A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint az örökhagyó halála esetére végrendelettel rendelkezhet a vagyonáról vagy annak egy részéről. Végrendelkezni csak személyesen van mód. Végrendelkezni lehet közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel. Szóbeli végrendelkezésnek csak a törvény által külön meghatározott esetekben van helye.
Mikor lehet szóban végrendelkezni?
A Ptk. úgy rendelkezik, hogy szóbeli végrendeletet csak az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. A törvényi megfogalmazásból kitűnik, hogy a szóbeli végrendelet két törvényes feltételének a végrendelkezés idején együttesen – vagyis egyidejűleg és egymás mellett – kell fennállnia. Az "és" kötőszó használata nyilvánvalóvá teszi a két feltétel együttességét, vagyis azt, hogy a végrendelkezés idején mindkettőjüknek egyidejűleg, egymás mellett meg kell lennie.
Az életet fenyegető rendkívüli helyzet
Az életet fenyegető rendkívüli helyzet – mint egyik feltétel – megvalósulhat akár olyan váratlan hirtelenséggel fellépő okok alapján, amelyek kívülről közvetlenül fenyegetik a végrendelkező életét, akár pedig a végrendelkező személyében rejlő olyan belső (élettani) okok alapján, amelyek az életét a halál közvetlen bekövetkezésével fenyegetik.
Az utóbbi esetben nem lehet különböztetni aszerint, hogy a rendkívüli jelleget öltött egészségi állapotot – azzal oksági kapcsolatban álló vagy nem álló – valamely betegség megelőzte-e vagy sem.
A jogszabály az életet fenyegető rendkívüli helyzetet a végrendelkező személyéhez kapcsolja, annak megkülönböztetése nélkül, hogy az ilyen helyzetet kívülről ható, vagy pedig a végrendelkező személyében rejlő belső (élettani) ok váltja-e ki. Ebből – vagyis a kérdéses feltétel átfogó voltából - következik, hogy az életet fenyegető rendkívüli helyzet megvalósulhat akár a végrendelkezőre kívülről ható, akár a végrendelkező személyében, azaz egészségi állapotában rejlő belső okok alapján.
Mi a rendkívüli?
A jogszabály a "rendkívüliséget" illetően az utóbbi vonatkozásban sem tesz különbséget aszerint, hogy az élettani folyamatban bekövetkező, az életet fenyegető helyzetet valamely betegség megelőzte-e vagy sem. Ilyen megkülönböztetés egyébként is életszerűtlen lenne. Figyelemmel kell lenni ugyanis arra, hogy a halállal fenyegető rendkívüli állapotnak – ha nem kívülről ható tényező idézte elő – mindenkor megvan a közeli vagy a távolabbi múltba visszanyúló (egészségi) oka, bizonytalan azonban, hogy a végrendelkező (vagy az orvos) azt felismerte-e vagy sem, de felismerés esetén is bizonytalan, hogy azt a végrendelkező mennyire tarthatta végzetes kimenetelűnek. A két eset közötti megkülönböztetésnek tehát már ennélfogva sem lehet kellő alapja.
A Legfelsőbb Bíróság PK 88. számú kollégiumi állásfoglalásában rámutat arra, hogy az ellenkező felfogás érvényesülése esetében az említett bizonytalansági tényezők sokasága mellett mérlegelni kellene azt is, hogy a halállal közvetlenül fenyegető egészségi állapotot milyen időre visszanyúló élettani ok eredményezte, az oksági kapcsolat valóban fennáll-e, s hogy a végrendelkező azt felismerte vagy felismerhette-e, és ha igen, bizonyosan vagy eshetőlegesen végzetesnek tartotta-e.
Valamely halállal végződő betegség egész lezajlása alatt nélkülözheti a rendkívüli jelleget, előfordulhat azonban – és nem egy esetben előfordult -, hogy valamely lassú betegségi folyamatban egy időbelileg pontosan előre nem látható, s főként a beteg által előre nem is látott (pl. agyvérzés, szívinfarktus, tüdőembólia, trombózis stb. által kiváltott), hirtelen hanyatlás áll be, amely a beteg életét már közvetlen módon fenyegeti, s így állapotát – a közfelfogás szerint is – rendkívülivé teszi.
Mindezeknél fogva a szóbeli végrendelet szempontjából az életet fenyegető rendkívüli helyzet megvalósul mind akkor, ha a végrendelkező egészségében látszólagosan minden előzetes betegségi folyamat nélkül, hirtelen áll be az életet fenyegető állapot, mind pedig akkor, ha a végrendelkező egészségi állapotában valamely megelőző betegséggel oksági kapcsolatban álló - vagy esetleg azzal oksági kapcsolatban nem is álló – olyan rendkívüli jelleget öltő, hirtelen, ugrásszerű súlyos hanyatlás áll be, amelynek folytán élete már közvetlenül veszélyeztetve van.
Megjegyzendő, hogy a tárgyalt feltétel szempontjából orvosi szakkérdés lehet az, hogy a végrendelkező életét fenyegető helyzetben volt-e, a rendkívüliség azonban már elsődlegesen jogi fogalom, s azt a fentiek szerint kell elbírálni. Ehhez természetesen az orvos szakértő tényadatokat közölhet.
Objektív feltételek
Kérdéses lehet, hogy a törvényben írt feltételeknek objektíve kell-e fennállniuk, vagy pedig elégséges-e, ha azok a végrendelkező szubjektív tudatában élnek.
Objektív az olyan valóság, amely a tudatunktól függetlenül létezik. Szubjektív viszont a tudatnak a tartalma, amelyben a valóság vagy helyesen, vagy tévesen tükröződik. Az utóbbi esetben a tudatban egy hamis képzet jelentkezik, amelynek nincs megfelelője a valóságban.
Olyankor, ha a törvényes feltételek a valóságban nem léteznek, fennállásukról eleve nem lehet szó. Márpedig nyilvánvaló, hogy a jogszabályalkotó a feltételek valóságos létezésével számol, s nem a végrendelkező – esetleg téves – képzetére akarta bízni annak megítélését, hogy a szóbeli végrendelet feltételei fennállnak-e. Ennélfogva a feltételeknek objektíve kell meglenniük, hiányukat a végrendelkező szubjektív képzete nem pótolhatja. Ha viszont objektíve adva vannak, nem vizsgálható, hogy a végrendelkező tudatában jelentkeztek-e, s ha igen, mennyiben.
Ebből következik, hogy az életet fenyegető rendkívüli helyzeten kívül a másik feltételnek is objektíve meg kell lennie, vagyis annak, hogy a végrendelkező olyan helyzetben, állapotban legyen, amelynél fogva írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetett volna.
Azt azonban, hogy e feltétel fennállott-e, körültekintő egyéniesítéssel kell elbírálni, figyelemmel a végrendelkezőnek egyrészt a fizikai, másrészt a pszichológiai állapotára, minthogy az utóbbinak is lehet objektív alapja, még ha annak vizsgálata körülményesebb is.
A nehézség leküzdése szempontjából jelentősége van annak a rendelkezésnek, hogy a vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy annak, aki írásbeli végrendelet készítése végett közjegyző közreműködését kényszerül igénybe venni, nagyobb nehézséget kell leküzdenie, mint annak, aki ilyen közreműködés nélkül írásbeli magánvégrendeletet is alkothat.
E tekintetben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogszabály a végrendelkező személyére nézve tartalmaz rendelkezést, így pedig ha őt nem is lehet a környezetétől elvonatkoztatni, az összes körülmények egybevetésével ugyan, de elsősorban az ő személyes tevékenységi képességét vizsgálva kell elbírálni, hogy írásbeli végrendeletet jelentékeny nehézség nélkül alkothatott volna-e.
Mindezek alapján egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a törvényes feltételeknek valóságosan (objektíve) kell meglenniük. A végrendelkező szubjektív képzete a valóságban hiányzó feltételt nem pótolhatja. Nem elég tehát, ha valaki például csak hiszi, hogy az életét fenyegető rendkívüli helyzetben van.
A végrendelet tartalma
Örökösnevezés * Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet. Örökös az, akinek az örökhagyó az egész hagyatékát, illetőleg annak meghatározott hányadát juttatja. Kétség esetében örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét tevő, meghatározott, egy vagy több vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell. * Kizárás * Ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik. Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse, vagy azzá válhat, akár más személynek örökössé nevezésével, akár végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni. A kötelesrészt meghaladó törvényes öröklésből a kötelesrészre jogosult is kizárható. * Helyettes örökös * Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, mást nevezhet örökössé. Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját - ellenkező végrendeleti intézkedés hiányában – helyettes örökösnek kell tekinteni. * Hagyomány * Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen. * Meghagyás * Az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá. Olyan közérdekű meghagyás teljesítését azonban, amely szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll, az érdekelt szerv követelheti. Kétség esetében a meghagyás az örököst terheli. Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné.
A végrendelet érvényességi feltételei
A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében, a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete. A végrendelkező nemcsak a törvény szó szerinti szövegével maradéktalanul egyező, hanem azzal egyértelmű kijelentéssel is kifejezésre juttathatja, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.
Alapvető jogelv ugyanis, hogy minden egyes jognyilatkozatot tartalma szerint kell megítélni. Ennélfogva a szóbeli végrendelet érvényességéhez a végrendelkezőnek nem kell szó szerint azt a kifejezést használnia, hogy "szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete", hanem elegendő, ha azzal egyértelmű kijelentést tesz, vagyis ha a megtett kijelentésekből – figyelemmel a szavak általánosan elfogadott jelentésére és a nyilatkozattétel körülményeire is – nyilvánvaló, hogy a végrendelkező a nyilatkozatát végrendelkezésnek tekintette.
Tanúk
Az írásbeli magánvégrendelet tanújának személyére nézve, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozások a szóbeli végrendeletre is irányadók, a tanú írni tudása azonban a szóbeli végrendelet érvényességének nem kelléke.
Ha a végrendelkezés folyamán a törvényes feltételek fennállnak, az előírt alakiságok megtartása mellett tett szóbeli végrendelet a folyamat befejezésével érvényesen létrejön, s az utóbb csak akkor veszti el hatályát, ha az arra előírt külön feltételek bekövetkeznek.
Egyidejű írásbeli végrendelet
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, ha a szóbeli végrendelet törvényes feltételei fennállottak, és az az alaki követelményeknek megfelel, s a végrendelkező kijelenti, hogy a szóbelileg tett nyilatkozata az ő végrendelete, a szóbeli végrendelet akkor is érvényes, ha egyidejűleg írásbeli végrendelet is készült, de az alaki okból érvénytelen. A Ptk. ugyanis csak annyit követel meg, hogy a végrendelkező kijelentse, az a nyilatkozat, amelyet szóbelileg tett, az ő végrendelete.
Ha például az életét fenyegető rendkívüli helyzetben levő írástudatlan végrendelkező végrendeletét magánokiratba foglalják, s azt ő kézjegyével látja el, a végrendeleti nyilatkozat mint szóbeli végrendelet érvényes lehet, feltéve hogy közvégrendeletet csak jelentékeny nehézséggel tehetett volna. Ha azonban az írástudó végrendelkező végakarati nyilatkozatáról készített végrendeletről csak a keltezés hiányzik, a nyilatkozat mint szóbeli végrendelet sem lesz érvényes, mert annak egyik törvényes feltétele hiányzik. Ilyen esetben ugyanis az írásbeli végrendelet tételének a lehetősége fennállott.
Írásbeli végrendelet
Közvégrendelet * Közvégrendeletet közjegyző vagy helyi bíróság előtt lehet tenni. Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. Korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet; végrendelete érvényességéhez sem a törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges. * Érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámja, gondnoka, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól. * A közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességét szabályozó rendelkezések irányadók. * Írásbeli magánvégrendelet * Írásbeli magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, illetőleg olvasni tud. Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja. A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik. Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen. * Az írásbeli magánvégrendelet érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt * elejétől végéig maga írja és aláírja; vagy * két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy * aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe helyezi. * A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és – ha a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges – mindkét tanú aláírásával. * Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre. * Az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú * a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes; * kiskorú, vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll; * írástudatlan. * Az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta. * A tanú, illetőleg a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelkezésnél – rajta kívül – két tanú működött közre. * A vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet. * A végrendelet megsemmisülése * Sem a közvégrendelet, sem pedig az írásbeli magánvégrendelet hatályát nem szünteti meg az, ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisül, vagy egyébként nem található meg; ha azonban az írásbeli magánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig azt kell feltenni, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette.
A végrendelet hatálya
A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább három hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet.
A fentiekben láttuk, hogy a Ptk. külön a szóbeli végrendelet érvényes létrejöttének feltételeit taglalja. A most tárgyalt törvényhely arról rendelkezik, hogy az érvényesen létrejött ilyen végrendelet milyen feltételek mellett veszti hatályát. A jogszabály tehát két folyamatot határol el élesen: egyrészt a végrendelet érvényes létrejöttének, másrészt az érvényesen létrejött végrendelet hatályvesztésének a folyamatát.
Ha az érvényességi feltételek a végrendelkezés idején hiánytalanul fennálltak, a szóbeli végrendelet a végrendelkezés folyamatának befejezésével érvényesen létrejön. Az ezt követően kezdődő folyamat már külön bírálandó el, mégpedig nem az érvényesség vagy érvénytelenség, hanem a végrendelet hatálytalanná válása szempontjából.
Mindaddig tehát, amíg az életet fenyegető rendkívüli helyzet fennáll, a végrendelet hatálytalanságának bekövetkezése kizárt, s ez a helyzet – ha kivételesen előforduló esetben is, de – akár három hónapon át is tarthat (pl. tartós eszméletvesztéses állapot).
Csakis az életet fenyegető rendkívüli helyzet megszűnése után valósulhat meg a másik feltétel, amely akkor következik be, ha a végrendelkező megszakítás nélkül legalább három hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet. Ez annyit jelent, hogy ha az életet fenyegető rendkívüli helyzet megszűnése után az örökhagyónak volt ugyan, de csak időnkénti – megszakított – lehetősége arra, hogy írásbeli végrendeletet nehézség nélkül alkosson, ez még nem eredményezi a végrendelet hatálytalanná válását, hanem az csak olyan három hónap elteltével következhet be, amely alatt a végrendelkező minden megszakítás nélkül alkothatott volna írásbeli végrendeletet. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogszabály itt nem "jelentékeny nehézséget", hanem egyszerű nehézséget említ.
Az érvénytelenség bizonyítása
A szóbeli végrendeletnél is érvényesül az a szabály, amely szerint a végrendelet érvénytelenségének bizonyítása a megtámadásra jogosult személyt terheli.
Valamely alaki kellék hiánya vagy esetleges akarathiba a végrendeletet jogi létezésétől nem fosztja meg, hanem csupán érvénytelenné teszi. Az érvénytelenség (és hatálytalanság) azonban hivatalból nem, hanem csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik. Ez a hivatkozás történhet úgy, hogy az érdekelt a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt pert indít, vagy úgy, hogy az ellene indított perben az érvénytelenségre védekezésként hivatkozik.
Ebből következik, hogy ha a végrendelet – beleértve a szóbeli végrendeletet is – alakilag fogyatékos vagy akarathibás is, nem tekinthető jogilag létre nem jöttnek, mert joghatások fűződhetnek hozzá attól függően, hogy az érdekeltek vagy azok valamelyike a fogyatékosságból származó igényét érvényesíteni kívánja-e. Az alaki fogyatékosságban vagy akarathibában szenvedő végrendelet érvénytelen ugyan, ez azonban az érvénytelenségnek olyan sajátos (relatív) formája, amely csak kifogás esetén vehető figyelembe, hivatalból nem.
A bizonyítási teherre vonatkozó eljárásjogi és a megtámadásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekből ugyanakkor értelemszerűen következik az is, hogy a végrendelet – beleértve a szóbeli végrendeletet is - érvénytelenségének (hatálytalanságának) bizonyítása a megtámadásra jogosult személyt, tehát azt terheli, aki a szóbeli végrendelet érvénytelenségének a megállapítása iránt pert indít, vagy aki annak érvénytelenségére az ellene indított perben védekezésként hivatkozik, és a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeit az igény érvényesítőjének kell viselnie. [Csak aggálytalan és meggyőző bizonyítékok alapján lehet a végrendelet érvénytelenségét (hatálytalanságát) megállapítani, a végrendelet aggályos volta, kétségek felmerülése egymagában ezt nem eredményezhetik.]
Ki lehet tanú?
A szóbeli végrendelet érvényességének egyik alapvető alaki kelléke, hogy a végrendelkező nyilatkozata két tanú együttes jelenlétében történjék. Ez azt jelenti, hogy a tanúknak az egész végrendelkezés folyamán együtt kell lenniük, és egymásról e minőségük ismeretében tudniuk kell. Ugyanakkor az örökhagyónak is tudnia kell azt, hogy a két tanú jelen van, és előttük azzal a szándékkal nyilatkozik, hogy a végrendelet tartalmáról együttesen és közvetlenül tőle szerezzenek tudomást. Nyilvánvaló, hogy például a kórteremben a betegek ellátása céljából tartózkodó ápolónő, aki munkája végzése közben hallja meg az örökhagyó végakarat-nyilvánítását, a szóbeli végrendelet tanújának még akkor sem tekinthető, ha a végakaratról egyidejűleg készített nyilatkozatot utóbb maga is aláírja.