Kockázatitőke-piac

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 54. számában (2002. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A kockázati tőke a rendszerváltással egy időben jelent meg Magyarországon. A privatizáció kezdeti szakaszában a piacgazdaság kialakításában vállalt szerepet, mára a gazdasági fejlődés egyik legfőbb mozgatórugójává vált. Napjainkban a növekedésre vágyó, de tőke híján erre nehezen képes kis- és közepes cégek körében mind népszerűbb.

Bizalom és szakértelem az együttműködésben

Tavaly a magyarországi székhelyű kockázatitőke-társaságok és -alapok mintegy 130-135 millió eurót fektettek be, ebből 64 millió eurót Magyarországon, a többit a környező országokban. Hazánkban 2001-ben 28 tranzakciót hajtottak végre, a több mint 60 millió euró külföldi befektetése pedig 3 tranzakciót takart - mondta Zombory Viktória, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (MKME) elnöke. Míg a kilencvenes évek elején jellemzően egy-egy országra koncentráltan jelentek meg a kockázatitőke-alapok, addig 1995-96-tól már a közép- és kelet-európai régióra szakosodott befektetők kezdtek el működni. A régióban összesen mintegy 3-3,5 milliárd euróra becsülhető az a tőke, ami az alapok rendelkezésére áll. A befektetők többségénél nincsenek allokációs előírások arra nézve, hogy mennyit kell az egyes országokban befektetni, a pénz oda áramlik, ahol több a lehetőség. Éppen ezért a gazdasági vezetés alapvető célja kell legyen, hogy a vállalkozások fejlesztésével fenntartsa Magyarország vezető szerepét a régióban a kockázati befektetések területén.

Míg a kilencvenes évek elején a régióban befektetett pénz 40 százaléka jött Magyarországra, az utóbbi években az átlag 25 százalék körüli, de a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított befektetési arány még mindig magasabb, mint a környező országokban - hangsúlyozta az MKME elnöke. Véleménye szerint a kockázati tőkéseket az egyes országokba nem elsősorban az adókedvezmények vonzzák, hanem a jó makrogazdasági helyzet, a piacbarát gazdaságpolitika és a megfelelő szabályozási környezet.

A befektetők általában 3-5 éves időtávban gondolkodnak. Az átlagos befektetés Magyarországon 2,3 millió euró volt 2001-ben, hasonlóan a korábbi évekhez. Tavaly már megfigyelhető volt az a tendencia, hogy nőtt a kivásárlás típusú tranzakciók száma, ami feltehetően jellemző lesz a következő időszakra is - mondta az elnök.

Jogszabály-módosítás előtt

Bár korábban megalkották a kockázati tőkéről szóló törvényt, az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A törvény hatálya alá eddig összesen egy alap jelentkezett be, ez is állami tulajdonban van. A piacon működő befektetők lesújtó véleménye szerint a törvény egyetlen pozitívuma az, hogy van, bár semmire sem használható.

Általános vélemény szerint az alapok azért nem jegyeztették be magukat a törvény hatálya alá, mert a nem túl jelentős adókedvezmények olyan szigorú megkötésekkel járnak, amelyek veszélyeztetik az alapok céljait. Így például az alapításkor be kell fizetni a teljes tőkeösszeget, ami meglehetősen nagy hozamveszteséget okoz. A kockázati tőkések ugyanis nem egyszerre és nem az alapításkor fizetik be a pénzt, hanem a befektetés ütemének megfelelően. Ameddig ugyanis az alap nem talál megfelelő befektetést, addig csak állampapírban tarthatja a tőkét a törvény szerint, s ez rontja az átlaghozamot. Általános elvárás ugyanis, hogy az alapok nettó hozama a mi térségünkben legalább 20-25 százalékos legyen, ami mintegy 35 százalékos évi bruttó hozamnak felel meg. Ez pedig nem teljesíthető, ha a tőke állampapírban fekszik. Az MKME elnöke szerint fölöslegesek a törvény azon korlátozásai is, amelyek meghatározzák, hogy a befektetők a működésük melyik évében hány százalékot fektethetnek be.

A jelenlegi kormányban van hajlandóság a törvény módosítására, az egyesület meg is teszi az észrevételeit, hol javasol változtatásokat. Így fontos, hogy a törvény megkülönböztesse az intézményi befektetőket és a kisbefektetőket - véli az elnök. Ugyanakkor kiemelt jelentőségűnek tartja, hogy a hazai intézményi befektetők, például a nyugdíjpénztárak és a biztosítók is megjelenhessenek a kockázatitőke-piacon.

Zombory Viktória az egyesületi tisztsége mellett a Raiffeisen Private Equity Management (RPEM) budapesti irodájának az igazgatója. Az alapkezelő 1999 végén alapította meg a Raiffeisen CEE Private Equity Fundot azzal a céllal, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokba fektessen pénzt. Az alap stratégiája az volt, hogy a fogyasztáshoz kapcsolódó iparágakat finanszírozzák, és az adott piacon vezető, az elsők között lévő vállalatba fektessenek - mondta Zombory. Általában 3-15 millió euró közötti összeget tesz az alap egy-egy társaságba, amelynek az árbevétele nagyjából 15-150 millió euró közötti kell hogy legyen. Az alapnak jelenleg 5 befektetése van, Magyarországon eddig a Cofinec és az Intercom cégekben szerzett részesedést. A Raiffeisen alapja meg kívánja szerezni a Stollwerck Budapest Kft. többségi részesedését. Ez a befektetés kitűnően illik a stratégiájába, ugyanis az édesipar egyik vezető szereplőjéről van szó.

A hazai tőke hiánya

A hazai kockázatitőke-piacon nagy problémát jelent, hogy sok a tőkére váró kis- és középvállalkozás, ugyanakkor a hazánkban megjelenő külföldi alapok, amelyek központja döntően Londonban található, 3-5 millió dollár alatti összeggel nemigen szállnak be a cégekbe. Magyarországon azonban kevés az olyan vállalat, amelynek ekkora tőkére lenne szüksége - hangsúlyozta Zoltán Csaba, a The First Hungary Fundot (Első Magyar Alap) kezelő Róna és Társai Rt. befektetési igazgatója. Hazánkban általában 50-100 millió forintos injekcióra lenne szüksége a kis- és középvállalatok többségének, amit csak hazai tőkéből lehetne finanszírozni. A befektetési igazgató szerint szükség lenne arra, hogy a kormányzat lazítson a befektetési alapok, nyugdíjpénztárak és biztosítók befektetéseinek korlátozásain. Főként ezzel lehetne áthidalni a strukturális különbséget az igényelt és befektetésre váró tőke között.

A 125 millió dolláros Első Magyar Alapot 1989-ben hozták létre 10 évre, a működését azóta kétszer két évvel meghosszabbították, így jövőre befejezi tevékenységét. Az alap tőkéjének egy része magánbefektetésekbe került, azaz már működő, hagyományos iparágakba fektették, másik részét pedig kockázati tőkeként új alapítású, vagy kockázatosabbnak látszó, de nagyobb növekedési lehetőség előtt álló cégekbe fektették. Az alap a tevékenységét az elsők között kezdte meg Magyarországon, teljesen új és bizonytalan piacra lépett, és meg is fizette a tanulópénzt. A sors fintora, hogy éppen a biztonságosabbnak látszó magántőke-befektetések végződtek kudarccal, és a kockázatitőke-befektetések hozták a sikereket - öszszegezte Zoltán Csaba. A befektetések mintegy harmada volt igen sikeres, egyharmada volt bukás, és egyharmada különösebb értéknövekedés nélkül zárult. Összességében 10 százalék körüli éves nettó hozamot produkált az alap a működése során, ami messze elmarad a hasonló profilú, az USA-ban tevékenykedő befektetések mögött, bár hazai összehasonlításban így is az élmezőnyben van.

A sikerek közé tartozik például a NABI Rt., az amerikai piacra buszokat gyártó, 1997-ben tőzsdére bevezetett társaság, a Kábeltel Kft. és a Petőfi Nyomda. A bukások közé tartozik a Csabai Konzervgyár, amely 1998-ban, az orosz pénzügyi válság idején elvesztette a piacát, a Mirelite Rt. és legújabban a Duna Kötöttárugyár. A Mirelite Rt. esetében dollárból finanszírozta a cég a megépülő pizzagyárát, azonban az export nem a tervezettnek megfelelően alakult, a hitel pedig a forint leértékelése miatt finanszírozhatatlanná vált. A Duna Kötöttárugyár esetében a minimálbér emelése és a forint árfolyamának erősödése vezetett oda, hogy jelenleg felszámolási eljárás folyik a gyárban.

Az alapnak 1996-97-ben volt a legtöbb befektetése, akkor mintegy 25 cégben volt érdekelt. Ez a szám mára ötre csökkent, és ezeket is értékesíti az alap a 2003-ban várható lezárásáig.

Kisebb és nagyobb sikerek

Az Euroventures Capital Kft. befektetési filozófiája szerint tehetséges és sikeres vállalkozókat kíván támogatni a céljaik elérése érdekében. Már működő vállalkozásokról van szó, ahol a vezető pontosan tudja, hogy mit akar elérni, ehhez keres befektetőtársat, és azt is tudja, hol keresse - mondta Geszti András, a társaság ügyvezető igazgatója. A társaság találmányokat nem finanszíroz, de korai stádiumban lévő vállalkozásokat már igen.

Az Euroventures Capital már tizenkét éve dolgozik a kockázati tőke piacán, korábban Antra Kft. és ABN AMRO Capital (Hungary) Kft. néven működött.

Geszti azt javasolja a befektetőtársat kereső vállalkozásoknak, hogy keressék fel a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület honlapját, hiszen a kockázati tőke piacán lényeges szereplő tagja az egyesületnek, és megtalálható a honlapon. Az egyesület minden évben konferenciát is szervez, amelyen a befektetőt kereső vállalkozó is részt vehet.

Az Euroventures Capital az Euroventures csoport tagja, jelenleg az ABN AMRO NV. vállalati befektetési csoportjának és az Euroventures Danubes kockázatitőke-alap tanácsadója. A két program eltérő befektetési stratégiát követ. Az Euroventures Danubes viszonylag korai szakaszban álló cégekbe invesztál, amelyek előtt nagy növekedési perspektíva áll, és természetesen ez a befektetési politika nagyobb kockázatvállalást is jelent. Kisebb összegekkel kíván az alap látványos sikereket elérni, ezért főként technológiai jellegű, műszaki vállalkozásokba fektet társaságonként maximum 1-1 millió eurót.

Geszti a sikeres projektek között említi az E-pub nevű céget, ahol szoftverfejlesztéshez keresett a vállalkozó befektetőt. Az interneten is játszható játékot valamivel kevesebb mint 1 millió dollárral finanszírozták. A hároméves befektetés évi 100 százalék feletti hozamot produkált. A társaság olyan sikeressé vált a játékával, hogy amikor a megfelelő érettségi fokot elérte, bevezették a bécsi tőzsdére, az Euroventures pedig befektetési alapoknak értékesítette a részesedését. A társaság jelenleg a Vivendi része.

Ugyancsak a sikeres befektetések között volt a Semilab Rt., amely ma már a Videoton csoport részeként működik. A mérőműszereket gyártó céget a nyolcvanas években fizikusok és mérnökök alapították. Az Euroventures a kilencvenes években szállt be, akkor a külföldi értékesítéshez volt szüksége a társaságnak tőkéstársra.

Az ABN AMRO lényegesen nagyobb projektekkel foglalkozik, cégenként 1-2 milliárd forintot kockáztat. Kezdő vállalkozásokba nem fektet, csak a már jól működő, sikeres cégek további terjeszkedéséhez ad pénzt. Termékértékesítés bővítéséhez, külföldi cég megvásárlásához, a menedzsment kivásárlásához is nyújtanak támogatást.

Ez utóbbira kitűnő példa a Sole szegedi tejipari csoport. Korábban a társaság egyik része az ír Avonmore tulajdonában volt, de az meg akart válni a Pásztón és környékén működő tejüzemtől. A cég menedzsmentje azért keresett befektetőt, hogy annak segítségével megvásárolja az Avonmore-tól a tejüzemet. Ekkor lépett be az ABN AMRO befektetőként. A cég innentől kezdve agresszív stratégiával jelent meg új termékekkel a piacon. Végül a Sole vásárolta meg a társaságot, így megtöbbszöröztük a befektetésünket - hangsúlyozta Geszti. De jól jártak a vezetők is, hiszen ők tulajdonostársak voltak a cégben. Részben pénzért, részben opciókkal jutottak részesedéshez, és aki annak idején a menedzsmentkivásárlást kezdeményezte, jelenleg a Sole vezérigazgatója.

A mintegy 16-17 befektetésből 3-4 volt sikertelen, 1-2 esetben pedig elmaradt a várt hozam, és körülbelül a befektetett tőkét sikerült visszaszerezni. A társaság átlagosan évi 20 százalék körüli hozamot tudott biztosítani a befektetőinek, megelégedésükre. - Nem eszközöket vásárolunk, nem daraboljuk fel a cégeket, hanem olyanokba invesztálunk, ahol fejlődési, növekedési lehetőség van - tette hozzá Geszti. Ahol maga a befektetés nem is volt túl sikeres, ott is megmaradt a cég, és ma is működik.

Kombinált befektetések

A hazai magánszemélyek tulajdonában lévő Wallis Rt. egyes befektetéseit stratégiai, míg másokat pénzügyi befektetésként kezeli, amiből megfelelő haszon esetén kiszáll. A tavaly több mint 105 milliárd forintos konszolidált, nettó árbevételt és 2 milliárd forintos adózott eredményt elérő vállalatkomplexumnak mintegy 115 jogi személy a tagja, a csoport saját tőkéje 2001-ben 17,7 milliárd forint volt. A Wallis befektetési stratégiája annyiban más, mint a kockázatitőke-társaságoké, hogy aktív szerepvállaláson alapul, a tulajdonos ugyanis erősen kontrollálja a cégeit, havi rendszerességgel számoltatja be őket, és ahol kell, beavatkozik - mondta Zelles Sándor, a Hungaroholding Rt. (a Wallis pénzügyi szolgáltatást és tanácsadást nyújtó cége) elnök-vezérigazgatója.

A Wallis Rt. stratégiai alholdingokból áll, ilyen például a Wallis Auto Holding, a Wallis Ingatlan Rt., és ezenfelül termeléssel foglalkozó társaságok tartoznak hozzá. A cégre jellemző, hogy ha egy ágazatba befektet, akkor ott jelentős piaci pozíciót kíván elérni. Sikereit a menedzsment a szakértelemre építi, azaz arra a szellemi tőkére, amit a mintegy 100 magasan képzett, dinamikus szakember (management-pod) jelent a Wallis csoporton belül. Ezeket a vezetőket a Wallis mindig oda irányítja, ahol a csoporton belül szükség van a tudásukra.

A társaság a pénzügyi befektetéseit addig tartja, amíg szakmailag már nem tud többletet hozzátenni, illetve megfelelő kiszállási lehetőség adódik - tette hozzá Zelles. Volt olyan befektetés, amit csak 1 évig tartott a cég, például a PharmaCom Kft.-t, de van olyan is, ami már 10 éve a portfólió része. Az elvárás a minimum 20 százalékos nettó hozam. A Wallis történetében nagy bukás nem volt a befektetéseken, de előfordult, hogy nem sikerült megfelelő hozamot elérni. A sikeres kiszállások közé tartozik a Pannon GSM, a Danubius és a Roxy rádióban szerzett részesedések értékesítése.

A táraság ebben az évben nem tervez nagyobb akvizíciót, egyelőre a korábban megszerzett tulajdonokra koncentrál, így a baromfitermeltetésben és -kereskedelemben piacvezető Hajdú-Bét Rt.-re és a lakásbelső-burkolatokat gyártó Graboplast Rt.-re is. A Hajdú-Bétnél sikeres reorganizációt hajtott végre a Wallis, és az 1999-ben még 9 milliárdos veszteséget termelő cég ma már pozitív üzemi eredménnyel működik.

Állami szerepek

A magyar állam 100 százalékos tulajdonában lévő Regionális Fejlesztési Holding (RFH) Rt. 2000 elején alakult meg, hogy segítse a magyar gazdaság fejlődését és mérsékelje a regionális gazdasági különbségeket. A tulajdonában álló regionális fejlesztési társaságok (rft) azonban hosszabb működési múltra tekintenek vissza, ugyanis 1993-97 között alapították a megyei és települési önkormányzatok, illetve a Magyar Fejlesztési Bank jogelődje. Az önkormányzatok részesedése jellemzően nem éri el a 25 százalékot az rft-kben, így a korábbi banki tulajdoni hányadot megszerző RFH a többségi tulajdonos. Az rft-k nem kockázatitőke-társaságok, üzleti tevékenységük célja a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozása, valamint regionális fejlesztési programok végrehajtása. Az rft-k éves átlagos kihelyezési állománya 2-2,5 milliárd forint körül alakul - mondta Csuhaj V. Imre, az RFH stratégiai programfejlesztési vezérigazgató-helyettese. Az rft-k széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkeznek a kamarákkal, részt vesznek a vállalkozói programokban, így ismertek a vállalkozók körében is. Üzleti alapon működnek, 3-5 évre szállnak be egy-egy befektetésbe. Céljuk az, hogy olyan vállalatokat is segítsenek, ahol az üzleti finanszírozás nem feltétlenül jelenne meg, éppen ezért az elvárt hozam elmarad a magán-kockázatitőkétől.

Kockázatitőke-társaságként működik majd a Beszállítói Befektető Rt., amelyet az idén márciusban alapított az RFH 2,5 milliárd forintos tőkével. A társaság célja a beszállító vagy beszállítóvá váló hazai kis- és középvállalkozásokban történő részesedésszerzés átmeneti jelleggel, hogy a társaság erősítse a vállalatok közötti gazdasági együttműködést. A tervezett tőkebefektetések nagysága legalább 50 millió forint, de kisebb, mint 250 millió. A finanszírozandó kiemelt területek között van a gépipar, a járműipar, az elektronikai és a műszeripar, valamint a környezetvédelmi ipar és a logisztikai szolgáltatás.

Az első, törvény szerint is igazi kockázatitőke-alapot az RFH 3 milliárd forint tőkével hozta létre zárt körben. Az RFH Informatikai Kockázati Tőkealapot a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a nyár elején nyilvántartásba vette, így megkezdheti működését. Az alap kezelője az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Rt., amelyet 100 millió forint jegyzett tőkével alapítottak idén februárban. A tervek szerint iparági alapként kizárólag az informatikai és a távközlési szektorba fektet majd be 50-450 millió forint közötti összegeket. Az alap elsősorban kisebbségi tulajdonrészt szerezne kis- és közepes vállalkozásokban 3-6 évre, és kiszállásnál a kockázatitőke-alapokra jellemző módszereket alkalmazza majd.

Magyar tőke külföldön

Az állami tulajdonban (főtulajdonos az Eximbank) lévő Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. feladata a magyarországi vállalatok kelet-közép-európai tőkeexportjának segítése. A társaság közvetlenül fektet be határon túli vállalkozásokba, de csak magyar vállalkozó társbefektetőjeként - mondta Várady Zoltán vezérigazgató a Cégvezetésnek. A Corvinus a finanszírozáshoz szükséges tőke egy részét adja, ezzel kisebbségi befektetőként, csendestársként segíti a környező országokba a magyar tőkekivitelt, vagy kivételesen jogi kölcsönt folyósít az akvizícióhoz. A társaság segítségével a magyar tőkeexportőr cég megosztja a kockázatot és pénzt takarít meg. A Corvinus általában 5 év elteltével száll ki a befektetésekből, jellemzően a befektetőtárs vásárolja meg a tulajdonrészét. A társaság nem a magán-kockázatitőke hozamelvárásai szerint működik, de elvárás a pozitív hozam, ami állampapírhozamok feletti megtérülést jelent - hangsúlyozta a vezérigazgató. A fő cél az állami feladat segítése, azaz a magyar tőkeexport. A Corvinusnak eddig 10 befektetése volt, a legtöbb Romániában. A társaság 1998-ban a Pécsi Gabona Rt.-vel vásárolt egy bukaresti kenyérgyárat, egy évvel később pedig egy újabbat. A Műszertechnika Rt.-vel 2000-ben szerzett tulajdonrészt a sepsiszentgyörgyi IAME S. A.-ban, ahonnan hamarosan kiszáll a Corvinus, mert a magyar befektetőtárs megvenné a részesedését. A Corvinus portfólióelemeinek átlagéletkora 1,2 év, az idén év végére a befektetett portfólió várhatóan 1,5 milliárd forint lesz. Általában 30 és 300 millió forint közötti összeggel száll be egy-egy ügyletbe, az igazán optimális szint azonban 100 és 200 millió forint közé esik.

A társaság fő ügyfélköre a magyar középvállalati kör, amely a környező országokban szeretne terjeszkedni. Romániában egyébként több mint 3 ezer vállalkozásban van jelen a magyar tőke, Szlovákiában pedig 600 ilyen cég működik. Várady szerint a társaság 5 éves működése során már megismerték a hazai cégek a tevékenységét. A Corvinus direkt marketinggel próbálja a működését népszerűsíteni, a havi hírlevelüket mintegy ezer vállalatnak küldik el, és célirányos konferenciákon vesznek részt.

Tavaly 70 érdeklődő jelentkezett a cégnél, ezek mintegy fele jutott el a szokásos folyamat feléig, közülük pedig egyharmad, azaz 10 került az igazgatóság elé. Végül 3 befektetéshez nyújtott segítséget a társaság, így a Danubius Hotels szovátai hotelben történő részesedésszerzéséhez, a Magyar Alumínium Rt.-vel szlovéniai timföldfeldolgozó felvásárlásához és egy szlovákiai tejüzem megvásárlásához.

A mezzanine tőke

A közelmúltban egy sajátos kockázatitőke-fajta jelent meg Magyarországon, a mezzanine finanszírozás, amely a vállalati fejlesztési források előteremtésében játszhat jelentősebb szerepet. Az új típusú finanszírozás elterjesztői abból a felismerésből indultak ki, hogy a vállalkozások elsősorban tőkenövelésből, illetve jelzáloggal fedezett hitelekből igyekeznek megoldani fejlesztéseiket. E források azonban végesek, s emiatt láttak esélyt egy jelzáloggal nem fedezett, sajátos kockázati tőkeként is felfogható hitelfajta bevezetésének. A mezzanine finanszírozás esetében a saját tőkét nem terhelik jelzáloggal, biztosítékként más pénzügyi eszközöket fogadnak el a hitelnyújtók: például opciók, szavatosság révén a mezzanine finanszírozó részt kér az elért vállalati értéknövekedésből. * A befektetési alap kezelői elsősorban olyan kis és közepes cégeket kívánnak - 5-15 millió eurós hitelekkel - finanszírozni, amelyek növekedésre képesek, és a menedzsment is rendelkezik részesedéssel a vállalkozásban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére