Külpiaci rejtelmek

Legfontosabb partnerünk: Németország

Az elmúlt tíz év alatt országaink kereskedelmi forgalma megnégyszereződött, és tavaly már meghaladta a 21 milliárd eurót, annak ellenére, hogy a nemzetközi dekonjunktúra éreztette negatív hatásait. Ezzel magyarázható, hogy megtört a korábbi évekre jellemző két számjegyű növekedés tendenciája, és be kellett érni 5,8 százalékos, s ezen belül a magyar kivitel 6,4 százalékos bővülésével – tájékoztat Csatári Éva, a Külügyminisztérium német gazdasági kapcsolatokért felelős főtanácsosa. Ezt az eredményt azonban a szakemberek jónak értékelik, hiszen a teljes német import mindössze 0,9 százalékos bővülését többszörösen felülmúlta. Természetes, hogy a németországi és a világgazdasági dekonjunktúra kedvezőtlen hatásai e relációban is tetten érhetőek; a visszafogott megrendelések miatt tavaly például csak 1,4 százalékkal nőtt a gépipari kivitelünk, szemben az egy évvel korábbi 14 százalékkal. Márpedig exportunknak csaknem háromnegyedét a gépek és gépi berendezések teszik ki. Ezért is figyelemre méltó, hogy az idén, az első félévben a vártnál jobban alakult, és 8,3 százalékkal bővült a magyar kivitel. Nagyobb arányban, mint ahogyan a teljes export (6,1 százalék) vagy az Unióba irányuló szállítások (4,4 százalék) növekedtek.

Milliárdos aktívum

A továbbiakat illetően sorsdöntő lehet, hogyan alakul a német gazdaság teljesítménye; ha nem következik be gyors javulás, arra kell számítani, hogy az év második felében – néhány hónapos csúszással – a dekonjunktúra hatása a mi exportunk alakulásában is érezhető lesz. Beszállítóink már jelzik – ők jelentkeznek a legnagyobb tételekkel a német piacon –, hogy kevesebb megrendelést kapnak. Nehéz ezt más tételekkel kiváltani, hiszen cégeink számára a német piac a szó legszorosabb értelmében determinált. A szállítások 70-75 százalékára gyakorlatilag nincs befolyásuk. Kivitelünk több mint a felét 14 termék alkotja, ezek 67 százaléka járműipari, 23 százaléka pedig elektronikai termék. Exportunknak a felét a nálunk működő, részben vagy teljes egészében német tulajdonban lévő gyártókapacitások, illetve a hozzájuk kapcsolódó beszállítócégek termelik.

Jellegét tekintve többségében konszerneken belüli áruforgalomról van szó, s ebben a folyamatban tükröződik az érintett cégek felvevőpiacain mutatkozó dekonjunktúra is. Az európai mobiltelefon-piacon tapasztalható általános forgalom-visszaesés például lemérhető a magyar rádiótelefon-export mintegy 20 százalékos visszaesésében. A számítástechnika világméretű lefékeződése is jól követhető az elektronikai beszállításokban. Érdekes ugyanakkor, hogy a járműipari megrendelések egyelőre növekvő trendet mutatnak. Ez azonban szintén kifulladni látszik, mivel a nagy autóipari partnerek (Opel, VW) értékesítési nehézségekkel küszködnek, és a tavaly rekordévet zárt Audi is visszafogta korábbi, optimista várakozásait. Kivétel egyedül a BMW, amelynek az idén is jók a kilátásai. A cég azonban legutóbbi jelentős fejlesztését nem hozzánk hozta, így a magyar járműipar legfeljebb áttételesen profitálhat a BMW várható konjunktúrájától.

Ezeket a megállapításokat hallva alighanem mindenkiben felvetődik a kérdés: nem rejt-e nagy kockázatot nemzetközi kapcsolatainkban a német "túlsúly"?

Partnerünk jelentős részesedését kivitelünkben nem nevezném kiszolgáltatottságnak, egyszerűen arról van szó, hogy sikerült viszonylag optimálisan kihasználni a német piacon adódott potenciális lehetőségeket – foglalja össze a magyar álláspontot Major István, a Külügyminisztérium külgazdasági kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Sőt, a példát követni kell hosszabb távon egyéb relációkban is. A magyarországi német cégek pedig gyakorlatilag már részei az uniós belső piacnak, s eredményeik bátorítják a további vállalkozásokat, elsősorban a közepes és a kis cégeket a betelepülésre. Uniós belépésünkkel a működőtőke-befektetések általános fellendülésére számíthatunk, ahogyan ez például Spanyolország esetében is tapasztalható volt, ahol a tagság elnyerése után megkétszereződött a tőkebeáramlás.

Másik kérdés az évről évre egyre jelentősebb magyar aktívum. Ilyen esetekben az országok általában a kiegyenlítődés érdekében próbálnak erőfeszítéseket tenni, a németek viszont – a tapasztalatok szerint – ezt fel sem vetik a tárgyalásokon. Nyilván része van ebben, hogy Németország kereskedelmi mérlege hosszabb távon is aktív, 2001-ben például csaknem 94 milliárd euró többlettel zárt.

Export – akadálymentesen

Az országaink közötti forgalom árustruktúrája kedvező, a szakemberek szerint kiállja az európai összehasonlításokat is. Exportunk háromnegyedét gépek és gépi berendezések teszik ki. Sajnálatos viszont, hogy folyamatosan csökken az agrártermékek aránya. Legfontosabb exporttermékeink a közúti járművek, automatikus adatfeldolgozó gépek és egységei, alkatrészek, személygépkocsi-motorok, elektromos vezetékek, gyújtóhuzal, videofelvevő és -lejátszó készülékek. A méretekre pedig jellemző, hogy a teljes magyar gépexportnak 61 százaléka német felhasználókhoz kerül. Behozatalunkat hasonló termékstruktúra jellemzi.

Piacra jutási feltételeink kedvezőek: az ipari termékeket vám- és korlátozásmentesen szállíthatjuk, akárcsak a többi uniós országba. Sajnálatos azonban az acélszektorban – bár csak ideiglenesen – bevezetett korlátozás, amelyet remélhetően novemberben feloldanak. Az agrártermékek csaknem 90 százaléka is akadálymentesen juthat már be a német piacra. Ennek a számunkra fontos termékcsoportnak a részesedése az összes kivitelből mégis meglehetősen alacsony, tavaly is mindössze 3,6 százalék volt. Ez még akkor is kevés, ha összegszerűen meghaladta a 438 millió eurót, azaz a német a legnagyobb felvevőpiaca a magyar agráriumnak. Júliustól az Európai Unió újabb könnyítéseket vezetett be agrárexportunk számára; kibővítette a vámmentes listát, és több termékre megemelte a kvótákat. Az új helyzet kihívást jelent agrárexportőreinknek, hiszen most már nem érvelhetnek a korlátozásokkal, élniük kell a lehetőségekkel – mondja a helyettes államtitkár. Termékeink nagy része már bevezetett, ismert a német piacon, s ez azért lényeges, mert megtakaríthatják a köztudottan magas reklámköltségeket.

A kétoldalú kereskedelmi forgalom nagyságát és összetételét tekintve meghatározó a német befektetések alakulása. A kilencvenes évtized kezdete óta csaknem 27 milliárd euró közvetlen külföldi tőkebefektetés érkezett Magyarországra, és ebben körülbelül egyharmados részesedéssel vezető helyet foglal el Németország. A négy legnagyobb külföldi befektető közül három német (Deutsche Telekom, Audi, RWE). Európa tíz legnagyobb vállalata között öt németet találunk, valamennyi jelen van Magyarországon. Tavaly 633,3 millió euró közvetlen befektetés érkezett a szövetségi köztársaságból. Becslések szerint mintegy 7000 teljesen vagy részben német tulajdonban lévő cég működik hazánkban, azonban ezeknek csak körülbelül a fele folytat tényleges gazdasági tevékenységet.

Tartományok felfedezése

A Németországgal folytatott kereskedelem jellemzője, hogy ebben a 16 tartomány különböző mértékben vesz részt. A földrajzi közelség és a hagyományok három tartomány szerepét kiemelik a többiek közül. Ezek: Bajorország, Baden-Württemberg és Észak-Rajna-Vesztfália. E három tartománnyal bonyolítjuk külkereskedelmi forgalmunknak mintegy kétharmadát. Bajorországgal például a tavalyi kétoldalú szállítások értéke megközelítette a 7 milliárd eurót, azaz jóval meghaladta a partnereink sorában a 2. és a 3. helyen álló Ausztria, illetve Olaszország adatait. Külgazdasági szakembereink az egyik legfontosabb feladatnak azt tekintik, hogy a többi tartománnyal is szélesebb kapcsolatokat teremtsenek vállalkozásaink. Főként, ha arra gondolunk, hogy a keleti tartományok együttvéve csak 5,2 százalékát veszik fel a magyar szállításoknak, az innen származó import pedig a teljes német behozatalunkban 6 százalékot képvisel. A korábbi évtizedekben az egykori NDK tartományaival meglehetősen magas szinten álltak kereskedelmi kapcsolataink, ezeket kellene megújítani.

A három vezető tartomány után a legnagyobb növekedési mutatóval Alsó-Szászország dicsekedhet, amelyik 5,7 százalékkal részesedik a teljes magyar-német forgalomból. Körülbelül hasonló arány jellemzi Hessen tartományt is. Berlin, Brandenburg és Mecklenburg-Vorprommen viszont – több más tartománnyal együtt – még egy-egy százalékot sem képvisel a forgalomban. Tapasztalhatjuk, hogy a tartományok egy része maga is keresi a lehetőséget, a közvetlen kapcsolatok felvételét, szélesítését vállalkozásainkkal. Hessen szövetségi tartomány – Bajorországot és Szászországot követően – úgy határozott, hogy a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarát bízza meg gazdasági érdekeinek képviseletével. A kamara egyébként is mind meghatározóbb szerepet tölt be kapcsolatainkban, sőt esetenként a magyar gazdaságpolitika alakulásában is. Intenzív párbeszédet tartunk fenn a Magyarországon megtelepedett német cégekkel és érdekképviseleteikkel – hangsúlyozza Major István. Több esetben felhívták már figyelmünket például a szakmunkásképzés és a nyelvoktatás problémáira. Tudjuk, hol szorít a cipő.

A múlt legendái

Ha nem éreznénk, erre a kamara rendkívül agilis korábbi elnöke, Jürgen Illing négyéves megbízatásának lejárta előtt adott nyilatkozatában ismételten összefoglalta: – Vállalataink már panaszkodnak, alig, vagy egyáltalán nem találnak hazánkban a keresett szakmákban munkaerőt. Cégeik egyre szélesebb körben kénytelenek felvállalni a szakmai képzést, ám ez nagy költségekkel jár. Magyarország nem élhet a múlt legendáiból, amelyek szerint itt bőséges a szakképzett munkaerő. Többször javasolták a magyar kormány illetékeseinek, hogy hozzák összhangba a szakmai képzést a gazdaság követelményeivel.

A kamara 1994 óta minden esztendőben felmérést végez tagvállalatainak helyzetéről és kilátásairól, s ennek kiértékelését követően konjunktúraelemzést ad ki. A megállapításokat már csak azért is érdemes figyelemmel kísérni, mert a német tulajdonú cégek a magyar nemzeti termék mintegy negyedével járulnak hozzá országunk gazdasági teljesítményéhez, arról nem szólva, hogy körülbelül 200 ezer dolgozónak adnak munkát. Tanulságos tehát, hogy mi derült ki a német cégek legutóbbi elemzéséből.

A 2001-es esztendőt ismét jó eredménnyel zárták, hiszen árbevételük átlagosan 32 százalékkal növekedett (2000-ben 39, 1999-ben 24,4 százalék volt). A vállalatok költségei viszont messze az előzetesen kalkulált fölött alakultak: 38 százalékkal emelkedtek (2000-ben 31, 1999-ben 22 százalék volt). Panaszkodnak: részben az adók változása, részben az árfolyamváltozások miatt a vállalatok költségei előre nem látható mértékben növekedtek, számottevően megugrottak a személyi költségek is, és ezeket már nem építhették be üzleti terveikbe.

A vállalatok 67 százaléka elsődleges beruházási célként a piacszerzést említi. A viszonylag alacsony bérköltségek a cégek 42 százalékát ösztönzi újabb invesztíciókra, a kiemelkedő gazdasági stabilitást viszont 79 százalékuk tekinti fontosnak. 48 százalékuk már Magyarország EU-csatlakozását tartja szem előtt, amikor tőkét fektet be újabb vállalkozásaiba.

Minden évben osztályozzák 1-től (nagyon elégedett) 5-ig (nagyon elégedetlen) azt is, hogy a vállalatok menynyiben elégedettek magyarországi üzleti tevékenységükkel. Az idei átlag 2,39 volt, jobb a közepesnél. A német vállalatok tehát – kritikus, de konstruktív javaslataik mellett is – alapvetően elégedettek magyarországi üzleti tevékenységükkel – hangsúlyozta a kamara korábbi vezetője. Ehhez hozzátehetjük: a Világgazdasági Kutató Intézet számításai szerint a jobb német cégek nálunk megvalósított termelésből származó nyeresége eléri a 7-8 százalékot, miközben ez a mutató a németországi feldolgozóiparban átlagosan csak 2 százalék.

Irány a Nyugat!

Még a német kapcsolatokban jártas szakemberek is meglepődtek a berlini kormány németországi befektetéseket ösztönző irodájának, illetve több tartományi irodának Budapesten megrendezett tájékoztatóján, amelyen magyar befektetők németországi invesztícióit igyekeztek indokolni és ösztönözni. A beruházásokat illetően ugyanis eddig a magyar-német viszony egyirányú utcához volt hasonlatos, a németek szerint azonban reális lehetősége van annak, hogy ez akár a közeljövőben kétirányú autóúttá szélesedjen. Eddig is előfordult már, hogy magyar cégek megtelepedtek a német piacon, még ha ritkán is. A Graphisoft például éppen németországi beruházásainak tulajdonítja nemzetközi sikereit. Várhatóan mind több magyar cég használja majd ki Németország óriási piacát és a nemzetközi piacokra vezető központi, közvetítő szerepét.

Az EU-val kötött társulási megállapodás lehetővé teszi, hogy magyar cégek is letelepedjenek Németországban – mondja Esz Anna, a müncheni magyar kereskedelmi szolgálat irodavezetője. A német gazdaságba való beágyazódás – cégképviselettel, fiókteleppel – egyre több magyar vállalkozás stratégiai elképzeléseiben szerepel. A magyar vállalkozók bármilyen, a német jogszabályok által megengedett formában alapíthatnak, illetve működtethetnek céget. A német polgárokkal egyenrangú bánásmód illeti meg őket, ám bizonyos tevékenységek gyakorlásához iparengedély szükséges. Ilyenek például a vendéglátás, a személy- és árufuvarozás, az ingatlanügynöki tevékenység. A kézművesszakmák több körében előírás a német mestervizsga letétele, ezt azonban esetenként ilyen vizsgával rendelkező alkalmazottal is ki lehet váltani. A magyar vállalkozás németországi ingatlanszerzésére szintén a honi állampolgárokra vonatkozó szabályok a mérvadók. Amennyiben a magyar állampolgár Németországban munkát akar vállalni, tartózkodási és munkavállalási engedélyre van szüksége.

A lehetőség iránt – még ha nem is egyszerű az ügyintézés – egyelőre inkább csak érdeklődnek, tájékozódnak a magyar befektetők. Előkészületben van például München közelében egy magyar delikateszek árusításával foglalkozó üzlet nyitása. Speciális magyar élelmiszerek – sajtok, húsáruk, friss termékek – árusítását tervezik bevezetni egy kiterjedt bajor üzletláncban, és tárgyalások folynak magyar étterem megnyitásáról is, amiben már csak azért is fantáziát látnak a szakemberek, mert ilyen az egész tartományban nem található.

Három iroda segít

A németországi kereskedelmi szolgálati irodák – napjainkban már három működik belőlük – elsősorban a kis és közepes cégek tájékozódását, a partnerek keresését és összehozását, a befektetések ösztönzését segítik. A müncheni iroda döntően a vállalati kapcsolatok kialakításában igyekszik jó partner lenni, a frankfurti elsősorban a banki kapcsolatokra és befektetésekre koncentrál, míg Berlinben főleg a keleti tartományok "újrafelfedezésének" segítése a feladat. Ebben az országrészben a német egyesülés óta számos nagy befektetés valósult meg, elsősorban ezek beszállítói hálózatába igyekeznek a magyar cégeket bekapcsolni.

A Németországban dolgozó külkereskedelmi szakembereink egyöntetű megállapítása: a német üzleti morál nem a gyors meggazdagodásra, hanem a hosszú távú tervezésre épül. A döntéseket esetenként hosszadalmasan, ám alaposan előkészítik. Befektetéseiknél szinte minden esetben a legkorszerűbb technológiát telepítik, a stratégiai gondolkodás jellemzi őket. Nemigen fordul elő, hogy a konjunktúra átmeneti gyengülése miatt valahonnan továbbállnak. A német üzleti partner korrekt. Új vállalkozások résztvevőinek azonban nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy az utóbbi években alaposan megnövekedett, különösen a kisvállalkozások körében a csődeljárások száma. A befektetőnek ezért (is) ajánlatos megfelelően biztosítani magát a váratlan események ellen. Itt az ideje, hogy a magyar befektetők Nyugat, elsősorban Németország felé is meginduljanak.