Makacs munkaerőpiac

Három év – háromszázezer új állás?

Magyarországon a következő néhány évben még mindig jellemző marad, hogy összességében a munkaerő-kínálat meghaladja a -keresletet. 2001-ben és 2002 első felében a foglalkoztatottak száma lényegében stagnált, és látványos növekedés a következő évekre sem várható. A munkanélküliek száma a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) módszertana szerint 230 ezer, a regisztrált – a Munkaügyi Központoknál bejelentkezett – munkanélküliek száma pedig 330-360 ezer körül mozog.

Foglalkoztatási folyamatok

A munkanélküliek csaknem fele tartósan, egy évnél régebben munkanélküli, és jókora (25-50 százalék) hányadot képviselnek a szakképzetlenek. Ez utóbbi kör munkájára egy ideig még szükség lesz, amíg az olcsóbb vendégmunkások ki nem váltják őket. Valószínűsíthető, hogy 60-80 ezer ember visszavezethető a munkavállalók közé, ami 2 százalék körüli foglalkoztatásbővülést eredményezhetne.

A másik potenciális munkaerőforrás a keresőképes korú inaktívak népes tábora. Az inaktívak aránya – nemzetközi összehasonlításban is – meglehetősen magas, 47 százalék körüli, azaz 3 és fél millió ember. Ezek csaknem egyharmada, 990 ezer fő a 25-54 éves korosztályba tartozik. Szakértői elemzések szerint 200-300 ezerre tehető azok száma, akik – kis rásegítéssel – mozgósíthatók lennének a munkaerőpiac bővülésekor. Jelenleg és a következő néhány évben globálisan munkaerő-túlkínálat jellemezheti a piacot, ugyanakkor egyre gyakrabban találkozunk strukturális munkaerőhiánnyal, ami – egyes szakértők szerint – akadályozhatja a gazdasági növekedést.

A strukturális egyensúlytalanság területenként és szakmánként is megfigyelhető, és más-más problémát okoz a külföldi és hazai befektetők számára. Az elmúlt évek fejlődése nyilvánvalóvá tette, hogy a kül- és belföldi tulajdonú vállalkozások munkaerőigénye nagymértékben különbözik egymástól. Az alkalmazott technológia, a technikai-műszaki felszereltség eltérő szerkezete miatt a külföldiek a betanított, a belföldiek inkább a szakmunkát részesítik előnyben. A külföldi tulajdonú vállalatoknál nem a magyar munkaerő szakképzettsége képviselt igazán értéket – ezt a betelepített technológia kevéssé igényelte –, sokkal inkább a munkakultúra, a fegyelmezettség, a formálhatóság és az alkalmazkodóképesség. A keresetek színvonala – amely átlagosan 60 százalékkal magasabb a magyar cégek átlagánál – olyan szívóhatást eredményezett, ami széles körből tette lehetővé a kívánt munkaerő kiválasztását, akár magasabban kvalifikáltak alkalmazását is alacsonyabb képzettséget igénylő állásokban. A magas keresetek sokkal nagyobb mozgásteret biztosítanak a kívánt munkaerő megszerzéséhez, mint a belföldi vállalkozások esetében. Ezért itt inkább a területi egyensúlytalanságok okoznak problémát.

A belföldi befektetők többsége lényegesen rosszabb technikai felszereltséggel, korszerűtlenebb technológiával, kevésbé hatékony szervezettséggel rendelkezik, mint külföldi társaik. Ezért ezeket a hiányokat jól képzett munkaerő alkalmazásával igyekeznek ellensúlyozni. A szakképzett magyar munkaerő előnye ebben a szektorban kamatozódik. Szemben a külföldi vállalatokkal, ahol az átlagos életkor sokkal alacsonyabb, mint a nemzetgazdasági átlag, a hazai vállalkozások szívesen foglalkoztatnak már nem egészen fiatal, de tapasztalt munkaerőt is. Ezért ezt a szférát – a területi egyensúlytalanságok mellett – fokozottabban sújtja a hiányszakmák megjelenése. A hiány elsősorban feldolgozóipari foglalkozásokat érint (fémmegmunkálás, cipőfelsőrész-készítő stb.), de az építőipar is egyre gyakrabban küszködik szakemberhiánnyal. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a gépgyártás és -karbantartás, szerelőipar ágazatban a szakmunkástanulók száma tíz év alatt a korábbi 15 százalékára, az építőipari szakmákban egyharmadára esett vissza.

Foglalkoztatottak – munkanélküliek

2002 második negyedévében a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma alig változott az előző év azonos időszakához képest. A statisztikai adatok szerint a foglalkoztatottaké mindössze 9 ezerrel, 0,2 százalékkal növekedett, a munkanélkülieké pedig 2000-rel, 0,1 százalékkal csökkent. (Mindkét adat a statisztikai hibahatáron belül mozog.) Az első félév egészében viszont – az I. negyedévi csökkenés miatt – valamelyest kevesebb a foglalkoztatott, mint tavaly, csakúgy, mint a munkanélküli.

2002 második negyedévében 3859 ezer foglalkoztatott volt, ebből 55 százalék férfi. A korcsoportonkénti változásokat továbbra is a 24 éven aluliak létszámának csökkenése, a 25-29 évesek és az őket követő korosztály stagnálása jellemzi. Jóval nagyobb kilengéseket mutatnak viszont az ágazatonkénti létszámváltozások: a kohászatban 11, a vegyiparban 7, a szállításban csaknem 5 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak aránya, míg az építőanyag-iparban 13(!), a villamosenergia-iparban és a hírközlésben 11, a gépiparban és az építőiparban 3 százalékos volt a csökkenés.

A munkanélküliek 1994 óta tartó folyamatos fogyása a múlt év közepe óta megtorpant: számuk 2002 II. negyedévében 230 ezer, ugyanannyi, mint egy évvel korábban. A fellendülés késlekedése abban is megmutatkozik, hogy emelkedett az állástalanok száma a szellemi foglalkozásúak, valamint az 55-59 éves korosztály körében, az ágazatok közül pedig néhány ipari területen (kohászat, gépipar, bútoripar), a kereskedelemben és a vendéglátásban jelentősen nőtt a munkanélküliség.

Keresetek

2002. első félévében folytatódott a reálkeresetek kiugróan magas gyarapodása: 11,3 százalékkal volt több az előző évinél (5,9 százalékos fogyasztóiár-növekedés mellett), amire az elmúlt évtizedben nem volt példa. (A legnagyobb emelkedést, 7,2 százalékot 1994-ben regisztrálták.) A bruttó átlagkereset a félév végén 114 400 forint volt, 18,3 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Ezen belül a költségvetésben dolgozók keresete 28,7 százalékkal, 121 300 forintra emelkedett (ez részben a tavalyi, év közepi béremelések áthúzódó hatása), a versenyszférában ugyanez szerényebb volt, a 14,2 százalékos emelkedés 112 ezer forintos átlagkeresetet eredményezett. Ugyanakkor a gazdasági fellendülés késlekedése még ezt sem indokolja.

Az eltérő változások eredményeként a sokéves mozdulatlanság után a versenyszféra és a közszféra kereseteinek aránya megfordult: a költségvetésben dolgozók átlagkeresete 7 százalékkal meghaladja a versenyszféráét (1998-ban még csaknem ugyanannyival elmaradt tőle). Igaz ugyan, hogy ez csak a közigazgatás ágazat 32 százalékos többletének tudható be, az oktatás és az egészségügy keresetei még mindig jócskán elmaradnak mind a versenyszféra, mind a nemzetgazdaság átlagától.

A bruttó keresetek ágazati sorrendje 1998 és 2002 első féléve között jelentős változásokat mutat. A 21 ágazatból mindössze hat őrizte meg helyét az elmúlt négy évben, köztük az élenjáró pénzügyi tevékenység és a sereghajtó textilipar. Két vagy annál több hellyel öt ágazat került feljebb, négy ipari ágazat és a mezőgazdasági. A legnagyobb ugrás a gépipar kereseteiben következett be, nyolc hellyel – a 16.-ról a 8.-ra – lépett előbbre. Ez jól tükrözi az elmúlt évek ipari fellendülését. Ugyancsak öt ágazat tartozik a nagyobb pozícióvesztők közé. A kereskedelem és a vendéglátás kettő, a bányászat három, az egyéb szolgáltatás négy hellyel esett vissza. A legnagyobb vesztes, a fa-papír-nyomda ipar pedig a nyolcadik helyről a tizenötödikre csúszott le. A legmagasabb és a legalacsonyabb ágazati átlagkereseti aránykülönbség 1998-ban 3,37-szeres volt, ez 2000-re 3,54-re növekedett, azóta valamelyest csökkent, jelenleg 3,43-szoros.

Prognózis 2002-2003-ra

Szeptember elsejétől a közalkalmazottaknak átlagosan 50 százalékkal emelték a fizetését, megváltozik a közalkalmazotti bértábla, emelkedik a frissen diplomázottak kezdő fizetése. Mindez tovább fokozza a közszférában dolgozók előnyét. Az intézkedések hatására a jelenleg 121 300 forintos költségvetési fizetések a 2002-es év egészére átszámítva 138 800 forintra javulnak, ami 31 százalékkal több, mint 2001-ben. Jövőre – bár a közszféra reálkereseteit nem kívánják tovább gyarapítani –, az áthúzódó hatások miatt 17-18 százalékos bruttókereset-növekedés várható.

A versenyszféra keresetei az idén várhatóan már nem lesznek magasabbak, az év egészét tekintve 14-15 százalékos emelkedést számolhatunk. 2003-ban viszont – ha késleltetve is – csak kismértékű reálkereset-növekedés lesz, így 6-7 százalékos bruttó nominális keresetnövekedést várunk. Mindezek alapján a nemzetgazdaságban a bruttó átlagkeresetek 2002-ben 19-20, 2003-ban 9-10 százalékkal nőnek, hasonlóan a nettó átlagkeresetekhez. Ha 2002-re 5,4, 2003-ra pedig 5 százalékos fogyasztóiár-növekedéssel számolunk, akkor a reálkereseti index 2002-ben 11,5-12, 2003-ban pedig 5-6 százalék körüli lesz.

Társasági trendek

Közgazdasági és kormányzati szempontból is tanulságos lehet azoknak a trendeknek a bemutatása, amelyek a gazdaság helyzetét és kilátásait, a pénzügyi folyamatok megítélését, valamint mindezek fényében a munkaerőhelyzetet jellemzik. A hazánkban működő jogi személyiségű társaságok megkérdezésével (4570 cég, a foglalkoztatottak mintegy egynegyedét alkalmazzák) született adatok szerint a cégvezetők többsége (72 százalék) közepesnek tartja a magyar gazdaság állapotát, 24 százalékról 17-re csökkent a rossz, viszont 7-ről 11-re nőtt a kifejezetten jó minősítést adók aránya. Az optimizmus ráadásul mindegyik nemzetgazdasági ágban megfigyelhető. A javulást ez év második felében várják, főleg az építőipari, a kereskedelmi és a szállítási, továbbá a raktározási szektorban érdekelt vállalatoknál.

A rövid távú prognózist illetően a megkérdezett cégek 65 százaléka magas kapacitáskihasználtságot jelzett, viszont az ezt bemutató adatok alakulásában továbbra is nagyok a területi különbségek. A kapacitásfeleslegre panaszkodók főleg a belföldi kereslet elégtelenségét okolják (49 százalék), az exportlehetőségek hiányát ezen cégek ötöde emlegeti, míg a tőkehiányt fájlalók aránya csökkenőben van (10 százalék). A korábbi évekéhez hasonló a második félévben a beruházási kedv is, a várakozások szerint legnagyobb arányban a közép-dunántúli régióban működő cégeknél lehet erre számítani. Ugyanebben az időszakban viszont nő a változatlan rendelésállományú cégek aránya. Ez alól kivételek a kereskedelemben és a feldolgozóiparban működő vállalkozások: rájuk a növekedési hangulat jellemző. A folyamatok változatlanságára azonban többen voksolnak.

Az adatok szerint a kiemelt nemzetgazdasági ágak közül – a feldolgozóipart leszámítva – mindegyikben javult a kapacitáskihasználtság, és mindenütt mérséklődött a kapacitásaikat alacsonyan hasznosító cégek aránya. Magasan a nemzetgazdasági átlag felett teljesítenek az építőiparban és a szállítás, raktározás nemzetgazdasági ágban.

Némileg javult a magas kapacitáslekötéssel működő vállalkozások aránya tavalyhoz képest, s éven belül is nő ezeknek a száma a második félévben.

A kapacitások lekötésével kapcsolatos álláspontoknak azért van nagy jelentőségük, mert kihatnak a munkaerő-kereslet változásaira, a foglalkoztatás jövőjére is. Ebből a szempontból is vizsgálták a gazdasági vezetők attitűdjét: vajon hol, mennyire ítélik tartósnak, illetve átmenetinek a rendelésállományok visszaesését. 2001 és 2002 adatait összevetve látható, hogy összességében csökkent a pesszimisták aránya.

A foglalkoztatás növekedésének tartalékai természetesen főleg azokban a szektorokban találhatóak, ahol a vállalkozások kapacitásaik bővítésén gondolkoznak. A 2002. márciusi adatgyűjtés szerint a kapacitásbővítést tervező cégek aránya valamivel alacsonyabb az egy évvel korábban mértnél, és nagyjából megegyezik a 2000. első félévivel. Eszerint minden negyedik megkérdezett vállalkozás hajt végre gépi és/vagy épületberuházást. A hajlandóság elsősorban a kisebb, 50-300 főt foglalkoztató vállalatoknál növekszik: több mint fele készül bővítésre.

A munkaerőhelyzet alakulása

Az előbbiek fényében különösen érdekes annak áttekintése, hogyan gondolkodnak a cégeknél a foglalkoztatásról ebben az évben, mit várhatunk a második félévben, s mindezek milyen folyamatokat vetítenek előre a munkaerő-gazdálkodásban.

A munkaerőt felvevő cégek aránya nemzetgazdasági szinten 2002 első félévében 60 százalék körüli volt. Ez a magas arány előreláthatólag a második félévben is fennmarad, bár ez az előrejelzésekben még nem tükröződik. Figyelembe kell venni azonban azt az évek óta megfigyelhető jelenséget, hogy a cégvezetők általánosan és jelentősen alulértékelik a cégüknél várható munkaerőmozgásokat. Az előző félév folyamatait és a második félév várható történéseit látva azt kell inkább érzékelnünk, hogy a foglalkoztatotti létszám stagnálni fog, miközben csökkennek a leépítések.

Mindenesetre érdemes hosszú távú idősoron is megfigyelni a munkaerő-forgalom intenzitásának változását: miközben a munkaerő-felvétel fokozatosan csökken, addig az elbocsátások aránya állandó hullámzásban van, de mégis inkább mérséklődik, ami szintén a foglalkoztatási helyzet stabilizálódását eredményezi.

Ezek a munkaerő-gazdálkodási sajátosságok, tendenciák minden fejlett piacgazdaságban megfigyelhetők. Ugyanakkor a munkaerőpiac rugalmasabbá válásának az ára a munkavállalók foglalkoztatási biztonsága. Természetesen a biztonság növelése egyetlen országban sem szűken vett gazdasági kérdés, politikai konszenzus eredménye. Ebből a szempontból is érdekes szemügyre venni a munkaviszony jellege szerinti megoszlás arányait.

A kormányzat tervei

Eddigi adataink vagy a statisztikai összesítésekből kiolvasható folyamatokra vagy a munkaadói szándékok mérlegelésére mutattak rá. Vagyis főleg a kereslet változását láthattuk. A munkaszerződéseket azonban a jogi környezet is jelentősen befolyásolhatja. Formálhatják például azok a munkajogi szabályok, amelyek a munkaszerződések feltételeit rögzítik. Kínálati oldalról a törvényi szabályozás elsősorban a foglalkoztatási törvényben rögzített, a munkanélküli-ellátás formáit szabályozó cikkelyeken keresztül fejti ki hatását. De egyéb, kínálatot befolyásoló törvényekkel is beleszólhat a folyamatokba. Ilyen például a viszonylag könnyű, idő előtti nyugdíjaztatás (rokkantnyugdíj, korengedményes nyugdíj, előnyugdíj), amely csökkenti a gazdasági aktivitást és a kínálatot. A szabályozott minimálbér pedig egyszerre befolyásolja a munkaerő-keresletet és -kínálatot.

Mindezek előrebocsátásával vegyük sorra a kormányzat foglalkoztatással kapcsolatos terveit Csizmár Gábor, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium államtitkárának összefoglalója alapján. Az államtitkár véleménye szerint a négyéves ciklus tervének lényege, hogy 300-400 ezer új munkahelyet akarnak létrehozni. (A hazai foglalkoztatás ma 56 százalékos, míg az Unióban 62 százalék körüli, s az elkövetkező években ezt 70 százalékosra szeretnék feltornázni.) Mindezek számok csupán, az érdekesek azok az eszközök, amelyek segítségével a célt el kívánják érni.

Az első ezek sorában a bérekhez tapadó költségek csökkentése úgy, hogy közben növekedjen a nettó bér, de ez ne kerüljön többe a munkáltatónak. Erre annál is inkább szükség lesz, mert az elkövetkező négy évben a remélt uniós csatlakozáshoz meg kell valósítani a hazai és az uniós bérek egymáshoz közelítését is. A folyamat elindításában az első lépcsőnek tekintik a minimálbér adómentessé tételét. De ugyanilyen ösztönzésnek szánják az alkalmi munkában foglalkoztatottak után fizetendő közterhek felére csökkentését, s ez lenne a célja a munkaadók által fizetett járulékterhek mérséklésének is. Csizmár szerint lépéseik logikája az: ha "levegőhöz jutnak" a munkaadók, ez állástöbbletet hozhat, vagyis nő a foglalkoztatottak száma.

A második lehetőség a munkahelyek gyarapítására elképzeléseik szerint az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése. Ebbe a körbe tartozik az alkalmi munka preferálása (a feketegazdaság mérséklése). A foglalkoztatás jelentős bővülését remélik a távmunka támogatásától is: a korábbiaknál komolyabb pénzügyi és szellemi energiákat kívánnak összpontosítani. És ösztönözni szeretnék a rész- és osztott munkaidőben való foglalkoztatást: főleg a családi, illetve lakóközösségi munkahelyek létrejöttében látnak bővítési lehetőséget.

A foglalkoztatottak számának növelésére harmadik eszközként kívánják bevetni a pénzügyi keretek, alapok hatékonyabb felhasználását. Ilyen lehet például a munkaerő-piaci alapban felgyülemlő pénzek eredményesebb visszaáramoltatása a munkáltatókhoz. Ezt szolgálhatja a foglalkoztatásbővítő bértámogatás, amelynek célja a tartósan, legalább 6 hónapja – pályakezdő munkanélküliek esetén 3 hónapja – munka nélkül lévők állásba segítése. Az állam ekkor a munkaadó által kifizetett munkabér 50-100 százalékát megtéríti egy éven keresztül. A munkáltatónak azonban legalább még egy év foglalkoztatást garantálnia kell. Tervezik a pozitív diszkrimináció kiterjesztését más társadalmi csoportokra is: így a pályakezdők, a gyesen, gyeden lévők, a 45 év feletti nők, 50 év feletti férfiak, a roma lakosság, a megváltozott munkaképességűek, illetve fogyatékosok alkalmazásának ösztönzését. Csak ez utóbbi csoportba több mint 900 ezren tartoznak. Az új kabinet álláspontja szerint még mindig olcsóbb helyzetbe hozni őket, mint szociális segélyeket fizetni.

A térségek fölzárkóztatását szolgáló eszközrendszer bővülése is a fenti célok megvalósulását eredményezheti. A tervek még most formálódnak, de ilyennek gondolják például az 500 leghátrányosabb település közmunkaprogramjainak hathatósabb támogatását, az ehhez nyújtható pénzek igénylésének egyszerűsítésével, könnyítésével: indokolt esetben eltekintenének az egyébként kötelező helyi önerő meglététől is.

A három, eddig bemutatott programelemen túl van egy fontos plusz is: a felnőttképzés, vagyis a hatékonyabb esélyteremtés támogatása. Ma, főleg a multinacionális vállalatok vezetői bírálják a hazai szakképzést, benne a felnőttképzést, mert ebben különösen magukra maradnak a cégek. A felnőttképzés fejlesztése tehát kiemelt feladat lesz az elkövetkező négy év során: a mai 300-350 ezerről 2006-ig 800-900 ezerre kívánják fejleszteni a felnőttoktatás éves kapacitását úgy, hogy működtetésében minden érintett érdekelt legyen – a munkáltató és a képző intézmény is. Ennek érdekében megkezdődött a felnőttképzési programok akkreditációja. Azok juthatnak normatív támogatáshoz és/vagy adókedvezményhez, akik intézményüket és képzési terveiket akkreditálják az idén július 1-jén megalakult Nemzeti Felnőttképzési Intézetnél.

E képzési ágnak a megújulása azért is sürgető, mert az uniós csatlakozásunk sikere, zökkenőmentessége is múlhat rajta.

Uniós remények

Az EU-csatlakozásra való felkészülés már eddig is érezhető módon javította a hazai foglalkoztatást, és a teljes jogú tagság 2004-re valószínűsíthető elnyerésétől kezdődően várhatóan felerősödik ez a hatás. Egyedül a központi közigazgatásban 11 ezer új állás jött, illetve jön létre az uniós felkészülés miatt 2003 végéig. A határőrség létszáma például 10 ezerről 14 ezerre nő a tagság kezdetére (az új dolgozók elsősorban az Unió majdani külső határain, tehát az ukrán, román, szerb és horvát határszakaszon teljesítenek szolgálatot, felvételükre már megvan az anyagi fedezet). Több mint ezer fővel kell(ett) megerősíteni az agrár-közigazgatást is, és közel ezer-ezer új állás jött, illetve jön létre az ÁNTSZ-hálózatban, a környezetvédelmi felügyelőségeken, illetve a foglalkoztatási és szociális ügyek adminisztrációjában is.

Még ennél is erőteljesebb a csatlakozás közeledtének közvetett foglalkoztatásjavító hatása a gazdaságban. Az Unióba irányuló magyar export 5 milliárd dollárról 25 milliárdra nőtt 1990 és 2001 között, s a húszmilliárd dolláros bővülésből óvatos becslések szerint is legalább 6-8 milliárd az EU-csatlakozás közelgő perspektívájának tudható be. Ez számokra "lefordítva" több tízezer álláshely létrejöttét jelenti, bár pontosan kalkulálni értelemszerűen lehetetlen. További kedvező közvetett foglalkoztatási következménnyel jár(t), hogy a külföldi befektetők a rendszerváltás óta összesen 20 milliárd dollárnyi működőtőke-beruházást végeztek hazánkban, amelynek jelentős része akkor is a leendő EU-tagságnak köszönhető, ha a termelés esetleg (egyelőre) nem exportra megy.

A csatlakozás további sokezernyi munkahely létrejöttét teszi majd lehetővé, részben az előbb említett áttételes gazdasági hatásokon keresztül (GDP-növekedés, tőkebeáramlás fokozódása stb.), részben közvetlenül is, az újonnan megnyíló uniós források segítségével. A belépéstől Magyarország is a tagállamok között 2000-2006 közt évi bő 9 milliárd eurót szétosztó Európai Szociális Alap (ESZA) kedvezményezettjei közé kerül. Ennek az alapnak a célja az Unió által kidolgozott Európai Foglalkoztatási Stratégia végrehajtásának segítése, amely öt kulcsterületre lebontva zajlik:

1. aktív munkaerő-piaci politikák kifejlesztése a munkanélküliség elleni harcra és az állástalanság megelőzésére,

2. esélyegyenlőség biztosítása mindenki számára a munkaerőpiacra való bejutást illetően, különös tekintettel a szociális elszigetelődés veszélyének kitett emberekre,

3. a szakképzés és a munkaerő-piaci részvételt segítő oktatás támogatása,

4. jól képzett és rugalmas munkaerő kialakulásának támogatása és

5. a nők munkaerő-piaci részvételének támogatása.

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium becslése szerint Magyarországnak 110 milliárd forint juthat az ESZA támogatásaiból 2004-2006 között. Viszonyításul: a hazai Munkaerő-piaci Alap (amely a magyarországi foglalkoztatáspolitikai feladatok teljes körét finanszírozza, beleértve a munkanélküli-segélyt is) éves költségvetése tavaly 200 milliárd forint körül volt. A 110 milliárd forintos támogatás igénybevételéhez a központi költségvetésnek is biztosítania kell 30-40 milliárd forintnyi társfinanszírozást, amit nagyrészt éppen a Munkaerő-piaci Alap fedez majd.

Hogy pontosan milyen intézkedéseket támogat az ESZA Magyarországon, azt a készülő Nemzeti Fejlesztési Terv humánerőforrás-fejlesztési operatív programja határozza meg. Ennek első vázlata elkészült, jelenleg szakmai egyeztetése folyik, s vélhetően az év végére születik meg a végleges változat, amit az Európai Bizottság elé kell terjeszteni jóváhagyásra. Szakértők mindazonáltal azt tanácsolják, hogy az érdeklődők már most kezdjék meg azoknak a projekteknek az előkészítését, amelyekre majd a csatlakozástól kezdve támogatásokat szeretnének kapni, mert minél jobban előkészített egy-egy tervezet, annál hamarabb juthatnak ténylegesen is pénzhez.

A majdani ESZA-támogatásokhoz hasonló segélyeket már most is igénybe lehet venni Magyarországon. A PHARE 2000-es országprogram keretében az idén júniusban két – ESZA-konform – program keretében összesen 98 projektelképzelés kapott támogatást. A képzésből a munka világába történő átmenetet 84 projekt esetében összesen 3,83 millió euróval támogatja a PHARE (ehhez 1,28 millió eurónyi magyar társfinanszírozás párosul), míg a halmozottan hátrányos helyzetű lakosságcsoportok foglalkoztathatóságának javítására és tartós foglalkoztatására 1,56 millió eurót ad a PHARE (ennek hazai társfinanszírozása 880 ezer euró). Ezek a tervek kivétel nélkül az észak-magyarországi, az észak-alföldi és a dél-alföldi régióban valósulnak meg. (És mellesleg számíthatunk a SAPARD vidékfejlesztő eszközeire is.)

Az ESZA támogatásait végső soron nem az ország kapja, hanem a támogatásra érdemesnek talált régiók. Mivel Magyarország egész területe elmaradott térségnek számít (vagyis mind a hét régió egy főre jutó vásárlóerő-paritásos GDP-je elmarad az EU-átlag 75 százalékában meghatározott küszöbtől), az ESZA az 1. célkitűzés keretében adhat majd mind a hét térségnek támogatást. Ez azért lényeges, mert az alap pénzeinek több mint 70 százalékát erre a célra fordítja. (Az EU lakosságának jelenleg 22 százaléka tartozik az 1. célkitűzés alá, az új tagok valamennyi régiója jogosult lesz azonban ennek támogatásaira Prága, Pozsony és az egységes régiónak tekintett Ciprus kivételével.)