A biztosítási piac és az EU

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 76. számában (2004. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Cikkünkben összefoglaljuk, milyen lényeges változásokat hozott a magyar EU-tagság a biztosítási piacon.

Az Európai Unió és elődei (EGK, Közös Piac) leghatározottabban talán a pénzügyi terület harmonizációját szorgalmazták a vén kontinensen. Ennek oka nyilvánvaló, és fel sem róható, hiszen az áruk és szolgáltatások, vagy a személyek, esetleg a munkaerő szabad áramlásánál is fontosabbnak tartották a tőke szabad áramlását. A pénzügyi szolgáltatások közül pedig a biztosítás volt az, amely szinte kiáltott az európai integrációért, hiszen a világ biztosítási piacain napjainkban két nagy versenytárssal is mérkőzni kell: Amerikával és a Távol-Kelet zászlóshajójával: Japánnal.

A biztosítás területén az integrációt elősegítette Európa földrajzi, gazdasági, történelmi helyzete, valamint az a tény is, hogy a nemzeti biztosítási intézményrendszerek amúgy is számtalan szállal kötődnek egymáshoz az országok közötti áru- és személyforgalom, vagy a biztosítási kockázatok együttes kezelése (viszontbiztosítás) okán.

Előrehozott rendszerváltás a biztosítás piacán

Hazánkban a biztosítási rendszerváltásra 1986-ban került sor, amikor is megszűnt a majd négy évtizedig tartó állami monopólium. Európa akkoriban már az integráció előrehaladott állapotában volt, s a magyar biztosításügynek szerencsére nem volt más választása, mint hogy kövesse a brüsszeli folyamatokat, bár 1986-ban még fel sem merülhetett a közösséghez való szervezeti csatlakozás gondolata.

A hazai biztosítási piacon viszont rögtön megjelentek a külföldi - szinte kizárólag európai - befektetők, akik nemcsak magukkal hozták az integráció lendületét, hanem elégedetten fogadták az európai szabályozáshoz közelítő magyar közjogi megoldásokat is.

Éltanuló: Magyarország

Az 1995-ben megszületett magyar biztosítási törvény (Bit.) már az Unió felé kacsingatás jegyében fogant, s ettől kezdve hazánk - az esetleges csatlakozás szempontjából számba jöhető országok körében - "éltanulónak" bizonyult. Az eminens önként átvett olyan európai szabályokat, amelyek a kontinens nyugati felén már feltétlen érvényesültek.

Biztosítási ágak szétválasztása

EU-mintára a hazai jog is kettéválasztotta az élet (life) és a nem élet (non life) biztosítási ágakat, megtiltva, hogy az újonnan alakuló biztosítók azokat együttesen műveljék. (A már működő "kompozitok" megtarthatták szerzett jogaikat, de könyveikben és belső felelősségi rendszerükben végre kellett hajtani a kettéválasztást.) Az ágak elkülönítését az a cél sugallja, hogy a biztosítók ne tudjanak egyik ágból a másikba átcsoportosítani eszközöket, mert az megzavarhatja a biztosító gazdálkodását.

A fogyasztóvédelem erősödése

Az addigi poroszosan bürokratikus ún. materiális felügyeleti rendszert felváltotta az Európában favorizált szolvenciafelügyelet, amely pl. a termékek előzetes engedélyezése helyett a biztosítók fizetőképességének szigorú kontrolljára fordította a figyelmét.

A Bit.-ben természetesen megjelentek azok a fogyasztóvédelmi szabályok is, amelyek már nemzetközi összehasonlításban is szalonképessé tették a hazai piacot.

Külföldi biztosítók a hazai piacon

A jogi környezet egyébként is befektetőbarát módon alakult, a magyar jogalkotó nem korlátozta a külföldi befektetők hazai biztosítókban való tulajdonlását, s még az alaptőkeigényeket is közelítette az európaihoz (addig ugyanis annak a többszöröse volt!)

Az újonnan alapított biztosítóknak még három évig nyereségadó-mentességet is garantált a jogalkotó, amely valójában csak gesztusértékűnek bizonyult, hiszen nem volt még a világon olyan biztosító, amely a működésének első három évében nyereséget produkált volna.

Külföldiek térhódítása - a nemzeti piac erősödése

Ezek a lépések még jobban felkeltették a befektetők érdeklődését, ami azt eredményezte, hogy a magyar biztosítási piacon a kizárólagosságot közelítő mértékben vált uralkodóvá a külföldi tulajdonlás. Ezt a helyzetet a későbbi korok gazdaságtörténészei még nyilván elemezni fogják, s még az is lehet, hogy elmarasztaló álláspontra jutnak. Az viszont igaz, hogy a külföldi tőkeinjekció és infrastruktúra nélkül a nemzeti piac nem indult volna ilyen dinamikus fejlődésnek.

Ennek a fejlődésnek ugyanis csodájára járt a világ. Az ezredforduló környékére az európai biztosítási piac legdinamikusabban fejlődő szegmensévé a magyar piac vált.

Évi 220 euró személyenként

No persze az is igaz, hogy volt honnan mérni a fejlődést. A már jelzett dinamika ellenére jelenleg hazánkban az egy főre eső biztosítási díj (éves díjbevétel/lakosság) 220 euró körül van. Ez a mutató a "régi" EU-tagországokban 2000 euró fölött van. De talán éppen ez a különbség a garancia arra, hogy a dinamikus fejlődés folyamatos és tartós lesz, hiszen nem nagyon van olyan pozíció, amelyben a volt 15-ök tízszer jobbak lennének nálunk...

Több piaci szereplő, nagyobb választék

Ami tehát az európai jogharmonizációt illeti, a hazai biztosításügy már a csatlakozás előtt is kedvező pozícióba került. Brüsszel az országjelentésekben megállapította, hogy a biztosítási törvény hatálybalépése óta a szektor jelentős fejlődésen ment keresztül, számottevően bővült a piaci szereplők köre, és választékában is jelentősen gazdagodott a kínálat. A díjbevételek és biztonságtechnikai tartalékok megduplázódtak. A szektor jelentősen hozzájárult a gazdaság fellendítéséhez, és az öngondoskodásnak mind nagyobb jelentőséggel bíró intézményrendszerévé vált. Jelentősen nőtt a biztosítók mint intézményi befektetők tőkepiaci szerepe is; a tartalékok befektetése hozzájárult a hazai tőkepiac élénkítéséhez, a gazdaság finanszírozásához.

Új törvény a fiókban

A csatlakozási tárgyalások finisében a kormány jelezte, hogy a biztosítás területén nincs szükség derogációra, s egyben arra vállalt kötelezettséget, hogy az Európai Unióhoz való teljes jogú csatlakozás napján hatályba lépteti azt az új biztosítási törvényt, amely már minden részletében megfelel az európai direktíváknak. Ez a törvény 2003 nyarán - tehát majd egy évvel a csatlakozás előtt - el is készült, ki is hirdettetett, de utolsó paragrafusa úgy szólt, hogy a jogszabály az Unióba való felvétel napján lép hatályba. Majd egy évig tehát a törvény "íróasztalfiókban" volt. Természetesen nem lett volna jogi akadálya a korábbi hatálybalépésnek sem, de ez megzavarta volna a piaci viszonyokat, no meg ily módon elegendő idő maradt arra, hogy a biztosítási szakma mindenben felkészüljön a nagy ugrásra.

Határok nélkül

A május 1-jén hatályba lépett új Bit. leglényegesebb változása, hogy megvalósult az egységes piac, a Single Market. A pénzügyi szolgáltatások, így a biztosítási szolgáltatások előtt is valóban ledőltek a határsorompók, eltűntek a határok. Azok a határok, amelyek a későbbiekben már csak kartográfia, vagy bizonyos esetekben rendészeti értelemben léteznek az Unión belül.

Fióktelepnyitás

Eddig hazánkban csak olyan biztosító végezhetett biztosítási tevékenységet, amelynek Magyarországon volt a székhelye, itt kapott a felügyelettől engedélyt a biztosítási tevékenységre, és idehaza jegyezték be a cégnyilvántartásba.

Az EU-szabályok szerint ezek a korlátozások (is) megszűnnek. A jövőben egy tagállamban működő biztosító magyarországi vállalat alapítása nélkül is végezhet hazánkban biztosítási tevékenységet. Ezt két módon teheti.

Az egyik mód az, hogy a tagállami biztosító fióktelepet nyit Magyarországon. Ehhez nincs szükség alaptőkére. (Tőkeigénye természetesen ennek is van, hiszen megfelelő, ügyfélfogadásra alkalmas helyiséget kell kialakítani, informatikát működtetni... stb.).

Ebben a lehetőségben testesül meg legjobban az EU "határoknélküliséggel" kapcsolatos gondolata, hiszen ha egy párizsi székhelyű francia biztosító fióktelepet nyit Budapesten, ez az egység ugyanolyan státusú lesz, mint a nevezett francia biztosító lyoni vagy marseille-i fiókja. Ez a fióktelep a létesítő tagállami biztosító szervezeti egysége, önálló jogi személyiséggel nem bír, és még a fogadó ország cégnyilvántartásába sem kell bevezetni. Az "egységes felügyeleti engedély" elve alapján a példában említett francia biztosító a hazájában kapott tevékenységi engedély alapján az Unió egész területén folytathat biztosítási tevékenységet. Ehhez még a fogadó ország felügyeletének az engedélye sem szükséges.

Mindez természetesen fordítva is igaz: a magyarországi székhelyű biztosító is nyithat fióktelepet Párizsban, Frankfurtban vagy akár Ljubljanában, Pozsonyban, Rigában. A fogadó ország felügyelete azért "rá fog nézni" ezekre a fióktelepekre, de hatósági intézkedéseket csak meghatározott esetekben hozhat.

Határon átnyúló szolgáltatás

Az EU-szabályok szerint egy másik tagországban folytatandó biztosítási tevékenységhez még csak fióktelepet sem muszáj létesíteni, hanem az a határon átnyúló szolgáltatás formájában is megoldható. Ha az előbbi példában említett párizsi biztosító fióktelep létesítése nélkül szeretne magyar állampolgároknak biztosítási szolgáltatást nyújtani (ez a szolgáltatás át fog nyúlni a kartográfiai határokon!), akkor ehhez valójában csak az kell, hogy ezt bejelentse a saját, hazai felügyeletéhez.

Ki féljen a farkastól?

A határoknélküliség - mint láthattuk - az jelenti, hogy a piac nagymértékben kibővült. Eddig egy magyar biztosítótársaságnak idehaza, a nemzeti piacon 30 versenytársa volt, de az EU-csatlakozás után a konkurensek száma eléri az ötezret.

Joggal merül fel a kérdés: nem kelt-e piacféltéssel járó aggodalmat ez az új helyzet? De igen! Csakhogy fordítva, mint gondolnánk: a vén Európa is tart az újaktól! Hiszen a most csatlakozott országokban a biztosítási díjak jóval - néha 30-50 százalékkal - alacsonyabbak, mint a régiekben. Márpedig a biztosítási piacon a fogyasztói döntéseket zömében az árak, vagyis a díjak motiválják.

Ennek ellenére Európának nem kell tartania a magyar biztosítási piactól, éppen az üzleti megfontolások okán. Ha például egy magyar biztosító megjelenne a német piacon a lakásbiztosítási termékeivel (és áraival), akkor nyilván sok biztosítást tudna eladni. De ezzel nem járna jól, mert az olcsó (magyar) díjon eladott biztosítások alapján - kár esetén - a németországi árviszonyok szerint kellene térítést nyújtania, s ez súlyos veszteséget eredményezne.

Kötelezőt Szlovákiában?

Hasonló a helyzet a sajtóban felkapott hírrel kapcsolatban is: Szlovákiában 40 százalékkal olcsóbb a kötelező felelősségbiztosítás, mint nálunk, ezért a magyar autósok nemcsak tankolni járnak majd át, hanem ott kötik meg a felelősségbiztosításukat is. Ennek valójában nincs is akadálya (határon átnyúló szolgáltatás), de bizonyosak lehetünk benne, hogy a szlovák biztosító az ottani alacsony áron nem fogja elvállalni a magyar üzembentartó felelősségbiztosítását.

Minimális változás várható a biztosítások piacán

Az eddigi európai uniós csatlakozások (Spanyolország, Portugália, Görögország, Ausztria) tapasztalatai azt mutatták, hogy a piac bővülése, illetőleg megsokszorozódása a nemzeti piacokon és a lakosság körében minimális, csak ezrelékekben kifejezhető változást okozott. Piacváltásra esetleg csak a vállalkozói szférában lehet számítani, ahol a nagy európai vállalatcsoportok értelemszerűen arra törekednek, hogy "birodalmuk" valamennyi tagja azonos - lehetőleg az anyaországi - cégnél legyen biztosítva.

Egységes felügyelet

Az EU integrációs elveit szem előtt tartva alapvetően megváltoztak a felügyeleti rendszer szabályai. Az egységes belső piacon az egységes engedély elve érvényesül, azaz a tagállamok bármelyikében kiadott biztosítási tevékenységi engedély az egész közösség területére érvényes. Az ellenőrzés elve is ennek megfelelően alakul: a biztosító tevékenységét a székhely szerinti tagállam felügyelete kontrollálja, azonban a fiókirodán vagy a határon átnyúló szolgáltatás keretében tevékenykedő biztosító jogszabályba ütköző tevékenysége esetén a fogadó ország hatósága is tehet meghatározott intézkedéseket.

Összevont alapú felügyelet

A biztosítási csoportok térnyerésével különösen nagy jelentősége van az ún. összevont alapú felügyeletnek. A biztosítottak érdeke megkívánja, hogy a felügyelet a biztosító pénzügyi helyzetének folyamatos értékelése során megvizsgálja azokat a vállalkozásokat is, amelyekkel a biztosító tulajdonosi vagy részesedési viszonyban áll. A biztosítói csoportok ellenőrzésére az EU-szabályok külön rendelkezéseket tartalmaznak, amelyet a magyar Bit. is átvett.

Tartalékok, befektetések

A biztosítók gazdálkodásában kiemelt szerepet játszanak a biztonságtechnikai (matematikai) tartalékok, mert ezek garantálják, hogy a biztosító eleget tudjon tenni jövőbeli kötelezettségeinek. Ezek az eszközök tartósan a biztosító rendelkezésére állnak, s azokat be is fekteti, sőt a befektetési piac egyik éllovasa mindig a biztosítási szektor. Ezeknek a befektetéseknek azonban az EU területén szigorú szabályai vannak, hiszen a biztosító gyakorlatilag az ügyfelek "zsetonjaival" jelenik meg a pénzpiacon, ezért a befektetések biztonsága még a hozamnál is fontosabb tényező.

Korlátozott kockázat

Az EU irányelvei a befektetéseket korlátozzák, ezzel a portfólió kockázatossági és likviditási jellemzőinek megfelelő szinten tartását kívánják elérni valamennyi tagországban. Ezért a hazai Bit. is meghatározza a kockázatosabb, illetőleg nehezen mobilizálható befektetésfajták maximálisan megengedett arányát.

Ilyen korlát például, hogy a biztosító más részvénytársaságban (kivéve a pénzügyi szervezeteket) 75 százaléknál magasabb részesedést nem szerezhet, vagy hogy az ingatlanokba történő befektetést csak a biztosítástechnikai tartalékszükséglet 10 százalékáig veheti figyelembe.

Megszűnt viszont a befektetések földrajzi korlátozása: az EU területén bárhol eszközölhető befektetés.

Ügynökök és alkuszok

A biztosítási tevékenység egyik legfontosabb részeleme az értékesítés, pontosabban a termékek közvetítése. Az örökzöld szakmai szlogen szerint: a biztosítást nem megveszik, hanem eladják!

Az EU-szabályozás a biztosításközvetítőket két csoportra osztja: függőkre és függetlenekre.

Ügynökök

A függő biztosításközvetítő (ügynök) egyetlen biztosító biztosítási termékeit, vagy több biztosító, de egymással nem versenyző termékeit közvetíti. A függő biztosításközvetítő a biztosítóval létesített munkaviszony vagy megbízás alapján tevékenykedik, ezért az esetleges okozott kárért (műhiba) a biztosító áll helyt.

Alkusz, többes ügynök

A független biztosításközvetítő viszont nem a biztosító, hanem "az ügyfél ügynöke". Idetartoznak az alkuszok (brókerek), illetőleg a többes ügynökök. Az utóbbiak több biztosító egymással is versenyző termékeit közvetítik. Az esetleges károkozásukért saját maguknak kell helytállniuk, ezért az EU-szabályok az ilyen tevékenység engedélyezését vagyoni biztosítékhoz is kötik. Ennek összege elég magas, évente 375 millió forint. A vagyoni biztosíték kiváltható egy azonos összegű felelősségbiztosítási kötvénnyel is.

További újdonság, hogy biztosításközvetítői tevékenységet csak az végezhet, akit a felügyelet a nyilvántartásában regisztrált. A regisztrálásnak viszont az a feltétele, hogy a biztosításközvetítő felsőfokú végzettséggel vagy külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezzék. Az ügynökregiszter nyilvános.

Kettős ügyfélvédelem

A biztosításközvetítői tevékenységgel függenek össze az EU-szabályozás fokozott ügyfélvédelmi rendelkezései is. Az értékesítés során gyakori panasz, hogy a szerződők a biztosításközvetítőtől nem kaptak teljes körű tájékoztatást, ezért a Bit. szigorúan felsorolja, hogy az ügyfeleket milyen információkkal kell ellátni, írásban, még a szerződés megkötése előtt.

30 napos felmondási jog

A kettős ügyfélvédelem még odáig is kiterjed, hogy a természetes személy a tájékoztatás kézhezvételétől számított 30 napon belül az életbiztosítási szerződését írásbeli nyilatkozatával - indokolás nélkül - felmondhatja. Ez igen jelentős, és a hagyományos szabályoktól eltérő rendelkezés, amelynek nemzeti jogba való korporálásához az EU feltétel nélkül ragaszkodott.

Elektronikus aláírás

Az EU számol azzal a ténnyel is, hogy a biztosítási termékek közvetítése során egyre nagyobb szerepet kap az elektronikus kereskedelem, ugyanakkor tekintettel van arra, hogy a biztosítás területén az írásbeliség mellőzhetetlen kellék. Az EU-szabályozás arra ad lehetőséget, hogy a biztosító a szerződést létrehozó nyilatkozatát elektronikus aláírás igénybevételével is megteheti, de ilyen esetben az ügyfélnek szóló tájékoztatásokat köteles folyamatosan és könnyen elérhető módon hozzáférhetővé tenni.

Európai utakon

Százmillió kötelező az EU-ban

Az uniós szabályozás kedvenc területe a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása. Ez nem is csoda, hiszen Európában százmillió ilyen szerződés van hatályban, s a harmonizáció területén az EU már eddig is látványos eredményeket ért el. Még a Bizottság is több, kötelező biztosítással kapcsolatos eljárást kezdeményezett az Európai Bíróság előtt, s ezek az ítéletek üzenetül szolgálnak más iparágak, de főleg a tagországok számára is.

Brüsszel nem szereti, ha az állam a kelleténél jobban beleavatkozik a piaci folyamatokba vagy a szektorok árképzésébe. Így például keményen elmarasztalta Olaszországot, amikor az - inflációellenes intézkedésként - átmenetileg befagyasztotta a kötelező biztosítás díjainak egy részét.

Limit a kötelező biztosításban

Az Európa-szerte elismerten jó színvonalú magyar kötelező autóbiztosítási rendszert a csatlakozás most két ponton érintette. Módosult a biztosítók helytállási kötelezettsége. Dologi károk esetén káreseményenként 500 millió forint a limit, személysérülés esetén pedig 1250 millió, függetlenül a károsultak számától. Mivel az EU ebben a pozícióban csak a minimális helytállási összeget állapítja meg, a limitekkel hazánk ismét az eminensek körébe tartozik, mert a kontinens egyik legmagasabb fedezetét garantálja. A magyar biztosítás gyakorlatában még nem volt olyan nagy kár, amely a limitet kimerítette volna. (Megjegyzendő egyébként, hogy 2000-ig hazánkban - Európában is egyedülálló módon - korlátlan, tehát limit nélküli volt a biztosítók helytállási kötelezettsége.)

"Szenvedett károk"

A másik változás forradalmian új, s erre joggal büszke most az Unió. Az EU bevezette tagországai között az ún. "szenvedett károk" rendezésének intézményét és az ahhoz kapcsolódó intézményrendszert. Arról van szó, hogy ha például egy magyar természetes vagy jogi személy külföldön szenved olyan kárt, amelyet egy külföldi üzembentartó okozott, akkor az igényérvényesítés eddig elég bonyolult volt. A magyar károsultnak a külföldi üzembentartó vagy annak felelősségbiztosítója ellen kellett fordulnia, természetesen a károkozás helyének országában és annak joga alapján. Ez nehézkes és lassú volt, már csak a nyelvi különbözőségek okán is.

Információs Központ a kárt szenvedettekért

Az új intézmény lényege: ezután a károsult a saját hazájában érvényesítheti ezeket az igényeket. Ehhez azonban új, eddig ismeretlen intézményeket kellett felállítani minden tagországban.

Az első ilyen az Információs Központ (IK). Az IK - megkeresésre - haladéktalanul közli, hogy a károkozó üzembentartónak volt-e érvényes felelősségbiztosítása, s azt melyik biztosító kezeli. Az IK azt is közli, hogy a károsult országában ki a károkozó felelősségbiztosítójának az ún. kárrendezési megbízottja. Hazánkban hamarosan az internetes Kormányzati Portálon is kereshetők lesznek a Magyarországon telephellyel rendelkező gépjárművek biztosítási adatai.

Kárrendezési Megbízott

A Kárrendezési Megbízott (KRM) is új intézmény. Az EU szabályai szerint minden gépjármű-felelősségbiztosító minden tagországban köteles kijelölni egy KRM-t. Az intézményrendszer komolyságára utal, hogy az EU immár 25 tagországában mintegy 1400 autó-felelősségbiztosító működik. A szenvedett kárigényeket ehhez a - károsult országában működő - KRM-hez lehet benyújtani, aki három hónapon belül köteles érdemi, indokolt döntést hozni.

Kártalanítási Szervezet

Az intézményrendszer harmadik eleme a Kártalanítási Szervezet (KRTSZ), amelynek az a dolga, hogy a KRM mulasztása esetén maga végezze el a kárrendezést.

Hazánkban mind az Információs Központot, mind a Kártalanítási Szervezetet a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) működteti.

Az új biztosítási törvény további lényeges elemei

Az új Bit. több olyan - kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos - rendelkezést is tartalmaz, amelynek talán nem a biztosításról szóló közjogi aktusban lenne a helye. Ilyen rendelkezés például, hogy a jármű tulajdonosa a tulajdonjog átruházását igazoló okiratokat 15 napon belül köteles a biztosítójánál bemutatni.

Törvénybe kellett iktatni azt a rendelkezést is, hogy a gépjárműbaleset részesei a helyszínen kötelesek átadni egymásnak a személy és a gépjármű azonosításához és felelősségbiztosítás igazolásához szükséges adatokat, valamint a káreset lényeges körülményeire vonatkozó információkat. (Tehát, hogy miként történt a baleset.) Ez a rendelkezés egyébként eddig is érvényben volt, de "csak" egy kormányrendelet szabályozta, amely az ombudsman álláspontja szerint nem volt elegendő. Adatvédelmi szabályról van ugyanis szó, ezért a balesetet okozó - törvényi szintű parancs nélkül - nem lenne köteles feltárni személyazonosságát, és átadni az okozott balesetre vonatkozó információkat. Az EU-csatlakozással egy időben hatályba lépő Bit. ezt a joghézagot is pótolta.

Díjbevételek alakulása, 1999-2003 (milliárd forint)

Megnevezés

Üzletág

1999

2000

2001

2002

Díjbevétel

Élet

120,2

177,8

171,8

202,5

224,5

 

Nem élet

177,3

206,2

244.2

291,8

334,4

 

Összesen

297,5

383,9

416,0

494,3

558,9

Forrás: PSZÁF

Biztosítási díjbevétel ágazatok szerint, 2000-2003 (ezer forint)

Bruttó díjbevétel

2000

2001

2002

Elérésre szóló életbiztosítás

4 135 035

4 294 038

4 341 192

4 885 938

Halálesetre szóló életbiztosítás

3 362 094

3 390 819

4 587 906

7 002 072

Vegyes életbiztosítás

89 912 821

95 822 262

112 378 524

120 301 907

Járadékbiztosítás

2 666 459

2 980 608

6 214 085

6 047 597

Házasság-, szülésbiztosítás

845 140

710 609

807 389

900 654

Unitlink

75 800 480

62 093 493

71 637 116

82 630 233

Egyéb életbiztosítások

1 049 486

2 462 808

2 521 274

2 727 317

ÉLET ÖSSZESEN

177 771 515

171 754 637

202 487 486

224 495 718

Baleset

5 455 106

6 287 848

7 210 423

8 082 546

Betegség

3 140 672

3 692 680

4 136 028

4 653 592

Casco

53 131 555

65 580 275

78 401 300

89 015 285

Szállítmány

2 635 349

3 087 085

3 561 419

3 158 909

Tűz és elemi kockázatok

29 509 864

33 143 221

49 136 704

58 363 655

Egyéb vagyoni kockázatok

35 843 471

44 055 822

46 039 222

53 014 359

Járműfelelősség

65 638 025

73 774 266

85 576 526

98 181 920

Ebből KGFB

64 910 085

71 785 601

84 057 401

96 985 577

Általános felelősség

8 219 275

10 942 164

12 205 965

13 637 382

Kezesség

385 382

424 105

745 282

453 306

Hitel

812 573

1 487 803

1 721 628

2 392 816

Pénzügyi veszteségek

947 137

1 322 038

2 293 235

2 422 849

Jogvédelem

68 183

66 165

111 477

144 806

Segítségnyújtás

374 185

389 019

526 110

577 339

Temetkezési

   

164 556

260 157

NEM ÉLET ÖSSZESEN

206 160 777

244 252 489

291 829 875

334 358 921

MINDÖSSZESEN

383 932 291

416 007 126

494 317 361

558 854 639

Forrás: Mabisz(c) - 2003

A biztosítótársaságok mérlegfőösszege és GDP-hez viszonyított aránya

Biztosítótársaságok

1998

1999

2000

2001

Mérlegfőösszeg (MFÖ)(milliárd forint)

439,053

556,439

707,789

838,096

978,482

Növekedési index (év/év)

140,0%

126,7%

127,2%

118,4%

116,8%

MFÖ/GDP

4,3%

4,8%

5,2%

5,6%

5,8%

Díjbevétel/GDP

2,4%

2,5%

2,8%

2,8%

2,9%

Forrás: PSZÁF

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére