Elöljáróban tisztázandó, mely társaságok pénzügyi mozgásterével is foglalkozunk az alábbiakban. Az 1999. évi XCV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról tárgyú jogszabályban a jogalkotó meghatározta a vállalkozások jogszabály szerinti méreteit. Csak két jellemző kritériumot emelve ki közülük, amelyek szerint
– a mikrovállalkozásnál az összes foglalkoztatotti létszám 10 főnél kevesebb, az árbevétel legfeljebb 700 millió forint lehet, míg
– kisvállalkozás esetében a foglalkoztatotti létszám 50 főnél kevesebb, az árbevétel pedig maximum 700 millió forint lehet.
A bejegyzett vállalkozások jelentős része tartozik a fenti a méretkategóriába.
Igény az adminisztráció növelésére
A mikrovállalkozások esetében a cégek méretei nem indokolják önállósult pénzügyi, számviteli részleg létrehozását. A gyakorlatban egy fő foglalkozik ezek kezelésével, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy valaki összegyűjti és kifizeti (átutalja) a számlákat, rendszerezi azokat, pénzt vesz fel a bankban, bért fizet és átadja a bérkönyvelő cégnek könyvelésre a bizonylatokat.
A kisvállalkozásoknál a tevékenység jellegétől függően 50-100 millió forint között alakul ki az a helyzet, hogy először egy fővel, majd – szintén a tevékenység jellegétől függően – további munkaerővel kell növelni az úgynevezett adminisztratív apparátust. Még ebben a fázisban sem alakul ki az önálló pénzügyi tervezés, mindössze a pénzügyi folyamatokat értő és kezelő személyek kezdik meg tevékenységüket a társaságnál. Az önálló pénzügyi-számviteli részleg kialakítása (vezető könyvelővel, főkönyvelővel az élén) csak mindezek után következik.
Felvállalt feladatunk, hogy néhány gyakorlati problémát felvessünk, gyakorlati segítséget fogalmazzunk meg elsősorban a tulajdonos-vezetők részére.
Pénzügyi folyamatok a vállalkozás működésében
Tekintsük át, milyen reálfolyamatok mennek végbe a vállalkozásoknál, hol helyezkednek el ebben a pénzügyi folyamatok! Ennek megértéséhez bemutatjuk a pénzáramlás folyamatát, ahol is a kiindulási és végpont a pénz.
Ezt a folyamatot szokás a forgótőke ciklusainak is nevezni. A folyamat mögöttes tartalmának megismerése nélkül azonban csak a száraz elmélettel találjuk szemben magunkat. Közelítve tehát az üdítő gyakorlathoz, bemutatjuk a pénzáramlás tartalmi elemeit is.
A pénzáramlás tartalmi elemei
A pénzáramlás tartalmi elemeit a forgóeszközök, valamint az úgynevezett folyó források alkotják.
Forgóeszközök
A forgóeszközök közé tartoznak: a pénz, a piacképes értékpapírok, a vevőállomány, a készletek és az egyéb forgóeszközök.
Folyó források
A folyó források a rövid lejáratú hiteleket (törlesztés, kamat), a szállítókat, az adókötelezettségeket, a hosszú lejáratú hiteleket (törlesztés, kamat), továbbá az egyéb folyó forrásokat foglalják magukban.
A két oldal különbsége az úgynevezett nettó forgótőke, amely kapcsán mindig azt a célt kell szem előtt tartanunk, hogy az pozitív előjelű legyen, vagyis hogy ne kelljen "otthonról hozni a pénzt" és azt "betenni" a cégbe.
Mindezekből látszik, hogy ha kezelni – és jól kezelni – akarjuk a pénzt, a fenti tényezők összhangját kell biztosítanunk a forgóeszközök javára. Miután ez a folyamat – mint azt megfogalmaztuk – a forgótőke működési ciklusa, ezért így vagy úgy mindig visszatérünk a pénzhez. A probléma sziszifuszi módon, nap mint nap ugyanaz, nevezetesen, hogy miként billentsük át az egyensúlyt a pozitív forgótőke oldalára.
A pénzügyi tervezés "alapelve"
Herbert Kleinebeckel, a neves német közgazda a Pénzügyi és likviditási irányítás című könyvében kiindulásul a két rozsdamentes szög módszerét ajánlja mindenkinek: "A pénzügyi tervezés és jelentéskészítés legegyszerűbb módszerét egy takarékos sváb vállalkozó fedezte fel, és használta először a gyakorlatban. Csupán két rozsdamentes szöget veretett be az állandóan nyitva lévő előszobaajtaja mögé a falba, azzal a teljesen egyértelmű céllal, hogy a bal szögön a tisztelt vevőkörének naponta kiküldött számláinak másolatai, a jobb szögön a napi postával érkezett szállítói számláinak másolatai voltak feltűzve... A likviditás szabályozása e két szög segítségével rendkívül egyszerű volt: a jobb szögről addig nem volt szabad eltávolítani és kifizetni egy bizonylatot, amíg a bal szögről – hasonló nagyságrendű – pénzbevételt nem lehetett leakasztani. A pénzügyi jelentés elkészítése csodálatosan egyszerű volt: a bal szögön lévő összegeket (követeléseket, illetve aktívákat), csakúgy mint a jobb szögön lévőket (kötelezettségeket, illetve passzívákat), naponta vagy hetente össze kellett adni, és egy áttekintésbe bejegyezni."
Tisztelt Olvasóm! Tegye szívére a kezét – én is azt teszem -, és vallja be, vállalkozásának első éveiben, illetve az 50 millió forintos határ alatt soha nem jutott el erre a szintre, vagyis, hogy rögzítse, mérje a göngyölített és folyamatosan figyelemmel kísért pénzfolyamatot. Én bevallom – mint tipikus mikrovállalkozó -, öt év után sem tudtam elérni társamnál, hogy a hónap közepe előtt legalább azt megmondja, hogy mennyi pénz volt elsején a pénztárban és a bankban.
Be kell látnunk, hogy a pénzfolyamatok tudatos kezelése a vállalkozás egyik leglényegesebb pontja. Aki ezen az ütőéren tartja a kézét, csak az lehet tájékozott a társaság állapotáról. Viszszatérve a két rozsdamentes szög módszerére, nota bene szögezzük le: annak alkalmazását meg kell előznie néhány prevenciós lépésnek is.
Sajnálatos gyakorlat – a megélhetési vállalkozásból következően -, hogy főként a kezdetekben összemosódnak a magánpénzek és a társaság pénzei. Később a vállalkozások – mert nem kevesen több vállalkozás tulajdonosai – pénzei, pénzügyei mosódnak össze, hiszen akár csak kapcsolt munkakörben is egy személy egyszerre napi főmunkaidőben több pénztárt tud kezelni.
Pénzkezelés a számviteli törvényben
A 2001. január 1-jétől hatályos, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 165. §-a (3) bekezdésének a) pontját szó szerint idézzük: "...a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, illetve bankszámlaforgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-éig a könyvekben rögzíteni kell;". A törvényi passzus idézésével megerősíteni kívántam, hogy a cégvezető vezessen naprakész nyilvántartást.
Nyilvántartás és bérkönyvelés
A gyakorlatban kérdésként felvetődhet, hogy miként oldható ez meg bérkönyvelő cég igénybevétele esetében. Ugyanis a nyilvántartás ilyenkor párhuzamossággal járhat. A könyvvezetés technikáját minden gazdálkodónak a tevékenység(ek) sajátosságainak figyelembevételével magának kell kialakítania és megszerveznie. A megvalósítás során azonban nem lehet eltekinteni a számviteli alapelvek érvényre jutásától. Bármelyik vállalkozóról feltételezhető, hogy képes naprakészen vezetni pénztárkönyvet, így még abban az esetben is írásban rögzített bizonylatokkal kell alátámasztani a gazdasági eseményeket, ha a vállalkozása számviteli feladatainak elvégzésével külső céget, bérkönyvelő vállalkozót bíz meg.
A mulasztás szankciója
Felhívom a figyelmet arra is, hogy a számviteli fegyelem be nem tartása adóbírságot von maga után [az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 74. §-a (13) bekezdésének a) pontja értelmében ez 200 000 forintig terjedő bírság lehet, melyet az adóhatóság ki is szokott vetni].
A fenti prevenciós gyakorlat bevezetése után már könnyedén megvalósítható a sváb vállalkozó módszere, és még csak szög sem szükséges hozzá. Az, hogy figyeljük a pénzkészletünk alakulását, a semmihez képest már előrelépés. Rögvest hiányérzetünk is támad, és többet szeretnénk tudni. Tudásszomjunk eleinte a pénzfolyam időbeli változásának és tartalmi összetételének megismerésére és szabályozására vonatkozik.
A pénzügyi szabályozás területei
Tervezés időtávban
Vállalkozásunk pénzfolyamának időbeli alakulása az előretekintést jelenti a kezelhető, jól belátható időtávban, ami egyszerű pénzfolyamatok esetében 2-3 hét. Szokásos a hónapot – e folyamatok kapcsán – 3 dekádra osztani, ami ebben az esetben biztosítja 2 dekád jó átláthatóságát és a harmadik tervezhetőségét. Ha a bevételeket és a kifizetéseket egy kockás füzetben vagy egy Excel táblázatban megtervezzük, akkor azt figyeljük, hogyan alakul a nettó forgótőkénk az elkövetkező időszakban. Munkánk során nap mint nap újra meg újra próbáljuk elérni azt az állapotot, amikor pozitív a nettó forgótőke. Ha egyszer elkezdjük naprakészen vezetni a pénztárt és mellette vezetjük a várható pénzforgalmat (tervezünk), előbb-utóbb az az igényünk is felmerül, hogy a tényleges állapothoz korrigáljunk, legalább a pénzforgalmat illetően. Ehhez azonban előre szabályoznunk kell néhány egyszerű eseményt.
Szabályozás a pénzforgalom környékén
Minden vállalkozásnak rendelkeznie kell azokkal a szabályzatokkal, amit az Szt. előír. E helyen a számviteli politika részeként a pénzkezelési szabályzat említendő, ami jellemzően a házipénztár működtetését, a pénzkezelés rendjét szabályozza. Ezzel nem foglalkozunk a továbbiakban. Ugyanakkor akár a számviteli politika része is lehet az általános szabályok között az a belső döntés,
– miként fogadjuk be a számlákat, azaz kinek miként kell igazolnia a teljesítést,
– mi az utalás, készpénzkifizetés feltétele,
– melyek, illetve milyenek a számlázási szabályaink (ez utóbbi különösen lényeges akkor, ha nagy tételszámmal, esetleg több telephellyel dolgozunk, és mindezekhez főként számítógéppel állítjuk ki a számlákat).
Idetartozik az is, hogy döntsünk arról, miként teljesítjük a megrendeléseket, és miként kövesse ezt a számlázás. A szabályozás elemei átvezetnek a pénzforgalom tartalmi elemeihez.
A házipénztár pénzkezelési szabályzatának tartalmaA teljesség igénye nélkül az alábbiakban egy működő cég házipénztárára megszerkesztett pénzkezelési szabályzat tartalomjegyzékének bemutatásán keresztül érzékeltetjük a szabályozás tartalmát. * 1. Általános pénzkezelési szabályok meghatározása * 2. A pénz kezelésével kapcsolatos feladatok * 2.1. Pénztáros és helyettesítése * 2.2. Pénztári ellenőr feladatai * 2.3. Utalványozás rendje, jogosultjai * 2.4. Készpézkifizetések szabályozása * 3. Házipénztár kialakítása és működtetése, pénzmegőrzés és -tárolás * 4. A pénzszállítás szabályai * 5. Pénztári nyilvántartások vezetése * 5.1. A pénztári bevételek és kiadások bizonylatolása * 5.2. Munkabér-kifizetés * 5.3. Elszámolásra kiadott összegek nyilvántartása * 5.4. Egyéb nyilvántartások * 5.4. Szigorú számadású nyomtatványok * 5.5. Letétek nyilvántartása és kezelése * 5.6. Értékpapírok kezelésének és nyilvántartásának rendje * 5.7. A valutakezelés és -nyilvántartás rendje * Mellékletek – amikben elsősorban a dokumentációs feladatok sémái találhatók – például a pénzkezelésben érintett személyek megbízásai, meghatalmazások sémái, használt bizonylatok bemutatása stb. |
A pénzforgalom tartalmi elemei
Pénz
Amint az előzőekből kitűnik, a pénzforgalom elemeinek tervezését meg kell előzze annak a környezetnek a szabályozása, amelyben azok működnek. Ha ugyanis eldöntöttük, hogy 10 napos fizetési határidőt adunk vevőinknek, akkor azzal arról is döntöttünk, hogy a 10. napra várhatjuk a pénzek befolyását. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra!
Fizetési határidő
A vállalkozók jelentős része ugyanis nincs tisztában azzal, mit jelent a fizetési határidő. A hibás gyakorlat szerint azon a napon indítják bankjukból a pénzt, amikorra a fizetési határidő szól. Ezzel szemben viszont azon a napon kell a számla kibocsátójának számláján lennie a pénznek, amelyik napra a fizetési határidő szól. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény végrehajtását segítő 232/2001. (XII. 10.) kormányrendelet 10. §-ának (7) bekezdése szó szerint az alábbiak szerint határozza meg a fizetési határidőt: "Törvény vagy kormányrendelet, illetve a felek eltérő rendelkezésének hiányában a fizetési megbízás teljesítésének időpontja az a nap, amikor a pénzösszeget az átutalás, illetve a beszedési megbízás jogosultjának bankszámláján jóváírták. A bankszámlára történő készpénzbefizetés akkor teljesült, amikor a készpénzt a hitelintézet pénztáránál vagy a postán befizetik." Ez értelemszerűen a vállalkozások pénzforgalmára is igaz, mégpedig két vonatkozásban is: nekünk is a fent leírtak szerint kell utalnunk, és mi is így várhatjuk el mások utalását. Ezt a kormányrendeletet ajánljuk a tisztelt olvasó – főként a kezdő vállalkozó – figyelmébe, ebből ugyanis szerteágazóan tájékozódhat a hitelintézeti pénzforgalmat illetően.
Piacképes értékpapírok
Az általunk vizsgált vállalkozási körben nem jellemző a forgóeszközök körébe tartozó értékpapírok vásárlása. A szokásos indok: "És akkor még adózzak is abból a kis kamatból, no nem!" Válaszom, hogy a kedves vállalkozó a rendszeresen szabad pénzeszközeinek kamatát kidobta az ablakon! Természetesen tőzsdei papírok vételét, tartását nem ajánlhatjuk ebben a vállalkozási kategóriában, ugyanakkor a diszkontkincstárjegyek és magyar államkötvények, kincstárjegyek vétele indokolt. Vételük és eladásuk egyszerű, könyvelésük, nyilvántartásuk nem bonyolult, hozamuk a cikk írásának idején 8 százalék körül mozog. Bármely banki napon eladható és vehető, így gyorsan és könnyen bevonhatók a pénzforgalomba. Ennek a finanszírozási eszköznek a körüljárása külön cikk témája lehetne, így még csak annyit, elektronikus értékpapírról van szó, melyért az állam garanciát vállal.
Vevők
A pénzáramlás kiemelkedően fontos eleme a vevőállomány. A vevőállomány folyamatos kezelésén múlik a nyereség vagy a bukás. Mit értünk ezen? Általános tünet, hogy azt halljuk: "Nem tudok fizetni, mert nekem sem fizetnek!" A vevőkör kialakításakor – no meg akkor is, ha már döcög a szekér – egy-egy nagyobb üzlet nyélbe ütésének reménye elvakítja a vállalkozót. Még 100 milliós forgalom esetén is pár milliós veszteség kritikus lehet. Itt is ajánlatos a prevenció, aminek elemi kelléke az írásbeli szerződés.
A szerződések szerepe
A jó szerződéssel sokat nyerhetünk, és biztonságban érezhetjük magunkat. Van aki azt állítja, hogy ezzel csak elriasztja a vevőt. Az ő figyelmébe is ajánlom a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú mellékletének A) 4. pontját, amely szerint nem vállalkozási tevékenyégnek minősülő költségnek kell tekinteni az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértékét (vagy annak egy részét), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. Az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét ebből a szempontból együttesen kell figyelembe venni.
Ez azt jelenti, hogy ha egy igénybe vett szolgáltatás éves szinten halmozottan nettó 200 000 forintot meghaladó mértékben nincs írásbeli szerződéssel alátámasztva, az nem vállalkozási tevékenységnek minősíthető.
A fenti indokokon túl a szerződésre a bíróság előtt is szükség lehet, főként a jó szerződésre. Ez a gondolat továbbvisz a vevőkövetelések kezeléséhez, amelyet, bár a pénzügyek fontos eleme, e helyütt nem részletezünk.
Szállítók
A vevőknél már szót ejtettünk a fizetési határidőről. A szállító vonatkozásában ez talán még fontosabb tényező.
Késleltetett fizetés
Általános gyakorlat, hogy a szállítók időbeli késleltetésével és az állomány növelésével lehet átmeneti "sikereket" elérni a kritikus finanszírozási időszakokban. Nem véletlen, hogy a csődalku egyik fontos elme a fizetési határidők átütemezése. Ugyanakkor ne feledjük, ez is pénzbe kerül, mert a késedelmes fizetés kamatait általában bevasalják az adóson.
A késleltetett fizetés egyik formája a kereskedelmi hitel, mikor eleve megállapodunk abban a szállítóval, hogy 30, 60, ... napra fizetünk. Nyilván ez az árban is megjelenik.
Skontó
Nagykereskedelmi társaságok gyakran alkalmazzák a határidőn belüli fizetés árengedményét, az úgynevezett skontót. Ez azt jelenti, hogy a fizetési határidőt megelőző pénzügyi teljesítés érdekében a pénz kamatát, vagy annak egy részét átengedik a vevőnek, és rendszeres elszámolás mellett kamatot fizetnek. Ha ilyen fizetési feltétel igénybevételére lehetősége van a társaságnak, célszerű élni vele.
Kényszerhitelezés
Fel kell hoznom két példát az elginizmusra (piszkos kereskedelem), mert ez a gyakorlat elszaporodni látszik. Ilyen a kényszerhitelezés, amelynek egyre gyakoribb formája, hogy a vevőnk értesít – sokszor a legátlátszóbb okokra hivatkozva, például nyilvántartási rendszerének korszerűsítése okán -, miszerint a továbbiakban 30 napra fizet. Ezeket a feltételeket vissza kell utasítani, méghozzá tértivevényes levélben, miszerint nem kívánunk a partner kényszerhitelezőivé válni. Ügyeljünk arra, hogy mint vevők se tévedjünk ilyen pályára!
Hasonlóan ítéljük meg azt a helyzetet is, amikor a vállalkozónak, alvállalkozónak nem fizet a vevője, és kényszerhitelezői helyzetbe hozzák. Ilyenkor csak a jó és részletes szerződés segíthet, sajnos sokszor csak évek múlva, a bíróság közbeiktatásával. Ezekben az esetekben retorzióként általában azt hozzák fel, hogy amennyiben a szállító nemtetszését fejezi ki, legközelebb nem kap megbízást.
Előleg
A szállító sokszor elfogadja a késleltetett fizetés tényét, de előleget kér. E helyütt hívjuk fel tisztelt olvasóink figyelmét arra a sajnálatosan általános hibára, hogy az előlegről számlát adnak, illetve kérnek. Tudnunk kell azonban, hogy az előleg nem számlaképes gazdasági esemény. Az előleg bizonylata a számlát helyettesítő okmány [áfatörvény 43. §-ának (3) bekezdése], amelynek tartalmaznia kell az áfát is [áfatörvény 17. §-ának (2) bekezdése]. A könyvelés a számlát helyettesítő okmány (például az a szerződés, melyben erről megállapodtak) alapján történik.
Készletek
Kevésbé likvid a vevőállománynál a készletállomány. Hiánya akadozó forgalmat és végső soron pénzhiányt eredményez, akárcsak az is, ha a kelleténél több van belőle. Kedvenc vállalkozóm könyvvizsgálata során megjegyeztem, jók a társaság kondíciói, azonban a készletet a szükségesnél jelentősen többnek tartom. Hosszú fejtegetéssel bizonyították annak szükségességét (kiváló beszerzési lehetőség adódott, gyorsan kipörgetjük, nem kell azonnal fizetni, és még sorolhatnám). Negyedév múlva kiderült, nem lehet gyorsan "kipörgetni" egyes tételeket, azok nagysága az éves keresleti szinttel azonos, a szállítók türelmetlenek, hitelt kell felvenni.
A fentiekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a forgóeszközcsoport nagyon lényeges eleme a pénzgazdálkodásnak, komoly szakmai felkészültséget igényel az éppen optimális szint fenntartása. Ennek hiányában jönnek a kényszerű leértékelések és a veszteségek elszenvedése, ami további hibákat szül. A készletekben lekötött pénz lassíthatja a pénzáramlás folyamatát.
Egyéb követelések
Általában elhanyagolják a forgóeszközök között az egyéb követelések csoportját. Csak két jellemző elemet emelek ki: a dolgozókkal szembeni követeléseket és az adótúlfizetésekből adódó követeléseket. Utóbbi – a visszaigénylés okán – virtuális pénzként kezelhető leginkább. Ne feledjük azonban, ha átvezetéssel pénz befizetését váltjuk ki, ugyanolyan szintű likviditásról van szó, mint a bankszámlapénz esetében.
Rövid lejáratú hitelek
A folyó források első tételeként a rövid lejáratú hitelek törlesztéseit és kamatait említettük. Természetesen a hitel maga abban a pillanatban, amikor a rendelkezésünkre bocsátották számlapénzként jelenik meg, és forgóeszköz formát ölt. A hiteltörlesztés teljes időszakában azonban pénzeszközcsökkentő szerepe van.
A tőke és a kamat megfizetése a legszigorúbb feltételekkel kielégítendő tétel, hiszen a pénzintézeti szerződésekben a hitelnyújtó már mindenre kiterjedően körülbástyázta magát. Fontos megemlíteni, hogy bár a bank önmaga is kér üzleti tervet a hiteligény kapcsán, megalapozottan a visszafizethetőség felől vizsgálva kell terveznünk a hitel törlesztésének feltételrendszerét.
Hosszú lejáratú hitelek
A hitelek törlesztése és kamatai a fentebb már említett rövid lejáratúakkal azonosak azzal, hogy ilyen forrást általában beruházáshoz vesznek igénybe, ezért azok gazdaságossági számításainál célszerű a külső környezet váratlan és előre nem látható kockázatait a reálisnál magasabb szinten tervezni. A végzetébe rohan az a vállalkozó, aki a hosszú lejáratú hiteleit rövid lejáratúakkal akarja finanszírozni, ami nem szorul magyarázatra.
Egyéb folyó források
Az egyéb folyó források azok a fizetési kötelezettségeink, amelyek az előző időszakot terhelik ugyan, de később jelennek meg, vagy amelyeket már előre ki kell fizetni. Nem szabad elfeledkezni róluk, mert váratlanul akár kritikus fizetési helyzetbe is kerülhetünk.
Ilyen lehet a fizetendő osztalék. Sajnos a vállalkozók jelentős része nem érti, hogy a nyereség nem egyenlő a pénzzel. A nyereség kimutatása, az osztalék kifizetése és az előző időszak vége (december 31.) között olyan események következhetnek be, amelyek elvonják a pénzt. Ha például a vállalkozó júliusban vett egy 20 millió forintos autót, a pénznek máris hűlt helye van. Hiszen a vásárlása beruházás volt, amit a felhalmozott pénzéből (társasági adóval adózott pénzből) vett meg, ráadásul ekkor még a társaságiadó-előlegeket sem fizette meg. A cég tarthatja készletben a pénzt, ami csak akkor lesz folyó pénz és nyereség, majd osztalék, ha sikerült eladni a termékeit, az áruit. Hasonló a helyzet akkor is, ha az előző időszak alapján felvett osztalék jelentős összegű. Ekkor ugyanis annak adója jelen idejű, sőt az adókötelezettség az osztalékkifizetéshez társul. Amennyiben egy kevésbé sikeres évet írunk, rögvest beáll a pénzhiány és a likviditási válság.
Ebbe a csoportba tartozik az a kötelezettség is, amit korábban tagi kölcsönként, tagi hitelként, esetleg pontosan a pénzeszköz hiánya miatt tettek be a vállalkozásba. Ez ugyan nem nyomasztó, de mégis kötelezettség, amit egyszer ki kell fizetni.
Adókötelezettségek
Az adókötelezettségekről szólva zömében jól ütemezhető, jól tervezhető, pénzapasztó folyó forrásról van szó. Az adóhatóság kíméletesebb és lassabb a hitelintézetnél, de jóval drágább is, ha nem fizetünk. A pénzfolyam ezen elemét mindig az adókövetelésekkel együtt kezeljük, hiszen az ott már említett összevezetés felemelő pillanat az adófizetési kötelezettségek sivár egyhangúságában.
A könyvelők sok esetben szívesen nyúlnak a túlfizetés eszközéhez, főként akkor, ha a hibájukból keletkező adóhiányt nekik kell kifizetniük. A vállalkozónak erre oda kell figyelnie.
A társasági adó vonatkozásában az előző évek veszteségei elimináló hatásúak, de úgy gondoljuk, senki nem a veszteségre törekszik.
Felsorolva a pénzáramlás főbb elemeit, a teljesség igénye nélkül említve belső tartalmaikat, végezetül összefoglalva az eddigieket, ki kell hangsúlyozni: a mikro- és kisvállalkozások sem lehetnek biztonságban – sőt, ők a legkevésbé – folyamatos és tudatos pénzügyi irányítás nélkül.
Tanácsok címszavakbanA vállalkozás pénzét a sajátunktól ne csak virtuálisan, de valójában is különítsük el! * Biztosítsuk a gazdasági folyamatok, a pénzmozgás folyamatos rögzítését! * A szabályozásra, a szabályzatokra szükség van! * A pénz szigorúan szabályozott keretek között mozog, ezért célszerű társaságunknál is szabályozni azt! * Minden pénzhozadékért érdemes munkálkodni! * Írásbeli szerződés nélkül ne teljesítsünk! * A vevőállományt folyamatosan kezelni kell! * A pénzforgalomban a vevők a likvid eszköz, amelynek kezelése azonban komoly ismereteket és megfontolt gazdálkodást igényel! * Nincs jobb az eladott készletnél! * Az átvezetés az adószámlák között "felemelő" adózási pillanat! * A hitel visszafizetését pesszimista feltételrendszerrel kell tervezni! * A szállítókkal finanszíroztatni a vállalkozást drága mulatság lehet! * Az adófizetés halogatása több bajjal, mint előnnyel jár! * A nyereség nem egyenlő a pénzzel! * Amikor pénzügyekről van szó, le kell venni a rózsaszín szemüveget, és fel kell venni a szürkét |