A környezetvédelmi piacon is kíméletlen lesz a verseny

Interjú Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel

Ahogy közeledik az év vége, úgy válik egyre keményebbé a vita, hogy valójában nő, vagy inkább csökken a tárca kerete a jövő évi költségvetés elfogadása nyomán.

• Előrebocsátanám, hogy a 2004-es jó, tehát a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés céljait szolgáló költségvetés, s ebből a szempontból nem elsődleges fontosságú, hogy pontosan mennyi pénz szerepel a tárca fejezetében. A költségvetés tervezetében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) címszónál található kiadási előirányzat – 99,3 milliárd forint – összegszerűen valóban kevesebb, mint a 2003. évi. Ez azonban paradox módon mégsem jelenti azt, hogy a tárca céljaira jövőre az ideinél kevesebb pénz jutna, sőt, a költségvetési támogatás valójában 8 százalékkal több lesz. Varázsolni persze mi sem tudunk, mindössze annyi történt, hogy az EU-ból érkező támogatások felhasználásához szükséges hazai önrészt 2004-re a kormány nem a KvVM, hanem a Miniszterelnöki Hivatal fejezetébe tervezte be. Így van ez egyébként nemcsak a környezetvédelem, hanem a többi érintett ágazat, például a mezőgazdaság vagy a közlekedés esetében is. A környezetvédelmi – elsősorban szennyvízkezelési, csatornázási és hulladékgazdálkodási – beruházások finanszírozására a fejezeti előirányzaton túl 24 milliárd forint szerepel a jövő évi költségvetésben. A reális összevetéshez ez is hozzátartozik. Emellett más tárcák és intézmények büdzséjében is megjelennek környezetvédelmi célokra fordítandó források. A Belügyminisztérium például a víz- és csatornaszolgáltatást 6, a települési hulladékok kezelését 2 milliárd forinttal támogatja. Az FVM-nél agrár-környezetgazdálkodásra 8 milliárdot fordítanak. Az ÁPV Rt. költségvetésében pedig jövőre ugyancsak 8 milliárd forint – az ideinek mintegy kétszerese – szerepel környezetikár-mentesítésre. Az államháztartás tervezett mérlege szerint jövőre 195,3 milliárd forintot fordít az ország környezetvédelemre, az idei 163,4 milliárd után. Ez összességében 19 százalékos növekedés. Vagyis számszakilag igazat mond az is, aki kevesebb pénzt lát a tárca fejezetében. De igazunk van nekünk is, amikor azt mondjuk: a környezetvédelem mégis számottevően többől gazdálkodhat 2004-ben, mint az idén.

– Jövőre két új bevételi forrás is megjelenik: a környezetterhelési díj (Ktd) és az energiaadó. Beszéljünk először az előbbiről: egy újabb, a vállalkozókat sújtó elvonásnak, környezetvédelmiforrás-teremtésnek, vagy mélyebb, adófilozófiai jellegű változásnak kell-e tekintenünk a Ktd-t?

• Azért tartom fontosnak, hogy sok sikertelen próbálkozás után jövőre végre megjelennek a környezetterhelési díjak a költségvetésben – és a köztudatban –, mert valóban filozófiai jelentőséget is tulajdonítok ennek a döntésnek. A környezethez való viszonyunknak meg kell változnia. Ebben a lakosságtól a vállalkozásokon keresztül a kormányzatig elvben mindenki egyetért, ám a környezeti károk csökkentésének ára van. Ezt pedig már kevésbé vagyunk hajlandóak megfizetni. Ma az állam – az adófizetők pénzéből – milliárdokat költ a környezetterhelés semlegesítésére, a természeti kincsek, az ivóvízbázisok, a természetes vizek élővilágának megőrzésére. Indokolt tehát annak az elvnek az érvényesítése, hogy a környezet használatáért fizetni kell, méghozzá azoknak, akik a környezeti értékeket – a tiszta levegőt, a tiszta vizet – elfogyasztják, azaz szennyezik. Emellett, és épp ez a Ktd lényege, az új díj nemcsak a szabályellenes – például határérték feletti – szennyezést sújtja, hanem a teljes kibocsátást is, vagyis ez nem egyfajta szankció, hanem valóságos használati díj. A környezetterhelési díjak a megelőző környezetvédelem alapjait és forrásait is megteremtik azzal, hogy a szennyezés csökkentésére ösztönöznek. Bevezetésükre egyébként már az 1995-ben hatályba lépett környezetvédelmi törvény megadta a törvényi felhatalmazást, ám azóta a különböző gazdasági érdekcsoportok mindig ki tudták lobbizni a halasztást.

Ha adófilozófiai jellegű változtatásról beszélünk, abba viszont az is beleértendő, hogy az új elvonás kompenzációjaként más területeken csökkennek a közterhek. Ha mégsem, akkor ez valóban csak egy újabb teher a gazdálkodókon.

• Örömmel mondhatom, hogy lesz ilyen típusú kompenzáció, tehát a Ktd az első vizsgán máris átment. A díj bevezetése – a jövő évi költségvetést tekintve – hozzájárul a társasági adó és a személyi jövedelemadó csökkentéséhez szükséges fedezet megteremtéséhez is. Ezzel valójában két legyet ütünk egy csapásra, hiszen azonkívül, hogy a változás ösztönözheti a foglalkoztatást, illetve az egész gazdaságot, a munkaerőt terhelő költségek csökkentésével a versenyképesség is javul. Elsősorban természetesen azokon a területeken, ahol figyelmet fordítanak a környezet terhelésének mérséklésére, és ezzel csökkentik vagy megússzák a díjfizetést. S van még egy további előny is: az ökoadók a költségvetés újraelosztó szerepén keresztül forrást teremtenek a nagy volumenű környezeti beruházásoknak. Ezek révén viszont csökkennek a környezetterhelő kibocsátások, így a fizetendő terhelési díjak is. Azt is mondhatnám tehát, hogy e díjak bevezetésének végső célja éppen az, hogy eltűnjenek, mert a korszerű, környezetbarát technológiák, valamint a szennyvíztisztítás és csatornázás általánossá válásával többé nem lesz kire – illetve miért – kivetni. Az ökoadóknak egyébként sehol sem a bevételteremtés az elsődleges céljuk. Én személy szerint annak örülök majd, ha minél kevesebb bevétel származik ebből.

A pénzügyi tárcánál dolgozó kollégája feltehetően másképp gondolja. Hosszabb távon mekkora lehet a zöldadók aránya a teljes adórendszeren belül?

• A jelenlegi EU-tagországokban a zöldadók aránya 0,5-1 százalék között van, hazánkban is ennek az aránynak az elérése lehet a cél.  

A Ktd ellen most is számos gazdasági érdekcsoport emelte fel a szavát, mintha nem bíznának benne, hogy az új ökoadó gyorsan okafogyottá válik és megszűnik. Kik ők, és mik az érveik?

• Hozzám és a tárcához elsősorban az erőművektől, illetve a csatornaszolgáltatóktól érkeztek észrevételek. Meg kell jegyeznem, hogy a környezetterhelési díjak alapelveit, a bevezetés szükségességét ők sem kérdőjelezték meg. Megkereséseik főként a saját költségeik alakulásával voltak kapcsolatosak. Ez végül is érthető szempont: az érintett ágazatok elsődleges érdeke az, hogy költségeik ne növekedjenek. Más kérdés, hogy mennyire lehet ilyen ágazatspecifikus érdekeket érvényesíteni egy versenysemlegesnek szánt adófajta esetében. 

Kevesebbet hallani róla, de a szintén jövőre startoló energiaadónak is vannak ellenzői. Melyek a főbb kifogások, és mit válaszol ezekre a tárca?

• Az energiaadó is az ökoadók körébe tartozik, de kimunkálása és előterjesztése a GKM kompentenciája, én pedig nem szeretnék a társtárca fogadatlan prókátora lenni. Egyébként nem nehéz kitalálni, hogy kik berzenkednek az energiafogyasztás megadóztatásától.

Szóba került az ősz folyamán a hagyományos ökoadók, azaz a termékdíjak kiterjesztése újabb termékcsoportokra is, egyebek mellett az elektronikai készülékekre. Ezek konkrét tervek, vagy csak távlati elképzelések?

• Konkrét elképzelésekről van szó. 2004. május 1-jétől valóban tervezzük az elektromos és elektronikai termékekre, valamint a személygépkocsikra és kisteherautókra is kivetni a környezetvédelmi termékdíjat. Mindkét termékcsoport esetében komoly problémát okoz a belőlük keletkező hulladékmennyiség. A termékdíj pedig, mint ahogyan ez a csomagolási hulladékok esetében is beigazolódott, alkalmas arra, hogy ösztönözzön a keletkező hulladék begyűjtésére és hasznosítására, sőt némiképp a hulladék mennyiségének csökkentésére is. Ez uniós kötelezettségünk is, az EU-irányelvek ezekre a termékekre is kötelezővé teszik a hulladék begyűjtésére és kezelésére vonatkozó gyártói felelősség érvényesítését. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a termékdíj jelenleg az egyetlen olyan ökoadó jellegű környezetvédelmi bevételi forrás, amely teljes egészében a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatba folyik be, így a támogatásokon keresztül a termékdíjak közvetlenül szolgálják a környezetvédelem finanszírozását.

Eddig főként a környezetvédelmi indíttatású közterhekről beszéltünk. Ugyanakkor – ideális esetben – ahogy nőnek az állam környezetvédelmi kiadásai, úgy bővülnek a vállalkozók számára is megnyíló környezetvédelmi források. Mekkora ma a magyar környezetvédelmi ipar, és milyen fejlődési perspektívák állnak előtte?

• Azt kell mondjam, hogy sokkolóan nagy összegekről van szó, amikor a környezetvédelmi kiadásokat összeadjuk. Egy tavalyi reprezentatív felmérés szerint, amely a környezetvédelmi uniós vállalások teljesítésének várható költségigényét vizsgálta, a következő években mintegy 2700 milliárd forint, azaz 11 milliárd euró nagyságrendű ráfordítással lehet számolni a tárca szakágazataiban. A legtöbb forrást a hulladékgazdálkodási, a települési szennyvízkezelési és a levegőtisztaság-védelmi beruházások igénylik. Mai ismereteink, illetve a Nemzeti Környezetvédelmi Programhoz kapcsolódó számítások szerint ezek finanszírozásában az állami szektorra 60-62 százalékos, a vállalkozói szférára 22-26 százalékos, a lakosságra mintegy 10 százalékos hozzájárulás hárul, a külső források pedig 8 százalékot képviselnek. A másik oldalról nézve ez azt jelenti, hogy a következő években nagyságrendileg ennyi pénz fordul meg a környezetvédelmi iparban. Az előttünk álló 6 évben a környezetipar teljesítménye látványosan megnő, a gazdaságon belüli részesedése megkétszereződik. A gazdasági számítások Magyarország környezetvédelmi beruházásaiból származó hasznát már 2015 és 2020 között a GDP minimálisan 2 százalékára becsülik. Ezekből az adatokból az is kitűnik, hogy az ország modernizációjában a környezetvédelem az egyik húzóágazat szerepét fogja betölteni.

Az EU-csatlakozást követően ezek a hatalmas összegek jelentősen megváltoztatják a hazai környezetvédelem kereteit. Kik – pontosabban mely iparágak – lesznek a változás vesztesei, és kik profitálhatnak például az új, szigorúbb szabályokból? Milyen új piacok nyílhatnak meg esetleg a magyar vállalkozók előtt?

• A Nemzeti Környezetvédelmi Program céljainak megvalósulása – amely egyben az EU-tagság érdekében tett vállalásaink teljesítése is – a hazai környezeti piac jókora bővülését eredményezi. Az átlagos növekedési ütemet messze meghaladóan fog fejlődni a környezetvédelmi ipar a környezetvédelmi szolgáltatásokkal együtt. A növekedés persze hatással lesz a nemzeti ipar versenyképességére és a munkahelyteremtésre is. Főként a környezetvédelmi szolgáltatóknál, a berendezések gyártóinál, a beruházásokat tervező és kivitelező vállalkozásoknál, és a gazdasági vállalkozások ökorészlegeinél várható növekvő szakemberszükséglet. A már említett nagyberuházások teszik ki a nemzeti ráfordítások 90 százalékát, ehhez járulnak hozzá a közvetlenül nem valamely EU-irányelv megvalósítását szolgáló, de ugyancsak kiemelkedően fontos programok, például az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP). Az OKKP 40 évre becsült költsége 1000 milliárd forint. A folyó ráfordítások is növekednek, és fejlődnek a települési környezetvédelmi közszolgáltatások. Látványosan bővül tehát a piac, arra azonban felhívom a figyelmet, hogy 2004 májusától már teljesen szabad az EU-ból ide érkező piaci szereplők mozgástere. A nagy EU-s tapasztalattal rendelkező jelenlegi tagállami társaságok mellett különösen versenyképesek lehetnek a velünk együtt csatlakozó országok fejlett technológiával dolgozó, és esetlegesen olcsóbb, de hasonló szolgáltatást nyújtó cégei. Például a cseh, a szlovén és a lengyel vállalkozók. Erős versenyre kell számítani az ő részükről is. A környezetvédelmi berendezések, technológiák piacán most több mint 60 százalékra becsüljük az import arányát. Az EU-s szabályozás miatt bekövetkező szigorítások pedig azokat hozhatják előnytelen helyzetbe, akik nem készülnek fel idejében. Hasznosnak tartanám, ha ezek a vállalkozások a szakmai érdek-képviseleti szervezeteiken keresztül már most tájékozódnának a követelményekről és a lehetőségekről.

A tárca, illetve a hozzá tartozó hatóságok szakmai apparátusa mennyire felkészült az EU-követelmények teljesítésére, az uniós szabályok betartatására? Hol kell még erősíteni?

• A csatlakozásra való felkészülés jelentősen megnövelte a tárca és a hozzánk tartozó hatóságok adminisztrációs feladatait. 2004. május 1-jétől készen kell állnunk arra, hogy érvényt szerezzünk a környezetvédelmi közösségi jognak, ami ráadásul a mezőgazdasági jogrendszer után a legterjedelmesebb. Sok a feladatunk a jogharmonizációban is, hiszen az EU környezetvédelmi joganyagának zöme irányelv, amit nem egyszerűen át kell ültetni a hazai jogba, hanem ki kell bontani, megtöltve magyar tartalommal. A jog érvényesítése, gyakorlatba ültetése már a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség, a felügyelőségek, vízügyi igazgatóságok, valamint a nemzeti parkok feladata. Maga a jogharmonizáció nem egyszeri aktus, hanem folyamatos munka, hiszen újabb és újabb jogszabályok jelennek meg. Az Európai Bizottság 2002-2003-ban végzett helyszíni ellenőrzései szerint a magyar szakemberek felkészültsége jó, a környezetvédelmi hatóságok apparátusa azonban megerősítésre szorul, különösen a hatósági engedélyezés és az ellenőrzés területén, legyen szó akár a levegőtisztaságról, a vízvédelemről, a természetvédelemről, akár a hulladékgazdálkodásról.  Az embereket feltehetően a jogharmonizáció állásánál is jobban érdekli, hogy le tudjuk-e hívni az Unió támogatási kereteit, magyarán elő tudunk-e állni olyan projektekkel, amelyeket Brüsszel támogat. Azt már most kijelenthetem, hogy a 2000- 2006 közötti időszakra előirányzott környezetvédelmi ISPA-támogatást Magyarország teljes mértékben le fogja kötni. Az ISPA-program indulása óta az Európai Bizottság eddig 26 hazai – hulladékgazdálkodási és szennyvízkezelési – projekt támogatását hagyta jóvá. A csatlakozást követően, 2004-2006 között a Kohéziós Alapból hozzávetőleg 116 millió euróval számolhatunk évente. 2007-től, az Unió új költségvetésében Magyarország a Kohéziós Alapból előreláthatóan évi 380 millió euró támogatásban részesülhet. A Kohéziós Alaphoz benyújtott pályázatok kormányzati projektek, azokért a magyar állam vállal kötelezettséget, ugyanakkor a programokra elsősorban önkormányzatok, illetve önkormányzati társulások pályázhatnak. Az uniós projektek menedzselésére nemrég felállítottuk a fejlesztési igazgatóságot, ott a legnagyobb gyakorlattal bíró szakemberek koordinálják a munkát a kormányzat, Brüsszel és a pályázók között. Nem kicsi sem a tárca, sem az igazgatóság felelőssége: a beruházásra szánt 2700 milliárd forint sorsa a következő 10-12 évben jelentős részben itt dől el, mint ahogy az is, hogy az összeg mekkora hányadát lehet az uniós forrásokból lehívni.

A környezet- és természetvédelemben az EU olyan, mint egy mumus: mindenkit azzal ijesztgetnek. Ritkán beszélünk róla, de attól még tény: a csatlakozás a természetvédelemben is jelentős változásokat hoz, például a védett területeken gazdálkodók életében. Kiknek kell netán jelentős korlátozásokra számítaniuk, és milyen támogatások kompenzálhatják ezeket?

• Magyarországon a védett természeti területek nagysága meghaladja a 850 000 hektárt. Ennek döntő többsége – több mint 600 000 hektár – állami tulajdonú, magántulajdonban 85 000 hektár található. Az érintett gazdák a csatlakozástól függetlenül, a hazai természetvédelmi törvény, illetve a napokban előkészített kormányrendelet alapján lesznek jogosultak kártalanításra, abban az esetben, ha a természetvédelmi hatóság külön határozattal korlátozza őket jövedelemtermelő tevékenységükben. Az EU-tagsággal együtt jár viszont a Natura 2000 területek kijelölése, amelyek nagyobb része védett természeti területre, kisebb része viszont jelenleg nem védett élőhelyre esik. Ez utóbbi földeken gazdálkodók számára csak arra a fajra vagy élőhelyre vonatkozóan lehet korlátozást elrendelni, amelyre az adott terület védettségét kijelölték. Ezeken a földeken tehát lényegesen kevesebb a lehetséges korlátozás, mint a külön jogszabállyal védetté nyilvánított természeti területeken, így a kártalanításra is kevesebb ok lesz.

Milyen lesz a magyar környezetvédelem helyzete a jelenlegi kormányzati ciklus végén?

• A hazai környezetpolitika jelenlegi kereteit elsősorban az idén startolt második Nemzeti Környezetvédelmi Program határozza meg. Az NKP II keretében olyan konkrét programok valósulnak meg, amelynek eredményeit a lakosság is hamarosan érzékelni fogja. Vállaltuk többek között, hogy 2010-re a levegő minősége az ország minden településén megfelel az egészségügyi határértéknek; 2009 végére minden lakoshoz eljuttatjuk az EU minőségi követelményeinek is megfelelő ivóvizet; 2008-ig az érzékeny területeken megvalósul az összes települési szennyvíz tisztítása. A megújuló energiaforrások arányát a program időszakában a jelenlegi 3,6-ról 5 százalékra növeljük; a hulladékhasznosítást 2008-ig a jelenlegi 3-ról 35-40 százalékra növeljük, végül 2008-ra az ország területének legalább 15 százaléka az EU NATURA 2000 elnevezésű ökológiai hálózatának részévé válik. Az optimista forgatókönyv az, hogy a felsoroltak időarányos részét 2006-ig teljesítjük. Elméletben pesszimista szcenárióval is lehet számolni. A környezetvédelmi fejlesztések finanszírozása összefügg az ország gazdasági teljesítményével. Amennyiben a középtávú gazdasági tervben előre jelzettnél kedvezőtlenebbül alakulnak a makrogazdasági mutatók, akkor ez a környezetvédelemre szánt forrásokra is hathat. Mint a tárca felelőse és mint környezetvédő remélem, hogy ez csupán elméleti lehetőség.