A jogi keretek felvázolása mellett ezúttal a GVH által vizsgált konkrét ügyekből levonható tapasztalatokra koncentrálunk, amelyeket számos statisztikai adattal illusztrálunk.
Áttekintés az elmúlt év fejleményeiről
A versenytörvény tavalyi módosítása
A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozások tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényre (továbbiakban: Tpvt., vagy versenytörvény) épülő magyar versenyszabályozásban az elmúlt időszak legnagyobb változását kétségtelenül az EU-csatlakozás hozta magával. Hozzá kell tennünk, hogy e váltás nem érte váratlanul a magyar jogalkalmazót és vélhetően a piaci szereplőket sem, mivel a magyar versenyszabályok és azok alkalmazási gyakorlata az elmúlt években nagyban közelített a közös piacon betartandó viselkedési normákhoz. (A téma fontossága miatt az EU-csatlakozás következményeivel terjedelmesen a későbbiekben külön összeállításban foglalkozunk.)
Az EU-csatlakozásból adódó, alapvetően eljárásjogi kötelezettségek teljesítése érdekében 2004. első felében lépett hatályba a Tpvt-t módosító, kiegészítő 2003. évi XXXI. törvény. Ennek egyik fő funkciója volt a közösségi versenyszabályok alkalmazásáról szóló 1/2003/EK Tanácsi rendelet érvényesülését biztosítani. Mivel a közösségi versenyszabályokat nem csak versenyhatóságok, hanem bírók is alkalmazni fogják, a módosítás egyaránt ró kötelezettségeket a GVH-ra és a bíróságokra.
A 2003-as módosítás a következő főbb témákat érintette:
EU-csatlakozás – GVH
A Gazdasági Versenyhivatal látja el mindazokat a feladatokat, amelyeket az európai közösségi versenyszabályok a tagállami versenyhatóság hatáskörébe utalnak.
A közösségi fúziós rendelet alá eső összefonódásokat nem kell a GVH-nál engedélyezés végett bejelenteni (viszont a közösségi szabályokat alkalmazva Brüsszelben kell engedélyt kérni).
A 91/A § szól a speciális EU eljárási szabályokról. Alapelv, hogy a közösségi versenyjog alkalmazása során is a Tpvt. eljárási normái szerint kell eljárnia a Gazdasági Versenyhivatalnak, az 1/2003/EK rendeletben meghatározott eltérésekkel.
Együttműködési szabályok az EU Bizottsággal és a többi tagállam versenyhatóságával (pl. külföldi hatóság számára GVH bizonyítékot gyűjt Magyarországon, bizonyítékok "szabad áramlása").
A versenytanácsi előzetes álláspontot az EU Bizottságnak meg kell küldeni előzetes véleményezésre.
EU-csatlakozás – bíróságok
A törvénymódosítás nem határozott meg kizárólagos hatáskört/illetékességet e perekre, mert a versenyszabályok alkalmazása több pertípusban is fölmerülhet (szerződéses vita, kártérítési per), s tipikus az is, hogy csak védekezésként hivatkozik alperes a közösségi jogra.
A GVH és az EU Bizottság amicus curiae-ként észrevételeket tehet a per során, mely jogi álláspont is bizonyítékként kezelendő, melyet a bíróság szabadon mérlegelhet. Formálisan tehát nincs kötőereje az ilyen jogi véleménynek a bíróság irányában.
A közösségi versenyszabályokat alkalmazó ítéletet az Igazságügyi Minisztériumnak kell megküldeni, amely továbbítja azt az EU Bizottság felé.
Egyéb módosulások
Az eljárási határidők között a törvény nem rendelkezett arról, hogy a hivatalból indított összefonódási eljárások során milyen határidővel kell megadnia a Versenytanácsnak az engedélyt. A módosítás után a kérelmet elmulasztó vállalatokkal szemben hivatalból indított eljárások 180 napos alaphatáridővel folynak. Ilyen eljárásban vizsgálja a jelenleg a GVH a Ganz Acélgyártó Vegyépszer és Hídtechnika közös irányítás alá kerülését.
GVH közlemények
A Tpvt. 36. §-ának (6) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal elnöke a Versenytanács elnökével együttesen a GVH jogalkalmazási gyakorlatának alapjait ismertető közleményt adhat ki. E közlemények nem kötelező erejűek; funkciójuk annak rögzítése, hogy a jogalkalmazó milyen tartalommal tölti meg a jogszabály rendelkezéseit, összefoglalva a múltban kialakult, illetve a jövőben követni kívánt jogalkalmazási gyakorlatot. A GVH először 2003 folyamán bocsátott ki a jogalkalmazást segítő közleményeket. Az első körben közzétett anyagok az antitröszt bírságpolitikáról, a kartellek feltárását elősegítő engedékenységi politikáról, továbbá a gyorsabb, illetve alapos vizsgálat alá eső fúziók közötti különbségtételről szólnak.
Ha szeretné bírság nélkül megúszni: engedékenységi politika!
A GVH 3/2003. számú közleményében meghatározta azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén a kartellben részt vevő, a kartell feltárását tevékenyen elősegítő vállalkozások mentesülhetnek az egyébként kiszabásra kerülő bírság egésze, vagy annak egy része alól (angol "leniency policy" fordításából: engedékenységi politika). Alkalmazására a két vagy több versenytárs vállalkozás közötti olyan titkos kartellmegállapodások esetében kerülhet sor, amely megállapodások vagy összehangolt magatartások (továbbiakban: megállapodás) közvetlenül vagy közvetve az árak rögzítésére, a piac felosztására – beleértve a versenytárgyalási összejátszást is -, vagy termelési, eladási kvóták meghatározására irányulnak.
A Tpvt. alkalmazása során szerzett tapasztalatai alapján a GVH 2004. júniusban szükségesnek tartotta az engedékenységi politika feltételeinek átmeneti enyhítését annak érdekében, hogy a kartellekkel terhelt piacok szereplői nagyobb számban hagyjanak fel jogsértő magatartásukkal. A GVH az átmeneti módosítás kapcsán azt feltételezte, hogy e vállalkozások készek piaci magatartásukat felülvizsgálni, a múltban elkövetett törvénysértő megállapodásaikat, összehangolt magatartásaikat a versenyhatóság előtt feltárni és ily módon "tiszta lappal" megkezdeni, illetve folytatni az EU közös piacán gazdasági tevékenységüket. Ennek megfelelően az enyhített feltételek csak a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően, azaz 2004. május 1. előtt kötött megállapodásokra vonatkoznak.
Kartell-megállapodásban résztvevő vállalkozással szemben kiszabható bírság teljes összegét a GVH – a korábbiakkal megegyező módon – elengedi, ha
– a GVH számára nem ismert kartellről elsőként szolgáltat olyan információkat és bizonyítékokat, amelyek alapján a vizsgálat megindítható, vagy
– a GVH által már megindított eljárásban elsőként szolgáltat olyan új bizonyítékokat és információkat, amelyek alapján a jogsértés megállapítható, feltéve, hogy a benyújtás időpontjában a GVH még nem rendelkezett elegendő bizonyítékkal ahhoz, hogy a jogsértést megállapítsa.
Ha egy adott ügy kapcsán a GVH már feltételesen elengedte a teljes bírságösszeget egy vállalkozás számára, akkor egy újabb együttműködő vállalkozás nem számíthat a várható bírság teljes elengedésére. Számára a bírság mértéke csökkenthető, ha a vállalkozás az eljárás során együttműködik. A bírságösszeg csökkentésének mértéke – a GVH bírságkiszabásával kapcsolatban kiadott, 2/2003. számú közleménye szerinti bírsághoz viszonyítva – a következők szerint alakul:
– az eljárás során többletértékű bizonyítékot átadó vállalkozás esetében a csökkentés mértéke 70-90% között (az alapközleménynél 30-50%);
– a többletértékű bizonyítékot szolgáltatni nem tudó, de a jogsértést elismerő vállalkozás esetében a csökkentés mértéke 30-50% között (az alapközleménynél 30%-ig).
A GVH egy vállalkozással szemben az átmeneti módosítás keretében csak akkor fogja teljesen vagy részben elengedni a bírságot, ha a vállalkozás az eljárás során teljeskörűen és folyamatosan együttműködött a GVH-val, valamennyi birtokában lévő bizonyítékot és információt átadta, azok valóságtartalmát nem változtatta meg, és a kartellbeli tevékenységét a GVH-val megállapodott időpontig megszüntette.
Tekintettel arra, hogy az átmeneti módosítással bevezetett enyhítéseket a GVH egyszeri, meg nem ismételhető piactisztító eszköznek tekinti, a "lazább" bírságpolitika alkalmazását meghatározott időre teszi lehetővé. A nagyobb kedvezményeket adó engedékenységi kérelmek 2004. október 1-ig nyújthatók be a GVH-nál a 3/2003. számú közlemény szerinti eljárás keretében. Az ezt követően beérkezett kérelmeket a GVH az eredeti engedékenységi közlemény alapján fogja értékelni.
Bírságok a fogyasztók megtévesztése esetén
Hamarosan közzéteszik (www.gvh.hu) a fogyasztók megtévesztését tiltó törvényi tényállást megsértő vállalkozásokkal szemben kiszabandó bírságról szóló közlemény tervezetét. Általánosságban elmondható, hogy megtévesztéses ügyekben az antitröszt ügyekhez képest kisebb, néhány milliós nagyságrendű bírságot szokott kiszabni a GVH – a közlemény elveit követő bírságolási gyakorlat vélhetően e téren is magasabb, nagyobb elrettentő erővel bíró bírságokat eredményez majd.
A GVH gyakorlata
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnöke 2004. április 16-án nyújtotta be az Országgyűlésnek a hivatal 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolóját. A GVH a versenytörvény rendelkezéseinek megfelelően évente készít beszámolót az Országgyűlés számára az előző évben végzett tevékenységéről és a verseny feltételeinek alakulásáról. A GVH tevékenysége jelenleg két nagy csoportra osztható: versenyfelügyeleti eljárások lefolytatására és versenypártolási tevékenységre.
Versenyfelügyeleti eljárások
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 2003-ban 168 ügyzáró határozatot hozott, ezen belül az antitröszt ügyek (versenyt korlátozó megállapodások, erőfölénnyel való visszaélés, fúziók/összefonódások) aránya a 2002. évi adatokhoz képest nem változott. A kiszabott bírságok összege azonban megközelíti a 2002-ben kiróttak kétszeresét – a 2001-es bírságoknak pedig tizenötszörösét -, amelynek hátterében a GVH szigorodó bírságolási politikája áll. A piacgazdaság eltelt másfél évtizede kellő időt és tapasztalatot kellett hogy biztosítson a vállalkozások számára, hogy működésüket a versenyjog szabályainak tiszteletben tartásával alakítsák.
A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása
A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával foglalkozó eljárások (52) kapcsán továbbra is kiemelt figyelmet kellett fordítani olyan veszélyeztetett területekre, mint a gyógyászati készítmények piaca, a kereskedelmi áruházláncok által meghirdetett akciók területe, illetve a háztartási tisztítószerek és kozmetikai termékeket gyártó cégek reklámversenye.
Versenyt korlátozó megállapodások
A versenyt korlátozó megállapodásokat vizsgáló eljárások (20) közül említést érdemel a "mobilkartell" néven ismertté vált ügy, ahol a mobilszolgáltatók piactorzító magatartást valósítottak meg, azáltal, hogy vezetékes telefonról mobiltelefonra irányuló hívások végződtetési díjait mesterségesen magasan tartották. A legsúlyosabb jogsértések közé tartozott továbbá a budapesti multiplex mozik árkartellje, mely esetben a multiplexeket üzemeltető vállalatok egységes áremelést hajtottak végre, mellyel átlépték a lélektaninak vélt (1000 forintos) jegyár-határt, az időzítés pedig aktuális sikerfilmek bemutatása előtti időpontra esett. Az eredetiségvizsgálati piacon létrejött minimumár-meghatározó megállapodás jogsértő volta is megállapítást nyert, valamint a budapesti taxis társaságok alapdíj-meghatározó megállapodása is jogsértőnek bizonyult. Folytatódtak az önszabályozó szervezetek belső szabályzatait, rendelkezéseit vizsgáló eljárások is, a 2003-as ügyek mindegyikében megállapítható volt a versenyjogsértés, két esetben jelképes bírságkiszabásra is sor került.
A kartellek ellen folytatott harcban kulcsfontosságú a GVH intézményfejlesztése keretében 2001-ben létrehozott Kartell csoport, amely megalakulása óta tíznél is több kartellt leplezett le és egy sor ügyben jelenleg is vizsgálódik. Az eltelt három év eredményei igazolják e szervezeti egység nélkülözhetetlenségét.
Erőfölénnyel visszaélés
Az erőfölénnyel való visszaélés tilalma miatt indult ügyek (31) közül érdemes szót ejteni a TIGÁZ erőfölénnyel való visszaéléséről, amelyet a gázvezeték építésére jogosult vállalkozások minősítésének kapcsán előírt indokolatlan feltételek előírásával valósított meg. Az erőfölényes ügyek több mint egyharmada (12) foglalkozott a kábeltelevíziós szolgáltatók tevékenységével. Az ügyek mindegyikében megállapításra került a szolgáltatók erőfölénye, de visszaéléses magatartás az esetek valamivel kevesebb, mint felében (5) valósult meg. Az elmarasztalt kábeltelevíziós szolgáltatók jellemzően túl magasan állapították meg előfizetési díjaikat, illetve egyoldalúan, a fogyasztói igényeket figyelmen kívül hagyva módosították programcsomagjaik összetételét.
Összefonódások
A 2003-ban vizsgált összefonódások (68) döntő többsége nem vetett fel versenyproblémát, összesen kettő esetben került sor a GVH beavatkozására. A GVH megtiltotta, hogy a B.V. Tabora többségi irányítást szerezzen a Népszabadság Kiadó és Nyomdaipari Rt.-ben. Az összefonódás következtében végső soron a Magyar Hírlapot, a Blikket és a Nemzeti Sportot is tulajdonló Ringier AG. lett volna a Népszabadság irányítója. A Népszabadságban eddig is meglévő közel 50%-os tulajdonosi részesedés többségi részesedésre való növekedése, a lapeladási- és a hirdetési piacot is elemezve, az erőfölényes helyzet olyan erősödését eredményezte volna, amely a Ringier csoport számára kellően nem ellenőrizhető mozgásteret biztosítana, ezért született tiltó határozat. Az UTA Pharma Beteiligungs GmbH irányításszerzését a Pharma Concept Kft.-ben a GVH ahhoz az utólagos feltételhez kötötte, hogy az UTA Pharma új kültag bevonásával megszünteti a Nógrádi Menta-Pharma Bt.-ben fennálló irányítási jogát. Ki kell emelni az Erste Bank irányításszerzését a Postabank felett, amely remélhetőleg kedvezően hat a piacvezető pénzintézetek közötti versenyre. Jelentős változás történt a lakástakarékpénztárak piacán, amely három szereplősről két szereplősre változott a Wüstenrot Ltp. Fundamenta Ltp.-be való beolvadásával. Ez utóbbi esetben a határozat rámutat arra, hogy a beolvadással létrejött cég nagyobb eséllyel jelenik meg versenytársként a piacon. 2003-ban tovább folytatódott az OTP és a MOL terjeszkedése a régióban, ezen összefonódásokat a GVH engedélyezte.
Versenypártolás
A versenypártolási tevékenység lényege az, hogy a GVH különböző kormányzati fórumokon képviseli a versennyel összefüggő közérdekeket annak érdekében, hogy az állam minél kisebb mértékben korlátozza versenyt.
A gyógyszerpiac újraszabályozása
A GVH 2001-ben hívta fel a figyelmet a gyógyszerpiac újraszabályozásának szükségességére, 2002-ben kezdte el a gyógyszerpiac elemzését, majd a szakmai anyagot – amely szakmai körökben nagy port vert fel – 2003-ban tette közzé. A GVH tapasztalatai nyomán javaslat formájában is figyelmeztette az Országgyűlést a gyógyszerpiac átfogó újraszabályozásának szükségességére.
Kábeltévék
Hasonló javaslattal élt a GVH az Országgyűlés felé a kábeltelevíziós piac sajátos versenyproblémái kapcsán, amelyek hatékony megoldása – a már megvalósult jogsértést követően lefolytatott – versenyfelügyeleti eljárások keretében nem megvalósítható. Szabályozást igényelne a szolgáltatók által érvényesíthető ár, a szolgáltatók áralkalmazási feltételeiről egyoldalúan rendelkező előfizetői szerződések és a programcsomag-kialakítás módjának területe.
Villamosenergia-piac
A GVH figyelemmel kísérte a villamosenergia piacon megvalósuló piacnyitási folyamatokat, amelyek az év közepére megtorpantak. Ennek nyomán a GVH párbeszédet kezdeményezett a piaci szereplőkkel, a nagyfogyasztók érdekképviseleti fórumával, valamint a MEH-hel a verseny kiterjesztése érdekében. A tapasztalatok hatására (már 2004-ben) a GVH ágazati vizsgálat lefolytatásáról döntött a szektorban.
Újabb törvénymódosítás a láthatáron
2004. utolsó hónapjaiban sor kerül egy újabb Tpvt.-módosítás előkészítésére, melynek eredménye jövő év első felében kerülhet az Országgyűlés elé. A tervezett módosítást indokolja egyrészt az EU-tagságból származó változások, illetve a négy-öt évnyi tapasztalat után esedékessé váló "finomhangolás".
Az EU-tagsággal összefüggő módosítási tervek:
– a GVH egyedi mentesítés megszüntetése,
– a magyar csoportmentességek helyett utalás az EU rendeletekre,
– magasabb bírságplafon,
– a bíróságok is alkalmazhassák a magyar versenyszabályokat.
Összefonódások engedélyezése:
– a bejelentési küszöbszámok megemelése,
– a gazdasági egység fogalmának bevezetése,
– a leválasztás lebonyolításához "trustee" (megbízott) alkalmazása.
Eljárási kérdések:
– az ágazati vizsgálat részletszabályai,
– érdemi bírság természetes személlyel szemben is,
– büntetőjogi szankciók alkalmazásának lehetőségei,
– a helyszíni kutatás szabályainak egyértelműbb megfogalmazása.
A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása
A Tpvt. 8. §-ának (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. E törvény alkalmazásában fogyasztó: a megrendelő, a vevő és a felhasználó.
A hivatkozott § (2) bekezdése szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha
– az áru ára, lényeges tulajdonsága – így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja – tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak;
– elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá, hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli;
– az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről – így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről – megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak;
– különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.
Amint az a táblázatainkban közölt adatokból kitűnik, az elmúlt években nemcsak a Versenytanács, de az egész Gazdasági Versenyhivatal tevékenységének egy jelentős része a Tpvt. III. fejezetének, azaz a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának körébe tartozó bejelentésekhez, illetve versenyfelügyeleti eljárásokhoz kapcsolódott. Versenyfelügyeleti eljárást a Gazdasági Versenyhivatal indíthat.
Információforrások
A GVH a piac működésével, illetve a piac működésének zavaraival kapcsolatos információhoz két forrásból jut.
Hatóságok
Egyfelől a GVH maga is figyeli a piac egyes szegmenseinek működését, illetve más hatóságoktól kap a GVH jelzéseket, vagy esetleg más hatóság hatásköri illetékesség miatt helyez át ügyeket a GVH-hoz.
Bejelentések
Az előbb említettek mellett, a külső információszerzés egy további formáját adja a bejelentés intézménye. Magán- vagy jogi személy is élhet bejelentéssel a GVH-nál. Ezen bejelentések jelentősebb részét – a versenytársak mellett – maguk a fogyasztók teszik. A bejelentéseken belül is elég nagy a részesedése a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos panaszoknak.
A versenyfelügyeleti eljárás feltételei
Ahhoz azonban, hogy versenyfelügyeleti eljárás induljon, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell. A bejelentést elbíráló vizsgáló – bár rendelkezik bizonyos autonómiával egy bejelentés elbírálásakor – alapvetően három feltétel együttes érvényre jutását kell, hogy ellenőrizze döntése meghozatala előtt. A versenytörvény 70. §-a szerint a GVH, illetve annak vizsgálója, akkor rendeli el versenyfelügyeleti eljárás megindítását, ha
– egy magatartás, vagy annak eredménye sérti a versenytörvény rendelkezéseit, feltéve, hogy
– az eljárás a GVH hatáskörébe tartozik, és
– azt a közérdek, azaz a piaci verseny szabad működésének védelme szükségessé teszi.
A bejelenések elutasításával kapcsolatos felülvizsgálati kérelmek első fokon történő elbírálása a Versenytanács feladata.
A Versenytanács gyakorlata 2003-ban
A Versenytanács által 2003-ban hozott 171 ügyzáró érdemi határozatból 52 a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására irányuló vállalati magatartással volt kapcsolatos. A Tpvt. III. fejezetének 8. paragrafusába ütköző magatartást rótta fel 47 esetben az eljáró Versenytanács. Mindössze két esetben kellett beavatkozni a fogyasztók döntési szabadságát indokolatlanul korlátozó cselekmény miatt, míg három ügyben a két jogsértő magatartás együttesen jelentkezett. Ez utóbbi ügyek kapcsán az. 1. táblázat adataihoz kapcsolódóan általában megállapítható, hogy az. ún. fogyasztóvédelmis ügyek túlnyomó többsége a 8. paragrafus, azaz az ún. megtévesztéses ügyekkel kapcsolatos, míg a 10. paragrafus által tilalmazott magatartással, azaz a fogyasztók választási szabadságának korlátozásával kapcsolatos elmarasztaló döntések évente egy-két esetben születnek.
Az idei év augusztusáig megjelent VT-határozatok közül 14 született a fogyasztói döntéssel tisztességtelen befolyásolásának tilalmával kapcsolatosan. Minden esetben a versenytanács jogsértést állapított meg. Három esetben nem szabott ki bírságot a Versenytanács, ám a többi esetben összesen több mint 47 millió forint bírság kiszabására került sor. A szokásosnak tekinthető 1 millió forintos bírság mellett az idei évben is jelentősebbnek tekinthető pénzbüntetés kiszabására szintén sor került. A bírságok átlagösszegének utóbbi időben megfigyelhető emelkedése a Versenytanács tudatos magatartásának tudható be. A bírság kiszabásával a Versenytanács nem pusztán az eljárás alá vont vizsgált magatartását kívánja szankcionálni, hanem a kifogásolt magatartás jövőbeli ismétlődését is szeretné megelőzni. Azaz, a bírság kiszabásával nemcsak büntetni kívánja a Versenytanács a jogsértő magatartást, de egyben meg is kívánja előzni a jövőbeli jogsértéseket.
Az előző évben elég sok eljárás indult lapkiadók, háztartási szereket, kozmetikai és élelmiszereket, étrend-kiegészítőket, valamint funkcionális készítményeket, gyógyszereket forgalmazó vállalkozások, valamint az infokommunikációs piac egyes szereplői ellen.
Az idén lezárt ügyekben a fogyasztói döntések megtévesztő befolyásolására alkalmas reklámok mellett négy esetben marasztaltak el lapkiadókat kiadványaik példányszámára vonatkozó hamis (túlzó) számadat megjelentetése miatt. További három esetben hirdetések nem valós, félrevezető tartalma miatt született elmarasztaló határozat. A két jelentősebb (egyenként 14, illetve 15 millió forintos) bírságot multinacionális vállalatok tv reklámjai miatt szabott ki a Versenytanács. Az idén is vizsgált a testület olyan fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos ügyeket, melyek során felmerült annak a gyanúja, hogy az eljárás alá vont vállalkozások gyógyszernek nem minősülő termékeikről a terméknek gyógyhatást tulajdonító tájékoztatást adtak, de az ezekkel kapcsolatos ügyek még nem zárultak le. Ilyen ügyek szép számban előfordultak korábban is. A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint gyógyhatást nem tulajdoníthatnak a vállalkozások élelmiszereknek és egyéb gyógyszernek nem minősülő termékeknek. Gyógyhatásra utaló tájékoztatást csak az arra hivatott hatóság igazolásának (engedélyének) megszerzése után lehet adni. A Versenytanács nem foglalkozik annak megítélésével, hogy az adott terméknek van-e gyógyhatása vagy pedig nincs. Mindazok a vállalkozások, amelyek az emberi egészséget gyógyító, de egyben veszélyeztető termékeket kívánnak forgalomba hozni, az erre hivatott hatóságnál (Országos Gyógyszerészeti Intézet) kötelesek terméküket megvizsgáltatni. Ez költséges, időigényes eljárás. Az eljárás egyik fontos célja az, hogy az emberi egészségre ártalmas termékek ne kerüljenek forgalomba, és a forgalomba hozás és fogyasztás feltételei egyértelműen legyenek meghatározva. Sajnos e szűrés elengedhetetlen velejárója, hogy az esetleg hatásos és jó termékek később, nehezebben kerülhetnek a piacra, illetve aki e szűrőn nem kíván átesni, nem is viheti piacra – még esetleg akár nagyon is jó – termékét, vagy legalábbis nem adhat termékéről olyan tájékoztatást, ami gyógyhatásra utal. Mindazok a vállalkozások, amelyek ezt az utat megkerülik, nem állíthatják termékeikről azt, hogy annak gyógyhatása van. Ha szabadon lehetne piacra lépni engedélyeztetés nélkül, akkor még esély sem lenne arra, hogy az egészségre ártalmas, veszélyes szerek forgalmazását meg lehessen akadályozni. Ha mégis ezt teszik egyes vállalkozások, azaz nem engedélyeztetik termékeiket, akkor – esetleg túl egyéb jelentős jogsértések valószínűsíthetősége mellett – tisztességtelen előnyre tesznek szert olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek a szabályt betartva járnak el.
Az idei ügyek kapcsán érdemes talán még két másik – a jelek szerint visszatérő – problémát megemlíteni. A fogyasztók preferenciarendszerének, azaz az egymást helyettesíteni képes termékek közötti viszonynak az adott vállalkozás számára kedvező átrendezésére irányuló reklámok elkészítésekor a vállalkozásoknak – egyebek mellett – ügyelniük kell arra, hogy a reklám, vagy általában véve a tájékoztatás a hétköznapi életben használt fogalmakkal és e fogalmak hétköznapi értelmezésével és használatával legyen összhangban, azokkal értelmezve se adjon félrevezető, megtévesztő információt a szolgáltatások, termékek áráról, minőségéről, felhasználási lehetőségeiről, stb.
Továbbá, ha a versenytársak egymást utánozva követnek el olyan magatartást, ami a versenytörvény rendelkezéseit sérti, akkor mindegyik vállalkozás jogsértést követ el. Egy vállalat jogsértő reklámja vagy más tisztességtelen módon tájékoztatást nyújtó magatartása nem ad alapot egy versenytársnak arra, hogy ő maga hasonló – a fogyasztókat megtévesztő, félrevezető, döntésük korlátozását eredményező reklámmal élhessen.
Fogyasztókat megtévesztő vállalkozások a bíróság előtt
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa évente számos alkalommal állapítja meg, hogy valamely vállalkozás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított. A Versenytanács határozatával szemben a Fővárosi Bírósághoz fordulhat a vállalkozás, számára kedvezőtlen ítélet esetén pedig a Fővárosi Ítélőtáblához (korábban a Legfelsőbb Bírósághoz) lehet fellebbezést benyújtani.
Az alábbiakban ízelítőt adunk a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Fővárosi Ítélőtábla által az elmúlt években felülbírált versenyhivatali ügyekből.
Új könyv – régi tartalom
Az elmúlt években számos olyan könyv került a piacra, amely egy több évtizeddel korábban megjelent kiadvány alapján készült, megőrizve a régi tartalmat. Nincs is gond, ha a fogyasztókat megfelelően tájékoztatják erről, azonban egyes esetekben ez a követelmény nem valósult meg. Ez volt a helyzet a K. Kft. által megjelentetett "Gombaismertető Kézikönyv"-vel. Dr. Cserey Adolf "Gombaisme" című művét 1902-ben adták ki Pozsonyban. A régi stílusú, helyesírású könyvet alapul véve a K. Kft. 2001-ben adta ki a "Gombaismertető kézikönyv"-et, átvéve az 1902-ben megjelent kiadvány tartalmát és szövegezését, azt új képekkel illusztrálva és a szavak helyesírását szükség szerint helyesbítve.
A vállalkozás a versenyfelügyeleti eljárást lefolytató Gazdasági Versenyhivatal rendelkezésére bocsátott egy, a könyvet átfogó papírszalagot, amelyet a fogyasztók tájékoztatására alkalmazott, a következő szöveggel: "Közkívánatra! Gombatörténeti ritkaság! Ez a könyv dr. Cserey Adolf 1902-ben megjelent munkája alapján készült, korabeli nyelvezettel, a mai helyesírásnak megfelelően, az akkori tudományos állapotot tükrözve." A vállalkozás állítása szerint a papírszalagnak minden forgalmazott könyvön fellelhetőnek kellett volna lennie, de a Gazdasági Versenyhivatal ellenőrzése szerint ez nem felelt meg a valóságnak.
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa határozatában megállapította, a vállalkozás "Gombaismertető Kézikönyv"-ének kiadásakor a fogyasztók megtévesztésre alkalmas módon elmulasztotta annak közlését, hogy kiadványa 1902-ből származó ismeretanyagot tartalmaz. Megítélése szerint a társaságnak kötelessége lett volna, hogy figyelmeztesse a fogyasztókat, miszerint a műnek volt (és mikor) korábbi kiadása, ezáltal az az ismeret, ami a könyvből megszerezhető, tudománytörténeti érdekesség.
A Versenytanács 2 millió forint bírságot szabott ki a vállalkozással szemben. A bírság összegének kiszabásakor különös súllyal vette figyelembe, hogy a piacon más néven kiadói tevékenységet kifejtő, társasági jogilag különböző, de versenyjogilag a vállalkozással egy tekintet alá eső, azonos tulajdonosok által irányított, illetve érdekeltségükbe tartozó vállalkozásokat a Versenytanács korábban már elmarasztalta, ami a felperes magatartásának ismétlődő jelleget kölcsönzött.
A Fővárosi Bíróság a Versenytanács határozatát akként változtatta meg, hogy a bírság összegét 1 millió forintra mérsékelte. A bíróság egyebek között aláhúzta, az a tény, hogy a vállalkozás szállítólevél és szerződéses kikötés révén igazoltan átkötőszalaggal együtt rendelte meg a könyv nyomtatását, még nem jelenti azt, hogy a lényeges információt hordozó kiegészítés minden fogyasztóhoz ténylegesen el is jutott, illetőleg a Gazdasági Versenyhivatal igazolta, hogy az esetek egy részében a fogyasztók szalag nélküli példányokhoz jutottak hozzá. Ha a társaság úgy döntött, hogy a könyvre vonatkozó lényeges információt átkötőszalagon közli, gondoskodnia kellett volna arról, hogy a tájékoztatást minden fogyasztó garantáltan megismerhesse.
A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletét helyben hagyta, az 1 millió forint bírságot is elégségesnek tartotta. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett azzal, hogy a személyi kör azonossága folytán megvalósuló folyamatos jogsértés is a bírságot befolyásoló körülmény. Ha valamely gazdasági versenyjogi jogsértést úgy követnek el a gazdasági élet szereplői folyamatosan, hogy a következmények alóli kibújás érdekében új és új formát öltenek, ez a kiszabható bírság tekintetében akkor is súlyosbító körülmény, ha hatósági elmarasztalásra nem vagy kisebb súlyú szankció alkalmazásával kerül sor.
A második premier
Az R. televíziós társaság 2001. december 16-án és 2001. december 23-án fő műsoridőben vetítette "A függetlenség napja" és az "Áldatlan állapotban" című filmeket, amelyeket a vetítést megelőzően a saját csatornán, rádióadókon és az írott sajtóban "országos televíziós premier"-ként harangozott be, holott azokat az HBO korábban többször is bemutatta.
Ha az R. vállalkozást filmbemutatásban megelőző országos televíziós premiernek minősíthető filmbemutató nincs, akkor az R. vállalkozás természetesen jogszerűen utalhat az "országos televíziós premier"-re is, ezzel is ösztönözve a televíziós csatornák közötti versenyt, azt, hogy a fogyasztók megelégedésére újkeletű filmek bemutatásával töltsék meg műsoridejüket. A jelen esetben azonban a filmeket már korábban bemutatták.
A Versenytanács megállapította, a vállalkozás azzal, hogy a 2001. december 16-án és 23-án sugárzott Függetlenség napja és az Áldatlan állapotban című mozifilmek műsorratűzését "országos televíziós premier"-ként népszerűsítette, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított. Hosszabb távon ez az "országos tv-premier"-kénti filmnépszerűsítés a mozicsatorna feleslegességének fogyasztói képzetét keltheti, mert annak a hamis látszatát kelti, hogy ugyanazt a szolgáltatást a fogyasztó díjmentesen az R. vállalkozástól is megkaphatja.
A Fővárosi Bíróság elutasította az R. vállalkozás keresetét, amelyet a versenytanácsi határozattal szemben nyújtott be. A bíróság szerint az országos műsorszolgáltatással nem azonosítható az országos televíziós premier, amely köznapi értelemben az adott film első televíziós bemutatását jelenti. Miután az HBO-on mindkét filmet a nézők már láthatták, az R. vállalkozás állítása nem volt valós. A bíróság egyetértett a Versenytanács azon állításával is, hogy a vállalkozás magatartása – amennyiben alkalmazása rendszeressé válik – alkalmas lehet azon fogyasztói képzet kialakítására, hogy a HBO csatorna igénybevétele nem szükséges, mert a közkedvelt filmalkotások az R. vállalkozás kereskedelmi adása keretében elsőként, ráadásul ingyenesen ismerhetők meg.
A vállalkozás a Fővárosi Bíróság ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be, amely azonban a Fővárosi Ítélőtábla szerint nem volt alapos. Egyetértett az elsőfokú bíróság és a Versenytanács azon álláspontjával, hogy az országos televíziós premiernek a mindennapi életben elfogadott általános jelentése az adott film első országos bemutatása. Mivel a HBO korábban már vetítette az érintett filmeket, a nézőket megtévesztő volt az az állítás, hogy az R. vállalkozás mutatta be először a két filmet.
Árháború tisztességtelen eszközökkel
Az áruházláncok megjelenését követően éles piaci verseny alakult ki közöttük, amely sajátos módon jelentkezett akkor, amikor két áruház egymás szomszédságába került.
A T. áruházlánc 2000. november 21-én Pesterzsébeten, 2000. november 29-én pedig Budaörsön nyitotta meg két új áruházát, amelyek két A. áruház szomszédságában vannak. Az áruházak megnyitását követően a 2000. év november és december hónapjában a T. és az A. reklámkampányt, egyfajta "árháborút" folytatott.
A T. áruházak 2000. november 21-i keltezésű szórólapot osztogattak november 22-én a soroksári A. áruház parkolójában és saját áruházi vevőszolgálatánál, amelyen a versenytárs A. árait is felhasználó árösszehasonlítás szerepelt. November 29-től pedig budaörsi áruháza elé helyezett reklámtábláin folytatott az A. áruházlánc áraival való összehasonlítást.
A Versenytanács megállapította, a T. és az A. árait összehasonlító szórólapok között volt, amely figyelmen kívül hagyta az egyébként azonos rendeltetésű cikkek eltérő gyártási helyét, márkáját, illetve a versenytárs ténylegesen más árat alkalmazott, mint amely feltüntetésre került, egyes termékek pedig nem is voltak kaphatók a versenytársnál. Az áruházak elé kihelyezett reklámtáblák esetében kiderült, össze nem hasonlítható árucikkeket gyűjtöttek egybe áraikkal együtt a T. és az A. áruválasztékából.
A Versenytanács szerint egy vállalkozást megillet a piaci védekezés azon joga, hogy piaci eszközökkel maga hárítsa el a versenytársa által okozott (vélt vagy valós) piaci hátrányt, azonban ennek határt szab, hogy még orvoslásképpen sem választhat tisztességtelen piaci eszközöket (pl. a fogyasztókat megtévesztő magatartást tanúsítva), még akkor sem, ha versenytársa ilyen eszközökkel él. A Versenytanács kimondta, hogy a T. áruházlánc 2000. november 22-én, 23-án és 30-án terjesztett szórólapjain, továbbá (november 24. és december 22. között) a pesterzsébeti és (november 29. és december 22. között) a budaörsi áruháza elé kihelyezett reklámtábláin a versenytárs árainak és a fogyasztók megtakarításainak feltüntetése, valamint november 21. és december 5. között a pesterzsébeti és november 29. és december 12. között a budaörsi áruháza árucikkeit ismertető akciós újságjainak "legolcsóbb" szóhasználata, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas. A Versenytanács a vállalkozást eltiltotta a "legolcsóbb" szóhasználattól és vele szemben 10 millió forint bírságot szabott ki.
Az elsőfokú bíróság a vállalkozás keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság szintén elutasította a T. vállalkozás fellebbezését. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal, hogy a felfokozott versenyhelyzetben folytatott "árháborúban" is követelmény, hogy a vállalkozásoknak vevőt becsalogató információi a valóságnak megfelelően tényszerűek legyenek. Ennek a kötelezettségnek akkor eleget kell tenni, hogy az áruházban feltüntetett árak egyébként a valóságnak már megfelelnek. A versenytárs hasonló magatartása a többször kifejtettek alapján a versenyjogsértés megállapításának mellőzését nem teszi indokolttá. Az ún. "jogos védelmi helyzet" csak akkor lett volna megállapítható, ha a T. áruházlánc a versenytárs által alkalmazott tisztességtelen reklámeszközökkel szemben tisztességes piaci reklámeszközöket alkalmaz, azaz a fogyasztókat az árak vonatkozásában nem téveszti meg. Az az érvelés pedig, hogy az ár-összehasonlítás objektív helyzeten alakult, nem volt bizonyított és megállapítható.
Az "árháború részeként A. áruház 2000. november 22-től soroksári áruháza külső-belső bejárataihoz, majd november 29-től budaörsi áruháza elé két-három naponta cserélt összehasonlító árakat feltüntető táblákat helyezett ki. A november 30-án Soroksáron kitett táblákon azt közölte, hogy "a mai napon" – miközben ugyanazon tábla több napon keresztül is ki volt téve – az árösszehasonlításra kiválasztott cikkek mennyibe kerülnek az A. és mennyibe a T. áruházban. Az árösszehasonlítás, mellőzve a gyártó és a márka jelölését, azzal a konkrétan megfogalmazott következtetéssel zárult, hogy az A-beli vásárlás összegszerűen fogyasztói megtakarítással jár, s megállapításként közölte, hogy a T. hány százalékkal drágább, mint az A.
Az A. áruház nem elégedett meg a táblák bejáratközeli elhelyezésével, hanem szemléltetésként az éppen összehasonlítás alá eső cikkeket a fogyasztói kapuknál két egymás mellé helyezett bevásárlókocsiba rakta, szimbolizálva a két versenytársat, s rájuk tűzve egy-egy feliratot, mondván, hogy az "A. legolcsóbb – T. legdrágább". Mindezen felül pedig a két kocsi elé is kitett reklámtábla részletezte a fentiekhez hasonlóan a versenytársak árait.
Az A. áruház a "legolcsóbb" felsőfokú jelző mindennemű használatának jogszerűtlenségét elismerte. Előadta, hogy a 2000. év végén kialakult éles versenytársi harc késztette hirtelen, át nem gondolt ellenlépésre kára megelőzése, csökkentése érdekében.
A Versenytanács megállapította, hogy A. vállalkozás 2000. november 22. és december 14. között soroksári, november 29. és december 22. között budaörsi áruháza elé, illetve áruházában kihelyezett reklámtábláin a versenytárs árainak és a fogyasztók megtakarításainak, valamint az "A. legolcsóbb – T. legdrágább" szóhasználat feltüntetése, továbbá november 24. és november 30. között hatályos reklámújságjában közölthez képest a "Garantáltan a legolcsóbb" jelszóval meghirdetett ötszörös viszszatérítés feltételeitől eltérő követelmények érvényesítése, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt. A Versenytanács a "legolcsóbb" szóhasználatot megtiltotta és 10 millió forint bírságot szabott ki. Kiemelésre került, az A. vállalkozás nem lehet objektíve soha abban a helyzetben, hogy minden esetben valós versenytársi árakat tudjon közölni a fogyasztókkal.
A vállalkozás a határozattal kapcsolatban nem fordult bírósághoz.
Eredeti vagy hamis?
Az 1990-és években jelentek meg Magyarországon a különböző energiaitalok. A B. Kft. 1997. májusától gyártotta a "Bomba" energiaitalt. A vállalkozás 2000. január 15. és február 28. között 550 darab óriásplakátot tett ki a fővárosban, megyei székhelyeken, főútvonalak mellett, amelyen bal oldalt három Bomba energiaital volt látható, felette nagybetűs "EREDETI!" felirattal, míg a jobb oldalán három összetört üvegpalack és felette "HAMIS! OLCSÓ CUKORRAL!" felirat.
A Versenytanács az ilyen magatartásokkal kapcsolatban utalt arra, hogy egy reklám a versenytárs(ak) termékére tett valótlan állítással ("hamis") tisztességtelen piaci magatartásnak minősülhet, de egyben alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére is, ha a reklám más vállalkozás(ok) árujára tett állítás mellett vagy annak felhasználásával a saját árura tartalmaz valótlan közlést.
A konkrét ügyben a reklám azt az üzenetet hordozta a fogyasztók felé, hogy a "Bomba" az eredeti, míg minden ezen kívüli, más energiaital hamis, tehát olyan eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, amely miatt nem tekinthető valódi energiaitalnak. Ezt az állítást a Versenytanács valótlannak találta. Megállapította, hogy az óriásplakátokon megjelent reklám alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére és 3 millió forint bírságot szabott ki.
A Fővárosi Bíróság a bírság összegét 2 millió forintra változtatta, egyebekben azonban elutasította a vállalkozás keresetét.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben benyújtott fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Kiemelte, hogy a reklámban szereplő "HAMIS!" kitétel minden más energiaitalra vonatkoztatva – amely nem "Bomba" energiaital – megtévesztésre alkalmas tájékoztatást nyújt a fogyasztók számára. A reklám kapcsán aláhúzta, annak értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy az átlag fogyasztó szempontjából a "hamis" kifejezés mi mindent jelenthet, s a reklámból nyert további információk korrigálhatják-e a "hamis" kifejezéshez kapcsolt képzetet.
Akció! Akció?
A B. Kft. több hirdetési újságban reklámokat jelentetett meg, amelyekben egy S. gépkocsi képével együtt közölte, hogy új kocsi vásárlása esetén minden kétütemű autóért 200 000-250 000 Ft-ot, Zsiguliért 200 000-500 000 Ft-ot, roncsautóért minimum 150 000-200 000 Ft-ot műszaki vizsga nélkül is beszámítanak. A gyakorlatban a gépkocsit a vállalkozás szemrevételezte, s ha a gépkocsinak három hónapnál hosszabb időre szóló forgalmi vizsgája volt, akkor a hirdetésben jelölt összeghatárokat betartotta. Ellenben ha három hónapnál rövidebb idejű vagy lejárt forgalmi engedéllyel rendelkező gépkocsit szemrevételezett, akkor annak műszaki állapotától függetlenül azt roncsként kezelte és egyéni alku tárgyává vált az ügylet létrejötte.
Az újságokban megjelent reklámok egy része azt is tartalmazta, hogy beszámítás esetén ajándék casco biztosítás is jár az új gépkocsihoz. Csakhogy a hirdetésre jelentkezőnek, ha autója roncsként minősült, ajándék casco nem járt, holott az függetlenül az ajándék casco időtartamától a hirdetésből értelmezhetően minden új gépkocsit vásárló tulajdonost megilletett.
Egyes reklámok azt ígérték a fogyasztóknak, hogy "minimum megtakarítás új S. hitelvásárlása esetén 257 000 Ft vagy ha ajándékot választ, akkor a határ a csillagos ég!" A hirdetésből értelmezhetően ha a fogyasztó hitellel vásárolt, akkor legalább 257 000 Ft a megtakarítása, ha viszont készpénzes a vásárlása, akkor megtakarítás helyett ajándékot kapott – nyilvánvaló túlzással korlátlan mértékben, de valószínűsíthetően a 257 000 Ft összeg körüli értékben. A valóságban az ígért megtakarítást az ügylet létrejöttekor a vevő nem érte el hitelvásárlás esetén, mert ha alaptípust vett, akkor a vállalkozás ajándékkal pótolta a különbözetet, vagy más típus vétele esetén 10% árengedményt adott és e 10%-nyi árengedménynek a hitel futamideje alatt keletkezett és ezáltal megtakarított kamatának az összegével valósulhat meg a hirdetési ígéret, ha a kamatvárakozás helytálló.
A hirdetés második részében lévő korlátlan ajándékozás valójában 180 000 Ft-os összeghatárig terjedően különböző értékű ajándékot takart. Ajándék lehetett az ügyfél helyett bizonyos ideig fizetett casco biztosítás is. A reklám úgy is értelmezhető volt, hogy úgy a hitelvásárlással, mint a készpénzzel történő vételre, félreértésre okot adva, hogy beleszámít-e a 257 000 Ft megtakarításba vagy sem, mert azon felüli. A valóságban a hitelfelvétellel történő vásárlás esetén ajándék casco juttatásra nem volt mód, mert ez esetben amúgy is kötelező a casco biztosítás megkötése.
A Versenytanács megállapította, a vállalkozás a reklámjaiban az áru értékesítéséhez kapcsolódó ajándékokról, engedményekről a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást adott. E magatartás folytatását megtiltotta és 1 millió forint bírságot szabott ki. A Versenytanács szerint a vállalkozás megsértette a versenytörvényt, amikor népszerűsítette kedvezményekben, ajándékokban bővelkedő értékesítési gyakorlatát, miközben azok nyújtását a meghirdetettnél szűkebb korlátok közé igyekezett szorítani. Ezt valósította meg a fogyasztóknak látszólag általános jelleggel járó ajándék casco és az önmagában a hitelvásárlás tényéből következő 257 000 Ft-os megtakarítás, továbbá a "csillagos ég határáig" terjedő ajándékígéret, amely nyilvánvaló túlzása ellenére sem közelítette meg az ugyanabban a hirdetésben ígért megtakarítási összeget.
Az elsőfokú bíróság a vállalkozás határozattal szemben benyújtott keresetét elutasította. Kiemelte, a versenytörvény szerint a fogyasztó megtévesztése megvalósul, ha a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, engedményekről, a nyerési esélyekről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. A reklám akkor tekinthető jogszerűnek, ha állításai pontosak, valósak és amennyiben a reklámígéret teljes körű megismeréséhez további információk szükségesek, úgy erre a reklám külön utal. A vállalkozás hirdetései ezeknek a követelményeknek nem feleltek meg: nem érvényesülhetett valamennyi vásárlás esetén a 257 000 forintos megtakarítás és a casco biztosítást sem általános jelleggel nyújtotta, a helyszínen korlátok közé igyekezték szorítani a juttatások mértékét, a három hónapnál rövidebb vagy lejárt forgalmi vizsgájú gépkocsi esetén a fogyasztó nem tarthatott igényt a reklámban szereplő összegek beszámítására.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben benyújtott fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Aláhúzta, a reklám nemcsak akkor megtévesztő, ha nem nyújtja azt a kedvezményt a reklámozó, amelyet megígért a reklámban, hanem akkor is megtévesztő a reklám, ha nem a reklámban meghirdetett körülményekkel, feltételekkel és mértékben kerül a kedvezmény érvényesítésre.
A magyar skót whisky
Az S. Kft. 1995-től, a B-B. Kft. pedig 1998-tól gyártotta és forgalmazta a "John Mc Dermaed" fantázianevű whisky szeszesitalt. Mindkét vállalkozás által gyártott azonos termék átveszi a minőségi és prémium csoportba tartozó whiskyk jellegzetes külsejét. Mindkettőn szerepel az old whisky, illetve a Trade Mark megjelölés, amely szokásos minőségjelző szó a minőségi és a prémium whiskyk esetében és az érlelés időtartamára utal, amelyet általában feltűnően és számokban is meg szokták adni. A Trade Mark kifejezés a magyar védjegy szó angol megfelelője és általában arra utal, hogy a címkén látható elnevezés védjegyoltalom alatt áll. Mindkét vállalkozás a minőségi és a prémium whiskykre jellemző egyéb megjelenési formákat mint a skót hangzású nevet, címert, koronát és aláírást is alkalmazták a címkén.
A Versenytanács határozata kimondta, hogy az S. Rt. és a B.-B. Kft. jogsértést követettek el, amikor az általuk forgalmazott "John McDermaed" elnevezésű szeszes italt megtévesztésre alkalmas címkével látták el. A Versenytanács a jogsértő címke alkalmazását megtiltotta, s a vállalkozásokat bírság megfizetésére kötelezte.
A vállalkozások a határozattal szemben a Fővárosi Bírósághoz fordultak, azonban az a keresetet elutasította. A vállalkozások a Magyarországon gyártott terméküket olyan névvel, feliratozással látták el, amely az ital lényegesen jobb minőségének látszatát keltette. A megtévesztésre alkalmas tájékoztatás nem enyészett el azzal, hogy a hátsó címkén utalás történt a magyarországi gyártóra és telephelyre. Az alperes feladat- és hatáskörébe tartozik valamely magatartás versenyjogi megítélése, ezért a címminta jóváhagyása és az ábrás védjegy bejegyzése a versenyjogi mentesüléshez nem vezethetett.
A Fővárosi Bíróság ítéletével szemben benyújtott fellebbezésüket a Legfelsőbb Bíróság elutasította. A másodfokú ítélet megállapította, az elő- és hátcímkén lévő feliratok és képi ábrázolások összességükben, de külön-külön is a fogyasztókban azt a benyomást keltik, hogy az átlagosnál jobb minőségű, skót származású whiskyt vásárolnak. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el azt az érvelést, amennyiben bebizonyosodik a címkén lévő elemek mindegyikéről, képi és szöveges ábrázolásokról, hogy a skót whiskyvel és Skóciával kapcsolatban nem állanak, akkor a címkék összességükben sem lehetnek alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére. A címke egyes elemei kapcsán ugyan külön-külön megállapítható a skót kapcsolat hiánya, a címke összességében azonban mégis alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére. Az átlagfogyasztó a vásárláskor nem a címkék képi és írásos elemeinek tartalmával foglalkozik, annak elemzését nem végzi el, hanem abban a feltevésben vásárolja meg a terméket, hogy a szeszesital feltehetően skót eredetű. Vásárláskor az élőcímke alapján a fogyasztó alappal következtethetett arra, hogy olcsóbb skót whiskyt vásárolt. A vállalkozások által előállított és forgalmazott whisky alkalmas származási helyét és minőségét illetően a fogyasztók megtévesztésére, mondta ki a Legfelsőbb Bíróság.
Folytatódó harc a kartellekkel szemben
A Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre.
A Tpvt. tiltja a vállalkozások közötti versenyellenes megállapodásokat, összehangolt magatartásokat, illetve vállalkozások társulásainak olyan döntését. E tilalmat különösen sértik, a gazdaság egészséges működésére különösen károsak a kartellek.
A kartell fogalma
A kartell alatt egymástól független, versenytárs vállalkozások közötti összehangolt magatartás, megállapodás, egyeztetés értendő, melynek nemcsak hatása, hanem célja is a verseny kizárása, korlátozása vagy torzítása, tipikusan az árak szintjének együttes befolyásolása, a piacok elosztása vagy a termelés, kibocsátás korlátozása. Másként fogalmazva, a kartell nem más, mint adott piac működésének magán érdekű, versenyt kizáró vagy korlátozó szabályozása.
A kartell formái
Attól függően, hogy a versenytársak közötti megállapodás mire irányul, beszélhetünk különösen:
– árkartellről,
– piacfelosztó kartellről,
– kibocsátást korlátozó vagy kvóta kartellről,
– információ-kartellről.
Elkövetési formák
A magyar versenyjog idézett rendelkezése háromféle elkövetési formát nevesít. A versenykorlátozás megvalósulhat
– megállapodással,
– összehangolt magatartással vagy
– vállalati társulások döntésén keresztül.
A GVH vizsgálóinak jogai
A kartellek létezését nagyon ritkán lehet mindenki által álírt szerződés felmutatásával bizonyítani. Mivel azonban egy jól működő kartell szükségszerűen nagy szervezést igényel, valamilyen írásos nyoma a legtöbb esetben van a versenykizáró gyakorlatnak. Mivel ezeket csak ritkán viszik be a vállalkozások a versenyhivatalokba (ellenpéldának lásd a bevezető részben említett engedékenységi politikát), a versenyhivatal emberei kell, hogy értük menjenek. A versenytörvény alapján a GVH vizsgálóit a következő eljárási jogosultságok illetik meg:
– válaszadásra kötelezhetik az eljárás alá vont vállalkozást, annak képviselőjét,
– az ügyfélen kívül más személytől is követelhetnek információ vagy követelhetik az irat átadását,
– az iratokba betekinthetnek, megismerhetik az üzleti tikot,
– az iratokról másolatot készíthetnek, e célból azokat nyolc napra birtokba vehetik,
– az ügyfél eredeti iratait lefoglalhatják vagy zár alá vehetik,
– helyszíni szemlét tarthatnak,
– előzetes bírói engedéllyel helyszíni kutatást végezhetnek (Különbség az előbbihez képest, hogy itt a vállalkozás ellenkezése ellenére is vizsgálódhatnak, szükség esetén a rendőrség segítségét kérve. Kutatás nem csak a vállalkozás telephelyén, hanem a vezető tisztviselők, alkalmazottak, megbízottak magánhasználatú helyiségében, járművében is folytatható.),
– a helyszíni szemle, illetve kutatás során bármely vállalati helyiségbe, járművébe beléphetnek, az ügyfelet, megbízottját, alkalmazottját szóban vagy írásban felvilágosításra kötelezhetik,
– az eljárást elhúzó, a tényállás feltárását akadályozó vállalatra jelentős rendbírságot szabhatnak ki (az utóbbi időkben ennek mértéke a gyakorlatban elérte a több tízmillió forintos léptéket).
Bírságok
Az elmúlt időszakban a GVH Versenytanácsa számos kartellhatározatot hozott. 2004. első felét az építőipari, közbeszerzési eljáráshoz kötődő összejátszások dominálták. Ezekben több százmilliós mértékű bírságokat szabott ki a hazai piac nagy szereplőire. Kartellt tárt fel a GVH
– a kaposvári egyetem felújítása kapcsán,
– a TB székház építésénél,
– a Bartók Béla úti villamos pálya és út felújítása során.
A rekorder ügy kétségkívül a 2002-ben meghirdetett autópálya-építési munkákhoz kapcsolódó vállalati összejátszás volt, ahol összesen valamivel több, mint 7 milliárd forint bírságot szabtak ki. E határozatok természetesen még nem jogerősek, az első tárgyalások 2004. őszén kezdődnek a Fővárosi Bíróságon. Az alábbiakban az autópálya ügyben hozott határozat főbb megállapításait összegezzük.
Autópálya-kartell
A Gazdasági Versenyhivatal 2003. februárjában indított eljárást annak megállapítására, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. által 2002. augusztusában (az M7 balatonszárszói, az M7-M70 Becsehely-Letenye, és az M3 görbeházai szakaszra) kiírt nyílt, előminősítéses közbeszerzés során a közbeszerzésen induló vállalkozások összejátszottak-e. Az eljárást később kiterjesztette a 2002. júliusában kiírt, majd eredménytelennek nyilvánított ugyanezen szakaszokra vonatkozó meghívásos pályázatra is.
Az említett autópálya-szakaszokra vonatkozóan összesen három pályázat került kiírásra szorosan egymást követő időpontokban. Az első 2002 tavaszán kiírt pályázat során az autópálya-szakaszok a Magyar Fejlesztési Bank finanszírozásában kerültek volna kivitelezésre. A pályázatra csak a Vegyépszer Rt. és a Betonút Rt. által alkotott konzorcium adhatott be ajánlatot. A 2002. évi kormányváltást követően a korábbi eredmények törlése mellett egy meghívásos, tárgyalásos tender került kiírásra 2002. júliusban. A júniusi tenderre a kiíró a Strabag Kft.-t, a Hídépítő Rt.-t, a Betonút Rt.-t, és az EGÚT Rt.-t hívta meg. E tender eredményhirdetése szerint az ajánlatok végösszege mintegy 20 milliárd forinttal alacsonyabb volt a tavaszi eredményekhez képest. A kiíró a nyílt, előminősítéses közbeszerzés alkalmazása mellett döntött, és így eredménytelennek nyilvánította a júliusi, meghívásos tendert. Végül 2002. augusztusában került sor a nyílt, előminősítéses közbeszerzés kiírására.
A nyílt pályázatban előírt referencia követelmények következtében 3 pályázó nyújthatott be ajánlatokat. A Strabag önállóan, míg a Hídépítő és a Betonút, valamint az EGÚT és DEBMÚT konzorciumot alkotva nyújtott be pályázatot. A kiíró a korábbi négy pályázatot részben összevonva, három pályázatot hirdetett meg, melyből a Strabag nyerte el a M7-M70-es szakaszt, az EGÚT-DEBMÚT konzorcium az M7 balatonszárszói szakaszt, és a Hídépítő és a Betonút pedig az M3-as szakaszt. A nyertes ajánlatok végösszege meghaladta a meghívásos, júliusi pályázat során beadott ajánlatok végösszegét. Ennek okára ugyanakkor nem terjedt ki a versenyhivatali vizsgálat, többek között azért sem, mivel a júliusi tender esetében nem álltak rendelkezésre részletes műszaki leírások, így nem volt megállapítható, hogy menynyivel nőtt a műszaki tartalom az augusztusi pályázat esetében, illetve a Versenyhivatal elfogadta a pályázatot kiíró Nemzeti Autópálya Rt. többlet műszaki tartalomra vonatkozó indoklását.
A Versenyhivatal az egyik vállalkozásnál tartott "házkutatás" során lelt feljegyzésekből kiindulva megállapította, hogy a cégek előzetesen felosztották egymás között, hogy melyik pályázó melyik autópálya-szakasz kivitelezését szerzi meg, illetve, hogy a fővállalkozó melyik vállalkozást fogja alvállalkozóként bevonni az összesen 59,91 kilométeres, bruttó 160 milliárd forintos építkezés során. Megállapíthatónak tartotta a Versenytanács azt is, hogy a felek közötti áregyeztetésben és a piacfelosztásban megnyilvánuló akarategyezség mindkét pályázatra vonatkozott, vagyis az eredménytelenné nyilvánított júliusi pályázat után fennmaradt a megismételt, augusztusi pályázat során is.
A Versenytanács összességében 7 milliárd 43 millió forint bírságot szabott ki az öt vállalkozással szemben. A bírság kiszabásakor a Versenytanács értékelte, hogy e jogsértés a legsúlyosabban szankcionálandó versenykorlátozások közé tartozik, érintette a közpénzek felhasználását, így annak hatása fokozottan sértette a társadalmi érdekeket, és a nem versenykörülmények között kialakult árak több évre kiterjedően befolyásolták a magyarországi autópálya-építéseket.
A fenti határozatot megelőzően a Versenytanács már három olyan határozatot hozott, melyek építkezési munkálatokkal kapcsolatos közbeszerzési eljárásban induló vállalkozások közötti jogsértő kartellmegállapodás, vagy öszszehangolt magatartás létezését állapította meg. A Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság székházának teljes körű átalakítására, felújítására kiírt pályázat kapcsán megállapította, hogy a pályázaton résztvevő vállalkozások a közbeszerzési eljárás során a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütköző magatartást tanúsítottak. Hasonlóképpen jogsértő magatartást látott bizonyítottnak a Versenytanács a kaposvári egyetem felújítására, továbbá a belső Bartók Béla úti útépítésre, és a Bocskai úti csomópont felújítására kiírt pályázatok esetében.
Visszaélés az erőfölénnyel
A Tpvt. 21. §-a szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen:
– az üzleti kapcsolatokban – ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is – tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni;
– a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozni;
– indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától;
– a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni;
– az árut az ár emelését megelőzően vagy az ár emelkedésének előidézése céljából, vagy egyébként indokolatlan előny szerzésére, illetve versenyhátrány okozására alkalmas módon a forgalomból indokolatlanul kivonni, illetőleg visszatartani;
– az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához;
– azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy v