uniós elvárások A Környezetvédelemben

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk Janus-arcú fejezete a környezetvédelem. Súlyos gondok (a szennyvízkezelés, a városi légszennyezés, a hulladékártalmatlanítás megoldatlansága stb.) mellett pozitív sajátosságok (kismértékű egy főre jutó környezetterhelés, jó mutatók a természetvédelem és biodiverzitás területén stb.) jellemzik ezt a területet.

Esseni Fehér Könyv

A csatlakozási feltételeket taglaló 1995-ös Esseni Fehér Könyv a környezetpolitika terén a kereskedelemmel kapcsolatos teendőkre, az igazodási feltételek megteremtésére helyezte a hangsúlyt. Ez logikus, hiszen az EU tagországait a csatlakozni kívánó országokban folytatott környezetpolitikából elsősorban két dolog érdekli: 1. laza környezetpolitikájuk ne jelentsen versenyelőnyt az egységes piacon, 2. a kelet-közép-európai exporttermékek ne veszélyeztessék polgáraik egészségét.

Környezeti etika

Az igazodás a környezetpolitikában nem jelenti csak a vonatkozó direktívák átvételét. Az EU környezetvédelmi programjai legalább ennyire fontosak. Kialakulóban van egy nemzetközi környezeti etika, s az elvárások olyan szigorúak, hogy az az ország, mely ezen egyezményekhez nem csatlakozik, illetve kötelezettségeit nem teljesíti, nemzetközi szalonképességét veszélyezteti.

Környezetbarát ipart, kereskedelmet, szolgáltatást

A tiszta, egészséges környezet az állampolgárok jólétének egyik legfontosabb összetevője és egyúttal előfeltétele a gazdasági növekedésnek is.

A mai Magyarország számára a jó környezetpolitika nem a növekedés és egyúttal a fogyasztás visszaszorítását, korlátozását jelenti, hanem mindenekelőtt a természeti erőforrásokkal való takarékos és hatékony gazdálkodást. A környezetvédelem eszközrendszerét, a gazdasági ösztönzőket, a jogi szabályozást és a társadalmi nyomásgyakorló csoportok erejét felhasználva elérhető, hogy a gazdaság növekedése radikálisan csökkenő fajlagos anyag- és energiafelhasználással menjen végbe. Emellett a környezetre ártalmas anyagok különösen veszélyes változatai kibocsátásának abszolút csökkenése valósuljon meg.

Magyarország jelenleg a gazdasági fejlődésnek abban a szakaszában van, amely igen gyors és környezeti értelemben kedvező irányú szerkezetváltást eredményezhet a termelőszférában. Itt mindenekelőtt az ipar elavult technológiáinak visszaszorulására, illetve új, környezetbarát technológiákkal való felváltására van lehetőség, ezáltal élvezhetjük a gazdasági modernizáció környezeti ajándékhatását.

A megelőzés az elsőrendű feladat

A környezetvédelem legolcsóbb és legjobb módja a megelőzés. A jelenleg legsúlyosabbnak számító, az emberi egészségre közvetlen veszélyt jelentő környezeti ártalmak kizárólag a modernizációval szüntethetők meg. Minden, az elavult technológiákhoz rendelt tisztítóberendezés, miközben igen költséges, nem megszünteti a környezetszennyezést, hanem csak elodázza a problémák megoldását.

Miközben a termelőszféra fajlagos környezetterhelése már rövid távon is jelentősen csökkenthető egy korszerűbb és hatékonyabb gazdasági szerkezettel, addig a fogyasztásban és az életmódban környezeti szempontból kedvezőtlen irányú változások érzékelhetők. Ilyenek mindenekelőtt a közlekedésben a tömegközlekedés háttérbe szorulása, a szállításban a közúti közlekedés további térnyerése a vasúti szállítással szemben, az egy főre jutó települési hulladék mennyiségének és a lakosság energiafelhasználásának a növekedése, amelyek a környezet egészét veszélyeztetik.

Környezetszennyező gazdaság

A környezetbarát fejlődés elveinek következetes érvényesítése összehangolt és átfogó gazdaságfejlesztési stratégiát igényel. Az adó- és társadalombiztosítási bevételeket a foglalkoztatással kapcsolatos terhek relatív csökkentésével kell biztosítani. Ez nem a személyi jövedelmek csökkentését, hanem a személyi jövedelmekhez kapcsolódó adók és járulékok csökkentését jelenti. A környezetbarát adórendszer megadóztatja a kimerülő természeti erőforrások elfogyasztását, de nem fékezi a munkaerő alkalmazását.

A magyar gazdaság (a mezőgazdaságot leszámítva) viszonylag még mindig elmaradott szerkezete és műszaki színvonala miatt általában jobban szennyezi a környezetet, mint a fejlett ipari országok gazdasága. Azaz: egy azonos profilú hőerőmű, ipari üzem, közlekedési eszköz, gép vagy berendezés stb. szennyezőanyag-kibocsátása, illetve erőforrás-felhasználása nálunk többnyire magasabb, mint a fejlett ipari országokban, s a környezeti károk felszámolására kevesebb pénz áll rendelkezésre. Ugyanakkor a gazdasági tevékenység volumene, az egy főre jutó fogyasztás, a motorizáció szintje nálunk sokkal alacsonyabb, mint a fejlett ipari országokban, s így az egy főre számított szennyezéskibocsátást tekintve a legtöbb esetben nálunk kedvezőbb a helyzet.

A hulladékgazdálkodás hiányosságai

Javítani kell a hulladékkataszter hazai rendszerén, a hulladékgazdálkodás gondjai továbbra is megoldásra várnak.

Támogatást az EU kohéziós, illetve strukturális alapjaiból elsősorban a területfejlesztéshez, a mezőgazdaságra és a környezetvédelemre lehet kapni. A regionális fejlesztés "eleve" környezetvédelmi, tájhasználati kérdés is, a mezőgazdaság terén pedig az EU-ban tapasztalható legutóbbi fejlemények szerint a támogatások egyre inkább a környezetkímélő gazdálkodáshoz és a biodiverzitás megőrzéséhez, illetve fejlesztéséhez kapcsolódnak.

Infrastruktúra-fejlesztés az egészségesebb környezetért

A környezetet védő infrastruktúra kiépítése igen költséges, jelentősen megterheli az államháztartást, s a hasznok csak áttételesen jelentkeznek: a jobb környezetminőségben és az ennek köszönhetően javuló egészségi állapotban. Ezzel szemben a fejlett ipari országokban a vállalati szinten megvalósuló környezetvédelem, az ökoadók bevezetése és a környezetpolitika más elemei – miközben terhet is jelentenek a vállalatok számára – növelik azok versenyképességét (mind az erőforrás-megtakarítás, mind a termékek környezetbarát jellegének fokozása révén), tehát közvetlen, hagyományos értelemben vett gazdasági előnyökkel is járnak.

Az is érzékelhető, hogy a csatlakozással azok a környezetpolitikai feladatok kerültek előtérbe, melyek inkább a globális és az európai, semmint a lokális és hazai gondok enyhítését szolgálnák. (A földgázprogram, illetve az erőművek szén-dioxid- és kén-dioxid-kibocsátásának gyors korlátozása, de a szennyvízkezeléssel kapcsolatos programok is nagyrészt az országhatárokat átlépő szennyezések csökkentésének regionális céljait szolgálták.) A környezetpolitika támogatottsága nagyobb a lakosság életminőségét közvetlenül érintő környezeti problémákban és kisebb a globális kérdésekben. Az EU-csatlakozás viszont ez utóbbiakat állította előtérbe.

Környezetünk állapota és a környezetterhelés változása

Magyarország természeti környezetének állapota nemzetközi összehasonlításban közepesnek mondható, a többi, volt kelet-európai országéhoz hasonlítva többnyire kedvezőbb. Az elmúlt tizenöt évben a hazai környezetpolitika feltételrendszerét illetően két trendtörést tapasztalhattunk. Az elsőt a gazdasági recesszió és az azt követő szerkezetváltás, a másodikat az EU-csatlakozásra való felkészülés okozta.

A nehézipar leépülése

Hazánkban a 90-es évek utáni gazdasági recesszió elsősorban a jelentősen környezetszennyező nehézipari ágazatokat érintette, aminek hatására a környezetterhelés úgynevezett hagyományos formáiban (kén-dioxid, nitrogén-oxidok, por, nehézfémek stb.) jelentős javulás állt be. A magyar gazdaságban végbement szerkezetváltás egyúttal az alkalmazott technika életkorát, illetve anyag- és energiahatékonyságát illetően is kedvező trendtörést eredményezett.

Csökkenő energiafogyasztás

A rendszerváltás óta lejátszódott strukturális átalakulás és a személyes fogyasztás mérséklődése, valamint az ország energiafogyasztásának csökkenése kedvezően hatott a környezetre. Különösen a vas- és alumíniumkohászat és a nehézvegyipar válsága éreztette hatását a levegőminőség javulásában, s könnyítette meg egyes nemzetközi környezetvédelmi egyezmények (elsősorban az első kén-dioxid-egyezmény) teljesítését.

Levegőtisztaság

A levegőbe kibocsátott kén-dioxid mennyisége 1985-1990 között már közel 30 százalékkal csökkent, nagyrészt a szénhasználat visszafogása miatt. A kén-dioxid-emisszió 1990-1995 között újabb 30 százalékkal csökkent, részben a gazdasági recesszió (az ipar és a mezőgazdaság kibocsátása), részben a földgázprogram folytatása következtében (a lakossági kibocsátás). Az erőművi rekonstrukciók hatása csak az utóbbi években (1999) kezdte éreztetni kedvező hatását. A technológiai kötöttségek miatt 1990-1999 között az erőműi kén-dioxid-kibocsátás változása nem volt számottevő.

Hasonló változás a szilárdanyag-kibocsátással kapcsolatban is lejátszódott. Az első radikális csökkenés 1985-1990 között (491 kt/évről 205 kt/évre csökkent) történt, majd ezt követően folyamatos javulás figyelhető meg. A lakossági kibocsátás 1990-1999 között a földgázprogram következtében kb. felére (34,4 kt/év) csökkent, miközben a közlekedésből származó kibocsátás itt is nőtt.

A nitrogén-oxidok kibocsátásának évenkénti alakulására 1985-1992 között a gyors csökkenés, majd 1992 után a lassú növekedés a jellemző. Az 1992-ig tartó gyors csökkenésben jelentős az ipar és a lakosság nitrózusgáz-kibocsátásának mérséklődése. Az 1992 utáni növekedés viszont egyértelműen a közlekedési, illetve az erőműi kibocsátások növekedésével függ össze. A nitrogén-oxidok vonatkozásában tehát a gazdasági átalakulás "környezeti ajándékhatását" szinte alig lehet az összevont adatok alapján kimutatni, mert amennyivel csökkent a termelőágazatok kibocsátása, azt meghaladó mértékben nőtt a motorizáció, illetve a villamosenergia-termelés növekedése következtében a nitrogén-oxidok kibocsátása.

A tömegközlekedés fejlesztendő

A nitrogén-oxidok kibocsátási adatait összességében kedvezőnek tekinthetjük, hiszen a termelőágazatok teljesítménynövekedése csökkenő kibocsátás mellett következett be. A közlekedési emisszió azonban aggodalomra ad okot, amennyiben a közúti áruszállítás előretörésének, illetve a tömegközlekedés teljesítményromlásának a következménye a nitrogén-oxidok kibocsátásának növekedése. A műszaki állapot javulása annak ellenére következett be, hogy a személygépkocsik átlagéletkora igen magas (11 év feletti), és a nyilvántartott kétütemű autók száma közel félmillió, valamint a katalizátoros személygépkocsik aránya is csak az összes autó alig több mint ötöde (Magyarország környezeti mutatói 2000). Közvetett adatokból (pl. a különböző oktánszámú benzinek fogyasztásából) viszont tudjuk, hogy a korszerűtlen kétütemű és nagy fogyasztású autók futásteljesítménye nem számottevő, és a környezetterhelés szempontjából a futásteljesítmény a lényeges.

A szállítási teljesítmény növekedése egyre inkább a közutakon következik be, amelynek környezeti következménye nemcsak a szén-dioxid-kibocsátást illetően aggasztó. A közlekedési ágazatban a környezeti hatás szempontjából ellentétes folyamatok játszódnak le: a gazdasági visszaesésnek, majd a nagy anyagvolumenekkel dolgozó gazdasági tevékenységek visszaszorulásának köszönhető közlekedésiteljesítmény-csökkenés és az üzemanyagok minőségének javulása kedvező hatást vált ki, míg a motorizáció előretörése, a vasút- és a tömegközlekedés visszaesése fokozza a környezeti ártalmakat.

Üvegházhatás

Az üvegházhatásban jelentős szerepet játszó metánkibocsátásban 1985-1997 között nincs számottevő változás. Az állattartás és a szénbányászat visszaesése következtében a metánkibocsátás kb. 100, illetve 42 kilotonnával kisebb volt 1996-ban, mint 1985-ben. Ugyanakkor a földgázszállításból származó metánkibocsátás 85, míg a háztartási hulladékból származó metánkibocsátás 87 kilotonnával nőtt a jelzett időszakban.

Az EU jelentős erőfeszítéseket tesz a legfontosabbnak tartott üvegházhatású gáz, a szén-dioxid kibocsátásának szabályozására. Eredménynek tekinthetjük, hogy a nemzetközi kötelezettségeinket e tekintetben is teljesítjük. A szén-dioxid-kibocsátás 1995-ig csökkent, majd a gazdasági fellendüléssel ismét emelkedni kezdett. A jelentős teljesítményjavulást mutató és a gazdasági növekedést nagyrészt kitermelő ipari ágazat szén-dioxid-kibocsátása egyenletesen csökken, és csökken a lakossági szén-dioxid-kibocsátás is. Ez utóbbinál nyilván az energiaárak növekedése ösztönöz megtakarításra.

Veszélyes hulladék

A rendszerváltozást megelőzően, majd azt követően is a veszélyes hulladékok okozták a legjelentősebb társadalmi-környezeti konfliktusokat. A valós gondok mellett az információk bizonytalansága és a "politikai kalandorok áldásos tevékenysége" is részese a területen tapasztalható káosznak.

2001-2008 között a gazdasági tevékenységből származó hulladékok kezelésének beruházási igénye összesen kb. 202,7 milliárd forint lesz. Ez évente átlag 30 milliárd forintos beruházást jelent a gazdálkodó szervezeteknél. Ennek a hatalmas összegnek a szakértői becslések majdnem felét, 86 milliárd Ft-ot az Országos Veszélyeshulladék-kezelő Hálózat létrehozására tervezik fordítani.

A mezőgazdaság átalakulásának hatására a hektáronkénti műtrágya-felhasználás 50 kg alá került, ami tizede a holland vagy a dán hektáronkénti műtrágya-felhasználásnak. Radikálisan csökkent a mezőgazdaság egyéb kemikáliafelhasználása és ezzel együtt a kemizálásból származó környezetterhelés is. A mezőgazdaságban a termelési volumen és a nagyüzemek fizetőképességének csökkenése visszavetette a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználást. Drasztikusan csökkent az állatállomány is, azon belül pedig a legszenynyezőbb hígtrágyás sertéstenyésztés. A kedvező környezeti hatást viszont részben lerontja a kistermelők vegyszerhasználatának ellenőrizetlensége.

Az átmenet környezetvédelmi trendjei: a két trendtörés

Az elmúlt évtized a hazai környezetvédelemben az európai uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében telt. A környezetvédő civil szervezetek a környezetminőség javulását, a vállalkozások pedig a környezetvédelmi követelmények szigorodását várják az EU-tagságtól.

Időközben a környezetvédelem iránti társadalmi érdeklődés is csökkent. A környezetpolitikában a felszínen a meddő viták és a kudarcok látszottak (Bős-Nagymaros, Garé, a Tisza cianid-szennyezése stb.), a környezet védelmében tett intézkedések következményei a lakosságot rövid távon általában hátrányosan érintették. A bevezetett termékdíjak miatt emelkedtek az árak, az infrastrukturális fejlesztések (gázbekötés, csatornaépítés, hulladékgyűjtés megszervezése) miatt nőttek a lakosság közszolgáltatási kiadásai. A környezeti állapot javulása sem a vizuális környezetben, sem az egészségügyi mutatókban nem eredményezett érzékelhető változást. A városok továbbra is szemetesek, a tömegközlekedési eszközök piszkosak maradtak, és a születéskor várható átlagos életkor mutatója sem javult számottevően. Mindezek kedvezőtlenül hatnak a társadalom környezettudatosságára, és ennek következtében a környezetvédelem hátrébb sorolódott a társadalom értékrendjében.

A hazai környezet állapotának 2000 utáni változási irányai

Magyarország 2004. május 1-jén az EU tagja lett, és jó esély van arra, hogy öt-hét éven belül teljesíteni tudjuk az EU-direktívák szabta követelményeket. Ezzel kapcsolatban nem szabad elfelejtenünk, hogy például a sokat emlegetett integrált szennyezésmegelőzési és -ellenőrzési direktíva esetén az EU-tagállamok is 2007-ig kaptak haladékot. A direktívát az új beruházásokra már mi is alkalmazzuk, és a meglévő létesítményekre is teljesíthetőek a követelmények 2007-ig. A szakemberek első reakciói, amelyek riadalmat keltettek a "legjobb elérhető technika" alkalmazási kötelezettségét illetően, nagyrészt a direktíva téves értelmezéséből származtak, ráadásul a direktíva által megcélzott nagyvállalati kör számára a direktíva alkalmazása nem jelent teljesíthetetlen feladatot, hiszen ezek a vállalatok többnyire nemzetköziek, így megszokták a szigorú környezetvédelmi előírásokat is.

A fejlődés várható hatása

Érdekes lehet a következő évtized autópálya-, csatornahálózat- és lakásépítési programjainak környezeti hatása. Míg az előző évtized gazdasági fejlődése, mint láttuk, környezetvédelmi szempontból jelentős javulást hozott, vagyis élveztük a szerkezetváltás környezeti ajándékhatását, a következő évtizedben a gazdaság növekedése szinte elkerülhetetlen környezetpusztítással "ajándékozhat" meg bennünket. Ez a környezetpusztítás más természetű lesz, mint amit az erőltetett iparosítás éveiben "élveztünk". Az EU-tagság által elvárt környezeti mutatónk javulni fog.

A rétegvizek védelme megoldható volna másképpen is, ami mind gazdasági, mind környezeti szempontból hatékonyabb lehetne. Amennyiben ezekre az épülő vagy tervezett művekre nemcsak a környezetihatás-vizsgálatot végeznénk el, hanem az úgynevezett ökológiai életciklus-elemzést is, valószínűleg más megoldások keresésébe kellene fognunk. Hasonló a helyzet az autópálya-építéssel is, ami mellett számos gazdaságfejlesztési érv szól, de amellyel "szigetekre" szabdaljuk a természetes ökoszisztémákat. Az építés anyagigénye és a majdani autópálya által gerjesztett közúti forgalom környezeti mérlege is egyértelműen negatív.