Bár a hazai munkavédelmi szabályozás már harmonizál az Európai Unió jogával, a munkavállalókat védő rendelkezések és irányelvek maradéktalan alkalmazása még várat magára. A munkahelyi egészség és biztonság kérdésköre az uniós szociális jog legkidolgozottabb területe, amelynek kellő súlyú érvényesüléséről a közösség keretirányelve, valamint több irányelv hivatott gondoskodni az EU tagállamaiban.
Magyarország lényegében minden európai uniós munkavédelmi szabályt átültetett a hazai jogrendbe, ám azok gyakorlati és hatásos alkalmazásáért még sokat kell tennie mind az államnak, mind a munkáltatóknak, de maguknak a munkavállalóknak is.
A munkavédelmi törvény
A munkavédelem fogalma
A munkavédelmi törvény (1993. évi XCIII. törvény) megfogalmazása szerint a munkavédelem: a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munka-egészségügyi követelmények, továbbá e törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. A munkaegészségügy a munkahigiéné és a foglalkozás-egészségügy szakterületeit foglalja magában. Az uniós keretirányelvet a magyar jogrendszerbe átültető törvény az állam feladata mellett meghatározza a munkáltatók és a munkavállalók kötelességeit és jogait az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósítása érdekében.
A munkavédelmi törvény hatálya
A munkavédelmi törvény tárgyi hatálya valamennyi szervezett munkavégzésre kiterjed, és általános követelményeket rögzít a munkahelyek létesítése, a munkavégzés személyi és tárgyi feltételei, a munkafolyamatok, valamint az alkalmazott anyagok és technológiák vonatkozásában, illetőleg meghatározza a munkavédelmi szervezetrendszert.
A munkahelyi közérzet
Az állam alapvető feladata, hogy országos programot alakítson ki, illetőleg megalkossa azokat a jogszabályokat, szabványokat, amelyek meghatározzák az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeit, intézményi formáit.
A munkáltató feladata
A biztonságot és egészséget érintő kockázatok felmérésének szükségességét az európai uniós keretirányelvekkel összhangban a munkavédelmi törvény is rögzíti. A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A fenti kockázatértékelést és a megelőző intézkedéseket a munkáltató első alkalommal legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül, azt követően pedig indokolt esetben köteles megtenni és felülvizsgálni.
Azoknál a munkáltatóknál, ahol még nem végezték el a kockázatértékelést, javasolt a felmérés mihamarabb elvégzése. Irodai munkánál jelentheti ez a számítógépek használatával, az egész napos íróasztal mögötti munkával járó esetleges kockázatok felmérését, az elektromos árammal kapcsolatos veszélyek feltárását, vagy éppen az esetleges munkahelyi stressz káros következményeinek feltérképezését. Fizikai munkánál nyilvánvalóan az adott munkától, a munkakörülményektől, a munkavégzéshez használt eszközöktől, anyagoktól függően kell a kockázatokat felmérni és a szükséges megelőző intézkedéseket megtenni.
Az ILO ajánlásai
Az elmúlt évtizedekben az ENSZ keretei között működő Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is több munkavédelmi tárgyú ajánlást fogadott el, amelyek szintén hozzájárulnak a megkívánt munkabiztonság, a megfelelő munkakörülmények elterjesztéséhez. Az általános megközelítésű nemzetközi normák közül kiemelkedik a munkavédelemről szóló, 1981-ben kiadott 155. számú, illetve a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról 1985-ben született 161. számú egyezmény, valamint a kapcsolódó ajánlások.
A munkavédelemről szóló 155. számú egyezmény
Munkaadói kötelezettségek
A vállalati szintű intézkedések körében az egyezmény a munkaadók kötelezettségeit szabályozza. Kimondja, hogy a munkaadóktól meg kell követelni, hogy a munkahelyek, a felszerelések és a munkafolyamatok biztonságosak legyenek, a szükséges védelmi intézkedéseket megtegyék, gondoskodjanak a védőfelszerelésről. Az ajánlás hozzáteszi, hogy az ebből eredő költségeket a munkavállalóra nem lehet áthárítani. Több munkáltatónak együtt kell működnie, ha közösen végeznek valamely tevékenységet.
Munkavállalói jogok és kötelezettségek
A munkavállalók és képviselőik számára jogokat és kötelezettségeket egyaránt rögzít az egyezmény. A munkaadónak a kötelezettségei teljesítéséhez szüksége van a munkavállalók közreműködésére – például a biztonsági előírások betartására. A munkavállalónak ezenfelül minden olyan helyzetet jelentenie kell a közvetlen felettesének, amely életére vagy egészségére közvetlen és súlyos veszéllyel járhat. Az is a munkavállaló kötelezettsége, hogy elvárható mértékben gondoskodjon saját és más személyek biztonságáról.
Együttműködési kötelezettség
Az együttműködést részletesen tárgyalja az egyezmény. A munkavállalók képviselőit a munkáltatónak el kell látnia elégséges információval, megfelelő képzésben kell őket részesíteni, és biztosítani kell számukra, hogy véleményüket kifejthessék a munkahelyen teendő egészségügyi és biztonsági intézkedésekkel kapcsolatban. Az ajánlás szerint mindez azonban nem vezethet oda, hogy bármelyik munkáltatónak a saját munkavállalóival szemben fennálló felelőssége csökkenjen.
Munkaszervezés
Az ajánlás a munkaszervezéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy annak olyannak kell lennie, hogy a munkaidő és a pihenőidő hossza ne lehessen káros hatással a munkavállalók biztonságára és egészségére.
A foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról szóló 161. számú egyezmény
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat olyan intézményt jelent, amely elsősorban megelőzési, illetőleg tanácsadási feladatokat lát el. Tevékenysége felöleli a biztonságos és egészséges munkakörnyezet kialakítását, valamint azt, hogy a munkát a munkavállalók testi és szellemi egészségi állapotához adaptálják.
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat feladata
A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok elsőrendű feladata a megelőzés. Ez a munkahelyi környezetnek, a munkavállalók egészségi állapotának ellenőrzésével, tanácsadással, egészségvédelmi programok kidolgozásával érhető el.
A munkahely ellenőrzése
Az ellenőrzési feladatok körében a szolgálatoknak az egészségre ható körülményeket, a higiéniai feltételeket, a munkaszervezési módszereket, a munkafolyamatba beépített belső munkabiztonsági ellenőrzési eljárás hatékonyságát, védőfelszereléseket kell értékelniük.
A dolgozók egészségének ellenőrzése
A munkavállalók egészségének ellenőrzése kiterjed az egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatás megkezdése előtti, alatti időszakos egészségügyi vizsgálatra, illetőleg a hosszabb keresőképtelenségi időszak után a betegség foglalkozási eredetének vizsgálatára. A munkavállalóra vonatkozó adatok bizalmasan kezelendők, azokat csak a munkavállaló kifejezett beleegyezése esetén lehet mással közölni.
A munkavállalók egészségének ellenőrzése nem okozhat keresetkiesést, ingyenesnek kell lennie, és lehetőleg munkaidő alatt kell történnie. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak a munkahelyen vagy annak közelében elérhetőnek kell lennie.
Tanácsadás
A tanácsadás a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok által ellátandó szintén fontos feladat. Ennek keretében munkabiztonsági, higiéniés, elsősegély-nyújtási oktatási programokat dolgoznak ki, de a munkavállalók részére egyenként személyes tanácsokat is nyújtanak. A tanácsadás körébe tartozó oktatásnak állandónak és folyamatosnak kell lennie a munkáltatónál.
Elsősegély
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat elsősegélyhelyként is működik, így felkészültnek kell lennie a sürgős kezelésre a munkavállalók balesete vagy roszszulléte esetén. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok vállalhatják a munkavállalók és családtagjaik gyógyítását is.
Együttműködés, tájékoztatás
A foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknak együtt kell működniük az állami egészségügyi intézményekkel, valamint a munkáltatók szervezeti egységeivel. Az egyezmény kimondja, hogy ugyanakkor biztosítani kell a foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknál dolgozó személyzet szakmai függetlenségét a munkaadóktól, a munkavállalóktól és ezek képviselőitől.
A képernyő előtti munkavégzés szabályai
A Munka Törvénykönyve és ILO-ajánlások mellett uniós irányelveket rögzítő ágazati rendeletek is szabályozzák a munkavédelem kérdéskörét.
A képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeit a 90/270/EGK irányelv fogalmazza meg. Az irányelv alapján azok körében, akik napi munkaidejükben legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használnak, a munkáltató a munkafolyamatokat úgy köteles megszervezni, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces szünetek szakítsák meg. A képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát nem haladhatja meg. Az irányelvvel összhangban az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet meghatározza a munkavállaló szem- és látásvizsgálatra való jogosultságát, a munkaeszközökre, valamint a környezetre és az ember-számítógép viszonyára vonatkozó előírásokat is.
Egyéni védőeszközök
Az egyéni védőeszközök használatáról az Európai Unióhoz való csatlakozáskor hatályba lépett 2/2002 (II. 7.) SzCsM rendelet szól, amely összhangban áll a 89/656/EGK irányelvvel. Az irányelv szerint egyéni védőeszköznek minősül minden olyan eszköz, amelynek viselete, illetve használata megvédi a munkavállalókat a kockázatoktól. Ilyen védőeszközök akkor használhatók, ha a kockázatok a csoportos védelem technikai eszközeivel, a munkaszervezés intézkedéseivel, eljárásaival nem kerülhetők el, vagy nem csökkenthetők megfelelő mértékben. Magyarországon is az a gyakorlat, hogy amennyiben egy adott munkahelyen másképpen nem oldható meg az egyes munkák elvégzésével járó kockázatok elkerülése, úgy a munkáltató köteles a megfelelő védőeszközt biztosítani a munkavállalók számára.
Megfelelő védőeszköz
Az irányelv szerint a védőeszközöknek meg kell felelniük az Európai Közösség tervezésre és gyártásra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági rendelkezéseinek, és alkalmasnak kell lenniük a kockázatok elhárítására. A rendelet részletes és szigorú szabályokat állapít meg a védőeszközök gyártására, minőségük tanúsítására, valamint azok rendszeres ellenőrzésével kapcsolatosan. Amennyiben szükséges, a munkáltató köteles a munkavállalót megfelelő képzésben részesíteni a védőeszközök megfelelő használatára.
A zajszint szabályozása
Az Európai Unió számos irányelvet fogadott el a zajszint szabályozására. A munkáltatónak a munkavállaló halláskárosodásának megelőzése érdekében, valamint az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkafeltételek biztosítása érdekében a munkahelyen zajvizsgálatot kell végeztetni, ha a munkahelyen az egészséget veszélyeztető zajterhelés feltételezhető.
Amennyiben a meghatározott értékeket a zajszint túllépi, a munkáltató köteles műszaki intézkedésekkel, a megfelelő karbantartási feladatok elvégzésével, a munkafolyamatok megtervezésével és megszervezésével, az expozíció intenzitásának és időtartamának minimalizálásával, a zajexpozíció elleni megfelelő védőeszközök biztosításával, a zajterhelésnek kitett munkavállalók számának minimumra csökkentésével a munkahelyen előforduló zaj okozta kockázatokat megszüntetni, illetőleg csökkenteni. A rendelet betartásáról az ÁNTSZ gondoskodik.
Szabad mozgás a munkahelyen
A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyi helyiségek méretéről és légteréről, a szabad mozgás biztosításáról tartalmaz szabályokat.
2 négyzetméter kötelező
Valamennyi munkavállalónak a munkahelyén történő mozgásához legalább 2 négyzetméter szabad területet kell biztosítani. Ha ez műszaki okokból nem valósítható meg, és legalább 1 négyzetméter mozgási területet sem lehet kialakítani, úgy a munkavállaló részére a munkahelye közvetlen közelében legalább 1,5 négyzetméter méretű, mozgását lehetővé tevő helyet kell biztosítani.
A belmagasság: 2,2 méter
Azokban a helyiségekben, ahol a vízszintes padlózattal nem párhuzamos a mennyezet, a közlekedési utat úgy kell kialakítani, hogy megfelelő méretű szabad nyílás (szelvény) álljon rendelkezésre, figyelemmel az ott tervezett közlekedés módjára. A biztosítandó függőleges szabad méret 2,2 méternél kisebb nem lehet.
Megfelelő ülőhely a munkához
A munkavállaló részére a munkahelyen a munkavégzéshez megfelelő ülőhelyet kell biztosítani, amennyiben a munkát részben vagy teljes egészében ülve is lehet végezni. Amennyiben a munka jellege miatt ülőhelyet nem lehet közvetlenül a munkahely mellett elhelyezni, akkor azt a munkahely közelében kell biztosítani.
Pihenőhelyek
A pihenőhelyiség alapterületének legalább 6 négyzetméternek kell lennie, egyébként az alapterületet úgy kell meghatározni, hogy a várhatóan egyidejűleg ott tartózkodó több személy esetén is legalább 1 négyzetméter/fő álljon rendelkezésre.
A pihenőhelyiséget – figyelemmel a várhatóan egyidejűleg ott tartózkodó személyek számára – könnyen tisztítható asztallal, háttámlás székekkel, ruhafogassal, szeméttartóval, továbbá igény szerint az ételek felmelegítésére, tárolására alkalmas berendezéssel kell ellátni. Biztosítani kell az étkezés előtti hideg-meleg vizes kézmosás és kézszárítás lehetőségét.
Ha ez a munkavállalók biztonsága és egészsége szempontjából szükséges, továbbá a munkatevékenységet rendszeresen és gyakran félbe kell szakítani, és nincs kialakított pihenőhelyiség, akkor e feltételeket kielégítő olyan helyiséget kell biztosítani, amelyben a munkaszünetekben a munkavállalók tartózkodhatnak.
A pihenőhelyiségekben a nemdohányzók védelméről is gondoskodni kell az 1999. évi XLII. törvényben foglaltak szerint.
Terhes nők és szoptatós anyák védelme
A terhes nők és a szoptatós anyák részére biztosítani kell, hogy a munkaszünetekben – ha ez egészségügyi okokból szükséges, akkor a munkaidő alatt is – megfelelően kialakított, fekvőhellyel ellátott helyiségben pihenhessenek.
Öltözőhelyiségek
A munkavállalók részére megfelelő öltözőt kell biztosítani, ha a munkavégzéshez külön munkaruhát, védőruhát kell viselniük, és – egészségügyi okok miatt vagy a munkavállalók korára, nemére tekintettel – nem várható el tőlük, hogy máshol öltözzenek át. Amennyiben nincs szükség kiépített öltözőre, akkor valamennyi munkavállaló részére biztosítani kell olyan zárható helyet, ahol a munkahelyen nem viselt ruháit tarthatja.
Közös öltöző
Az öltözőket a nők és a férfiak részére el kell választani, illetve elkülönített használatukat biztosítani kell. Megfelelő szervezési intézkedések kialakításával és megtartásával tíz főt meg nem haladó munkavállalói létszámnál egy időben nem használható női-férfi közös öltözőt lehet kialakítani.
Az öltöző mérete
Az öltözőnek könnyen megközelíthetőnek és megfelelő méretűnek kell lennie, és azt ülőhelyekkel kell ellátni.
Az öltöző alapterületét úgy kell kialakítani, hogy az ott öltöző munkavállalók egymást ne akadályozzák. Öltözőszekrényenként legalább 0,50 négyzetméternyi alapterületet kell biztosítani. Az öltöző minimális alapterülete 6 négyzetméter.
Zárható, elkülönített öltöző
Az öltözőt el kell látni olyan berendezéssel, amely biztosítja, hogy valamennyi munkavállaló a ruházatát a munkavégzés időtartama alatt elzárva tarthassa. A munkaruházat szellőzéséről és száradásáról annak őrzési ideje alatt gondoskodni kell.
Veszélyes anyagok, illetve nedves vagy szennyezéssel együtt járó munkakörülmények között végzett munka esetén külön öltözőszekrényt kell biztosítani azokon a szekrényeken kívül, ahol a munkavállalók az utcai ruhájukat tartják.
Öltöző besorolása
Az öltözőt a munkavállalók tevékenysége, a munkáltatói tevékenység jellege, illetve a munkafolyamat tisztasága alapján az alábbi tisztasági fokozatok egyikébe kell besorolni, illetve ez alapján a helyiségeket kialakítani, és a felszerelést biztosítani:
– "A" különösen tiszta,
– "B" tiszta,
– "C" közepesen szennyezett,
– "D" erősen szennyezett,
– "E" fertőző, mérgező.
Az A, D, E tisztasági fokozatba tartozó tevékenység esetén étkezési lehetőséget kell biztosítani, illetve e tevékenységi körben öltözésre kettős – fekete-fehér – öltözőt kell kialakítani a munkavállalói összlétszám, de legalább a legnagyobb műszaklétszám alapján. A fekete-fehér öltözők között a közlekedés csak a tisztálkodási helyiségen keresztül vezethet.
Tisztálkodó- és mellékhelyiségek
A munkavállalók részére mosdóhelyiséget – amennyiben lehetséges, úgy zuhanyozóhelyiséget – kell biztosítani, ha az általuk végzett tevékenység fajtája vagy egyéb egészségügyi ok ezt szükségessé teszi. A férfiak és a nők részére külön zuhanyozókat vagy a zuhanyozók elkülönített használatát kell biztosítani.
A zuhanyozóknak megfelelő méretűeknek kell lenniük ahhoz, hogy valamennyi munkavállaló részére lehetővé tegyék az akadály nélküli, higiénés tisztálkodást. A zuhanyozókat el kell látni meleg és hideg folyó vízzel.
A mosdóhelyiségeket olyan berendezésekkel kell felszerelni, amelyek valamennyi munkavállaló részére lehetővé teszik a higiénés követelményeknek megfelelő tisztálkodást. Ha mosdóhelyiség kialakítására nincs szükség, akkor a munkahely környezetében folyó vizes kézmosási, illetve mosdási lehetőséget kell biztosítani úgy, hogy a higiénés követelmények megtarthatók legyenek, és a kéz szárításához megfelelő eszköz vagy berendezés álljon rendelkezésre.
A 24 °C (K) EH-érték feletti hőterheléssel járó zárt, telepített munkahelyeken az öltözőket és a mellékhelyiségeket úgy kell elhelyezni, hogy az zárt közlekedőhelyiségen át legyen megközelíthető.
Elsősegélyhelyek
Minden munkahelyen és műszakban a tevékenység és a munkafolyamatok veszélyességétől, illetve az ott dolgozók számától függően kialakított elsősegélynyújtó felszerelést vagy mentődobozt, és a munkavállalók közül kiképzett, elsősegélynyújtásra kijelölt személy jelenlétét kell biztosítani.
Az elsősegélynyújtó felszerelést, a mentődobozt és a tevékenységtől függően hordágyat, megfelelő mennyiségben és minőségben, jól látható, könynyen és gyorsan elérhető, szennyeződéstől védett helyen kell készenlétben tartani. Gondoskodni kell az elhasznált, lejárt, használhatatlan eszközök pótlásáról. Az elsősegélyhelyeket és a hozzájuk vezető utakat jelölni kell.
Megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók munkahelyei
A megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók adottságaira a munkahelyek kialakításánál figyelemmel kell lenni. Azokon a munkahelyeken, ahol megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalókat kívánnak foglalkoztatni, az ajtókat, az átjárókat, a szintbeli különbségeket áthidalókat, a lépcsőket, a zuhanyozókat, a mosdókat és a munkahellyel összefüggő berendezéseket a testi adottságaiknak megfelelően, illetve megváltozott munkaképességükre figyelemmel kell kialakítani vagy szükség esetén átalakítani.
A megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók részére munkahelyükön biztosítani kell az egészséges és biztonságos munkavégzésükhöz szükséges, általuk felismerhető jelzéseket.
Szabadtéri munkahelyek
Azokat a szabadtéri munkahelyeket, közlekedési útvonalakat és egyéb területeket vagy berendezéseket, amelyeket a munkavállalók tevékenységük során elfoglalnak vagy használnak, úgy kell kialakítani, hogy közelükben a gyalogosok és a járművel haladók biztonságosan közlekedhessenek. Szabadtéri munkahelyen történő munkavégzés esetén biztosítani kell, hogy a munkavállalók védve legyenek az időjárás káros következményei és a biológiai kóroki tényezők ellen, a lehulló tárgyaktól, a zaj, gáz, gőz vagy por ártalmas hatásaitól, veszély esetén gyorsan el tudják hagyni a munkavégzés helyét, vagy gyorsan segítséget kaphassanak és az elcsúszás, elesés veszélyétől védve legyenek.
A szabadban kialakított munkahelyek és közlekedési utak megfelelő megvilágítását biztosítani kell. Mindezek általános megvilágítása során az előírt közepes megvilágítási értékeket kell biztosítani. A fel nem sorolt szabadban kialakított munkahelyen legalább 50 lux közepes megvilágítási erősséget kell biztosítani.
Hatósági ellenőrzés
A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzését az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség, az ÁNTSZ, a bányafelügyelet és ezeknek a szerveknek a területi szervei végzik. E hatóságok ellenőrzésük során széles körű jogkörrel rendelkeznek, többek között felszólíthatják, illetőleg kötelezhetik a munkáltatót a feltárt hiányosságok megszüntetésére. A munkavédelem fontosságát igazolandó, hogy a felügyeletek igen jelentős összegű bírságot (50 000 forinttól 10 000 000 forintig) szabhatnak ki az egészséget veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó, és ezzel a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben.
A munkabalesetek alakulása* Az 1980-as évek közepétől a bejelentett munkabalesetek abszolút száma évről évre egyenletesen csökkent. Míg 1989-ben több mint 80 ezer dolgozó szenvedett balesetet, 1998-ban csak 28 688. A csökkenésben közrejátszott a veszélyes nehézipari ágazatokban folyó tevékenység visszaszorulása, a munkanélküliség megjelenése, tehát a foglalkoztatottak és a munkahelyek számának csökkenése, valamint sok munkahelyen a termelés intenzitásának visszaesése.
A kedvező számszerű adatok mellett az ellenőrzések tapasztalata szerint a munkahelyek biztonsági állapota romlott. 1998-ban először megállt a munkabalesetek számának több mint egy évtizede tartó egyenletes csökkenése. Ez jelzi, hogy a gazdaság élénkülésével a munkahelyi veszélyek és ártalmak fenyegetése fokozottan fog jelentkezni. * A halálos munkabalesetek száma másként alakult: miközben az abszolút szám csökkent, kivéve az 1998. évet, a 100 ezer foglalkoztatottra vetített számadat 1991 óta nagyjából állandó. * 1995-ben az OMMF országos célellenőrzés során vizsgálta meg, hogy a munkáltatók bejelentik-e a munkabaleseteket. Azóta is igaz az akkori megállapítás, hogy a balesetek legalább 25 százalékát nem jelentik be, tehát a munkabalesetek számának látszólagos csökkenése összefügg a bejelentési fegyelem lazulásával is. Az eltitkolás egyik oka a nagy súllyal jelen levő feketegazdaság, az ott bekövetkező balesetekről azonban – egy-egy halálos vagy súlyos balesetet kivéve – még becsült adatok sem állnak rendelkezésre. A munkavállalót nem foglalkoztató egyszemélyes vállalkozásokra jelenleg nem terjed ki a munkavédelmi szabályok hatálya, ezért az őket érő munkabalesetekről egyáltalán nincs információ.
|