A vállalkozások közül sokan azért küzdenek nehézségekkel a szerződéskötések során, mert úgy gondolják, hogy méretüknél és jövedelmezőségüknél fogva nem engedhetik meg maguknak, hogy szerződéseik kidolgozásánál a megfelelő szakemberek szolgáltatásait igénybe vegyék, hiszen ez költségeket jelent. Mások érzékelik ugyan a problémákat, de a jogot az üzleti kapcsolataikban jobb esetben csak a "szükséges rossznak", rosszabb esetben az üzleti kapcsolatokat megrontó, hátráltató, akadályozó tényezőnek tekintik, és a szakemberek segítségét csak akkor veszik igénybe, amikor az üzleti kapcsolat elmérgesedik és vitává fajul. Sokan vannak azután olyanok is, akik egyszerűen csak az információ hiánya miatt nem ismerik fel a megfelelő szerződéses gyakorlat szükségességét és fontosságát.
A szerződési gyakorlat megfelelő kézbentarthatósága érdekében fontos, hogy a vállalkozások tisztában legyenek a szerződési jog néhány alapvető intézményével, különösen azzal, hogy mikor van olyan szerződésünk, amelyre biztonsággal lehet jogot alapítani, amely végső esetben akár bírósági úton is kikényszeríthető.
Ennek több alapvető feltétele van, nevezetesen, hogy a szerződés létrejött, érvényes, hatályos, nem módosult oly módon, hogy jogaink más tartalmat kaptak, nem szűnt meg, és jogérvényesítésünknek más akadálya sem áll fenn.
Hogyan alakítsuk ki a szerződések megkötésének és teljesítésének folyamatát?
Arra a kérdésre, hogy honnan is célszerű elkezdeni a szerződéses kapcsolat felépítését és kialakítását, nehéz általános érvényű választ adni, de bizonyos gyakorlati szempontokat azért ki lehet emelni.
Lista a szerződés tárgyáról
Az első javaslat az, hogy készítsünk egy listát arról, milyen árut, szolgáltatást akarunk értékesíteni, illetve beszerezni (azaz gondoljuk végig a szerződés tárgyát, az azzal kapcsolatos teljesítőképességünket és ennek paramétereit, ha értékesítünk, illetve a szerződés tárgyától milyen tulajdonságokat várunk el), milyen alapvető feltételekkel akarjuk az értékesítést, illetve beszerzést (idetartoznak a szállítás határideje, az ellenérték és fizetési feltételek, a biztosítékok, a szerződésszegés speciális következményei), melyek a számunkra fontos egyéb szempontok, milyen kockázatokat tudunk előre kalkulálni és mik lehetnek ennek költségvonzatai, illetve hogyan tudjuk ezeket minimalizálni (pl. nyersanyaghiány esetén milyen felárért szerezhető be pótlás úgy, hogy a saját szállítási határidőnket tartani tudjuk, tudunk-e megfelelő biztosítást kötni a fenyegető környezeti hatások ellen).
A részletes műszaki-kereskedelmi feltételek kidolgozása
Csak ezután következzen a részletes műszaki-kereskedelmi feltételek kidolgozása, azaz a szerződés tárgyának részletezése, kimunkálása és az árkalkuláció! Ezeknél ugyanis már figyelembe tudjuk venni a listánkban foglalt elképzelést, amely természetesen kihat mind a szerződés tárgyára, mind pedig az árra. Ha pl. a vállalkozónak komplettségi kikötéssel kombinált átalányárat kell meghatároznia, nyilvánvalóan nagyobb kockázatot vállal, és másként kénytelen árazni, mintha anyagköltségre és egységárra szerződne. Ugyanígy, ha vevőként a szokásosnál hosszabb jótállást akarunk kapni a beszerzendő árura, számolnunk kell egyfajta kockázati felárral. A lista és a részletes tartalom és ár együttes ismeretében tudjuk meghatározni alkupozíciónkat és tárgyalási tartalékainkat is.
A jogi keretek kidolgozása
Az előbbiek alapján történhet a jogi keretek kidolgozása, azaz a szerződéses dokumentum megszövegezése (ez lehet egy ajánlat, megrendelés, rendelésigazolás, lehívás vagy akár egy egységes szerződésszöveg). Ennek során, amennyiben azt a piaci és jogi helyzetünk lehetővé teszi, mindenképpen törekedni kell arra, hogy a saját szerződési feltételeinkkel indítsuk az alkufolyamatot, mert így mi lehetünk a kezdeményező pozícióban. Ha pedig arra kényszerülünk, hogy partnerünk feltételei alapján tárgyaljunk, úgy a szerződéses előírások, kockázatok, költségek részletes elemzése alapján kíséreljük meg hozzáigazítani saját elképzeléseinket a másik fél szerződéses kikötéseihez! Ha nem vállalható valamilyen feltétel, elsősorban arról kell meggyőzni partnerünket, hogy az nem csak ránk, de reá nézve is hátrányokkal járhat, vagy teljesíthetetlen, vagy jogellenes, vagy abszolút értelmetlen.
A szerződéses alku
A szerződéses alku során mindvégig tisztában kell lennünk saját teljesítőképességünk határaival, illetve tartalékainkkal, amelyekből még engedhetünk. Az ezeket meghaladó terheket, kötelezettségeket – hacsak rendkívül nyomós üzleti érdekek nem szólnak mellettük – ne vállaljuk el csak azért, mert mindenáron üzletet akarunk kötni. A teljesíthetetlen feltételekre mindig tudni kell nemet mondani, akármilyen vonzó is, hogy a másik felet partnereink közt tudhassuk.
Másik fontos szabály, hogy ne próbáljuk a másik felet dezinformálni, félrevezetni, ne legyenek titkos fenntartásaink, rejtett szándékaink, azokat ugyanis a jog egyébként sem honorálja. A kártyák ésszerű keretek közötti kiterítése záloga lehet a jó szerződésnek. A jól kidolgozott és szigorúra szabott szerződéses feltételek arra is alkalmasak, hogy kiderítsék a másik fél hozzáállását, teljesítési szándékát, teljesítőképességét, elképzeléseit. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy ne lehetne ésszerűen és átgondoltan taktikázni az alku folyamatában.
Írásba foglalás
Az alku részeredményeit, illetve a végső szerződéses megállapodást minden esetben rögzítsük írásban, mert anélkül rendkívül nehéz bármilyen kijelentés, nyilatkozat, megállapodás vagy esemény bizonyítása, és ezzel rendkívüli módon ronthatjuk üzleti pozíciónkat!
Dokumentálás
Végül, de nem utolsósorban, a szerződés megvalósulását kövessük a tárgyalásoktól, a lebonyolításon át a végső teljesítésig, illetve az esetleges igényérvényesítések lezárásáig úgy, hogy minden lépés kellően dokumentált legyen, és ezt érezzük saját feladatunknak, illetve tegyük az azért felelős munkatársaink munkaköri kötelezettségévé!
A szerződés létrejötte
A szerződés létrejöttét a jog arra a helyzetre modellezte, hogy az egyik szerződő fél megteszi szerződéses nyilatkozatát, amelyet a jog ajánlatnak nevez, a másik fél pedig egyetértvén az ajánlatban foglalt feltételekkel, "belecsap a másik tenyerébe", és egy részéről tett szerződéses nyilatkozattal, amelyet a jog elfogadásnak nevez, elfogadja azokat. A mindennapi életben természetesen a legritkább esetben jön létre egy szerződés ilyen úton-módon. A gyakorlatban hosszú tárgyalások, ajánlatok-ellenajánlatok, rendelések, rendelésmódosítások eredménye a szerződés. Ettől függetlenül a szerződés létrejöttének folyamatát mégiscsak vissza kell tudni vezetni a jogszabályi modellre, és tisztában kell lennünk azzal, hogy mely nyilatkozat volt az ajánlat, melyik az ellenajánlat, az ellen-ellenajánlat, illetve az elfogadás, kivéve persze azt az esetet, ha a szerződéskötés végeredményeként egy dokumentumba foglalt, mindkét fél által aláírt szerződéses okirat jött létre (még ez esetben sem zárható ki azonban, hogy a szerződés értelmezésénél vissza kell nyúlni az annak létrejöttéig született nyilatkozatok, tervezetek tartalmához).
A megegyezés teszi a szerződést
A szerződés abban a pillanatban jön létre, amikor a felek minden lényeges kérdésben megegyeztek, konszenzusra jutottak. Amíg nincs két egybehangzó szerződéses nyilatkozat, addig csak ajánlatról, ellenajánlatról, ellen-ellenajánlatról – és így tovább – beszélhetünk.
Példák a szerződéskötés menetére
A szerződéskötés menetét a mindennapi életben két tipikus példával lehet érzékeltetni:
1. példa: Az egyik cég meg kíván vásárolni egy ingatlant a másik vállalkozástól. A felek felveszik a kapcsolatot, és tisztázzák a szerződési feltételeket, megtekintik az ingatlant, megvizsgálják annak tulajdoni lapját, építési és használatbavételi engedélyét, műszaki terveit, közműtérképeit, ezután valamelyik fél ügyvédje elkészíti a szerződés szövegének tervezetét, amelyet a felek gyakran több fordulóban egyeztetnek, módosítanak, majd végül a felek a szerződést ügyvédi ellenjegyzéssel aláírják. Ezzel a szerződés létrejött. Ezt követően, ha bármilyen eltérő véleményt kíván valamely fél érvényesíteni, akkor már a szerződés módosítását kell kezdeményeznie.
2. példa: A vállalkozás az általa végzett beruházáshoz építőanyagot kíván beszerezni.
Ajánlatkérés
Ajánlatot kér írásban a konszignáció megadásával az építőanyag-kereskedőtől. Ez az ajánlatkérés még nem szerződéses nyilatkozat, hiszen nem tartalmazza az egyik legfontosabb kérdést, a szerződéses árat.
Ajánlat
A kereskedő erre faxon írásbeli ajánlatot küld, amely tartalmazza az áruk meghatározását, a vételár megjelölését, a fizetési feltételeket és az egyéb szerződéses feltételeket. Ezen ajánlat az első jogilag releváns szerződéses nyilatkozat, amely jogilag akkortól hatályos, amikor megérkezett a vevő vállalkozáshoz.
Az ajánlat megérkezése
A megérkezés nem azt jelenti, hogy közvetlenül a vállalkozás vezetője, képviselője kézhez kapta azt, hanem hogy a vevő birtokába került, azaz a telefaxot vagy telexet le tudják venni a gépről, a posta kikézbesítette, a vevő cég postázójában a tértivevényt vagy a futárposta fuvarlevelét igazolták, illetve az e-mail üzenet megérkezett a vevő cég üzenettárába, és onnan behívható.
Ajánlati kötöttség
Ettől a pillanattól áll fenn a kereskedő cég ún. ajánlati kötöttsége, amely azt jelenti, hogy egy bizonyos ésszerű ideig, amíg joggal számíthat arra, hogy a vevő visszaigazolja ajánlatát, nem védekezhet a beérkező elfogadással szemben azzal, hogy ő már nem is áll kötelezettségben, vagy megváltoztatta szándékát. Az ajánlati kötöttség időtartamát a jog nem határozza meg órákban, napokban, hetekben vagy hónapokban. Ehelyett egy, sokféle értelmezést lehetővé fogalommal operál, amelyben figyelembe veszi a szerződéses ajánlat elküldésének módját, illetve az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegét
A szóbeli ajánlatra azonnali elfogadást ír elő a jog, ennyi tehát az ajánlati kötöttség. Más az időtartama a kötöttségnek, ha az ajánlatot telefaxon tették, ez esetben elvárható, hogy a másik fél néhány órán vagy egy-két napon belül reagál. Postai elküldés után már akár több hét is lehet az ajánlati kötöttség.
Gyorsan romló árunál rendkívül gyors válasz várható el a másik féltől, egy komplett társasház, lakópark felépítésére vonatkozó szerződésnél akár hetekben is mérhető az ajánlati kötöttség, a tőzsdei ügyleteknél adott esetben percek alatt kell reagálni, egy ingatlan megvásárlása esetében, már csak az adatok földhivatali ellenőrzése miatt is, hosszabb idő lehet a kötöttség.
Még egy szempont, hogy a jog az ajánlati kötöttség időtartamát normális körülmények esetére állapítja meg, abnormális esetben, mint pl. az utóbbi időben a postai logisztikai központ működési zavaraiból eredő, jelentősen meghosszabbodott kézbesítési idők, a jognak is figyelemmel kell lennie a körülményekre. A jogi szabályozás bizonytalansága miatt célszerű, ha a vállalkozások minden szerződéses nyilatkozatukban rögzítik, hogy meddig tartják kötelezőnek az abban foglaltakat. Lehetséges az is, hogy a vállalkozások – indokolt esetben, pl. nagyon gyorsan változó piaci viszonyok esetében – az ajánlati kötöttséget ki is zárják.
A vevő cégtől, az építőanyag kereskedő ajánlatára – amennyiben abban a kereskedő nem határozza meg, hogy meddig kötelező az ajánlata – a jelen esetben 24 órán belül elvárható a válasz, hiszen a vevő maga határozta meg, hogy mit kíván vásárolni, így az ajánlatban csak az egyéb feltételeket kell analizálnia, ráadásul az ajánlat faxon került elküldésre, tehát néhány perc múlva már meg is érkezett a vevőhöz, aki faxon ugyancsak gyorsan tud válaszolni. Az ajánlati kötöttség azt is jelenti, hogy annak lejártával a kereskedő cég ajánlata hatályát veszti, a vevő vállalat azt követően küldött visszaigazolása már nem hozza létre a szerződést, az már új szerződéses ajánlatnak minősül, amihez most már a vevő van kötve, és amelyre a kereskedőnek kell reagálnia.
Az ajánlati kötöttség ideje alatt a kereskedő nem vonhatja vissza és nem módosíthatja az ajánlatát. Ezt csak akkor teheti meg, ha visszavonása vagy módosító nyilatkozata az eredeti ajánlatát megelőzően, vagy azzal egyidejűleg érkezik meg a vevőhöz. Ha tehát a kereskedővel szemben beszállítója váratlanul megemelte az árakat, akkor a kereskedő legkésőbb az ajánlat lefaxolásával egyidejűleg kénytelen telefonon közölni a másik féllel, hogy az ajánlata tárgytalan, helyette újat fog adni (és ezt célszerű írásban is visszaigazolni). Ha a kereskedő kizárta az ajánlati kötöttségét, pl. mert tartott a hektikusan változó beszerzési árak hátrányos hatásaitól, úgy az ajánlatát bármikor módosíthatja vagy visszavonhatja mindaddig, amíg a vevő elfogadó nyilatkozata hozzá meg nem érkezett.
Új ajánlat
Amennyiben a fenti esetben a vevő a kereskedő ajánlatának valamely pontjával nem ért egyet, mert pl. rövidebb szállítási határidőt, vagy hosszabb jótállást, illetve fizetési határidőt akar, és olyan nyilatkozatot küld a kereskedőnek, amelyben ugyan visszaigazolja az ajánlatot, de e feltételekre nézve saját feltételeit közli, a szerződés nem jött létre, hanem a vevő nyilatkozata új ajánlatnak minősül, amelyre a kereskedőnek kell nyilatkoznia. Ez mindaddig folyik így, amíg a szerződés minden egyes feltételére nézve a felek az egyetértést el nem érik.
Az ajánlat visszaigazolása
Amennyiben a vevő minden további véleményeltérés nélkül visszaigazolja az ajánlatot, a szerződés létrejön abban a pillanatban, ahogy a visszaigazolás a kereskedőhöz megérkezik.
Ráutaló magatartás
A szereplőknek azonban figyelemmel kell lenniük arra, hogy a szerződés ilyen esetekben nemcsak írásba foglalt levelezés, nyilatkozatok útján jöhet létre, hanem ún. ráutaló magatartással is. Ráutaló magatartás alatt a felek olyan magatartása értendő, amely egyértelműen kifejezésre juttatja a szerződéses kötelezettségek vállalásának szándékát. A jelen esetben tipikus példa lehet, ha a kereskedő ajánlatára a vevő véleményeltérést, azaz eltérő feltételeket közöl, majd a kereskedő erre, külön nyilatkozat megtétele nélkül leszállítja a szerződés tárgyát képező építőanyagot. Ezzel a felek között a vevő eltérő feltételeivel módosított ajánlat szerint jött létre a szerződés a kereskedő ráutaló magatartásával.
A hallgatás beleegyezés
Ugyancsak figyelembe kell venni azt a szabályt, hogy a felek közti megállapodás alapján a "hallgatás" is beleegyezést jelenthet, és szerződést hozhat létre. Ha pl. a vevő és a kereskedő között egy hosszabb távra kötött szállítási keretszerződés áll fenn, amelynek része egy ár- és terméklista, és a szerződés szerint a vevő ún. eseti lehívásokkal, azaz a konkrét mennyiség és árutípus meghatározásával juthat hozzá a számára szükséges építőanyaghoz a szerződés részét képező árlistában rögzített árakon, és a szerződés előírja azt is, hogy amennyiben a kereskedő a lehívásnak egy rövid határidőn belül nem mond ellent, a lehívás alapján, a kereskedő "hallgatásával" létrejön az eseti szállítási szerződés.
Kereskedői visszaigazoló levél
Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban, különösen német, osztrák, svájci területeken, még nagyobb óvatosságra van szükség a hallgatás tekintetében, előfordulhat ugyanis, hogy ezen jogrendszerek hatálya alá tartozó szerződéses kapcsolatokban az ún. kereskedői visszaigazoló levél (emlékeztető), a vállalkozás hallgatása esetén is, szerződéses megállapodást hoz létre. Ha tehát ilyen jogterületen üzleti partnerekkel tárgyalunk, majd tőlük a tárgyalás eredményét rögzítő emlékeztetőt kapunk, az abban levő és elképzeléseinkkel nem egyező feltételekre azonnal, írásban reagáljunk, mert különben, hallgatásunk esetén, a megállapodás az emlékeztető tartalma szerint létrejön.
Megegyezés a lényeges feltételekben
A szerződés létrejöttének legfontosabb eleme, hogy a felek minden lényeges, illetve általuk lényegesnek tartott feltételben megegyezzenek. Ez azt jelenti, hogy közöttük a vállalt kötelezettség természetében, tartalmában nincsen vita. Az, hogy melyek azok a feltételek, amelyekben való megegyezés szükséges a szerződés létezéséhez, az adott szerződéstől függ. Mindenképpen konszenzusnak kell lenni abban, hogy kik a szerződő felek, és milyen alapvető szolgáltatásra, illetve ellenszolgáltatásra vállalnak kötelezettséget. Ehhez azután még számtalan egyéb szempont is járulhat (határidők, időtartam, speciális szerződésszegési szankciók, mint pl. kötbér, biztosítékok, mint pl. kezesség vagy tulajdonjog-fenntartás), amely önmagából az adott szerződéstípusra vonatkozó szabályozásból, vagy a felek nyilatkozataiból következik.
Az adásvételi szerződésben meg kell egyezni az eladandó dologban és a vételárban, a szállítási szerződésnek lényeges tartalma az áru, a vételár és a szállítási határidő, bérleti szerződésnél a megállapodás tárgya minimálisan a bérlemény és a bérleti díj meghatározása, vállalkozásnál pedig a létrehozandó műben és a vállalkozói díjban kell legalább egyezségre jutni.
A vállalkozásoknak az általuk fontosnak tartott egyéb feltételeket célszerű a szerződéses nyilatkozatokban kifejezetten úgy meghatározniuk, hogy az számukra lényeges. A nyilatkozatban való puszta feltüntetése egy szerződési feltételnek még nem teszi feltétlenül lényegessé azt.
Ár
A szerződéses ellenérték, ár alapvetően mindig megállapodás tárgyát képezi, és anélkül általában nem jön létre szerződés. Hatósági árak esetében nem kell azonban az árban megállapodni. Az is lehetséges hogy a felek a szerződés minden feltételében megegyeznek, az ár kivételével, de megkezdik a teljesítést. Ilyen esetben a gyakorlat úgy tekinti, hogy a szerződés a helyben szokásos, átlagos, vagy piaci, vagy szakértő által megállapított árral, vagy utólagos elszámolás kötelezettségével mégiscsak létrejött. Az ebből eredő bizonytalanságok elkerülése érdekében csak az tanácsolható, hogy az árban a vállalkozások mindig állapodjanak meg.
Nem lényeges feltételek
A nem lényeges, vagy a felek által ilyenként nem megjelölt kérdésekben való megállapodás hiánya nem eredményezi azt, hogy a szerződés nem jön létre, mert a hiányzó feltételeket a jogszabályok által megállapított szerződéses rendelkezések pótolják.
A szerződéskötés után közölt feltételek
Feltétlenül utalni kell arra is, hogy a szerződés létrejöttét követően közölt szerződési feltételek nem válnak a szerződés részévé. Így például, ha csak a számla tartalmazza azt, hogy a vállalkozás a jegybanki alapkamat kétszeresét számítja fel fizetési késedelem esetére, és ez nem volt benne az ajánlatban/elfogadásban (rendelésben/rendelésigazolásban, lehívásban/visszaigazolásban stb.), úgy az nem szerződéses feltétel, és a vállalkozás jogszerűen nem érvényesítheti a magasabb késedelmi kamatot, hiába fogadja be a számlát a másik fél és teljesít arra kifizetést.
Ugyanígy, ha a szerződéses dokumentumokban való említés nélkül, az áru darabszám szerinti átadását igazoló szállítólevél tartalmazza először a tulajdonjog fenntartásának kikötését, nem jön létre érvényes megállapodás a tulajdonjog fenntartásról, függetlenül attól, hogy a megrendelő az áru átvételét a szállítólevélen igazolja. Kivételt képez ez alól persze az az eset, ha a felek szerződéséről más irat nem is készül, mint a vásárláskor kiállított számla, vagy raktári kiadási jegyzék, vagy szállítólevél, feltéve hogy ezek alapján jön létre a megegyezés a felek között a szerződés feltételeiben.
Miért fontos a szerződések körültekintő megkötése?* Természetesen a szerződési jog nem uralkodhat el az ésszerű kalkuláción alapuló üzleti viszonyok felett, ugyanakkor a gazdasági kapcsolatokat a szerződések szervezik, és a szerződési jog adja meg az üzleti élet kereteit. Ez akkor is igaz, ha a vállalkozás – bármilyen okból – nem törődik a saját szerződéskötési gyakorlatának karbantartásával, hiszen ebben az esetben is a szerződési jog szabályai fogják megadni a felmerülő kérdésekre a választ. Ezek legfeljebb még tovább nehezítik a problémákat, hiszen a háttérszabályok rendkívüli módon általánosítóan szabályoznak, és a modern gazdasági élet igényeinek mindenben megfelelő, ezen általános szabályokat konkrét tartalommal kitöltő gazdasági bíráskodás, már csak a piacgazdaság eddigi rövid időszaka miatt sem, nem tudott olyan szintre fejlődni, amelyet az üzleti élet kuszasága, száguldó fejlődése igényelne. * A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági élet viszonyai egyre bonyolultabbak, egyre több a kockázat és az azokkal járó költség és kiadás, amelyek előre nem, vagy nem pontosan kalkulálhatók. * Engedélyek * Sokasodnak a különféle közjogi előírások, gondoljunk csak az üzlet vagy raktár működési engedélyére, vagy egy üzem telepengedélyére, amelyeket adott esetben a vállalkozásnak az ingatlana megvásárlásakor, bérbevételekor kalkulálnia kell, vagy a különféle tevékenységi engedélyekre, amelyek egy cég működésének kiindulópontját jelentik, de gondolni lehet a különféle minőségtanúsítási, biztonsági, fogyasztóvédelmi előírásra, mint az élelmiszer-, kereskedelmi és vendéglátó-ágazat életét megkeserítő HACCP-rendszer. * Közterhek * A pénzügyi jog hálója egyre inkább beszövi a gazdasági életet. Az adó-, számviteli, vám-, társadalombiztosítási előírások által meghatározott következmények gyakran teszik szükségessé az üzleti kapcsolatok tartalmának átgondolását. Adózási és számviteli szempontból nem mindegy például, hogy a vállalkozás a működéséhez szükséges gépjárműveket pénzügyi lízing, hitel vagy tartós bérlet keretében szerzi be. A kapcsolt vállalkozások közti ügyleteket az adóhatóságok árgus szemekkel figyelik, és a nem piaci árak az adóalap módosítását eredményezik. Az sem mindegy, hogy a cég munkatársai munkaviszonyban, vállalkozóként vagy megbízottként működnek közre a vállalkozás tevékenységében, hiszen mindegyiknek más és más lehet az adózási és társadalombiztosítási következménye. * Versenyjog * Az állami beavatkozás a piaci kapcsolatokba más módokon is erősödik. Egyre kifinomultabbá válik a versenyjog rendszere. Amelyek korábban ártatlan kis üzleti trükkök voltak, azok ma versenyjogi szabálytalanságot jelenthetnek, s szankciókat vonnak maguk után. Az üzleti partnerek, versenytársak összebeszélése, összehangolt áremelése vagy árcsökkentése beleütközhet a kartelltilalomba. * Közbeszerzés * A közszféra szerződéseit közbeszerzési, illetve koncessziós szabályok komolyan befolyásolják. * Piac- és árszabályozás * Számtalan területen találkozhatunk piac- és árszabályozással, mint például a mezőgazdasági termékeknél az agrárpiaci rendtartás, a közszolgáltatások hatósági árai vagy a gyógyszerpiacon kialakult megállapodási és szabályrendszer. * Munkajog * Fokozódik a munkajog és az ahhoz kapcsolódó munkaügyi szabályozás szerepe. A munkaszerződésekre, a szakszervezetekre és üzemi tanácsra vonatkozó szabályok egyre mélyebbre mennek a részletekbe, a munkaügyi hatóságok pedig egyre aktívabban ellenőrzik a vállalkozások tevékenységét, a munkaügyi kapcsolatok minden területén, a munkavédelemtől kezdve a foglalkoztatás feltételein át, a szakszervezeti és üzemi tanácsi jogok érvényesüléséig. Míg korábban a munkaerő-közvetítés, -kölcsönzés egy egyszerű bejelentéssel megkezdhető volt, ma már bonyolult regisztrációs rendszer működik. * Nemzetközi üzleti viszonyok * A gazdasági kapcsolatok ma már nincsenek tekintettel az országhatárokra. A nemzetközi üzleti viszonyokban a vállalkozásoknak már nemcsak a saját országuk jogrendszerével, hanem más országok szabályaival, illetve sok esetben nemzetközi egyezményekkel is tisztában kell lenniük * Elektronikus kereskedelem * A modern technika jelentősen befolyásolja a szerződéses gyakorlatot, gondoljunk csak az elektronikus kereskedelemre, az internetes vállalati közgyűlésekre, a telefonon, faxon vagy videokonferencia útján tartott üzleti kapcsolatokra. * Uniós szabályok * A vállalatok életét nehezíti az állandóan és gyakran igen vitatható módon (pl. az salátatörvények, az utóbbi idők sűrűn alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályok), illetve vitatható színvonalon végrehajtott jogszabályváltozások, amelyeket még tetőz a 2004. május 1-jétől a vállalkozások nyakába ömlő EU-jog, amely alatt sok esetben nem is konkrétan megragadható rendeletek, irányelvek, hanem bírósági döntések láncolatát vagy informális ajánlásokat, munkaanyagokat kell érteni. Ráadásul az EU jogához magyar nyelven való hozzáférés sem biztosított zökkenőmentesen, tehát idegen nyelvű forrásokból kell megismerni azt a jogot, amit azután magyar fejjel gondolkozva, magyar nyelven kell alkalmazni. * Üzleti morál * Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a napjainkban sajnálatosan még mindig romló üzleti morált, amely a vállalkozások és partnereik kiskapuk, kibúvók keresésében való aktivitását, a helyzeti előnyök gátlástalan kihasználását jelenti. Ilyen viszonyok között a rossz szerződéses gyakorlat egyszerűen olyan magasra dobott labda, amelyet az üzleti ellenfelek kíméletlenül le fognak ütni. |
A szerződések funkciója* Kiegyensúlyozott, problémamentes üzleti kapcsolat létrehozása * A gazdaság szereplői alapvetően azért kötnek szerződést, hogy a jog által kikényszeríthető módon rögzítsék a szabad akaratukból és jó értelemben vett üzleti számításból vállalt kötelezettségeket, illetve az azok ellentétpárját képező jogosultságokat. Adásvételnél például az eladó köteles a tulajdonjogot átruházni és a dolgot átadni, és joga van a vételár követelésére, a vevő követelheti a tulajdonátruházást és -átadást, és köteles kifizetni a vételárat. * A szerződésben a felek előre rendelkezhetnek a szerződés teljesítését befolyásoló kockázatok és az azokkal kapcsolatos költségek viseléséről. Mi történjen, ha a szállító késve szállít, és emiatt a megrendelő nem tudja teljesíteni szerződéseit, ki viselje a bérelt iroda fűtési rendszerének javítási költségeit, kinek a terhére essen, ha az építési munkák a szomszédos lakóház statikai problémáihoz vezetnek? Az ilyen megállapodásban a szerződéses ár (a jellemzően pénzben fizetett ellenérték) visszatükrözi a vállalt kötelezettségeket és a viselt kockázatokat, illetve költségeket. Nyilvánvalóan magasabb például a vállalkozó díja, ha a törvényesnél hosszabb jótállási időt kell vállalnia, más lesz a bérleti díj, ha a bérbeadó biztosítja a bérlemény őrzését, és a vételárra növelő hatással van a hosszabb időszak alatt részletekben történő vételárfizetés. * Ha ez a kiegyensúlyozottság nincs meg a megkötött szerződésben, akkor előre programozva vannak a viták, mert az egyik szerződő fél rosszul jár, és olyan, ellentételezés nélkül maradó terheket kell viselnie, amely miatt nem tesz szert az ügylettől elvárt haszonra, mi több, esetlegesen veszít rajta (eltekintve pl. attól az extrém esettől, ha a vállalkozás még az átmeneti veszteséget is vállalja bizonyos üzleti kapcsolatok kiépítése, piacok megszerzése érdekében). * A szerződéskötés tehát nem sport, ahol az ellenfelet le kell győzni és diadalmaskodni kell felette, hanem a szerződő felek érdekeit kölcsönösen figyelembe vevő gazdasági-társadalmi kapcsolat. Aki tehát kizárólag csak a saját érdekeit próbálja meg szem előtt tartani a szerződéses kapcsolataiban, az lehet, hogy rövid távon ugyan (extra)nyereséget realizál, de hosszú távon csalódott és őt elhagyó üzleti partnerekkel fog találkozni. * Az üzleti kapcsolat rendszerbe foglalása, működtetése * A szerződés másik feladata, hogy rendszerbe fogja az üzleti kapcsolat minden lényeges elemét, egy olyan eszközt szolgáltasson, amely választ ad a feleknek az üzletek lebonyolítása során felmerült kérdéseire. Az üzleti kapcsolatoknak ugyanis a mindennapi életben számtalan aspektusa van. * Természeti, műszaki-technikai, szakmai feltételek * Idetartoznak először is a természeti, műszaki-technikai, illetve szakmai feltételek. A szerződéses szolgáltatásnak ugyanis van egy ilyenfajta meghatározottsága, a megvásárolandó ingatlannak vannak természeti tulajdonságai, mint a méret, talajszerkezet és -minőség, a növényzet, a fekvés, az ingatlanon levő építményeknek vannak műszaki tulajdonságai, az értékesíteni szándékozott gépjárművet műszaki-technikai paraméterei alapján specifikálják, a könyvelő szolgáltatását annak szaktudása, ismeretanyaga határozza meg, a fodrász a szerződéseiben tanult mesterségét viszi piacra. * Kereskedelmi feltételek * Az ügylet másik lényeges elemét az úgynevezett kereskedelmi feltételek adják. Ebbe a körbe tartozik többek között a vállalt kötelezettségek meghatározása, a határidők, az árutovábbítás módja, a fuvar paritása, a ki- és berakodás, a dokumentálás, a szállítási értékesítés, a biztosítékok és biztosítások kérdése. * Pénzügyi feltételek * Ugyancsak fontos szempontot képviselnek a pénzügyi feltételek, nevezetesen az ár- és fizetési feltételek, a pénzügyi biztosítékok, az ügylet finanszírozása, annak adózási, számviteli ésszerűsége. * Jogi aspektusok, szankciók * Végül, de nem utolsósorban figyelemmel kell lenni a jogi aspektusokra, amelyek elsősorban a teljesítés zavarainak (szerződésszegés, vis maior) és a kockázatviselés (kárveszélyátszállás, áru elveszése stb.) feltételeinek meghatározását jelentik. |
A szerződés felépítése* A felek szerződése és annak mellékletei a fenti szempontokat megfelelően általánosított szövegezéssel, logikus rendbe szerkesztik, amely rendszer, általánosságban szinte minden szerződéstípus esetében alapvetően a következő elemekből áll össze: * a szerződő felek pontos azonosítása, a szerint is, hogy a szerződésben ki, milyen pozícióban van (pl. eladó-vevő, bérbeadó-bérlő, megbízó-megbízott, megrendelő-vállalkozó stb.); * amennyiben szükséges, az ún. preambulum, amely a szerződés előtörténetét és a felek szerződéssel kapcsolatos céljait, szándékait rögzíti, és elsősorban a szerződés értelmezésében nyújt segítséget; * ha szükséges, a szerződésben használt fogalmak külön meghatározása, amely helyett az a módszer is választható, hogy az adott fogalmat mindig a szerződésben való első előfordulási helyén definiálják (pl. a szerződés tárgyát képező áru leírása után rögzítik, hogy az a továbbiakban mindenhol "Szerződéses Árut" jelent); * a szerződés tárgyának leírása, amely a szerződésre jellemző szolgáltatást nyújtó fél szolgáltatásának, alapvető kötelezettségeinek, és a teljesítési határidők meghatározását, specifikálását jelenti (pl. az ingatlan leírása és az eladó tulajdonátruházási és átadási kötelezettségének rögzítése); * a másik fél ellenszolgáltatásának meghatározása, amely nagyobbrészt a fizetendő ellenérték és a fizetési kondíciók és biztosítékok megállapítását jelenti, kivéve az olyan szerződéseket, amelyeknél az ellenszolgáltatás nem ár, díj fizetésében, hanem más szolgáltatásban (pl. társaság részére teljesített vagyoni hozzájárulás ellenében tagsági jogokat szerez a befektető/alapító; csere esetén az elcserélt ingatlan vagy áru helyett másik ingatlan vagy áru tulajdonjogát szerzi meg a jogosult); * a felek egyéb jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, amelyek a szerződés céljának elérését, a teljesítés elősegítését szolgálják, * a teljesítés zavaraival kapcsolatos előírások, amely alapvetően a szerződésszegés (késedelem, hibás teljesítés, teljesítés megtagadása, más szerződésszegések) törvényi előírásoktól eltérő feltételei és azok jogkövetkezményei, illetve a teljesítés meghiúsulásának, a vis maiornak és következményeinek megállapítása, továbbá a különféle kockázatok fedezésére kötendő biztosítások és az azokért való kártérítési felelősség, szabályozása; * végül, de nem utolsósorban egy sor technikai jellegű előírás, amely egyfelől a felek közti kapcsolattartás csatornáit és formáit (pl. levelezésre vonatkozó előírások, közös bizottság kialakítása), másrészről különféle költségviselési (pl. ki viseli a szerződéskötés, az ügyvédek költségeit) és eljárási kötelezettségeket (pl. kinek a kötelezettsége a földhivatali bejegyzési eljárás lefolytatása) rendez, továbbá a szerződés módosítására, a szerződéses rendelkezések érvénytelensége esetén követendő eljárásra, a felek közti viták rendezésére, az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat, illetve bizonyos garanciális kijelentéseket, nyilatkozatokat jelent (pl. a cselekvőképesség fennállására, képviseleti jogosultság meglétére). * A felek egyéb jogainak és kötelezettségeinek meghatározása * A felek egyéb jogainak és kötelezettségeinek körébe tartoznak különösen * a különféle teljesítési előfeltételek biztosítására vonatkozó kötelezettségek (pl. engedélyek beszerzése, tulajdoni viszonyok, műszaki állapot rendezése, munkaterület, eszközök átadása, tervek szolgáltatása); * a szerződés tárgya teljesítésének ellenőrzésére, igazolására vonatkozó kötelezettségek (pl. naplózás, a szállítás, átadás-átvétel feltételei, a teljesítésigazolás, az átadáskor elvégzendő próbák, vizsgálatok meghatározása); * a személy- és vagyonbiztonság megőrzésével kapcsolatos kötelezettségek (pl. a munkavédelmi előírások betartása, az elkészült mű, anyagok őrzése, biztonsági előírások figyelembevétele, építési terület elkerítése, felelősség a szerződésben partnerként nem szereplő személyeknek okozott károkért), * az értesítési, tájékoztatási kötelezettségek (pl. a teljesítés akadályainak közlése, a másik fél figyelmének felhívása szakszerűtlen utasításra, alkalmatlan előfeltételre); * az együttműködési kötelezettségek (pl. a teljesítésért felelős személyek és változásuk kijelölése, illetve közlése, részvétel a bejárásokon, ellenőrzéseken, értekezleteken). * Az így végiggondolt üzleti kapcsolatok sokkal előrébb viszik a vállalkozásokat, mint a szerződéses gyakorlatnak a háttérszabályokra bízása |