A biztosítási szerződés

Biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát.

A törvény csak példálózó jelleggel sorolja fel azokat a biztosítási eseményeket, amelyek esedékessé teszik a biztosító szerződésben foglalt kötelezettségének teljesítését:

– a szerződésben megállapított károsító esemény (pl. tűzkár, robbanás, legeltetés során állatban bekövetkezett kár);

– halál bekövetkezése, meghatározott életkor elérése;

– testi sérülést, rokkantságot vagy halált okozó baleset.

A biztosítási események körét mindig a biztosító határozza meg az adott biztosítási szerződésben. Sajátos a helyzet az ún. all risk típusú vagyonbiztosítások esetében. Itt a biztosítási szerződés nem a biztosítási eseményeket, hanem csak a kizárásokat tartalmazza. A biztosító minden olyan kárt megtérít, amelyet nem zár ki. (Általában a szállítmány-, géptörés-, illetőleg az építési-szerelési biztosítások körében alkalmazott kockázatviselési forma.)

A biztosítási esemény fontos jellemzője a jövőbeliség, amely a biztosító kockázatviseléséhez képest jelent jövőbeliséget.

A biztosítási esemény meghatározása a biztosítási szerződés elengedhetetlen feltétele. A biztosítási esemény meghatározására többféleképpen kerülhet sor, így például:

– konkrét megnevezéssel (jégverés),

– a biztosítási esemény definiálásával (betöréses lopás megfogalmazása),

– más definícióra történő utalással (rablás esetében a Btk. segítségül hívása).

A biztosítási szerződés létrejöttének sajátosságai

A szerződés alanyai

A biztosítási szerződés olyan különleges szerződés, amelynek akár négy alanya is lehet:

1. A biztosító, amely szervezet kifejezetten ebből a célból jött létre, és részvénytársasági, szövetkezeti, illetőleg egyesületi formában működhet. A biztosítási tevékenység hatósági engedélyhez kötött; tárgyi, személyi, illetőleg vagyoni feltételeinek meglétét az engedély megadása előtt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) ellenőrzi.

2. A szerződő fél, aki a biztosítóval a szerződést megköti. A szerződő fél lehet olyan személy, aki egyben maga a biztosított is, azaz saját vagyonára, személyére köti a biztosítási szerződést, de nincs akadálya annak (a személybiztosításnál a törvényben foglalt korlátokkal), hogy a biztosítási szerződést harmadik személy vagyonára, illetőleg személyére kösse. A szerződő fél fő kötelezettsége a szerződésben foglalt esedékesség szerint a biztosítási díj fizetése.

3. A biztosított, akinek vagyontárgyát vagy akinek személyét ért károsodás minősül biztosítási eseménynek, és váltja ki a biztosító szolgáltatási kötelezettségét.

4. A kedvezményezett (az előbbi két személytől elkülönülő), aki a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító által teljesítendő szolgáltatást (a hazai biztosítói gyakorlat szerint általában pénzösszeget), a biztosítási összeget kapja.

A biztosítónak az általában blankettaszerűen megfogalmazott általános szerződési feltételekben nemcsak a biztosítási eseményt, hanem a biztosítási feltételeket is egyértelműen kell megfogalmaznia. Mint minden szerződésnél, a biztosítási szerződések esetében is a Ptk. 207. §-ának a szerződések értelmezésére vonatkozó szabálya érvényesül, melynek lényege az, hogy a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

Értelmezés

A törvény legutóbbi módosítása a fogyasztók érdekeinek védelme céljából azt a rendelkezést is törvénybe iktatta, hogy abban az esetben, ha a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés tartalma a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint sem állapítható meg egyértelműen, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. (A fogyasztó alatt adott esetben érthetjük a biztosítóval szerződést kötő személyt.)

Formai előírások

A biztosítási szerződésre vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni, amely forma a megállapodás érvényességi kelléke, azonban a biztosítási jogviszony nem csupán a felek írásbeli megállapodásával jön létre, ugyanis az írásbeli megállapodást, illetőleg a biztosító elfogadó nyilatkozatát biztosítási kötvény, igazolójegy, biztosítási bélyeg kiállítása is pótolja.

A felek megállapodása a biztosítási szerződés létrehozására az alábbi módokon valósulhat meg:

a) A felek a biztosítási szerződést egy okiratban írásbeli formában hozzák létre. A gyakorlatban ez igen ritka. Úgy kell elképzelni, mint az eladó és a vevő által egyszerre aláírt adásvételi szerződést.

b) Létrejöhet a biztosítási szerződés úgy is, hogy annak tartalmát a felek két okiratban egyező tartalommal hozzák létre. Ez a gyakorlatban úgy érvényesül, hogy a fél írásbeli ajánlatot tesz, és a biztosító az ajánlat tartalmával egyező kötvényt bocsát ki.

A gyakorlatban a szerződő fél a biztosító ajánlati űrlapját kitölti a feltett kérdésekre válaszolva. Az ajánlati űrlap a szerződő fél szerződéskötésre irányuló ajánlatának minősül, amelyet átad a biztosító ügynökének vagy közvetítő ügynöknek, aki az átvételt aláírásával igazolja, és továbbítja a biztosító szerződéskötésre jogosult szervezeti egységéhez. A biztosítónak tizenöt nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ajánlatot megvizsgálja, és a kockázatot mérlegelve ez idő alatt azt elfogadja vagy elutasítsa. Az ajánlat elfogadása a két okirat alapján megállapodás létrejöttét jelenti.

c) Létrejöhet a szerződés szóbeli ajánlat, illetve ajánlatra utaló magatartás és annak írásbeli elfogadása (egyoldalú írásbeliség) útján is. E biztosítások általában a meghatározott időre szóló egyszeri díjas biztosítások körében kerülnek alkalmazásra (poggyászbiztosítás, utazási baleset-biztosítás, állatok oltására, ivartalanítására vonatkozó biztosítás stb.), és a szerződések létrejötténél általában a szerződő fél közli, hogy a biztosítási díjat kifizeti, majd átveszi a biztosítási szerződést igazoló okiratot (kötvényt, igazolójegyet, biztosítási bélyeget stb.).

d) Létrejöhet a szerződés az írásban tett ajánlat hallgatólagos elfogadása útján is, amikor a biztosító az írásban tett ajánlatra tizenöt napon belül nem nyilatkozik. Hallgatása azt eredményezi, hogy a szerződés az ajánlatnak a biztosító vagy képviselője részére történő átadás időpontjára visszamenő hatállyal létrejön. A biztosítónak a fent említettek szerint az ajánlat átvételétől számítottan tizenöt napja van arra, hogy az ajánlatot megvizsgálja és mérlegelje. Ezen idő alatt az ajánlatot indokolási kötelezettség nélkül visszautasíthatja.

Tehát a b) és d) pont közötti különbség, hogy az első esetben a biztosító a biztosítási kötvény kiállításával fogadja el az ajánlatot, a második esetben pedig nem bocsát ki kötvényt.

e) Létrejöhet a szerződés akkor is, ha a fél ajánlatától eltérő tartalommal fogadja el azt a biztosító, és az eltérést, amelyet az ajánlattevővel írásban közöl kötvény formájában, a fél tizenöt napon belül nem kifogásolja. Ebben az esetben – a Ptk. 213. § (2) bekezdése alapján – az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadás a biztosító részéről új ajánlatnak minősül a korábbi ajánlattevő felé, és amennyiben az tizenöt napon belül nem kifogásolja, a szerződés a kötvény tartalma szerint jön létre.

A biztosítási ajánlat és kötvény eltérése esetén melyik az irányadó?

A fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy az ajánlat, a biztosítási kötvény, valamint az üzletszabályzatnak az eltérése esetén a jogok és kötelezettségek megállapítása szempontjából melyik az irányadó.

A gyakorlatban sokszor előfordul az az eset, amikor is a biztosítási ajánlaton extraként megjelölt és ekként biztosított tételek a kötvényben már – nyomdahiba vagy elírás miatt – nem szerepelnek. A biztosított számára pedig nyilvánvalóan nem mindegy az eltérésből fakadó következmény.

A Ptk. 538. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a kötvény tartalma a fél ajánlatától eltér, és azt a biztosított tizenöt napon belül nem kifogásolja, a szerződés a kötvényben foglaltak szerint jön létre.

Amennyiben az üzletszabályzat és a biztosítási kötvény tartalma tér el egymástól, ez esetben – miután ezek az általános és különös viszonyában vannak egymással – a konkrét egyedi szerződés tartalmát a kötvény testesíti meg, ezért az adott biztosítási jogviszonyban a felek jogaira, illetőleg kötelezettségeire a kötvény rendelkezései elsődlegesek.

Azonban ezt a rendelkezést lényeges eltérésekre csak akkor lehet alkalmazni, ha a biztosító az eltérésre a szerződő fél figyelmét a kötvény kiszolgáltatásakor írásban felhívta. A felhívás elmarad, a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre.

A biztosítónak nemcsak az eltérésre, hanem annak lényegességére is figyelmeztetnie kell a szerződő felet.

Annak eldöntésére, hogy mi minősül lényeges eltérésnek, az ajánlatot tevő szerződő fél érdekét és szerződési akaratát kell döntő súllyal figyelembe venni. Ez már a bírósági mérlegelés körébe tartozik.

Nyilvánvalóan ez a szabály a biztosítottak védelmére született. Hiszen ez a szabály kizárja azt, hogy a biztosító az ajánlattól eltérően módosításokat belecsempésszen a kötvénybe, így módosítva ezzel helytállási kötelezettségének mértékét.

Azonban a gyakorlatban már az is előfordult, hogy ez a rendelkezés a biztosító malmára hajtotta a vizet. Megtörtént eset, hogy a biztosított betöréses lopás esetére boltjának árukészletét 4 000 000 Ft-ra kívánta biztosítani, és ennek megfelelően került az ajánlat kitöltésre. Majd később a biztosító a kötvényt már 40 000 000 Ft biztosítási összeg megjelölésével állította ki. A betörés megtörténtekor a "leleményes" ügyfél a nagyobb összegű kártérítést igényelte. A bíróság azonban, helyt adva a biztosító védekezésének (tekintettel arra, hogy a biztosítási összeg a biztosítási szerződés lényeges eleme, ezáltal a biztosítási összeg eltérése is lényeges eltérésnek minősül), a biztosító helytállási kötelezettségét az ajánlatnak megfelelően 4 000 000 Ft-ban állapította meg.

A biztosítási szerződés tartalmi követelményei

A 2003. évi LX. törvény (Bit.) 96. §-a meghatározza a biztosítási szerződés minimális tartalmi követelményeit. A rendelkezés szerint a biztosítási szerződésnek tartalmaznia kell többek között:

a) a biztosítási esemény meghatározását, az alkalmazott kizárásokat,

b) a biztosítási esemény bejelentésének módját, határidejét,

c) a díjfizetésre, illetve a biztosítottnak, szerződő félnek, kedvezményezettnek a szerződésből eredő jogaira és kötelezettségeire, azok teljesítésének módjára, idejére, teljesítésük elmaradásának következményeire vonatkozó rendelkezéseket,

d) a biztosító szolgáltatásának megjelölését, a teljesítés módját, idejét, külön feltételeit, a biztosító mentesülésének vagy szolgáltatása korlátozásának feltételeit,

e) a szerződés megszűnése esetére a biztosított, szerződő, kedvezményezett jogainak és a biztosító kötelezettségeinek ismertetését,

f) az egyes igények elévülési idejét.

A biztosítási szerződés hatálybalépése

Köztudomású, hogy valamely szerződés létrejötte és hatálybalépése nem ugyanazt jelenti. Ennek azonban különös jelentősége lehet egy biztosítási szerződés esetén. Csak kizárólag már létrejött szerződés léphet hatályba. Sőt, a hatálybalépés még nem feltétlenül jelenti a kockázatviselés kezdetét.

A Ptk. a biztosítási szerződés hatálybelépésnek három esetét határozza meg:

– a biztosítási díj szerződő fél általi megfizetése,

– a biztosítási díj megfizetésére vonatkozó halasztásban történő megállapodás,

– a biztosító biztosítási díj iránti igényének bírósági úton történő érvényesítése.

Az első esetben a biztosítás az azt követő napon lép hatályba, amikor a szerződő fél az első díjat a biztosító számlájára vagy pénztárába befizeti, illetőleg amikor a díj megfizetésére vonatkozóan halasztásban állapodtak meg, vagy a biztosító díj iránti igényét bírósági úton érvényesíti.

Ha a szerződő fél a díjat a biztosító képviselőjének fizette, a díjat legkésőbb a fizetés napjától számított negyedik napon a biztosító számlájára, illetőleg pénztárába beérkezettnek kell tekinteni; a szerződő fél azonban bizonyíthatja, hogy a díj korábban érkezett be.

A második és a harmadik esetben a biztosítási szerződés azonnal hatályba lép.

Egy bírósági döntés értelmében a casco biztosítási szerződés hatálybalépését nem érinti, ha a biztosított a biztosító által ajánlattétel után felemelt díjkülönbözetet csak utóbb fizeti meg.

A biztosítások csoportosítása

A Bit. két biztosítási ágat, az életbiztosítási és nem életbiztosítási szerződéseket különbözteti meg. E két ágon belül számos biztosítási ágazatot határoz meg. Ez a felosztás az európai uniós irányelveknek megfelelő.

Az 1959-ben életbe lépett Ptk. azonban a következő csoportosítást tartalmazza:

– vagyonbiztosítás,

– felelősségbiztosítás,

– életbiztosítás,

– baleset-biztosítás,

– viszontbiztosítás.

A biztosításokat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy önkéntesek-e vagy kötelezők (pl. gépjárművek felelősségbiztosítása).

A Ptk. ezen felosztása felett már eljárt az idő. A törvény rendelkezései igen nehezen alkalmazhatók más, a piacon azóta megjelent biztosítási formákra, így pl. a jogvédelmi biztosításra, a segítségnyújtási (assistance) biztosításra, a biztosítási egyesületek által nyújtott biztosításokra.

A biztosítási törvény alapvető változásai

A 2003. évi LX. törvény már a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése iránti elkötelezettség szellemében született. Az Országgyűlés a törvény megalkotásakor figyelembe vette az Európai Unió jogszabályainak való megfeleltetés követelményét, illetve azt, hogy a biztosítási piac szabályozása elveiben, színvonalában és a piaci résztvevőknek nyújtott biztonságában érje el azt a szintet, amelyet az Európai Unió a tagállamok szabályozásától megkövetel.

Igaz, a törvény már két éve hatályban van, talán nem felesleges hangsúlyozni a biztosítási piac mindkét oldalát érintő változásokat:

– lehetővé válik a biztosítók határon átnyúló értékesítése;

– "egy engedély" elve alapján bármely tagországban kiadott biztosítási tevékenységi engedély az egész közösségre érvényes;

– függő és független biztosításközvetítők tevékenykedhetnek a piacon;

– bevezetésre kerül a biztosításközvetítők egységes felügyeleti nyilvántartási rendszere;

– a határnyitással párhuzamosan megváltoznak a felügyeleti rendszer szabályai;

– a biztosítástechnikai tartalékok befektetési szabályainak az EU irányelveihez való igazítása;

– szűkül a könyvvizsgálatot elláthatók köre;

– szigorodnak a tőkekövetelmények;

– módosulnak a kárügyintézési lehetőségek (kárbejelentés, kárrendezés);

– változnak a felelősségi szabályok.