a nyilvántartásoknak olyan megbízható rendezése, mellyel a nyilvántartások alkalmassá válnak a beszámolók elkészítésére, könyvvizsgálatára.

A számviteli törvény (Szvt.) rendelkezik a könyvviteli zárlatról. A zárlati munkákhoz az üzleti év végén a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében kiegészítő, helyesbítő, egyeztető, összesítő könyvelési munkák és a számlák technikai lezárása tartozik. A kettős könyvelést vezető gazdálkodók számára a vállalkozók a könyvviteli számlákból az általuk választott, lezárt időszakonként, de legalább a beszámoló elkészítését, valamint a más jogszabályban előírt, a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatás teljesítését megelőzően, annak alátámasztására főkönyvi kivonatot kötelesek készíteni.

Naptári évtől eltérő beszámolási időszakok

Előtársaság

Előtársaság esetében az eltérő üzleti év időtartama a következők szerint alakul: a jogelőd nélkül alapított vállalkozónál az időszak kezdete az alapítás napjától indul, az időszak lezárásának időpontja pedig a cégbejegyzési kérelem elfogadásától, vagyis a cégjegyzékbe történő bejegyzéséig terjedő napig tartó időszak. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy akkor sem kell külön mérleget készíteni, ha december 31. napja beleesik az előtársasági időszakba. A jogelőd nélkül alapított vállalkozó az előtársasági időszak napját követő 90 napon belül köteles könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót készíteni.

Vámszabad területi és devizakülföldinek minősülő társaságok

A vámszabad területi és devizakülföldinek minősülő társaságoknál a társasági szerződésben kell rögzíteni, hogy melyik konvertibilis devizában adják meg a beszámoló adatait. Ha változtatják a devizanemet, akkor az áttérést megelőző és az azt követő időszak önálló üzleti évnek számít.

Átalakulás

Átalakulás során megszűnő vállalkozásnál (beolvadó, összeolvadó, kiváló, szétváló társaságok) egy üzleti évnek számít az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól az átalakulás cégbírósági bejegyzésének napjáig terjedő időszak. Az átalakulással létrejövő új vállalkozásnál az átalakulás cégbírósági bejegyzésének napját követő naptól az általános szabályok, a folyamatos működés szerint, az üzleti év végeként megjelölt napig terjed az üzleti év. Végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt mind az átalakuló, mind az átalakulással létrejövő gazdasági társaságnak a cégbírósági bejegyzés napjára készíteni kell, amelyet a bejegyzést követő 90 napon belül letétbe kell helyeznie.

Felszámolás

Felszámolás esetén az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól a felszámolás kezdő időpontját megelőző napig tart az üzleti év, amelyről tevékenységet lezáró beszámolót kell készíteni. E mérleg alapján zárómérleg készül, ami alapja lesz a felszámolási nyitómérlegnek.

Közbenső felszámolási mérleg, felszámolási zárómérleg

A felszámolónak – ha megfelelő mennyiségű pénzeszköz folyt be – lehetősége van közbenső felszámolási mérleg összeállítására is. A közbenső felszámolási mérleg a hitelezők informálását hivatott szolgálni. A felszámolási időszak kezdetétől számítva évente kötelező közbenső felszámolási mérleget összeállítani. A felszámolónak a felszámolási eljárás befejeztével, de legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével felszámolási zárómérleget kell készítenie.

Végelszámolás

A végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal tevékenységet lezáró beszámolót kell készíteni. Ez alapján a végelszámoló végelszámolási nyitómérleget készít. A végelszámolás ideje alatt üzleti évenként kell éves vagy egyszerűsített éves beszámolót készíteni, amelyet közzé is kell tenni.

A végelszámoló által meghatározott napra kell a végelszámolás időszakát lezáró beszámolót elkészíteni. Az elkészített beszámolót a gazdálkodó törlésre irányuló kérelmének beadásáig, de legkésőbb a beszámoló fordulónapját követő 150 napon belül letétbe kell helyezni és közzé kell tenni.

A végelszámolás megszüntetése esetén a megszüntetés időpontjára, mint fordulónapra, beszámolót kell készíteni, könyvvizsgálóval ellenőriztetni és a jóváhagyásra jogosult testülettel el kell fogadtatni.

Amennyiben a végelszámolás felszámolásba fordul, a felszámolás kezdőnapját megelőző nappal kell a végelszámolónak beszámolót készítenie.

Külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe

Az üzleti év a naptári évtől eltérhet a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepeinél, amennyiben az a külföldi székhelyű cégnél is eltérő. A külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, valamint e leányvállalatnál a naptári évtől eltérő lehet az üzleti év, ha az a külföldi anyavállalatnál eltér. Ezt a szabályt a hitelintézetnél, a biztosítóintézeteknél azonban nem lehet alkalmazni. Az üzleti év mérlegfordulónapjának újabb megváltoztatása csak három, beszámolóval lezárt üzleti év után lehetséges, vagy ha azt a létesítő okiratban szerepeltetik (anyavállalat megváltozik). A fordulónap változása esetén a változtatással érintett beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a korábbi időszakról készített beszámoló mérleg- és eredménykimutatásának összehasonlítható adatait is.

Zárlati könyvelés

Az egyes üzleti éveket a mérlegfordulónap, azaz az üzleti év utolsó napja választja el. Ennek a fordulónapnak a kijelölése és számviteli politikában rögzítése azért fontos, mert az éves beszámoló letétbe helyezésének határideje ehhez a naphoz kötődik. A letétbe helyezés határideje az üzleti év fordulónapjától számított 150 nap. Mérlegkészítésre csak a mérlegforduló időpontját követő időpontban van lehetőség. Eddig az időpontig kell figyelembe venni és elvégezni a beszámolóhoz szükséges értékelési feladatokat.

A mérlegkészítés időpontjáig, vagyis a nyilvántartások lezárásáig ellenőrizni kell a könyvelés helyességét, összesítéseket, egyeztetéseket, kiegészítéseket kell a könyvelésben végezni. A mérlegkészítés időpontja a gazdálkodó döntésétől függ.

Az évzáró adatok könyvelését legtöbbször a könyvelési adatok helyességének ellenőrzésével egyidejűleg végezzük el. Az ellenőrzés során meg kell győződnünk arról, hogy minden, a tárgyévet érintő gazdasági eseményt, illetve ezekről készített bizonylatot rögzített a könyvelésben, majd ezt követően a főkönyvi számlák záró egyenlegének tételeit kell leltárral alátámasztani. Az egyeztetések során az eltéréseket újabb könyvelési tétellel rendezzük. Minden eszköz- és forrásszámla egyenlegét leltárszerűen kell bemutatni. Az analitikus nyilvántartások helyettesíthetik a leltárt, ha azokat a vállalkozás folyamatosan, mennyiségben és értékben is vezet.

Leltározás

Az éves beszámoló mérlegtételeit leltárakkal kell alátámasztani. A leltárnak tartalmaznia kell a vállalkozás valamennyi eszközét és forrását. Az éves beszámolóhoz készített leltár olyan kimutatás, amely december 31-ei fordulónapra mennyiségben és értékben is tartalmazza az eszközök és források valóságban, ellenőrizhető módon meglevő állományának tételeit. A folyamatosan vezetett mennyiségi nyilvántartás helyettesítheti a leltárt.

A leltározás a zárlati munkák egyik legfontosabb eleme, mert a leltárak alapján ellenőrizhető az elszámolások helyessége, továbbá a leltárból azt is megállapíthatjuk, hogy a nyilvántartásokban szereplő eszközök a valóságban is fellelhetőek. A leltározás emellett biztosítja a valódiság számviteli elvének érvényesülését is. A gazdálkodó tulajdonában levő eszközök, valamint a vállalkozói vagyon védelmét is a leltár biztosítja.

A leltározás során a csökkent értékű, az elfekvő készleteket is számba veszi a vállalkozás, emellett a leltározás a mérlegérték helyes megállapításához is szükséges, az esetleges értékvesztés, visszaírás miatt. Az évzáró leltár fordulónapja megegyezik a mérleg fordulónapjával. A leltárfelvétel napja ettől eltérhet, de készletmozgások esetében a fordulónap előtti vagy utáni mozgások számbavételével a fordulónapi állományt kell kimutatni.

Leltározás előkészítése

A leltározás előkészítése során ki kell jelölni a leltározási egységeket. Figyelembe kell venni a területi elhelyezkedést, a szervezeti felépítést. Meg kell határozni az eszközök leltározásra előkészítésének módját. Rögzíteni kell a tárgyi eszközök és készletek előkészítése során a tárolási, raktározási rendet. Az eszközök mennyiségi és egyéb azonosítói alapján a tárolás rendjét is elő kell írni. Az azonos fajtájú, méretű és egyéb azonosítói alapján csoportosítható eszközöknek az elkülönítési rendjét elő kell írni. A felvett készletek jelölési módját meg kell határozni, mellőzendő a többszörös felvétel. El kell különíteni a használhatatlan, a csökkent értékű, az idegen, az idegen helyen tárolt, valamint az érték nélküli eszközöket. Az előkészítés során gondoskodni kell a felesleges, selejtezett, használaton kívüli eszközök elkülönítését és felvételét követő feladatok elvégzéséről is.

A leltározás bizonylatai

A leltározás bizonylatainak meg kell felelniük a számviteli bizonylattal szemben támasztott valamennyi követelménynek.

Szigorú számadás alá vonás kötelezettsége

A bizonylatokat a fentieknek megfelelően szigorú számadás alá kell vonni, valamint a leltározás befejezésével a feldolgozás teljeskörűségét ellenőrizni kell, azaz a kiadott bizonylatokat sorszámmal kell ellátni, a rontott és felhasznált bizonylatok teljes körét fel kell dolgozni.

Nyilvántartás, jegyzőkönyv

A szigorú számadási kötelezettség alá vont leltározási nyomtatványok készletéről és felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből a felhasznált mennyiség sorszám szerint, valamint a felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből a felhasznált mennyiség sorszám szerint, valamint a felhasználás időpontja is megállapítható a felhasználó leltározási csoport feltüntetése mellett. Minden bizonylatra fel kell vezetni az előkészítés során a bizonylat, valamint a leltárkörzet számát, megnevezését, a leltári számot, a mennyiségi egységet és a leltározandó cikk számát. A leltározás során feljegyzett adatokon túl a jegyzőkönyveken szerepelnie kell a leltár fordulónapjának, a leltárellenőrök napjának, a leltározók, a leltárellenőrök aláírásának, valamint a példányszámnak is.

Leltározási módok

Leltározni lehet mennyiségi felvétellel, valamint egyeztetéssel.

Leltározás mennyiségi felvétellel

A mennyiségi felvétel tényleges megszámlálást, mérést jelent, amelynek során a vállalkozás az eszközök tényleges mennyiségét természetes mértékegységben állapítja meg, és annak alapján veszi fel azokat a leltárba. Az éves zárlathoz készített leltárt a mennyiségi adatot is tartalmazó nyilvántartásoktól függetlenül kell elvégezni. Az adategyeztetést utólag kell elvégezni. A mennyiségi felvétel során az elkülönített, csoportosított készleteket lehet megállapítani.

Leltározás egyeztetéssel

Az egyeztetés a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal, illetve az egyéb bizonylatokkal, dokumentumokkal (egyeztető levelek, folyószámla-kivonatok, számlák, számítások) történő összehasonlítását jelenti. Az anyagokat, eszközöket a mennyiségi felvétel alapján lehet egyeztetni, ennek módja a nyilvántartásokkal való összehasonlítás. Egyeztetéssel a követeléseket és tartozásokat, valamint a mennyiségi felvétellel nem leltározható eszközöket, forrásokat, az úton levő árukat, a kölcsönadott pénzeszközöket, a bérmunkára átadott eszközöket, valamint a személyi használatra kiadott eszközöket lehet leltározni.

Ellenőrzés, értékelés

A leltárellenőrök szúrópróbaszerűen ellenőrzik a már felleltározott készletek nyilvántartásba történő felvezetését. (Leltárellenőrnek az jelölhető ki, akinek munkaköre nem kötődik a leltárfelvételi helyhez.)

A mennyiségi adatok és az egységárak, valamint a felleltározott eszközfajták minőségi jellemzői által történik az értékelés. A leltárértékeléshez tartozik a felleltározott eszközöknek és forrásoknak a számviteli politika, az értékelési szabályzat szerinti értékének meghatározása.

A beszámoló

A zárlat célja a bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett és ellenőrzött főkönyvi kivonat elkészítése. A főkönyvi kivonat és a zárlat során egyeztetett analitikus nyilvántartások alapján készül a beszámoló.

Beszámolóval szembeni követelmények

Az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás azonos felépítése, tagolása, valamint tartalma biztosítja. Ezen túlmenően a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságát is biztosítani kell, mégpedig a vállalkozás sajátosságainak megfelelően kialakított szabályzatrendszer útján. A számviteli törvény lehetővé teszi azt, hogy a gazdálkodók változtathassanak az egyes mérleg- és eredménykimutatási tételek minősítésében és értékelésében. Ebben az esetben a változtatás indokát és hatását az összehasonlíthatóság biztosításával a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

A beszámolók tagolása

A számviteli törvény előírja az egyes beszámolótípusok tagolását. A mérleget és eredménykimutatást "A" és "B" változatban lehet elkészíteni. Az eredménykimutatás két változata összköltség- és forgalmiköltség-eljárással készülhet. Amennyiben a vállalkozás egyik évről a másikra változtat, biztosítani kell az egymást követő évek összehasonlíthatóságát, emellett az áttérés indokát a kiegészítő mellékletben be is kell mutatni. Az egyszerűsített éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása az éves beszámoló változatának a római számokkal jelzett összevont tételeit tartalmazza.

A beszámoló nyelve, adatainak megadása

A beszámolót magyar nyelven kell készíteni. A beszámoló adatait általában ezer forintban kell megadni. Azoknál a beszámolóknál azonban, ahol a mérleg főösszege a százmilliárd forintot meghaladja, az adatokat millió forintban kell megadni. A vámszabad területi és devizakülföldinek minősülő társaságoknál az éves beszámolót magyar nyelven kell elkészíteni, de abban a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában kell szerepeltetni az adatokat. Amennyiben forinttól eltérő pénznemben készül a beszámoló, úgy a létesítő okiratban rögzített konvertibilis devizában is vezethetők a könyvek.

A mérleget, eredménykimutatást és a kiegészítő mellékletet a vállalkozás képviseletére jogosult felelős személynek kell aláírnia.

A beszámoló fajtái

Beszámoló fajtái:

– éves beszámoló,

– egyszerűsített éves beszámoló,

– összevont (konszolidált) éves beszámoló, valamint

– egyszerűsített beszámoló.

A beszámoló formája függ az éves nettó árbevétel nagyságától, a könyvvezetés módjától, a mérlegfőösszegtől, továbbá a foglalkoztatottak létszámától.

Egyszerűsített éves beszámoló készítésének feltételei

2005-től is alkalmazható az egyszerűsített éves beszámoló készítésére vonatkozó felemelt értékhatár. Ha az alábbi három mutatóérték közül kettő nem haladja meg két egymást követő évben a megjelölt határértéket, azaz

– a mérleg főösszege 500 M Ft-ot,

– az éves nettó árbevétel 1000 M Ft-ot,

– a tárgyévben átlagosan foglalkoztatottak száma 50 főt,

akkor egyszerűsített éves beszámoló készíthető.

Ezzel a vállalkozások jelentős részénél egyszerűsödhetnek az adminisztrációs terhek. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az első két mutató még nem éri el az európai uniós felső határokat. (Az Unióban 3650 ezer EUR, illetve 7300 ezer EUR az első két mutató összege, a létszám ugyancsak 50 fő.)

A tőzsdei cégeknél már 2005-ben a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-EK) szerint kellett az éves beszámolót készíteni.

Zárlati előírások a szabályzatokban

A kettős könyvvitel vezetése és a beszámoló készítése során a számviteli törvény bizonylatolási, értékelési előírásai, valamint a számviteli alapelvek érvényesülése biztosítja a megbízható és valós kép kialakítását. A számviteli törvény elvei nem elegendőek az egyes társaság konkrét számviteli rendszerének működtetéséhez. A számviteli rendszert ki kell alakítani. Működhet a rendszer a számviteli szakemberek tapasztalatai, elképzelése alapján is. A számviteli szabályozás kialakításával a rendszer jó működésének lehetősége adatik meg. A vállalkozás működési sajátosságainak figyelembevételével, a bizonylatolás, a feldolgozási munka folyamatosságának, teljeskörűségének előírásával elkészített szabályzatok megadják a konkrét munka ellenőrzéséhez is a viszonyítási pontokat. A naprakész szabályozás megadja a lehetőségét a megbízható és valós beszámoló összeállításához. A zárlat teljeskörűségét is a szabályzatok biztosítják.

Számviteli politika

A számviteli törvény előírásai alapján a vállalkozásoknál írásos formában kell elkészíteni a számviteli politikát, ezen belül a leltár-, az értékelési, és a pénzkezelési szabályzatot.

Tartalom

A számviteli politika a legátfogóbb, a számviteli rendszer számára legfontosabb eljárásokat rögzíti. A számviteli politikában kell rögzíteni a vállalkozás számlarendjét, a könyvvezetés módjának meghatározását, a beszámoló fordulónapját, a beszámoló elkészítésének időpontját, az éves beszámoló formáját, az eredménykimutatás választott formáját. A számviteli politikában kell dönteni a kiegészítő melléklet tartalmáról és szerkezetéről. Meg kell jelölni a melléklet általános részének, a mérleg eszköz- és forrásoldalának kiegészítő információit a mellékletben szereplő elemző- és mutatószámok típusairól, a tájékoztató adatokról. Meg kell jelölni a jelentős hiba összegének megállapítását, intézkedni kell az üzleti jelentés tartalmáról.

A számviteli politika tagolása

A számlaosztályokon belül a mérleg, az eredménykimutatás tételeinek sorrendjéhez, részletezéséhez igazodó vagy más elképzelés alapján elvégzett további strukturálás, megbontás a vállalkozás számviteli politikájába tartozó feladat, amelynek során figyelembe veszik a tevékenységi és az ügyviteli sajátosságokat, valamint a különféle vezetési információigényét, illetve jogszabályi előírásokat kielégítő adatszolgáltatási kötelezettségeket, elemzési igényeket. A számlatükör bővebb vagy szűkebb megbontása is megfelelő lehet. A számviteli törvény nem tartalmaz kötelező előírást arra vonatkozóan, hogy milyen mélységben bontsa meg a vállalkozó a számlatükrét, egyéb előírásokat szem előtt tartva alakítják ki a vállalkozások az egyedi, saját számlatükröt. Egy leányvállalat esetén a számlák bontását lehetőség szerint úgy kell kialakítani, hogy az anyavállalat és a leányvállalat információigényének egyaránt megfeleljen, így a számlaszámok bontása akár tíz pozíciót is igényelhet, az anyavállalat elvárásai szerint.

Felkészülés a könyvvizsgálatra

A könyvvizsgálat célja, területei

A könyvvizsgálat célja, hogy a könyvvizsgáló megállapítsa, a vállalkozó által készített éves (egyszerűsített éves) beszámolót a számviteli előírásoknak megfelelően készítették-e el, illetve a beszámoló a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható képet ad-e. A folyamatos könyvvizsgálat során a hibákra és a hiányosságokra a könyvvizsgáló felhívja a vállalkozás figyelmét. A könyvvizsgálatnak nem feladata azonban az adóellenőrzés. Az adóanalitikák a könyveléssel, bevallásokkal történő egyeztetése, a folyószámla-egyeztetés elvégzésének ellenőrzése azonban a könyvvizsgáló feladatkörébe tartozik. E tevékenységen belül a könyvvizsgálónak nem kell tételes ellenőrzést végeznie, de általános könyvvizsgálói módszerekkel meg kell vizsgálni a vállalkozás adózását is. A könyvvizsgáló véleményét a vizsgált vállalkozás tulajdonosaival könyvvizsgálói jelentésben közli.

Éves beszámolóval kapcsolatos feladatok

Az éves beszámolóval kapcsolatban a könyvvizsgáló ellenőrzi a választott beszámolási forma és a könyvvezetési rendszer helyességét, a számviteli alapelvek érvényesülését, a számviteli politika tartalmát és figyelembevételét a beszámoló készítésénél. Az eredménykimutatás ellenőrzése során az adózás előtti eredmény levezetésének szabályszerűségét, a társasági adó megállapítását, valamint az osztalék számításának helyességét vizsgálja a könyvvizsgáló. Az eredménykimutatás ellenőrzése kapcsán a könyvelési rendszer helyes működéséről kell meggyőződni. A bizonylatok utalványozási, feldolgozási rendjének kialakításán túl, különféle könyvvizsgáló módszerekkel kell meggyőződnie az ellenőrzött vállalkozásnál alkalmazott rendszer működésének helyességéről. A zárlati munkák által válnak teljes körűvé a számviteli nyilvántartások. A könyvvizsgálat a rendezett, bizonylatokkal alátámasztott összesített és analitikus nyilvántartásokat teszi részletes vizsgálata tárgyául, mikor a beszámoló adatainak megfelelőségét vizsgálja. A zárlat nélkül a könyvvizsgálat csak részterületeket tud ellenőrizni.

A kiegészítő melléklet, üzleti jelentés ellenőrzése

A kiegészítő melléklet ellenőrzése során a számviteli törvény kötelező tartalmi előírásainak betartását, valamint a cash-flow kimutatást is ellenőrzi a könyvvizsgáló. Az üzleti jelentést a társaságoknak nem kötelező közzétenni, ennek ellenére a könyvvizsgáló vizsgálja annak összefüggéseit a beszámoló többi részével, valamint a fordulónap után bekövetkezett jelentős folyamatokat, továbbá azt, hogy a vállalkozás a várható üzleti stratégiát megfelelően mutatja-e be.

Könyvvizsgálói jelentés, záradék

Az ellenőrzés eredményéről a könyvvizsgáló könyvvizsgálói jelentésben számol be a tulajdonosoknak, amelyet a mérlegelfogadó taggyűlésnek vagy közgyűlésnek terjeszt elő. Ebben a jelentésben közli a könyvvizsgálói véleményt is, amennyiben a beszámoló adatai nem változnak. (A mérleget elfogadó tulajdonosi gyűlésen a mérleg adatai változhatnak például amiatt, hogy lényeges információk merülnek fel, amelyek a vállalkozás folytatását, további működését befolyásolhatják. Leginkább az osztalékról szóló határozat befolyásolhatja az előterjesztett mérleget. A tulajdonosi gyűlésen határozatot hoznak az ügyvezetés, igazgatóság, felügyelőbizottság mérleggel lezárt gazdálkodási tevékenységéről, beszámolójáról, és a könyvvizsgáló szóban előterjesztett véleményének meghallgatása után határoznak a könyvvizsgálói jelentés elfogadásáról is. Ha olyan tény merül fel, ami jelentősen befolyásolja a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét, a könyvvizsgáló módosíthatja előzetes véleményét. Ha az osztalékfelosztást az előterjesztettől eltérően fogadja el a testület, az éves beszámoló mérleg szerinti eredménye változik, tehát a mérleghez a könyvvizsgáló a végleges záradékot csak ezt követően tudja megadni.)

A konszolidált (összevont) beszámoló

A konszolidáció alapja az, hogy egymással tőkebefektetési kapcsolatban álló vállalkozások egy érdekcsoportot képviselhetnek, és ezért közöttük az általános piaci szabályok korlátozottan érvényesülhetnek. Az egymással érdekeltségi viszonyban álló vállalkozások kapcsolatát az jellemzi, hogy az egyik vállalkozás a másik üzleti és pénzügyi politikáját befolyásolhatja, saját érdekeinek megfelelően alakítja. Részesedési viszony esetén az üzleti kapcsolatokban nem a piaci megmérettetés, hanem az uralmi helyzet érvényesülhet. Ebből a helyzetből következik, hogy a beszámolók információtartalma az uralmi helyzetben levő vállalkozás érdekei szerint torzulhatnak. Ezt a helyzetet oldja fel a konszolidált beszámoló olyanformán, hogy az egymással szorosan kapcsolatban álló cégek együttes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét mutatja be. Amíg az egyedi beszámoló egyetlen jogi személy helyzetét tükrözi, addig az összevont beszámoló egy vállalatcsoport együttes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét mutatja be.

A beszámolókészítés folyamata

A számviteli törvény szerinti összevont éves beszámoló készítése az anyavállalat kötelezettsége. Az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat a szavazatok többsége, az irányítás-ellenőrzés többsége, valamint szerződés alapján egyaránt.

Minősítés

Az anyavállalatnak a beszámolókészítés első fázisában minősíteni kell a leányvállalatokat, a közös vezetésű vállalkozásokat, a társult vállalkozásokat, valamint az egyéb részesedési viszonyban levő vállalkozásokat, s ennek eredményét közölniük kell az érintett vállalkozásokkal.

Információáramlás biztosítása

A konszolidált éves beszámoló összeállítása során is alapvető követelmény, hogy a számviteli törvényben meghatározott alapelveket maradéktalanul érvényre kell juttatni. Mivel ennek végrehajtása konszolidálásba bevont vállalatok közreműködését is igényli, a készítési folyamat munkafázisait, a bevont vállalatok közötti munkamegosztást, az információáramlás folyamatosságát szabályzatban foglalt előírásokkal kell biztosítani.

A konszolidációs körhöz tartozó vállalkozások számviteli rendszerét ehhez a számviteli politikához kell alakítani, a számlatükör megfelelő tagolásával. A szöveges számlarend előírásai szerint a bizonylatok feldolgozása egyszeri menetben szolgálja az éves beszámoló és a konszolidált éves beszámoló követelményeit. A munka elvégzéséhez szükséges a számítógépes háttér biztosítása, amely a számvitel zárt rendszerének megtartása mellett egyben alkalmas az adatok megbízható feldolgozására is.

Ahhoz, hogy a konszolidációba teljeskörűen bevont vállalkozások maradéktalanul eleget tudjanak tenni az anyavállalat felé fennálló adat- és információszolgáltatási kötelezettségüknek, a meglevő számviteli információs rendszerüket át kell alakítani. A számviteli információs rendszer konszolidációs többletinformációk szolgáltatására való alkalmassá tétele több módon is lehetséges a főkönyvi könyvelésben alkalmazott számlák további részletezésével, új analitikus nyilvántartások kialakításával, vagy a meglevő analitikák adattartalmának bővítésével, a könyvelési rendszertől független külön kigyűjtésével. Az éves zárlat során a konszolidált beszámolóhoz nyújtott adatszolgáltatás előkészítését, az ellenőrzéseket, a tagvállalatokkal lebonyolított minden gazdasági eseményt a folyószámla-egyeztetésből kiindulva el kell végezni.

Éves beszámolók előkészítése, értékelése

A vállalatcsoporton belül az évente ismétlődő előkészítő feladatok első lépéseként a konszolidációba bevont vállalkozások éves beszámolóit elő kell készíteni. A törvény szerint a konszolidálásba bevont vállalkozások éves beszámolóját egységesen kell értékelni. Ennek megfelelően a konszolidált éves beszámoló mérlegébe bekerülő eszközöket és forrásokat az anyavállalat éves beszámolójának mérlegében alakítható értékelési előírások szerint egységesen kell értékelni. Az egységes értékelésre való áttérésből adódó különbözetek eredményre gyakorolt hatását az adott, teljeskörűen bevont leányvállalat és közös vezetésű vállalkozás előkészítő eredménykimutatásában is szerepeltetni kell. A konszolidált éves beszámoló mérlegébe a leányvállalat és közös vezetésű vállalkozások előzőek szerint értékelt és az előkészítő mérlegében szereplő eszközeit és forrásait kell bevonni.

Hatályba léptetés

Hasonlóan az egyedi vállalkozások számviteli politikájához, a konszolidációs számviteli politikát is írásos formában kell elkészíteni, s a konszolidált éves beszámoló könyvvizsgálójával történt egyeztetést követően az anyavállalat legfelsőbb vezetőjével, illetőleg vezető testületével elfogadtatni és hatályba léptetni.

Közzététel, könyvvizsgálat

A konszolidált éves beszámoló kötelező közzétételét a számviteli törvény előírja, amelynek egyik feltételéül szabja a könyvvizsgálati kötelezettséget. Ha a könyvvizsgáló az ellenőrzés során nem állapít meg törvénysértést vagy szabálytalanságot, és a konszolidált éves beszámolóban foglaltakkal egyetért, akkor a konszolidált mérleget hitelesítő záradékkal látja el. Abban az esetben, ha a könyvvizsgáló azt állapítja meg, hogy a konszolidált éves beszámoló egészében vagy részben nem felel meg a törvényi előírásoknak és a valóságnak, akkor a hitelesítő záradék helyett elutasító, korlátozott, illetve függő záradékot ad. Ez esetben a hitelesítő záradék korlátozása vagy megtagadása okairól indoklást kell adni.

Az anyavállalat a könyvvizsgáló záradékkal ellátott, az anyavállalat közgyűlése vagy taggyűlése által elfogadott konszolidált éves beszámolót a tárgyévet követő év 180. napjáig köteles a cégbíróságnál letétbe helyezni. A letétbe helyezéssel egyidejűleg a konszolidált éves beszámoló egy hiteles másolati példányát közzététel céljából meg kell küldeni a Szolgálatnak is.

Mentesülés

Nem kötelező összevont éves beszámolót készíteni annak az ún. mentesíthető anyavállalatnak, amelynek az Unióban székhellyel rendelkező fölérendelt érdekeltségi kapcsolata, fölérendelt anyavállalata van, és vagy a 7. számú irányelv alapján, vagy az 1606/2002. számú EK rendelet alapján készít összevont beszámoló és üzleti jelentést, és abban a mentesíthető anyavállalat és annak leányvállalati éves adatait is konszolidálja.

Konszolidált üzleti jelentés

A konszolidált üzleti jelentés nem része a konszolidált éves beszámolónak, ennek ellenére összeállítása nélkülözhetetlen. Fontosságát a számviteli törvény előírásai is hangsúlyozzák, azonban az elsősorban az anyavállalat és konszolidálásba bevont vállalkozások tulajdonosai számára készül. Bemutatja a konszolidált vállalkozások együttes helyzetét és üzletmenetét úgy, hogy az a tényleges viszonyokról valós, egyben megbízható képet adjon, előrevetítve a konszolidált vállalkozások együttesének várható fejlődését. Ki kell benne térni a beszámoló fordulónap után ismertté vált fontos eseményekre, ezek várható hatására a konszolidált vállalatok egészére.

Önellenőrzés

A külső (APEH, társadalombiztosítás, magánnyugdíjpénztárak stb. által végzett ellenőrzések) és a belső (leltár, pénztárellenőrzés stb.) vizsgálat során feltárt eltéréseket fel kell dolgozni, az eredményekről bizonylatot kell készíteni.

Önellenőrzési jegyzőkönyv

A megállapítások belső bizonylata az egyes eseményekről készített önellenőrzési jegyzőkönyv. Az önellenőrzési jegyzőkönyveket időrendi sorrendben az önellenőrzési nyilvántartásba kell felvezetni. A beszámoló adatait érintő ellenőrzési megállapításokat könyvelni kell. A beszámolóval még le nem zárt évvel kapcsolatos megállapításokat az érintett év folyamatos könyvelésének keretében kell rögzíteni. Az előző éveket érintő feltárt hibákat és hatásaikat az aktuális év feltárás évének nyitott könyvelésében kell rögzíteni.

A számviteli törvény rendelkezései szerint az ellenőrzés által megállapított nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását a mérleg és az eredménykimutatás megfelelő tárgyévi adatai tartalmazzák. Például a tárgyévi anyagköltségtől az előző évi anyagköltséget érintő megállapítást nem kell elkülöníteni. De az önellenőrzési jegyzőkönyv alapján meg kell állapítani mindegyik érintett adónem esedékességének időszaka, éve szerinti helyes összegét, az önellenőrzési bevallást el kell készíteni.

Módosítási kötelezettség

A számviteli törvény akkor követeli meg az előző üzleti évre vonatkozó mérlegkészítés napjáig megismert és nem vitatott, meg nem fellebbezett, illetve a jogerőssé vált megállapítások miatti módosításokat - amelyeket a mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél az előző év adatai mellett kell bemutatni –, ha az ellenőrzés az előző üzleti év(ek) éves beszámolójában elkövetett jelentős összegű hibá(ka)t állapított meg.

Ismételt közzététel

A már közzétett éves beszámolót ismételten közzé kell tenni, ha a tárgyévben lefolytatott ellenőrzés a megbízható és valós képet lényesen befolyásoló hibát állapít meg. Az ismételt közzététel kötelezettsége mindig csak a tárgyévet közvetlenül megelőző üzleti évre vonatkozó, már közzétett éves beszámoló részbeni közzétételére és az azt érintő tételek bemutatására vonatkozik. Az "előző év" oszlopban a legutoljára közzétett beszámoló adatai szerepelnek, a "tárgyév" oszlopban pedig az önellenőrzéssel módosított adatok.

Nem jelentős összegű hibák nyilvántartása

A számviteli törvény tehát – mint az az előzőekből látható – nem követeli meg a nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatásainak elkülönített bemutatását a tárgyévi eredménykimutatásban. A nem jelentős összegű hibákat az érintetett eszköz- és forrásszámlákon, illetve eredményszámlákon úgy kell a folyamatos tárgyévi könyvvezetés keretében helyesbíteni, hogy azokat a mérleg-, illetve az eredménykimutatás tárgyévi adatai tartalmazzák. Az utólagos visszakereshetőség érdekében célszerű a tárgyévben megnyitott és vezetett főkönyvi számlák alábontásával új könyvviteli számlákat nyitni a szükséges helyesbítések végrehajtására. Esetleg analitikus nyilvántartással is megoldható a megállapított összegek gyűjtése, a "jelentős", illetve "lényeges" értékhatárok éves összegének megállapítása érdekében. Az új számlák azért is célszerűek, mert azok megnyitásakor még nem lehet tudni, hogy a hibahatás éves szinten nem jelentős hiba lesz-e, de indokolt azért is, mert e tételek az éves eredményelszámolás során adóalap-korrekciós tételek lesznek, figyelembevételüktől nem lehet eltekinteni.

Elkülönítés

Elkülönítési kötelezettséget nem ír elő a számviteli törvény a nem jelentős összegű hibák vonatkozásában, nem kell azokat a ráfordítások között, például "előző éveket érintő megállapítások" megnevezésű főkönyvi számlákon vezetni. A hiba megállapítását és a konkrét helyesbítési tételek meghatározását mindig az ellenőrzött üzleti évben hatályos jogszabályok és belső szabályzatok figyelembevételével kell végrehajtani.

Hibahatárok

Értelemszerűen mindegyik vállalkozásnál más a jelentős, illetve a nem jelentős hiba közötti határ, ezért a mértéket a számviteli politikában rögzíteni kell. A számviteli törvény maximalizálja ezt a hibatartárt, mégpedig a mérlegfőösszeg 2 százalékában, illetve, ha az összeg meghaladja az 500 millió forintot, akkor maximum 500 millió forint lehet a még nem lényegesnek minősíthető hiba. A lényeges hiba az, amely eredményeként a saját tőke összegének változása meghaladja a 20 százalékot.

Könyvelési feladatok

A jelentős és a lényeges megállapítások esetén az ellenőrzés által érintett évek évszámával jelölt mérleg szerinti eredmény számlákon kell a megállapítások hatását könyvelni. Az év végén szereplő összegeket – azaz a jelentős és lényeges összegű hibák elkülönítetten kimutatott, eredményre gyakorolt hatásának összegét – a tárgyévi eredménytartalékot csökkentő, illetve növelő tételként kell elszámolni. Az önellenőrzéssel érintett évek mérleg szerinti eredmény számláin az üzleti év során feltárt jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását tartalmazó egyenleget az év végi zárlati munkák keretében kell átvezetni az eredménytartalék számlára. Így az éves beszámoló mérlegének harmadik oszlopában az eredménytartalék, középső oszlopában pedig a mérleg szerinti eredmény tartalmazza majd a tárgyévi ellenőrzések során feltárt jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatásának összegét. Ez az összeg természetesen az egymással ellentétes változások egyenlegét jelenti.

Év végi adózási teendők

Társasági adó

Adóelőleg-fizetés, feltöltési kötelezettség

Az adóelőleget az éves adóbevallással együtt készített adóelőleg-bevallás alapján kell fizetni. A vállalkozás a gazdálkodási körülmények változása miatt, számítása alapján kérheti az adóelőleg mérséklését az adóhatóságtól. Amennyiben az utólag megállapított tényleges adókötelezettség alapján magasabb összegű adóelőleget kellett volna fizetni, mint a kérelemben leírtak szerint, úgy a különbözetet 20 százalékos mulasztási bírsággal szankcionálja az adóhivatal.

A vállalkozások év végi teendői között szerepel az adófeltöltési kötelezettség teljesítése, vagyis az adóévre fizetett társasági adó előlegét és az önkormányzati adóhatósághoz tartozó iparűzési adó előlegét a várható éves fizetendő adó összegére december 20-áig, illetve a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében az adóév (üzleti év) utolsó hónapjának 20. napjáig az érintetteknek ki kell egészíteni.

A feltöltési kötelezettség teljesítése feltételezi, hogy az érintett adózónak az adóévre van társaságiadóelőleg-bevallási kötelezettsége. A feltöltési kötelezettség már 2006-ban is vonatkozik a későbbiekben ismertetett elvárt jövedelem adójára és társasági különadóra is.

A kötelezettség összegszerűségének megállapítása

A feltöltési kötelezettséget előíró jogszabályok a társasági adó és az iparűzési adó esetében is feltételezik, hogy a vállalkozások a tárgyév december 20-áig rendelkeznek olyan információkkal, amelyek a tárgyévet követő év május 31-ei bevallásuk végszámait legalább 90 százalékos közelítéssel meg tudják jósolni. Ahhoz, hogy ezt a megközelítően pontos adatot ismerjék a vállalkozások, úgynevezett előévzárást kell elvégezniük. December 20-áig legfeljebb a novemberi zárlattal végezhetnek. A maradék egy hónap eredményét különféle becslésekkel, számításokkal tudják csak megközelíteni.

A feltöltésre kötelezetteknek tehát az adóévi várható fizetendő társasági adó összegét kell megbecsülni minden olyan tényezőre tekintettel, amelyek ezt befolyásolják. Első lépésként a ténylegesen elért és a még várható, adóévet érintő bevételek és az adóévre vonatkozó költségek, ráfordítások alapján az adózás előtti eredményből kell kiindulni. Ezt követően az adózás előtti eredményt módosító jogcímeket indokolt áttekinteni, amelyek végül is meghatározzák az adóalapot és a várható adó összegét. Továbblépve, hogy az adóalap utáni számított társasági adó összegéből a várható fizetendő adó összege becsülhető legyen, figyelembe kell venni az érintetteknek az esetleges adókedvezményeket és a külföldön jövedelmet szerzők közül a külföldön megfizetett társasági adó összegét akkor, ha az érintett országgal nincs nemzetközi szerződésünk a kettős adóztatás elkerüléséről, vagy ha van egyezmény, az adó beszámításáról rendelkezik.

Mulasztási bírság

Az adóhatóság mulasztási bírsággal szankcionálja, ha az adózó a feltöltés esedékességéig az adóévi várható összegét – figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is – nem fizette meg legalább 90 százalékos mértékben. Ilyen esetben a befizetett előleg és az adó 90 százalékának különbözete után az adózó 20 százalékig terjedő mulasztási bírságot fizet. Ezt a május 31-ei adóbevallásokban közölt adófizetési kötelezettség alapján állapítják meg az adóhivatalok. A megállapítás során vizsgálják az éves adófizetési kötelezettséget, veszik annak 90 százalékát, összehasonlítják a december 20-án az adózó folyószámláján szerepelő egyenleggel, és innentől kezdve fellebbezésnek csak alapos indok esetén van helye. Esély a fellebbezés kedvező elbírálására csak akkor van, ha a vállalkozás olyan mentséget tud felhozni, amely tőle függetlenül, előre nem látható módon emelte meg a fizetendő adója alapját.

Adófizetés, visszaigénylés

Az adózó a társasági, iparűzési adót a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét követő év május 31-éig fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza túlfizetés esetén.

Adómérték, kedvezményes adómérték alkalmazásának feltételei

A 2006. július 1-je előtti előírások a pozitív adóalappal rendelkező vállalkozók számára írtak elő adófizetési kötelezettséget. Az adó mértéke 16 százalék. 2006. évtől az adóalap 5 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalék az adó. A 10 százalékos adómérték alkalmazásának feltétele, hogy az adózó nem vesz igénybe társaságiadó-kedvezményt. További feltétel, hogy a kedvezményes kulcs alkalmazása adóévében a foglalkoztatottak átlagos állománya legalább egy fő. Feltétel még, hogy az adózó által az adóévben bevallott nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék összege legalább annyi, amennyit az adóév első napján érvényes minimálbér másfélszeresének évesített összege és a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma szorzata után be kellett volna vallania.

"De minimis" támogatás

A kedvezményes 10 százalékos kulcs alkalmazása miatt kieső adó összege "de minimis" támogatásnak minősül. Tehát legfeljebb 5 millió forint 6 százalékát figyelembe kell venni a csekély összegű támogatások számbavételénél. Ez csökkenti a 100 ezer eurónak megfelelő forintösszeget, amit három év alatt de minimis támogatás jogcímen érvényesíteni lehet.

4 százalékos adómérték megszűnése

A külföldön tevékenységet végző jogállás 2006-tól megszűnt, ezért a 4 százalékos adómértéket is törölték.

A számviteli törvény alapján meghatározott adózás előtti eredményt eltérítik a Tao-törvény módosító, növelő és csökkentő tételei. Az így meghatározott adóalapból kiszámított adót adókedvezmények módosítják.

Adózás előtti eredményt csökkentő tételek

Veszteségelhatárolás

Ha az adóalap negatív, akkor előző évi veszteségcsökkentésként nem vehető számításba, vagyis a negatív adóalap az előző évi veszteség kigazdálkodásával nem növelhető. Az elhatárolt veszteség a negatív adóalapnak az a része, amellyel a társasági adó alanya a törvény adta lehetőséggel élve a következő évek nyereségét csökkenti az adóalap megállapításakor.

Jelentősen megváltozott a veszteségelhatárolásra vonatkozó előírás. A társaságiadó-törvény – 2004. év előtt – általános ötéves elhatárolásra adott lehetőséget. 2004-től megszűnt a veszteségelhatárolás ötéves időkorlátja. A 2004. adóév előtt keletkezett veszteségelhatárolás szabályának lényege, hogy a társasági adó általánosan ötéves elhatárolásra biztosított lehetőséget. A veszteség évenkénti elszámolásának összegét a vállalkozás maga határozta meg, így az öt éven belüli egyenetlen részletben való kigazdálkodás mellett is dönthetett.

Céltartalék

A céltartalék képzésének lehetősége a számviteli törvény óvatosságelvét érvényesítő előírásán alapul, és arra szolgál, hogy a vállalkozás a jövőben várható kötelezettségeit és várható jelentős és ismétlődő költségeit ne mutassa ki a vállalkozás jövedelmeként, azt már akkor figyelembe vegye, mikor az tudomására jut. Az adóévben képzett céltartalék összegét a kettős könyvvitelt vezető adózó változatlanul ráfordításként számolja el, és a céltartalékot bevételként történő elszámolással, a képzés alapjául szolgáló költség, ráfordítás tényleges felmerülésekor szünteti meg.

A társasági adó továbbra is azt a szabályozási elvet követi, hogy a költségeket, a ráfordításokat csak tényleges felmerülésükkor lehet az adóalapnál érvényesíteni, az adóévben képzett céltartalék összegével növelni, míg az adóévben felhasznált (bevételként elszámolt) céltartalék összegével csökkenteni kell az adózás előtti eredményt.

Fejlesztési tartalék

A fejlesztési tartalék adómentes forrást biztosít a későbbi beruházások finanszírozásához. Lényegében gyorsított amortizációnak nevezhető. Az adózás előtti eredmény 25 százalékáig terjedhet a fejlesztési tartalék aránya, de nem haladhatja meg adóévenként az 500 millió forintot. A fejlesztés időbeli követelménye kitolódott, az adózónak legkésőbb a lekötés utáni negyedik adóév végéig kell beruházásra felhasználnia az ilyen formában lekötött tartalékot.

Az adózó bármikor feloldhatja a hivatkozott tartalékot, ha azonban ez nem jár adóévi beruházással, akkor a feloldás pótlólagos adófizetési kötelezettséget eredményez. Ha az adózó a negyedik adóév végéig nem végez beruházást a fejlesztési tartalék összegének megfelelően, akkor késedelmi pótlékkal növelten kell a hiányzó beruházásra, fejlesztési tartalékra jutó társasági adót utólag megfizetni.

Ha fejlesztési tartalékból megvalósul a beruházás, akkor a törvény kizárja a kétszeres elszámolást azzal, hogy adózási szempontból már nem számolható el értékcsökkenés az üzembe helyezés után a fejlesztési tartalék összegével egyezően. Természetesen, ha a beruházás forrása csak részben a fejlesztési tartalék, akkor a különbözet után lehet az adóalapot csökkenteni értékcsökkenés címen. Összegét az eredeti bekerülési érték és az adótörvény szerinti leírási kulcs alapján kell számítani.

Értékcsökkenési leírás, terven felüli értékcsökkenés

Értékcsökkenési leírás a beruházások révén létrehozott tárgyi eszközök előállítási, beszerzési értékének és az immateriális dologként nyilvántartott befektetések értékének a használati időszak alatti elszámolása költségként. Célja, hogy a befektetés folyamatosan megtérüljön és a pótláshoz a forrás rendelkezésre álljon. A beruházási kiadások és az immateriális dologként nyilvántartott befektetések ugyanis felmerülésükkor nem számolhatók el a költségek között, mert a vállalkozási tevékenységet nem egy évig szolgálják. Az amortizáció egyben adópolitikai kérdés is, hiszen az elszámolható amortizáció kihat a nyereség színvonalára és ezen keresztül az adó összegére.

A gyakorlatban megkülönböztetjük a számviteli törvény alapján a tényleges használati idő alatt elszámolt értékcsökkenést, valamint az adópolitika preferenciái és díszpreferenciái által a társasági adóról szóló törvény (Tao-tv.) szerint elszámolható értékcsökkenést.

Az Szvt. alapján a vállalkozás sajátosságaihoz igazodva az elszámolt amortizáció biztosítja, hogy a befektetett eszközök költségét az általa elért eredményekhez a használati idő vagy teljesítmény arányai szerint rendeljük hozzá.

A Tao-tv. alapján elszámolható amortizáció általában eltéríti a számviteli törvény szerinti arányos értékcsökkenési elszámolást. Módszere szerint a számviteli törvény alapján elszámolt amortizációs költségekkel megemeli az adózás előtti eredményt, míg a Tao-tv. által elfogadott leírási kulcsok alapján pedig megengedi az adóalap csökkentését. Az értékcsökkenést a használati idő napjaira kell kiszámítani.

Az ún. terven felüli értékcsökkenés a társasági adózásban csak akkor elismert – a vagyoni értékű jog után –, ha e jog szerződésmódosítás folyamán már korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető, illetve a befejezett kísérleti fejlesztésnél abban az esetben, ha a tevékenységet korlátozzák, vagy megszüntetik, vagy az eredménytelen lesz. Általános elvként le lehet vonni a terven felüli értékcsökkenést a szellemi termékeknél és a tárgyi eszköznél is, ha az eszköz megrongálódása elháríthatatlan külső ok miatt következik be, valamint az olyan eszközöknél, amelyekre a számvitel és adózás szerint nem lehet elszámolni terv szerint értékcsökkenést.

Bevételként elszámolt kapott osztalék

A bevételként elszámolt kapott osztalék az azonos jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülése érdekében csökkenti az adóalapot. Az osztalék adózási kezelése igazodik a számviteli elszámoláshoz. A társasági adóban a kapott (járó) osztalék és részesedés címén az adóévben elszámolt bevétellel az adózás előtti eredményt csökkenteni lehet. Ez a lehetőség nem illeti meg az adóalanyt akkor, ha ellenőrzött külföldi társaságtól kapja az ilyen jogcímű bevételt.

Szakmunkásképzés kedvezménye

A szakmunkástanuló-képzés folyamatának gyorsítását az állam is támogatja. Ennek keretében az adótörvény lehetővé teszi, hogy a vállalkozás az adó alapját csökkentse, ha bekapcsolódik az iskolai rendszer szakmunkásképzésbe, annak is a gyakorlati képzésébe. A levonható összeg mértéke az oktatási intézménnyel, vagy közvetlenül a tanulóval kötött meghatározott időtartamú szerződés alapján határozható meg. Ennek megfelelően havonként és foglalkoztatott tanulóként minden megkezdett hónapban az adóalap-kedvezmény

– az adóév első napján érvényes minimálbér 24 százalékának megfelelő összege, a kedvezmény tanulószerződés esetén jár;

– ha az adózó a képzést az iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi, a kedvezmény mértéke a minimálbér 12 százaléka.

Munkanélküliek foglalkoztatása

Munkanélküli foglalkoztatása is adóalap-csökkentésre ad lehetőséget abban az esetben, ha a vállalkozás volt munkanélkülit foglalkoztat. Az adóalapot a foglalkoztatott munkanélküli keresete alapján befizetett (nem csak elszámolt) társadalombiztosítási járulékkal lehet csökkenteni 12 hónapon át a költség elszámolásán túl.

Műalkotások vásárlása

A műalkotások vásárlásának segítése céljából – a képzőművészet közvetett támogatásaként – csökkenthető az adóalap a művészeti értékűnek minősített alkotás beszerzésére fordított összeggel, legfeljebb azonban az adóévi beruházások értékének egy százalékáig. Választható az is, hogy a kortárs képző- és iparművészeti alkotás esetén a beszerzési értéknek adóévenként 20 százaléka öt adóévben, a beszerzés évében és az azt követő négy adóévben csökkenti az adózás előtti eredményt.

Bevételként elszámolt, visszakapott, jóváírt bírság, büntetés, egyéb jogkövetkezmény

A vállalkozásoknál előfordul, hogy a bírságot, késedelmi pótlékot, mulasztási bírságot, az adózás rendjéről és a társadalombiztosításról szóló törvényekben előírt jogkövetkezményeket az adóhatóság vagy az egészségbiztosítási, illetve nyugdíj-biztosítási pénztár a későbbiekben részben vagy egészben elengedi. A kétszeres adózás elkerülését biztosítja a törvény rendelkezése, amely megengedi az adóalap csökkentését a számviteli törvény rendelkezése szerint bevételként elszámolt, visszakapott, jóváírt bírsággal, büntetéssel, egyéb jogkövetkezmények alóli mentesítéssel. A korrekciós tétel elszámolásának feltétele, hogy az adózó korábban adóalap-növelő tételként számolta el a bírságot, büntetést, illetve egyéb jogkövetkezmény pénzbeli szankcióját.

Kutatás, kísérleti fejlesztés

A kutatás és kísérleti fejlesztés ösztönzésére 2004-től az egyetemek és a vállalkozások együttműködését segíti elő az az adóalap-csökkentő kedvezmény, amelyet a felsőoktatási intézmény vagy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által alapított kutatóintézete kezelésében levő területen K+F tevékenységet végző vállalkozások vehetnek igénybe. Ettől az évtől a K+F közvetlen költség háromszorosával csökkentheti az adóalapot a felsőoktatási intézmény, valamint az MTA által alapított kutatóintézet kezelésében levő területen működő, és ott alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést végző adózó. Az e szerint igénybe vett kedvezmény összege nem lehet több adóévenként 50 millió forintnál. Az adóalap-kedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában csekély összegű támogatásnak minősül. Csekély összegű a támogatás, ha mértéke jelenértéken nem haladja meg – egymást követő három évet összesítve – a 100 ezer eurónak megfelelő forintösszeget. A K+F adóalap-csökkentéssel nem élhetnek a tevékenységük alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatban vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózók.

Adomány

Az adomány formájában juttatott támogatással történő eredménycsökkentés feltételei a következők:

– tevékenységi és támogatási feltétel: azaz az adakozás célja a közhasznú tevékenység és a kiemelkedően közhasznú besorolást megalapozó közfeladat legyen;

– tartalmi feltétel: a jogügylet vonatkozó dokumentumai, körülménye, valós tartalma alapján az adakozás szolgálja a közhasznúságot;

– összeférhetetlenségi feltétel: az adakozás ne jelentsen előnyt az adományozónak, vezető tisztségviselőknek;

– igazolási feltétel: az adóalap levonásához igazolást kell adni, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, az adomány összegét, a támogatott célt, a közhasznúsági kategóriát. Az immateriális jószág, tárgyi eszköz átadásával megvalósuló támogatás esetén a kedvezményezett által kiállított igazolásban az eszköz könyv szerinti értékét kell feltüntetni.

Lényeges, hogy közhasznú szervezetnek nem minősülő alapítvány, közalapítvány részére adott támogatással nem lehet az adózás előtti eredményt csökkenteni.

Megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása

A megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása esetén adóalap-kedvezmény akkor érvényesíthető, ha a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma az adóévben nem haladja meg a 20 főt. Így az adóalapot csökkenti a megváltozott munkaképességű dolgozónak kifizetett munkabér, de legfeljebb az érvényes minimálbér összege.

Kis- és középvállalkozások adóalap-kedvezménye

A kis- és középvállalkozások adóalap-kedvezménye 2001-től hatályos – adóalap-csökkentés formájában.

Kisvállalkozásnak minősül az olyan vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott létszám 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 10 millió euró, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió euró. Mikrovállalkozásnak minősül az olyan vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatott létszáma 10 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétele legfeljebb 2 millió euró, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió euró. Középvállalkozásnak számít az olyan vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatott létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió euró, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió euró. Tekintettel arra, hogy az adóév utolsó napján még csak az előző adóévi beszámoló áll rendelkezésre, így az abban foglalt adatok a mérvadóak. Kapcsolódó vagy partnervállalkozások esetén e vállalatok adatait együttesen kell számításba venni. Vagy a konszolidált beszámoló adatait kell venni, vagy ha ilyen nincs, akkor össze kell adni a különböző vállalkozások beszámolóiban szereplő adatokat. A kapcsolódó vállalkozások teljes adatát, a partnervállalkozás adatait pedig a részesedéssel, illetve a szavazati joggal arányosan (a kettő közül a nagyobbal) kell figyelembe venni. Ha az összevont adatok meghaladják az előírt mértéket, akkor a vállalkozás, a kapcsolódó vállalkozás, illetve a partnervállalkozások egyike sem minősülhet kis- és középvállalkozásnak.

Az is feltétel a kedvezmény érvényesítése szempontjából, hogy az adóév egészében az adóalany valamennyi tulajdonosa kizárólag magánszemély legyen. A módosítás alapján a tulajdonosok között az MRP-szervezet is ugyanúgy kezelendő, mintha magánszemély tulajdonos lenne, tehát ez sem zárja ki a kedvezményt.

Harmadrészt meg kell felelni a beruházási feltételnek. A kedvezmény a korábban még használatba vett ingatlan, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke. Kedvezmény csak a saját vállalkozásban megvalósított (új) beruházás és az újonnan vett tárgyi eszközök után jár. Módosítás alapján a preferencia kiterjed az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítására, bővítésére, rendeltetésváltozásra, átalakításra is, feltéve, hogy az ingatlan nem üzemkörön kívüli. A kedvezmény az új szellemi termék állományba vételekor is igénybe vehető, annak bekerülési értéke után. A vállalkozási tevékenységgel közvetlen összegfüggésben nem levő ingatlanra ugyanakkor nem vonatkozik az adóalap csökkenthetősége. Végül a besorolásnál szempont, hogy az ingatlan a tevékenység folytatásához közvetlenül kapcsolódjék, ahhoz rendszeresen használják, és hogy e nélkül a tevékenység a szokásos módon nem lenne folytatható.

A kedvezményezett beruházás összege nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, de nem lehet több 30 millió forintnál sem. Az Unió támogatási kategóriái szerint a kis- és középvállalkozások által az adóalap-csökkentés 16 százalékának megfelelő összeg az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alapján úgynevezett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. Így három egymást követő évben az e jogcímen igénybe vehető támogatás együttes értéke nem lehet több 100 ezer eurónál. 2007-től a kis- és középvállalkozás választhat, hogy az adóalapból levont összeg támogatástartalmát csekély összegű támogatásnak tekinti, vagy a csoportmentességi rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként veszi azt igénybe.

Helyi iparűzésiadó-kedvezmény

Helyi iparűzésiadó-kedvezmény alapján a vállalkozó az adózás előtti eredményét 2006-ban csökkentheti a helyi iparűzési adó alapján adóévi ráfordításként elszámolt összeg 100 százalékával. Ez azonban legfeljebb az adózás előtti nyereség összegéig terjedhet. Tehát csak akkor csökkentheti az adózó az adózás előtti eredményét, ha az adóévi adózás előtti eredménye egyébként nyeresége lenne. Ezenkívül feltétel, hogy az adóév végén ne legyen köztartozása, 2005-től állami és önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása.

Az adózás előtti eredményt növelő tételek

Kedvezmények, költségek

A kis- és középvállalkozások által igénybe vett adóalap-kedvezmény szankciója a növelő tételek között található. Ugyancsak tárgyaltuk a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott kamatok adóalap-kedvezményének "másik" oldalát is. A behajthatatlan követelések közül az adóalap-csökkentésnél figyelembe nem vehető tételek is növelik az adóalapot. A társasági adó az adóalapnál a rendelkezései alapján elszámolható értékcsökkenési leírás összegét ismeri el. Emiatt növelni kell az adóalapot azzal az összeggel, amelyet az adózó a számviteli törvény rendelkezése szerint költségként elszámol.

Az adóalap meghatározásánál általános alapelv, hogy levonásként olyan költségek, ráfordítások érvényesíthetők, amelyek a vállalkozási tevékenység érdekében merültek fel. Ennek érvényesítéseként meg kell növelni az adóalapot azoknak a költségeknek az arányos részével, amelyek nem a vállalkozási tevékenységhez merültek fel.

Jogerősen megállapított bírságok, pótlékok

A jogerős határozattal megállapított adóhiányt, a bírságot, a szankciót a számvitelben ráfordításként, vagyis az eredmény terhére lehet elszámolni. Ezáltal csökkenne a szankciónak a szabálytalanság elkerülését, a törvény betartását célzó hatása. Ezért a jogerős bírságokkal és törvénybeli szankciók (pótlékok) összegével a társasági adó alapját meg kell emelni. E kötelezettség alól azonban kivételt jelent az önellenőrzési pótlék.

Ellenérték nélkül adott juttatások

Az adótörvény a különböző formában, ellenérték nélkül adott juttatások révén a támogatott adózónál megjelenő jövedelmet a juttatást nyújtónál adóztatja. A nyereségátcsoportosítás elkerülése érdekében az eredeti állapotot adóalap-korrekciókkal állítja helyre, azaz az átadónál megnövelteti az eredményt, az átvevőnél pedig csökkenteti.

Térítés nélküli juttatásnak minősül

– a visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz könyv szerinti értéke,

– a térítés nélkül adott eszköz könyv szerinti értéke és az átvevő által meg nem térített áfa,

– az átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összeg, valamint

– az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke.

Jogszabályon alapuló juttatásnak minősül a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet és önkormányzati jogszabály alapján nyújtott támogatás akkor is, ha ahhoz pályázat alapján jut hozzá az adózó. A törvény jogszabály alapján nyújtott juttatásnak minősíti a közmű térítés nélküli átadását akkor, ha az üzemeltetésre történő átadást jelent.

Az elvárt jövedelem adója

A társasági és osztalékadóról szóló törvény 2006-os évközi módosításával megváltozott az adókötelezettség alapja is. Korábban az elért eredmény volt az adóztatás alapja, a módosítással az elvárt jövedelem (vagy a gazdasági tevékenység folytatása) is az adóztatás alapjául szolgál. Ez alapján egy minimális nagyságú elvárt jövedelmet adóalapnak minősít a Tao-tv.

Adóalap

Az adóalap az adóévi összes bevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a külföldi telephely bevételével.

Mentesülés az adóalap-megállapítás alól

Nem kell elvárt jövedelem alapján adóalapot megállapítania

– az alapítványnak,

– a közalapítványnak,

– a társadalmi szervezetnek,

– a köztestületnek,

– az egyháznak,

– a lakásszövetkezetnek,

– a közhasznú társaságnak,

– a vízitársulatnak,

– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak,

– az MRP-szervezetnek,

– a szociális szövetkezetnek,

– az iskolaszövetkezetnek,

– a közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaságnak, továbbá

– a felsőoktatási intézménynek.

Mentesség az adókötelezettség alól

Nem vonatkozik az adókötelezettség a jogelőd nélkül alakult adózónak az előtársasági és az azt követő adóévi adókötelezettségére. Nincs adókötelezettség akkor sem, ha az adózó jövedelme piacvesztés miatt marad el az "elvárt" mértéktől. A piacvesztést akkor lehet vélelmezni, ha az adózó árbevétele nem éri el a megelőző évi árbevétel 75 százalékát. Akkor sem kell elvárt adót fizetni, ha az adóévben az adózót elemi kár érte.

Adómérték

Az elvárt jövedelem (az ELÁBÉ-val és a külföldi telephely bevételével csökkentett összes bevétel) mint adóalap után 2 százalék adót kell megfizetni.

Elvárt adó és veszteségelhatárolás

Az elvárt adó látszólag kiiktatja a Tao-tv. veszteségelhatárolásának intézményét. Ez azonban csak látszólagos. Figyelembe kell venni, hogy az elhatárolt veszteség felhasználását csak olyan összegig érdemes alkalmazni, hogy a társaságiadó-alap nagyobb vagy egyenlő legyen, mint az elvárt adó alapjának 2 százaléka.

Könyvelési szabályok

Az adó könyvelése azonos a társasági adó könyvelésével.

Társas vállalkozásokat terhelő különadó

Adóalanyok

A társas vállalkozásokat terhelő különadót a társaságiadó-alanyoknak kell fizetni. A külföldi vállalkozónak is keletkezik adókötelezettsége a belföldi telephelye útján végzett tevékenysége alapján. A naptári évtől eltérő üzleti évet alkalmazó társas vállalkozás az adóévének az első napján érvényes előírások szerint köteles megállapítani a különadót.

Mentesség

A különadót nem kell megfizetni az alábbiaknak:

– MRP-szervezetnek,

– közhasznú társaságnak, a vízitársulatnak,

– alapítványnak, közalapítványnak, társadalmi szervezetnek, köztestületnek, az egyháznak,

– a szociális szövetkezetnek, az iskolai szövetkezetnek,

– a felsőoktatási intézménynek és a diákotthonnak, továbbá

– az előtársaságnak.

Adóalap

A különadó alapja a társaságiadó-törvény szerint megállapított adózás előtti eredmény, korrigálva a különadó alapját növelő és csökkentő tételekkel.

Adóalap-növelő tételek

A különadó alapját növeli

– a jövedelemre tekintettel külföldön megfizetett (fizetendő), ráfordításként elszámolt adó;

– az eredmény terhére elszámolt, visszafizetési kötelezettség nélkül nyújtott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, továbbá

– az átvállalt kötelezettség, a térítésmentesen nyújtott szolgáltatás.

Adóalap-csökkentő tételek

A különadó alapját csökkenti

– a kapott (járó) osztalék (kivéve az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalékot);

– az eredmény javára elszámolt, visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, véglegesen átvett pénzeszköz, a térítés nélkül átvett eszköz könyv szerinti értéke, a más által ellenérték nélkül átvállalt tartozás, a térítésmentesen kapott szolgáltatás, azzal, hogy a támogatásokat, juttatásokat, térítés nélkül átvett-átadott eszközök értékét a juttatótól függetlenül figyelembe kell venni, továbbá

– a kutatás-fejlesztésre fordított adóévi ráfordítás.

Adómérték

A társas vállalkozásokat érintő különadó mértéke az adóalap 4 százaléka.

Elszámolási, könyvelési szabályok

A különadó nem számolható el az eredmény terhére. Könyvelése azonos a társasági adó könyvelésével.

Adóelőleg

A különadóra 2007-től adóelőleget kell fizetni. Negyedévente, csúsztatott adóév esetén háromhavonta, a követő hónap 20. napjáig – bevallás alapján – előleget kell fizetni. A 2006-os adóévi kötelezettséget évesíteni kell, és a következő adóév működési napjaival meg kell szorozni, az adóelőleg bevallásához. A különadót az éves várható összegre fel kell tölteni az adóév utolsó hónapjának 20-áig. Amennyiben a feltöltés nem éri el a fizetendő adó 90 százalékát, a különbözetre az adóhivatal – a társasági adónál már ismertetettekkel azonosan – mulasztási bírságot vet ki.

Adómegállapítás, adófizetés

A különadót az adóévet követő 150 napig kell megállapítani és megfizetni.

Evaváltozás

Az Eva-tv. értelmében az adóalany az adóév első három negyedévére, a negyedévet követő hónap 12. napjáig adóelőleget fizet. Az adóelőleg összege az adóelőleg alapja után az adó mértéke szerint meghatározott eva.

2006. október 1-jétől hatályos az Eva-tv.-nek az a rendelkezése, miszerint az adóalanynak az adóelőleget – hasonlóan a társasági és az iparűzési adóban már megismert kötelezettséghez – december 20. napjáig az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie.

Az eva, illetve az adóelőleg megfizetésének időpontja az a nap, amelyen az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte.

Szankció

Eva esetében is alkalmazandó az adózás rendjéről szóló törvénynek az a rendelkezése, hogy amennyiben az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét – figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is – nem fizette meg legalább 90 százalékos mértékben, úgy a befizetett előleg és az adó 90 százalékának különbözete után 20 százalékig terjedő mulasztási bírságot fizet.

Helyi iparűzési adó

Iparűzési adót az állandó jelleggel folytatott tevékenység után kell fizetni, ott, ahol a székhely, illetve a telephely található. A bevallást is a székhely, illetve a telephely szerinti önkormányzathoz kell benyújtani. (Székhely a cégbejegyzésben feltüntetett hely, vagy ha ilyen nincs, vagy több ilyen hely van, akkor a központi ügyvezetés helye, külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén pedig a fióktelep helyeként megjelölt hely. Telephelynek minősül az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat.)

Adóalap-megosztás

A gyakorlatban előfordulhat, hogy a vállalkozás a székhelyeként megjelölt helyen már nem folytat bevételszerző tevékenységet. Ez azonban nem mentesíti a bevallás benyújtásának kötelezettsége alól, azonban meg kell osztani az iparűzési adó alapját a bevétel aránya szerint. Abban az esetben, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját a tevékenységre leginkább jellemző módon kell megosztani.

Az adóalap-megosztás módszere

A helyi adókról szóló törvény meghatározza az adóalap megosztásának módszerét. A személyi jellegű ráfordítások arányában, az eszközérték arányában, illetve a kettő kombinációja alapján lehet az adóalapot megosztani a települések között. Ezek közül kell kiválasztani a tevékenységre legjellemzőbbet.

Mindegyik adózással érintett településhez be kell nyújtani az adóbevallást, és az adóév december 20-áig teljesíteni kell az adókötelezettséget.

Felkészülés az eredményből részesedésre

Az osztalék fizetésének szabályai

A tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket osztalék, árfolyamnyereség elérése, részesedés megszerzése céljából vagy befolyásolási, ellenőrzési szempontból szereznek meg a gazdálkodók. A vállalkozások tulajdonosainak és vezetésének a célja az érték, az eredmény növelése. A tulajdoni részesedést jelentő befektetések végső célja a befektetéssel elérhető minél magasabb hozamának realizálása. A tulajdoni részesedések által legközvetlenebbül megszerezhető hozam a befektetés tárgyát képező vállalkozásban szerzett részesedés árfolyamnyereséggel történő értékesítése. Ugyancsak a befektetett vállalkozás eredményességén keresztül realizálódik a megtermelt eredményből történő tulajdonosi részesedés, az osztalék.

A tulajdonosok, befektetők a társaságba befektetett pénzük után jogosultak arra, hogy a hozzájárulásuk alapján a vállalkozás eredményéből osztalék formájában részesedjenek. A vállalkozások tőkéjének védelmét, fenntartását, továbbá a hitelezők érdekeinek védelmét szolgálja az a szabály, hogy csak hiteles, megbízható információk birtokában, azaz a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egy időben lehetséges az osztalék jóváhagyása, fizetése, és csak akkor, ha arra a jegyzett tőkén felüli szabad saját tőke fedezetet nyújt.

Osztalék a társasági törvényben

Az osztalék fizetését több gazdasági tárgyú jogszabály érinti. A gazdasági társaságokról szóló, nagyrészt 2006. július 1-jétől hatályos 2006. évi IV. törvény (Gt.) a társaság saját tőkéjéből a tagok javára történő kifizetést szabályozza.

Feltételek

Az osztalékfizetés feltételei között szerepel az, hogy osztalékot, osztalékelőleget csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén lehet fizetni. A Gt. lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben a tulajdonosok előírhassák, hogy az ügyvezető nyilatkozzon arról, hogy az osztalék kifizetése a társaság fizetőképességét, a hitelezők érdekeit nem veszélyezteti.

Az osztalékról (osztalékfizetésről) az üzleti év beszámolóját elfogadó taggyűlésen lehet dönteni.

Az új Gt. szerint osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatás formájában is teljesíthető.

Jogosultság évközi tulajdonosváltás esetén

A korábbi Gt. (1997. évi CXLIV. törvény) nem rendezte maradéktalanul azt az esetet, hogy ki jogosult az osztalékra abban az esetben, ha a tulajdoni részesedés tulajdonosa a gazdasági évet követően, a mérlegelfogadó közgyűlésig változik. Hasonló a helyzet a gazdasági éven belüli tulajdonosváltásnál is. Felmerült, hogy a tulajdoni részesedés birtoklásáig megtermelt eredmény az előző tulajdonost illetheti. Az új Gt. szabályozását megelőzően az volt a helyes eljárás, ha a részesedés megszerzéséről kiállított okiratban, szerződésben rendelkeznek erről. Ennek hiányában a nem tulajdoni részesedést jelentő értékpapírok értékesítésénél folytatott gyakorlatot lehetett mintának tekinteni. Az értékpapír-adásvétel esetén az új tulajdonos hozammal vásárolta az értékpapírt, tehát megfizette az adásvétel napjáig az értékpapír hozamát a régi tulajdonosnak. Ugyanez volt a helyzet a tulajdoni részesedést jelentő értékpapírok esetében is. A részesedés vételi ára tartalmazta a tulajdonosváltásig a korábbi tulajdonost megillető hozamot.

Az új Gt. ezt a kérdést egyértelműen rendezte, amikor kimondja, hogy osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben szerepel. Az új Gt. lehetőséget ad azonban arra, hogy a társasági szerződésben ettől eltérő időpontot is meghatározzanak.

Tilalmak, korlátok

Nincs lehetőség osztalék kifizetésére akkor, ha a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el, vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét.

A tag az osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.

Felosztási szabályok

Az adózott eredményből osztalékfizetésre fordított részt a törzsbetétek, részvények arányában kell a tagok között felosztani, azonban ettől a tagok a társasági szerződésben eltérhetnek.

Osztalék a számviteli törvényben

A számviteli törvényben szerepelnek a saját tőke védelmében, az osztalék fizetésével kapcsolatban felállított feltételek a következők szerint:

– ha az eredménykimutatás szerinti adózott eredmény nem nyújt fedezetet a kifizetni szándékozott osztalékra, részesedésre, ez esetben az eredménytartalék igénybevételére is van lehetőség;

– kettős könyvvitel vezetése esetén a tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, ha a lekötött tartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke összege alá [Sztv. 39. §-ának (4) bekezdése].

Adómértékek

A társas vállalkozás eredményéből osztalék címén kivett részesedés után az adó mértéke 25 vagy 35 százalék. Vagyoni betét arányában kell kiszámítani a társas vállalkozás saját tőkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részéből a magánszemélyre jutó értéket. A magánszemélyre jutó vagyoni betét arányában ki kell számítani magánszemélyre jutó saját tőke 30 százalékát, ezt a részt 25 százalékos adó terheli. Az osztaléknak a saját tőke 30 százalékát meghaladó része 35 százalékos adót visel. A rendelkezés alkalmazásában a társas vállalkozás saját tőkéje alatt arról az időszakról készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőkét kell érteni, amely időszakra vonatkozóan az eredményfelosztás történt.

Az osztalék utáni eho levonása

A magánszemélyt százalékos egészségügyihozzájárulás- (eho-) fizetési kötelezettség terheli a külön adózó osztalék, vállalkozói osztalékalap után. 4 százalékos eho-t a kifizetett osztalék alapján először 2007-ben kell fizetni.

Adómértékek

Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (Eptm.) 157. §-a az Eho-tv. 3. §-a (3) bekezdésében meghatározott mértéket 2007. január 1-jétől 14 százalékra módosítja, azonban az Eptm. 251. §-ának (7) bekezdésben foglaltak az emelt mérték alkalmazását a módosítás hatálybalépését követő időszakra kifizetett (juttatott, elszámolt) jövedelmekre írja elő. A törvény szerint tehát a 2006. évre elszámolt, a 2006-os évi beszámolóról 2007-ben hozott döntés alapján 2007-ben kifizetett 25, illetőleg 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap után még 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség megállapításánál az osztalék, vállalkozói osztalékalap vonatkozásában a 14 százalékos mértéket első alkalommal a 2007. évre elszámolt, 2008-ban kifizetett összegek vonatkozásában kell alkalmazni.

Levonási szabályok, a "felső határ" vizsgálata

A százalékos eho-t a foglalkoztató, kifizető vonja le az eho-fizetés adott évre érvényes felső határáig. A magánszemély nyilatkozhat arról, hogy a hozzájárulást a felső határig megfizette, vagy várhatóan el fogja érni. A magánszemélyt mindaddig terheli a százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik arról, hogy a megfizetett járulékok a felső határt elérték, illetve várhatóan elérik. Amennyiben a megfizetett hozzájárulás a felső határt nem éri el, a magánszemély a különbözetre 6 százalék különadót köteles fizetni. Amennyiben a megfizetett hozzájárulás a felső határt meghaladta, a túlfizetést a tárgyévről készített személyijövedelemadó-bevallásban igényelheti vissza a magánszemély.

A felső határ vizsgálatához figyelembe kell venni az alábbiakat:

A foglalkoztató, kifizető által a tárgyévben megfizetett, a magánszemély személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja-tv.) szerinti külön adózó, bevallási kötelezettség alá tartozó, 2007. évi jövedelmei után fizet eho-t. A 4 százalékos (csak az osztalék és vállalkozói osztalékalap után), illetve 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jövedelmek alapján kell fizetni: vállalkozásból kivont jövedelem (Szja-tv. 68. §-a), értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem (Szja-tv. 65/A. §-a), 25, illetve 35 százalékos adóterhet viselő osztalék (Szja-tv. 66. §-a), vállalkozói osztalékalap (Szja-tv. 49/C. §-a), árfolyamnyereségből származó jövedelem (Szja-tv. 67. §-a), ingatlan-bérbeadásból származó (Szja-tv. 74. §-a), egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg után.

A biztosítási jogviszony alapján a Tbj-tv. 19. §-ának (1) bekezdése, a 36-tól 37-es §-ok és a 39. §-ának (2) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulékot.

(Az egészségügyihozzájárulás-fizetés felső határa 2007-ben 450 000 forint.)

Osztalékelőleg

Az osztalékelőleg fizetésének feltételei

Kettő egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban is van lehetőség osztalékelőleg kifizetésére. A tárgyév december 31-éig osztalékelőleg fizethető. A tárgyévet követő évben az előző év mérlegelfogadó tag-, illetve közgyűlésének döntése alapján csak osztalék fizethető, vagy osztalékelőleg, de már csak az új év vonatkozásában.

Feltételek a Gt.-ben

A Gt. az osztalékelőleg kifizetésének feltételéül szabja azt, hogy ennek a lehetőségét a társasági szerződésben rögzítsék, illetve a konkrét döntésről taggyűlési határozatot hozzanak. A Gt. szerint osztalékelőleg fizetéséről akkor hozható döntés, ha a számviteli törvény szerinti – e célból készített – közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel. A kifizetés nem haladhatja meg az utolsó számviteli törvény szerinti beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét, és a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökkenhet a törzstőke összege alá. További feltétel az, hogy a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján az osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség.

Adólevonás, -befizetés

Az osztalék és az osztalékelőleg fizetésénél betartandó szabályok:

– az osztalékelőlegből, osztalékból, annak kifizetésekor köteles levonni az osztalékelőleget terhelő személyi jövedelemadó előlegét, valamint az osztalékot terhelő személyi jövedelemadót, majd

– azt a kifizetést követő hónap 12-éig megfizetni az adóhatóságnak.

Osztalékelőleg alakulásának vizsgálata

Az osztalékelőleg alakulását – a végleges eredmény függvényében – a mérleg szerinti eredmény megállapítása során kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeként az osztalékot fizető gazdasági társaság a jóváhagyott, kifizetett osztalékot az adózott eredménye terhére számolja el, az osztalékelőleg követelések közötti nyilvántartásának a megszűnésével egyidejűleg.

Az osztalékban részesülő gazdasági társaság a kapott, járó osztalékot a pénzügyi műveletek bevételei között mutatja ki, megszüntetve az osztalékelőleg kötelezettségként történő nyilvántartását.

A magánszemélyt megillető jóváhagyott osztalék végleges adóját (25 és 35 százalékot) a kifizetőnek meg kell határoznia, és a megállapítás időpontjában az osztalékelőlegből a korábban levont 25 százalékos adót – mint adóelőleget – beszámítva rendezni kell az osztalékadót. Az adómegállapítás legalább az osztalékelőleg összegéig kötelező, az afeletti osztalékrész adóját a kifizető akkor állapítja meg, amikor az osztalékot kifizetik.

Magánszemélyeknek az osztalékelőlegből osztalékká vált részt és annak megfizetett adóját be kell vallani, mégpedig arról az évről szóló adóbevallásban, amelyik évben az osztalékmegállapítás megtörtént, azaz az osztalékelőleg kifizetését követő első mérleg szerinti eredmény megállapításának évéről szóló adóbevallásban.

Eljárás osztalékká nem váló felvett osztalékelőleg esetén

Ha felvett osztalékelőleg vagy annak egy része a kifizetést követő első mérleg szerinti eredmény felosztásakor nem válik osztalékká, mert az adózott eredmény arra nem nyújt fedezetet a szabad eredménytartalék kiegészítésével sem, akkor az osztalékká nem váló osztalékelőleg

– vagy visszafizetendő, és visszamenőlegesen kölcsönné válik,

– vagy nem kell visszafizetni, mert elengedik azt.

Eljárás kölcsönné alakuláskor

Magánszemély tag, tulajdonos esetén – az osztalékelőleg kifizetésének időpontját a kölcsönnyújtás időpontjának tekintve – az eredményfelosztás időpontjáig, illetve a visszafizetésig tartó időszak, meg kell határozni az osztalékelőleg utáni kamatot, és ez után a kifizetőnek 44, illetve 2006. szeptember 1-jétől 54 százalékos adót kell megfizetnie. (A kamat mértékére a jegybanki alapkamat plusz 5 százalékos szabályt kell alkalmazni.)

Ilyenkor először a kifizetőnek a magánszeméllyel kell elszámolnia oly módon, hogy az osztalékelőlegből az osztalékká vált rész adóján felül levont adó csökkenti a magánszemély által visszafizetendő osztalékelőleget, majd mindez betudható a kifizető által befizetendő személyi jövedelem összegébe az adóhatósággal történő elszámoláskor.

Eljárás elengedéskor

Az osztalékelőleg vagy annak egy részének elengedése esetén, az elengedett rész a magánszemély egyéb jövedelmeként válik adókötelessé. Ezt a jövedelmet az elengedés évéről szóló adóbevallásban kell bevallani. Ilyenkor az osztalékelőlegből az osztalékká váló rész adóján felül levont adó az egyéb jövedelem adóelőlegeként vehető számításba.

Gazdasági társaság részére kifizetett, majd elengedett osztalékelőleget a kapó társaságnál az egyéb bevételek között, míg az osztalékelőlegnek vagy annak egy részének visszafizetésétől eltekintő társaság könyveiben az egyéb ráfordítások között kell szerepeltetni. A társasági adó megállapítása során – mint elengedett követelést, tartozást - adóalap-korrekciós tételként kell figyelembe venni azt.

Részvénytársaságnál az osztalékelőleg kifizetésére csak abban az esetben van lehetőség, ha a részvényesek vállalják annak visszafizetését, amennyiben az éves beszámoló szerint utóbb osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség. Mindezek miatt részvénytársaság esetén osztalékelőleg visszafizetésének elengedéséről nem lehet szó, ugyanakkor a részvényes a jóhiszeműen felvett osztalékelőleg után járó kamat megfizetésére nem kötelezhető.

Osztalékelőleg átvételét követő befektetés-eladás

Akkor, ha a tag, a tulajdonos osztalékelőleg átvételét követően eladja a befektetését harmadik személynek, a befektetéssel kapcsolatos minden jog és kötelezettség átszáll az új tulajdonosra, ezért a korábbi tulajdonosoknak az év közben kapott osztalékelőleget vissza kell fizetnie, azzal el kell számolnia. Osztalékot a társaságtól az új tulajdonos kap, hiszen az osztalékjövedelem a társaság tagját illeti meg, a volt tagját nem. Amennyiben a társaság volt tagjának az adózott eredmény terhére osztalékot állapítanak meg akkor, amikor a magánszemély már nem tagja a társaságnak, az így fizetendő összeg végleges pénzátadásnak minősül. Ez abban az esetben van így, ha a társasági szerződésben ettől eltérően nem rendelkeztek. A vitás helyzetek elkerülése érdekében a részesedés-adásvételi szerződésben erről indokolt külön rendelkezni.

Az osztalék különös formái a 2006. évközi törvényváltozások kapcsán

Házipénztár-egyenleg alapú osztalék

A személyijövedelemadó-törvényt érintő változás szerepel az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 223. §-ának (17) bekezdésében. A 2006. évi adózott eredmény felosztásakor a számvitelről szóló törvény szabályai szerint megállapított és jóváhagyott, a magánszemélynek a megállapítás évében megszerzett bevételként igazolt osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összege kedvezményes adókötelezettségéről szól a törvény, amelynek lényege, hogy a házipénztárban szereplő pénzkészletből a törvény által meghatározott mutatószámok alapján kedvezményesen vehető ki osztalék az eredménytartalék terhére.

A törvénymódosítás indoka, miszerint a vállalkozások egy részénél olyan pénztári egyenlegeket mutatnak ki a könyvekben, amelyek mögött valós pénzkészlet nincs. A törvény egyfajta lehetőséget biztosít a pénztári pénzkészlet rendezésére. Kedvezményes, osztalékot terhelő adóval rendezhetik azok a vállalkozások a házipénztári egyenlegüket, amelyek az évek során felhasználták az "osztalékot" a pénztárból, de a felhasználásra elmulasztották az osztalékot terhelő szja megfizetését. Meglehetősen kedvező módon lehet a 2006. évi törvényváltozás alapján pótolni ezt az elmaradást, a következők szerint: a 2006. január 1. és 2006.augusztus 31. közötti időszakra két mutatószámot kell meghatározni. Az osztalékot fizetőnél meg kell állapítani az 1. számú mutatót, amely szerint az időszak alatti átlagos napi készpénz-záróegyenleget kell meghatározni, valamint a 2. számú mutatót, amely szerint az időszak átlagos napi készpénzforgalmi egyenleget kell megállapítani.