Beszél az írás

Grafológia a munka világában

A grafológia alapjait az 1870-es években rakták le Franciaországban. A XX. század elején Németországban, Svájcban, Olaszországban is kibontakozott e tudomány: létrehozták az első szaklapokat, konferenciákat szerveztek, és elindították az egyetemi szintű oktatást. Napjainkban már az angol nyelvterületen is jelen van a grafológia, de korántsem feltételez olyan mély pszichológiai ismereteket, mint fellegvárában, Franciaországban. A különböző szakterületeken kialakult grafológiai hagyományokat, illetve gyakorlatot a nemzetközi konferenciákon próbálják integrálni. A legutóbbi, huszonnégy ország meghívottai számára rendezett dijoni tanácskozás legfőbb célja egy egyetemes ismeretanyag lefektetése volt, amely az összes országban zajló grafológiai képzés alapjául szolgálhat.

Hazánkban a XX. század elején nagy ívű, dinamikus fejlődésnek indult a grafológia. A tudományterület kiemelkedő alakja Románné Goldziher Klára pedagógus-pszichológus volt, aki jelentős kutatásokat végzett. Többek között bűnözők, ikrek, balkezesek, beszédhibások, kamaszkorúak kézírását elemezte, sőt, úttörőként, átfogó genetikai vizsgálatokkal is próbálkozott. A reményteli kísérleteknek a második világháború vetett véget. Goldziher Klára 1946-ban Amerikába emigrált, ahol folytatta munkásságát, Magyarországon azonban 1951-ben áltudománynak minősítették és betiltották a grafológiát. (Érdekes kettősség, hogy miközben a grafológiát, illetve annak művelőit megbélyegezték, a kriminalisztika területén továbbra is tevékenykedő írásszakértőket arra sarkallták, hogy ismerjék meg és alkalmazzák az "áltudomány" legfrissebb eredményeit. Politikai foglyok egész sora – többek között Göncz Árpád – kapta feladatul a külföldi szakirodalom lefordítását.)

A grafológia újjáéledésére az 1980-as évek végéig kellett várni: a szakma jelesei – a Magyar Írástanulmányi Társaság keretein belül – akkor látták elérkezettnek az időt rejtett tartalékaik felfedésére. Manapság már több száz olyan szervezet működik az országban, amely valamilyen módon kapcsolódik a grafológia oktatásához, illetve gyakorlati alkalmazásához. 1994-ben, ha nem is a legszerencsésebb módon, de állami elismertséget szerzett a szakma: középfokú oktatása felkerült az országos képzési jegyzékre, az azóta végzettek grafológus szakasszisztensi minősítést kapnak. 1989/90-ben az ELTE-n – speciálkollégiumi formában – megkezdődött a felsőfokú oktatás, majd folyamatosan egyre több egyetem, illetve főiskola indított grafológiai kurzust. A Pécsi Tudományegyetem felkérésére W. Barna Erika és Lévai Zoltán tollából megjelent az első egyetemi tankönyv is, amely kifejezetten a személyügyi munkához kapcsolódik. Bár a szakot elvégzők okleveles grafológusokként kerülnek ki az oktatási intézményekből, végzettségüket egyelőre nem ismerik el hivatalosan.

A brüsszeli székhelyű grafológiai szervezet, a CEREG (Grafológiai Tanulmányok és Kutatások Európai Köre) magyarországi képviselete 1994-ben alakult. Amint azt W. Barna Erika, a képviselet vezetője (egyben a Nemzetközi Grafológiai Szabadegyetem, továbbá az Útjelző Személyiségvizsgáló és Kézíráselemző Iroda és a Magyar Szakképzési Társaság grafológiai tagozatának vezetője) mondja, módszereiket, oktatási tematikájukat az anyaszervezettel egyeztetve alakítják ki. A szoros együttműködésnek köszönhetően rendelkezésükre állnak a legfrissebb kutatási eredmények, amelyeket a Grafológiai Szemlében magyar nyelven is hozzáférhetővé tesznek, továbbá évente megrendezik a Nemzetközi Grafológiai Szabadegyetemet, amely a szakmai elit továbbképzését szolgálja.

Az idén nyáron tartott szabadegyetemi kurzuson három szakterületet fogtak össze: a grafológiát, az írásszakértést és a grafoterápiát. Ezeken keresztül mutatták be azokat a lehetőségeket, amelyek mind a pedagógiai, mind a kriminalisztikai, mind a személyügyi munkában nagy segítséget jelentenek.

A grafológia páratlan lehetőséget nyújt a cégvezetők, humánerőforrás-gazdálkodók számára a legalkalmasabb leendő munkatársak kiválasztásában. Egyrészt meggyorsítja a pályázatok értékelését, másrészt csökkenti a szűrés költségeit. A kézíráselemzés úgynevezett nagy produkciófelületű vizsgálat, azaz sok embert képes egyszerre áttekinteni, amellett – összefüggéseiben – feltárja a legtöbb személyiségvonást. Az individuum legfőbb jellemzőiről, IQ-járól, érzelmi intelligenciájáról, teljesítőképességéről, motiváltságáról hagyományosan külön-külön, célirányosan kidolgozott tesztek, valamint személyes interjúk alapján igyekeznek képet kapni a döntnökök, a kézírásminta azonban kiváltja az összes többi tesztet, mert abban megmutatkozik a személyiség minden lényeges vonása. (Ennek bizonyítására a közelmúltban hét országra kiterjedő kísérletet végzett a CEREG vezetője: összevetette a különböző pszichológiai tesztek és a grafológiai vizsgálat eredményét. A kutatás egyértelműen azt igazolta, hogy a kézírás árnyaltabb, pontosabb képet mutat a személyiségről, mint a többi vizsgálat együttesen.)

Árulkodó jelek

A kézzel írott önéletrajzok áttekintése során rövid idő alatt kiderül, hogy melyik jelentkezőnél vannak jelen maximálisan a munkaadó által kívánt tulajdonságok, így rögtön tudható, hogy kikkel érdemes a továbbiakban foglalkozni. Az elsődleges szűrést elmélyültebb elemzés követi, amely már nemcsak az adott munkakör betöltéséhez szükséges jellemvonásokat emeli ki, hanem a személyiség egészére is rávilágít. A kézírás arról is "árulkodik", hogy az intelligencia mögött áll-e kellő erkölcsi fejlettség, szorgalom, kitartás, terhelhetőség, továbbá megállapítható, hogy mik az illető főbb motivációi. Ez utóbbi tulajdonságok a hagyományos tesztek kitöltésekor általában rejtve maradnak, pedig feltárásuk rendkívül fontos ahhoz, hogy a legmegfelelőbb ember nyerje el a meghirdetett állást. Mindenki akkor képes tudása legjavát nyújtani, ha a képességeinek leginkább adekvát pozíciót tölti be, és kölcsönösen elégedett egymással az egyén és környezete. A ma ismert módszerek közül a grafológiai elemzés adja a legnagyobb segítséget mind a pályázók, mind a munkahelyi közösség számára. Egy vezető esetében például döntő kérdés, hogy személyes érdekek vezérelik-e, bizonyos jellemzői megnehezítik-e a kapcsolatépítést, vagy ellenkezőleg: olyan vonásokkal bír, amelyek a többieket is képességeik kibontakoztatására ösztönzik. Az elemzésből kiderül, hogy a személyiség milyen területeken szorul fejlesztésre.

A grafológusok számára közömbös a kézírás tartalma. Mindegy, hogy a vizsgált személyek mit írnak, csupán az fontos, hogy a minták spontán írást tükrözzenek (bár a szakemberek szerint a kozmetikázott betűvetésben is megkereshető a valódi személyiség), és lehetőleg három-négy különböző időpontból származzanak. Ez utóbbi azért lényeges, hogy az aktuális állapotot leválaszthassák a személyiség stabil jellemzőiről. A különböző fizikai-lelki állapotok, a zaklatottság, a feldúlt érzelmek, a szorongás, a görcsösség "ráülnek" a kézírásra, így az megmutatja a szélsőségek határait is, ezáltal prognózis felállítására is alkalmas. A grafológus képet kap arról, hogy a személyiség hogyan viseli a konfliktusokat, mennyire terhelhető fizikailag és pszichikailag.

A szűrés általában személyenként egy-egy órát vesz igénybe, a komplex személyiségkép megalkotásához azonban nyolc-tíz óra (bizonyos érlelési folyamat) szükséges. Az első fázisban elkészítik a személyiségvázlatot, a második fázisban pedig – szupervizor bevonásával – újra átnézik, értékelik az eredményeket. Ahogyan az orvosi diagnózisok felállításában, úgy a személyiségképek esetében is az a szerencsés, ha több szakember dolgozik együtt, ezzel minimálisra csökken a tévedés kockázata.

Az utóbbi négy-öt évben a cégek, intézmények igen nagy hányada igényelte grafológusok segítségét. Főleg a multinacionális, illetve nagyvállalatok (például a Bonduelle, a Shell, a Mol, a Trilak), az államigazgatásból pedig a vám- és pénzügyőrség élnek a grafológusszakma nyújtotta lehetőségekkel. Gyakori, hogy szakmai napok rendezésére hívják a grafológusokat, akik gyors konzultációt tartanak a munkatársakkal, de az is jellemző, hogy kifejezetten vezetők számára kérik egyrészt a tájékoztatást, másrészt a kézíráselemzést – önismeretük mélyítése céljából.

A munka világában talán a csoportdinamikai elemzések során mutatkozik meg leginkább a grafológia gyakorlati haszna. A team tagjainak – egymástól függetlenül – beadott eredeti kézírásmintáit (fax, kópia nem alkalmas az elemzésre, mert a másolás során értékes információk vesznek el az írásból) az úgynevezett Affemann-módszerrel értékelik. Ursula Affemann német grafológus – több évtizedes gyakorlata alapján – a teljesítmény szempontjából öt alaptípust különböztetett meg, amelyeket színekkel is jelölt.

A kreatív liláktól a destruktív pirosakig

A dinamikus vagy zöld típust a sokszínűség, a nagy szellemi mozgékonyság jellemzi, amely az esetek többségében átlagon felüli intelligenciával párosul. Az e csoportba tartozók rendkívül tevékeny emberek, kiváló katalizátorok, rugalmasak, alkalmazkodók, remek szervezők, és fejlett helyzetfelismerő képességgel bírnak. Mindehhez optimista, pozitív beállítottság társul. Személyiségük erejével úgymond húzzák magukkal a többieket, ezért jó vezető válhat belőlük. Kézírásuk jellemzői: gyors ritmus, jobbtendencia, dőltség, egyszerűsítés (esetleg nyomtatott betűk), tiszta, levegős térelosztás, közepes vagy gyengébb nyomaték, hajlékony folyómozgás, kötött vagy csoportosan kötött betűk, kombinált megoldások.

Az adminisztratív (kék) típus ismérvei a stabilitás, a szorgalom, a felelősség- és kötelességtudat, a lelkiismeretesség. Látásmódjuk objektív, kellően kritikus, nem engedik eluralkodni az érzelmeiket. A kékek nagy erénye, hogy biztos hátteret nyújtanak közösségüknek. Kézírásuk szellős, jól olvasható, kötésmódjában, sorvezetésében, dőlésében, margójában egyaránt szabályos, kissé merev, álló vagy hátradőlt. Az ékezeteket mindig pontosan kiteszik. A nyomaték közepes vagy erős. A dinamikus és az adminisztratív személyiség jó vezetőpárost alkot, kiegészíti egymást.

A kreatív lilák kategóriájába a sokoldalú tehetséggel megáldott, ötletgazdag, újító emberek tartoznak. Fejlődő- és kapcsolatteremtő képességük kiváló, gyors reagálás, mozgékonyság, szellemesség, játékosság jellemzi őket. Fantáziájukkal nagyban hozzájárulhatnak cégük arculatának kialakításához, egy-egy új termék bevezetéséhez, de nem képesek adminisztratív munkára, hosszú távú egyenletes teljesítményre. A háttérben végzendő aprómunkákat nehezen viselik, szeretnek reflektorfényben lenni, vágynak az elismerésre. Akár kollégáik rovására is keresik az önmegmutatás lehetőségeit. Olykor túlzottan nagy kockázatot vállalnak, ezért kontrollálni kell őket. Vezetőként impulzív döntéseket hoznak, nem szervezik meg és nem ellenőrzik kellőképpen a munkát. Kézírásuk jellemzői: mozgáshangsúly, fonalasság, szabálytalan dőlés, nagy szótávolságok, egyéni, eredeti formaalakítás, változatos kötésmód. A dinamikus-adminisztratív-kreatív vezetőhármas rendkívül szerencsés lehet, mert nagyon jól segítik egymás munkáját.

A szürke típus nem mutat semmilyen markáns tulajdonságot. Nem motiválható, nem várható tőle kreativitás, gyenge a fejlődőképessége. Általában nem a munkában, az alkotásban keresi élete értelmét, gyakran a szakmájához sem ragaszkodik, egyik munkahelyről a másikra vándorol. E típus számára nagy terhet jelent az önállóság, a felelősség, akkor érzi magát biztonságban, ha tevékenységét mások irányítják. A szürkék a rutinmunkában válhatnak hatékonnyá, belőlük lesznek a jó feladat-végrehajtók. Szürkeségük hátránya, hogy különösebben nem lendítik előre cégüket, viszont erényük, hogy nem is akadályozzák társaikat. Kézírásuk gátolt mozdulatvezetésű, merev, nélkülözi az eredetiséget. Kisméretű, álló vagy hátradőlt, kötetlen betűkkel, pontatlan ékezetekkel, szabálytalanul vagy üres szabályossággal, gyenge ritmussal, "leeső" szó- és sorvégekkel írnak.

A destruktív, piros típusú személyiségek aláaknázhatják a csoport munkáját. Legjellemzőbb tulajdonságuk az akadékoskodás, a gáncsoskodás. Nem a gondok megoldására összpontosítanak, hanem ott is problémát kreálnak, ahol nincs. Negatív hozzáállással viszonyulnak a világhoz, folyton elégedetlenek, megmérgezik maguk körül a légkört. Mivel együttműködésre képtelenek, alkalmatlanok a csoportmunkára. Ha vezető beosztásba kerülnek, hatalmaskodnak, cinikusak, gyakran visszaélnek a bizalommal, megalázzák kollégáikat. A teamnek mielőbb meg kell szabadulnia tőlük, vagy ha a környezet kellően erős, át kell nevelni őket "lilává". A destruktív személyiség súlyos hibái ellenére hasznos munkát is végezhet: ha olyan feladatkört kap, amelyben saját felelősségére dönthet és egyedül dolgozhat, képes optimális teljesítményt nyújtani.

A pirosak írását a gyors tempó, a szabálytalan dőlés, nyomás, a méretbeli kilengés, merevség, szorosság, gyakran rángatottság jellemzi. Mozgásvezérlésük egyenetlen, a szöveg rossz térelosztású, strukturálatlan, nehezen olvasható. A betűk szögesek, horgosak, a szavak, sorok kezdő- és véghangsúlyt kapnak.

Ursula Affemann szerint az ideális összetételű munkacsoportokban legfeljebb 20 százalék zöld, 60 százalék kék, 10 százalék lila és összesen maximum 10 százalék szürke, illetve piros típusú személyiség van. Ha ezek az arányok felborulnak, az egyensúly eltolódik valamelyik irányba, ami semmiképp sem szerencsés. Ha a dinamikus személyiségek nagyobb, az adminisztratív típusúak pedig kisebb számban vannak jelen a csapatban, az a stabilitás rovására megy. A túl nagy lendület és a szilárd alapok hiánya gyakori és felesleges kockázatvállalást eredményez. Ha a kékek aránya nagyobb 60 százaléknál, túlzottan stabillá, földhöz ragadottá, fejlődésképtelenné válik a cég. Abban az esetben, ha a kelleténél több kreatív személyiség van a csoportban, az ötletek kapják a főszerepet, és nincs aki a rutinmunkát elvégezze. Ennek ellenkezője is rossz: túl sok szürke típusú munkatárs mellett nincs haladás, a cég is elszürkül, a szabadjára engedett pirosak pedig ellehetetlenítik a vállalkozást.

A grafológusok állítják: a kézírással még ügyeskedve sem tudunk annál jobb képet mutatni magunkról, mint amilyenek valójában vagyunk. Ahhoz, hogy lényegesen más személyiségvonásokat produkáljunk, nagyon sok írásjegyet kellene egyszerre megváltoztatnunk, ami lehetetlen. Ha sikerül is módosítanunk egyiket-másikat, azokon látszik, hogy idegenek, nem férnek össze a mozdulatokkal, tehát diszharmóniát jeleznek. Az írásunk ténylegesen, szervesen összefügg velünk, ha változunk, az is változik. A személyiség fejlődésével emelkedik a kézírás színvonala, egy-egy, a testi-lelki épülésünket visszavető esemény hatására pedig regresszióba süllyed. W. Barna Erika egy fejvadászcég pályázatán részt vevő gazdaságiigazgató-jelölt hölgy példáját említi, akivel pszichológiai és grafológiai teszt is készült. A pszichológiai vizsgálat gyenge eredményt mutatott, a kézíráselemzés azonban nagyon jó kvalitású, fejlett személyiséget tárt fel, de egyértelműen látszott, hogy a hölgy krízisállapotban van. Utóbb kiderült, hogy gyászol, akkoriban vesztette el az édesanyját. Végül is felvételt nyert, és kiváló munkaerőnek bizonyult.

Kérjen referenciát!

Manapság a fejvadászcégek legtöbbje saját grafológust foglalkoztat. Körülbelül 80 százalékuk kézíráselemző kurzusokra is beíratja arra fogékony munkatársait, ily módon is növeli szolgáltatása színvonalát. A nagyvállalatok körében is egyre gyakoribb, hogy a humánerőforrás-igazgatók vagy asszisztenseik grafológiában is jártasak, így nagyobb biztonsággal alakíthatnak ütőképes csapatot. Persze a grafológusirodák jóvoltából azok a cégek is részesülhetnek a tudomány vívmányaiból, amelyek belső állományában nincsenek kézíráselemzők. A szakértők kiválasztásánál azonban körültekintőnek kell lenni.

Ahogyan sok más mesterségről, úgy a hazai grafológusszakmáról is elmondható, hogy a második évezred végére felhígult. A negyvenéves tiltás után érthetően megnőtt a grafológia iránti érdeklődés. Mivel egyértelműen látható a hasznossága, a legkülönbözőbb területekről érkezve rendkívül sokan kezdtek vele foglalkozni. Orvosok, pszichológusok, tanárok, mérnökök és persze olyanok is, akik érettségi után nem jutottak be semmilyen egyetemre, főiskolára, s jobb híján választották a grafológiát. Sajnos, a piac törvényei szabályozzák a képzést, amely a szakma kritikus pontjává vált. Míg a nálunk grafológiai szempontból is jóval fejlettebb Franciaországban évente körülbelül 50 grafológus végez, addig Magyarországon több száz. A kiterjedt oktatási rendszerből nagyon eltérő színvonalon képzett grafológusok kerülnek ki, közülük csak kevesen vannak a nemzetközi mérce szerint elvárható tudás birtokában. Jelenleg nincs határozott, írásban lefektetett követelményrendszer, amelynek alapján minősíthető lenne az egyes grafológusok kvalitása.

W. Barna Erika azt tanácsolja: mindenekelőtt a nemzetközi elismertség és a referenciamunkák alapján válasszunk grafológust. A szakma legjobb képviselőinek munkássága nyomon követhető a publikációkból, a konferenciákról kiadott írott anyagokból. A külföldön megjelent cikkek, illetve a nemzetközi fórumokon tartott előadások megfelelő tudást feltételeznek, ez jó támpont a tájékozódásban. Azt is fontos szem előtt tartanunk, hogy az alapos kézíráselemzés nem rutinmunka, hanem alkotó szellemi tevékenység, s mint ilyen, a relatíve drága szolgáltatások közé tartozik (tízezres nagyságrend). Tehát ha valaki feltűnően olcsón kínálja ilyen irányú szakértelmét, okkal feltételezhetjük róla, hogy nem igazán jó grafológus.