Most induló cikksorozatunk célja éppen a legfontosabb lépések, no és persze a játékszabályok megismertetése a szellemi tulajdon valamennyi fegyvernemében. Talán ez is hozzásegíthet ahhoz, hogy a magyar vállalkozások egyre előbbre kerüljenek az európai ranglistán, azaz ahhoz, hogy a szellemi tulajdon eszköztárának tudatos használatával javítsák versenyképességüket mind az egységes európai piacon, mind pedig a globális színtéren.
Ezúttal a szellemi tulajdon alapfogalmairól és a szabadalmi rendszer jellemzőiről lesz szó.
A szellemi tulajdon fogalma
A szellemi tulajdon biztosítja a kutatási és fejlesztési ráfordítások, valamint a marketinghez és a fogyasztói bizalom megőrzéséhez szükséges kiadások megtérülését. A szellemi tulajdon időleges monopolhelyzetet teremt, kizárólagos hasznosítási, használati, felhasználási jogot nyújt: ennyiben a kereskedelem – többnyire igazolható és elfogadott – korlátjaként is funkcionál, ami jórészt a jogi védelem területi kötöttségéből, territoriális jellegéből adódik. Másfelől a szellemi tulajdon kiaknázására kötött hasznosítási, használati, felhasználási (licencia-) szerződések a szellemi javak forgalmának alapvető jogi eszközei, amelyek nélkül aligha valósulhatna meg a technológia transzferje vagy például a franchising.
A szellemi tulajdon kategóriái
A szellemi tulajdonnak hagyományosan két fő kategóriáját különböztetik meg: az iparjogvédelmet és a szerzői jogot.
Iparjogvédelem
Az iparjogvédelem a műszaki szellemi alkotások, valamint az áruk és a szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló megjelölések (röviden: az árujelzők) számára ad oltalmat, jogi védelmet.
Műszaki szellemi eredmények oltalma
A műszaki szellemi eredmények oltalmazására szolgál:
– a szabadalom (ideértve egyes termékek ún. kiegészítő oltalmát is),
– a növényfajta-oltalom,
– a formatervezési minták oltalma,
– a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma.
Árujelzők jogi védelme
Az árujelzők jogi védelmére hivatott:
– a védjegyoltalom,
– a földrajzi árujelzők (földrajzi jelzések és eredetmegjelölések) oltalma.
Szerzői jog
A szerzői jog védelemben részesíti az irodalmi, tudományos, művészeti alkotásokat, valamint – az ún. szomszédos, avagy kapcsolódó jogok révén – a felhasználásukhoz kapcsolódó teljesítményeket.
Kapcsolódó jogok
A kapcsolódó jogok:
– az előadóművészeket,
– a hangfelvétel-előállítókat,
– a műsorsugárzó (rádiós vagy televíziós) szervezeteket,
– a filmelőállítókat,
– az adatbázis-előállítókat
illethetik meg.
A szabadalom
A szabadalommal az állam meghatározott időre kizárólagos hasznosítási jogot ad a szabadalom jogosultjának (a szabadalmasnak) a találmány tárgyára.
A szabadalmi rendszer feladata
A szabadalmi rendszer alapvető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotótevékenységet. Ezt az utánzás időleges tiltása révén, jogilag védett hasznosítási pozíció megteremtésével éri el.
Szabadalom – innováció
A szabadalmi rendszernek az innovációhoz való viszonyát az idők során különféle módokon közelítették meg és mutatták be. Számos elhíresült "aforizma" utal arra, hogy az innováció két irányból, a K+F kínálat és a piaci kereslet felől vezérelt folyamat, amelyen belül mindkét irányban ösztönző-, mozgósítóerejű lehet a hatékony szabadalmi rendszer. Az angol közmondás a szükséget tartja a találmány szülőanyjának ("Necessity is the mother of invention."), míg a franciák úgy vélik: a találmány az alkotószenvedély szülöttje, a megvalósítás pedig a szükségé. A legtalálóbb és legtöbbször idézett megfogalmazás Lincoln amerikai elnöktől származik, aki a szabadalmi rendszer lényegét a következő szavakkal adta vissza: "A szabadalmi rendszer a tehetség tüzéhez az érdek olaját adta".
A kutatás-fejleszés igényli az oltalmat
A fejlett ipari országokban végzett statisztikai felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több mint 50%-a, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe.
A szabadalmi oltalommal járó kizárólagosság, időleges piaci monopolhelyzet teremt ugyanis lehetőséget arra, hogy a találmány szerinti új termék forgalmazásával, illetve új eljárás alkalmazásával kifejlesztője profitot érhessen el. Oltalom híján az új terméket utánzók, az új eljárást másolók a kifejlesztőnél alacsonyabb árat érhetnének el, hiszen áruikat nem terhelnék a kutatás-fejlesztés költségei, sem pedig az eredeti fejlesztések kockázati tényezőivel nem kellene számolniuk, hiszen csakis a sikeres termékeket utánoznák.
Noha a jogi védelem hiánya nem szüntetné meg az alkotószenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, a szabadalmi oltalom által nyújtott ösztönzés nélkül – nemzetközi számítások szerint – a találmányok mintegy egynegyede-egyharmada soha nem születne meg.
Egyre több a szabadalmas
A szakirodalom megállapításai szerint a szabadalmi oltalom fokozott igénybevétele különösen két markáns csoportnál: az új technika kísérleti műhelyeinek tekinthető kis- és középvállalkozások és a csúcstechnológiai fejlesztésekkel foglalkozó nemzetközi nagyvállalatok esetében mutatható ki, vagyis éppen ott, ahol a legélesebb a hazai és a nemzetközi verseny. Figyelemre méltó tendenciáról számol be egy közelmúltban készült tanulmány az USA-beli szabadalmak jogosultjainak megoszlásáról: azoknak a szabadalmasoknak az aránya, akik első ízben szereztek oltalmat ("first-time patentees"), az elmúlt évtizedekben igencsak megemelkedett: e jogosultak (akik közül a többség induló kisvállalkozás vagy egyéni feltaláló) részaránya az 1972. évi 5%-ról napjainkig 23%-ra nőtt. Emellett az USA-beli kutatások szerint, miközben a kisvállalkozások a nagy cégekhez képest csupán elenyésző összegeket ruháznak be a kutatásba és a fejlesztésbe, a szabadalmazott találmányok 15%-át ők produkálják.
Titokban tartás – vagy nyilvánosság
A szabadalmi oltalomból folyó jogi kizárólagosság alternatívája a találmány titokban tartása. A tudomány és a technika fejlődését azonban az új műszaki megoldások mielőbbi nyilvánosságra hozatala segíti elő. A szabadalmi oltalom ezt azzal szolgálja, hogy a találmány nyilvánosságra hozatala fejében időleges hasznosítási monopolhelyzetet biztosít. Ha nem lenne mód szabadalmaztatásukra, a találmányok jelentős hányadát (25-35%-át) biztosan titokban tartanák.
A szabadalmi oltalom információs funkciójához tartozik, hogy a nemzetközileg egységesített rendszerben a köz számára rendelkezésre bocsátott – mintegy 80-90%-ban csak ilyen módon hozzáférhető – szabadalmi műszaki információ pótolhatatlan ismeretanyagot nyújt a műszaki fejlesztéshez, és elkerülhetővé teszi a párhuzamos fejlesztésekből folyó társadalmi és vállalkozói többletköltségeket.
A szabadalom és az üzleti siker
A szabadalom megszerzése nem garancia a találmány üzleti sikerére, annak csupán egyik előfeltétele. A szabadalmaztatás nem öncél, sem pedig a piaci sikert garantáló automatizmus. Igaz viszont, hogy számos esetben az üzleti siker, a piaci áttörés, illetve a vállalkozói gyarapodás a szabadalom vagy más hasonló jogi oltalom híján marad el.
A szabadalmazható találmány
Az európaival azonos jogi feltételrendszer a következőkben foglalható össze.
Szabadalmazható a technika bármely területén megalkotott találmány, ha
– új,
– feltalálói tevékenységen alapul és
– iparilag alkalmazható.
Amikor nem adható szabadalom
Nem számít találmánynak, és ezért nem is szabadalmazható önmagában pl. valamely
– felfedezés, tudományos elmélet, matematikai módszer;
– esztétikai alkotás;
– szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás;
– számítógépi program.
Nem részesülhet szabadalmi oltalomban a találmány, ha hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne.
Az újdonság követelménye
A találmánynak világviszonylatban kell újnak lennie ahhoz, hogy szabadalmazható legyen. A találmány akkor új, ha nem tartozik a technika állásához. Ez utóbbinak része mindaz, ami az ún. elsőbbség időpontját megelőzően írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatba vétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált. Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Iparilag alkalmazhatónak minősül a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható.
A biotechnológiai találmányok oltalma
A biotechnológiai találmányok jogi oltalmára különleges feltételek vonatkoznak, amelyeket az Szt. az e tárgykörben kiadott 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban állapít meg.
A szabadalmi oltalom időtartama
A szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. Egyes termékek esetében – közösségi jogszabályokkal összhangban – mód van a kizárólagos hasznosítási pozíció időtartamának legfeljebb további öt évvel való meghosszabbítására az ún. kiegészítő oltalom révén. A gyógyszerek és a növényvédő szerek kiegészítő oltalmát az 1768/92/EGK tanácsi rendelet és az 1610/96/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az Szt. 22/A §-a és a 26/2004. (II. 26.) Korm. rendelet szabályozza, 2004. május 1-jei hatálybalépéssel, és az említett két közösségi rendelet 19a cikkében foglalt átmeneti rendelkezések érvényesülése mellett.
A szabadalmas jogai
A szabadalmi oltalom alapján a szabadalmasnak kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. E jog alapján a szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül pl. előállítja, forgalomba hozza vagy ilyen célból raktáron tartja, avagy az országba behozza a találmány szerinti terméket, illetve a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított terméket.
E kizárólagos jog bizonyos cselekményekre (pl. a magánhasználat céljából végzett vagy a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre) nem terjed ki. Az ún. jogkimerülés folytán a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos jog továbbá nem terjed ki a szabadalmas által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával az Európai Közösségben (illetve az Európai Gazdasági Térségben) forgalomba hozott termékkel kapcsolatos további cselekményekre, kivéve ha a szabadalmasnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a termék további forgalmát ellenezze.
A szabadalmi oltalom korlátai
A szabadalmi oltalom korlátjaként érvényesül az ún. előhasználati jog, a tranziteszközökre és -árukra vonatkozó kedvezmény, valamint a kényszerengedély lehetősége.
Uniós és hazai jogi szabályozás
Az iparjogvédelem és a szerzői jog valamennyi felsorolt formáját nemzetközi egyezmények is szabályozzák (a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogok kivételével). Az Európai Unió jogszabályai is kiterjednek – a használati mintaoltalom kivételével – az előzőekben említett összes kategóriára. Ezekkel az európai közösségi normákkal a magyar iparjogvédelmi, illetve szerzői jogi jogszabályok 2004. május 1. óta teljes összhangban állnak.
A szabadalmi oltalom gazdasági rendeltetését csak korszerű és a nemzetközi igényeknek megfelelő szabályozás alapján töltheti be eredményesen. Szabadalmi jogunk 1995. évi újraalkotásával e feltétel teljesült: a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) olyan jogi hátteret teremtett, amely hozzájárul az oltalom közgazdasági szerepének a lehető legteljesebb mértékben való kibontakoztatásához. Az Szt. a hazai innováció számára az európaival azonos szabadalmi jogi feltételrendszert alakított ki: az Szt. ugyanis az Európai Szabadalmi Egyezménnyel összhangban állapítja meg a szabadalmazhatóság feltételeit, az oltalom terjedelmének meghatározására irányadó szabályokat, valamint az oltalom megsemmisítésére vonatkozó előírásokat. Iparjogvédelmi hatóságunk, a Magyar Szabadalmi Hivatal (az MSZH) az azonos anyagi jogi alapról kiindulva és a nagyban hasonló eljárási szabályokat követve az Európai Szabadalmi Hivataléhoz igazodó joggyakorlatot alakított ki.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény
Szabadalmi jogunkra meghatározó befolyást gyakorolt az európai szabadalmi rendszerbe való beilleszkedésünk.
Az Európai Szabadalmi Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény vagy ESZE) 1973. október 5-én írták alá Münchenben. Az Egyezmény 1977-ben lépett hatályba. Az első európai szabadalmi bejelentéseket 1978. június 1-jén fogadta az Egyezménnyel létrehozott Európai Szabadalmi Hivatal. Jelenleg az ESZE-nek 28 ország a részese: Litvánia, Lettország és Málta kivételével az Európai Unió valamennyi tagállama, valamint Bulgária, Liechtenstein, Monaco, Románia, Svájc és Törökország. Ezenkívül öt ország – Albánia, Horvátország, Lettország, Litvánia, Macedónia – elfogadta az európai szabadalmak hatályának a területükre való kiterjesztését, anélkül hogy bármelyikük az Egyezmény részesévé vált volna.
Magyarország 2003. január 1-jén csatlakozott az ESZE-hez. Az ESZE-t a 2002. évi L. törvény, Végrehajtási Szabályzatát a 22/2002. (XII. 13.) IM rendelet, Díjszabályzatát pedig a 45/2002. (XII. 28.) GKM rendelet hirdette ki.
Az Egyezmény megteremtette a szerződő államok közös, egységes – de a nemzeti szabadalmi joguktól elkülönülő – jogrendjét a szabadalmak megadására vonatkozóan. Ennek köszönhetően az Egyezmény alapján egyetlen bejelentés alapján, egyetlen nyelven lefolytatott, egyetlen, egységes eljárásban lehet szabadalmat – európai szabadalmat – szerezni az Egyezmény több vagy akár valamennyi tagországára (sőt, az európai szabadalmak kiterjesztését az ESZE-ben való tagság nélkül is elfogadó országokra is) kiterjedően.
Az európai szabadalmi rendszerben tehát egy bejelentéssel, egyetlen eljárásban nemcsak igényelni lehet szabadalmat több országra vonatkozóan, hanem azt meg is lehet szerezni. Másfelől, az egyetlen, egységes európai eljárásban megadott európai szabadalmak a megadásukat követően azokban az országokban, amelyekre a hatályuk kiterjed, nemzeti szabadalmakként élnek tovább, vagyis azokat úgy kell tekinteni, mintha az adott ország nemzeti hivatala előtti eljárásban megadott szabadalmak volnának, azzal azonban, hogy számos kérdésben rájuk az Egyezménnyel egységesített, európai szinten megállapított anyagi jogi szabályok vonatkoznak. Ez azt is jelenti, hogy az európai szabadalom annyiban nem haladta meg az oltalom territoriális jellegét, hogy megadását követően is szupranacionális, több ország területére egységesen kiterjedő hatályú szabadalomként funkcionálna. Ez utóbbi megteremtését a közösségi szabadalom bevezetésére irányuló törekvések, kísérletek célozzák.
Az Egyezmény nem közösségi jogforrás
Az Egyezmény nem számít az európai közösségi jog részének, nem minősül közösségi jogforrásnak. Az Egyezménnyel létrehozott nemzetközi szervezet – az Európai Szabadalmi Szervezet – az Európai Közösségtől független, attól elkülönülő alanya a nemzetközi jognak. Az Egyezménynek nemcsak az Európai Unió tagállamai lehetnek szerződő államai, illetve az Egyezmény története során többször is fennállt az a helyzet, hogy az Egyezménynek nem volt részese valamennyi közösségi tagállam. Az ún. közösségi szabadalom bevezetése kapcsán körvonalazódó elképzeléseknek mindazonáltal része az a terv is, hogy az Európai Közösség idővel – az Egyezmény ezt lehetővé tevő felülvizsgálata után – csatlakozik az Egyezményhez.
Az Egyezmény által létrehozott jogrend, illetve az európai szabadalmak megadására irányuló eljárás a szerződő államok nemzeti szabadalmi jogával és nemzeti szabadalomengedélyezési eljárásaival párhuzamosan érvényesül. Az európai szabadalmi rendszer tehát együtt él a nemzetivel, az utóbbit nem váltja fel, nem teszi fölöslegessé. Az európai út megnyílása csupán bővítette a bejelentők előtt álló eljárási választékot, nem zárta ki azonban azt, hogy találmányukra a nemzeti hivatalok előtti eljárásban szerezzenek szabadalmat. A bejelentő szabadon dönt arról, hogy találmányára európai vagy nemzeti úton igényel-e szabadalmat.
Az európai szabadalmi rendszer valójában nem is volna működőképes a nemzeti szabadalmi rendszerek nélkül, különösen nem az európai szabadalom megadását követő szakaszban, amelynek során az európai szabadalom – bizonyos feltételekkel és megszorításokkal – a nemzeti jog hatálya alá tartozik, a nemzeti úton megadott szabadalmakkal azonos elbírálás alá esik.
Európai Szabadalmi Szervezet
Az Egyezmény létrehozta az Európai Szabadalmi Szervezetet. A Szervezetnek az Egyezmény szerződő államai a tagjai. A Szervezet a nemzetközi jog önálló alanya, jogi személyiséggel, valamint igazgatási és pénzügyi önállósággal rendelkezik. Az Európai Szabadalmi Szervezet feladata, hogy európai szabadalmakat adjon meg. Ezt a feladatot a Szervezet két szerve útján látja el. Az európai szabadalmakat az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) adja meg; az ESZH az Igazgatótanács felügyeletével működik.
A Szervezet előtti eljárás
Mind az ESZH-nak, mind az Igazgatótanácsnak három hivatalos nyelve van: az angol, a francia és a német. Az ESZH előtt ezek közül a bejelentő által választott egyik nyelv lesz – főszabályként – az eljárás nyelve; a bejelentőnek az említett nyelvek egyikén kell benyújtania vagy arra kell lefordítania az európai szabadalmi bejelentést. Az európai szabadalmi bejelentéseket az eljárás nyelvén kell közzétenni; az európai szabadalmak leírásait is ezen a nyelven készítik el és hirdetik meg, ennek azonban párosulnia kell az igénypontok fordításával az ESZH másik két hivatalos nyelvén. Az Európai Szabadalmi Közlöny és az ESZH Hivatalos Lapja az ESZH mindhárom hivatalos nyelvén megjelenik; az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket szintén mindhárom hivatalos nyelven eszközlik (l. az ESZE 14. cikkét).
Az előzőektől független, önálló kérdéskör az, hogy a szerződő államok az ESZE 65. cikke alapján milyen nyelvi-fordítási követelmények teljesítésétől tehetik függővé az európai szabadalmaknak a területükön való hatályosulását. Magyarország megköveteli a szabadalom teljes szövegének magyar nyelvre fordítását.
Az európai szabadalmi bejelentés helyszíne
Európai szabadalmi bejelentést az ESZH-nál (Münchenben, Hágában vagy Berlinben), valamint – ha az érintett ország nemzeti joga ezt lehetővé teszi – a szerződő államok nemzeti iparjogvédelmi hatóságainál lehet tenni; az utóbbiak az ESZH-hoz továbbítják a bejelentést. A bejelentésben – egyebek mellett – meg kell jelölni azt, hogy a bejelentő az ESZE mely szerződő államaiban igényel szabadalmat a találmányára; az ESZH az utóbbi időben olyan díjszabást és eljárási rendet alakított ki, amely szerint – a bejelentő eltérő nyilatkozata híján – általában valamennyi szerződő államot megjelöltnek tekintik.
Az európai szabadalmi bejelentés közzététele
Az európai szabadalmi bejelentést az elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével az ESZH közzéteszi. Eddig az időpontig az ESZH elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát. A kutatási jelentést – ha már készen van – a bejelentéssel együtt teszik közzé; ellenkező esetben a kutatási jelentést a későbbiekben külön bocsátják közre.
A szabadalmi bejelentés vizsgálata
Az érdemi vizsgálatot a bejelentő külön kérelmére kezdik meg. A bejelentő e kérelem benyújtásáról a kutatási jelentés ismeretében dönthet, erre a kutatási jelentés közzétételétől számított hat hónapja van. Az ESZH az érdemi vizsgálat keretében bírálja el a szabadalmi bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei szempontjából. Ha a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, az ESZH a bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat ad a bejelentés tárgyára.
Az európai szabadalom hatálya
Az európai szabadalom mindazonáltal a megjelölt országokban is csak akkor válik hatályossá, ha azzal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik az ennek feltételéül a nemzeti szabadalmi jogszabályokban az Egyezmény 65. cikkével összhangban előírt cselekményeket. Ezek közül a legfontosabb – az ezt megkövetelő országokban – az európai szabadalom szövegének a megjelölt ország hivatalos nyelvére való lefordítása és a fordításnak az előírt határidőn belül történő hozzáférhetővé tétele. E cselekmények elmulasztását úgy kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a megjelölt államban keletkezésétől fogva hatálytalan.
Egyebekben az egyes országokban az említett cselekmények teljesítése folytán hatályosuló európai szabadalmak további sorsa a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval lényegében azonos, hiszen – főszabályként – az európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton megadott szabadalommal. Fenntartására, megszűnésére, a megsemmisítésére irányuló eljárásra vagy a bitorlására és annak jogkövetkezményeire ugyanazok a szabályok irányadók, mint a nemzeti úton megadott szabadalmak esetében.
Felszólalás az európai szabadalommal szemben
Az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki felszólalhat az ESZH-nál. A felszólalás eredményeként – ha az megalapozott – az ESZH megvonhatja az európai szabadalmat vagy korlátozással tarthatja fenn. A megalapozatlan felszólalást az ESZH elutasítja, ez esetben az európai szabadalom korlátozás nélkül fennmarad. Az ESZH-nak a felszólalási eljárásban hozott határozata valamennyi megjelölt tagállamra egyformán érvényes (hacsak az európai szabadalmat nem úgy adták meg, hogy igénypontjai országonként különbözőek). A felszólalási eljárás tehát eljárási lehetőséget kínál az európai szabadalom központosított "megtámadására", amelynek eredményeként valamennyi megjelölt tagállamra kiterjedő hatállyal el lehet érni az európai szabadalom megvonását vagy korlátozását.
A Fellebbezési Tanács szerepe
Az ESZH egyes eljáró szervezeti egységeinek határozataival szemben fellebbezésnek van helye a független jogorvoslati fórumként működő fellebbezési tanácsokhoz. Elvi jelentőségű jogértelmezési kérdésekben a Bővített Fellebbezési Tanács hoz határozatot, illetve ad véleményt.
Az európai szabadalmi bejelentésekre és az európai szabadalmakra vonatkozó rendelkezéseket, azaz az ún. európai illeszkedési szabályokat az Szt. X/A. fejezete (84/A-84/O §) tartalmazza.
A szellemi tulajdonjogok kikényszerítése
A szellemi tulajdonjogok természetesen nem élhetnek csupán "papíron", a jogszabályok és az erre hivatott állami szervek gondoskodnak kikényszerítésükről, megsértésük megfelelő szankcionálásáról is.
A kutatás és a fejlesztés, illetve a piaci bevezetés költségeinek hatványozódása mellett ugyanis az elmúlt években élesen kirajzolódott egy másik, e költségek megtérülése ellen ható tendencia: a technikai fejlődés magával hozta a viszonylag olcsó utánzási, másolási módszerek és eszközök megjelenését is. A jogosulatlan utánzás, másolás, "kalózkodás" révén előállított termékek tisztességtelen versenyt támasztanak: áruk kedvezőbben alakítható, mint az eredetieké, mivel az utánzáshoz szükséges beruházások mértéke jóval alatta marad az eredeti termék kifejlesztéséhez és piaci bevezetéséhez szükséges ráfordításokénak. Nem beszélve arról, hogy az utánzók az új termék kifejlesztőinek, az új mű megalkotóinak kockázatában sem osztoznak, hiszen "biztosra mennek": tevékenységüket a már befutott, sikeres termékekre, művekre összpontosíthatják.
A hamisított, "kalózkodással" előállított termékek forgalma óriási veszteségeket okoz világszerte – főként a fejlett országok húzóágazatai számára. Emiatt a jogérvényesítés kérdései egyre hangsúlyosabbá válnak a szellemi tulajdon területén: a hazai piacon éppúgy, mint az Európai Unió egységes piacán és a nemzetközi kereskedelemben.
Erre utal – egyebek mellett –, hogy az Európai Unióban a közelmúltban e tárgyban irányelvet fogadtak el (a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelvet), illetve hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ún. TRIPS-egyezményének az egyik fő témája és újdonsága éppen a jogérvényesítés szabályozása volt.
A tulajdonjogok megsértésének jogkövetkezményei
A szellemi tulajdonjogok megsértésének jogkövetkezményei lehetnek:
– polgári jogiak,
– büntetőjogiak és
– vámjogiak.
A jogosultra tartozik a polgári jogi igények érvényesítése a bíróságok előtt. A jogosult kezdeményezésére vagy közreműködésére épülnek a hamisított vagy kalózárukkal szemben alkalmazható vámigazgatási intézkedések. A szellemi tulajdonjog megsértésével összefüggő bűncselekmények pedig hivatalból üldözendők, azaz adott esetben – a sértett feljelentése alapján, de anélkül is – a rendőrség és az ügyészség jár el.
Polgári jogi jogkövetkezmények
A polgári jogi jogkövetkezmények speciális szabályait az iparjogvédelmi és a szerzői jogi törvények határozzák meg. Mivel e szabályok nagyban hasonlóak, elegendő a szabadalmi jogi példát alapul vennünk.
Szabadalombitorlás
Az Szt. 35. §-a értelmében szabadalombitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja.
A szabadalmas a bitorlóval szemben – az eset körülményeihez képest – a következő polgári jogi igényeket támasztja:
– követelheti a szabadalombitorlás megtörténtének bírósági megállapítását,
– követelheti a szabadalombitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől,
– követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak,
– követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a szabadalombitorlással érintett termékek előállításában és forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról,
– követelheti a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését,
– követelheti a szabadalombitorlásra használt eszközök és a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását.
Megsemmisítés, értékesítés
A bíróság az eset körülményeihez képest a szabadalmas kérésére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket és termékeket fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy – ha az nem lehetséges – semmisítsék meg. A bíróság a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és termékeknek a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.
Kártérítés
Szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.
Az ideiglenes oltalom birtokosa és a hasznosító jogai
Szabadalombitorlás miatt az a bejelentő is felléphet, akinek a találmánya ideiglenes oltalomban részesül, de az eljárást fel kell függeszteni mindaddig, amíg a szabadalom megadásáról jogerősen nem döntöttek. Szabadalombitorlás esetén a licenciaszerződés alapján hasznosító felhívhatja a szabadalmast, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szabadalmas a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a szabadalmi lajstromba bejegyzett hasznosító saját nevében felléphet a szabadalombitorlás miatt.
Nemleges eljárás
Aki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik valamely, általa megjelölt szabadalomba (nemleges megállapítás). A nemleges megállapítást kimondó jogerős határozat kizárja, hogy a megjelölt szabadalom alapján ugyanarra a termékre vagy eljárásra vonatkozóan szabadalombitorlás miatt eljárást indítsanak.
Ideiglenes intézkedés, előzetes bizonyítás
A gyors jogérvényesítést elősegítheti az ideiglenes intézkedés és az előzetes bizonyítás. Az Szt. a Polgári Perrendtartás (Pp.) általános szabályait (Pp. 156. § és 207-211. §) kiegészítve olyan különleges előírásokat tartalmaz, amelyek megkönnyítik a gyors jogérvényesítést szolgáló ezen eljárási lehetőségek igénybevételét. Így pl. vélelmet állít fel arra nézve, hogy a szabadalombitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt áll, valamint hogy ő a szabadalmas vagy olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben.
Elévülés
Ez a vélelem azonban nem érvényesül, ha a szabadalombitorlás megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt. A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.
Az eredményes bizonyítás feltételei
Szintén a gyors és hatékony jogérvényesítést, az ehhez szükséges bizonyítás eredményességét szolgálja az a szabály, amely előírja: ha a szabadalombitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére.
A perek színhelye a Fővárosi Bíróság
A szabadalombitorlás miatt indított perek a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartoznak.
A szerzői jog és az iparvédelmi oltalom különbözősége* A szerzői jogi védelem nem függ alakiságok teljesítésétől, valamely hatóság elismerő vagy regisztráló döntésétől: a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok – a személyhez fűződő és a vagyoni jogok – összessége. Ezzel szemben az iparjogvédelmi oltalom hatósági döntéssel keletkezik, amelyet – az eljárás jellegéhez igazodó mértékben – annak vizsgálata előz meg, hogy a bejelentett megoldás, illetve árujelző megfelel-e a törvényben előírt feltételeknek, az oltalmazhatóság kritériumainak. * Ez összefügg azzal, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. Ha ez az egyéni, eredeti jelleg (ami a jogi védelem előfeltétele) megvan, szükségképpen nincs ok arra, hogy a szabályozás egymással versengő oltalmi igényeket rangsoroljon. * Az iparjogvédelmi oltalom feltétele azonban az újdonság, illetve a korábbi jogokkal való ütközés hiánya: ez az egymással versengő oltalmi igények rangsorolását, a szellemi teljesítmények öszszevetését és a szerzett jogok feletti őrködést teszi szükségessé. E feladatok az iparjogvédelmi hatóságokra hárulnak: e hatóságok döntései keletkeztetik és szüntetik meg az iparjogvédelmi jogosultságokat. * Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a szerzői jog nem az ötletet, az elgondolást, a tartalmi megoldást védi, hanem annak kifejeződését. Ennek megfelelően a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek a mű felhasználására (és annak engedélyezésére) van kizárólagos joga. Ezzel szemben a szabadalom a találmány mint műszaki megoldás hasznosítására, a védjegyoltalom a védjegy mint megkülönböztető erejű megjelölés használatára ad kizárólagos jogot. Példával élve: a rádiókészülék összeállításának és működésének ismertetését tartalmazó tanulmányon fennálló szerzői jog e szakirodalmi mű többszörözésére, terjesztésére vagy nyilvános előadására nyújt kizárólagos jogot, de nem gátolja meg jogilag a készülék öszszeállítását és gyártását a tanulmányban foglaltak alapján. A rádiókészülékre mint találmányra adott szabadalom azonban éppen erre teremt jogi lehetőséget, hiszen kizárólagos jogot biztosít a találmány hasznosítására, tehát pl. a készülék előállítására és forgalomba hozatalára. A készüléken elhelyezett védjegy oltalma révén pedig azt akadályozhatja meg a jogosult, hogy a versenytársai e megjelölést az általuk gyártott rádiókon feltüntessék. |
A szellemi tulajdonjogok a vagyoni forgalomban* Az iparjogvédelmi oltalomnak és a szerzői jogi védelemnek nemcsak statikus és negatív oldala van, vagyis nemcsak valamely monopolhelyzet védelmére és mások hasznosítási (használati, felhasználási) lehetőségének kizárására szorítkozik, hanem rendelkezik dinamikus és pozitív vonatkozásokkal: e jogok alapján – megfelelő jogügyletek révén – mások előtt is megnyílhat (szabályozott módon és keretek között) a hasznosítás lehetősége. A szellemi tulajdonjogok is részt vesznek tehát a vagyoni forgalomban, jogügyletek tárgyai lehetnek, üzleti kapcsolatok épülhetnek rájuk. * Valamennyi iparjogvédelmi jogosultságra igaz, hogy e jogok átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők. Jelzálogjog alapításához mindazonáltal a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak az MSZH által vezetett lajstromba való bejegyzése szükséges. * Mindez természetesen csak a vagyoni jogokra igaz: a feltaláló, illetve a minta szerzőjének személyhez fűződő jogai nem szállhatnak át, nem ruházhatók át és nem terhelhetők meg. * Licenciaszerződések * A licenciaszerződések esetében a szabadalomra (védjegyre, mintára) jogosult személyében nem következik be változás, de egy másik személy tőle jogot szerez a hasznosításra, illetve a használatra. Ugyanez mondható el a szerzői jogi felhasználási szerződésekről is. * Hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A hasznosítási engedély lehet kizárólagos, illetve nem kizárólagos. Hasznosítási szerződés természetesen köthető használati, illetve formatervezési mintaoltalom, valamint növényfajta-oltalom alapján is. |