Tb-terhek külföldiek esetén

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 91. számában (2005. november 1.)
A társadalombiztosítás alapelve a társadalmi kockázatközösség, melyben a részvételi kötelezettség nemcsak a magyar állampolgárokkal szemben támasztott követelmény. A rendszer felöleli azokat a természetes személyeket is, akik nem magyar állampolgárok, de megfelelnek mindazoknak a követelményeknek, amelyeket a társadalombiztosítással kapcsolatos törvények előírnak számukra. Ily módon a külföldi állampolgárok is a kockázatközösség tagjaivá válnak, illetve azok a külföldi állampolgárok, akiket a biztosítási kötelezettség alól kizár a törvény, önkéntes döntés alapján csatlakozhatnak a társadalombiztosítási rendszerhez.

A biztosítási jogviszony alapozza meg a járulékfizetési kötelezettséget. A biztosítási jogviszony és az ezzel összefüggő járulékfizetési kötelezettség elbírálása, meghatározása a foglalkoztató feladata.

Elengedhetetlen a magyar jogszabályok, illetve a külföldiekre vonatkozó nemzetközi egyezmények ismerete ahhoz, hogy a foglalkoztató e feladatát megfelelően el tudja látni.

A külföldi fogalma a társadalombiztosítás szempontjából

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) meghatározása szerint a törvény alkalmazása szempontjából azt kell külföldinek tekinteni, aki nem minősül belföldinek.

Belföldi személy

Ahhoz, hogy el lehessen dönteni, hogy a magánszemélyt külföldinek kell-e tekinteni, ismerni kell a belföldi meghatározását.

Belföldinek kell tekinteni:

– a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárokat,

– a bevándoroltakat,

– letelepedési engedéllyel rendelkező személyeket (letelepedettek),

– a menekültként elismert személyeket,

– az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgárait (EGT-állampolgárok), amennyiben rendelkeznek a magyar idegenrendészeti hatóság által kiadott EGT tartózkodási engedéllyel.

E kategóriába tartoznak továbbá a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 27. §-ában meghatározott személyek is:

– az EGT-állampolgár harmadik országbeli állampolgár családtagjai, továbbá,

– az EGT-vel kötött megállapodás alapján a tagállamok állampolgáraival azonos jogállást élvező állam állampolgárai, ha legalább tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, valamint a hontalan személyek. (Jelenleg nincs olyan ország, amelynek állampolgárai rendelkeznek e státussal, várhatóan Svájc állampolgárai lesznek e szempontból kedvezményezettek.)

Az Európai Gazdasági Térség államai

Idetartozik valamennyi olyan állam, amely csatlakozott az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezményhez.

Az Európai Unió tagállamai: Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Litvánia, Lettország, Észtország, Málta, Ciprus.

Az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményes államok: Izland, Liechtenstein, Norvégia.

Harmadik állam

Úgynevezett harmadik állam az Európai Gazdasági Térség és a Magyar Köztársaság által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó állam.

A biztosítási jogviszony elbírálására vonatkozó szabályok

A társadalombiztosítási jogviszony az alapul szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg a törvény erejénél fogva jön létre.

A Tbj. felsorolja azokat a jogviszonyokat, amelyek alapján a magánszemély – a belföldi vagy külföldi minősítésétől függetlenül – biztosítottá válik.

Elsődlegesen a foglalkoztatási jogviszony meghatározása a mérvadó a kötelezettség teljesítéséhez.

A biztosítottak köre

Biztosított

– a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt, európai parlamenti képviselőt is), közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a fegyveres erők szerződéses állományú tagja, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy (munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik [A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint az Mt. hatálya – ha jogszabály másként nem rendelkezik – kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön kiküldetésben végzi.],

– a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen történik,

– a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,

– a keresetpótló juttatásban, munkanélküli-járadékban, vállalkozói járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben, álláskeresést ösztönző juttatásban (a továbbiakban: munkanélküli-ellátásban) részesülő személy, továbbá az ellátások igénybevételének időtartamára az a személy, akinek a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék folyósítását terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj vagy gyermekgondozási segély igénybevétele miatt szüneteltetik,

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,

– a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét,

– az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy),

– munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházközösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, gazdálkodó szervezet – ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit – választott tisztségviselője; továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri a g) pontban említett összeget.

Külföldiek csoportjai a társadalombiztosítás szempontjából

A külföldiek foglalkoztatásával összefüggésben a külföldi állampolgárok 2 csoportot alkotnak. Az első csoportba soroljuk azokat a külföldieket, akik nemzetközi egyezmény hatálya alá tartoznak. E csoportra vonatkozóan a Tbj. előírásait a nemzetközi egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.

A másik csoportot azok a külföldi állampolgárok alkotják, akikre a nemzetközi egyezmények nem terjednek ki, esetükben indokolt figyelembe venni a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmtvr.) előírásait is.

A törvényerejű rendelet célja annak meghatározása, hogy

– melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel, és több állam joga lenne alkalmazható,

– milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában.

Nem lehet alkalmazni e törvényerejű rendeletet olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz.

E jogszabály 51. §-ának (1) bekezdése alapján a feleknek lehetőségük van arra, hogy a munkaszerződés megkötésekor vagy később megválasszák azt a jogot, amit a munkaviszonyra alkalmazni kell. Ugyanennek a §-nak a (2) bekezdése szerint ha a felek nem élnek a jogválasztás lehetőségével, a munkaviszonyra annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén

– a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi, abban az esetben is, ha ideiglenesen - kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében – egy másik államban végzi munkáját, vagy

– az a telephely található, amely a munkavállalót alkalmazza, amennyiben munkáját szokásosan nem ugyanazon állam területén végzi,

kivéve, ha a körülményekből az állapítható meg, hogy a munkaviszony szorosabban kötődik egy másik államhoz, ebben az esetben a munkaviszonyra e másik állam jogát kell alkalmazni.

Jogválasztás

Az Nmtvr. a szerződéses kapcsolatoknál is biztosítja a szerződő felek jogválasztásának lehetőségét. A szerződésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor vagy később választottak.

Jogválasztás hiányában az Nmtvr. 25. §-a szerint a szerződésre vonatkozó jog annak az államnak a joga, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában – egyebek mellett

– a szerzői jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a felhasználónak,

– az iparjogvédelmi, valamint anyagi értéket képviselő egyéb jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a használatba adónak,

– megbízási szerződésnél a megbízottnak,

– fuvarozási és szállítmányozási szerződésnél a fuvarozónak, illetve szállítmányozónak,

a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye vagy a telephelye van.

A nem magyar állampolgárok vonatkozásában az alábbi lehetőségek adódnak:

– A bevándorolt, letelepedési engedéllyel rendelkező, menekültként elismert személyek belföldinek minősülnek, e személyek tekintetében a biztosítási kötelezettséget az általános szabályok szerint kell megállapítani.

– Az EGT állampolgára tartózkodási engedéllyel – belföldinek minősül, az alább ismertetett egyezmény szabályai szerint terjed ki a biztosítás rá.

– Harmadik állam állampolgárának (nem tagállam) állampolgára biztosítását, ha szociális biztonsági vagy szociálpolitikai egyezmény hatálya alá tartozik, az adott egyezmény szabályai szerint kell elbírálni.

– A harmadik állam állampolgára (nem tagállam és nem egyezményes ország állampolgára) nem biztosított, ha a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató foglalkoztatja, és a munkavégzésre kiküldetés, kirendelés, illetőleg munkaerő-kölcsönzés alapján kerül sor, és nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.

– EGT-tagállam állampolgára, ha egy harmadik államban székhellyel rendelkező munkáltató küldi ki, magyarországi munkavégzésre nem biztosított (a munkáltató nem EGT-tagállambeli).

Szociálpolitikai egyezmények

A jelenleg hatályban levő szociálpolitikai egyezmények a következők:

- Magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény (1959. évi 20. törvényerejű rendelet) az Unióhoz nem csatlakozó utódállamok tekintetében alkalmazzuk (Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Szerbia-Montenegró).

– Magyar-bolgár szociálpolitikai egyezmény (1962. évi 2. törvényerejű rendelet)

– Magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény (1963. évi 16. törvényerejű rendelet) alkalmazási területe Fehéroroszország, Oroszország, Ukrajna, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldávia, Örményország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Grúzia.

-Magyar-román szociálpolitikai egyezmény (1962. évi 5. törvényerejű rendelet).

A jugoszláv egyezmény főbb szabályai

Az egyezmény azonos elbánásról szóló rendelkezése alapján (2. cikk) – ha az egyezmény másként nem rendelkezik – a társadalombiztosítási jogszabályok tekintetében a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni az egyezmény hatálya alá tartozó országok állampolgárait.

Az egyezmény szerint a magyar társadalombiztosítási kötelezettség kiterjed az utódállamok állampolgárainak magyarországi foglalkoztatására (munkaviszony, tagsági jogviszony, megbízási jogviszony stb.).

Az egyezmény 3. cikke szerint a dolgozókra annak a szerződő félnek a társadalombiztosítási jogszabályai vonatkoznak, amelynek területén a dolgozó a társadalombiztosítás szempontjából a döntő tevékenységét folytatja. Döntő tevékenység alatt a főfoglalkozást értjük. A főfoglalkozásról a magánszemély igazolást szerezhet be, amelyet az illetékes társadalombiztosítási szerv állít ki.

Nem terjed ki a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya a Szerbia-Montenegró Államközösségből a Magyar Köztársaság területére kiküldött dolgozókra, a közlekedési és szállítási vállalatok dolgozóira, a diplomáciai mentességet élvező szerveknél alkalmazásban álló szerb és montenegrói állampolgárokra, valamint az utódállamokban főfoglalkozást folytató és igazoló dolgozókra.

A bolgár egyezmény

A bolgár egyezmény előírásai a személyi és tárgyi hatályát tekintve megegyezik a jugoszláv egyezménnyel.

A biztosítási kötelezettség elbírálása szempontjából egyetlen olyan szabály van, amely eltér a jugoszláv egyezménytől.

A dolgozók esetében annak az országnak a társadalombiztosítási jogszabályait kell alkalmazni, ahol a dolgozó a mérvadó tevékenységét végzi. Amennyiben mindkét országban végez ilyen tevékenységet, annak az országnak a szabályait kell alkalmazni, ahol a főtevékenységét folytatja. Főtevékenység alatt azt a tevékenységet kell érteni, amely után a dolgozó a magasabb öszszegű munkabért kapja. Egyenlő munkabér esetén pedig az a tevékenység, amely korábban kezdődött. A főfoglalkozásról az igazolást a bulgáriai munkáltató állítja ki.

Nem terjed ki a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya a Bulgáriából a Magyar Köztársaság területére kiküldött dolgozókra, a közlekedési és szállítási vállalatok dolgozóira, a diplomáciai mentességet élvező szerveknél alkalmazásban álló bolgár állampolgárokra, valamint arra a dolgozóra, aki bulgáriai főfoglalkozását igazolja.

A román egyezmény

Az egyezmény tárgyi hatálya az összes társadalombiztosítási ellátásra, személyi hatálya csak a munkaviszonyban állókra, fegyveres testületek tagjaira, mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjaira, kisipari szövetkezetek tagjaira és a kisiparosokra terjed ki. (Nem alkalmazható az egyezmény a gazdasági társaságok tagjaira, a megbízási szerződéssel foglalkoztatottakra.)

Az egyezmény 10. cikke rendelkezik azokról a személyekről, akik nem tartoznak a munkavégzés helye szerinti ország társadalombiztosításának hatálya alá. A diplomáciai mentességet élvező szervek, valamint egyéb szervek és intézmények kiküldött dolgozói a küldő ország társadalombiztosításának hatálya alá tartoznak, abban az esetben, ha a küldő ország állampolgárai. A vállalatok kiküldött dolgozóinál a vállalat székhelye szerinti ország társadalombiztosítási jogszabályait kell alkalmazni.

Az egyezmény személyi hatálya igen szűk körű, amennyiben a megbízási szerződést nem a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján kötik, a biztosítás nem állapítható meg.

Szovjet egyezmény szabályai

A szovjet egyezmény szabályai analóg rendelkezéseket tartalmaznak a román egyezménnyel. Személyi hatályát tekintve annyi az eltérés, hogy csak a munkaviszonyban állókra terjed ki. Abban az esetben, ha a munkaszerződést nem az Mt. szabályai szerint kötik, hanem jogválasztással pl. az ukrán szabályokat alkalmazzák, úgy Magyarországon biztosítási jogviszony nem keletkezik.

Szociális biztonsági egyezmények

A szociális biztonsági egyezmények már magukban foglalják az Európai Unió irányelveit, ezek az egyezmények már beilleszthetők az uniós tagállamok szociális biztonsági rendszereibe.

Magyar-svájci szociális biztonsági egyezmény (1998. évi VII. törvény)

Svájc állampolgárai vonatkozásában mindaddig, míg a korábban említett kedvezményezett státust el nem nyerik, az egyezményt kell alkalmazni.

Az egyezmény azonos elbírálásról szóló rendelkezése alapján – ha az egyezmény másként nem rendelkezik – a társadalombiztosítási jogszabályok tekintetében a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni a Magyarországon tartózkodó svájci állampolgárokat, azok családtagjait és hátramaradt hozzátartozóit.

Főszabályként az egyezmény hatálya alá tartozó magánszemély azon szerződő fél jogszabályai szerint áll fenn, amelynek területén a személy a keresőtevékenységét folytatja.

A kiküldött dolgozók a kiküldetés első 24 hónapjában maradnak a küldő ország jogszabályainak hatálya alatt. Ha ezt az időtartamot meghaladja a kiküldetés időtartama, a két ország illetékes hatóságainak kölcsönös egyetértésével alkalmazhatók tovább a kiküldő ország szabályai.

A szállítási és légi közlekedési vállalatok mindkét ország területén foglalkoztatott munkavállalói vonatkozásában azon állam jogszabályait kell alkalmazni, ahol a vállalat székhelye található, kivéve azt az esetet, amikor a munkavállaló állandó lakóhelye a másik állam területén van. Ebben az esetben a lakóhely szerinti állam jogszabályait kell alkalmazni.

A szerződő felek azon állampolgárai vonatkozásában, akik olyan tengeri hajó legénységéhez tartoznak, amelyik az egyik szerződő fél zászlója alatt hajóznak, ennek az államnak a jogszabályai szerint vannak biztosítva.

A közszolgálati munkavállalók a kiküldő szerződő fél jogszabályai alatt maradnak.

A biztosítási idő és a kiküldetés igazolása az illetékes teherviselők által kiállított formanyomtatványon történik.

Magyar-kanadai szociálpolitikai egyezmény (2003. évi LXIX. törvény)

Felépítése hasonló az előzőekben ismertetett egyezményhez.

Eltérést a kiküldetés vonatkozásában tartalmaz, mert a kiküldetésre 60 hónapnál hosszabb időtartamra csak előzetes hozzájárulás alapján kerülhet sor, és a kiküldött végig a küldő ország jogszabályainak hatálya alatt marad.

Önálló vállalkozásnál ha az önálló vállalkozó a Magyar Köztársaság területén lakik és folytat vállalkozást, a magyar jogszabályok hatálya alá tartozik, azonban ha Kanadában lakik, de vállalkozását a Magyar Köztársaság területén folytatja, a kanadai jogszabályok hatálya alatt marad. Ha e szabály alkalmazása során egyik államban sem köteles járulékot fizetni, úgy a szerződő felek illetékes hatóságai közös megegyezéssel határozzák meg, hogy e személyre melyik állam jogszabályai vonatkoznak.

Az Európai Unió állampolgáraira vonatkozó szabályok alkalmazása

A tagállamok a társadalombiztosítás területén megőrizték teljes önállóságukat, a szabályozás pusztán arra irányul, hogy a tagállamonként eltérő rendszereket – a jogosultságok csorbítatlan megőrzése, illetve az esetleges hátrányok megszüntetése érdekében – koordinálja.

Ezt a koordinációt az 1408/71/EGK és az 574/72 EGK rendeletek a tagállamokban történő kötelező alkalmazásával valósítják meg.

Mindkét rendelet elsőbbséget élvez a belső joggal szemben. A rendeletek abban nyújtanak eligazítást a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség elbírálása szempontjából, hogy a tagállamok állampolgáraira melyik állam jogszabályait kell alkalmazni.

Alkalmazandó jogszabályok meghatározása

Főszabályként a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazhatóak.

Egy tagállam területén alkalmazott személy annak az államnak a jogszabálya alá tartozik, ahol a keresőtevékenységet folytatja. Ez még abban az esetben is igaz, ha a foglalkoztatott személynek másik tagállamban van lakóhelye, illetve ha az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye, lakóhelye másik tagállam területén van.

Eltérő szabály

Kiküldetés esetén, ha a munkavégzés várhatóan a 12 hónapos időtartamot nem haladja meg, a „küldő” ország jogszabályait kell alkalmazni. Ha a munkavégzés időtartama előre nem látható okok miatt a 12 hónapot meghaladja, a fogadó állam illetékes hatóságának beleegyezésével továbbra is alkalmazhatók a küldő állam jogszabályai. A fogadó állam beleegyezését a 12 hónap letelte előtt kell kérelmezni, de a beleegyezését a fogadó állam még maximum 12 hónapra adhatja meg.

Tengerészeken kívül olyan személyek, akiket szokásosan több tagállam területén foglalkoztatnak (nemzetközi szállítás, fuvarozás), főszabályként a vállalkozás székhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.

Abban az esetben, ha a vállalkozás fióktelepet vagy állandó képviseletet létesít a székhelyétől eltérő másik tagállam területén, a fióktelep vagy az állandó képviselet által alkalmazott személyekre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amely tagállamban a fióktelep, illetve a képviselet van.

Ha az adott személyt elsődlegesen annak az államnak a területén alkalmazzák, ahol lakóhellyel rendelkezik, ez a személy a lakóhely szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, még abban az esetben is, ha az alkalmazó vállalkozás ebben a tagállamban nem rendelkezik fiókteleppel vagy állandó képviselettel.

Azokra a személyekre, akiket szokásosan egy vagy több tagállam területén alkalmaznak, de nem vonatkoznak rá az előzőekben ismertetett szabályok, annak az államnak a jogszabályai hatálya alá tartoznak, ahol lakóhellyel rendelkezik, feltéve hogy tevékenységét részben e tagállam területén végzi, vagy ha több olyan munkáltató számára végez munkát, amelynek székhelye különböző tagállamok területén van.

Ha az érintett személynek abban a tagállamban, ahol a munkavégzés van, nincs lakóhelye, az őt alkalmazó vállalkozás székhelye szerinti állam jogszabályait kell alkalmazni.

Az a személy, akit olyan vállalkozás alkalmaz, amelynek székhelye más tagállam területén található, és a vállalkozás tevékenysége átterjed a két állam közös határán, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelynek területén a vállalkozás székhelye található.

Az önálló vállalkozókra vonatkozó szabályok

Az önálló vállalkozás fogalmát a közösségi rendelet tágan értelmezi. Magában foglalja az egyéni és társas vállalkozást, valamint a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokat (megbízás, vállalkozási jellegű jogviszony stb.).

Az önálló vállalkozók azon állam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, ahol tevékenykednek. Nincs jelentősége annak, hogy abban az államban rendelkezik-e lakóhellyel, vagy sem.

Az a vállalkozó, aki szokásosan önálló vállalkozó egy tagállamban, és egy másik tagállam területén végez munkát, annak az államnak a jogszabályai hatálya alatt marad, ahol önálló vállalkozóként szokásosan tevékenykedik, feltéve hogy a másik tagállam területén történő munkavégzése előreláthatóan a 12 hónapot nem haladja meg.

Ha a munkavégzés időtartama a 12 hónapot előre nem látható ok miatt meghaladja, a munka elvégzéséig alkalmazhatóak az előzőekben meghatározott szabályok, de ehhez a munkavégzés helye szerinti tagállam illetékes hatóságának beleegyezése szükséges. Abelegyezését az érintett tagállam maximum további 12 hónapra adhatja meg, amelyet kérelmezni kell az első 12 hónap lejárta előtt.

Az a személy, aki két vagy több tagállamban önálló vállalkozó, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelynek területén lakóhellyel rendelkezik, feltéve hogy a lakóhely szerinti államban is végez tevékenységet.

Abban az esetben, ha a lakóhely szerinti tagállamban nem végez tevékenységet a vállalkozó, annak az államnak a jogszabályait kell alkalmazni, ahol a főtevékenységét folytatja.

A főtevékenységre szolgáló kritériumok:

– ahol az állandó és folyamatos székhelye van,

– a tevékenység szokásos jellege és időtartama,

– a nyújtott szolgáltatások száma,

– a jövedelem mértéke.

Az a személy, aki olyan vállalkozásban önálló vállalkozó, amelynek székhelye egy tagállam területén található, és tevékenységei átterjednek a két állam közös határán, a vállalkozás székhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.

Ha az önálló vállalkozó egyidejűleg másik tagállam területén munkaviszonyban áll, főszabályként annak az államnak a jogszabályait kell alkalmazni, ahol a munkaviszony fennáll.

A biztosítás időtartamának meghatározása

Amennyiben a biztosítási kötelezettség megállapítható, a továbbiakban a biztosítás időtartamának meghatározásakor már a Tbj. szabályai szerint kell eljárni, s az alapul szolgáló jogviszonyra vonatkozó szabályokat kell figyelembe venni, illetve alkalmazni. (Pl.: munkaviszony esetén a biztosítás a munkába lépés napjával kezdődik és a munkaviszony megszűnéséig tart.)

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állók (pl. megbízási szerződéssel foglalkoztatottak) esetében a biztosítást havonta kell elbírálni, a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani. Ha a kifizetésre nem havi rendszerességgel kerül sor, a biztosítást a díj kifizetésekor kell elbírálni. Ehhez a kifizetett díjból aszemélyijövedelemadó-előleg alapját képező összeget el kell osztani azon időtartam naptári napjainak a számával, amely időtartamra a díjfizetés történt.

Egyéni vállalkozók

Egyéni vállalkozók a vállalkozói igazolvány átvételétől, annak visszaadása, visszavonása napjáig biztosítottak. Özvegyi jogú vagy örökösödésen alapuló joggyakorlás esetén az örökhagyó halálát követő naptól kell a biztosítást megállapítani. A biztosítotti pozíció a vállalkozói igazolvány birtoklásának időtartamához igazodik. Amennyiben a vállalkozó átveszi igazolványát, de a tevékenység gyakorlását nem kezdi meg, a vállalkozói igazolvány átvételétől abban az esetben is biztosított, ha tevékenységéből jövedelmet nem szerez.

Társas vállalkozók

A társas vállalkozók esetében – a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében – a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig, egyéb esetekben a tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig tart a biztosítás.

Teljesítésre irányuló szerződés

A Tbj. rendelkezik azokról az esetekről is, ha a biztosítási jogviszony időtartama nem állapítható meg, illetve vitatott, akkor a tevékenység időtartamát kell figyelembe venni. Teljesítésre irányuló szerződés esetén a szerződés megkötésétől a teljesítésig eltelt időtartamot, ha sem a tevékenység időtartama, sem a teljesítés időpontja nem állapítható meg, akkor a díj kifizetéséig eltelt időtartamot kell számba venni.

A közösségi rendeletek alkalmazása harmadik állam polgára esetében

* Az 1408/71/EGK rendelet 2. cikke határozza meg a rendelet személyi hatályát, a 859/2003/EK rendelet terjeszti ki az előbbiekben említett közösségi rendelet hatályát a harmadik állam olyan állampolgáraira, akik jogszerű lakóhellyel rendelkeznek egy tagállam területén, és foglalkoztatásukban egynél több tagállam érintett. A külföldi állampolgár Magyarországon csak akkor rendelkezhet jogszerű lakóhellyel, ha menekült, letelepedett vagy bevándorolt. * Tehát azon személy esetében, aki Magyarországon él és valamely harmadik állam állampolgára, az 1408/71/EGK rendelet csak akkor alkalmazható, ha az adott személy rendelkezik menekültstátussal vagy bevándorlási, illetve letelepedési engedéllyel. * A tagállamokban fennálló biztosítási kötelezettséget az E 101 jelű nyomtatványon igazolják a tagállamok illetékes hatóságai. Amennyiben a külföldi állampolgár rendelkezik ezzel az igazolással, a biztosítását nem kell megállapítani. * Amagyar jogszabályok közül még egy olyan szabály van, amelynek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a biztosítási jogviszonyt el tudja a foglalkoztató bírálni.

Kire nem terjed ki a biztosítási kötelezettség?

* A Tbj. 11. §-a határozza meg azt a személyi kört, amelyet a törvény kizár a biztosítási kötelezettség alól. * A biztosítás nem terjed ki: * a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, továbbá az e pontban felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük együtt élő külföldi állampolgárságú házastársára és gyermekére, * a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott külföldi személyre, * harmadik ország állampolgára esetén, ha a munkavégzés kiküldetés, kirendelés, illetőleg munkaerő-kölcsönzés alapján történik, és nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik. * Megismertük mindazokat a szabályokat, amelyek birtokában a külföldi állampolgár biztosítását elbírálhatjuk.

A foglalkoztatott, mint a foglalkoztató képviselője

* Szót kell ejtenünk arról az esetről is, amikor a foglalkoztató nincs Magyarországon, ezért a foglalkoztató számára megállapított kötelezettségeket a foglalkoztató képviselőjeként a magánszemély teljesíti. * A magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltatónak a Magyar Köztársaság területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző vagy kiküldetésben lévő munkavállalója (foglalkoztatottja) biztosítási jogviszonyával kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében a külföldi munkáltató (foglalkoztató) képviseletére az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. §-át kell alkalmazni. A képviseletre vonatkozó meghatalmazás hiányában a külföldi munkáltató (foglalkoztató) képviseletét ellátó személynek a munkavállalót (foglalkoztatottat) kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló, mint egy „kvázi” foglalkoztató, a saját személyére vonatkozó biztosítási kötelezettség fennállása esetén köteles a járulékok összegét megállapítani, befizetni és bevallani. * Ilyen kötelezettség terheli pl. a magyar állampolgárt, ha magyarországi munkavégzésre más, az EGK rendelkezésekhez csatlakozott tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás foglalkoztatja. A magánszemélynek az adóhatóság a bejelentkezést követően adószámot állapít meg. A kötelezettség keletkezését a 05101 számú adatbejelentőn, a megszűnését a 05102 számú változásbejelentő nyomtatványon kell teljesíteni.

Jogviszony Magyarországon bejegyzett céggel

* Mint korábban láthattuk, a biztosítási kötelezettség alól kizárt az a külföldi állampolgár, aki Magyarországon be nem jegyzett külföldi munkáltatóval létesít jogviszonyt. A Magyarországon bejegyzett céggel jogviszonyban álló külföldi állampolgárra a tilalom nem terjed ki. Ezekben az esetekben nincs szükség annak vizsgálatára, hogy a külföldi állampolgár rendelkezik-e tartózkodási, letelepedési engedéllyel. * A mondottakat két példával szemléltetjük: * 1. Magyarországon bejegyzett kft. 10 tagja közül 5 fő magyar állampolgár, 3 fő román állampolgár és 2 fő kínai állampolgár. A tagok mindegyike személyesen közreműködik a társaság tevékenységében. * A román állampolgárok biztosításának elbírálása a következő: A román egyezménynél láttuk, hogy az egyezmény csak a munkaviszonyban álló román állampolgárokra terjed ki, az egyezmény szabályait ebben az esetben nem vehetjük figyelembe. A Tbj. előírásai szerint biztosított a társas vállalkozás tagja, amennyiben nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak. A Tbj. 11. §-ában foglaltak szerint csak a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által foglalkoztatott külföldi állampolgár van kizárva a biztosításból. A román állampolgárok Magyarországon bejegyzett társaságban tagok, esetükben a biztosítást meg kell állapítani. * A kínai állampolgárok vonatkozásában a társadalombiztosítás területén nincs nemzetközi egyezmény. Ebben az esetben sem zárja ki a Tbj. a kötelező biztosítás alól a kínai állampolgárokat. Esetükben is létrejön a biztosítási kötelezettség. * 2. Német állampolgár kiküldetés keretében érkezik a magyar leányvállalathoz munkavégzésre. A kiküldetés igazolására a német hatóság kiadja az E 101-es jelű nyomtatványt. Az első 12 hónap alatt az 1408/71/EGK rendelet szerint a német állampolgár nem tartozik a magyar jogszabályok hatálya alá. A 12 hónap leteltével ha nem kezdeményezték a hosszabbítást, a magyar jogszabályok hatálya alá kerül, és előáll az az eset, hogy a külföldön lévő foglalkoztatóval áll jogviszonyban, ezért magánszemélyként a külföldi foglalkoztató képviselőjeként saját adószámának feltüntetésével kell eleget tenni a kötelezettségeinek

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. november 1.) vegye figyelembe!