A címben szereplő két fogalom egymástól elhatárolandó. Míg a szindikátusi szerződések a törvény által szentesített jogi formák, ebből eredően pedig kötelmi jogi igény érvényesítésének alapját képezhetik, addig a különféle háttér-megállapodásokhoz fűződő jogkövetkezmények olykor kérdésesek lehetnek.
A szindikátusi szerződés tipikusan olyan fogalom, amelyet kevesen ismernek, ám annál többen használnak, sokszor olyan esetekben is, amikor valójában két magánszemély valamiféle együttműködési megállapodásáról van szó.
A szindikátusi szerződés definiálása
Mielőtt konkrét eseteken keresztül megvilágítanánk, hogy pontosan miben is különböznek a szabályos szindikátusi szerződések az egyszerű, informális háttér-megállapodásoktól, célszerű a fogalmat pontosan megvilágítani.
Fölérendelt együttműködési megállapodás
Egy kevéssé árnyalt definíció szerint szindikátusi szerződésnek minősül két vagy több gazdasági társaság egymással kötött együttműködési megállapodása, amelynek a felek belső jogviszonyokat szabályozó dokumentumaikat (például társasági szerződésüket) is alárendelik.
Elvárásokat tartalmazó megállapodás eredményes gazdálkodás érdekében
Egy másik megközelítés szerint a szindikátusi szerződés a gazdasági társaság alapításában részt vevő felek egybehangzó akaratnyilvánítása, amelyben kifejezésre juttatják, hogy a cég alapítása során, illetőleg létrejöttét követően milyen módon kívánnak együttműködni, és az együttműködés keretében mit várnak el egymástól, személy szerint milyen kötelezettségeket vállalnak az eredményes gazdálkodás elősegítése érdekében. Az ilyen szindikátusi szerződések általában arra vonatkozóan is tartalmaznak rendelkezéseket, hogy a felek milyen jogokat kívánnak biztosítani maguknak gazdasági céljaik eléréséhez, illetőleg hogy a társaságon belül miként kívánják megőrizni domináns szerepüket.
Alkalmi egyesülés értékpapír- kibocsátási ügyletek lebonyolítására
Ugyancsak élő meghatározás, hogy a szindikátus voltaképpen értékpapír-kibocsátási (emissziós) ügyletek lebonyolítására alakult alkalmi egyesülés, értékesítési részvényeseinek vagy egy részüknek a szavazati jog gyakorlására vonatkozó egymás közötti megállapodása. Ez a meghatározás a Polgári Törvénykönyv által szabályozott polgári jogi társaság fogalma alatt konkretizálódik.
Alapításra irányuló szándéklevél
A jelenleg érvényben lévő fogalommeghatározások némelyike a jogfejlődés legújabb kori hozadékának tekinti a szindikátusi szerződést, amely eszerint nem más, mint gazdasági társaság alapítására irányuló szándéklevél. A benne foglaltakat utóbb a társasági szerződés konkretizálja, amellyel szemben alapvető követelmény, hogy az nem lehet ellentétes az együttműködés főbb irányvonalait kijelölő szindikátusi szerződéssel.
Háttérszerződés közös projektre
Egy, a kockázatitőke-befektetés és a szindikátusi szerződés összefüggéseit taglaló elemzés szerint, ha legalább két egymástól független befektető közös projektet kíván elindítani, a felek egymással szindikátusi szerződést köthetnek. E dokumentumban a felek kimerítően szabályozzák az úgynevezett befektetési céltársaság irányítását, tőkeellátását, a részesedések átruházhatóságát, illetőleg azokat a követelményeket és jogviszonyokat, amelyek az ilyen jellegű ügyletek kapcsán felmerülhetnek. A szindikátusi szerződés ebben a megközelítésben egy élő szerződés, amelynek mindaddig fontos szerepe van, amíg a befektetés nem koncentrálódik egyetlen befektetőnél, illetőleg amíg újabb befektetők meg nem vásárolják az eredeti szerződő felek részesedéseit.
Hangsúlyozandó azonban, hogy olyan szabatos definíció, amely teljeskörűen megvilágítaná az intézmény lényegét, nehezen alkotható, hiszen a szindikátus fogalma a gazdasági élet sokszínűségéből eredően számos többletjelentéssel telítődött.
A konzorcium
Megjegyzendő, hogy a tételes jog alapján ebben a megközelítésben rokon fogalomként merülhet fel a konzorcium, amely ugyancsak azon alapszik, hogy a felek gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, és ennek az együttműködésnek a feltételeit speciális jogi dokumentumban rögzítik.
Szindikátusi szerződés a gyakorlatban
Példánkban egy olyan eset bemutatásán keresztül vizsgáljuk meg a szindikátusi szerződés lényegi ismérveit, szerkezeti felépítését, amelynek középpontjában egy szabadalom hasznosítása áll. Ez egy viszonylag gyakran előforduló eset, hiszen nem ritka, hogy valamely kisebb vállalkozás tőkebefektetést kénytelen igénybe venni ahhoz, hogy hasznosítani tudja szellemi tőkéjét. Ilyenkor tipikusnak mondható, hogy a szindikátusi szerződés alanyai között egyaránt szerepel a tőkebefektető cég, a céltársaság és annak minden tagja, vagyis az ügyletben érintett összes fél egy, a társasági szerződéseken is átívelő megállapodásba foglalja együttműködésének sarokköveit. Megállapítható tehát, hogy a szindikátusi szerződés a vizsgált esetben nem más, mint az a céltársaság társasági szerződését is átszövő alapdokumentum, amely a felek céltársaságon belüli együttműködésének lényeges szabályait tartalmazza a befektetői dominancia jegyében. Ez utóbbi, nevezetesen a dominancia mértéke, nagyban függ a felek megállapodásától és erőviszonyaitól, ha ugyanis a szellemi tőke kamatoztatásából várható haszon biztosnak tűnik, a befektető is engedékenyebb. Azokat a pontokat, amelyek kapcsán a céltársaságoknak érdemes erőfeszítéseket tenniük a feltételek enyhítése érdekében, a szindikátusi szerződések szerkezeti egységeinek ismertetése során jelezzük.
A szindikátusi szerződések tartalma, szerkezete
Általános célkitűzések
Azt a célkitűzést, miszerint a szindikátusi szerződés a felek valamely társaságon belüli együttműködését hivatott szabályozni a tőkebefektetést követően, illetőleg arra tekintettel, igényesebben elkészített dokumentumok esetében rendszerint már a preambulum szokta tartalmazni. A felek megnevezése kapcsán általában olyan kifejezésekkel találkozunk, mint például a befektető, az alapítók és a társaság, amely utóbbi arra a gazdasági formációra utal, amelyben befektetése révén a befektető részesedést szerez. A szindikátusi szerződések tartalmi sajátossága, hogy a felek a bevezetőben rögzítik azokat a tényeket, amelyek talajára együttműködésüket alapítják, így például az általánosság szintjén megállapodnak abban, hogy a felek valamelyike által létrehozott szellemi termék (általában bejegyzett szabadalom) további fejlesztése és közös hasznosítása mellett kötelezik el magukat. Igen gyakran már ebben a szerkezeti egységben rögzítik a jogviszony alanyai, hogy a befektetés várhatóan milyen mértékű lesz, és hogy ebből a körülményből eredően miért, illetőleg mely részterületeket érintően van szükség a szerződés megkötésére. A felek azt is ebben a részben szokták egyértelműsíteni, hogy a befektető cég a befektetéssel érintett társaságba tagként kíván belépni.
A befektetés
A gyakorlatban a tipikusan szindikátusinak mondható szerződések első jelentősebb szerkezeti egysége a felek együttműködését alapjaiban meghatározó befektetés megvalósulásának ismertetése. A jelentősebb összegű tőkebefektetések általában több szakaszban valósulnak meg, és a második szakasz az első szakasz eredményességétől függően veszi kezdetét, illetőleg marad el.
A befektetés általában nem egyéb, mint meghatározott pénzösszegnek az immáron befektetői részesedéssel (ekkor általában 51 százalék) működő céltársaság jegyzett tőkéjébe történő, egyidejű törzstőkeemelés mellett megvalósuló befizetése, törzstőkeszámlára utalása. Csupán érintjük, hogy a céltársaság tagjainak ebben a körben olyan fogalmakkal kell megismerkedniük, mint például az "első zárás", ami a befektető arra irányuló tájékozódását jelenti, hogy teljesültek-e a befektetés folyósításának előfeltételei. A vizsgálódás szempontrendszerét egyébként a szindikátusi szerződéshez szervesen hozzátartozó úgynevezett tranzakciós megállapodásoknak kell egzakt módon rögzíteniük.
Befektetői biztosítékok, opciós jog
A befektetőnek lehetősége van arra, hogy amennyiben aggályai merültek fel, úgy a tőkebefektetést megtagadó nyilatkozatot tegyen. Igen gyakori egyébként, hogy a tőkebefektetés első részletének is csupán meghatározott hányada kerül rá a céltársaság törzstőkeszámlájára, a fennmaradó hányad tőketartalékba történő befizetés jogcímén kerül elkülönítésre, oly módon, hogy a fölött már a befektető szindikátusi szerződésben megjelölt képviselőjének is rendelkezési joga létesül. Ezen összeg felhasználására többnyire meghatározott mérföldkövek elérésétől függően van lehetőség, biztosítva ezáltal a befektetőnek azon jogát, amely az általa rendelkezésre bocsátott pénzeszköz célhoz kötött felhasználásának figyelemmel kíséréséhez fűződik. Célkitűzéseinek biztosítékaként – vitatható megfogalmazással - úgynevezett opciós joga keletkezik a befektetőnek arra, hogy amennyiben úgy ítéli meg, a későbbiekben (rögzített időpontban) folyósítsa befektetésének további részleteit (második szakasz), akár a jegyzett tőkén felüli vagyonba történő befizetés útján.
Harmadik személy kijelölése opciós jog gyakorlására
A szindikátusi szerződés lehetővé teheti, hogy a befektető ismertetett opciós jogának gyakorlására harmadik felet jelöljön ki, itt azonban a céltársaság eredeti tagjai síkra szállhatnak amellett, hogy a rájuk vonatkozó szerződéses rendelkezések ne szigorodjanak.
Üzletrészstruktúra, speciális jogosítványok meghatározása
Ha a befektető további összegeket bocsát a társaság rendelkezésére, részesedése értelemszerűen nő, ami a gyakorlatban általában 65 százalékos mértékű befolyást jelent. Az ilyen, tőkebefektetésen alapuló szindikátusi szerződésekben folyamatában fel kell vázolni, hogy milyen kiindulási állapothoz képest milyen üzletrészstruktúra jön létre, illetőleg hogy az egyes üzletrészekhez milyen speciális tagsági jogok kapcsolódnak. Ebben a körben említést érdemel, hogy a befektető eltérő tagsági jogokhoz fog ragaszkodni, az azonban korántsem közömbös, hogy a céltársaság eredeti tagjai mennyire lesznek képesek megőrizni viszonylagos ráhatásukat a cég további sorsára.
Kötelezettségvállalások
A szindikátusi szerződés tipikus elemének mondható az alapítók olyan kötelezettségvállalása, hogy meghatározott esetekben előre meghatározott módon fognak szavazni a legfőbb szerv ülésén. Ezek a befektető társaság számára rendkívül fontos garanciális rendelkezések, ám érdemes tudni, hogy itt sem árt az óvatosság. A szindikátusi szerződés szinte minden esetben tartalmaz rendelkezéseket a társasági szerződésre vonatkozóan, így például gyakori, hogy a felek a legfőbb szerv határozatképességét a társasági szerződésbe is átvezetendően speciális szabályokhoz kötik.
Vétójog
A befektető szándékának mindenkori érvényre juttatása szempontjából kiemelkedő jelentőségű eszköz a vétójog, amelynek lényege, hogy bizonyos kérdésekben a befektető igenlő szavazata nélkül határozat nem hozható. Ilyen napirendi pont lehet a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, az osztalékelőleg vagy osztalék fizetésének elhatározása, az ügyvezető megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása, az ügyvezető tekintetében a munkáltatói jogok gyakorlása, egyes szerződések megkötése, a társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása, tevékenysége jellegének megváltoztatása, vagyis látható, hogy mely területeken igyekszik megőrizni befolyását a befektető.
Legfőbb szerv hatásköre, szavazati jog
A szindikátusi szerződések elmaradhatatlan része a taggyűlés hatáskörének és a szükséges szavazati arányoknak a meghatározása. Ezen múlik ugyanis, hogy milyen mértékű lesz a befektető irányítási jogköre, hiszen minél több kérdésben sikerül a befektető társasági részesedését meghaladó mértékű szavazati arányhoz kötni a határozathozatalt, annál nagyobb eséllyel van lehetőségük az alapítóknak részt venni a működés tényleges irányításában.
Szervezeti felépítés szabályozása
Az ügyvezetésre és a cégjegyzésre vonatkozó részt logikai sorrendben leggyakrabban a szervezeti struktúra szabályai követik. Gyakorlati példánkon keresztül megismerkedhetünk azzal a szerkezeti felépítéssel, amelynek lényege, hogy a társaságnál egy, a befektető képviselőjét is magában foglaló kormányzóbizottság működik, amelynek irányában az alapítók közül választott ügyvezetőnek az időközönkénti összehíváson túl számottevő kötelezettségei vannak.
Ügyvezetői feladatok
Az ügyvezető köteles például a társaság üzleti és pénzügyi helyzetéről, stratégiájáról, a menedzsment emberi erőforrásait érintő kérdésekről a kormányzóbizottságnak részletesen beszámolni, és a testület tagjainak szóbeli vagy írásbeli kérdéseire – szükség esetén írásban – kielégítő választ adni, és azt megindokolni. Az ügyvezető a kormányzóbizottság ülésein az alapítók érdekeit képviseli, és ahogy a befektető képviselője, úgy ő maga is az általa képviseltek szavazati arányát jeleníti meg.
Kormányzóbizottság
A kormányzóbizottságra fontos szerep hárul a befektetésből származó tőke felhasználása terén, ugyanis az esetek többségében ez, vagy valamilyen hasonló megnevezésű másik szerv jogosult dönteni a jóváhagyott pénzügyi terv kiadási oldalának végrehajtása tárgyában. Megjegyzendő, hogy a szindikátusi szerződés nem utalhatja érvényesen a kormányzóbizottság vagy egyéb szerv hatáskörébe azokat a kérdéseket, amelyekben kizárólag a társaság legfőbb szerve jogosult dönteni.
Könyvvizsgálat, képviselet
A befektetés nyomán létrejött szindikátus számára könyvvizsgálót, könyvelő- és jogi irodát többnyire a befektető választ, vagyis itt kizárólagos jogok érvényesülnek.
Az alapítók egyéb "kényszervállalásai"
A befektetési jogviszonyokat szabályozó szindikátusi szerződések további jellemzője, hogy e dokumentumok a céltársaság alapítói számára szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapítanak meg. Ezek többnyire olyan, már megszokott és mindenki által ismert rendelkezések, mint például, hogy az alapítók a befektető hozzájárulása nélkül nem vehetnek részt a társaság tevékenységével azonos, illetve a társaság tevékenységével szorosan összefüggő tevékenységi körrel rendelkező gazdasági társaságban sem tagsági viszonyuk fennállta alatt, sem pedig annak megszűntét követően meghatározott ideig. A felek (pontosabban a befektetők) többnyire külön fejezetet szentelnek az alapítók kezesség- és egyéb szavatosságvállalásával kapcsolatos rendelkezéseknek. Nem ritka például, hogy az alapítók, vagyis a céltársaság eredeti tagjai a mindenkori egymáshoz viszonyított tulajdonrészük arányában készfizető kezességet vállalnak arra, hogy amennyiben a szindikátusi szerződés aláírását megelőző időszakra vonatkozóan a társaságot bármely állami vagy egyéb szerv jogerősen pénzbírság megfizetésére kötelezi, úgy azért meghatározott összeghatár felett a kiszabás időpontjáig megvalósult befektetés összege erejéig maguk helytállnak. Az alapítók a befektető részére biztosított információs jogok alapján arra kötelezhetők, hogy mindenkor tegyék lehetővé a befektető széles körű pénzügyi vizsgálódását.
Kilépési stratégia, avagy meddig tart a szindikátus?
A szindikátusi szerződéseknek nem csupán a szindikátus létrejöttére és működésére vonatkozóan kell rendelkezéseket tartalmazniuk, hanem annak is ki kell tűnnie belőlük, hogy a felek jogviszonya mikor és milyen módon érhet véget. Ebből a szempontból van jelentősége a befektető kilépési stratégiájának, amelynek középpontjában többnyire az áll, hogy meghatározott idő elteltével, amennyiben a társaság üzletrészeire érvényes vételi ajánlat érkezik, úgy a befektető az alapítókat megelőzően, elsőként ajánlhatja fel üzletrészét megvételre. A társaságnak sok esetben azt is vállalnia kell, hogy amennyiben bizonyos idő elteltével a befektető még tulajdoni részesedéssel rendelkezik a cégben, úgy megkezdi ezen üzletrész felvásárlását a rendelkezésére álló szabad pénzeszközökből, vagyis a cég saját vagyonából (kivásárlási kötelezettség).
Általánosságban a szindikátusi szerződések megszűnésével kapcsolatban elmondható, hogy e dokumentumok módosítására és megszüntetésére a felek írásbeli megállapodása alapján kerülhet sor, a szerződés automatikus megszűnése pedig akkor következik be, ha a befektető tagsági viszonya megszűnik.
Szindikátusi szerződések fogalomtára
Anti-delution * A magasabb szinten álló szindikátusi megállapodások kedvelt kifejezése az anti-delution, ami felhígulás elleni védelmet jelent. Ez annak megakadályozását szolgálja, hogy ha a befektető befektetését követően bármikor más befektetők tulajdonrészért tőkét fektetnek a társaságba, és ennek során alacsonyabb áron szereznek részesedést, mint a szindikátusi szerződés szerinti befektető, úgy ez utóbbi jogosulttá válik annyi üzletrész névértéken való megvásárlására az alapítóktól, hogy akkora részesedéssel rendelkezzék, mint amekkorával az új befektető által végrehajtott új befektetés előtt rendelkezett volna, ha az új befektetőnek ajánlott áron fektetett volna be. * Likvidációs elsőbbség * A likvidációs elsőbbség fogalma a befektető azon jogát szavatolja, hogy amennyiben például a társaság jogutód nélkül megszűnik, vagyis ha közgazdaságtani értelemben likvidációs esemény következik be, akkor a befektető mindenki mást megelőzően lesz jogosult saját kintlévősége erejéig részesedni a felosztásra kerülő vagyonból. Ezen elsőbbség kielégítése után a befektető tőkerészesedése arányában részesedik a javakból. * Üzletrész-átruházás harmadik félre * A jogszabály alapján is érvényesülő elővásárlási jog szindikátusi megállapodások esetében többlettartalommal telítődhet. Ilyen lehet például az elővásárlási jog kizárása olyan esetekre, amikor a befektető saját anya- vagy leányvállalatára kívánja ruházni üzletrészét, illetőleg, ha a társaságban fennálló tulajdoni részesedését egyetlen tranzakció keretében valamely külső befektetőnek értékesíti, feltéve hogy a jogutódlás maradéktalanul bekövetkezik. A szindikátusi szerződések általában kizárják az üzletrészek adásvételi szerződésen kívüli jogcímen való átruházásának lehetőségét, ez azonban különösebb magyarázatot nem igényel. * Zárolási megállapodás * Idegen szóval lock up, ami azt jelenti, hogy a már érintett első zárástól számítottan meghatározott ideig az alapítók a befektető jóváhagyása nélkül nem értékesíthetik üzletrészüket kívülálló személyre. * Tag-along jogok * Ennek értelmében a befektetőnek joga van ahhoz, hogy amennyiben valamely tag harmadik fél részére értékesíti üzletrészét, úgy ehhez az eladáshoz ugyanolyan feltételek mellett ő maga is csatlakozzék, és társeladóként felkínálja saját üzletrészét vagy annak arányos hányadát. Ha a tag ebben az új helyzetben a külső harmadik féllel a befektető üzletrészeladáshoz történt csatlakozását elfogadtatni nem tudja, üzletrészét maga sem értékesítheti, vagyis a szabály alkalmazása adott esetben súlyos korlátozás lehet. * Drag-along jogok * E jogok lényege, hogy amennyiben a befektető harmadik féltől vételi ajánlatot kap a társaság meghatározott mértékű tulajdonrészére olyan időpontban, amikor ő maga esetleg nem rendelkezik ilyen mértékű tulajdonrésszel, úgy kötelezheti a társaság többi tagját, hogy fennálló részesedésükből pro rata annyit értékesítsenek vele együtt, amennyi lehetővé teszi, hogy a harmadik féltől kapott vételi ajánlat kielégítéséhez, de maximum a társaság bizonyos tulajdoni hányadának megszerzéséhez szükséges tulajdonrész a befektető által elfogadott kondíciók mellett rendelkezésre álljon. Ez a jog a befektetőt a szindikátusi szerződésben rögzített ideig illeti meg.
A szindikátusi szerződés kötelező ereje, jogviták
Az egymással szindikátusi szerződést kötő felek általában elkötelezettek a közvetlen tárgyalások útján történő békés rendezés mellett, igen gyakoriak azonban a választottbírósági kikötések. Ez azt jelenti, hogy a felek megállapodásukkal alávetik magukat valamely választottbíróság illetékességének, kijelölik az alkalmazandó jogot, és meghatározzák az eljárás nyelvét.
Ebben a körben célszerű röviden utalni arra is, hogy milyen viszonyban áll egymással a szindikátusi szerződés és a mindenkor hatályos joganyag. Természetes, hogy a szindikátusi szerződés egyetlen passzusa sem ütközhet jogszabályba, előfordulhat azonban, hogy ez valamilyen oknál fogva mégis bekövetkezik. Az ilyen helyzetekből eredő jogviták kiküszöbölése céljából a felek egyre gyakrabban iktatnak szerződéseikbe olyan megfogalmazásokat, amelyek értelmében a nem megengedett vagy nem érvényesíthető rendelkezés a tiltás vagy az érvénytelenség mértékéig hatálytalan anélkül, hogy a szerződés fennmaradó része hatálytalanná válna. Megjegyzendő, hogy a hatályos Polgári Törvénykönyv is hasonló megoldással él az ilyen esetekre nézve, ezért a fenti tartalmú kiegészítés gyakorlatilag szükségtelen.
További szindikátusi szerződések, megállapodások
A fentiekben megvizsgáltuk, hogy milyen jellegű és tartalmú szindikátusi szerződések jönnek létre akkor, amikor a felek együttműködésének és megállapodásának hátterében valamely közös cél érdekében történő pénzügyi befektetés áll. Szindikátusi szerződések azonban, miként arra fentebb már utaltunk, nem csupán ilyen helyzetekben jönnek létre.
Gazdasági társaság tagjainak speciális megállapodása
Gyakran előfordul, hogy valamely gazdasági társaság tagjai egymással – a társasági szerződésen túl – speciális megállapodást kötnek. Az esetek többségében viszonylag könnyen megállapítható, hogy az ilyen jellegű szindikátusi szerződések hátterében milyen gazdasági megfontolások vagy üzleti érdekek állnak, annak pontos feltérképezése azonban, hogy mi milyen jogkövetkezményekkel jár, már korántsem ennyire egyszerű. Gondoljunk bele például abba, hogy akkor, amikor a felek jogviszonyát nem csupán az általuk aláírt társasági szerződés szabályozza, hanem – jobb esetben – egymásra tekintettel létrejött szindikátusi szerződések sokasága is, mennyire nehéz eldönteni, hogy ki mire tarthat igényt a másik féllel szemben. Ilyenkor a jogalkalmazónak először abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy valamelyik megállapodás nem ütközik-e jogszabályba, hiszen akkor az, vagy annak érintett rendelkezése semmis, és csak ezt követően vizsgálható a felek tényleges jogviszonya.
Szerződéses tartalmak
A társaságok tagjai előszeretettel kötnek egymással szindikátusi szerződésnek nevezett megállapodásokat olyan kérdésekre vonatkozóan, mint például az üzletrészek értékesítése esetén az elővásárlási jogok gyakorlása, és ezáltal a tulajdonosi struktúra átrendeződése. Ebből a szempontból adott esetben igencsak nehéz lehet elhatárolni egymástól a klasszikus értelemben vett szindikátusi szerződést és a felek háttér-megállapodását, hiszen a különbség gyakorlatilag szinte csak elnevezésbeli. Amíg a fentebb ismertetett befektetési konstrukciók keretében létrejött szindikátusi szerződések beépülnek az érintett cég társasági szerződésébe is, addig a felek joggyakorlására vonatkozóan kötelező érvényűnek szánt dokumentumok többnyire csupán a sokszor vitatható érvényességű és ki nem kényszeríthető háttér-megállapodások szintjén maradnak. Annak hátterében pedig, hogy a felek jogviszonyukat nem, vagy nem csupán a társasági szerződés keretei között rendezik, gyakorta az üzleti titokkal kapcsolatos biztonsági megfontolások állnak.
A szerződéses szabadság korlátjai
A szerződéses szabadság ilyeténképpeni értelmezésének korlátja azonban, hogy két fél szindikátusi szerződése vagy háttér-megállapodása nem korlátozhatja az érintett társaságban ugyancsak tag harmadik személyek jogait, hiszen a társasági szerződés a jogok és kötelezettségek tekintetében csak a felek mindegyikének hozzájárulása mellett módosítható.
Szindikátusi szerződés a Legfelsőbb Bíróság értelmezésében
A Legfelsőbb Bíróság vonatkozó állásfoglalása értelmében a szindikátusi szerződés értelmezése, ha a megállapodást gazdasági társaság létesítésére tekintettel kötötték meg a cégalapításban részt vevő felek, csak a társasági joggal összefüggésben, ez utóbbinak prioritást adva képzelhető el. A társasági szerződéssel szemben a szindikátusi szerződés tehát a megállapodást aláíró felek társaságon belüli, egymással szembeni kapcsolatát, a közöttük kialakítani kívánt együttműködés módját rögzíti. Az egymással szindikátusi szerződést kötő felek előszeretettel alkalmazzák a "ha akkor" típusú megfogalmazásokat, amelyek lényege, hogy valamely konkrétan meghatározható magatartáshoz egy bizonyos jogkövetkezmény fűződik, ami adott esetben kötelmi jogi igény érvényesítésének lehet alapja a szindikátusi szerződés vonatkozó rendelkezését megszegő féllel szemben