Vállalati botrányok Amerikában
Vállalatok beszámolóiban, cégvezetők nyilatkozataiban az utóbbi időben leggyakrabban előforduló kifejezés a shareholder's value, azaz a részvényesek érdekeire való hivatkozás. A cégvezetők minden döntését az motiválja, hogy a tulajdonosok elégedettek legyenek az adott vállalkozás teljesítményével, az osztalékkal, szárnyaljon a részvények árfolyama, forogjanak a papírok a tőzsdén. Az elvárásoknak csak úgy tudnak megfelelni, ha a vállalkozás jól teljesít. De mi van akkor, ha akár vezetői alkalmatlanság, akár rosszul megválasztott üzleti stratégia, akár túlköltekezés, vagy egyszerűen csak a dekonjunktúra miatt az eredmények rosszabbak lesznek a vártnál? Ki-ki a maga lehetőségein belül más-más választ ad a kérdésre, de egy biztos: a vállalatok a mai napig szívesen űzik a mérlegkozmetikázás ősi mesterségét. Ki csak a kiskapukat keresi, ki nagyban "játszik" – mint legutóbb a WorldCom tette.
Júniusban kezdődött
Az egész könyvelési machinációra az év derekán derült fény: az amerikai távközlési cégnél június 25-én jelentették be, hogy a belső könyvvizsgálat 3,8 milliárd dolláros működési költség "helytelen" elszámolását tárta fel. A társaságnál az elmúlt öt negyedévben – még az ideiben is – a működési költségek jelentős részét beruházásként könyvelték el, így javítván a társaság jövedelmezőségi és készpénzforgalmi adatait. A WorldCom a tavalyi év egészére 1,4 milliárd dollár, az idei első negyedévre 130 millió dollár nettó profitot könyvelt el, jóllehet szabályos könyvvitel mellett 2001-ről nettó veszteséget kellett volna jelentenie. Ugyanakkor a céget 41 milliárd dollárnyi, a botrány kirobbanása óta bóvli szintre sorolt adósság is terheli.
Amikor kiderült a mérleghamisítás, a vezetés közölte, hogy 2001-ről és az idei első negyedről új pénzügyi jelentést ad ki, s minden igyekezetével azon lesz, hogy stabilizálja a társaság pénzügyi helyzetét. Menesztették a hosszú évekig a cég üdvöskéjeként emlegetett pénzügyi igazgatót, Scott Sullivant, aki nagyban felelőssé tehető a félrekönyvelésekért, s az igazgatóság elfogadta David Myers lemondását is. Ő volt a konszern alelnöke s egyben főkontrollere. A cég vezetését a korábban kinevezett másik alelnökre, John Sidgmore-ra bízták, s június 28-án megkezdődött a nagyvállalat alkalmazotti gárdájának elbocsátása. Kezdésként négyezer embernek intettek búcsút – mindannyian az Egyesült Államokban dolgoztak –, majd közölték: összesen 17 ezer dolgozótól válnak meg. A társaság jelenleg 65 országban működik, 85 ezer alkalmazottal, szerverein keresztül levelez az amerikaiak hetven százaléka s a fél világ.
Sikertelen talpra állítási kísérletek
A veszteségek és a tetemes adósság elismerése után lázas munka kezdődött azt keresendő, miként lehetne a céget talpra állítani s a hitelállományra fedezetet találni. A tárgyalások azonban kudarcba fulladtak, így a WorldCom vezetése július 22-én csődvédelmet kért. – Most az a legfontosabb, hogy stabilizáljuk cégünk megrendült pénzügyi helyzetét, a következő hónapokban megállapodjunk hitelezőinkkel, s visszaszerezzük befektetőink bizalmát – hangoztatta John Sidgmore, az újdonsült elnök-vezérigazgató, amikor bejelentette a manhattani csődbírósághoz intézett kérést. Bár a kérelemben a WorldCom saját vagyonát 107 milliárd dollárban állapította meg, elemzők szerint a cég piaci értéke nem éri el a 15 milliárd dollárt sem.
John Sidgmore szerint a csődeljárás nem érinti majd a cég nemzetközi tevékenységét. Mint közölte: az óriáscégnek még a csődbejelentés előtt sikerült 2 milliárd dollárnyi pótlólagos finanszírozásról megállapodnia banki hitelezőivel. Ez körülbelül egy évig fedezi a működési költségeket, addig kell átalakítani a WorldCom tulajdonosi szerkezetét és tevékenységét. A társaság ugyanis meg akar válni az alaptevékenységéhez szigorúan nem tartozó érdekeltségeitől, hogy a befolyt pénzekből kielégítse hitelezőit. Egyébiránt a bankok futnak a pénzük után: a legnagyobb hitelezők közül a J. P. Morgan Trustnak például 17,2 milliárd dollár névértékű WorldCom-kötvénye van.
Augusztus elsején hamis adatok közlésének vádjával letartóztatták Sullivant és Myerst, majd a hónap első felében újabb negatív csúcs született: kiderült, hogy újabb 3,3 milliárd dollárnyi könyvelési "rendellenességre" bukkantak. A korábban felfedezett 3,85 milliárd dollárral együtt így már 7 milliárd dollár fölé nőttek a "kreatív módon" elkönyvelt összegek. A bejelentésre azután került sor, hogy a belső könyvvizsgálat átvizsgálta az óriáscég 1999-es és 2000-es esztendőkről szóló pénzügyi beszámolóit. Ekkor közölték: további leírásokra is sor kerülhet mintegy 50,6 milliárd dollár értékben a cég jó hírének és egyéb nem kézzelfogható javak elvesztése miatt, tovább erodálva a csődvédelmi kérelemben megjelölt saját vagyont.
A régi szép idők
Pedig milyen jól indult minden, micsoda dicsőséges pályát futott be a WorldCom! A társaság elődjét, az LDDS-t (Long-Distance Discount Service) 1983-ban hozták létre távolsági telefonhívások lebonyolítására. A cég a folyamatos felvásárlásoknak köszönhetően egyre növekedett, mígnem 1998-ban, egyetlen év leforgása alatt a társaság három nagy fúziót is tető alá hozott. Köztük volt az akkor minden idők legnagyobb ügyletének tartott MCI Communications megvásárlása 40 milliárd dollárért. "A Scott és Bernie show" – egyszerűen csak így emlegették a Wall Streeten a nagyszabású ügyleteket lebonyolító két üzletembert, Bernard Ebbers akkori vezérigazgatót és Scott Sullivan pénzügyi igazgatót. Ők ketten tizenhét akvizíciót hoztak tető alá 1994 és 1998 között, s az egész felvásárlási akciósorozatra az MCI megvétele tette fel a koronát.
A vállalat sikert sikerre halmozott, papírjainak árfolyama meredeken emelkedett, s jelentős nyereségre tett szert. De mint annyi más távközlési cégnél, a WorldComnál is elkezdtek jelentkezni az ágazat egészére jellemző problémák: a hálózati kapacitások túlkínálata, az egyre élesebbé váló árverseny, a piac telítettsége, a túlköltekezés és eladósodás, a megrendelések csökkenése, amire még csak rátett egy lapáttal a világgazdasági válság. Tetézte a bajokat, hogy a legkorszerűbb technika, a széles sávú internet-hozzáférés iránt a vártnál kisebb volt a kereslet, a távolsági telefonszolgáltatásban pedig csökkentek a tarifák, mivel a szabályozás módosítása nyomán a regionális távközlési szolgáltatók is megjelenhettek a piacon.
|
A WorldComnak hitelező bankok |
|
|
J. P. Morgan (Citigroup/Bank of America (Konsorcium) |
2,65 Mrd USD |
|
J. P. Morgan (Citigroup/Konsorcium) |
1,50 Mrd USD |
|
Bank of America/Toronto-Dominion-Bank/Bank of New York (konzorcium) |
350 M USD |
|
Aegon |
200 M USD |
|
IntesaBCI |
150 M USD |
|
Prudential Plc. |
150 M USD |
|
ABN |
max. 100 M euró |
|
Münchener Rück |
80 M euró |
|
Banca di Roma |
50 M USD |
|
Generali |
40 M euró |
|
Axa |
40 M euró |
|
Norddeutsche Landesbank |
30 M USD |
|
Hypo-Vereinsbank |
10 M euró |
|
Forrás: Handelsblatt |
|
Robbant a bomba
A bukás első jelei már az idén márciusban mutatkoztak, amikor a tőzsdepiaci felügyelet (SEC) igazoló jelentést kért a WorldCom vezetőitől bizonyos könyvelési tételek, valamint a munkatársaknak nyújtott kölcsönök ügyében. Majd áprilisban a megacég vezetői bejelentették: 3700 fővel csökkentik a társaság dolgozóinak számát. Néhány nappal később a Standard & Poor's alacsonyabb kategóriába sorolta a konszern hosszú és rövid távú hiteleit, s ugyanezt tette több más neves hitelminősítő is, mert romlónak ítélték meg a cég jövedelmezőségi helyzetét.
A rossz hírek következtében folyamatosan csökkenni kezdett a cég papírjainak árfolyama. (A WorldCom papírja július 1-jén, utolsó kereskedési napján mindössze hat centet ért, miközben tavaly július 12-én 16,06 dollárért adták-vették, de 1999 közepén 64 dollár felett is jegyezték.) Az egyre szorongatóbb helyzetben lemondott Bernard Ebbers, majd a hitelminősítők még lejjebb, a bóvli kategóriába sorolták a cég hiteleit. John Sidgmore vezérigazgató május elején közölte: nem fizetnek osztalékot, ám sikerült újabb 2,65 milliárd dollár bankhitelt szerezniük, s további ötmilliárd dollárról tárgyalnak. Újabb elbocsátásokat, üzletrészek eladását jelentették be, majd robbant a bomba: elismerték a könyvelési csalást.
A bejelentés olyan mértékben elbizonytalanította a befektetőket és a piacokat, amire eddig még nem volt példa. Világszerte zuhanni kezdtek az árfolyamok – nemcsak az amerikai, hanem az európai távközlési cégeké is. A legnagyobbak, mint például a Vodafone, az Orange, a British Telecom, a France Telecom, a Deutsche Telekom mind-mind jelentős árfolyamveszteséget szenvedtek el, de a zuhanás a telefónián kívül szinte minden más ágazatot is elért, s később sem változott a helyzet.
Bizalmi válság
A tőzsdéken az amerikai Enron energia-nagykereskedő és pénzügyi szolgáltató cég tavaly év végi csődje máig ható befektetői bizalmi válságot okozott, jóllehet az feleakkora volt, mint a WorldComé. Az újabb hatalmas könyvelési csalás elemzők szerint végképp megingathatja a befektetők hitét a vállalati eredmények valódiságában. Ezt a folyamatot erősíti a többi nagy összeomlás, a Global Crossing, a Texaco, a Pacific Gas & Electric, a Kmart, a Tyco vagy az ImClone csődje, a Xerox és az AOL Time Warner nemrégiben tett beismerő vallomása, miszerint ők is "csinosítgatták" mérlegüket. S már csak "hab a tortán", hogy a WorldComnak is ugyanaz az Arthur Andersen hitelesítette a mérlegét, mint az Enronét.
Mindennek tetejébe úgy tűnik föl, a vállalati összeomlásoknak még egyáltalán nincs vége. Az Egyesült Államokban immáron második éve tart a csődhullám: a BankruptcyData.com adatai szerint július végéig 113 vállalat összesen 149 milliárdnyi vagyonra kért csődvédelmet, tavaly 255 cég 260 milliárdra – a tíz évvel ezelőtti összeg háromszorosára. A szakértők újabb csődvédelmi bejelentésekre számítanak többek között az energetikai cégek, a légitársaságok – amint azt időközben megtette például a US Airways –, a távközlési szolgáltatók, illetve a kiskereskedelmi vállalkozások körében. Az utóbbi hónapokban cégek sora tette közzé profitfigyelmeztetését – legutóbb például a Microsoft, az Eli Lilly és a Pepsi Co. –, de Európa sincs sokkal jobb helyzetben: több német nagyvállalat jelezte, az idén már nem számít jobb eredményekre.
A WorldCom csődje azért is megrázta a befektetőket és nem utolsósorban az ügyfeleket, mert minden azt sugallta, hogy rendkívül komoly, tekintélyes céggel állnak szemben. A WorldCom az Egyesült Államok második legnagyobb szolgáltatójaként, kiterjedt bel- és külföldi ügyfélhálózatával egyike a legjelentősebb amerikai vállalkozásoknak, előfizetői körét 20 millió magánfogyasztó és több ezer nagyvállalati ügyfél alkotja, alkalmazotti gárdája 85 ezer fős. Ugyanakkor a WorldCom – a többi technológiai céggel egyetemben – az új gazdaság, az újszerű gondolkodás, a legkorszerűbb technika megtestesítőjeként élt a közvéleményben, miközben ócska, régimódi könyvelési trükkökkel akarta félrevezetni a befektetőket. Akik bizony nincsenek kevesen, hiszen az amerikai családok több mint fele részvénytulajdonos. A lakossági megtakarítások sorsa a vállalatok eredményességétől, ebből adódóan a részvénypiac s a velük szoros kapcsolatban álló nyugdíjalapok alakulásától függ.
Így nem csoda, hogy a WorldComéval együtt eddig napvilágra került könyvelési machinációk rengeteg – tényleges, dollárban számolható és erkölcsi – kárt okoznak, amelyek közül a legnagyobb a befektetők bizalmának elvesztése. S mivel eléggé valószínű, hogy a vállalati üzleti könyvekben még jó néhány könyvelési szabálytalanságra fog fény derülni, lázas munka folyik az Atlanti-óceán mindkét partján a könyvelési csalások megelőzése, a befektetők bizalmának helyreállítása érdekében.
Szigorított játékszabályok
Elsőként az amerikai tőzsdefelügyelet lépett: arra kötelezte a 945 legnagyobb tőzsdei céget, hogy augusztus közepéig erősítsék meg legutóbbi eredménybeszámolóikat. Ezek hitelességét a vállalatvezetőknek és a főkönyvelőknek esküjükkel is igazolniuk kellett, ami után minden egyes kijelentésük számon kérhető. A hónap végén a SEC újabb szigorító döntést hozott, aminek értelmében az amerikai vállalatoknak – a korábbi 90 napos határidővel ellentétben – az üzleti év lejárta után legkésőbb 60 nappal kell közzétenniük eredményeiket. (A negyedéves jelentéseknél az eddigi 45 napos határidő 35 napra rövidült.) A rendelkezés azokra a vállalkozásokra vonatkozik, amelyek legalább egy éve a tőzsdefelügyelet ellenőrzése alatt állnak, és amelyek piaci értéke legalább 75 millió dollár. A SEC arról is határozott, hogy a vállalatigazgatóknak két munkanapon belül be kell jelenteniük, ha részvényt vásárolnak vagy eladnak. (Addig hetekbe, sőt hónapokba telt, míg ezt nyilvánosságra hozták.)
Tekintettel az ügy horderejére – és nem utolsósorban a novemberi időközi kongresszusi választásokra – az Egyesült Államok elnöke is hallatta a hangját. George W. Bush első lépésként július 9-én látogatást tett a Wall Streeten, dörgedelmes beszédet mondott a vállalatok felelősségéről, és felvetette: növelni kell a csalárd vállalatvezetőkre és auditorokra kiszabható börtönbüntetést. Később felszólította a kongresszust: augusztus végéig hagyja jóvá a vállalati számvitel szigorítását célzó törvényt.
Augusztusban az amerikai szenátus – amint korábban a képviselőház – elfogadta a számviteli eljárások reformját szolgáló törvényt, amelynek legfőbb célja, hogy átláthatóvá tegyék a cégek működését. Az új törvény szerint 20 évig terjedő börtönbüntetéssel és akár ötmillió dollár megfizetésével sújthatók az adócsalást elkövető cégek vezetői, s igen szigorú elbánásban részesülnek azok az auditálótársaságok is, amelyek közreműködnek a mérlegek meghamisításában. A törvény olyan ellenőrző bizottság létrehozását is előírja, amely meghatározza az új számviteli normákat, könyvvizsgálatokat hajt végre, és megbünteti a szabályokat megszegő számviteli cégeket. Egyúttal az utóbbiaknak megtilt bizonyos tanácsadói tevékenységet, és megerősíti a tőzsdei akciókat felügyelő bizottságot.
A tervezett lépések között a tőzsdepiaci felügyelet költségvetésének, létszámának és hatáskörének bővítése is szerepel. Az elnök minden valószínűség szerint rábólint egy nemrég megfogalmazott demokrata javaslatra is, amelynek értelmében létrehoznák a könyvvizsgálószakma felügyelői testületét.
Az elnöki szigort – elemzők szerint – nemcsak a közelgő kongresszusi választások indokolják, hanem az is, hogy időközben kezdett magára találni az amerikai gazdaság. Az épphogy megindult fellendülésbe "rondított bele" a WordCom, ezért Bush a vállalatvezetőkkel szembeni keményebb fellépésen túl gazdaságélénkítő intézkedéseket is fontolgat. Az üzleti körök főként további adócsökkentéseket javasolnak annak érdekében, hogy újjáéledjen a befektetők érdeklődése a tőzsde iránt.
Az elnök és kormányzata egyébként számos bírálatot kapott az ellenzéki demokrata párt részéről. A republikánusok inkább a büntetés szigorítására, a demokraták inkább a könyvvizsgálat ellenőrzésére helyeznék a hangsúlyt, s Bush állítólag hajlik arra, hogy a demokrata vezetésű szenátus szigorúbb verzióját támogassa a vállalati csalások visszaszorítását célzó intézkedések meghozatalakor.
Uniós prevenció
Nagyjából ugyanezen törik a fejüket Brüsszelben is. Mert ha a WorldComéhoz vagy az Enronéhoz hasonló horderejű esetekre eddig még nem is derült fény, ne higgyük, hogy az európai cégek nem ismerik a mérlegkozmetikázás fortélyait. Frits Bolkestein, az EU belső piaci biztosa arra szólította fel az Unió kormányait és pénzpiaci felügyeleti hatóságait, hogy az Egyesült Államokban kirobbant vállalati botrányok elkerülése végett fokozzák a befektetők megfelelő védelmét célzó erőfeszítéseiket. Bolkestein tervei között szerepel a könyvvizsgálói szakma szabályozásának felülvizsgálata is.
Az EU-ban is szükség lenne új jogszabályokra, amelyek javítják és áttekinthetőbbé teszik a vállalatok könyvvitelét. Ehhez viszont sokak szerint elengedhetetlen valamiféle ellenőrző rendszer vagy felügyeleti szerv létrehozása, mert a pénzpiacok liberalizálása európai szintű ellenőrzést igényel. A felügyeleti szerv dolga olyan jogszabályi környezet megteremtése lenne, amely segíti a piac hatékony szabályozó szerepének érvényesülését. Jelenleg ugyanis a piac erre nem képes, nem kényszeríti ki azoknak a vállalati vezetőknek a távozását, akik elégtelen vagy kifogásolható teljesítményt nyújtanak.
Az EU már az amerikai vállalati botrányok kirobbanása előtt kezdeményezte, hogy szakértői csoport vizsgálja meg a vállalati jogszabályokat, és tegye meg módosítási javaslatait. Brüsszel várhatóan még az idén direktívát ad ki a rendszeres és átlátható vállalati jelentések ügyében. A már ismertté vált elképzelések szerint kötelező lenne nyilvánosságra hozni többek között a vállalatvezetők javadalmazását, a tulajdonviszonyokat és a különleges szavazati jogokra vonatkozó belső szabályokat.
A WorldCom csődjének várható hatásai jelen pillanatban nehezen kiszámíthatóak – bocsátja előre az eset elemzése kapcsán a Carnation Internet Consulting Rt. internetes tanácsadó vállalkozás elnöke. Szekfű Balázs biztosra veszi, hogy az ügy hullámai nem állnak meg Amerika partjainál – amint az a távközlési társaságok árfolyamain már eddig is megmutatkozott –, s átterjednek Európára, sőt Magyarországra is.
Utórezgések
Ezzel összefüggésben a szakember hangsúlyozza, hogy a WorldCom-csőd elemzésekor feltétlenül külön kell választani az iparági, illetve a könyvelési folyamatokat, amelyek végül is a botrány kirobbanásához vezettek. Úgy véli, a WorldCom összeroppanásában az ágazat válsága csúcsosodott ki. A távközlési és az internetes cégek ugyanis az utóbbi időben hatalmas beruházásokat valósítottak meg, óriási cégbirodalmakat építettek ki, eközben rendkívüli módon eladósodtak, a befektetések azonban nem hozták meg a várt eredményeket.
Ez a folyamat vezetett előbb a dotcom-, majd a távközlési cégek összeomlásához, fizetésképtelenségéhez. Mert hiába állt jól egy-egy távközlési vállalkozás a cash flow-t tekintve, a tetemes adósság miatt csődvédelmet kellett kérnie. Egy ilyen cég bukása tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy a tartozások átrendezésével új hitelezők, illetve új tulajdonosok lépnek be az üzletbe, s viszik tovább a napi szinten egyébként jól működő vállalatot. Szekfű Balázs úgy véli, hogy a jövőben is ennek lehetünk tanúi mindaddig, amíg nem normalizálódik a helyzet az iparágban.
A legfőbb tanulság az, hogy a mobil- és a hagyományos távközlési cégeknek a jövőben elsősorban a létező fogyasztói igényekre kell figyelniük, és a fejlesztéseknél nem arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy mire képes a technológia. Talán szerényebb, visszafogottabb, de biztosabb alapokon nyugvó üzletpolitikát fognak folytatni – véli az elmúlt évek beruházási tendenciáira utalva a szakember.
|
A legnagyobb vállalati csődök az USA-ban a vagyon értéke szerint (Mrd USD) |
|
|
1. WorldCom (2002. július) |
107,0 |
|
2. Enron (2001. december) |
63,4 |
|
3. Texaco (1987. április) |
35,9 |
|
4. Financial Corp. of America (1998. szeptember) |
33,9 |
|
5. Global Crossing (2002. január) |
25,5 |
|
6. Pacific Gas & Electric (2001. április) |
24,5 |
|
7. MCorp (1989. március) |
20,2 |
|
8. Kmart (2002. január) |
16,3 |
|
9. First Executive (1991. május) |
15,2 |
|
10. Gibraltar Financial (1990. február) |
15,0 |
|
Forrás: Wall Street Journal |
|