Világjelenség, hogy a felsőoktatási intézmények financiális támogatásából egyre kisebb részt vállal az állam. Európa nyugati felén gyakori, hogy az állami intézményként bejegyzett egyetemek és főiskolák működtetési költségüknek csupán 20-30 százalékát kapják "ajándékba'', a többit saját forrásokból kell előteremteniük. Magyarországon az arány egyelőre fordított, a hallgatók után kapott fejkvóta 60 százalékot tesz ki, de a nyugati tendencia – az oktatási törvényben megfogalmazott módon is – határozottan érzékelhető. (Az intézményeknek rektori tanácsadó testületet kell létrehozniuk, amely arra hivatott, hogy külső szellemi és anyagi tőke bevonásával, a gazdasági szférával karöltve hatékonyan segítse a korszerű felsőoktatást.)
Több csatornán
A Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) 2001-re vonatkozó, mintegy 4,5 milliárd forintos költségvetésének 40 százalékát önerőből, az árbevételes képzési programból (tandíjakból), hazai és nemzetközi pályázatokon nyert, illetve vállalatokkal kötött szponzori és egyéb szerződések keretében kapott pénzekből fedezi. Amint azt Bakacsi Gyula rektorhelyettes elmondta, a vállalati szféra több csatornán keresztül kapcsolódik az intézmény tevékenységéhez. A "közgáz" jó helyzetben van, mert sok adottságát képes hasznosítani. Például impozáns műemlék épületét, amelyben a különféle vállalkozások szívesen rendeznek konferenciákat, kiállításokat, amiért cserébe a piaci viszonyoknak megfelelő bérleti díjat fizetnek.
A szponzorálás klasszikus módja, amikor a vállalatok pénzt adnak a hallgatói közösségek, tanszékek, karok vagy az egyetem egésze által megjelölt projekt céljára. A vállalati pénzek felbukkanhatnak tanszékekhez kapcsolódó alapítványokban, de olyan, tudományos diákköri vagy sportrendezvényeken is, amelyeken keresztül az üzleti szféra "megszólíthatja" a (főként a végzős) hallgatókat.
A cégek (elsősorban a számítástechnikai vállalatok) a hallgatókhoz való hozzáférésen túl azért szponzorálják szívesen a felsőoktatást, mert ily módon a termékeik közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a majdani döntéshozókkal. Ha az új generáció már egyetemi, főiskolai évei alatt megismeri, megszokja egy cég gyártmányait, technológiáját, később a munkája során is ragaszkodni fog azokhoz. Ez a szponzorok számára komoly piacteremtési lehetőséget kínál.
Professzori státusok
Az angolszász világban elterjedt professzori szponzorálási technika némi átalakítással nálunk is megjelent. Ott régi hagyomány, hogy magánszemélyek, az egyetemek egykori, időközben vagyonossá vált hallgatói pályájuk végén jelentős tőkét adományoznak alma materüknek, amely az összeg kamataiból fizeti a professzori státusokat. (Az Egyesült Államokban törvény szabályozza, hogy mekkora minimumösszeget kell letenni az elégséges kamatok, a biztonságos finanszírozás érdekében.)
Magyarországon egyelőre nem magánszemélyek, hanem vállalatok adományoznak pénzt professzori státusokra, és a rendszer a kisebb-nagyobb időközönként átutalt pénzekkel, folyó finanszírozással működik.
A BKÁE Fővám téri épületének aulájában ünnepélyes keretek között tavaly novemberben írták alá az első nyolc professzoristátus-szerződést, ezeket azóta további nyolc követte.
Ez a szponzorálási konstrukció háromszereplős szerződésrendszer. A vállalatok nem az oktatókkal, hanem az őket foglalkoztató intézménnyel kötnek szerződést, és lényegében béralapot adnak át. A professzorokat az egyetem választja ki pályázatuk alapján, majd szerződik velük. (Az indirekt szerződési forma azért lényeges, mert ily módon nem vész el az oktatók közalkalmazotti státusa.) A pályázóknak olyan, ötéves munkatervet kell bemutatniuk, amelyből kiderül, milyen módon kívánnak hozzájárulni tanszékük, karuk, az egész egyetem stratégiai fejlesztési céljainak megvalósításához. A vállalatnak természetesen lehetnek kutatási területre vagy egyéb részletekre vonatkozó megkötései, és a kiválasztott professzor csak akkor nyeri el a státust, ha személyével a vállalat is egyetért.
A Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem vállalati professzori státusonként évi 6,4 millió forint támogatáshoz jut. Ez az összeg további 18 százalékos nyereségadóterhet jelent a szponzoroknak. A kapott pénzből fedezik a kiválasztott oktatók havi bruttó 330 000 ezer forintos illetményét, az egyetem által fizetendő közterheket, a tb- és egyéb járulékokat, továbbá a támogatott professzorok körülbelül 850 000 forintos költségkeretét.
Ezt a keretet gyakorlatilag szabadon felhasználhatják oktatási vagy kutatási célra: repülőjegyet vehetnek, konferenciákat látogathatnak, tudományos társaságok tagdíjait fizethetik, könyvtárat bővíthetnek, kutatási segéderőt alkalmazhatnak. Minthogy a szerződéseket öt évre kötik, azok a program idejére biztos anyagi hátteret jelentenek a kiválasztottak számára.
Bakacsi Gyula a támogatási forma járulékos hasznát ugyanolyan jelentősnek tartja, mint magát a vállalati professzori státust. Mivel az egyetem nagyon nehezen tudja megtartani jó képességű oktatóit – hiszen az üzleti szférában minimum kétszer-háromszor többet kereshetnek –, rendkívül fontos, hogy a támogatási rendszer révén emelni tudják a fiatal oktatóik fizetését. A kapott pénz kiváltja a vállalati professzorok korábbi bérét, amely bekerül egy egyetemi alapba. Az alapot nem lehet extenzív státusképzésre használni (a professzorok öt év elteltével visszatérnek eredeti foglalkoztatási kereteik közé, amikor is a forrásnak újra rendelkezésükre kell állnia), azonban határozott idejű bérkiegészítésre felhasználható. A professzorok fizetése a közelmúltban történt emelés után nagyjából megegyezik egy vállalati osztályvezetői fizetéssel (bruttó 230 000 forint), a docensek bruttó 161 000, az adjunktusok körülbelül 115 000, a tanársegédek pedig 92 000 forintot kapnak. Egy vállalati támogatásban részesülő docens felszabaduló fizetéséből bruttó 40 000 forinttal tudják emelni négy tanársegédjük bérét. A vállalati professzori státusok rendszere az egyetem körülbelül 450 oktatója közül mintegy 60 számára jelent anyagi-egzisztenciális előrelépést.
Tudásipart fejlesztenek
A Compaq, a világ egyik legtekintélyesebb komputercége Magyarországon is fontosnak tartja a "tudásipar" fejlesztését. 2001 márciusában egy-egy szuperszámítógépet adományozott az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek (BMGE), és további húsz szerverre pályázhatnak a felsőoktatási intézmények. Az adományok összértéke több mint kétmilliárd forint.
A szuperszámítógépek memóriája kétezerszeresen meghaladja a PC-két, ilyen berendezéseket nagy adatintenzitású munkák végrehajtásához, például atomkutatáshoz, tudományos modellezéshez, időjárás-előrejelzéshez, mozgóképgyártáshoz alkalmaznak. A szuperszerverek felhasználói köre túlmutat a két egyetem keretein.
Az ELTE és a BMGE 1998-ban Egyetemközi Távközlési és Informatikai Központot (ETIK) hozott létre, amelynek 2000 novembere óta az Antenna Hungária Rt., az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete és a Compaq Computer Magyarország Kft. is tagja. A központ anyagi bázisát elsősorban az ipari partnerek éves tagdíja jelenti. Az ETIK olyan színvonalú kutató-fejlesztő munkát folytat, amely elősegíti az internet és a nagy sebességű adatátviteli hálózatok működtetését, a harmadik évezred mobil távközlési rendszereinek kifejlesztését, továbbá a hagyományos távközlés, a vezeték nélküli kommunikáció és az internet integrációját. A Compaq azzal is támogatja a hazai felsőoktatást, hogy Budapesten hozta létre 95 országot átfogó Internet Infrastruktúra Szakértői Központját, és a munkában a kezdetektől épít a magyar hallgatók közreműködésére.
A kör egyre bővül
Néhány egyetemen és főiskolán már kialakult, és egyre bővül az a támogatói kör, amelynek gazdasági szereplői milliárdokban kifejezhető segítséget nyújtanak az oktatásban. A BMGE-t például a Betonút Szolgáltató és Építő Rt., a BKV, az Ericsson Távközlési Kft., a Matáv, a MÁV, a Mol, a Nokia, a Paksi Atomerőmű Rt., a Siemens Telefongyár és a Westel támogatja, többnyire olyan formában, hogy Magyarországra telepített regionális kutató-fejlesztő központjainak munkájába (például az egyetemen létesített önálló laboratóriumain keresztül) bevonja a hazai oktatókat és hallgatókat.
Az Egyesült Államokban nem csupán az gyakori, hogy a magánszemélyek, illetve a vállalati szféra szereplői bankban kamatoztatható tőkét adományoznak már meglévő felsőfokú oktatási intézményeknek, hanem az is, hogy újonnan felhúzott épületekben új iskolákat hoznak létre. Az ottani gyakorlathoz hasonlóan, itthon még szokatlan módon jött létre a Budapesti Kommunikációs Főiskola, amely az idén szeptemberben indítja útjára első évfolyamát. Születését a Vivendi Telecom Hungarynek és a Nokiának köszönheti. Ahogy mondani szokták: nem jöhetett volna létre, ha nincs ez a két vállalat, amely milliárdos beruházással felépíttette és felszerelte az épületet, annak érdekében, hogy a jövő média- és üzleti kommunikációs szakembereit Budapesten is világszínvonalon képezhessék.
Stratégia, együttműködésAz év elején egyetemközi stratégiai megbeszélést tartottak a szponzorálásról. Azzal minden érintett tisztában van, hogy elsősorban azok az intézmények számíthatnak vállalati támogatásra, amelyek kibocsátott hallgatói közvetlenül az üzleti szférában helyezkednek el, ennek ellenére a többi felsőfokú oktatási intézménynek is meg kell kezdenie a párbeszédet a potenciális szponzorokkal. Míg egyes egyetemeken és főiskolákon kommunikációs vagy marketingigazgatókat alkalmaznak a szponzorok bevonásának koordinálására, addig a legtöbb felsőfokú oktatási intézmény vezetői azzal sincsenek tisztában, milyen támogatásokra pályázhatnak, illetve hogyan kell sikeresen megírniuk egy pályázatot. Már csak azért is érdemes kicserélniük eddig szerzett tapasztalataikat, és kidolgozniuk az együttműködés lehetséges módjait. A BKÁE felajánlotta, hogy a vállalati professzori státusrendszer teljes technológiáját, ötletét, működését bármelyik felsőoktatási intézménynek átadja. |