Szerződési technikák eszközbeszerzéseknél

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 91. számában (2005. november 1.)
Cikkünk a vállalkozások mindennapi életében tipikusan előforduló, saját finanszírozásban megvalósuló beszerzési ügyletek legfontosabb jellemzőit, szerződéskötési technikáit mutatja be.

A beszerzések alapjául szolgáló szerződéstípus kiválasztása komoly üzleti megfontolásokat igényel. Olyan kérdéseket szükséges feltenni, mint hogy van-e elegendő saját tőke az ellenérték finanszírozására, vagy valamilyen hitelezési konstrukciót kell-e igénybe venni. Meg akarja-e szerezni a vállalkozás az eszköz tulajdonjogát, vagy sem, adózási szempontból melyik a kedvezőbb konstrukció. Ennek alapján születhet meg a döntés, és választhatja a vállalkozás a saját erőből finanszírozott adásvételt, szállítást, a beszállító általi áruhitelezést részletvétel, bérlet, bérletvétel vagy gyártói/szállítói lízing formájában, vagy a harmadik fél, egy bank, illetve lízingtársaság bevonásával a hitelt, pénzügyi lízinget vagy tartós bérletet.

A beszerzés előkészítése, versenyeztetés

A beszerzések előkészítésénél elengedhetetlen a beszerezni szándékozott eszközökkel szembeni elvárások meghatározása. Csak ennek alapján lehet a beszerzési folyamatot a megfelelő ajánlatkéréssel, esetleg versenyeztetéssel indítani.

A beszállítókat több ajánlat bekérése vagy tender kiírása útján versenyeztetni elsősorban akkor lehet, ha a vállalkozás olyan piaci helyzetben van a beszerzés tárgya, volumene miatt, hogy a beszállítók számára már érdemes megküzdeni a szerződésért, és esetleg engedményeket tenni. Ilyen esetben a vállalkozás abban a helyzetben lehet, hogy a szerződési feltételeket is előre meghatározhatja, és megkövetelheti a beszállítóktól, hogy az ajánlataikban fogadják el kötelezőnek azokat.

Már egy közepes méretű vállalkozás nagyobb volumenű beszerzéseinél is elcsodálkozhat, hogy a kiélezett piaci versenyben milyen eredményesen tud kedvező szerződési feltételeket kiharcolni. Az esetek nagyobb részében, különösen, ha a vállalkozás idegen finanszírozást kénytelen vagy kíván igénybe venni hitelintézettől, lízingtársaságtól, illetve az eszközöket kölcsönző (bérbe adó) cégtől szerzi be, e szolgáltatók általában erősebb piaci pozícióval rendelkezhetnek, és érvényesíthetik saját általános szerződési feltételeiket, amelyek tekintetében a beszerző vállalkozásnak más lehetősége nem is marad, mint elfogadni azokat, vagy egyáltalán nem szerződni.

Különösen igaz ez, ha a piacon ugyan több beszállító van jelen, de áruikat, szolgáltatásaikat lényegében azonos vagy hasonló feltételekkel értékesítik. Ilyenkor a vállalkozás legfeljebb csak utólag kérheti az általános feltételek kontrollját, arra hivatkozva, hogy:

– a szerződési feltételek nem váltak a szerződés részévé, mert megismerhetőségüket a beszállító nem biztosította, vagy a „meglepő”, a szokásos szerződéses gyakorlattól lényegesen eltérő feltételekre a megrendelő figyelmét a megfelelő módon nem hívta fel;

– a kétértelmű szerződések vállalkozás számára kedvező értelmezése alkalmazandó;

– a szerződési feltétel tisztességtelen.

A beszerzés módjának megválasztásánál lényeges szerepet játszik a beszerzett eszköz és az azzal kapcsolatos kötelezettségek számviteli és adójogi kezelése is (pl. az áfafizetési kötelezettség keletkezése, költségkénti elszámolás, aktiválás, értékcsökkenési leírás), amelyeket mindenképpen célszerű előzetesen megfontolni.

Saját finanszírozással történő beszerzés

A vállalkozás saját finanszírozásában a beszerzés alapvetően adásvételi, szállítási, vállalkozási szerződések és ezek keveredései útján valósul meg, amelyek kiegészülhetnek más elemekkel, mint a szellemi alkotásokra vonatkozó jogok átengedése, az oktatás, szervizelés, gépparkkezelés.

A szerződéstípus megválasztása

Sok esetben a beszerző érdeke nem az, hogy egyszerűen darabszám és mennyiség szerint vásároljon gépeket, berendezéseket, járműveket, hanem hogy egy komplett, működő rendszert kapjon, az azért való vállalkozói felelősséggel. Ha például a vállalkozásnak egy komplett számítástechnikai hálózatra van szüksége, akkor ne x darab hardver- és szoftveregységet szállítsanak le neki, hanem egy összeépített, minden elemében, funkciójában, a vállalkozási igényeire szabottan működő rendszert. Ez utóbbi azonban egy egyszerű áruszállítási szerződéssel nem, csak eredményfelelősséggel párosuló vállalkozási szerződés útján érhető el, amely esetében a teljes ellenérték a kivitelezőt csak akkor illeti meg, ha a rendszer kész és rendeltetésszerűen működik.

Adásvétel, szállítási szerződés

Az adásvételi és szállítási szerződés elsősorban az olyan beszerzéseknél alkalmazandó tehát, ahol nem rendszerszerű működés a vállalkozás célja, hanem a domináns elem a gépek, berendezések, járművek meghatározott típusából egy vagy több darab megvásárlása. Még ekkor is célszerű kiegészíteni a vásárlást betanítási, szervizelési, alkatrész-ellátási szolgáltatásokkal.

Az adásvétel és szállítás között lényegi különbség nincs. A szállítási szerződés is adásvétel, csak az eladó kötelezettsége a szerződés tárgyának átadására és tulajdonjog-átruházására a szerződés megkötése utáni későbbi időpontra halasztódik. Az adásvételi szerződés esetében is lehetséges azonban, hogy a szerződés létrejöttéhez képest később kerül sor a felek egyes kötelezettségeinek tényleges teljesítésére, a határvonalak tehát nem túl élesek.

A szállítási szerződés inkább a kereskedelmi forgalomban, tömegáruk értékesítésére, az adásvételi szerződés pedig az egyedi áruk megszerzésére jellemző, de persze ezt sem lehet általános érvényű szabályként felfogni, ezért mindig az adott szerződés tartalma lesz az, amely eldönti a szerződés típusát.

Meg kell jegyezni, hogy a vállalkozások számára nem a szerződés típusának meghatározhatósága, besorolása a fő szempont, hanem az, hogy a szerződéseikben pontosan rögzítsék, mit is akarnak valójában elérni.

A következőkben az adásvételi, illetve szállítási szerződések gyakorlati szempontból leglényegesebb elemeit vesszük sorra.

A szerződő felek

Az adásvételi szerződésben az eszközt szolgáltató fél az eladó, a beszerző vállalkozás a vevő. Szállítási szerződés esetében ugyanez a szállító és a megrendelő. Mint ahogyan azonban a szerződés elnevezése nem meghatározó, ugyanúgy igaz ez a felek elnevezésére is. Az eladónak/vevőnek nevezett fél a tényleges tartalom alapján takarhatja a szállítási szerződés szereplőit: szállítót/megrendelőt, de akár egy vállalkozási szerződés feleit: vállalkozót/megrendelőt is.

A fontos adatok rögzítése

Sokkal fontosabb a beszállító adatainak rögzítése, hogy a későbbiekben is képesek legyünk a megtalálásra (pl. jótállási igények érvényesítése, pótalkatrészek beszerzése céljából). Ebből a szempontból kevéssé használható a cégnév és a székhely rögzítése, sokkal fontosabb a cégjegyzékszám és/vagy adószám ismerete, annak alapján ugyanis, a cégnyilvántartás segítségével, a székhely-telephely megváltozása után is fellelhető lesz a partner.

Cégjegyzési jogosultság

A másik fontos szempont, hogy a szerződést olyan személyek kössék meg, írják alá, akik az érintett cégek cégnyilvántartása szerint cégjegyzési és képviseleti joggal, vagy legalábbis ilyen személyektől származó meghatalmazással rendelkeznek. Ezzel elkerülhetők azok az esetleges jövőbeli kifogások, hogy az aláíró jogosult volt-e szerződést kötni vagy sem, létrejött-e a szerződés érvényesen, vagy arra lehet-e jogokat alapítani.

A szerződés egyedi vagy keretjellege

Az adásvételi vagy szállítási szerződés lehet egyszeri egy vagy több meghatározott eszköz egyedi beszerzésére vonatkozó ügylet, vagy ún. keretszerződés, amely hosszabb távú és a beszerző vállalkozás igényeihez igazodó vásárlást tesz lehetővé, előre meghatározott feltételek szerint.

Az egyszeri ügylet a tárgyát képező eszközök leszállításával, átadásával teljesedésbe megy, és legfeljebb olyan ún. „túlélő” kötelezettségek maradnak fenn, mint a jótállás-szavatosság, a szerviz, illetve alkatrészellátás. A keretszerződésnél a felek egy meghatározott vagy határozatlan hosszabb időre előre rögzítik a vétel leglényegesebb feltételeit, és azután a vevő esetenkénti rendelkezésekkel, lehívásokkal vásárolja meg az eszközöket úgy, hogy azokban már csak a konkrét eszközt és darabszámot, esetleg árat szükséges rögzíteni az egyedi szerződések létrejöttéhez. Akeretszerződések azonban leginkább tömegáruk beszerzése körében elterjedtek.

A szerződés tárgya

A szerződés tárgya elsősorban a megvásárolni kívánt eszköz. Ennek minden paraméterre kiterjedő leírása, meghatározása, beleértve a rendeltetésszerű használathoz elengedhetetlen dokumentumokét is (pl. minőségi tanúsítvány, forgalomba hozatali engedély, törzskönyv, forgalmi, eredetvizsgálati jelentés, használati útmutató, gépkönyv, kapcsolási rajz stb.), rendkívül fontos a későbbi viták elkerüléséhez.

A beszerezni kívánt eszközön túl célszerű rögzíteni az esetleges kiegészítő szolgáltatásokat is, amelyek közül a legjellemzőbbek a következők lehetnek:

– összeszerelés, üzembe helyezés;

– szellemi alkotások, elsősorban szoftverek licence;

– betanítás, oktatás;

– a jótállás-szavatosság utáni karbantartás;

– alkatrészellátás;

– vagyonkezelési szolgáltatás (pl. rendszerfelügyelet, flottamenedzsment).

Az eladó, szállító kötelezettségei

Az eszköz átadása

A vevő/megrendelő elsődleges célja, hogy a szerződés tárgyát képező eszköz a birtokába kerüljön, és azt használni, hasznosítani tudja. Erre szolgál az eladó/szállító átadási kötelezettsége, amely alapvetően az átadás-átvételi eljárással zajlik le, ahol az eladó/szállító vagy megbízottja (pl. a fuvarozó) a vevő/megrendelő „hatalma alᔠengedi a szerződés tárgyát képező eszközt. Ez történhet a leszállítás után a vevőnél/megrendelőnél történő lerakással, az eszköz kulcsainak, okmányainak átadásával.

Dokumentálás

Minden esetben lényeges, hogy az átadás ténye írásban rögzítésre kerüljön, és a beszerző vállalkozásnál is maradjon egy példány az ezt igazoló dokumentumból, amely lehet a fuvarlevél, egy szállítólevél, egy átvételi elismervény, vagy egy átadás-átvételi jegyzőkönyv. A birtokbavételhez ugyanis számtalan jogkövetkezmény kapcsolódhat, amelyek kezdő időpontjával tisztában kell lenni, akár évek múlva is.

Jogkövetkezmények

Ilyen lényeges jogkövetkezmények:

A vevőre/megrendelőre átszáll az eszközzel kapcsolatos kárveszély, azaz onnantól kezdve ő viseli az eszköz olyan meghibásodásának, megsemmisülésének kockázatát, amelyre nincs biztosítási fedezete vagy amelyért más felelőssé nem tehető (pl. a kárfelelősség alapján).

Megkezdődik a hibás teljesítésért fennálló felelősség időtartama, a jótállási vagy szavatossági idő, attól függően, hogy van-e jótállási megállapodás vagy sem.

Amennyiben nincs tulajdonjog-fenntartás, úgy az eladó/szállító általi teljesítést is igazolja az átadás-átvétel.

A vevő/megrendelő viseli az eszközzel kapcsolatos költségeket, amelynek megtérítésére más nem kötelezhető (pl. javítás, karbantartás), illetve közterheket (pl. gépjárműadó); illetve jogosult az eszköz hasznosítására (pl. bérbeadásra, haszonbérbe adásra).

A tulajdonjog átruházása

Az eladó/szállító alapvető kötelezettsége az eszköz tulajdonjogának átruházása. A tulajdonjog átszállásának időpontja szempontjából elsősorban a szerződés az irányadó. A tulajdonjog fenntartása nélkül ez általában egybeesik az eszköz birtokba bocsátásával.

Járművek esetében a megállapodáson túl azonban bizonyos egyéb cselekményeket is teljesíteni kell a tulajdon átruházásához. Bizonyos vízi járművek (hajók), illetve légi járművek (repülőgépek) esetén a tulajdonszerzést az adott jármű hatósági nyilvántartásán való átvezetése hozza létre. Gépjárművek esetén az eladónak/szállítónak át kell adnia a törzskönyvet, amelynek birtoklása ellenkező bizonyításig a tulajdonjog fennállását támasztja alá (aki magánál tartja, és fel tudja mutatni, tulajdonosnak minősül, hacsak valaki nem tudja bebizonyítani más dokumentumokkal, pl. szerződéssel, hogy ténylegesen már nem ő a tulajdonos). A törzskönyv a gépjármű-nyilvántartásban való regisztrálást igazoló okirat, de nem fűződik hozzá olyan hatás, mint a hajók vagy a repülőgépek, illetve az ingatlanok nyilvántartásába való bejegyzéshez. A gépjárművek tulajdonjoga a birtokba adással és a tulajdonszerzési jogcímmel anélkül is átszáll a vevőre/megrendelőre, hogy a gépjármű-nyilvántartáson ez átvezetésre kerülne, vagy a törzskönyv megfelelően módosulna.

Elméletileg a tulajdonjog megszerzése az eszközök mint ingóságok esetében tehát akkor teljesül, ha erre ún. jogcím van, amely a leggyakrabban a szerződés, illetve megtörténik az eszköz birtokba bocsátása. Hajók és repülőgépek esetén a birtokba adás nem elegendő, szükséges a hatósági nyilvántartásba való bejegyzés is.

Okmányok biztosítása

Az eszközök rendeltetésszerű használata, de sok esetben már forgalmazása is, nem lehetséges anélkül, hogy az eladó/szállító bizonyos dokumentumokat ne biztosítana a vevő/megrendelő számára. A gyakorlatban a leggyakoribbak:

– a forgalmazás feltételéül szolgáló forgalomba hozatali engedélyek, importengedélyek,

– a minőséget tanúsító megjelölések, illetve műbizonylatok, tanúsítványok, minőségbiztosítási igazolások,

– a használathoz szükséges gépkönyvek, használati és kezelési útmutatók,

– gépjárművek esetében – a törzskönyvön túl – a szervizfüzet, a forgalmi engedély, az eredetiségvizsgálatról készült jelentés, illetve új gépjármű kereskedőtől való első vásárlása esetén az ún. járműkísérő lap (megjegyzendő, hogy a felek megállapodása alapján az eredetiségvizsgálat költségeinek viselése lehet mind az eladó/szállító, mind a vevő/megrendelő feladata, amely általában a vételárban is tükröződik.

A vevőnek/megrendelőnek minden esetben célszerű tájékozódnia arról, hogy mely okmányokra van szüksége a tulajdonszerzéshez, illetve a rendeltetésszerű használathoz, és azokat, illetve azok tartalmát a szerződésben rögzítenie kell.

Összeszerelés, beüzemelés

A beszerző vállalkozásnak minden esetben célszerű ahhoz ragaszkodnia, hogy az eszköz összeszerelését, beüzemelését az eladó/szállító végezze el. Ez a mai piaci környezetben, bonyolultabb eszközök tekintetében majdhogynem kötelezettsége az eladónak/szállítónak. Az összeszerelés, beüzemelés vállalkozási jellegű kötelezettség, ennek megfelelően érdemes annak feltételeit a szerződésben kialakítani, azaz rögzítendő, hogy:

– mikor minősül szerződésszerűnek a teljesítés, azaz az eladó/szállító nem akkor végezte el a szerződéssel kapcsolatos minden feladatát, amikor az eszközök ugyan átadásra kerültek a vevőnek/megrendelőnek, de még dobozokban állnak, hanem amikor azokat öszszeszerelve, működőképes, használatra alkalmas állapotban veheti birtokba a vevő/megrendelő,

– az eszközök leszállítását követően mennyi idő áll az eladó/szállító rendelkezésére, hogy az installálást, beüzemelést elvégezze,

– milyen próbákat, teszteket kell elvégezni a szerződésszerű teljesítés megállapításához,

– a vételár tartalmazza-e az installálás, üzembe helyezés ellenértékét, vagy azért felárat kell-e fizetni,

– milyen módon alakul a jótállási, szavatossági kötelezettség az eladó/szállító részéről, azaz az eladott eszközök hibátlanságáért, vagy pedig egy működőképes rendszerért tartozik-e felelősséggel.

Szoftverhasználati jogok

Sok esetben a berendezések, gépek használatához elengedhetetlen különféle szoftverek átengedése. Ezért a szerződésben rögzíteni kell a szoftverlicencia feltételeit, azazhogy:

– a vevő/megrendelő megszerzi a szoftver használati jogát,

– amely természetesen nem kizárólagos, hiszen akkor az eladó/szállító másnak már nem tudná biztosítani a használati jogot,

– és amely meghatározott földrajzi területre (ország), illetve számú hardveregységre, illetve meghatározott időre (általában az eszköz rendeltetésszerű használata esetén irányadó élettartamára) vonatkozik,

– a vételár tartalmazza-e a licencdíjat, vagy azt külön kell-e megfizetni, esetleg időszakonként visszatérő díj formájában.

Betanítás

Gyakori, hogy a gépek, berendezések a beszerző vállalkozás részéről csak akkor használhatók céljuknak megfelelően, ha a kezelésre a beszerző munkatársait betanítják. Ilyen igény esetén tisztázni kell a szerződésben az oktatás, betanítás feltételeit, nevezetesen:

– a tematikáját és az alkalmak számát vagy időtartamát,

– a beszerző vállalkozás részéről hány munkatárs vesz részt az oktatáson, és milyen ismeretek szükségesek a részükről ahhoz, hogy hatékony legyen az oktatás (pl. nyelvtudás, szakmai ismeretek),

– az oktatás helyszínét, műszaki feltételek biztosítását,

– az oktatás költségeinek felosztását (pl. oktatók díja, helyszín, műszaki feltételek költségei, utazás, szállás, ellátás).

Jótállás, szavatosság, szerviz, alkatrészellátás

A piaci verseny arra kényszeríti az eszközök beszállítóit, hogy minél hoszszabb idejű és minél kedvezőbb feltételekkel működő jótállást vállaljanak, akkor is, ha a vevők, megrendelők vállalkozások. A szerződéses feltételeikben ezért általában részletesen rögzítik a jótállási kötelezettségeik terjedelmét, amelyek rendszerint a következőkre koncentrálnak:

A jótállás időtartama

A jótállás időtartama (általában 2-5 év) tekintetében csak arra kell ügyelni, hogy mikor kezdődik (ha pl. a szerződés tárgya egy működő rendszer, nem az egyes modulok leszállítása kell hogy a kezdő időpont legyen, hanem az üzemképes, működő rendszer átadása). Gépjárművek esetén bonyolítja a helyzetet, hogy többféle jótállási idő lehet irányadó. Eltérő lehet a karoszszéria korróziójára vonatkozó garancia a gépkocsi egészére vonatkozó jótállástól, tehát érdemes előre tisztázni, hogy mire mennyi idejű garancia vonatkozik.

A jótállás teljesítése

Fontos tisztázni, hogy a jótállást a vevőnél/megrendelőnél a helyszínen vagy szervizben teljesítik-e. E feltételeket érdemes tisztázni, értelmeztetni a beszállítóval, mert a későbbiekben igen kellemetlen meglepetések érhetik a beszerző vállalkozót, amikor kiderül, hogy az eszközt saját költségére kénytelen a szervizbe jótállási javításra beszállítani, majd kiderül, hogy a vállalkozás működéséhez szükséges eszközt esetleg hetekig úgy kénytelen nélkülözni, hogy még csereeszközt sem biztosít számára a beszállító. Ha tehát a beszállító szerződési feltételei szervizben teljesítendő jótállásról rendelkeznek, úgy tisztázandó, hogy ki viseli az el- és viszszaszállítás költségeit, mennyi idő alatt kell a beszállítónak a hibát elhárítani, illetve biztosít-e a beszállító a javítás időtartamára csereeszközt.

A hiba kiküszöbölésének módja

A hiba kiküszöbölésének módja azt jelenti, hogy a beszállító kijavít, vagy alkatrészt cserél. Az esetek legnagyobb részében ezt a végtelenségig megteheti anélkül, hogy az egész eszközt újra kellene cserélnie, vagy a vevő/megrendelő az elállási jogát gyakorolhatná a javíthatatlanul hibás eszköz visszaadása és a kifizetett vételár visszatérítése útján. A többszöri sikertelen javítás esetére ezért a kicserélés vagy az elállás jogát célszerű fenntartani a beszerző vállalkozás javára.

A jótállásból kizárt meghibásodások köre

Fontos tisztázandó kérdés a jótállásból kizárt meghibásodások köre, amely elsősorban a rendeltetéssel, használati-kezelési útmutatóval, oktatással ellentétes használatból, a karbantartási, szervizelési szabályok megsértéséből, extrém környezeti hatásokból eredő meghibásodásokra terjed ki. Ezt a listát is érdemes igen alaposan tanulmányozni a későbbi kellemetlen meglepetések – pl. az ingyenes javítás visszautasítása – elkerülése érdekében.

Szerződésszegés, kártérítés

A hibás teljesítésen túl a legfőbb szerződésszegés a beszállító részéről a késedelmes szállítás. Különmegállapodás hiányában egy ilyen esetben a beszerző vállalkozás a következőket teheti:

– továbbra is igényt tarthat a szállításra, de erre célszerű póthatáridőt tűzni, annak rögzítése mellett, hogy a póthatáridő ellenére fenntartja a vevő/megrendelő a késedelemből eredő kártérítési igényeit,

– elállhat a szerződéstől, ha póthatáridőt tűzött ki, és az is eredménytelenül eltelt, vagy a szerződést a beszállítónak egy meghatározott időpontban vagy időpontig kellett volna teljesítenie, de az letelt.

Az utóbbi esetre lehet példa, ha a szerződés rögzíti, hogy a szerződés tárgyát képező eszközzel, harmadik személyekkel szembeni kötelezettségeinek teljesítése céljából – egy bizonyos időponttól – a beszerző vállalkozásnak meg kell kezdenie a termelést, szolgáltatások nyújtását, mert különben károsodik, üzleti partnereket, piacot veszít.

Érdekmúlás

Elálláshoz vezethet, ha a beszerző vállalkozás érdekmúlást tud bizonyítani, azaz a szerződés megkötését követően, a késedelem eredményeként olyan változások következnek be helyzetében, hogy a továbbiakban már nem várható el tőle, hogy tartsa magát a szerződéshez (pl. mert más módon időközben megoldotta az eszközszükségletét, túlzottan hosszú idő telt el, a beszerzés indokolatlan költségekkel járna).

Az elállás joghatásai

Az elállás a szerződés megkötésére visszaható hatállyal megszünteti a szerződést, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ez irányadó a beszerző vállalkozás által fizetett előlegre vagy foglalóra is. Ráadásul ilyen esetben a vevő/megrendelő joggal igényelheti, hogy a beszállító az általa kért és általában a saját biztonságát szolgáló foglalót kétszeres összegben fizesse vissza, hiszen az ő felróható magatartása eredményezte a szerződés meghiúsulását. Nagy értékű beszerzéseknél a beszerző vállalkozásnak célszerű megfontolnia, hogy a beszállítótól előleg-visszafizetési bankgaranciát kérjen, ezzel biztosítva annak pénzügyi fedezetét, hogy elállása esetén a fizetett előleg, esetleg foglaló visszatérüljön a számára.

A kárfelelősség korlátozása

Kártérítések esetén sokszor felmerül a beszállítók részéről igényként, hogy kártérítési felelősségüket vagy a kár típusai (pl. következményi, továbbgyűrűző károk, elmaradt haszon), vagy az összege (pl. a szerződéses ellenérték bizonyos százalékában, a beszállító felelősségbiztosításának fedezeti összegében), vagy mindkettő tekintetében korlátozhassák. Ezzel kapcsolatosan lényeges, hogy a szándékosan, súlyos gondatlansággal, bűncselekménnyel, illetve az életben, egészségben és testi épségben okozott károkért viselt felelősséget sem korlátozni, sem pedig kizárni nem lehet. Az ettől eltérő szerződéses kikötés, még ha azt a vevő/megrendelő alá is írta, érvénytelen. Az egyszerű gondatlansággal okozott károkért fennálló felelősséget alapvetően csak akkor lehet kizárni, ha azt a beszállító megfelelően ellentételezi (pl. a vételár leszállításával, kedvező jótállási feltételekkel, ingyenes szervizszolgáltatásokkal).

A beszerző vállalkozás kötelezettségei

A vételár megfizetése

A beszerző vállalkozás legfontosabb kötelezettsége az eszköz vételárának teljes megfizetése, a szerződésben kikötött fizetési határidőn belül.

Előleg, foglaló

A beszállítók sok esetben kérnek előleget, sőt – különösen a gépjármű-kereskedőknél - foglalót. Ezzel kívánják biztosítani, hogy legalább az ellenérték egy része tekintetében birtokon belül legyenek, illetve ezzel védekeznek az ellen, hogy a vevők/megrendelők indokolatlanul megtagadják a megrendelt eszköz átvételét. Nagy összegű előleg és foglaló kifizetése esetén a beszerző vállalkozásnak célszerű előleg-visszafizetési bankgaranciát kérni, vagy legalábbis abban megállapodni, hogy ezen összegek valamilyen bizalmi kéz (pl. bank, ügyvéd, közjegyző) által kezelt zárolt számlára, letétbe kerülnek az egyes feleknek történő kifizetés részletes feltételeinek rögzítése mellett.

A fizetés elmulasztása

A vevő/megrendelő részéről elkövethető legsúlyosabb szerződésszegés a vételár megfizetésének elmulasztása. A fizetési késedelmet elsősorban a késedelmi kamat szankcionálja, de amenynyiben fizetési bankgarancia, kezesség, inkasszóval való beszedési jogosultság van kikötve, úgy megnyílik a beszállító joga arra is, hogy ezeket érvényesítse, lehívja. A beszállítót megilleti az a jog is, hogy a szerződéstől elálljon, amenynyiben a fizetésre póthatáridőt tűzött és az is eredménytelenül telt el, vagy érdekmúlást tud igazolni. Ennek akkor van különösen értelme, ha a beszállító a tulajdonjogát fenntartotta, és az eszköz még a beszerző birtokában van. Ekkor ugyanis az eszköz legalább visszaszerezhető. Ha ilyen esetre a beszállító szerződési feltételei azt is tartalmazzák, hogy az eszközt akár önhatalommal visszaszállíthatja, ez a kikötés legalábbis vitatható a jelenlegi jogi álláspontok alapján. Vannak ugyanis olyan vélemények, hogy az önhatalmú birtokbavétel jogellenes, mert önbíráskodást valósít meg. Más vélemények szerint ennek jogszerűsége levezethető az önhatalmú birtokvédelem jogából és a szerződési szabadság elvéből.

Jogosulti késedelem

Amennyiben a beszállító elmulasztja a számlakiállítást, vagy a számlához nem csatolja az ún. fizetést kiváltó okmányokat, pl. az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, szállító- vagy fuvarlevelet, úgy jogosulti késedelemben van, és amíg a hiányokat nem pótolja, a beszerző vállalkozás egyidejű fizetési késedelme kizárt, azaz késedelmi kamat nem terheli, a szerződéstől vele szemben elállni nem lehet.

Jogos vételár-visszatartás

A vevő/megrendelő természetesen jogszerűen tagadhatja meg a vételár vagy megfelelő részének megfizetését, ha a beszállító hibásan teljesít, és a hiba kiküszöbölését nem vállalja, vagy nem végzi el az előírt határidőben. Ilyenkor a hibát saját maga küszöbölheti ki, vagy mással kijavíttathatja, a visszatartott összeg ennek fedezetéül szolgál. Ebből következik azonban az is, hogy a viszszatartott összegnek arányban kell állnia a kiküszöbölés várható költségeivel. A teljes vételár visszatartása tehát kisebb hibák esetén nem jogszerű. A fizetés ugyancsak megtagadható beszámítás címén. Ennek az a feltétele, hogy a beszerző vállalkozásnak lejárt pénzkövetelése álljon fenn a beszállítóval szemben. Ez elsősorban akkor lehetséges, ha a beszállító kártérítéssel vagy kötbérrel tartozik a vevőnek/megrendelőnek. A beszámítás, a beszámított ellenkövetelés erejéig, megszünteti a beszállító vételár-követelését. Természetesen a beszámítás önhatalmú jogérvényesítés, ezért a beszállító részéről annak jogszerűsége vitatható, és akár perben is kifogásolható.

Az eszköz átvétele

A beszerző vállalkozás köteles arra, hogy a megrendelt eszközt a beszállítótól átvegye, azaz amikor részére átadják, birtokba vegye és ennek tényét igazolja. Az eladót/szállítót ennek érdekében terheli az a kötelezettség, hogy előre értesítse a vevőt/megrendelőt az átadás várható időpontjáról, vagy egyeztesse vele az időpontot.

Darab szerinti átvétel

Az átadás-átvétel alapvetően két mozzanatra bontható. Az egyik a darabszám szerinti átvétel, amikor azt ellenőrzi a beszerző vállalkozás, hogy azt és annyit adtak át neki, amiről a szerződés szól. Ennek az okmánya általában a szállító- vagy fuvarlevél. Amennyiben az eszköz mennyisége kevesebb, vagy nem a szerződés szerinti típust szállították le, hiányos a csomagolás, az átadandó dokumentáció, vagy valamilyen felismerhető hibája van, a szerződés rendelkezései lesznek a döntőek. E körben célszerű rögzíteni, hogy a vevőt/megrendelőt mikor illeti meg a teljes visszautasítás és a késedelem következményei érvényesítésének a joga. Ha ilyen kikötés nincs, úgy a szerződésszegés általános szabályai szerint kell dönteni arról, hogy visszautasítja-e az átvételt, vagy átveszi, de a hiányosságokat maradéktalanul rögzíti írásban, és fenntartja a szerződésszegésből eredő jogait. Ez a jogfenntartás a legfontosabb része a mennyiségi átvételnek. Ennek hiányában ugyanis a beszerző vállalkozás elveszíti azon lehetőségét, hogy a szerződésszegésre később jogokat alapíthasson.

Minőségi átvétel

A második mozzanat a minőségi átvétel, amely általában az eszköz kipróbálását, teljesítőképességének tesztelését, üzemszerű működésének ellenőrzését jelenti. Ezt elvégezheti a vevő/megrendelő, de történhet úgy is – különösen, ha a beszállító kötelezettsége az üzembe helyezésre, installálásra is kiterjed –, hogy a felek képviselői közösen végzik el a megvizsgálásokat. Amennyiben a vevő/megrendelő maga végzi a minőségi megvizsgálást, úgy a gyakorlat az, hogy erre egy meghatározott időn belül sort kell kerítenie, és azon hibák tekintetében, amelyeket ennek elmulasztása miatt nem tudott érvényesíteni, elveszíti a szerződésszegésből eredő jogait. A megvizsgálás dokumentuma ilyenkor a beszerző vállalkozás hibaközlő kifogása. Ha a felek közösen járnak el, úgy általában átadás-átvételi, üzembe helyezési jegyzőkönyvet, teljesítésigazolást vesznek fel, és ez lesz a teljesítés dokumentuma. A szerződésben célszerű előírni, hogy a beszerző vállalkozás által aláírt teljesítésigazoló dokumentumot csatolni kell a beszállító számlájához, ellenkező esetben a fizetés teljesítése megtagadható.

Az átvétel megtagadása

A szerződésszerűen felajánlott átvétel késedelme, megtagadása, neki felróható meghiúsulása a vevő/megrendelő részéről szerződésszegés, amelyért felelősséggel tartozik. Késedelem esetén követelheti tőle a beszállító az átvételt, vagy elállhat a szerződéstől, ha annak feltételei (pl. elmulasztott póthatáridő, érdekmúlás) fennállnak. Ráadásul az eszköz beszállítónál történő megsemmisülésének, megrongálódásának, károsodásának kockázata is a beszerző vállalkozást fogja terhelni. Köteles továbbá a beszerző vállalkozás megtéríteni a beszállítónak a késedelemmel okozott károkat, amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a késedelem tekintetében felróhatóság nem terheli (itt is érvényes azonban az a szigorú megközelítés, hogy gyakorlatilag csak vis maiorhoz közelítő okok bizonyítása esetén lehet mentesülni a felelősség alól). Az átvétel megtagadása esetén a késedelem vagy a lehetetlenülés következményei közül választhat a beszállító. Amennyiben a szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amiért a vevő/megrendelő a felelős, a beszállító szabadul a szerződésből, és a teljesítés elmaradásáért kártérítést követelhet.

A rendelés lemondása

Nem tévesztendő össze az átvétel megtagadása a gyakorlati zsargonban csak a rendelés lemondásaként, törléseként aposztrofált intézkedéssel. Ez, attól függően, hogy mikor történik, lehet az ajánlati kötöttség megszegése, ami a szerződéskötés során tanúsított jogellenes magatartás címén kártérítési felelősséghez (és ha ilyen van, úgy a beszerző vállalkozás által adott foglaló elvesztéséhez) vezethet. Lehet azonban a már létrejött szerződéstől való jogellenes elállás is, amely szintén elsősorban kártérítési kötelezettséget (illetve ha az kikötésre került, az adott foglaló elveszítését, esetleg meghiúsulásikötbér-felelősséget vagy lemondásidíj-fizetési kötelezettséget) eredményez.

Szavatosság

* Abban a ritka esetben, ha a beszállító jótállást nem vállal, általában a szavatosság törvényes szabályaira hagyatkozik, és részleteiben a szerződés feltételei nem térnek ki a szavatosság terjedelmére. * Lényeges az is, hogy eltérő kikötés hiányában, a jótállási idő letelte és a jótállási jogok kimerülése után, a törvényes szavatosság még bizonyos ideig fennállhat az eszköz rejtett hibái miatt (általában az eszköz leszállítását, beüzemelését követő 3 év, miután az ilyenek javarészt tartós használatra rendelt termékek, amelyek tekintetében nem az ún. „erkölcsi avulás”, törvényes amortizációs idő, hanem az eszköz tényleges használhatósága a döntő). A beszerző vállalkozást ekkor is megilletik még a szavatossági jogok, amelyeknek érvényesítését az nehezíti meg, hogy a hiba okának teljesítéskor való meglétét már a beszerző vállalkozásnak kell bizonyítania, vagyis neki kell előzetes szakértői véleményt beszereznie, bizonyítást lefordítania, vagy peres eljárást indítania, és ennek költségeit legalábbis előlegezni (amelyek az eredményes vita végén részben vagy egészében megtérülhetnek). Ez a körülmény visszatartja a beszerző vállalkozásokat a markánsabb jogérvényesítéstől, a beszállítók pedig ki is használják ezt a helyzetet, és előszeretettel utasítják vissza a szavatossági jogok teljesítését, vagy próbálják meg ún. méltányosságra hivatkozva a hibák kiküszöbölésének költségeit részben a beszerzőre terhelni. * A szavatossági jogok korlátozása * A beszállítók a jelenlegi jogszabályi környezetben a jótállás terjedelmi és időbeli kimerülése után a szavatosságot alapvetően csak akkor korlátozhatják vagy zárhatják ki, ha ezt a beszerző vállalkozás javára a szerződésben valamilyen értékarányos kedvezménnyel vagy többletszolgáltatással ellentételezik. Megfigyelhető azonban a gyakorlatban egy olyan tendencia, hogy az üzleti élet szereplői, legyenek akár beszállítói, akár pedig beszerzői oldalon, ignorálják ezt a – bizonyos fokig piacgazdasági viszonyok között elavultnak tekinthető – szabályt, és tudomásul veszik a szavatossági felelősség (de akár a szerződésszegésért való bármilyen felelősség) korlátozását vagy kizárását, arra alapozva, hogy a szerződéses ár alapvetően visszatükrözi ezek ellentételezését. Ettől a gyakorlattól függetlenül jogi értelemben máig vitatható az olyan szerződéses kikötés, amely kimutatható ellentételezés nélkül zárja ki vagy korlátozza a szerződésszegésért viselt felelősséget, így a szavatosságot is.

Szerviz-karbantartási szerződések

* A minőségért való felelősség lényeges eleme, hogy mi történjen az eszköz karbantartásával, javításával, alkatrészellátásával a jótállás vagy szavatosság kimerülése után. Erre szolgálnak az ún. szerviz-karbantartási szerződések, illetőleg a beszállítókat terhelő hosszabb idejű (akár 5-10 éves) alkatrész-ellátási kötelezettség. A szervizmegállapodások tulajdonképpen vállalkozási szerződést takarnak, és alapvetően háromféle szolgáltatás képezi a tárgyukat: * időszakonkénti rendszeres felülvizsgálat, karbantartás, * meghibásodások esetén javítás, * haváriaesetekben azonnali hibaelhárítás * A szolgáltatásoknál a legfontosabb azok tartalma, gyakorisága, illetve a beszállító, szerviz reakcióideje, illetve az az idő, amely a hiba elhárításához rendelkezésre áll. * Az ilyen szerződések általában átalánydíjas megállapodások, amelyek tartalmazzák a szerviz összes munka- és anyagköltségét, illetve hasznát. A díjazásban való megállapodásnál tehát célszerű elemezni, hogy a díj mely költségekre terjed ki, illetve melyeket kell a beszerzőnek viselnie a díjon felül (pl. szállítás költsége, eredeti vagy utángyártott alkatrész ára). * A beszerzett eszközök, habár adójogi és számviteli szempontból néhány év alatt leamortizálhatók, valójában az esetek nagy többségében tartós használatra rendelt berendezések, gépek. Használhatóságuk tehát nagyban függ attól, hogy alkatrészeik a szokásos üzemi élettartam alatt pótolhatók. Ezért az eszközök beszerzésére irányuló szerződésekben lényeges feltétel egyfelől a beszállító arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy hosszabb ideig gondoskodik a zavartalan alkatrészellátásról, illetve hogy a beszerző vállalkozás a létfontosságú alkatrészekből egy külön készletet is vásároljon az eszközzel együtt.

Késedelemből eredő károk

* A vevő/megrendelő, függetlenül attól, hogy a szerződéstől elállt-e, vagy pedig továbbra is igényt tart a teljesítésre, követelheti a késedelemből eredő kárainak megtérítését (pl. azt, hogy az eszköz máshonnan való beszerzésének többletköltségeit, vagy a termelés későbbi beindulásából eredő bevételkiesését megtérítse a beszállító). A kártérítési igény megalapozottságának feltétele a késedelem bizonyításán túl, hogy a beszerző vállalkozás bizonyítsa a kár bekövetkeztét (a legnehezebb az elmaradt haszon igazolása), illetve azt, hogy a késedelem hiányában a kár nem következett volna be, azaz a késedelem és a kár közt okozati összefüggés van. A beszállítót terheli viszont a bizonyítás a tekintetben, hogy a késedelem neki nem volt felróható (e kérdésben a gyakorlat igen szigorú, nem elegendő a felelősség kimentésére annak igazolása, hogy valamely alvállalkozó vagy beszállító késedelmeskedett, hibásan teljesített, és ezért alkatrész- vagy nyersanyaghiány merült fel, majdhogynem vis maior eseteknek kell fennforogniuk ahhoz, hogy a kimentés sikeres lehessen). * Miután az előbbi jogi lehetőségek érvényesítése igen sok előfeltételtől függ, ezért – amennyiben a beszerző vállalkozás pozíciója megengedi – arra célszerű törekedni, hogy a késedelem puszta ténye legyen szankcionálható, pl. meghatározott késedelmi időtartam esetén minden további feltétel nélküli elállási joggal, kombinálva meghiúsulási kötbérrel, előleg-visszafizetési, illetve teljesítési bankgaranciával, illetőleg késedelmi kötbér alkalmazása objektív alapon (azaz a késedelem puszta ténye a vétkesség, felróhatóság bizonyításának szükségessége nélkül megalapozza a késedelmi kötbért).

A teljesítés megtagadása

* Lehetséges szerződésszegési mód a beszállító részéről a teljesítés megtagadása. Ezzel egyenrangú lehet az is, ha a beszállító nem hajlandó a vevővel/megrendelővel szóba állni, a leveleire, megkereséseire nem reagál. Az ilyen esetekre a legcélszerűbb a késedelem következményeit alkalmazni, és a szerződéstől való elállás mellett kártérítést érvényesíteni, illetve ha a szerződés lehetővé teszi, meghiúsulási kötbért kérni, az előleg-visszafizetési, teljesítési bankgaranciát lehívni. Lehetséges azonban, hogy a teljesítés megtagadása esetén a beszerző vállalkozás a szerződés meghiúsulásának következményeit alkalmazza.

A szerződés meghiúsulása

* A szerződés meghiúsulása akkor szerződésszegés, ha a beszállítónak felróható. Ha egyik félnek sem felróható, akkor tulajdonképpen a vis maior területén járunk, hiszen a szerződés meghiúsulását itt már emberi erő nem tudja elhárítani. A beszállítónak felróható meghiúsulás esetén a vevő/megrendelő a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet, amelynek olyan vagyoni helyzetbe kell hoznia, mintha a szerződés teljesült volna. Ha a meghiúsulás senkinek sem róható fel, a szerződés megszűnik. A meghiúsulás okáról azonban az arról tudomást szerző fél a másikat haladéktalanul köteles értesíteni, mert ha ezt elmulasztja, felelősséggel tartozik a késedelemmel okozott károkért. A komolyabb beszerzésekre vonatkozó megállapodások általában úgy rendelkeznek, hogy a vis maiort egyfelől igazoltatni kell valamilyen független szervezettel, mint pl. kereskedelmi kamara vagy gazdasági, kereskedelmi minisztérium, másrészről, hogy a vis maior csak egy bizonyos idő eltelte után szünteti meg a szerződést, vagy a bizonyos idő eltelte csak lehetőséget nyit bármelyik félnek, hogy a szerződéstől elálljon.

Előteljesítés

* A teljes vételár tekintetében a beszállítókat a piaci verseny ma már arra kényszeríti, hogy alapvetően előteljesítési pozícióba kerüljenek, azaz előbb leszállítsák, esetleg üzembe helyezzék az eszközt, és csak azt követően állíthassák ki a számlát 15 napos vagy azt meghaladó fizetési határidővel. * Ritka, amikor a beszállító fizetési bankgaranciát, kezességvállalást, akkreditívet, inkasszó útján történő beszedési jogot igényel, vagy ilyeneket egyáltalán ki tud harcolni. * Tulajdonjog-fenntartás * Az egyetlen biztosítéka a tulajdonjog-fenntartás, amelyet általában minden áruértékesítéssel foglalkozó vállalkozás általános eladási, szállítási, értékesítési feltételei többé-kevésbé kimunkáltan tartalmaznak. Ennek lényege, hogy bár az eszköz a vevő/megrendelő birtokába kerül, az azzal kapcsolatos kárveszély átszáll rá, viseli az eszköz költségeit és terheit, húzza hasznait, de a tulajdonos a vételár teljes kiegyenlítéséig a beszállító marad. A beszerző vállalkozás tehát elvileg nem jogosult az eszköz tulajdonjogát átruházni, azt bármilyen módon megterhelni, és az ezen tilalom ellenében az eszközön szerzett jogok érvénytelenek. A probléma ezzel az, hogy az eszközön jóhiszeműen, ellenérték fejében jogot szerző harmadik személyekkel szemben ez a korlátozás nem érvényesül, vagyis azok jogot szerezhetnek anélkül is, hogy a beszerző vállalkozásra a tulajdonjog átszállt volna. Ez az oka annak, hogy a beszállítók sok esetben előírják, hogy a tulajdonjoguk fennállását az eszközökön, illetve a vevő/megrendelő könyveiben fel kell tüntetni. Természetesen a tulajdonjog-fenntartás ellenére történő jogalapítás vagy jogátruházás a beszerző vállalkozás részéről – amellett, hogy adott esetben megvalósíthat sikkasztást, csalást – súlyos szerződésszegés, amiért kártérítési felelősség terheli, de ez nem túl nagy segítség a beszállítónak, ha az eszköz a vevő/megrendelő vagyonából már kikerült és helyébe pénz lépett. A gyakorlat ugyanis nem igazán ismeri el, hogy a tulajdonjog – a dolog helyébe lépő - pénzösszeg tekintetében marad fenn. A tulajdonjog-fenntartás érvényesen csak az eszköz eladására, szállítására vonatkozó szerződés megkötésekor és írásban köthető ki. Az írásbeliség azt jelenti, hogy a beszállító és beszerző vállalkozás tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó egybehangzó nyilatkozatainak ugyanazon vagy legalább külön-külön dokumentumokba foglalva kell megtörténniük (pl. kölcsönösen aláírt szerződés, beszállító ajánlata és vevő/megrendelő elfogadása)

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. november 1.) vegye figyelembe!