Az egészségpénztárak jövője

Mind több kedvezménnyel jár a tagság

A nyugdíjkasszák és az egészségpénztárak egyaránt az öngondoskodás intézményei. Az egyezés mellett ugyanakkor jelentős eltérések is tapasztalhatók. Míg ugyanis a nyugdíjpénztárak egyértelműen a hosszabb távú megtakarításokra alapoznak, az egészségpénztáraknál – legalábbis egyelőre – a szakemberek egybehangzóan azt állítják: a számok értékelésénél nem a befektetett vagyont, hanem sokkal inkább a tagdíjbevételt és a kiadási struktúrát kell alapul venni.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) legfrissebb elemzése is rögzíti, hogy az egészségpénztáraknál a vagyon helyett inkább az ide belépők létszámának dinamikája érdemel figyelmet. A pénztárak taglétszáma az első félév végén elérte a 182 ezer főt, ami egy év alatt majdnem 40 százalékos gyarapodás. Ellentétben a két nyugdíjpénztári típussal, ahol konszolidáció, illetve koncentráció tapasztalható, az egészségpénztárak inkább szaporodnak. Az idén öt új szereplő is piacra lépett, 2003 második negyedévének végén már 39 egészségpénztár működött.

Az egészségpénztárak (ept) szolgáltatása egyébként a felügyeleti jelentés szerint elsősorban prevenciós jellegű szűrővizsgálatok, fogorvosi kezelés, illetve gyógyszer és gyógyászati segédeszközök vásárlásának támogatása. Ezek a kiadások 2003 második negyedévében 2,2 milliárd forintot tettek ki, amely egy év alatt rendkívül jelentős, 67 százalékos növekedést mutat. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az ept-k "kistestvérei", az önsegélyező pénztárak is szépen fejlődtek (ezek főleg szülési, illetve temetési segélyeket, illetve oktatási és lakásfenntartási támogatást nyújtanak). Ez utóbbiaknál azonban a befizetések növekedésénél gyorsabb ütemben nőttek a kiadások. A második negyedévben 0,7 milliárd forintnyi kiadás 67 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakának értékét.

Szolgáltatások vásárlása

Az ept bevétele viszont a taglétszám növekedését meghaladóan nőtt. 2003 második negyedévében 3,4 milliárd forint befizetés érkezett a kasszákba munkáltatói tagdíj-hozzájárulásként (ennek aránya 82 százalék), a pénztári tagoktól (13 százalék), illetve támogatóktól. A befizetések 81 százalékkal – tehát a taglétszám-növekedésnek több mint kétszeresével – haladták meg az előző év azonos időszakának értékét, sőt az előző negyedévhez képest is több mint 40 százalékos volt a gyarapodás.

Bármily szépek is legyenek azonban az ept-adatok, a szektor jelentősége még mindig messze elmarad attól, mint amekkorát a konstrukció előnyei jogosan alátámasztanának. Ezek az intézmények ugyanis már a jelenlegi adószabályok alapján is igen hasznosak. Különösen a munkáltatóknak érdemes tagjaiknak bérkiegészítésként ept-befizetést adniuk (nem véletlen, hogy a felügyeleti adatok szerint is ez a jellemző).

Míg ugyanis a cégeknek 10 ezer forint bruttó béremelés az idén 13 350 forintjukba kerül, a dolgozó javára teljesített egészségpénztári befizetést nem terheli semmilyen járulék. A munkavállalók zsebébe ráadásul az előbbi esetben (az adó és járulékok levonása után) nem egészen ötezer forint jut, a kasszákba befolyt összeget viszont csupán a pénztár működési költségére fordítandó néhány százaléknyi hányad apasztja. A magánszemélyek számára is jár az adókedvezmény.

Előnyök a partnereknél

Az ept előnye azonban a tagoknak nemcsak ez, hanem az is, hogy ezek az intézmények különböző egészségmegőrző (szűrő, kezelő) programokat is szerveznek, és szerződött partnereiknél kedvezményeket is el tudnak érni. A Patika Pénztár tagjai például a Fotex, Ofotért és Vision Expressz üzleteiben a kontaktlencsékhez 35 százalékkal olcsóbban juthatnak hozzá. Néhány gyógyfürdőben 10 százalékos, egyes orvosi szolgáltatások esetében 25 százalékos a kedvezmény. Sok kassza az interneten is lehetővé teszi, hogy partnereik és az azok által kínált kedvezményt a tagok áttekintsék (nem ritka már az sem, hogy az egyéni számlákon levő összegekről is lehet ezen a módon tájékozódni).

Nyilvánvaló azonban, hogy minél nagyobb egy szervezet, annál jobb pozícióból indulhat. A Pro Vita ügyvezető igazgatója, Réti Csaba Árpád szerint megfontolandó lehetne például egy, a takarékszövetkezeti integrációhoz hasonló laza konglomerátum létrehozása. Az egészségkasszák viszont egyelőre alig mutatnak készséget az együttműködésre. Egyetlen nagyobb megállapodásról tudunk, amely az adóhivatali dolgozók pénztára, az Adoszt és a Patika között jött létre. A kasszák egyébként szívesen hangsúlyozzák, ha sikerül egy-egy nagyobb munkáltatóval megállapodniuk. A pénztárak többsége eleve kötődik valamely céghez, hiszen ezek az intézmények általában egy-egy nagyvállalat vagy ágazat kiszolgálására jöttek létre. Ma már gyakorlatilag minden kassza nyitottá vált, tagként tehát bárki beléphet, az eredeti jelleget azonban sokan máig nevükben is viselik (például Honvéd, Vasutas, de ilyen az OTP Ep. is). Az elnevezés ugyan nem jelzi egyértelműen, de a szakmában mindenki tudja, hogy például a Dimenzió a Matáv (emellett egyébként a TVK, a PSZÁF és a jegybank), a Tempo pedig főként a Mol dolgozóit tudhatja tagjai között. (A Richter tudomásunk szerint most választ pályázat útján magának pénztárat.)

Érdemes mögéjük nézni

Érdemes azonban eloszlatni a tévedéseket: az, hogy a pénztár akár még nevében is egy nagyvállalat nevét viseli, nem jelenti azt, hogy annak tulajdonában van. Nem akarunk bizalmatlanságot kelteni, de tekintettel arra, hogy az egészségpénztárak mindinkább a pénzügyi szolgáltatók csoportjába kerülhetnek át, érdemes némi figyelmet szentelni egy-egy kassza tulajdonosi hátterének is. Ezen a téren pedig nem árt felhívni a figyelmet némi csúsztatásra. A Talizmán Egészségpénztár például, miközben becsületesen közli, hogy alapítói a Marsh és Mercer Kft. dolgozói közül kerülnek ki, önmagáról adott tájékoztatójában részletesen ismerteti a cég adatait. Megtudhatjuk például, hogy a Marsh Kft. 1991-ben kezdte meg magyarországi működését, és mára Magyarország legnagyobb kockázatkezelési és biztosítási tanácsadó vállalatává vált. Tulajdonosa pedig a Marsh & McLennan Companies, amely több mint 100 országban 55 ezernél is több alkalmazottat foglalkoztat. A szépséghiba csupán az, hogy a Talizmánt nem a Marsh-csoport, hanem csupán független magánszemélyek birtokolják. Hasonló módon az OTP Egészségpénztár sem a bank, hanem csak ahhoz kötődő magánszemélyek birtokában van.

Az egészségpénztárak többségének hiába is néznénk utána a cégnyilvántartásban. Azon a néven ugyanis, amelyen működnek, alig lehet a nyomukra bukkanni. Így sem a tulajdonosok, sem pedig a tőkeháttér nem deríthető ki. Egyre több kassza rendelkezik honlappal, de a legfontosabb adatok között ott is szinte kizárólag címüket, telefonszámukat és vezető tisztségviselőik nevét teszik közzé.

A helyzet persze nem ilyen sötét. Az egészségpénztárakat ugyanis a PSZÁF nemcsak nyilvántartja, hanem ellenőrzi is. A szektort felügyeleti ajánlásokkal, előírásokkal (nemrégiben például a PSZÁF megtiltotta, hogy az önkéntesen vállalt tagdíj befizetésével késlekedőknek a pénztárak kamatot számítsanak fel). Ennek ellenére véleményünk szerint a tulajdonosi és tőkeháttér szemérmes elhallgatásának a jövőben – különösen akkor, ha a parlament elfogadja a Pénzügyminisztérium által javasolt módosításokat – mindenképpen változnia kell. A tagok minél nagyobb összegeket gyűjtenek egészségpénztári számláikon, annál erőteljesebben törekszenek a biztonságra, de egyre jobban foglalkoztathatja őket például a megtakarításaikon elért hozam is. Erről pedig egyelőre (egyébként jelenleg még érthető okból) szinte egyetlen kassza sem ad információt.

A pénzügyinek nevezett szemléletmód erősödését ugyanakkor több szakember is aggasztónak tartja. A Pro Vita ügyvezető igazgatója úgy véli: nem szerencsés, hogy a tagok közötti szolidaritás az új szabályok szerint csökken. A most hatályos előírások szerint ugyanis az ept-befizetések 40 százaléka az úgynevezett szolidaritási alapba kerül, amelyből a pénztár prevenciós célú kiadásokat finanszírozhat tagközösségének. Az új törvény feloldja ezt a pénzügyi korlátot.

A szakmában dolgozókat azonban nem csak ez aggasztja. Kulcskérdés, hogy pontosan mi kerül majd be a pénztárak révén igénybe vehető szolgáltatási körbe. Szakemberek szerint gondot okoz az is, hogy utóbbiakat a jövőben is nem törvénnyel, hanem kormányrendelettel szabályoznák. Minél hosszabb távú elképzeléseket akar a kormányzat az egészségpénztárak bevonásával megvalósítani, annál nagyobb bizonytalanságot okozhat a kedvezményezett szolgáltatások körének folyamatos változtatási lehetősége. Jelenleg egyébként állítólag akad olyan javaslat, amely szerint a pénztártagok a módosítás után nem fedezhetnének ept egyéni számlájukról rekreációval (mint például az úszás, fitnesz, vagy akár a gyógyüdülés) kapcsolatos kiadásokat.

Költenek az egészségmegőrzésre

Ez amellett hogy egyértelműen ellentmond a kormányprogramnak (amelyben elvként kiemelt szerepet kapott az egészségügyi prevenció), a pénztárak népszerűségét is biztosan csökkentené. Kricsfalvi Péter, a Dimenzió ügyvezetője szerint így egyszerű finanszírozási formává válhatnak az ept-k. Pedig éppen a Dimenzió adatai bizonyíthatják, hogy ezt a formát kár elsatnyítani. Míg ugyanis a kasszából az egészségmegőrzésre kiadott összegek aránya 2000-ben még csak 4,9 százalék volt, tavaly már 26 százalék. Nőtt a rekreációs célú üdülési kiadások aránya is, miközben a fogászati kezelések a költésen belül közel 90 százalékról 22 százalékra csökkentek (a tagok időközben nyilvánvalóan rendbe hozatták fogaikat). A Tempo Egészségpénztár vezetője, Szabó László szerint egyáltalán nem szerencsés, ha az egészségpénztári kifizetések döntő része betegségekhez kapcsolódik, és csak a pénz elenyésző hányadát fordítják a tagok egészségmegőrzésére. A kívánatos arány ugyanis pont fordított lenne. Ráadásul az egészségpénztárakból fedezhető kiadások köre éppen most bővült. 2002. január 1-jétől vált ugyanis lehetővé a pénzügyi felügyelet ajánlása alapján, hogy a sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások, mint például a pálya-, uszoda-, terembérlet, sporteszköz is finanszírozhatók legyenek az egyéni számláról. A korlát csupán annyi, hogy a sporteszközök egyedi értéke nem haladhatja meg az ötvenezer forintot, és nem kötődhetnek versenysporthoz.

Tény persze, hogy a kasszáknál mutatnak jelek arra, hogy az előírásokat meglehetősen lazán kezelik. Előfordul, hogy néhány pénztár olyan kifizetéseket is hajlandó finanszírozni (például minden gyógyító célt nélkülöző külföldi nyaralások), amelyek egészen biztosan nem tartoznak a jogosnak ítélt körbe. A rossz példa pedig ragadós, hiszen nemegyszer a tagok részéről is erős nyomás nehezedik egy-egy kasszára. Ennek veszélye ráadásul – ha a kormányzat ösztönzésére a pénztárak vagyona jelentősen nőni kezd – egyre nagyobb lehet. A megoldás azonban nyilvánvalóan nem a szigorítás, hanem a hatékonyabb ellenőrzés.

Szó esett arról is, hogy a részletes szabályok hosszabb várakozási időhöz kötnék a kifizetések megkezdését. A szolgáltatások igénybevételénél jelenleg akad olyan pénztár, amely kéthavi vagy még több (a Vasutasnál ez az időtartam 3 hónap) várakozási időt köt ki, de nem egy kasszánál a belépés után azonnal megkezdhető a kedvezményes költés. Idetartozik például a Credit Suisse Life egészségpénztára. Az azonban általános, hogy a tagok a számlákat már a várakozási idő alatt is gyűjthetik, és azokat később nyújthatják be (vagyis csupán megelőlegezik a támogatott költés ellenértékét).

A kiadásokat egyébként egyre több pénztárnál fedezhetik kártyával. A kártyahasználatnál az együttműködés terén is elég jó a helyzet. Több pénztár tagjai is fizethetnek ezeknek a plasztikoknak (cafeteria-rendszer) a segítségével készpénz felhasználása nélkül. Az eladók, illetve szolgáltatók a számlát közvetlenül a pénztárhoz juttatják el. A Tempo tagjai például 600 automatikus kártyaleolvasónál (POS) használhatják kártyáikat. A kártyákért az egészségpénztárak eltérő díjat számítanak fel. Ez például a Millenium Medicinánál tagnak 500, a tag hozzátartozójának 1500 forint. A Patika Pénztárnál a kártyadíj 2500 forint, a társkártyáért azonban nem kérnek egyetlen fillért sem.

Nonprofitból nyereségérdekelt

A díjak és a felszámított költséghányadok (működési, likviditási) a jövőben egészen biztosan megváltoznak majd. Részben azért, mert a két évre lekötött befizetések adókedvezményezettsége miatt (a befektetési kedvezményeknél elég szerencsétlenül bevezetett tőkeszámlás rendszerhez hasonló) számítástechnikai fejlesztésekbe kell fogniuk, vagy külön szolgáltatót kell igénybe venniük a nyilvántartások kezeléséhez. A profi vagyonkezelés sem költségmentes. Miközben azonban az emelkedő kiadások drágításra sarkallhatják a kasszákat, a növekvő verseny éppen ellenkező irányba hat. Ennek jele lehet, hogy a Dimenziónál – deklaráltan a versenyképesség javítása végett – nemrégiben csökkentették a működési költséghányadot 19-ről 15 százalékra.

A piacra egyre több pénzügyi intézmény társasága lép be. A Credit Suisse, az OTP, a K&H Bank mellett saját egészségpénztára van a Generali-Providencia Biztosítónak (Évgyűrűk), de ezen a területen már felbukkant a Magyar Külkereskedelmi Bank és a nevét AXÁ-ról Uniqára váltó biztosító is. A pénztári forma ebben a körben nyilvánvalóan akkor válhat igazán népszerűvé, ha a jelenlegi nonprofit jelleg megváltozik. Kricsfalvi Péter szerint az önmagában nem káros, ha az egészségpénztárak a jövőben már nyereségérdekelt üzleti vállalkozásként is tevékenykedhetnek. Munkáltatók, tőkeerős cégek, bankok és biztosítók érdekeltté válása is lendületet adhat a pénztári mozgalomnak. Ezzel párhuzamosan viszont a szakember úgy véli: szigorúbb szakmai kritériumokra lenne szükség, amelyek nemcsak a korábbi, de a mostani törvényből is hiányoznak.

A módosítási javaslat

Az egészségpénztárakat a parlament által lapzártánkkor elfogadott új jogszabályban (a hatályos adótörvénytől eltérően) külön nevesítik. Egyik lényeges eleme, hogy a kasszák – néhány vonatkozásban továbbra is az egyéb öngondoskodási formákkal (nyugdíj- és önsegélyező pénztárak) "rivalizálva" – a következő évben az eddiginél nagyobb adókedvezményekben is részesülhetnek.

Az önkéntes kölcsönös nyugdíj- és egészségpénztárakba a munkáltató hozzájárulásként a következő évben már a minimálbér 130 százalékát fizetheti majd be adómentesen, az eddigi 100 százalék helyett. Így – a minimálbér 3 ezer forintos emelése után – a mostani 50 ezer forint helyett havonta 68,9 ezer forintot juttathatnának a cégek dolgozóiknak adómentesen. A különböző öngondoskodási formáknál viszont egyedileg megmarad a minimálbérkorlát.

A lapunk által megkérdezett egészségpénztári szakemberek ezt szinte mulatságosnak tartják, mivel a befizetések még az eddigi limit töredékét sem érték el. Hasonlóan minősítették a magánszemélyek számára megemelt értékhatárt is. Az adókedvezmény egésze az eddigi mintegy havi 27,7 ezer forint helyett 33,3 ezer forinttal használható ki az öngondoskodás keretében – ennek persze feltétele a megfelelően nagy adóbefizetés is –, ebbe a magánnyugdíj- és az önsegélyező pénztárak is beletartoznak. (Az egyedi korlát itt is megmaradt.) Annál, aki 2020. január elseje előtt eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, ez az összeg meghaladhatja a 41,6 ezer forintot. A tapasztalatok alapján azonban még a havi hatezer forintos egészségpénztári befizetés is a magasabbak közé tartozik.

Az is elég meglepő az új törvényben, hogy miközben a kormányzat a tőkeszámlán tartott befektetési állomány adókedvezményét megszünteti, az egészségpénztári tagok egyéni számlájukon legalább két évre lekötött pénz után 10 százalékos, egészen új adókedvezményben részesülhetnek, ráadásul további 10 százalékos adókedvezményt kapnának bizonyos egészségmegőrző (prevenciós) kiadások után. Az adóévben utóbbi két címen érvényesíthető adólevonás összértéke 100 ezer (2020 előtt nyugdíjba vonulóknál 130 ezer) forint lehet, ami egymillió, illetve 1,3 millió forintos kiadás esetén használható teljesen ki. Emlékeztetőül: a befektetéseknél a mérték 20 százalék, az összegkorlát pedig 200 ezer forint volt, viszont a kedvezmény bármennyi idő eltelte után sem vált véglegessé, amit az adóhitel elnevezés is rögzített.

Az adótörvény mellett módosították az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényt (Öpt.) is. Ennél a leglényegesebb az egyéni számlák kiemelt hangsúlya. A jogszabály szerint: önkéntes kölcsönös biztosítópénztári tevékenységnek minősül a társadalombiztosítási és szociális ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatások, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátások szervezése, finanszírozása és nyújtása, ami rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni számlavezetés útján történik. Az önkéntes pénztárakról szóló törvényből kikerült az a passzus, amely szerint az egészségpénztár szolgáltatási kiadásainak legfeljebb 60 százalékát lehet a jogosult tag egyéni számlájának megterhelésével biztosítani, a többit egy közös kassza fedezi. A jogszabályban e helyett (meglehetősen ködösen fogalmazva) azt olvashatjuk, hogy az egészségügyi szolgáltatások fedezetét – a gyógyszer és gyógyászati segédeszközök ártámogatásának kivételével – az egészségpénztár az alapszabályban foglaltak szerint, több pénztártag egyéni egészségszámlájának egyidejű megterhelésével is biztosíthatja. (A korábbi rendszer egyébként érvényben maradt a 2004. január 1-je előtti befizetéseknél.)

A törvény szerint a kormány felhatalmazást kapott arra, hogy rendeletben szabályozza a pénztárak egyes gazdálkodási szabályait, a pénztárak beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a felügyeleti eljárás mikéntjét, a pénztárfelügyeleti eljárás igazgatási díjak kiszabásának feltételeit, valamint az egészségpénztárak és az önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokra és ezek nyújtására, illetve ezek szakmai ellenőrzésére vonatkozó egyes előírásokat.

Az új jogszabály – a hosszabb távú megtakarítások preferálásához igazodva – több ponton is kitér a szolgáltatókra. Szolgáltatónak minősül különösen az – olvasható a szövegben –, aki (amely) a pénztár részére letétkezelői tevékenységet folytat, amelyhez a pénztár a befektetési üzletmenetét, illetve a könyvelése, nyilvántartásai vezetését kihelyezte. Ezekre a szolgáltatókra persze nemcsak a titoktartási kötelezettség, de a felügyelet kiemelt figyelme is kiterjed majd.