Problémát okozhat, ha a felszámolási eljárás csak a megindítási hely államában található vagyontárgyakra terjed ki, illetve nincs összhang a több államban folyó eljárások között. Ezért a belső piac megfelelő működése érdekében szükségessé vált a több államra kiterjedő fizetésképtelenségi eljárások szabályozása. Az Európai Unió Tanácsa 2000. május 29-én elfogadta az 1346/2000/EK rendeletet a fizetésképtelenségi eljárásról. A rendelet – Dánia kivételével – az Európai Unió valamennyi tagállamában kötelező és közvetlenül alkalmazandó a 2002. május 31-ét követően indult eljárásokra. A rendelet nem a felszámolás részletszabályait, hanem a joghatóság és az alkalmazandó jog kérdését rendezi, illetve megteremti a több államban esetleg egyidejűleg folyó eljárások közti összhangot.
A felszámolási eljárás során alkalmazandó jog
Továbbra is az eljárás megindításának helye szerinti tagállam joga határozza meg a felszámolás megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. A tagállami jog rendezi tehát az alábbi kérdéseket:
– mely adós ellen lehet fizetésképtelenségi eljárást indítani,
– a vagyontárgyakat, amelyek a vagyon részét képezik, és az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően szerzett vagy rá háramló vagyontárgyak kezelését,
– az adós és a felszámoló jogait,
– azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámításokat lehet igényelni,
– a fizetésképtelenségi eljárásnak azokra a hatályos szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben az adós szerződő fél,
– a fizetésképtelenségi eljárásnak az egyes hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait, a folyamatban lévő peres eljárások kivételével,
– az adós vagyonával szemben támasztott követeléseket és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések kezelését,
– a követelések bejelentésének, igazolásának és elfogadásának szabályait,
– a vagyon értékesítéséből származó bevétel elosztásának szabályait, a követelések közötti rangsorolást, és azon hitelezők jogait, akik dologi jog vagy beszámítás alapján a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően részleges kielégítést nyertek,
– a fizetésképtelenségi eljárás – különösen egyezség által történő – befejezésének feltételeit és joghatásait,
– a hitelezőket a fizetésképtelenségi eljárás befejezése után megillető jogokat,
– a fizetésképtelenségi eljárás során felmerült költségek és kiadások viselését,
– a valamennyi hitelezőnek hátrányt okozó jogügyletek semmisségére, megtámadhatóságára vagy hatálytalanságára vonatkozó szabályokat.
A fizetésképtelenségi eljárás fogalma
Azt, hogy milyen eljárás minősül felszámolásnak, a tagállami jogok eltérő tartalommal határozzák meg. Ezért a rendelet kimondja, hogy szabályait csak a valamennyi hitelezőre kiterjedő, ún. kollektív fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós vagyona feletti rendelkezési jognak részleges vagy teljes elvonását és felszámoló kijelölését eredményezik. Ezeknek az eljárásoknak a felsorolását a rendelet melléklete tartalmazza, melyet a tagállami jogok változása esetén megfelelően módosítanak. Nem vonatkozik azonban a rendelet a biztosítók, hitelintézetek, befektetési vállalkozások elleni fizetésképtelenségi eljárásokra. Ettől némileg eltér a felszámolás fogalma, de erről később részletesebben lesz szó.
Az elsődleges fizetésképtelenségi eljárás (főeljárás)
A fizetésképtelenségi eljárás megindítására kizárólag annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni. Az eljáró bíróságot a nemzeti jog szabályai jelölik ki.
Az alkalmazandó jog
A fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják.
A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira az adóshoz tartozó olyan materiális és immateriális, ingó és ingatlan vagyontárgyak tekintetében, amelyek az eljárás megindításának időpontjában egy másik tagállam területén találhatók, legyen szó akár meghatározott vagyontárgyakról, akár meghatározatlan, változó összetételű vagyontárgyak összességéről.
Dologi jog
Minden közhitelű nyilvántartásba bejegyzett és harmadik személlyel szemben érvényesíthető jog, amely alapján a dologi jog megszerezhető, dologi jognak tekintendő.
Azon dologi jogok, melyeket a fizetésképtelenségi eljárás nem érint, különösen a következők:
– a vagyontárgy értékesítésének vagy értékesíttetésének joga, az e vagyonból származó bevételből vagy haszonból történő kielégítés joga, különösen zálogjog vagy jelzálogjog alapján,
– kizárólagos jog követelés behajtására, különösen követelésen alapított zálogjog vagy követelés biztosítéki célú engedményezése révén,
– a vagyontárgyak visszakövetelésének joga mindenkivel szemben, aki az arra jogosult fél akarata ellenére birtokolja vagy használja azokat,
– a haszonélvezeti jog.
Beszámítás
A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a hitelezőknek arra a jogára, hogy követeléseik beszámítását kérjék az adós követeléseivel szemben, amennyiben a fizetésképtelen adós követelésére alkalmazandó jog az ilyen beszámítást megengedi.
Egy vagyontárgy vevője elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a tulajdonjog fenntartásán alapuló eladói jogokra, ha az eljárás megindításakor a vagyontárgy az eljárás megindításának helye szerinti államtól eltérő tagállam területén volt. A dolog átadása után a dolog eladója elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítása nem szolgálhat az adásvételtől történő elállás alapjául, és nem akadályozza a vevő tulajdonszerzését, ha az eljárás megindításakor az eladott dolog az eljárás megindításának helye szerinti államtól eltérő tagállam területén volt.
Fizetésképtelenségi eljárás hatása az ingatlannal kapcsolatos szerződésekre
A fizetésképtelenségi eljárásnak az ingatlan megszerzésére vagy használatára irányuló szerződésre gyakorolt hatásait kizárólag annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelynek területén az ingatlan található.
A fizetésképtelenségi eljárás által a fizetési vagy elszámolási rendszerek tagjainak vagy pénzügyi piacok feleinek jogaira és kötelezettségeire gyakorolt hatások tekintetében kizárólag a tagállamnak az adott rendszerre vagy piacra alkalmazandó joga irányadó.
Fizetésképtelenségi eljárás hatása a munkaszerződésre, munkaviszonyra
A fizetésképtelenségi eljárásnak munkaszerződésekre és munkaviszonyokra gyakorolt hatásait kizárólag a tagállam munkaszerződésekre alkalmazandó joga szabályozza.
Fizetésképtelenségi eljárás hatása az adós különféle jogaira
A fizetésképtelenségi eljárásnak az adós ingatlanon, hajón vagy légi járműn fennálló, közhitelű nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött jogaira gyakorolt hatásaira annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek a felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.
Amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően létrejött jogügylet révén az adós visszterhesen rendelkezik:
– ingatlanról, vagy
– olyan hajóról, ill. légi járműről, amelyet egy közhitelű nyilvántartásba kell bejegyezni, vagy
– olyan értékpapírokról, amelyek létezésének előfeltétele a jogszabály által meghatározott nyilvántartásba való bejegyzés,
e jogügylet érvényességét annak az államnak a joga szabályozza, amelynek területén az ingatlan található, vagy amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.
Közösségi szabadalom, közösségi védjegy érvényesítése
A rendelet alkalmazása során közösségi szabadalmat, közösségi védjegyet vagy közösségi jogon alapuló más hasonló jogot csak az elsődleges eljárásban lehet érvényesíteni.
A fizetésképtelenségi eljárásoknak az adós rendelkezése alól kivont vagyontárggyal vagy joggal kapcsolatos, folyamatban lévő eljárásra gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga alkalmazandó, ahol az eljárás folyamatban van.
Egyéb határozatok elismerése és végrehajthatósága
Az olyan bíróság által hozott fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatokat, valamint jóváhagyott egyezségeket, amely bíróságnak az eljárás megindítására vonatkozó határozatát elismerik, minden további alaki követelmény nélkül el kell ismerni. Az ilyen határozatokat az egyezményhez való csatlakozási okmányokkal módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezménynek megfelelően hajtják végre. Ezt a fizetésképtelenségi eljárásokból közvetlenül származó és a hozzájuk szorosan kapcsolódó határozatokra abban az esetben is alkalmazni kell, ha azokat egy másik bíróság hozta. Az automatikus elismerés a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet követően hozott biztosítási intézkedést elrendelő határozatokra is vonatkozik.
A fizetésképtelenségi eljárás elismerése
Az elsődleges vagy másodlagos eljárás lefolytatására joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatot az összes többi tagállamban attól kezdve el kell ismerni, amikor az hatályossá válik az eljárás megindításának helye szerinti államban. E szabályt akkor is alkalmazni kell, ha az adós ellen perképessége hiánya miatt nem volna megindítható a fizetésképtelenségi eljárás más tagállamokban.
A főeljárás elismerése nem zárja ki, hogy egy másik tagállam bírósága másodlagos eljárást indítson. A főeljárást megindító határozat – bizonyos kivételektől eltekintve – minden további alaki követelmény nélkül, bármely más tagállamban az eljárás megindításának helye szerinti állam joga szerinti joghatásokkal rendelkezik.
A főeljárásra joghatósággal rendelkező bíróság által kijelölt felszámoló gyakorolhatja az eljárás megindításának helye szerinti állam joga által ráruházott összes hatáskört egy másik tagállamban, amennyiben ott nem indítottak másik fizetésképtelenségi eljárást, sem ezzel ellentétes biztosítási intézkedést nem hoztak fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem alapján.
A felszámoló elmozdíthatja az adós vagyontárgyait annak a tagállamnak a területéről, ahol azok találhatók. A rendelet szerint felszámoló bármely olyan személy vagy szerv, akinek vagy amelynek az a feladata, hogy az adós rendelkezése alól kivont vagyont kezelje, illetve felszámolja, vagy felügyelje az adós tevékenységét. A felszámoló elnevezését és felsorolását a rendelet C. melléklete tartalmazza.
A másodlagos fizetésképtelenségi eljárás joghatásait egy másik tagállamban nem kifogásolhatják. A hitelezők jogainak bármilyen korlátozása, különösen a fizetési haladék vagy a tartozáselengedés, csak a hozzájárulásukat adó hitelezők esetében van hatással másik tagállam területén található vagyontárgyakra.
A másodlagos fizetésképtelenségi eljárásra joghatósággal rendelkező bíróság által kijelölt felszámoló bármely más tagállamban bíróság előtti vagy bíróságon kívüli eljárásban hivatkozhat arra, hogy az ingó vagyont a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően az eljárás megindításának helye szerinti állam területéről a másik tagállam területére helyezték át. A felszámoló a hitelezők érdekében bármely megtámadási keresettel élhet.
A felszámoló által alkalmazott jog
Hatáskörének gyakorlásakor a felszámoló annak a tagállamnak a joga szerint jár el, amelynek a területén intézkedéseket készül hozni, különös tekintettel a vagyon értékesítését szolgáló eljárásokra. A felszámoló hatásköre nem terjed ki kényszerintézkedések alkalmazására, illetve jogvitákban vagy egyéb vitákban való döntésre.
A felszámolói kinevezés igazolása
A felszámolói kinevezést az eredeti kinevezési határozat hiteles másolatával vagy a joghatósággal rendelkező bíróság által kiadott bármely más tanúsítvánnyal igazolják.
Előírható annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén készült fordítás, amelynek a területén el fog járni. Hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény nem írható elő.
Közzététel és közhitelű nyilvántartásba vétel
A felszámoló kérheti a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat és adott esetben az őt kijelölő határozat közzétételét bármely más tagállamban az adott államban előírt közzétételi eljárásnak megfelelően. A közzétételnek tartalmazni kell a kijelölt felszámoló megnevezését, és azt, hogy főeljárás vagy másodlagos eljárás indult-e. * A felszámoló kérheti, hogy a főeljárást megindító határozatot jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba, a kereskedelmi nyilvántartásba vagy bármilyen egyéb, más tagállamokban vezetett közhitelű nyilvántartásba. * A közzététel és bejegyzés költségeit az eljárás során felmerült költségnek, illetve kiadásnak kell tekinteni.
Kötelezettség teljesítése az adós számára
Ha egy tagállamban valamely kötelem alapján olyan adós javára teljesítettek, aki ellen egy másik tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítottak, és azt annak az eljárásnak a felszámolója számára kellett volna teljesíteni, a kötelem alapján teljesítő személyt, ha nem tudott az eljárás megindításáról, úgy kell tekinteni, mint aki szabadult a kötelemből.
Ha a kötelezettség teljesítésére még a közzétételt megelőzően kerül sor, a teljesítő személyről az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy nem tudott a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról. Ha a közzétételt követően történik a teljesítés, a teljesítő személyről az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy tudott az eljárás megindításáról.
Másodlagos fizetésképtelenségi eljárások
Ha egy tagállam bírósága főeljárást indít, amelyet egy másik tagállam elismer, a másik tagállamnak a bírósága másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat, anélkül hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálnák. A főeljárás elismerését követően indítható eljárásokat a rendelet B. melléklete sorolja fel. Ezen eljárások hatása az adósnak a másik tagállam területén lévő vagyontárgyaira korlátozódik.
Másodlagos eljárást kérők
Ha a másodlagos eljárás nem indul meg hivatalból, annak megindítását kérheti:
– a főeljárás felszámolója,
– bármely más személy vagy hatóság, aki, illetve amely jogosult fizetésképtelenségi eljárás megindításának kérelmezésére annak a tagállamnak a joga szerint, amelynek a területén a másodlagos eljárás megindítását kérik.
Egyébként, ha az adós fő érdekeltségeinek központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága – főeljárás hiányában – csak akkor rendelkezik joghatósággal az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén belül is. Ennek az eljárásnak a hatásai az adós utóbbi tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak.
A területi fizetésképtelenségi eljárást a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt csak akkor lehet megindítani:
– ha az adós fő érdekeltségeinek központja szerinti tagállam joga olyan feltételeket állapít meg, amelyek miatt nem lehet megindítani a főeljárást; vagy
– ha a területi fizetésképtelenségi eljárás megindítását olyan hitelező kérelmezte, akinek a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy székhelye abban a tagállamban van, amelynek területén az érintett telephely található, vagy akinek a követelése a telephely működéséből fakad.
Telephelynek minősül bármely olyan működési hely, ahol az adós nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytat emberi erőforrással és termékekkel.
Ha a fizetésképtelenségi eljárást a fő érdekeltség helye szerinti államban indították, a később a telephely szerinti államokban indított minden eljárás másodlagos eljárás. E későbbi eljárásoknak felszámolási eljárásoknak kell lenniük. Felszámolási eljárás ebben az esetben olyan fizetésképtelenségi eljárást jelent, amely az adós vagyonának értékesítését foglalja magában, beleértve az olyan eljárást is, amely egyezséggel vagy a fizetésképtelenséget lezáró egyéb intézkedéssel zárult, vagy amelyet a vagyon hiányos volta miatt zártak le.
Másodlagos eljárásban alkalmazandó jog
A másodlagos eljárásra annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek területén a másodlagos eljárást megindítják.
Ha annak a tagállamnak a joga, ahol a másodlagos eljárás megindítását kérelmezik, megköveteli, hogy az adós vagyona elegendő legyen az eljárás költségeinek és kiadásainak teljes vagy részleges fedezésére, a bíróság kérheti, hogy a kérelmező előlegezze a költségeket, vagy nyújtson megfelelő biztosítékot.
A határozatok elismerésének megtagadása
Bármely tagállam elutasíthatja egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerését vagy az ilyen eljárásokkal kapcsolatban hozott határozat végrehajtását, ha az elismerés vagy végrehajtás hatása nyilvánvalóan ellentétes az adott állam közrendjével, különösen az alapvető elvekkel vagy az alkotmányos jogokkal és az egyéni szabadságjogokkal. A tagállamok nem kötelesek elismerni vagy végrehajtani azt a határozatot sem, amely a személyi szabadság vagy a levéltitok korlátozását eredményezheti.
Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség
A főeljárás felszámolója és a másodlagos eljárások felszámolói kötelesek egymással együttműködni. A másodlagos eljárás felszámolója időben lehetőséget nyújt a főeljárás felszámolójának, hogy javaslatokat nyújtson be a másodlagos eljárásban szereplő vagyontárgyak értékesítésére vagy hasznosítására.
Ezenkívül a főeljárás felszámolója és a másodlagos eljárások felszámolói kötelesek tájékoztatni egymást. Azonnal továbbítani kell minden olyan információt, amely fontos lehet a többi eljárás számára, különösen a követelések bejelentésénél és igazolásánál, valamint az eljárások befejezésére irányuló minden intézkedésnél.
A hitelezői jogok gyakorlása
Bármely hitelező bejelentheti követelését a főeljárásban és bármely másodlagos eljárásban. A főeljárás és bármely másodlagos eljárás felszámolói abban az esetben jelentenek be a másik eljárásban olyan követeléseket, amelyeket már bejelentettek abban az eljárásban, amelyre őket kijelölték, ha ebben az utóbbi eljárásban mindez a hitelezők érdekét szolgálja, figyelemmel arra, hogy a hitelezőknek joguk van ezt ellenezni vagy követeléseiket visszavonni, amennyiben az alkalmazandó jog így rendelkezik.
A fő- vagy másodlagos eljárás felszámolója jogosult a hitelezővel azonos módon részt venni más eljárásban, különösen a hitelezők gyűlésén.
Az értékesítés felfüggesztése
A másodlagos eljárást megindító bíróság a főeljárás felszámolójának kérelmére az értékesítést 3 hónapra egészében vagy részlegesen felfüggesztheti azzal a feltétellel, hogy a főeljárás felszámolója minden megfelelő intézkedést megtesz a másodlagos eljárás hitelezői és az egyes hitelezői csoportok érdekeinek biztosítására. A kérelmet csak akkor lehet elutasítani, ha az nyilvánvalóan nem áll a főeljárás hitelezőinek érdekében.
A bíróság megszünteti az értékesítés felfüggesztését:
– a főeljárás felszámolójának kérelmére,
– hivatalból, egy hitelező kérelmére vagy a másodlagos eljárás felszámolójának kérelmére, ha ez az intézkedés a továbbiakban nem látszik indokoltnak, különösen a főeljárásban vagy a másodlagos eljárásokban szereplő hitelezői érdekek szempontjából.
A másodlagos fizetésképtelenségi eljárásokat befejező intézkedések
Ha a másodlagos eljárásra alkalmazandó jog lehetővé teszi az eljárás felszámolás nélküli, fizetőképesség helyreállítását célzó tervvel, egyezséggel vagy hasonló intézkedéssel történő lezárását, a főeljárás felszámolója jogosult arra, hogy ilyen intézkedést javasoljon.
A másodlagos eljárás lezárása a főeljárás felszámolójának beleegyezése nélkül nem jogerős; azonban az ő egyetértésének hiányában is jogerőssé válhat, ha a javasolt intézkedés nincs hatással a főeljárás hitelezőinek pénzügyi érdekeire. A hitelezői jogok bármely korlátozása, amely a másodlagos eljárásban javasolt intézkedésből származik, így például a fizetési haladék vagy a tartozáselengedés, az összes érdekelt hitelező hozzájárulása nélkül nem lehet hatással az adósnak ebben az eljárásban nem érintett vagyontárgyaira.
A másodlagos eljárásban fennmaradó vagyontárgyak
Ha a vagyontárgyak értékesítése révén a másodlagos eljárásban az ezen eljárás szerint nyilvántartott összes követelést ki lehet elégíteni, az eljárásban kijelölt felszámoló haladéktalanul átad minden fennmaradó vagyontárgyat a főeljárás felszámolójának.
A főeljárás utólagos megindítása
Ha a főeljárást a területi eljárásnak egy másik államban történő megindítását követően indították meg, ez utóbbi eljárásra a másodlagos eljárás szabályait kell alkalmazni.
Biztosítási intézkedések
Ha a tagállamnak a főeljárásra joghatósággal rendelkező bírósága ideiglenes felszámolót nevez ki az adós vagyontárgyai megóvásának biztosítására, ennek az ideiglenes felszámolónak az adós egy másik tagállamban elhelyezett bármely vagyontárgyának a biztosítása és megőrzése érdekében jogában áll valamennyi olyan intézkedést kérelmeznie, amely a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem és az eljárás megindítását elrendelő határozat közötti időszakban, az adott állam joga szerint kérhető.
A hitelezők tájékoztatása és a követeléseik bejelentése
Bármely hitelezőnek, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárás megindításának helye szerinti állam, jogában áll írásban bejelenteni követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban.
Amikor valamely tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítanak, e tagállam az illetékes bírósága vagy az általa kijelölt felszámoló haladéktalanul tájékoztatja azokat az ismert hitelezőket, akiknek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van.
Ez az egyedi értesítésben nyújtott tájékoztatás különösen a határidőket, a határidők tekintetében megállapított jogkövetkezményeket, a benyújtott kérelem elfogadására jogosult testületet vagy hatóságot és az egyéb megállapított intézkedéseket tartalmazza.
A tájékoztatás az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén történik. Ennek során egy olyan formanyomtatványt kell alkalmazni, amelyen a "Felhívás követelés bejelentésére. Határidők betartandók!" szövegű felirat az Európai Unió intézményeinek valamennyi hivatalos nyelvén szerepel.
A bejelentett követelés tartalma
A hitelező megküldi a követelést alátámasztó okiratok - ha vannak ilyenek – másolatát, és jelzi követelése jellegét, keletkezése időpontját és összegét, valamint azt, hogy követelése tekintetében elsőbbségre, dologi biztosítékra vagy tulajdonjog fenntartására tart-e igényt, és hogy a biztosíték milyen vagyontárgyakra terjed ki.
Bármely hitelező, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárás megindításának helye szerinti állam, követelését ennek a másik államnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén is bejelentheti. Ebben az esetben azonban a benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell legalább a "Követelésbejelentés" feliratot az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén. Ezenkívül kérhető tőle, hogy az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére történő fordítást bocsásson rendelkezésre.