Az általánosan érvényesülő garanciális szabályokat a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza. Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.
Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el.
A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik. Ez az úgynevezett kellékszavatosság.
Mentesülés a felelősség alól
Ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól. Mentesül a kötelezett a szavatossági felelősség alól akkor is, ha a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette.
Mentesülés fogyasztói szerződés esetén
Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.
Szavatossági igények
Kijavítás, kicserélés
Hibás teljesítés esetén a jogosult elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet. Kivétel ez alól, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget.
A kijavítást vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja.
Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.
A hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul; ilyenkor a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni.
A bírói gyakorlat szerint a javításra átadott gépkocsi helyett – a javítási késedelem tartamára – átadott gépkocsi nem letéti, hanem haszonkölcsön-szerződés keretében van a jogosultnál. Őrzési kötelezettsége hiányában a kölcsönvevő terhére nem állapítható meg a gépkocsival kapcsolatos rendeltetésellenes használat, s ezért a kártérítési kötelezettség, annak a lakása előtti parkolóból ismeretlen személy általi eltulajdonítása miatt.
Ugyancsak a bírói gyakorlat mutatott rá arra, hogy ha a kötelezettet terhelő alkatrész-ellátási felelősség ellenére bizonyított, hogy a gépkocsit alkatrészhiány miatt nem lehetett javítani, hanem azt cserélni kellett, az ezzel okozati összefüggésben keletkezett – a javítás költségével és az alkatrész értékével csökkentett –, a máshonnan meg nem térülő jogosulti kárt a kötelezett megtéríteni tartozik.
Elállás
Amennyiben sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a fenti feltételekkel nem tud eleget tenni, – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet, vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.
A bírói gyakorlat egységes abban, hogy személygépkocsi hibája miatti elállás esetén a vevőt a visszafizetett vételárösszeg után a gépkocsi vételének időpontjától, a gépkocsi időközbeni áremelkedése folytán keletkezett kárként érvényesített összeg után a károsodás, illetve az áremelkedés bekövetkeztétől illeti meg a késedelmi kamat.
Korlátozás fogyasztói szerződésnél
Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el.
Áttérés egyik jogról a másikra
A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.
Igényérvényesítési határidők
A kifogás haladéktalan közlése
A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni. Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása semmis. A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.
Elévülési idő
A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.
Ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.
A kötelezett csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a szavatossági igény érvényesítésére irányadó határidő hat hónapnál rövidebb, ha a kötelező alkalmassági idő tartamát a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon (a terméken való feltüntetéssel, minőségi tanúsítvánnyal, fizetési jegyzéken stb.) közölte.
Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni.
Elévülés a kicserélt, kijavított alkatrészre
A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik.
Elévülési idő fogyasztói szerződésnél
Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó – az imént említettektől eltérően – a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.
Jogvesztő határidő
Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a fent ismertetett elévülési határidőn belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
Fogyasztói szerződésben hároméves jogvesztő határidőnél rövidebb határidő kikötése semmis.
Szavatossági kifogás
A szavatossági jogok az ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíthetők. Ha tehát valakit például vételárhátralék miatt perelnek, kifogásként hivatkozhat az áru hibás voltára még akkor is, ha az időmúlás okán önállóan már nem érvényesíthetné szavatossági igényét az eladóval szemben.
Milyen hibára terjed ki a jogérvényesítés?
A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak – a megjelölt hiba szempontjából – elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.
Károk, költségek
A szavatossági kötelezettség teljesítésével és a szerződésszerű állapot megteremtésével kapcsolatos költségek – ideértve különösen az anyag-, munka- és továbbítási költségeket – a kötelezettet terhelik. Fogyasztói szerződés esetében a felek ettől eltérő megállapodása semmis.
Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.
Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint.
Regreszigény
Ha a fogyasztói szerződés hibás teljesítésének oka a kötelezettel szerződő harmadik személy (előző kötelezett) hibás teljesítése, a fogyasztói szerződés kötelezettje követelheti az előző kötelezettől a hibás teljesítés miatt támasztott fogyasztói igények kielégítése költségeinek a megtérítését, feltéve, hogy a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett.
A fogyasztói szerződés kötelezettje az említett igényét a fogyasztó igényének kielégítésétől számított hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az igény az előző kötelezett teljesítése időpontjától számított legfeljebb öt évig érvényesíthető; e határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
A megtérítési igényt az előző kötelezett is érvényesítheti a vele szerződő előző kötelezettel szemben, természetesen az említett határidők megfelelő alkalmazásával.
Szavatosság próbára, illetve mintára vételnél
Ha a dolgot megtekintésre vagy próbára vették, a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e nyilatkozatát nem köteles indokolni. Az eladó határidőt tűzhet a nyilatkozattételre; ha a vevő e határidőt elmulasztja, a szerződés nem hatályos. Ha a vevő a dolgot (például az autót) próbára átvette, és az eladó által kitűzött határidőig nem nyilatkozott, a szerződés hatályos. Ilyenkor az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevő felismerhetett.
Minta szerinti vétel esetében az eladó a mintának megfelelő dolgot (például számítógépet) köteles szolgáltatni. Az eladó a dolog fel nem ismerhető hibájáért akkor is szavatossággal tartozik, ha e hiba a mintában is megvolt. Ha a vevő a mintát nem mutatja fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy a dolog a mintának nem felelt meg.
Jogszavatosság
A szavatosság nemcsak arra terjed ki, hogy a termék hibátlan, hanem arra is, hogy a vevő tulajdonjoga csorbítatlan, vagyis hogy az autó, számítógép stb. jogilag is hibátlan. Erre nézve a Ptk. úgy rendelkezik, hogy ha a harmadik személynek az adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. E jogainak gyakorlása előtt a vevő köteles az eladót megfelelő határidő kitűzésével felhívni arra, hogy tulajdonszerzésének akadályait hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot. Ha a vevő harmadik személy joga következtében a dolgot e harmadik személynek kiszolgáltatja vagy az eladónak visszaadja, az eladótól kártérítést követelhet. Ha az eladó jóhiszemű volt, csak a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megfizetni. Ez a vevő elállási jogát nem érinti.
Ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza, a vevő megfelelő határidő kitűzésével tehermentesítést követelhet, és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. Ahatáridő eredménytelen eltelte után a vevő a dolgot az így rendelkezésre álló összegből vagy egyébként az eladó költségére tehermentesítheti. Ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében a vételár megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a vevőt akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a vevő nem kívánja a dolog tehermentesítését. Nem illetik meg ezek a jogok a vevőt, ha a szerződés megkötésekor tudnia kellett, hogy a dolgon korlátozástól mentes tulajdonjogot nem szerezhet, kivéve, ha az eladó a vevő korlátozástól mentes tulajdonszerzéséért jótállott. A jelzálogjogtól való mentességért az eladó akkor is szavatol, ha arról a vevő tudott.
Szavatosság bérletnél
Kellékszavatosság
Különösen az autóbérletnél fontos tudni, hogy a Ptk. szerint a bérbeadó – főszabályként – szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet.
Jogszavatosság
A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás helyett azonnali hatállyal felmondhat.
A teljesítés lehetetlenné válása
* Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős. * Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet. Ezzel szemben ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését. * Amennyiben a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik. Ha a lehetetlenülésért a választásra nem jogosult fél felelős, a másik fél választhat a lehetséges szolgáltatás és a lehetetlenné válás következményei között. * Ha a lehetetlenné vált szolgáltatás tárgyának maradványa a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett a szolgáltatás tárgya helyett mástól kárpótlást kapott vagy igényelhet, a jogosult a maradvány, illetőleg a kárpótlás átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.
A szerződésszegés általános szabályai
* A szándékosan, súlyos gondatlansággal vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá az életet, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni. A szerződésszegésért való felelősséget – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti. * Külkereskedelmi szerződéssel kapcsolatos belföldi szerződésre vonatkozó jogszabály a szerződésszegést és következményeit a törvénytől eltérően szabályozhatja, a felelősség korlátozását vagy kizárását – az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés kivételével – megengedheti. * Felelősség a közreműködőért * Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához mást vesz igénybe, ennek magatartásáért felelős. Ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta. * Részbeni szerződésszegés * Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetében a szerződésszegés következményei csak erre a részre következnek be. A jogosult azonban a szerződésszegésből eredő jogait az egész szerződésre nézve gyakorolhatja, ha bizonyítja, hogy a további teljesítés a szerződésszegés következtében már nem áll érdekében. * Ha a szerződésszegés oszthatatlan szolgáltatás egy részére vonatkozik, következményei az egész szerződésre beállnak. * Kárfelelősség * A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének – ha a jogszabály kivételt nem tesz – nincs helye.
Általános kártérítési szabályok
* A hibás teljesítéssel kapcsolatban okozott károkra megfelelően alkalmazni kell a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó Ptk.-beli szabályokat. Ennek értelmében aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. * Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. * A kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani. A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha * ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és tetemesen nem is késlelteti, vagy; a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett. * A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti. * A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős. * Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, akinek részéről a veszély fenyeget, tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetőleg kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére és – szükség szerint – biztosíték adására. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a károsodás veszélyét tisztességtelen gazdasági tevékenységgel idézték elő. * Semmis valamely szerződésnek az a kikötése, amely a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért, az életben, a testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá bűncselekmény következményeiért való felelősséget előre korlátozza vagy kizárja. * Nem jár kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták, és a károkozás társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.
Jótállás
A szavatosságnál szigorúbb helytállási kötelezettséget jelent a jótállás. A Ptk. szerint aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő jogait nem érinti, tehát emellett ugyanúgy megmaradnak a szavatossági jogok is.
A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli.
A törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál megfelelően alkalmazni kell.
Jótállás fogyasztói szerződésnél
Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Jótállást kötelezően előíró jogszabály a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg. Az említett feltételek nem teljesülése azonban nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.
A jogosult a jótállási határidő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel.
Kötelező jótállás autókra, számítástechnikai eszközökre
Bizonyos gépjárművekre, egyes számítástechnikai eszközökre a jogszabály erejénél fogva jótállás vonatkozik. Ennek szabályait az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet tartalmazza. Semmis az a megállapodás, amely a rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe a rendelet rendelkezései lépnek.
Kit terhel a jótállás?
A jótállási kötelezettség teljesítése azt terheli, akit a fogyasztói szerződés a szerződés tárgyát képező szolgáltatás nyújtására kötelez (ez a forgalmazó). Ajótállási jogokat a fogyasztási cikk tulajdonosa érvényesítheti, feltéve hogy fogyasztónak minősül. (Fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy.)
Ha a gyártó a fogyasztási cikkre az e rendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, a jótállás alapján a forgalmazót megillető jogok a fogyasztói szerződés teljesítésének időpontjában átszállnak a fogyasztóra.
Kötelező jótállási idő
A jótállás időtartama egy év. A jótállási határidő a fogyasztási cikk fogyasztó részére történő átadása, vagy ha az üzembe helyezést a forgalmazó vagy annak megbízottja végzi, az üzembe helyezés napjával kezdődik.
Jótállási jegy
A jótállási igény a jótállási jeggyel érvényesíthető. A forgalmazó köteles a fogyasztónak a fogyasztási cikkel együtt – külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni. A jótállási jegyet közérthetően és egyértelműen, magyar nyelven kell megfogalmazni. A jótállási jegyen fel kell tüntetni:
– a forgalmazó nevét és címét,
–a fogyasztási cikk megnevezését, típusát, gyártási számát, továbbá – ahol alkalmazható – azonosításra alkalmas részeinek meghatározását,
– a gyártó és – külföldről származó termék esetén – az importáló nevét, címét,
– a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének határidejét, helyét és feltételeit,
– a vásárlás vagy az üzembe helyezés időpontját.
A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a fogyasztó törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.
Kijavítás javítószolgálatnál
A fogyasztó a kijavítás iránti igényét a forgalmazó által a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál közvetlenül is érvényesítheti.
A kijavítás során a fogyasztási cikkbe csak új alkatrész kerülhet beépítésre. A jótállás keretébe tartozó javítás esetén a forgalmazó, illetve a javítószolgálat a jótállási jegyen köteles feltüntetni:
– a javítási igény bejelentésének és a javításra átvétel időpontját, gépjármű esetében továbbá a kilométeróra állását,
– a hiba okát és a javítás módját,
– a fogyasztási cikk fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját,
– a jótállás – a kijavítás időtartamával meghosszabbított – új határidejét.
Javítás az üzemeltetés helyén
A rögzített bekötésű, illetve a 10 kg-nál súlyosabb, vagy tömegközlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható fogyasztási cikket – a járművek kivételével – az üzemeltetés helyén kell megjavítani. Ha a javítás az üzemeltetés helyén nem végezhető el, a le- és felszerelésről, valamint az el- és visszaszállításról a forgalmazó gondoskodik.
Csere
Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza.
.Jótállás javításra, karbantartásra
Az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásra a 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet vonatkozik. Ennek értelmében kötelező jótállás terjed ki a személygépkocsik, motorkerékpárok karbantartására és javítására, az audiovizuális, fotooptikai és információfeldolgozási berendezések javítására. (A rendelet hatálya alá tartoznak ezenkívül a lakás-karbantartási és -javítási szolgáltatások, a háztartási gépek és készülékek, a barkács- és kerti szerszámok, a gyógyászati segédeszközök, a telefon- és telefaxberendezések, a hangszerek, valamint az órák javítása.) A kötelező jótállás feltétele, hogy a szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a húszezer forintot meghaladja.
Nem alkalmazhatók ugyanakkor a rendelet szabályai, ha a javító-karbantartó szolgáltatást a szolgáltatás tárgyát képező dologra vonatkozó szavatosság vagy jótállás alapján teljesítették.
Kit terhel a jótállás?
A kötelező jótállás a szolgáltatást nyújtó vállalkozót terheli. A vállalkozó természetesen a rendeletben foglaltaknál a fogyasztóra nézve kedvezőbb jótállási feltételeket vállalhat. Semmis azonban az a megállapodás, amely a rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe a rendelet rendelkezései lépnek.
Jótállási idő
A jótállás időtartama hat hónap. A jótállási határidő a szolgáltatás elvégzése után a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére való átadásával, vagy – ha az üzembe helyezést a vállalkozó végzi – az üzembe helyezés napjával kezdődik.
Jótállási jegy
A fogyasztó jótállási igényét ilyenkor is jótállási jeggyel érvényesítheti. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét nem érinti. A vállalkozó köteles a fogyasztónak a szolgáltatás díjának átvételekor, legkésőbb a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történő átadásakor – külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni. Ajótállási jegyen fel kell tüntetni:
– a vállalkozó nevét és címét;
– az elvégzett munkát, a felhasznált alkatrészeket, anyagokat;
– a szolgáltatás díját;
– a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének feltételeit és határidejét;
– a dolog fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját, továbbá személygépkocsi és motorkerékpár esetében a kilométeróra állását.
A jótállási jegyet közérthetően és egyértelműen, magyar nyelven kell megfogalmazni. A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a fogyasztó törvényből eredő jogait nem érinti.
Jegyzőkönyv a jótállási igényről
A vállalkozó a fogyasztó jótállási igényéről jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti:
– a fogyasztó nevét, címét,
– a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt,
– az elvégzett javító-karbantartó szolgáltatás megnevezését, díját,
– a dolog átadása vagy az üzembe helyezés időpontját,
– a hiba bejelentésének időpontját,
– a hiba leírását,
– a kifogás rendezésének módját.
Ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétől eltér, ennek indokolását a jegyzőkönyvben meg kell adni.
A vállalkozó a jegyzőkönyv másolatát köteles átadni a fogyasztónak.
Értesítés
Amennyiben a vállalkozó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról a fogyasztót legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni.
A garanciális munka határideje
A vállalkozó a kijavítás vagy a munka újbóli elvégzésének határidejét arra figyelemmel köteles megállapítani, hogy a kijavítást vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. A fogyasztót a vállalt határidőről a bejelentéskor, vagy ha a vállalkozó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, legkésőbb három munkanapon belül tájékoztatni kell.
Elismervény
A vállalkozó a dolgot kijavításra elismervény ellenében köteles átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, a dolog azonosításához szükséges adatokat, a dolog átvételének idejét és azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított dolgot átveheti.
Szállítás
Amennyiben a hibás teljesítés folytán a kijavítandó dolog elszállítása vagy visszaszállítása szükséges, erről – a járművek, továbbá a 10 kg-nál kisebb tömegű és tömegközlekedési járművön szállítható dolgok kivételével – a vállalkozó köteles gondoskodni. Amennyiben az el-, illetve visszaszállítást a vállalkozó elmulasztja, azt a vállalkozó költségére a fogyasztó is elvégezheti vagy elvégeztetheti.
Kötelező jótállás alá tartozó termékek
* Kötelező jótállás alá tartoznak a következő termékek: * személyi számítógépek és alkatrészeik, monitorok, nyomtatók, szkennerek 10 000 Ft bruttó vételár felett * személygépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, babakocsi * lakóautó, lakókocsi, utánfutós lakókocsi * számológépek, zsebszámológépek, menedzserkalkulátorok 10 000 Ft bruttó vételár felett * biztonsági riasztó- és jelzőberendezések 10 000 Ft bruttó vételár felett * elektronikus hírközlő végberendezések (telefonok, mobiltelefonok, telefaxkészülékek, többfunkciós készülékek stb.) 10 000 Ft bruttó vételár felett * üzenetrögzítők, kihangosítókészülékek 10 000 Ft bruttó vételár felett * műholdvevő és AM Micro antennarendszerek és ezek részegységei, televíziók, projektorok, videomagnók 10 000 Ft bruttó vételár felett * rádiók, autórádiók, rádiós ébresztőórák, rádió adó-vevő készülékek, amatőr rádióadók és rádióvevők, műholdas helymeghatározók 10 000 Ft bruttó vételár felett * lemezjátszók, szalagos és kazettás magnók, CD-felvevők és -lejátszók, DVD-felvevők és -lejátszók, egyéni hangrendszerek és ezek tartozékai (keverőasztal, erősítő, hangszóró, hangfal), mikrofonok és fülhallgatók 10 000 Ft bruttó vételár felett * fényképezőgépek, film- és hangfelvevő kamerák, videokamerák és camcorderek, film- és írásvetítők, filmnagyítók, filmelőhívó és filmfeldolgozó készülékek, fotónyomtatók, film- és diaszkennerek 10 000 Ft bruttó vételár felett * MP3-lejátszók, Pendrive készülékek, illetve az ezekhez, valamint a digitális fényképezőgépekhez használatos memóriakártyák 10 000 Ft bruttó vételár felett * írógépek és szövegszerkesztők 10 000 Ft bruttó vételár felett * távcsövek, látcsövek, mikroszkópok, teleszkópok, iránytűk, tájolók 10 000 Ft bruttó vételár felett * hűtőszekrény, fagyasztó, kombinált hűtőszekrény * mosógép, centrifuga, szárítógép és ezek bármely kombinációja, mosogatógép, vasalógép * villamos és/vagy gázenergiával működtetett sütő-, főzőberendezések és ezek kombinációja 10 000 Ft bruttó vételár felett * vízmelegítők, fűtő-, légkondicionáló és egyéb légállapot-szabályozó berendezések 10000 Ft bruttó vételár felett * porszívó, gőzzel működő tisztítógép, szőnyegtisztító gép, padlósúroló és -fényesítő gépek * varrógép, kötőgép * motoros kerti gépek, motoros kéziszerszámok, motoros szivattyúk 10 000 Ft bruttó vételár felett * az egyéves, illetve az egy évnél hosszabb kihordási idejű gyógyászati segédeszközök és készülékek 10 000 Ft bruttó vételár felett * hangszerek 10000 Ft bruttó vételár felett * órák 10 000 Ft bruttó vételár felett * bútorok 10000 Ft bruttó vételár felett
A szavatossági és jótállási igények intézése fogyasztási szerződésnél
* A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézésének szabályait a 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet tartalmazza. * Ha a fogyasztó szavatossági igényt kíván érvényesíteni a fogyasztói szerződés tárgyát képező szolgáltatást nyújtó forgalmazóval szemben, a fogyasztói szerződés megkötését bizonyítottnak kell tekinteni, ha a fogyasztó bemutatja az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot. * A forgalmazó a fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti: * a fogyasztó nevét, címét, * a fogyasztási cikk megnevezését, vételárát, * a vásárlás időpontját, * a hiba bejelentésének időpontját, * a hiba leírását, * a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt, * a kifogás rendezésének módját. * Ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétől eltér, ennek indokolását a jegyzőkönyvben meg kell adni. A jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak át kell adni. Ha a forgalmazó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni a fogyasztót. * A forgalmazó köteles a fogyasztót tájékoztatni arról, hogy a kijavítást vagy kicserélést az áru tulajdonságaira és a fogyasztó által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül – kell elvégezni. A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze. * Javításra az árut elismervény ellenében kell átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, az áru azonosításához szükséges adatokat, az áru átvételének idejét és azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított árut átveheti.
Fogyasztói szerződés * Fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a – tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt – vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk).
Termékfelelősség
Az áruk minőségével kapcsolatos garanciarendszer fontos eleme – a szavatosságon és a jótálláson kívül – az úgynevezett termékfelelősség, amelynek szabályait az 1993. évi X. törvény állapította meg. A törvény szerint Magyarország részvétele a nemzetközi gazdasági integrációban, az áruforgalom biztonsága, a fogyasztók érdekeinek védelme, valamint a termékek korszerűsítésének fokozása és minőségük javításának követelménye szükségessé teszi, hogy a modern termelési feltételek mellett a gyártót az általánosnál szigorúbb felelősség terhelje a hibás terméke által okozott kárért.
(A törvény alkalmazásában termék minden ingó dolog – akkor is, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált –, valamint a villamos energia.
A törvény szabályai szerint a termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért. Ha többen felelnek ugyanazon kárért, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. A kárt, a termék hibáját és a kettő közötti okozati összefüggést a károsult köteles bizonyítani.
(A törvény nem érinti a károsultnak a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályain alapuló vagy külön jogszabályban meghatározott igényérvényesítési lehetőségeit.)
A termékfelelősségi törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, így különösen a halál, testi sérülés vagy egészségkárosodás esetén a kártérítés mértéke, a nem vagyoni kár, a közös károkozók egymás közötti felelőssége, az elévülés nyugvása és megszakadása tekintetében.
Mikor hibás a termék?
A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalának időpontjára, a tudomány és a technika állására. A terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül forgalomba.
Mikor beszélünk kárról?
A törvény meghatározása szerint kár:
– valakinek a halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása folytán bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni kár;
– a hibás termék által más dologban okozott, a kár bekövetkeztekor ötszáz eurónak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza-középárfolyama szerinti forintösszegénél nagyobb összegű kár, ha az a más dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta.
A kártérítés módja
A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A kár természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll.
Járadék
Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.
Akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét – neki fel nem róható okból – nem éri el.
A baleset következtében meghalt személy által eltartottak olyan összegű tartást pótló járadékot igényelhetnek, amely szükségleteiknek – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket (jövedelmüket) is figyelembe véve – a baleset előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja.
Járadék követelhető akkor is, ha a baleset következtében meghalt személy a tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy ha a járadékot igénylő a tartási igényét menthető okból nem érvényesítette.
A kártérítés mértéke
Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
A járadék mértéke
Balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni. A járadék megállapításánál a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset (jövedelem), amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el.
A járadék mértékének megállapításánál értékelni kell, hogy a járadékot igénylő érvényesítette-e, illetőleg érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a baleset idején meghalt személlyel egy sorban voltak kötelesek.
Keresetveszteség
A balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelemkiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Ha az említett idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós jellegű változás állott be, csak a változás utáni kereset (jövedelem) átlagát lehet figyelembe venni. Ha a balesetet szenvedett személy munkabére a balesetkor rendszeres jellegű és határozott összegű volt, ezt kell a keresetveszteség megállapításánál figyelembe venni. Ha a keresetveszteség (jövedelemkiesés) a fentiek alapján nem állapítható meg, annak meghatározásánál az azonos vagy hasonló munkát munkaviszony (tagsági viszony) alapján végző személyek átlagos havi keresete az irányadó. A keresetveszteség (jövedelemkiesés) megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni.
Általános kártérítés
Ha a kár mértéke – akár csak részben – pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.
Az általános kártérítés visszakövetelésének nincs helye azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke utóbb nem érte el az általános kártérítés öszszegét. Ha azonban a kötelezett általános kártérítésként járadékot fizet, a járadék mértékének csökkentését vagy a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását a körülmények alakulásához képest követelheti.
Ki minősül gyártónak?
Gyártónak minősül a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel.
Forgalmazó
Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, a károsultnak meg nem nevezi. Eszabály importtermék esetén akkor is megfelelően alkalmazandó, ha a termék gyártója feltüntetésre került, de importálója nem állapítható meg. A forgalmazó ezt a nyilatkozatát legkésőbb a károsult írásbeli felhívásától számított harminc napon belül teheti meg.
Importáló
Importtermék esetén a törvénynek a gyártóra vonatkozó rendelkezéseit az importálóra is megfelelően alkalmazni kell. Ez a szabály nem érinti az importálónak a gyártóval szemben érvényesíthető igényét. (Importáló: a külkereskedő, illetve a külkereskedelmi bizományi szerződés esetén a megbízó.)
Mentesülés
A gyártó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
– a terméket nem hozta forgalomba, vagy
– a terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta, vagy
– a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka később keletkezett, vagy
– a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy
– a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.
(Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hibát a végtermék szerkezete, illetőleg összetétele okozta, vagy a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.)
Harmadik személy közrehatása
A gyártó nem mentesül a felelősség alól a károsulttal szemben, ha a kár bekövetkeztében harmadik személy magatartása is közrehatott. Ez a szabály nem érinti a gyártónak a harmadik személylyel szemben érvényesíthető igényét.
A károsult közrehatása
A gyártónak nem kell megtérítenie ugyanakkor a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható közrehatásából származott. A károsult terhére esik mindazok tevékenysége vagy mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.
A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.
Termékfelelősségi idő
A gyártót a törvényben meghatározott felelőssége az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli, kivéve ha a károsult időközben bírósági eljárást indított a gyártó ellen.
A kárigény elévülése
A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, tehát a károsult követelheti a kár bekövetkezte és a kártérítés közötti időre eső késedelmi kamatot is.
A károsult kártérítési igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy kellő gondossággal tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről, a termék hibájáról vagy a hiba okáról és a gyártó, illetőleg az importáló személyéről.
A bűncselekménnyel okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
A termékfelelősségnél is alkalmazandó az a szabály, hogy a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti.
Az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet.
Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.
Az elévülés megszakadása
A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is –, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Bírósági mentesítés kizárva
A termékfelelősség körében a gyártóra nézve nem alkalmazható a Polgári Törvénykönyvnek az a szabálya, amely szerint a bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti.
A garanciális szabályok gyakorlata szoftvereknél
Az alábbiakban két jogesettel szemléltetjük a hibás teljesítés kritériumait a szoftverekre vonatkozó szolgáltatásoknál.
Mikor hibátlan egy számítógépes programmal kapcsolatos szolgáltatás?
Számítógépi program elkészítésére megkötött szerződés alapján teljesített szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelő felhasználásra.
A példabeli esetben az írásba foglalt szerződés szerint az alperesek kötelezettséget vállaltak olyan számítógépi program és a hozzá tartozó dokumentáció elkészítésére, amely biztosítani fogja a felperes számlázási rendelésállományával és árukészletével összefüggő adatok nyilvántartását. Az alperesek a szerződés teljesítését a szerződésben meghatározott ütemezés szerint vállalták, a felperes pedig a részteljesítések után ugyancsak a szerződésben meghatározott részletekben összesen 320 000 forint szerzői díj kifizetésére volt köteles.
A felperes a keresetében az alpereseket a részükre kifizetett 290 000 forint szerzői díj és kamatai visszatérítésére kérte kötelezni, mert az alperesek a szerződéses kötelezettségeiket hibásan teljesítették: az átadott szoftver az elvégzett javítások ellenére is alkalmatlan volt az üzemszerű használatra.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert szerződésszerűen teljesítettek, és ennek elismeréseként a felperes is eleget tett a részteljesítések után esedékes szerzőidíj-fizetési kötelezettségének. Az alperesek azt is állították, hogy a felperes főkönyvelőjének személyében bekövetkezett változást követően a felperes a szoftverrel kapcsolatban újabb igényeket támasztott, amelyek meghaladták az eredeti szerződés kereteit, ezért azt az alperesek valóban nem teljesítették, és emiatt a felperes a szerzői díjból 30 000 forintot visszatartott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket 29 000 forint és kamata, valamint 3000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. Ítélete indokolásában megállapította: a felek szerződése nem tartalmazta a megalkotandó szoftverrel szemben támasztott követelményeket, vagyis hogy a felperes milyen adatokból, milyen pénzügyi, gazdasági algoritmusok alkalmazásával milyen tartalmú és külalakú eredményeket kívánt kapni, továbbá mely adatokat és eredményeket kívánt tárolni. A szerződés hiányosságai mellett a szerződés teljesítésével kapcsolatban is fogyatékosnak minősítette a felek együttműködését, mert hiányoznak a részteljesítések átadásáról szóló jegyzőkönyvek, hiányoznak az üzemelés hibáit rögzítő feljegyzések, nem állapítható meg, hogy az alperesek pontosan milyen javításokat végeztek, és a mágneslemez példányainak mindegyik peres félnél való megsemmisülése, valamint a forrásnyelvű program hiánya miatt a szerződés nem megfelelő teljesítésének vagy teljesíthetetlenségének a megítélése bizonytalan. A szerződés megkötésével és teljesítésével összefüggően a Ptk. 205. §-ának (2) és (3) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettség megszegését a felperes vonatkozásában 90%-ra, az alperesek vonatkozásában pedig 10%-ra értékelte, és ennek alapján úgy rendelkezett, hogy a felvett szerzői díj 10%-át az alperesek kötelesek a felperesnek visszatéríteni.
Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és az alperesek által fizetendő marasztalási összeg 145 000 forintra való felemelése érdekében a felperes fellebbezett, ám a fellebbezés nem vezetett eredményre. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt a rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. Azt a tényt, hogy a teljesítés nem felelt meg a rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött célnak, a teljesítés jogosultjának kell bizonyítania [Pp. 164. §-ának (1) bekezdése].
A felperes a keresetében és lényegében a fellebbezésében is az alperesek hibás teljesítésére alapította a szerzői díj (illetőleg egy részének) visszatérítésére vonatkozó igényét, ezért a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az alperesek szolgáltatásának fogyatékossága alapot adott-e arra, hogy a felperes a szerződéstől elálljon, illetőleg a szerzői díj mérséklését kérje. A per egyik fél által sem cáfolt adatai szerint az elsőfokú bíróság által elrendelt szakértői bizonyítás foganatosítása idején a számítógépi programot tartalmazó mágneslemeznek a felperesnél és az alperesnél levő példányai is megsemmisültek, és a forrásnyelvű program hiánya miatt az alperesek szolgáltatását nem lehetett szakértői vizsgálat alá vonni. A peres felek nyilatkozatai és a felperes alkalmazottainak tanúvallomása alapján azonban megállapítható, hogy az alperesek által készített szoftver esetleges további javításokkal alkalmas volt az üzemszerű hasznosításra, a felperes azonban a program kijavítására vonatkozó igénye érvényesítésével késlekedett, mert az utolsó részteljesítést követően a szolgáltatás alkalmasságának megvizsgálását csak öt hónappal később végezte el, és a kijavításra (módosításra) vonatkozó igényeit is csak ezt követően közölte az alperesekkel. Aszoftver, mint a szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó alkotás elfogadására is irányadó ugyanakkor az a szabály, amely szerint a jövőben megalkotandó mű esetén, ha a felhasználó a mű átadásától számított két hónap alatt nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni, és a felhasználó a szerzőt díjazni köteles. E rendelkezés alkalmazása pedig akkor sem kizárt, ha a felek egymástól elkülöníthető, önállóan értékelhető és önállóan díjazandó részszolgáltatásokban állapodtak meg. A szerzői műnek a kijavítás utáni felhasználásra való alkalmatlansága sem eredményezi ugyanakkor a felhasználó díjfizetés alóli mentesülését, ilyenkor azonban a szerzőt csak mérsékelt összegű díjazás illeti meg.
Miután az alperesek szolgáltatásának megfelelősége kérdésében (a szolgáltatás tárgyának megsemmisülése folytán) közvetlen szakértői bizonyítás lefolytatása nem volt lehetséges, a rendelkezésre álló adatokat az elsőfokú bíróság helyesen értékelte, és helyes az érdemi döntése, amellyel az alpereseket az általuk felvett szerzői díj 10%-ának viszszatérítésére kötelezte. A felperesek állítása nem nyert bizonyítást, és a mű átvételével kapcsolatos felperesi magatartás nem indokolta az alpereseket megillető szerzői díj további mérséklését sem. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 930/1991. sz.)
Együttesen használható számítógépes alrendszerek
A csak együttesen hasznosítható számítógépi alrendszerek szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjait példázó jogesetben az alperes az írásba foglalt szerződés értelmében az általa kifejlesztett és a szerződésben részletezett hat számítógépi alrendszert volt köteles a felperes szervezetére és a gépi berendezéseire adaptálni. Az alperes az első alrendszert a felperesnek átadta, és ezért 625 000 forint ellenértéket kapott. A többi alrendszert az alperes később felhasználói dokumentáció nélkül adta át, azokat a felperes hasznosítani nem tudta. Az alperes az alrendszerek hibáinak kijavítását a teljes ellenszolgálatás kifizetésétől tette függővé, és miután a felperes azt megtagadta, ezért az alperes valamennyi alrendszer üzemeltetését meghiúsító utasítássorozatot épített be a programba.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes hibás teljesítése miatt a felperest megillette a szerződéstől való elállás joga, és a már teljesített ellenérték visszatérítését a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján megalapozottan igényelte. A jogszerűen gyakorolt elállási jog a szerződést felbontotta, ezért az alperes nem tarthatott igényt további ellenszolgáltatás kifizetésére. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 625 000 forint megfizetésére kötelezte a felperes javára, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen annak megváltoztatása, a kereset elutasítása és a viszontkeresetének való helytadás érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást, és emiatt téves jogi következtetésre jutott. Aszerződést ugyanis teljesítette, és ezért jogosult a szerződésben kikötött ellenszogáltatásra. Az első alrendszerrel kapcsolatban a felperes minőségi kifogást nem tett, ezért nem volt alapja az ezzel kapcsolatban kifizetett ellenérték visszakövetelésének. Az alperes azt is hangsúlyozta, hogy az alrendszerek (a szerződés tartalmából is kitűnően) önállóan is hasznosíthatók, ezért az első alrendszer működőképességét nem érintette a többi alrendszer szolgáltatásának minősége.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk a szerzői jogi törvény védelme alatt állnak. Azokban a kérdésekben, amelyeket a szerzői jogi törvény nem szabályoz, a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes a szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó számítógépi programot vállalt szolgáltatni a felperes részére, ezért az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes által érvényesített szavatossági igényre (a szerzői jogi törvény eltérő rendelkezése hiányában) a Ptk. szabályai az irányadók.
A felperesnek a szerződéskötéssel elérni kívánt célja az volt, hogy tevékenységének és szervezetének számítógépes nyilvántartását az alperes az általa kifejlesztett szoftver (felperes körülményeire való) adaptálásával biztosítsa. Ennek érdekében a szerződésben külön-külön meghatározták az alperes által szolgáltatni vállalt alrendszereket, az ezekkel kapcsolatos ellenszolgáltatást és teljesítési határidőt. A szerződés tárgyának ilyen módon való meghatározásából azonban önmagában nem következett, hogy a felperes szerződéses érdekét egy-egy alrendszer szolgáltatása önállóan is kielégítette, és a szerződés teljesítése egy-egy alrendszer átadásával is megtörténhetett.
A elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő véleménye, valamint a kihallgatott tanú vallomása igazolta azt a tényt, hogy a felperes a szerződésben megjelölt alrendszereket csak együttesen hasznosíthatta, szerződéses érdekeinek csak valamennyi alrendszer együttes működtetése felelt meg. Az alperes is egységesnek tekintette az alrendszereket, mert utóbb valamennyi alrendszer használatát meghiúsította egy tiltó program beépítésével.
Az elsőfokú bíróság ezért nem tévedett, amikor az alperes teljesítését egységesen bírálta el, és mind a hat alrendszerre vonatkozóan egységesen vizsgálta a felperes szerződéses érdekeinek teljesülését.
Az elsőfokú bíróság, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helytállóan állapította meg, hogy az alperes szolgáltatása nem felelt meg a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, a felperes szerződéskötéssel elérni kívánt céljainak. Az alperes felhívás ellenére megtagadta az alrendszerek működőképessé tételét, sőt tiltó program beépítésével meghiúsította valamennyi, köztük az első alrendszer használatát is. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy az alperes hibásan teljesített [Ptk. 305. § (1) bekezdés], és a felperest megillette a szerződéstől való elállás joga [Ptk. 306. § (3) bekezdés]. Ez az elállási jog pedig a szolgáltatások egysége folytán kiterjedt az első alrendszerre is.
Az elállás a Ptk. 320. §-a alapján a szerződést felbontotta, és a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján a felperest megillette az általa kifizetett vételárrész visszatérítésére való jog. Ezen indokok következtében az alperes további ellenszolgáltatásra nem tarthatott igényt. Viszontkeresetének elutasítása ezért nem volt törvénysértő.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21.123/1993. sz.)
Garanciális szabályok a gyakorlatban gépkocsiknál
Az alábbiakban a bírói gyakorlatból vett példákon keresztül mutatjuk be a gépkocsikkal kapcsolatos szavatossági, jótállási kötelezettségek érvényesülését.
Igényérvényesítési határidő gépkocsi-adásvételnél
A felperes személygépkocsit vásárolt az alperestől. A gépkocsi hibái közül még a jótállási időn belül két ízben jelezte a gépkocsi beázását, valamint a fenéklemez rozsdásodását. Az alperes teljesítési segédje a bejelentett hibákra tekintettel KERMI-vizsgálatot kért, amelynek során 4%-os vételár-visszafizetést tartott indokoltnak. Az alperes a vizsgálat eredményeként 4%-os értékcsökkenés megfizetését vállalta, a felperes egyéb igényeit elutasította.
A felperes keresetlevelében jótállási, illetve szavatossági igényt érvényesített, és a gépkocsi kijavítását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes az igény érvényesítésével elkésett, másodlagos védekezésként vitatta, hogy a felperes által jelzett hibák fennállottak. Az alperes teljesítési segédje a perbe beavatkozott, és a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest az alperes és a beavatkozó részére perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében engedett, a teljesítéstől számított hat hónapos határidő állt rendelkezésre az igény érvényesítésére. A felperes nem vitatta, hogy az alperes igényét elutasította. A felperes azonban ezt követően csak 11 hónap múlva indította meg a pert. Ebből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az igény érvényesítésével elkésett, ezért a keresete alaptalan.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a felperes személygépkocsijának karosszériáját az e célra történő átadástól számított 60 napon belül gyári új karosszéria cseréjével javítsa ki, és a kijavított gépkocsit adja ki a felperesnek attól feltételezetten, hogy a felperes a gépkocsi átvételével egyidejűleg megfizet az alperesnek 14 460 Ft-ot. Kötelezte az alperest 8010 Ft megfizetésére a főtengelycsere költségeként, valamint a perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes a hibák közül a beázást és a fenéklemez rozsdásodását a jótállási időn belül jelezte, ezekre a hibákra tehát az alperes kötelező jótállási felelősséggel tartozik, így ezekre nézve a felperes követelése alapos. Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy nem állapítható meg, miszerint az ún. kocsiszekrény-csavarodást és a féltengely hibáját a felperes egy éven belül, illetve 10 000 km-es futásteljesítmény megtétele előtt jelezte, ezért ezekkel kapcsolatos igényére a kellékszavatosság szabályai alkalmazandók.
Ebben a körben a másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes a jogérvényesítési határidőt betartotta-e. Álláspontja szerint e kérdés elbírálásánál nem a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály, hanem a 308. §-ának (2) bekezdése az irányadó. Ha ugyanis a hibák a jótállási idő lejárta után voltak észlelhetők, akkor a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket az átvételtől számított hat hónapon belül jelezze. Viszont ha a hiba később jelentkezik, akkor az igényérvényesítési határidő – tartós fogyasztási cikk esetén – az átvételtől számított három év, ezt pedig a felperes nem késte le.
A másodfokú bíróság a továbbiakban azzal foglalkozott, hogy a hibák kijavításaként a felperes milyen igényt érvényesíthet. A beszerzett szakértői vélemények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kocsiszekrény hibái, a beázás és a karosszéria erős korrodáltsága ma már csak a kocsiszekrény cseréjével javíthatók ki. Ezért a másodfokú bíróság kötelezte az alperest a kocsiszekrény kicserélésére, azzal azonban, hogy a rendeltetésellenes használatból előállt károk megtérítéseként a felperes köteles 14 460 Ft megfizetésére.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint a féltengelyhiba is nagymértékben valószínű, így a féltengelycsere költségeként 8010 Ft megfizetésére kötelezte az alperest. A kocsiszekrény csavarodását a felperes nem bizonyította, ezért az erre irányuló kereseti kérelmet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést a másodfokú bíróság helyesnek fogadta el.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás során eljáró Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta a hibás teljesítésből eredő jogok érvényesítésének határidejéről szóló jogszabályi rendelkezéseket.
A Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében írt határidők jellegüket tekintve elévülési határidők, és nem téveszthetők össze, egyben nem is helyettesíthetők a (2) bekezdésben írt jogvesztő határidőkkel. Az elévülési határidők tekintetében figyelembe jönnek az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó általános szabályok. A Legfelsőbb Bíróság I. Polgári és Gazdasági Elvi Döntése is hangsúlyozza; az elévülési határidőket a teljesítéstől kell számítani, de alkalmazandók az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó általános szabályok is [Ptk. 326. § (2) bekezdés, 327. §].
A felperes által megjelölt hibák a hat hónapos elévülési határidő alatt nem voltak felismerhetők. A felperes azonban egyes hibákat még a jótállási idő alatt felismert, és ezalatt bejelentést is tett, más hibák tekintetében pedig a jótállási határidőt követően történt a felismerés és a bejelentés. A hibák bejelentését követően a felek között tárgyalások folytak, KERMI-vizsgálati eredmény beszerzése volt folyamatban, tehát a felperes okkal bízhatott abban, hogy igényét az alperes per megindítása nélkül is rendezi. Az iratokból megállapítható azonban, hogy az alperes a felperes részére 4%-os értékcsökkenés megfizetését vállalta, az ezt meghaladó igényeket pedig elutasította. A beavatkozó ugyancsak 4%-os értékcsökkenés kifizetését ajánlotta fel a felperesnek. Ettől kezdődően a felperes előtt már nyilvánvaló lehetett, hogy az alperes az általa támasztott követelést nem rendezi, legfeljebb 4%-os értékcsökkenés megfizetését vállalja. Ebben az időpontban tehát megszűnt az a menthető ok, amely a felperest az igény érvényesítésében akadályozta. Afelperes tehát az időponttól számított három hónapon belül [Ptk. 326. § (2) bekezdés] érvényesíthette volna szavatossági igényét. Figyelemmel arra, hogy a felperes csak jóval később terjesztett elő kereseti kérelmet, az igényérvényesítéssel elkésett.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor úgy látta, hogy a felperes a szavatossági igényt kellő időben érvényesítette. A Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében írt határidő ugyanis a forgalmi élet biztonsága érdekében megszabott végső jogvesztő határidő. Nem jelenti azt, hogy a jogosult a teljesítéstől számított három éven belül akkor is korlátok nélkül érvényesítheti jogait, ha a követelés időközben elévült.
A szavatossági jogok érvényesítésére engedett határidők a jótállás esetében
Elkésett a felperes a jótállási időben bejelentett hibákkal kapcsolatos igény érvényesítésével is. A jótállásra alapított igény közlése esetében sem késlekedhet ugyanis a jogosult indokolatlanul hoszszú ideig az igény bírósági úton történő érvényesítésével. Figyelemmel arra, hogy a jótállás alapján tartalmilag szavatossági jogokat lehet érvényesíteni kedvezőbb feltételek között, a szavatossági jogok érvényesítésére engedett határidők a jótállás esetében is alkalmazandók a következők szerint.
Ha a jótálláson alapuló igény jogosultja nyilatkozatát a jótállási határidőben megtette, jogait a jótállás egész időtartama alatt korlátozás nélkül érvényesítheti. A jótállás időtartama alatt ugyanis okkal feltételezheti, hogy a jótállás kötelezettje az általa vállalt kötelezettségnek önként eleget tesz. A jótállási határidő lejárta után azonban már ilyen feltételezéssel nem élhet, tehát a jótállási határidő leteltétől számított három hónapon belül a követelést érvényesítenie kell, ellenkező esetben az igény érvényesítésével elkésett.
Mindezekből pedig az következik, hogy a felperes mind a szavatossági igényként, mind a jótállási igényként támasztott követelés érvényesítésével elkésett. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig helybenhagyta. (P. törv. III. 20 277/1989. sz.)
A szerviz őrzési felelőssége
A felperes a tulajdonában lévő sérült személygépkocsit javítás céljából az alperes jogelődjének telephelyére szállíttatta, ahová azt befogadták. A javításra vonatkozó vállalkozási szerződés megkötésére nem került sor, mert a felperes nem rendelkezett a gépjármű forgalmi engedélyével. Amikor a felperes utóbb szerződéskötés végett a forgalmi engedély birtokában megjelent az alperesnél, az autó már szétszerelt és javításra, illetőleg használatra alkalmatlan állapotban volt.
A felperes keresete alapján a jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 62 000 forintot és annak kamatát.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felek között letéti szerződés jött létre [Ptk. 462. § (1) bek.], amelynek alapján az alperesnek biztosítania kellett a gépkocsi megfelelő őrzését. Ezt a szerződést az alperes megszegte, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdése értelmében kártérítő felelősséggel tartozik. Kártérítésként az autó szerződéskötéskor volt forgalmi értékét köteles megtéríteni.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert minden alap nélkül állapította meg azt, hogy a felek letéti szerződést kötöttek. A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben rámutatott arra, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg az alperes kártérítő felelősségét annak alapján, hogy az őrzési kötelezettségének nem tett eleget, s emiatt a felperest kár érte. Alaptalanul hivatkozik ezért az alperes a felülvizsgálati kérelemben arra, hogy őt szerződés alapján nem terhelte a gépkocsi megőrzésének a kötelezettsége. Az alperes jogelődjének telephelyére javítás végett beszállított gépkocsit az alperes befogadta, és azt maga helyezte el a javítóműhely mellett. A gépkocsi megőrzését egyébként magában foglaló vállalkozási szerződés (Ptk. 389. §) megkötésének kölcsönösen fennállt szándékával történt mindez, s az alperes várta, hogy a felperes a házastársánál lévő forgalmi engedélyt átadja. Ez a javításra vonatkozó szerződés megkötésének feltétele volt, de átadására az alperes határidőt nem szabott, és a benyújtására sem szólította fel a felperest, ezért a felperes jelentkezéséig terhelte őt a gépkocsi megőrzésének kötelezettsége.
Az összes körülmény értékelésével helytálló a jogerős ítéletnek a letéti szerződésen alapuló őrzési kötelezettség megállapítása. A vállalkozási szerződés megkötéséig tartó őrzési kötelezettség a felek megállapodásán alapult – az autó átvétele és megőrzése a vállalkozási szerződés feltétele is volt –, ezért nem alkalmazható a felelős őrzésnek a Ptk. 196. §-ának (1) bekezdésében írt szabálya, miként arra helytelenül hivatkozik a felülvizsgálati kérelem. Az utóbbival kapcsolatban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy feltételeit illetően és joghatásában is eltérő az ezen alapuló jogviszony, de annak is döntő eleme a megőrzési kötelezettség, amelyet az alperes kétségkívül megszegett, ezért ezen az alapon is fennállna a kártérítő felelőssége.
Annak nem volt jelentősége, hogy a felperes a kártérítési követelését egyebekben a felelős őrzésre vonatkozó kötelezettség megszegésére alapította. Akártérítés alapjául megjelölt jogcím tekintetében a bíróságokat a kérelem nem kötötte, a bizonyítékok pedig a szerződést és az azon alapuló megőrzési kötelezettséget és annak megszegését támasztották alá.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.964/1994. sz.)
Átvizsgáláshoz kapcsolódó jótállás
A felperes Opel Astra Caravan típusú gépjárműve a garázsban állva kigyulladt. A gépjárművet felperes az alperestől vásárolta négy évvel korábban, és szervizelését is mindig az alperes végezte. A tűzesetet nyolc nappal megelőzően a gépkocsinak 90 000 km-t követő átvizsgálása történt meg az alperes részéről, amely munkáért az alperes jótállást vállalt. Miután a tűz nyolc nap múlva a riasztó áramkörében kialakult műszaki hiba miatt keletkezett, és a felperes szerint az alperes a riasztó átvizsgálását elmulasztotta, ezért a Ptk. 248. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással a tűzeset folytán keletkezett kárának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében helyt adott a felperes kereseti kérelmének, és kötelezte az alperest 1 174 303 forint és kamata megfizetésére. A szakértők együttes véleménye alapján megállapította, hogy a hiba oka elektromos eredetű, és az alperes nem bizonyította, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A felek között az átvizsgálásra vállalkozási szerződés jött létre, amelynek részét képezte a világítás és a jelzőberendezések ellenőrzése is. Miután ezt az alperes nem kellő mélységben végezte el, ezért a Ptk. 248. §-a alapján felelősséggel tartozik.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A Ptk. 248. §-ának (1) és (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a jótállási kötelezettség akkor áll be, ha a fél a szerződést hibásan teljesíti, vagyis a szerződésszegő magatartás és a hiba között okozati összefüggés mutatható ki. Ezért az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt azt kellett volna tisztáznia, hogy az alperes által elvégzett gépjármű-felülvizsgálat és a több nappal később bekövetkezett tűz között van-e okozati összefüggés. A bíróság jogerős ítéletében az okozati összefüggés hiányát állapította meg; a revízió során az alperes feladata csak annyi volt, hogy a világítás és a jelzőberendezések működőképességét ellenőrizze, a riasztóberendezés elhasználódásának fokát nem kellett vizsgálnia. Amásodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes az elektromos alkatrészek aprólékos műszaki vizsgálatát a szerződés megkötésekor nem vállalta, az alperes tehát szerződésszerűen teljesített. Erre utal önmagában az a körülmény is, hogy a szervizelést követő nyolc nap múlva következett be a tűzeset, mely idő alatt a jármű 600 km-t tett meg. Okozati összefüggés hiányában pedig az alperest kártérítési felelősség nem terheli.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a jótállás szabályait, és ezzel megsértette a Ptk. 248. §-ában foglaltakat. A jótállás szabályai alapján az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Erre a bizonyításra az alperes nem volt képes; az ügyben eljárt igazságügyi szakértők határozottan kijelentették, hogy a hiba keletkezésének időpontját szakértői módszerekkel nem lehet meghatározni. A bizonyítatlanság jelen esetben az alperes terhére esik.
A felperes kifejtette, hogy a másodfokú bíróság téves kiindulási alapból közelítette meg az ügyet, hiszen nem volt vitatott tény, hogy a kárt elektromos hiba okozta. Az elektromos rendszer átvizsgálására az alperest jótállási kötelezettség terhelte. Miután nem állapítható meg a hiba okának keletkezési időpontja, ezért az a szervizelés előtt is keletkezhetett, ez pedig magában foglalja az alperes munkavégzésének szakszerűtlenségére vonatkozó vélelmet. Felróhatóság hiányában nincs szükség annak tisztázására sem, hogy az alperesi ellenőrzésnek milyen mélységűnek kellett lennie. A gépjármű hét napon át történő működése nem jelenti azt, hogy a szervizben minden munkát jól végeztek el. A karbantartások célja pedig az, hogy a gépjármű a következő felülvizsgálatig üzembiztosan közlekedjen.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Többek között azt adta elő, hogy a felperes a hibátlan riasztóberendezés átvizsgálását nem kérte, azt az alperes nem is végezte el, így erre jótállási nyilatkozata nem terjedt ki.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen idézte a jótállás szabályait, és megalapozottan állította a jogszabálysértés fennállását. A másodfokú bíróság a kártérítés szabályaiból kiindulva bírálta el az ügyet, és a revízió tartalmát, illetőleg terjedelmét tekintette döntő szempontnak az okozati összefüggés, az alperesi felelősség megállapítása körében.
A vita elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy az egyes időszakokat érintő karbantartási, átvizsgálási munka műveleteit a szervizfüzet tartalmazza. Ennek értelmében a világítás és a jelzőberendezések ellenőrzését az alperesnek akkor is el kellett végeznie, ha a felperes ezen a téren hibát nem jelzett, illetve azt kifejezetten nem kérte. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében sem vitatta, hogy ezt a szervizmunkát nem végezte el, ebből pedig az következik, hogy nem szerződésszerűen teljesített. Az átvizsgálási szolgáltatást az alperes leszámlázta, azért jótállást vállalt, ezért a Ptk. 248. §-ának (3) bekezdése értelmében a jótállás időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A lefolytatott szakértői bizonyítás alapján az alperes nem tudta bizonyítani a fentieket, ezért érdemben az elsőfokú bíróság ítélete helyes.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VII. 22.618/1999. sz.)
Kinek kell bizonyítani a hiba garanciális voltát?
Annak bizonyítása, hogy egy gépkocsi adott hibája nem garanciális jellegű, a garancia vállalóját vagy – jogszabályon alapuló kötelezettség esetén – a garanciakötelezettet terheli. Az ezt példázó jogesetben a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes 1992. november 25-én vásárolta a per tárgyát képező autóbuszt egy kft.-től. A felperes az autóbusz gyártójával kötött szerződés alapján látta el a gépkocsik garanciális javításait. Az autóbusz meghibásodott, ezt az alperes gépkocsivezetője a márkaszerviznél bejelentette, és kérte a felperes segítségét. A felperes intézkedésére az autóbuszt a budapesti szervizbe szállították, és megjavították. A vontatással kapcsolatban felmerült 64 049 forintot a felperes a vontatást végző vállalkozónak megfizette. A felperes a keresetében e 64 049 forintnak és kamatának megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Álláspontja szerint a vontatási költség az alperest terheli, mivel az ő megrendelése alapján került sor az autóbusz márkaszervizbe vontatására. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint a vontatásra megrendelést nem adott, csak a hiba tényét jelentette be a márkaszerviznek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a felperes nem tudta bizonyítani a keresetének jogalapját, illetőleg azt, hogy az autóbusz vontatására az alperes adott megrendelést.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte. Fellebbezésében tényként adta elő, hogy az alperes képviseletében eljáró gépkocsivezető szóban megbízta a felperest az üzemképtelenné vált gépjármű Budapestre szállításával. A felperes a megbízásnak úgy tett eleget, hogy egy vállalkozóval felvontatta az autóbuszt a szervizbe, a vontatási díjat pedig kifizette neki az alperes helyett. Állította, hogy a vontatási költségek nem tartoznak a gépkocsi garanciális javítási költségei közé.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 64 049 forintot és ennek kamatát, továbbá 22180 forint együttes első- és másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a peres felek között a hiba garanciális jellege tekintetében jelenleg is jogvita áll fenn, az alperes a garanciálisnak állított javítás leszámlázott díját a felperesnek ezért nem egyenlítette ki. A másodfokú bíróság azonban utalt a másodfokú eljárásban becsatolt garanciafeltételek I-es számú mellékletének 2. pontjára, mely szerint a vontatási és egyéb költségek nem terhelik a gyártót. Mindezek előrebocsátásával azt állapította meg, hogy a felek között megbízottaik útján szóbeli megbízási szerződés jött létre a perbeli sérült gépjárműnek a felperesi márkaszervizbe történő szállítására. A felperes megbízott igénybevételével tett e szóbeli megállapodásnak eleget. A Ptk.-nak a megbízásra vonatkozó szabályai szerint [Ptk. 474. §, 475. §, 479. § (1) és (3) bek.] a megbízott felperes a megbízás teljesítésével kapcsolatos, a perben érvényesített követelését jogszerűen igényelte az alperestől. Utalt még arra is, amennyiben a szóbeli megállapodás létrejöttét nem állapította volna meg, a Ptk. 486. §-ának (2) bekezdése szerint a felperes a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelően is jogszerűen igényelné a költségek megtérítését.
A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Állította, hogy sem a megbízás, sem a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint nem köteles a felperessel szemben helytállni, mivel a felperesnek csupán egy garanciális meghibásodást jelentett be. Előadta, hogy az adásvételi szerződéssel a garanciafeltételeket nem kapta meg, azokat csak a per során a felperes elmondásából ismerte meg. Tagadta, hogy megbízást adott volna a felperesnek a gépjármű vontatására. Megítélése szerint a garanciális kötelezettnek elsősorban a helyszínen kellett volna meggyőződnie a hiba okáról és a vontatás szükségességéről. Jogi álláspontja szerint a felperes garanciális kötelezettsége alapján egyenlítette ki a vontatás számláját a vállalkozónak. A megrendelés megtörténtére vonatkozó ítéleti tényállást megalapozatlannak állította. Mivel a bizonyítási teher a felperesen volt, az elsőfokú bíróság ennek jogkövetkezményei levonásával utasította el a keresetet.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Megismételte korábbi álláspontját arra vonatkozóan, hogy a gépkocsi hibája nem garanciális jellegű volt, de még ez esetben sem terhelné a vontatási költség a garancia kötelezettjét. A gépjármű meghibásodása esetén mindenképpen szervizbe kellett a gépkocsit szállítani, melynek költségét az alperesnek kellett viselnie. A felek jogviszonyára tekintet nélkül a felperes jogszerűen igényelte az indokolt és igazolt költségeinek megtérítését. A jogerős ítélet megalapozatlanságával kapcsolatos alperesi indokokra a felperes előadta, hogy az alperes az alapeljárásban semmilyen tanúbizonyítást nem ajánlott fel, annak a felülvizsgálati eljárásban nincs is helye.
A felülvizsgálati tárgyaláson az alperes hangsúlyozta, hogy a garanciális javítás elvégzéséhez szükséges vontatási költségnek a garancia jogosultjára való terhelése semmis kikötés, erre a másodfokú eljárásban tett előadásával egyezően a felülvizsgálati eljárásban is hivatkozik.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között azt vizsgálhatta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató másodfokú ítélet tartalmaz-e jogszabálysértést [Pp. 275. § (2) bek., 270. § (1) bek.]. Helytállónak találta az alperes arra történő hivatkozását, hogy a peres felek jogvitájában alapvető jelentősége annak a ténynek van, hogy az alperes által megvásárolt gépjármű meghibásodása a garanciális időn belül történt-e. Ezt az alapeljárás során a felperes sem vitatta. A perindítást megelőző, a javítással kapcsolatos első cselekvőségei (az első gépjármű-javítási munkalap kiállítása, a garanciajegy elfogadása és kitöltése, valamint a kijavított jármű ellenérték fizetése nélkül történt kiadása az alperes részére) arra utalnak, hogy a felperes kezdetben a hibát maga is garanciális jellegűnek tekintette. Az alapeljárásban az sem volt vitás, hogy a felperesnek, mint a gyártó magyarországi márkaszervizének, a gyártó céggel kötött megállapodás alapján kötelessége a gépjárművek garanciális hibáinak kijavítása.
A peres felek fenti alapjogviszonyára tekintettel a másodfokú bíróság téves jogi álláspont alapján indult ki a vontatási költségekkel kapcsolatban felmerült jogvita rendezése során a Ptk.-nak a megbízással, illetőleg a megbízás nélküli ügyvitellel kapcsolatos rendelkezéseiből. A rendelkezésre álló peradatok szerint az alperes garanciakötelezettként hívta fel a felperest a meghibásodott gépjármű hibájának kijavítására. Az alperes állítása szerint a javítás e felperesi kötelezettség teljesítésének felelt meg. Állította továbbá, hogy a perben érvényesített vontatási költség e kötelezettség teljesítésével összefüggésben felmerülő költségnek tekintendő, mely a garanciakötelezettet terheli.
Az alperes fenti védekezésével szemben a felperesnek nemcsak állítani, hanem bizonyítania is kellett volna azt, hogy a javítást nem garanciakötelezettként végezte el. A felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján fennálló fenti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Annyi azonban tényként megállapítható volt, hogy a feleknek a javítás garanciális jellege tekintetében felmerült jogvitája még mindig nem zárult le, és hogy a felperes e javítással kapcsolatosan díjigényt nem érvényesített.
Jótállás helyett szavatosság
A Legfelsőbb Bíróság nem találta helytállónak a másodfokú bíróságnak a garanciafeltétetek 1. számú mellékletének 2. pontjára alapított jogi indokait sem. A másodfokú bíróság ebben a körben annak a megállapítására szorítkozott, hogy a figyelembe vett garanciafeltételek alapján a felperesnek nem állt fenn kötelezettsége a gépjárműnek a szervizbe vontatása, illetőleg e vontatási költségek viselése tekintetében. Annak hangsúlyozásával, hogy keresetében a felperesnek kell megjelölnie, majd bizonyítania keresetének jogalapját, a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a másodfokú bíróság fenti jogi álláspontja megalapozatlan, és a perbe vitt jogvita érdemi elbírálására kiható módon figyelembe nem vehető. Megfelelő felperesi kereseti előadás és bizonyítási indítvány esetén a másodfokú bíróságnak a peres felek valóságos jogviszonya tisztázása keretében vizsgálnia kellett volna a hivatkozott garanciafeltételek jogi természetét. Amennyiben a garanciafeltételek a Ptk. 248. §-ának (1) bekezdésében szabályozott, szerződésben vállalt jótállásnak minősülnek, további vizsgálatot igényelt volna a szerződéses jótállás és a kötelező, jogszabályon alapuló jótállás, továbbá mindezeknek és a Ptk.-n alapuló általános szavatossági jogok összefüggéseinek a vizsgálata. A szerződésben vállalt jótállás esetén ugyanis önmagában a jótállás nem zárja ki a szavatossági jogok érvényesítését abban az esetben sem, ha a kötelezett a vontatási költségek vonatkozásában a megállapodásban kevesebb kötelezettséget vállalt, mint amennyit a Ptk. szavatossági jogként előír. Ez esetben nincs törvényes akadálya az általános szavatossági jogok gyakorlásának. Márpedig a Ptk. 309. §-ának (1) bekezdése főszabályként úgy rendelkezik, hogy a szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésével összefüggésben felmerülő költségek a kötelezettet terhelik. Az ismertetett körben lett volna jelentősége az alperesi – a hivatkozott kikötés érvénytelenségével kapcsolatos – védekezés tisztázásának is.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a perbeli jogvitában a felperes keresetének helyt adó ítélet meghozatalának csak abban az esetben lett volna helye, ha a felperes bizonyítja, hogy a gépjármű javítására garanciális kötelezettsége keretén kívül került sor, és a vontatással megbízott vállalkozó nem e garanciális kötelezettsége teljesítése érdekében igénybe vett teljesítési segédje volt. A fenti előkérdés eldöntése után lett volna további vizsgálandó jogkérdés az, hogy – a felperes garanciakötelezettségének fennállása esetében – az a vontatási költségek viselésére mennyiben terjedt ki. Az ismertetett indokoknak megfelelően a felperes a keresetének jogalapját nem bizonyította, ezért a Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyezően – a keresetet nem találta alaposnak, és a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Gfv. IV. 31.578/1996. sz.)
Az összeállítást készítette: Dörgő Benedek, Farkas Lászlóné