Közkereseti társaság és betéti társaság – törvény és gyakorlat
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényben (Gt.) elsőként szabályozott két külön társasági forma – a kkt. és a bt. – témánk szempontjából együtt tárgyalandó, mivel arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a társaság tagja elidegenítheti-e a társaságban fennálló részesedését, a bt.-t szabályozó fejezet nem állapít meg külön szabályokat, így a kkt.-ra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek eredményeként pedig arra jutunk, hogy a vagyoni hozzájárulást – illetve bt. esetében a vagyoni betétet – a szó szoros értelmében a törvény szerint átruházni nem lehet, ilyen úton a tagsági jogviszony nem szüntethető meg. Ezt a következtetést a vonatkozó bírói gyakorlat is megerősíti, megállapítva, hogy az itteni vagyoni betét elidegenítése nem minősül jogviszonyt megszüntető oknak. A vagyoni betét nem lehet adásvétel tárgya, ennélfogva az erre irányuló szerződés érvénytelen, pontosabban semmis. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a kkt.-ban és a bt.-ben meglévő részesedés nem forgalomképes, ellentétben a később bemutatandó társasági formáknál fennálló helyzettel.
Kifejezett tilalom hiányában a fenti következtetésre a Gt. azon paragrafusából juthatunk, amely kkt. esetén a tagsági jogviszony megszűnésének eseteivel foglalkozik. Az itt található módozatok ún. taxatív felsorolást alkotnak, a törvény egyéb eseteket nem ismer, illetve nem enged meg. Kkt.-ből és bt.-ből tehát – többek között – kizárható valaki közös megegyezéssel, rendes vagy azonnali hatályú felmondással ki lehet lépni stb., de úgymond "eladni a részünket" nem lehetséges.
Személyegyesülés jelleg
Felelősség
Habár ez a szabályozás ellentmond a valós gyakorlati igényeknek, elméletileg mégis igazolható. A vagyoni hozzájárulás forgalomképessége esetén figyelmen kívül maradhatna, hogy ezek a társasági formák nem tőkeegyesülések (lásd kft. és rt.), hanem személyegyesülés jellegűek, vagyis a közös gazdasági tevékenységet társaság létrehozásával folytatni kívánó személyek (természetes és jogi személyek egyaránt) a "személyi tényezőt" is számításba vették az alapításkor, megválogatták, hogy kikkel kívánnak együttműködni. Nem közömbös ez a szempont többek között a társaság tartozásaiért fennálló felelősség miatt sem: a kkt.-tagok és a velük egy megítélés alá eső bt.-beltagok ugyanis korlátlan és egyetemleges felelősséget vállalnak a társaság vagyonával nem fedezett kötelezettségeiért.
Öröklési kérdések
A személyegyesülés jelleg mutatkozik meg az örökölhetőség kérdésével kapcsolatban is. Amíg a természetes személy tag örököse csak közös megállapodással válhat a társaság tagjává, addig egy jogi személy jogutódnál ez automatikus, tekintve hogy lényegében megegyezik a jogelőddel, csak más formában működik tovább.
A másik ok abban keresendő, hogy a kft.-vel, illetve az rt.-vel szemben ezeknél a társaságoknál nincs külön nevesített vagyoni értékű jog, illetve az azt megtestesítő okirat, amely a tagsági jogokat együttesen fejezné ki (lásd üzletrész és részvény).
A "kiskapu"
Kézenfekvő megoldást jelent azonban kombinálni a kiválni kívánó tag kilépését egy másik személy azt követő belépésével, miközben az új tag történetesen éppen ugyanannyi vagyoni hozzájárulást teljesít, mint amennyit a kiváló tag teljesített.
Közös vállalat
A tagsági jogviszony megszűnésére a közös vállalatnál is több módon nyílik lehetőség, s ezek közé tartozik, ha a kilépő tag másik tagra ruházza át a tagsági jogait. Egyes elemzések szerint kívülálló személyekre is átruházhatóak a jogok, mivel a Gt. megfogalmazásában a kilépő tagnak a kilépése előtt keletkezett tartozásokért való felelőssége a tagsági jogokat megszerző "új" tagot terheli. Más kommentárok ennek nem tulajdonítanak jelentőséget, és valószínűleg a szabályozás céljával sem egyeztethető össze. Mindazonáltal az előző két társasági formánál említett "cserének" itt sincs akadálya.
Korlátolt felelősségű társaság – üzletrész-átruházás
Az üzletrész fogalma
A Gt. értelmében az üzletrész testesíti meg a korlátolt felelősségű társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot. Ez a definíció kiegészítendő azzal, hogy természetesen jogai mellett a tag kötelezettségeit éppúgy kifejezi az üzletrész – ami jellegét tekintve absztrakt fogalom, elvont dolog, nem összekeverendő a törzsbetéttel. Utóbbi a törzstőke meghatározott hányadaként jelenti a tagok alapításkori vagyoni hozzájárulásának mértékét, illetve annak szolgáltatásáért való felelősséget, ennélfogva pontosan meghatározott összegű.
Az üzletrész névértéke a társasági szerződésben szintén rögzített, a törzsbetét mértékéhez igazodik, bár maga az üzletrész csak a bejegyzést követően jön létre, és éppen ezért a bejegyzés előtt nem is ruházható át. Tényleges értéke azonban változó, a társaság vagyoni helyzetének, eredményességének vagy éppen eredménytelenségének következtében több vagy kevesebb is lehet. Összességében a törzsbetét a teljesítésének ellenértékeként megszerzett tagsági jogok és kötelezettségek foglalata.
Üzletrész átruházásakor tehát kiindulópont az üzletrész névértéke – meghatározott névértékű üzletrészt kap a vevő –, de valószínűbb annak tényleges piaci forgalmi értéken, "árfolyamértéken" való megszerzése, lévén hogy nincs összefüggés az alapításkori vagyoni hozzájárulás és egy későbbi adásvételi szerződésben megjelölt vételár között.
Az üzletrész forgalomképessége
Az üzletrész tehát tagsági jogokat és kötelezettségeket magában foglaló vagyoni értékű jog, és mint ilyen, forgalomképes, azaz átruházható. Üzletrész több jogcímen is gazdát cserélhet: alapvetően adásvétel útján idegenítik el, de lehetséges üzletrész tekintetében ajándékozás, csere, engedményezés, illetve apportálás is. A Gt. átruházás alatt érti egyrészt mindezen jogcímeken történő elidegenítést együttesen – az adásvételen kívüli más jogcímen történő átruházást a társasági szerződés korlátozhatja vagy kizárhatja –, másrészt azonban fontos megjegyezni, hogy "üzletrész-átruházáson" – ahogy az a törvény egyéb, az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseiből kiderül – az adásvételi szerződéssel történő eladást kell érteni. (Az elővásárlási jogról részletesebben később esik szó.)
A vagyonrész visszavételének tilalma
Visszatérve a forgalomképességhez: ez teszi lehetővé, hogy a kft. tagja még a társaság megszűnése előtt hozzájuthasson az alapításkor általa szolgáltatott vagyoni hozzájárulásához – legalábbis többé-kevésbé, attól függően, hogy az üzletrész milyen valós értéken cserél gazdát. E társasági forma lényeges ismérvei közé tartozik, hogy nem lehetséges a társaságból kilépni vagy a tagsági jogviszonyt felmondani, és ily módon visszakapni a tagot a társaságból megillető vagyoni részt, mint ahogy azt a korábban tárgyalt társasági formáknál láttuk. Ez esetben ugyanis csökkenne a hitelezői igényeket kielégítő tőke mennyisége. A hitelezővédelmi okok miatt elképzelhető egyetlen módja, hogy a tag a társaságtól "szabaduljon", az, ha üzletrészét átruházza.
Az üzletrész-átruházás esetei
Átruházás a társaság tagjaira
Főszabály szerint az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható. Ha már meglévő tag kívánja megszerezni az üzletrészt, nincs szükség annak a szempontnak az érvényesítésére, hogy a nemkívánatos személyek üzletrészszerzését a többi tag megakadályozhassa.
Kivétel a szabad átruházhatóság alól: a tagok a társasági szerződésben az átruházást akként korlátozzák (előre), hogy egymásnak elővásárlási jogot biztosítanak, illetve a társaság saját üzletrésze (lásd alább!). Mivel egy tagnak csak egy üzletrésze lehet, átruházáskor a tag meglévő üzletrésze gyarapodik az általa megszerzett további üzletrésszel vagy üzletrészekkel arányosan.
Átruházás kívülálló személyre
A társasággal tagsági jogviszonyban nem álló, kívülálló személyek üzletrészszerzése viszont már elképzelhető, hogy sérti a kft. személyes jellegéből fakadó érdekeket, ezért harmadik személyekre csak szigorú feltételrendszer mellett lehet üzletrészt átruházni. A feltételek a következők:
– az adott üzletrész tulajdonosának törzsbetétjét teljes mértékben be kell fizetnie, és nem állhat fenn az a helyzet, hogy tagsági jogviszonya a vagyoni hozzájárulás nem teljesítése, illetve a pótbefizetés nem teljesítése miatt szűnt meg (az ilyen üzletrészt ugyanis megállapodás alapján vagy annak hiányában nyilvános árverésen kell értékesíteni);
– a tagok az átruházást nem kötötték a társaság beleegyezéséhez a társasági szerződésben, vagy a beleegyezésüket harminc napon belül megadták, esetleg e határidőn belül nem nyilatkoztak (a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit a társasági szerződésben kell részletesen szabályozni);
– a Gt.-ben meghatározott sorrendben elővásárlásra jogosultak határidőn belül nem nyilatkoztak (ennek következménye: úgy kell tekinteni, hogy az elővásárlási jogukkal nem kívánnak élni), avagy úgy nyilatkoztak, hogy nem élnek elővásárlási jogukkal. Sorrendben a többi tagot, a társaságot, valamint a taggyűlés által esetlegesen kijelölt személyt illeti ez a jog. Tagok esetében a határidő tizenöt nap, a másik két esetben pedig harminc nap. A határidő az átruházási – eladási – szándék bejelentésétől számítandó. A Gt. szövegéből nem, de a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásából kiderül, hogy ha több tag hajlandó az elővásárlási jogával élni, nem az eladó dönthet közülük, hanem a tagok arányosan gyakorolhatják e jogukat.
Az üzletrész megszerzése a társaság által
Saját üzletrésznek nevezzük azokat az üzletrészeket, amelyek valamilyen módon a társaság tulajdonába kerülnek/ kerültek. Ennek egyik módja az, ha az üzletrész kívülállóra történő átruházása esetén a társaság él elővásárlási jogával, és megveszi az üzletrészt.
Saját üzletrészek azonban ilyenkor sem maradhatnak hosszabb ideig a társaság tulajdonában. Egyéves határidőn belül az alábbi lehetőségek jöhetnek szóba: a társaság
– elidegeníti a saját üzletrészeket,
– törzsbetéteik arányában a tagoknak átadja térítés nélkül, illetve
– ha az egyéves határidő leteltét követően az előzőek közül egyik sem valósult meg, be kell vonnia azokat a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával.
Saját üzletrészként egyébiránt a társaság csak az üzletrészek egyharmadát szerezheti meg a törzstőkén felüli vagyonából, és szavazati joga nincs az ilyen üzletrészek után.
A társaság számára kedvező lehetőség az üzletrész megvétele, tekintve hogy így befolyásolni tudja, kinek a tulajdonába kerül az üzletrész, esetleg ily módon alanyváltozás sem következik be.
Egyéb jogcímek
Esett szó arról, hogy nemcsak adásvételi szerződéssel szerezhető meg egy kft.-üzletrész tulajdonjoga, hanem ajándékozás, csere, engedményezés révén is, illetve üzletrész más társaságba is apportálható. Mivel így kijátszható lehet az, hogy elővásárlási joga a tagoknak, társaságnak stb. csak adásvétel esetén van, a visszaélések elkerülése érdekében az ezenkívüli jogcímeken történő átruházást a társasági szerződés kizárhatja vagy korlátozhatja, feltételhez kötheti (természetesen kellő pontossággal). Az ilyen társaságiszerződés-rendelkezés megsértésével kötött szerződés semmis.
Üzletrész megszerzése bírósági végrehajtás során
Mivel az üzletrész a tag magánvagyonának része, bírósági végrehajtás ugyanúgy vezethető rá, mint egyéb vagyontárgyaira. Sajátos szabály viszont, hogy a Gt. ebben az esetben is biztosítja – azonos feltételekkel – az elővásárlási jogot a többi tag, a társaság, illetve a kijelölt harmadik személy számára.
Nyilvános árverés
A bíróság által kizárt tag üzletrészét, valamint annak a tagnak az üzletrészét, akinek (amelynek) a tagsági jogviszonya megszűnt – mert nem teljesítette vagyoni hozzájárulását –, a kft.-nek nyilvános árverésen kell értékesítenie, amelyen – a kizárt vagy a volt tag kivételével – bárki részt vehet. Az árverésen az veheti meg az üzletrészt, aki a legjobb ajánlatot teszi, és aki köteles a teljes vételárat kifizetni (ha nem állapítottak meg egyéb fizetési módot).
A többi tag érdekeinek hátrányba kerülése ellen szól az a rendelkezés, hogy ilyenkor először a tagokat, majd a társaságot elővásárlási jog illeti meg a kialakult vételáron és a meghatározott fizetési mód betartásával (a határidő itt egységesen harminc nap, az ügyvezető felhívásától számítva).
Üzletrészfelosztás
Témánkhoz kapcsolódik sajátosan a kft.-üzletrész felosztásának problematikája, ugyanis a Gt. kizárólag átruházás, jogutódlás, illetve öröklés esetén teszi lehetővé, hogy egy üzletrész helyébe több olyan üzletrész lépjen, amely a tagsági jogok és kötelezettségek teljességét ugyanúgy megtestesíti.
Osztatlan közös tulajdon
Felosztás hiányában – ha az üzletrészt többen szerzik meg vagy többen öröklik, illetve a megszűnt tagnak több jogutódja van – az üzletrész osztatlan közös tulajdonba kerül, és a több tulajdonos a társasággal szemben egy tagnak számít, jogaikat pedig közös képviselőjük úján gyakorolhatják. Ez esetben is alkalmazni kell a közös tulajdon polgári jogi szabályait.
A feloszthatóság kizárása
Nincs lehetőség a felosztásra akkor, ha a társaság taggyűlése ahhoz nem járul hozzá (egyedileg), vagy a társasági szerződés azt eleve kizárja – amelyre a Gt. lehetőséget ad.
Az üzletrészfelosztás következményeként a társaság belső viszonyaiban átfogó átrendeződés megy végbe, tekintettel arra, hogy a tagok számában változás áll be. Alapvető szabály, hogy a törzsbetét legkisebb mértékére ilyenkor is tekintettel kell lenni.
A részvénytársaság – részvényátruházás
A részvény fogalma
Kiindulásképpen essék néhány szó a részvény mibenlétéről, természetéről. A részvény tömör meghatározását a Gt. tartalmazza: e szerint a részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír. Más helyütt pedig a törvény kimondja, hogy társasági részesedésről értékpapírt csak részvénytársaság bocsáthat ki. Látható tehát, hogy a gazdasági társaságok közül csak a kft. és az rt. esetében beszélhetünk a tagsági viszonyból eredő jogok összefoglaltságáról, konkretizálódásáról, a kft.-re vonatkozóan ez az üzletrész mint "eszmei dolog", részvénytársaságoknál pedig egyfajta értékpapír, a részvény. Ehhez kapcsolódik az átruházhatóság kérdése. A részvényt illetően is alapvető elv lenne a szabad és korlátlan átruházhatóság, de bizonyos szempontok több, ennek ellentmondó rendelkezést tettek indokolttá – ezekről később lesz szó.
Részvénytípusok
A Gt. a részvény fogalmának részeként alkalmazza a megkülönböztetést, amely az átruházás módját veszi alapul, és e szerint jelenti ki, hogy – összhangban a Ptk.-val – a részvény olyan értékpapír, amely bemutatóra vagy névre szól. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a két típus esetében másként alakul, hogy az értékpapírból eredő jogok gyakorlására kit kell jogosultnak tekinteni (a birtokost; a részvényen eredetileg megjelölt személyt; vagy akit az ún. forgatmányi láncolat igazol; illetve az adott értékpapírszámla tulajdonosát), hanem ezzel szoros összefüggésben az eltérő átruházási szabályokról is. Ez alapján külön tárgyalandók az alábbiak.
A bemutatóra szóló részvények forgalomképessége
Általánosságban a bemutatóra szóló értékpapír nem tartalmazza a jogosult megjelölését, vagy ha mégis, az ún. bemutatási záradék értelmében a kötelezett nemcsak a megjelölt személynek köteles teljesíteni, hanem az értékpapír bármely bemutatójának is. Bemutatóra szóló értékpapírnál a birtokost kell jogosultnak tekinteni, akinél az értékpapír van, az gyakorolhatja a belőle származó jogokat.
A Gt. rögzíti a bemutatóra szóló részvények – tulajdonos megjelölését nem igénylő – szabad átruházhatóságát, amely semmilyen jogszabály által nem eshet korlátozás alá jellegéből adódóan. (Ahol korlátozás lehetséges, az arra vonatkozik, hogy mikor nincs mód ilyen típusú részvény kibocsátására, azaz mikor bocsátható ki kizárólag csak névre szóló részvény.)
A dematerializált részvény átruházása
Mielőtt rátérnénk a részletesen szabályozott, nyomdai úton előállított, névre szóló részvények átruházására, térjünk ki a dematerializált részvényekre. A vonatkozó jogszabály a tőkepiaci törvény tehát, amelyre a Ptk. is utal mint külön jogszabályra, amely a dematerializált értékpapírok átruházásának módját határozza meg. Eszerint az ilyen értékpapír – amely definíció szerint elektronikusan létrehozott, továbbított és nyilvánított, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség – megszerzésére és átruházására kizárólag értékpapírszámlán történő terhelés és jóváírás útján van lehetőség – értelemszerűen terheléssel az átruházó, és jóváírással a szerző számláján.
Az értékpapírszámla a dematerializált értékpapírról és a kapcsolódó jogokról az értékpapír-tulajdonos javára vezetett nyilvántartás.
A nyomdai úton előállított, névre szóló részvény átruházása
A legtöbb szabályozást ez a fajta részvény igényli, tekintettel típusára és előállításának módjára. A követendő eljárás Ptk.-beli és társasági jogi szabályait együtt tárgyalva a következők szerint ruházható át a névre szóló, nyomdai úton előállított részvény.
Forgatmány
E részvények megszerzéséhez nem elegendő az okirat puszta birtokba adása, mivel a Ptk. szerint a nyomdai úton előállított, névre szóló értékpapírok jogosultjának vagy az a birtokos tekintendő, akit az értékpapír eredetileg megjelöl, vagy pedig az, akit az ún. forgatmányok megszakítatlan láncolata akként igazol.
A forgatmány nem más, mint egy írásbeli nyilatkozat, amelyet a részvény átruházója aláírt, és amely kifejezi az átruházási szándékot. Két fajtája ismeretes: a teljes és az üres forgatmány. Az utóbbit az különbözteti meg a teljestől, hogy azon a szándék kifejezésén túl azt is megjelöli a részvény tulajdonosa, hogy kire ruházza át az értékpapírt, míg az üres forgatmány ezt nem tartalmazza. Üres forgatmánynak minősül egyébiránt az átruházó szimpla aláírása is.
Lényeges, hogy üres forgatmánnyal ellátott értékpapír birtokában a megszerző három lehetőség közül választhat:
– kitöltheti azt akár a saját, akár más nevére;
– ismételten átruházhatja üres vagy teljes forgatmánnyal egyaránt; valamint
– bármifajta további cselekmény nélkül továbbadhatja a részvényt, vagyis nem tölti ki az üres forgatmányt, és nem látja el újabb forgatmánnyal a papírt.
A forgatmányt a részvény hátoldalára vagy a hozzácsatolt lapra, azaz toldatra kell rávezetni. Az ellenkezőre való következtetéssel élve: a részvény előlapjára írásbeli átruházó nyilatkozat nem tehető. Az értékpapírok előlapja egyébként az előállításukra vonatkozó kormányrendelet szerint a jogszabályban meghatározott tartalmi kellékeket kell hogy tartalmazza. Ugyanezen rendelet írja elő továbbá, hogy a toldatot az értékpapírtól el nem választható módon kell ahhoz illeszteni, valamint azt is, hogy abból a benne feltüntetett adatok és átruházások időbeli sorrendjének egyértelműen ki kell tűnnie.
Technikai részletkérdésnek tűnhet, de a nem megfelelő helyen megtett nyilatkozat a forgatmány érvénytelenségét vonja maga után.
Tulajdonátruházás és tulajdonátszállás
Röviden összefoglalva idekívánkozik még a Legfelsőbb Bíróság egyik jogegységi határozatának ismertetése is, amely tisztázta a következőket.
Részvényátruházás esetében kétféle jogügyletről beszélünk: az egyik a tulajdonjog átruházására vonatkozó kötelezettségvállalás, vagyis egy szerződés, ez a jogcím; illetve a forgatmányról, amely a tulajdon tényleges átszállását eredményező, rendelkező ügylet, ez a szerzésmód, az átruházás módja, amely az ilyen részvények megszerzésének elmaradhatatlan feltétele. A forgatmány hiánya vagy érvénytelensége nem teszi érvénytelenné magát az átruházás jogcíméül szolgáló ügyletet, a szerződés érvényes marad, pert indíthat a jogosult, mivel a részvényen tulajdonjogot nem szerezhet addig, amíg a bíróság nem kötelezi az átruházót a jogcímügylet alapján a forgatmány részvényre való rávezetésére, vagy adott esetben nem pótolja ítéletében azt. Az alapügylet tehát kikényszeríthető szerződés marad.
Részvény-átruházási korlátozások – sajátos szabályok
A bemutatóra szóló részvényekkel ellentétben a névre szóló típus forgalomképessége nem abszolút, csak annyiban teljes, amennyiben nem esik különböző jellegű korlátozások alá: ezek megvalósulhatnak a zártkörűen működő rt.-k alapító okirata, szerződésben kikötött jog vagy kötelezettség, illetve törvényi kötelezettség által.
Elővásárlási, visszavásárlási és vételi jog
Mind a nyilvánosan, mind a zártkörűen működő részvénytársaságok által kibocsátott, nyomdai úton előállított, névre szóló részvényeknél lehetséges az, hogy a részvényes szerződésben – nem pedig az rt. alapszabályában, illetőleg alapító okiratában – a fent említett jogokat, illetve kötelezettséget kössön ki a tulajdonában lévő részvényekre. Ezekre a jogokra nem vonatkozik eltérő szabályozás, mint a Ptk. által szabályozott jogokra (az adásvétel különös nemei), a Ptk. tehát itt is háttérjogszabályként működik.
Amit viszont előír a Gt., az az, hogy e jogok csak akkor hatályosulnak mind az rt.-vel, mind pedig harmadik személyekkel szemben, ha magán a részvényen feltüntették ezeket a jogokat. E rendelkezés mögött húzódó elgondolás az, hogy minden lényeges, a részvény forgalomképességét "csorbító" körülménynek megismerhetőnek kell lennie az értékpapírból.
A korlátozások módja a felülbélyegzés, azaz egy sajátos nyomdai eljárás, amelyet a részvény előállítására engedéllyel rendelkező nyomdák tehetnek meg. A felülbélyegzés iránt a részvényesnek az igazgatósághoz kell fordulnia, amelynek mérlegelési joga nincs, köteles intézkedni a felülbélyegzés ügyében. Az egyetlen "bökkenő" abból adódik, hogy az értékpapírok előállítására vonatkozó kormányrendeletben ezt még nem vezették át, az ugyanis felülbélyegzést továbbra is csak a típus vagy a névérték megváltoztatásakor enged meg a kibocsátó írásos megrendelése alapján.
A megszerzőkkel kapcsolatos korlátozás
A zártkörűen működő részvénytársaságoknál további két módon korlátozható a részvények átruházhatósága. (Megjegyzendő, hogy az ilyen részvénytársaságok csak névre szóló részvényeket bocsáthatnak ki, azokat viszont akár nyomdai úton, akár dematerializáltan, ezért itt az előállítás módja közömbös.)
Ezek egyike az az eset, amikor a társaság alapító okirata arról rendelkezik, hogy egyes részvényfajtákat vagy részvényosztályokat mely meghatározott személyek nem szerezhetnek meg. A Gt. azért ad erre lehetőséget, mert a zártkörűen működő részvénytársaságoknál jelentősége lehet annak, hogy hogyan alakul a részvényesek köre. (Nyilvánosan működő részvénytársaságoknál legfeljebb úgy befolyásolható a tulajdonosi szerkezet, hogy az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékét állapítják meg.)
A másik lehetőség, hogy a Gt. értelmében a törvény a részvény átruházás útján történő megszerzését a fentieket meghaladóan is korlátozhatja. Ilyen rendelkezés például az, amely a gazdasági társaságokban való befolyásszerzéssel kapcsolatban szögezi le, hogy többségi befolyás esetén az ellenőrzött társaság az uralkodó tagban részesedést nem szerezhet stb.
Beleegyezéshez kötés
Szintén a zártkörűen működő rt. alapító okirata írhatja elő azt is, hogy az átruházáshoz az rt. – konkrétan az igazgatóság, saját részvények esetében a felügyelőbizottság – beleegyezése szükséges. Az igazgatóságnak/felügyelőbizottságnak az átruházási szándék részvényes általi írásbeli bejelentésének kézhezvételétől számítva 30 napja van a nyilatkozat megtételére, ellenkező esetben úgy kell tekinteni, hogy beleegyezését megadta.
A beleegyezés megtagadása nem lehet önkényes, elutasítás esetén az rt.-nek (illetve a fentiekben megjelölt szervének) fontos okra kell hivatkoznia, amelyeket már az alapító okiratban rendezni kell. A Gt. konkrétan említi azt, ha az rt. versenytársa kívánja megszerezni a részvényt (ún. ellenséges kivásárlás esete), emellett pedig egyéb – a társaság céljára és a részvényesek körére figyelemmel – indok is elképzelhető.
A hozzájárulással kapcsolatban a Gt. utaló szabályt tartalmaz a Ptk.-ra. Ennek lényege: a beleegyezés megadásáig (vagy a határidő leteltéig) a szerződés nem jön létre, de a felek kötve vannak nyilatkozataikhoz. Szabadulhatnak e kötöttség alól, ha az általuk kikötött határidőn belül – bár a Gt. harmincnapos határideje egyébként is él – az igazgatóság nem nyilatkozik. A beleegyezés megadásával a szerződés létrejön, mégpedig megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal; megtagadásával viszont a szerződést érvénytelenként kell kezelni.
Törvényi korlát – jogcímhez kötés
Sajátos szabálya a Gt.-nek, amely szerint törvény előírhatja, hogy az átruházás csak akkor érvényes, ha az a feleknek jogszabályban meghatározott feltételek szerint megkötött megállapodása alapján jön létre. Az idevonatkozó jogszabály a versenytörvény (Tpt.) lenne, benne a vállalatfelvásárlási és befolyásszerzési előírásokkal, amelyek kógens feltételeket szabnak. Habár ezáltal a Tpt. közvetetten azt mondja ki, hogy az e szabályok megszegésével kötött szerződés semmis, azt mégsem mondja ki, hogy maga a forgatmány is az lenne (itt visszautalunk a részvényátruházás kettős jellegére). Tehát adott esetben – értékpapír-jogilag – érvényes lehet az átruházás annak ellenére, hogy a jogcímügylet (a szerződés) nem az. Jelenleg tehát nincs olyan törvényi rendelkezés, amely ily módon korlátozná a részvényforgalmat, holott a Gt. erre kívánt lehetőséget teremteni.
Speciális esetek: az ideiglenes és a dolgozói részvény
A dolgozói részvényfajtának és az ideiglenes részvénynek – ez utóbbit a társaság cégbírósági bejegyzésének és az alaptőke, illetve a részvények kibocsátási értékének teljes befizetéséig terjedő időszakra állítják elő – sajátosan alakul az átruházása.
Dolgozói részvény
A dolgozói részvény sorsa hasonlóan alakul a dolgozói üzletrésznél bemutatottakhoz, ezért az ott leírtak részletes megismétlésétől itt eltekintünk. Az értelemszerű eltérések a következők: ha a volt munkavállaló nem ruházza át dolgozói részvényét, itt a bevonás mellett a törzsrészvénnyé, elsőbbségi, illetve kamatozó részvénnyé történő átalakítás lehetősége áll fönn; ilyenkor itt is a névérték illeti meg a volt munkavállalót.
Ideiglenes részvény
Az ideiglenes részvény szintén átruházható értékpapír, az átruházásánál követendő szabályok azok, amelyek a névre szóló részvényekre vonatkoznak, azzal a különbséggel, hogy az új tulajdonos részvénykönyvbe való bejegyzése szükséges az átruházás érvényességéhez. Ezenkívül készfizető kezes marad az átruházó az általa átvenni vállalt vagy jegyzett részvényekre teljesítendő vagyoni hozzájárulásából eredő tartozásokért. Az ideiglenes részvényt megszerző ugyanis köteles a még nem teljesített befizetést megtenni.
Az elővásárlási jog sajátosságai* Az elővásárlási jog csak adásvételi szerződés útján történő átruházásnál érvényesül, egyéb jogcímeknél nem (összhangban a Polgári törvénykönyv szabályaival). * Az elővásárlási jog átruházása semmis. * A Gt. értelmében érvényesen lemondani sem lehet e jogról (bár az elővásárlási jog nem gyakorlása tulajdonképpen ennek minősül, ezért lemondáson itt azt kell érteni, hogy e jog nem korlátozható például a társasági szerződésben, mivel az szintén semmis lenne). * Ha e jogot megsértve kötik meg az átruházási szerződést – így például nem közlik a jogosultakkal az eladási szándékot stb. –, akkor a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt per indítható, de a sokáig tartó bizonytalanság elkerülése érdekében csak a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül érvényesítheti a sérelmet szenvedett fél ezt az igényét. * A bírói gyakorlat a Gt. vonatkozó paragrafusából kiindulva rámutatott arra, hogy a társasági törvényben szabályozott elővásárlási jog nem teljes mértékben azonos tartalommal bír, mint a Ptk.-beli jog, mivel itt nincs szükség a vételi ajánlat előzetes és részletes közlésére a jogosultakkal. A Gt. az átruházási szándék bejelentését követeli meg, és a tagoknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy kinek kívánja a tag eladni üzletrészét, hogy ennek tudatában döntsenek a beleegyezés megadásáról, esetleg az üzletrész megvételéről stb. |
Az üzletrész-átruházás gyakorlata* A hatályos szabályozás szerint nincs olyan előírás, amely az üzletrészre vonatkozó átruházási szerződés érvényességét írásbeliséghez kötné, vagyis üzletrész szóbeli megállapodással is átruházható. A dolog tulajdonjogára vonatkozó hazai polgári jogi szabályok szerint a szerződés megkötésén kívül szükséges még a dolog átadása is, vagy annak minősülő egyéb jognyilatkozat tétele, amely akár a szerződésben, akár külön nyilatkozatban is lehetséges (és mivel az üzletrész – nem ellentmondásmentesen – "eszmei dolognak" tekintendő, "átadásra" itt is szükség van). * Az előzőeken kívül a Gt. nem teszi kötelezővé azt sem, hogy üzletrész átruházása esetén a tagsági viszonyokban bekövetkező változást a társasági szerződésbe átvezessék, az átruházás nem igényli a társasági szerződés módosítását sem. Nincs akadálya természetesen az alakszerű szerződésmódosításnak, a társasági szerződésre egyébként irányadó követelmények betartásával, mint ahogy az a gyakorlatban gyakran előfordul. * A szigorúbb formai követelmények a tagjegyzékbe történő felvétellel kapcsolatosak. A társasági törvény az üzletrész megszerzőjét kötelezi arra, hogy közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban a társaságnak bejelentse az üzletrész megszerzésének tényét, illetve időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett. (A tagjegyzék a társaság mindenkori tagjairól az ügyvezető által vezetett nyilvántartás, amelybe többek között az üzletrész átruházásának ténye is kötelezően bejegyzendő adat.) A változást követően a hatályos tagjegyzéket a cégbíróságnak be kell nyújtani. A cégbírósági bejegyzéssel, de a változás megtörténtének idejére visszamenő hatállyal jön létre a változás a tagjegyzékben. * A bejelentő nyilatkozat másik fontos eleme – ami lényegében feleslegessé teszi a konkrét szerződésmódosítást –, hogy benne az üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el, olyan helyzetet teremtve ezzel, mintha az új tulajdonos maga is a társaságban szerződő fél lett volna. * Ha az üzletrész átruházásának eredményeképpen valaki jelentős, többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyást szerez a kft.-ben, ennek fennállását létrejöttétől számított harminc napon belül köteles bejelenteni az illetékes cégbíróságnak, valamint egyidejűleg gondoskodni arról, hogy a Cégközlönyben a befolyásszerzés tényét és mértékét közzétegyék. * Taggyűlés tartása üzletrész-átruházással kapcsolatosan akkor kötelező, ha a Gt. felhatalmazásával élve a társasági szerződés az ügyet a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utalja. A kérdés ilyenkor az üzletrész felosztásához való hozzájárulás, illetve olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával köt (lásd: amikor a társaság élni kíván elővásárlási jogával). * Az átruházás joghatásai * Az átruházás teljes körű jogutódlást eredményez, vagyis az átruházó tagsági jogviszonyból eredő jogainak és kötelezettségeinek összessége az üzletrész megszerzőjére száll át. Ehhez hozzátartozik azonban, hogy az átruházás megszünteti a mellékszolgáltatási kötelezettséget is, mert ez személyes kötelem. Kivételt jelent, ha a megszerző – a társaság hozzájárulásával – átvállalja azt. A mellékszolgáltatással terhelt üzletrész eladásához minden esetben szükséges a társaság hozzájárulása, akár másik tag, akár kívülálló szerzi meg az üzletrészt. |
A dolgozói üzletrész átruházása* A dolgozói üzletrész – amelyet a társaság munkavállalói szerezhetnek meg ingyenesen vagy kedvezményes áron annak érdekében, hogy tagsági jogokhoz jussanak – jellegéből és rendeltetéséből adódóan korlátozottan forgalomképes, mivel csak a társaság munkavállalóira, illetve azokra ruházható át, akiknek a munkaviszonya nyugdíjba vonulásukra tekintettel szűnt meg. * A dolgozói üzletrész örökölhetőségével párhuzamos szabály, hogy a volt munkavállalónak át kell ruháznia ilyenfajta üzletrészét a társaság más munkavállalói részére – kivéve természetesen, ha ő maga a társaságtól megy nyugdíjba. A volt munkavállaló hat hónapon belül szabadon dönthet, azután viszont – ha eredménytelenül telt el a határidő, mert nem ruházták át az üzletrészt – már a társaság taggyűlése (a hat hónap lejártát követő első) választhat aközött, hogy: bevonja a dolgozói üzletrészt a törzstőke megfelelő csökkentésével; vagy átalakítja azt, megváltoztatja jellegét, és így értékesíti. Dolgozótól visszavett üzletrész sem maradhat a társaságnál huzamosabb ideig. * A volt munkavállalónak jár egy meghatározott összeg akkor is, ha nem ő adta el az üzletrészét. A bevonástól vagy átruházástól számított legkésőbb egy éven belül kell kifizetni részére törzsbetétjének összegét. Ez a szabály a munkavállaló szempontjából akkor előnyös, ha az üzletrész piaci értéke törzsbetétjénél alacsonyabb, ellenkező esetben méltánytalannak tekinthető. * A Gt. biztosítja továbbá, hogy a tagok a társasági szerződésben eltérően rendelkezzenek a dolgozói üzletrész átruházását/átszállását vagy megszűnését illetően, ám ez a szabadság nem terjed ki azokra a szabályokra, amelyektől eltérni nem lehet (például hogy kire ruházható át ilyen üzletrész). |
A részvényekhez kapcsolódó háttérjogszabályok* Polgári törvénykönyv * Az, hogy a Gt. értékpapírnak nyilvánítja a részvényt, a Ptk. azon rendelkezéséből fakad, amely az értékpapírnak egyfajta általános definícióját adja, azaz értékpapírnak csak olyan okirat vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik, és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. Ilyen jogszabály tehát a Gt. is. A Ptk. ezenkívül számos olyan szabályt tartalmaz, amelyekkel kiegészülve tekinthető csak át a részvényátruházás kérdésköre. Így alapvető az is, hogy csak az értékpapír által, annak birtokában lehet a benne meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni vagy azt megterhelni (ettől a Gt. sem rendelkezik eltérően). * Fontos ezenkívül az is, hogy az értékpapír átruházásakor a Ptk. szerint az abból eredő jogok átszállnak az értékpapír új jogosultjára, méghozzá függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett (adott esetben nem is volt jogosult, mert például lopta az értékpapírt). A részvény által megtestesített tagsági jogok átszállásáról van tehát itt szó. * Tőkepiaci törvény * A tőkepiacról szóló törvény jelentősége itt többek között az, hogy ez a jogszabály irányadó a dematerializált részvények átruházására, amely szabályok a Gt.-ben nem szerepelnek, csak utal rájuk a törvény. * E törvény emellett tartalmaz olyan kógens befolyásszerzési és vállalatfelvásárlási előírásokat, amelyek megszegése a részvényátruházás érvénytelenségét eredményezheti. (E befolyásszerzési előírások külön elemzést érdemelnének, de ismertetésükre jelen cikk terjedelménél fogva nem vállalkozhat.) |
RészvénykönyvA névre szóló részvény átruházása az rt.-vel szemben akkor hatályos, és a részvényes az rt.-vel szembeni részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha a részvénykönyvet bejegyezték. Ez nem akadálya annak, hogy a részvényt időközben – akár többször is – átruházzák anélkül, hogy ennek a részvénykönyvben nyoma lenne. * Az átruházó számára nyolc napon belüli bejelentési kötelezettséget ír elő a törvény, amelynek célja, hogy őt a részvénykönyvből törölni lehessen, és így az betölthesse azon rendeltetését, hogy a névre szóló részvények jogosultjait hatályosan tartsa nyilván. * A törvény kötbér fizetésével szankcionálja azt, ha a teljesítést elmulasztják, amelynek számítását a létesítő okirat határozza meg. * A bejegyzésre nincs lehetőség abban az esetben, ha megsértették az átruházásra vonatkozó törvényi vagy a zártkörűen működő rt. alapító okiratában foglalt szabályokat (korlátozásokat). Ha a feltételeknek eleget tesznek, a bejegyzés nem tagadható meg. * A bejelentést a részvény megszerzőjének az értékpapírszámla vezetője (dematerializált értékpapírnál), illetve adott esetben a letétkezelő befektetési szolgáltató felé kell megtennie |