A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában viszont az öröklés rendjére a törvény az irányadó. Fontos, hogy más örökös hiányában a hagyaték az államra, mint törvényes örökösre száll.
A végrendelkezés joga főszabályként mindenkit megillet, az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végrendelettel rendelkezhet. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy végrendelete érvényes, ha a gondnokság alá helyezés oka a végrendelkezés idején már megszűnt.
Végrendelkezni nemcsak akkor lehet, ha az örökhagyó el kíván térni a törvényes öröklés rendjétől, hanem akkor is, ha a végrendeletben azokat nevezi meg örökösként, akik végintézkedés hiányában a törvény alapján amúgy is örökölnének. Fontos korlátozás azonban, hogy végrendelkezni csak személyesen lehet, képviseletnek ebben az esetben nincs helye.
A törvény a végrendeletek között megkülönböztet közvégrendeletet, írásbeli magánvégrendeletet, illetve szóbeli végrendeletet.
Közvégrendelet
A végrendelkezés legbiztosabb formája a közvégrendelet, amit közjegyző vagy a helyi bíróság előtt lehet tenni. A közvégrendelet közokiratnak minősül. Az e jellegből fakadó garanciák miatt korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet. Ilyenkor a végrendelet érvényességéhez sem a törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.
Korlátozások
Az esetleges visszaélések elkerülését szolgálja az a rendelkezés, amely szerint nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. További szigorítás, hogy érvénytelen az a végrendeleti juttatás, amely a közvégrendelet megtételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámja, gondnoka, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól. (Ebben az esetben tehát nem az egész végrendelet, hanem csak az említett juttatás lesz érvénytelen.)
Közreműködők
A bírói gyakorlat szerint a végrendelkezésnél mindig közreműködőnek kell tekinteni azt, aki a végrendelet elkészítésében tevékenyen, olyan mértékben vesz részt, hogy a végrendelet tartalmának kialakításában meghatározó szerepe van. A közreműködés fennállása szempontjából közömbös, hogy az örökhagyó a végrendeletben foglaltakat mint akaratával megegyezőt aláírta. (A végrendelet leírójának hozzátartozói javára szóló juttatás csak akkor lenne érvényes, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta volna.)
A végrendelet fogalmazása, szerkesztése, leírása a közreműködés fogalmát kimeríti függetlenül attól, hogy az így közreműködő személynek a végrendelet tartalmának kialakításában volt-e szerepe vagy sem. A végrendelet készítésében ilyen módon részt vevő személynek tehát mindig közreműködők.
Alaki előírások
Mind a közjegyző, mind a bíróság előtt tett közvégrendeletnél irányadók a közjegyzői okiratok alakjára vonatkozó előírások. Ezeket az 1991. évi XLI. törvény 117-133. §-a tartalmazza.
Őrzés
A közvégrendelet eredeti példányát az a közjegyző, bíróság őrzi, aki, amelyik készítette. Az örökhagyó az okirat hiteles kiadmányát kapja meg.
Megsemmisülés
A közvégrendelet hatályát nem szünteti meg az, ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisül, vagy egyébként nem található meg.
Írásbeli magánvégrendelet
A közvégrendeletnek nem minősülő írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha megfelel az alábbiakban ismertetett szabályoknak.
Írásbeli magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, illetőleg olvasni tud. A vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet, ők vagy közvégrendelettel, vagy – ha ennek feltételei fennállnak – szóbeli végrendelettel fejezhetik ki végakaratukat.
A lejegyzés módja
Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja. A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik. Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen.
Tartalmi követelmények
Az írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik.
Keltezés
A végrendelkezés helyének pótlására a lakáscím feltüntetése, illetve a tanúk lakhelyének megjelölése nem alkalmas, illetve nem elegendő. A végrendelkezés keltezésének téves megjelölése egymagában a végrendelet érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját.
Alaki előírások
Az írásbeli magánvégrendelet formai szempontból akkor érvényes, ha a végrendelkező azt
– elejétől végig maga írja és aláírja; vagy
– két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják; vagy
– aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél – végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe helyezi.
A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és – ha a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges – mindkét tanú aláírásával.
Aláírás
Az örökhagyó aláírásának csak az a névírás tekinthető, amely a végrendelet szövegétől elkülönül: ha a két különálló lapon készült végrendelet első lapja ilyet nem tartalmaz, a végrendelet érvénytelen. Az írásbeli magánvégrendelet aláírását nem pótolja, ha az örökhagyó saját kezűleg írt neve csak a végrendelet szövegében szerepel.
Közjegyzőnél letett végrendelet
A végrendelkező a magánvégrendeletét nyíltan vagy borítékba zárva letétbe helyezheti a közjegyzőnél azzal a kijelentéssel, hogy az okirat a végrendeletét tartalmazza. A letétbe helyezésről jegyzőkönyvet kell készíteni. Az átvett végrendeletet a jegyzőkönyvhöz kell fűzni. A közjegyző a végrendelet átvételéről a félnek elismervényt ad, és a végrendeletet elzárva őrzi.
A közjegyző a letevőnek vagy az erre a célra adott meghatalmazással ellátott meghatalmazottjának – kívánságára – a nála letett végrendeletet visszaadja. A közjegyző a végrendelet visszaadásáról jegyzőkönyvet készít, amelyet a végrendelet letétbe helyezéséről szóló eredeti jegyzőkönyvre folytatólag vezet rá. A közjegyző a felet tájékoztatja arról, hogy a végrendelete visszaadása után a végrendelet csak akkor minősül érvényes írásbeli magánvégrendeletnek, ha egyébként megfelel a fentebb ismertetett törvényi előírásoknak.
Tanúk
Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre. Az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú
– a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes;
– kiskorú, vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll;
– írástudatlan.
Az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta. Közreműködésnek minősül, ha a végrendeleti örökös az eljáró ügyvédnek nem csak a végrendelet elkészítésére, hanem annak tartalmára is utasítást ad. A végrendeleti örökösként megnevezett jogi személy alkalmazottainak a végrendelkezésnél tanúként való közreműködése érvénytelenséget nem eredményez. (A közreműködésre természetesen irányadók a közvégrendeletnél e címszó alatt írtak.) A tanú, illetőleg a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelkezésnél – rajta kívül – két tanú működött közre.
Megsemmisülés, elveszés
Az írásbeli magánvégrendelet hatályát sem szünteti meg az, ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisül, vagy egyébként nem található meg. Ha azonban az írásbeli magánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig azt kell feltenni, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette, így a végrendelet hatályát veszti.
Ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisült vagy egyébként nem található meg, de a hagyatéki eljárás során valamennyi érdekelt elfogadta a végrendelet létét, tartalmát, valamint azt, hogy a végrendelet a törvényben meghatározott alakszerűségek megtartásával jött létre: a közjegyző az egybehangzó nyilatkozatok alapján teljes hatállyal adhatja át a hagyatékot a végrendeleti örökösöknek.
A másolat elveszése
Ha a végrendelet eredeti példányát az örökhagyó az ügyvédjénél helyezte el, a végrendelet nem veszti hatályát amiatt, hogy az örökhagyó birtokában maradt példány nem kerül elő. Jogi hatály ugyanis a végrendelet eredeti példányához fűződik, az arról készült másolatok osztják az eredeti végrendelet sorsát. A másolatok valójában arra szolgálnak, hogy a végrendelet tartalmára nézve tájékoztatást nyújtsanak az érdekeltek számára.
Szóbeli végrendelet
A végintézkedés kivételes formája a szóbeli végrendelet. Ilyet csak az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.
Ha a végrendelkezés folyamán a törvényes feltételek fennállanak, az előírt alakiságok megtartása mellett tett szóbeli végrendelet a folyamat befejezésével érvényesen létrejön, s az utóbb csak akkor veszti el hatályát, ha az arra előírt külön feltételek bekövetkeznek.
Ha a szóbeli végrendelet törvényes feltételei fennállottak, és az az alaki követelményeknek megfelel, továbbá a végrendelkező kijelenti, hogy a szóbelileg tett nyilatkozata az ő végrendelete, a szóbeli végrendelet akkor is érvényes, ha egyidejűleg írásbeli végrendelet is készült, de az alaki okból érvénytelen.
A szóbeli végrendelet két törvényes feltételének a végrendelkezés idején együttesen kell fennállnia.
Az életet fenyegető rendkívüli helyzet
Az életet fenyegető rendkívüli helyzet – mint egyik feltétel – megvalósulhat akár olyan váratlan hirtelenséggel fellépő okok alapján, amelyek kívülről közvetlenül fenyegetik a végrendelkező életét, akár pedig a végrendelkező személyében rejlő olyan belső (élettani) okok alapján, amelyek az életét a halál közvetlen bekövetkezésével fenyegetik.
Az utóbbi esetben nem lehet különböztetni aszerint, hogy a rendkívüli jelleget öltött egészségi állapotot – azzal oksági kapcsolatban álló vagy nem álló – valamely betegség megelőzte-e vagy sem.
A törvényes feltételeknek valóságosan (objektíve) kell meglenniük. A végrendelkező szubjektív képzete a valóságban hiányzó feltételt nem pótolhatja.
Nyilatkozat a végrendeleti jellegről
A végrendelkező nemcsak a törvény szó szerinti szövegével maradéktalanul egyező, hanem azzal egyértelmű kijelentéssel is kifejezésre juttathatja, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.
Tanúk
Az írásbeli magánvégrendelet tanújának személyére nézve, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozások a szóbeli végrendeletre is irányadók, a tanú írni tudása azonban a szóbeli végrendelet érvényességének természetesen nem kelléke.
A végrendelet tartalma
A következőkben sorra vesszük, milyen nyilatkozatokat tehet az örökhagyó a végrendeletben.
Az örökös megnevezése
Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet. Az örökösnevezés érvényességének nem feltétele az örökös név szerinti megnevezése. Elegendő az is, ha a végrendelet úgy jelöli meg az örököst, hogy annak személye felismerhető legyen, egyértelműen utaljon a részesíteni kívánt személyre. Érvényes az olyan örökösnevezés is, amely a részesedést valamely, a végrendeletben meghatározott feladat ellátásához fűzi.
Az örökösnevezés egyébként a végrendeletnek nem érvényességi feltétele. A végrendelet érvényes akkor is, ha örökösnevezést egyáltalán nem tartalmaz, hanem csak a törvényes örökös kizárásáról, kitagadásáról szól, hagyományrendelést vagy egyéb intézkedést tesz.
Örökös
Örökös az, akinek az örökhagyó az egész hagyatékát, illetőleg annak meghatározott hányadát juttatja. Kétség esetében örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét tevő meghatározott egy vagy több vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.
Itt említjük meg, hogy ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik.
Helyettes örökös
Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, mást nevezhet örökössé. Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját – ellenkező végrendeleti intézkedés hiányában – helyettes örökösnek kell tekinteni.
Kizárás
Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse, vagy azzá válhat, akár más személynek örökössé nevezésével, akár végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni. A köteles részt meghaladó törvényes öröklésből a köteles részre jogosult is kizárható.
Ha az örökhagyó végrendeletében a vagyonát vagy ennek egy részét harmadik személyre hagyja, és a vele együttélő házastársának haszonélvezeti jogáról nem rendelkezik, a hallgatással történt mellőzésből általában arra lehet következtetni, hogy a túlélő házastársat a törvényes öröklésből kizárta, illetőleg köteles részre szorította.
Az örökrész meghatározása
Ha az örökhagyó akár az egész hagyatékra, akár annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst nevezett, és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő arányban örökölnek.
Növedékjog
Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik.
Amennyiben a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik.
A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst csak az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös kiesése következtében és csak erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.
Hagyományrendelés
Hagyománynak nevezzük a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatását, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (Örökléskor a hagyaték mint egész [aktívumok, paszszívumok] száll át az örökösre.). Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen.
Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli. Ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.
Előhagyomány
Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni.
Alhagyomány
Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos.
Feltételes hagyomány
A hagyományrendelés – szemben az örökösnevezéssel – feltételtől vagy időponttól is függhet. Az, aki a hagyomány tárgyát megszerezte, azzal – a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig – sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhet. A hagyomány tárgyául szolgáló ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
Meghagyás
Az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá. Olyan közérdekű meghagyás teljesítését azonban, amely szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll, az érdekelt szerv követelheti. Kétség esetében a meghagyás az örököst terheli.
Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné.
Közérdekű meghagyás
A közérdekű meghagyásról az annak célja szerint illetékes állami felügyelő szervet értesíteni kell.
Érvénytelen rendelkezések
Közös végrendelet
Két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.
Utóöröklés
Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az eddigi örököst más váltja fel, érvénytelen. Az utóörökös-nevezésre vonatkozó érvénytelenség a végrendelet többi rendelkezésének érvénytelenségét nem vonja maga után. Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés mint helyettes örökösnevezés megáll, ha annak feltételei megvannak.
Születendő örökös
Annak örökössé nevezése, aki az örökhagyó halálakor még meg sem fogant, érvénytelen. A már megfogant gyermek akkor lesz örökös, ha élve születik.
Érthetetlen, lehetetlen vagy ellentmondó feltétel
Az érthetetlen, lehetetlen vagy ellentmondó feltétel érvénytelen. A feltétel érvénytelensége azonban a végrendeleti rendelkezés érvényességét nem érinti, kivéve ha megállapítható, hogy az örökhagyó a rendelkezést a feltétel nélkül nem tette volna meg. A jogellenes felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés érvénytelen, a jogellenes bontófeltételt pedig nem kell figyelembe venni.
Tévedés, fenyegetés
Érvénytelen a végrendeleti rendelkezés, ha
– az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában, vagy ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni;
– az örökhagyót annak megtételére valaminek a téves feltevése vagy valamely utóbb meghiúsult várakozás indította;
– az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá az intézkedésre; feltéve mindegyik esetben, hogy az örökhagyó a rendelkezést különben nem tette volna meg.
Az ilyen okból érvénytelen rendelkezés érvényes lesz, ha azt az örökhagyó utóbb a végrendeletre megszabott alakban jóváhagyja.
Részleges érvénytelenség
Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen, ez – feltéve, hogy az örökhagyó másként nem rendelkezik – a többi rendelkezés érvényességét nem érinti.
A végrendelet hatálytalanná válása
A végrendelet visszavonása
A végrendeletet vissza lehet vonni, a visszavonással a végrendelet hatálytalanná válik. A visszavonásra főszabályként a végrendelet megtételére vonatkozó szabályok az irányadók.
Az örökhagyói akarat megváltozása egymagában – annak a törvényben megszabott módon való kinyilvánítása nélkül – a korábbi végrendelet hatálytalanításához nem elég.
Újabb végrendelet
Ha az örökhagyó újabb végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni. A korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem ellentétes rendelkezései azonban – hacsak az örökhagyó ellenkező akarata nem állapítható meg – hatályban maradnak.
A hallgatólagos visszavonásnál az újabb végintézkedés léte idézi elő a korábbi végrendelet hatálytalanságát. Ebből következik, hogy ha a későbbi végintézkedést az örökhagyó utóbb visszavonta, nincs olyan létező végintézkedés, amely a korábbi hatályát lerontaná. A korábbi végrendelet ismét hatályba lép – hacsak az örökhagyó ellenkező akarata nem állapítható meg.
Megsemmisítés
Az írásbeli magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkezésre képes örökhagyó, illetőleg az ő beleegyezésével más megsemmisíti, vagy az örökhagyó az akaratán kívüli megsemmisülésben megnyugszik.
A közjegyzőnél letett magánvégrendelet visszavétele
A közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi, kivéve ha a letett irat az írásbeli magánvégrendelet kellékeinek egyébként is megfelel.
A szóbeli végrendelet hatálytalanná válása
A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább három hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet.
Részleges hatálytalanság
Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik hatálytalan, ez – feltéve, hogy az örökhagyó másként nem rendelkezik – a többi rendelkezés hatályát nem érinti.
A végrendelet megtámadása
Valamely alaki kellék hiánya vagy esetleges akarathiba a végrendeletet jogi létezésétől nem fosztja meg, hanem csupán érvénytelenné teszi. Az érvénytelenség hivatalból nem, hanem csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik.
A végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül. Az ilyen igény nem évül el. A több, egymást kizáró tartalmú végrendelet esetén a törvényes örökösöknek nincs perbeli legitimációja a későbbi végrendelet megtámadására, ha a korábbi végrendeletek érvénytelenségének megállapítását nem kérik.
A végrendelet érvénytelenségét csak a perben érvényesített megtámadási ok alapján lehet vizsgálni. Ha a felperes kereseti kérelmében több ténybeli alapból vagylagosan kéri a végrendelet érvénytelenségének a megállapítását, a bíróság döntésének ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi érvénytelenségi okra.
A bíróság a végrendeletet a perben álló felek egymás közti viszonyában nyilváníthatja érvénytelennek.
A végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló igény – mint kevesebbre – a köteles rész iránti igényre is kiterjed. A végrendelet érvényességének megállapítása esetén ezért a köteles részre jogosult felperes köteles rész igényének a terjedelmét is meg kell állapítani.
Öröklési szerződés
Öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet. Az örökhagyóval szerződő másik félnek az öröklési szerződésbe foglalt ilyen rendelkezése érvénytelen.
Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, továbbá, hogy a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült. Jogszabály az öröklési szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti.
A házastársaknak ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződése érvényes, ha mint örökhagyók kötnek harmadik személlyel szerződést.
Az örökhagyó arról a vagyonáról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött, sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhet. Az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra – az örökhagyóval szerződő fél javára – az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
Az öröklési szerződés módosítására és megszűnésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak. A megszűnés, illetőleg a módosítás alakiságaira az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha azonban a szerződés a kötelező alakiságok nélkül szűnt meg, és az ennek megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött, a szerződés megszűnése a különben kötelező alakiságok nélkül is érvényes.
Halál esetére szóló ajándékozás
Ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, a szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződés alakiságaira az öröklési szerződés alakiságai az irányadók. Halál esetére szóló ajándékozás csak olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetében hagyománynak minősülne.
Közokirat* A Polgári Perrendtartás (Pp.) szerint az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. * Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról – általában műszaki vagy vegyi úton – készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság vagy ezek ellenőrzése mellett más szerv készítette. Ugyanilyen bizonyító ereje van az okirat megőrzésére hivatott szerv (pl. levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak, végül a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel (vagy adathordozó útján nyert adatok) alapján készített kiadványnak. * Ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, de csak annyiban, amennyiben azt a törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza. * A közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni, a bíróság azonban – ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék. * Az említett szabályokat a külföldi közokiratra is alkalmazni kell, feltéve, hogy azt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság felülhitelesítette. (A magyar állam által kötött eltérő nemzetközi megállapodás esetében a felülhitelesítésre nincs szükség.) |
Köteles rész* A köteles rész nem öröklés, hanem a hagyatékkal szembeni kötelmi igény, melyet elsősorban pénzben kell kiadni). A köteles rész sajátos öröklési jogi intézmény, a köteles rész iránti igényt az arra jogosultnak kell érvényesítenie, azaz követelési joga van a hagyatékkal szemben. Ebből következik, hogy a köteles részre jogosult akaratelhatározásától függ, hogy köteles részét érvényesíteni kívánja-e, vagy olyan mértékben tiszteletben tartja az örökhagyó végakaratát, hogy köteles részére nem tart igényt. * Köteles rész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne. A köteles részre jogosultságot létrehozó kapcsolat házasságból származó, illetőleg a házastársak által örökbefogadott gyermek esetében a házasságkötés, egyébként pedig a gyermek fogamzása. Ha az örökhagyó több házasságot kötött, a köteles részre jogosultságot létrehozó kapcsolat az első házasságkötés. * Köteles rész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti, ami neki – a köteles rész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. Ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné meg, az ő köteles része a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Egyébként a házastársat köteles részül törvényes örökrészének fele illeti meg. A házastársat haszonélvezet alakjában megillető köteles rész alapjául csak a hagyatékban meglevő vagyontárgyak szolgálnak. * A köteles rész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. Ha az adománynak juttatáskori értékkel való számbavétele bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a bíróság az adomány értékét az összes körülmények figyelembevételével állapítja meg. * A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem szabad teherként figyelembe venni. Nem tartozik a köteles rész alapjához * az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke; * az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a köteles részre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott; * a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke; * a házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke; * az arra rászoruló más személynek ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben. * Azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját köteles részének alapjához hozzászámítani. * A köteles rész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a köteles rész alapjához hozzá kell számítani. Az örökhagyó a betudást – kifejezett nyilatkozattal – elengedheti. A betudás elengedése más jogosult köteles részét nem sértheti. * A köteles rész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek. A köteles résznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek. * A köteles részt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha azonban a köteles rész kiadása esetében a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a köteles résznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni. Ha az örökhagyó a köteles részre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás csak a köteles részen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csupán a köteles részét kapja meg, ha a korlátozást vagy terhelést a köteles rész tekintetében is el nem fogadja. |
Kitagadás* Nem jár köteles rész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli. Kitagadásnak van helye, ha a köteles részre jogosult * az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne; * az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el (A kitagadás megítélése során a súlyos bűncselekmény nem büntetőjogi kategória, így a szülő terhére elkövetett könnyű testi sértést megvalósító tettlegesség a legszorosabb családi kapcsolatra tekintettel a kitagadás szempontjából súlyosnak minősülő bűncselekmény.); * az örökhagyó egyenesági rokonainak vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el; * az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette; * erkölcstelen életmódot folytat (Önmagában a rendszeres italozás nem minősül erkölcstelen életmódnak, így kitagadási okot nem valósít meg.); * jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték. * Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja. * A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik. Ha a kitagadás érvénytelen, az örökösnek köteles részre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl. * A kitagadási ok meglétét az köteles bizonyítani, aki a kitagadásra hivatkozva örökölni kíván. * Érvénytelen a gyermeknek a törvényes tartási kötelezettség súlyos megsértésére alapított kitagadása, ha az örökhagyót a kötelezettség sorrendjében előbbre álló házastársa eltartotta. * A cselekvőképtelen személy nem tanúsíthat olyan szándékos magatartást, amely a kitagadásra, (érdemtelenségre) alapul szolgálhatna. * Érdemtelenség * Érdemtelen az öröklésre, * aki az örökhagyó életére tört; * aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte; * aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. * Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult is – az örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta. Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne. |
A törvényes öröklés általános rendje* Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl. Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek. Ha leszármazó nincs, a házastárs örököl. * Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek. * Leszármazóknak, házastársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói. * Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli. * Ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői. * Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl |