Lassan, de biztosan

A gazdaság változó ütemben fejlődik

Tavaly a hazai GDP növekedése meghaladta az EU átlagát és az iparilag fejlett országok egyedi növekedési mutatóját is. A magyar gazdaság fejlődésének dinamikája erőteljesebb volt a tagjelölt országokénál is, amit nagyrészt a működő tőke folyamatos és nagymértékű beáramlása, a korszerű termelőeszközök, technológiák, anyagok importja, valamint a modern szervezési, irányítási, ellenőrzési módszerek elsajátítása tett lehetővé. A növekedést a termelés gyors felfutása, az exportorientált ipari struktúra és a szolgáltatások fejlesztése, ezen belül is az idegenforgalom pozitív egyenlege támogatta. A hazai gazdaság a világpiaci rezdüléseket körülbelül negyedéves késéssel követi, a belső fogyasztás bővülése azonban mérsékelte a visszaesést. A szárnyalás azonban néhány hónapos késéssel a világgazdasági dekonjunktúra nélkül is vesztett volna dinamizmusából, mivel az ipar szerves és kiegyensúlyozott fejlődése nem teszi lehetővé a mintegy 20 százalékos növekedési ütem tartós fenntartását. Az ipari termelés bővülése 10 százalék körüli értékre mérséklődött, miközben az építőipar, valamint a szolgáltató ágazatok teljesítménye tovább javult.

Az Amerikai Egyesült Államokban bekövetkezett fogyasztáslanyhulás és a növekedés ütemének mérséklődése közvetlenül nem érzékelhető a hazai gazdaságban. Nem hat egyértelműen negatívan az EU-beli gazdaságok lassuló növekedése sem, sőt több örvendetes jel utal a várt újabb fellendülésre. Egyes európai országokban – eltérő mértékben ugyan –, de mérséklődött az infláció. A bizalom visszatérését jelzi, hogy az év eleje óta először emelkedett a német üzleti bizalmi index. A 7000 német vállalat véleménye alapján remény van arra, hogy ismét növekedésnek indul a német gazdaság, amit erősíthet az év elején életbe lépett adócsökkentés is. A cégek éves szinten 1,5 százalékos GDP-növekedést várnak.

Makrohatások

A magyar gazdaságban a sávszélesítést előbb forinterősödés, majd kisebb gyengülés követte, ami segíti a versenyképesség fenntarthatóságát. A kereskedelmi mérleget tekintve kedvező, hogy a magyar behozatal az elmúlt hónapokban nem nőtt jelentősen, és így az importtöbblet nem okozott gondot. A fizetési mérleg hiánya alacsonyabb a tervezettnél. A költséginfláció nyomását enyhíti, hogy a világpiaci energiaárakban nem várható különösebb emelkedés. Konjunkturális hatást mutat, hogy az ipari növekedés visszaesése mellett az építőipar dinamikusan növeli termelését. A tőzsdei cégek nyilvánosságra hozott első félévi eredményei vegyes képet mutatnak, elfogadható számban vannak közöttük nyereséges társaságok. Több multinacionális feldolgozóipari vállalat erőteljesen bővíti tevékenységét, azzal együtt, hogy – gazdálkodása racionalizálása érdekében – néhányuk megszorító létszám- és költséggazdálkodási lépésekre kényszerül.

Az első félév folyó fizetési mérlege a tavalyinál jobban alakult, és a hiány nagyobb részét a nem adóssággeneráló tételek fedezik. Júniusban 341 millió euró hiány halmozódott fel a folyó fizetési mérlegben, ami 87 millió euróval kevesebb, mint tavaly ilyenkor.

Az árumérleg hiánya 210 millió euró. Az exportdinamika az első félévben több mint egy százalékkal haladta meg a behozatal növekedési ütemét (17,96, illetve 16,9 százalék). Javult a szolgáltatások egyenlege is, elsősorban a nem idegenforgalomhoz kötődő export növekedése miatt. A hiány összegét a júniusi mérleget alapjaiban befolyásoló jövedelemkiáramlás határozta meg. A külföldi tőketulajdonosok – a nem adósság típusú befektetésekhez kapcsolódó – nyereségükből idén 231 millió eurót utaltak haza félévkor.

Az első félév folyó hiánya 815 millió euró volt, amely 51 millióval kevesebb, mint 2000. első hat hónapjában. Az eladósodással nem járó tételek a folyó hiány 68,3 százalékát fedezik.

Az első hat hónapban a külkereskedelmi deficit 965 millió euró volt, mintegy 25 millióval több, mint tavaly. A szolgáltatások között a turizmus eredményei is javultak, az ágazatban az első félévben nettó 1195 millió euró többlet keletkezett. A külföldi befektetésekhez kapcsolódó tőkemozgás is nőtt: az első hat hónapban 561 millió euró profitot, illetve 482 milliónyi kamatjövedelmet vittek ki az országból. A keletkezett 815 millió eurós mérlegdeficittel szemben 557 millió euró tőke áramlott a gazdaságba. Az MNB adatai szerint a nemzetgazdaság bruttó adóssága 38 milliárd euró, a nettó tartozás pedig 12,4 milliárd euró volt júniusban. A bruttó adósság 1,2 milliárddal, a nettó tartozás 0,6 milliárd euróval nőtt egyetlen hónap alatt, elsősorban a hitelfelvételek miatt.

Augusztus végén a jegybank bejelentette, hogy október 1-jével megszünteti a forint csúszó leértékelését. Ez a hat és fél éve létező árfolyamrendszer végét jelenti, ugyanakkor már csak szimbolikus lépés, hiszen a május eleji sávszélesítés óta a leértékelésnek nincs jelentősége. A leértékelés várakozásokat befolyásoló szerepét az MNB által kitűzött inflációs célpálya vette át. A döntés újabb lépés az Európai Unió árfolyam-mechanizmusa irányába.

Negyven év Mivel a termelékenység bizonyos szempontból egy-egy ország gazdasági fejlettségét is mutatja, a termelékenységbeli különbség útmutató lehet arra, hogy mennyi időre és tőkére van szükség a fejlett országok utoléréséhez. * A régebben felzárkózott országok (elsősorban Japán és a kistigrisek) termelékenység növekedése mintegy 5-6 százalékponttal haladta meg a fejlett ipari országokét. Ezzel az ütemkülönbséggel számolva mintegy két évtized szükséges a jelenlegi (2,7-szeres) eltérés "behozásához", vagyis az utoléréshez. A fenti ütemkülönbség azonban, ami 7-9 százalékos GDP-növekedésnek felel meg, Magyarország szempontjából nézve elég irreálisnak tűnik. Sokkal valószínűbb, hogy legfeljebb 2-3 százalékpontos ütemkülönbséget tudunk hosszú távon fenntartani, ami az utolérés időtávját három-négy évtizedre tolja ki (e becslés realitását a kiegyezés utáni felzárkózási periódus tapasztalata is alátámasztja). * A felzárkózás tőkeigényére is nagyvonalú becsléssel következtethetünk. A külföldi tulajdonú vállalatok eszközfelszereltsége (1 főre jutó eszközérték) jelenleg 5,7 millió forinttal haladja meg a hazai vállalatok hasonló mutatóját. Figyelembe véve a hazai cégek 1,5 millió alkalmazottját, mintegy 8500 milliárd forintnyi nettó, az amortizációt meghaladó, beruházásra volna szükség (1999. évi árakon) a vizsgált szférában a mai nyugat-európai termelékenységi szint eléréséhez. E számítási adatok durva becslések, arra azonban használhatók, hogy az utolérés feltételrendszerét fő vonalakban vázolják.

Az árfolyamsáv szélesítése

A gazdasági fejlődés fontos jellemzője, hogy a termelés az egyensúlyi viszonyokat fenntartó módon bővült, az ország pénzügyi, fizetési helyzete kiegyensúlyozott volt, a munka termelékenysége emelkedett, s a foglalkoztatás javult. Komoly társadalmi feszültségek a gazdaság fejlődését nem befolyásolták. A központi költségvetésben mintegy 285 milliárd forint többletbevétel alakult ki. Ennek feltehetően teljes elköltését javasolja majd a kormány a parlamentnek.

A magyar gazdaság fejlődését meghatározó, befolyásoló fontosabb tényezők közül a forint sávszélesítését, a termelékenység és a beruházások várható alakulását fontos részletesen is értékelni.

A gazdaságra ható alapvető, de időszerű és hatékony lépésként értékelhető a forint árfolyamának ą15 százalékos sávszélesítése. A változtatásnak hosszabb távon minden bizonnyal ösztönző hatása lesz a gazdaság teljesítményére. Egyértelműen serkenti a GDP felhasználási oldalát, hiszen az alacsony kamatlábakkal és a várhatóan növekvő költségvetési kiadásokkal növeli a forint iránti keresletet. Ez egyben azt is jelentheti, hogy a forint felértékelődését nem kell a nemzeti banknak intervenciós kiadásokkal ellensúlyoznia. Az infláció ennek következtében kissé csökkenhet. Az import minden bizonnyal nő, az export viszont fékeződhet, és ez érződik majd a kereskedelmi mérleg alakulásán.

Az elmúlt évtized jelentős monetáris intézkedése volt a csúszó leértékelés 1995-ös bevezetése. Ez a rendszer azonban csak a gazdasági konszolidáció időszakában jelentett nagyobb előnyöket, mint amekkora költségekkel járt. Stabil gazdasági helyzetben, kiegyensúlyozott növekedés mellett ugyanis a nagyfokú kiszámíthatóság feleslegesen korlátozza az MNB-t a monetáris politika alakításában. Ráadásul egy felzárkózó gazdaság természetes velejárója a valuta reálfelértékelődése (elsősorban a nála fejlettebb külkereskedelmi partnerek magasabb árszintjének átvétele miatt), ami viszont kamatprémiumhoz juttatja azokat a külföldi befektetőket, akik magyar állampapírt vásárolnak.

A sávszélesítés legfőbb célja, hogy a jegybanknak nagyobb mozgástere legyen a monetáris politika alakításában. A növekvő árfolyamkockázat miatt a külföldi befektetők magasabb kamatprémiumot várnak el a magyar állampapíroktól, vagyis változatlan kamatszint mellett csökken a hazai államkötvényekbe áramló külföldi tőke mennyisége. Ennek köszönhetően mérséklődnek a jegybank sterilizációs költségei, és így lehetőség nyílik magasabb reálkamatokra.

Jegybanki lépések

A sávszélesítés óta eltelt időszakban a forint fokozatosan erősödött, ahogy ezt korábban valamennyi elemző valószínűsítette is. Általános vélemény szerint további kismértékű erősödés következhet be, ám középtávon az árfolyam jelenlegi szintje körüli ingadozás várható. Ami ennek mértékét illeti: a szabadjára engedett árfolyam egyelőre nem tűnik nagyon volatilisnek, de az árfolyamkockázat egyértelműen növekedett. A jegybank így – a fenti gondolatmenetnek megfelelően – szigoríthat a monetáris politikán, azaz növelheti a reálkamatokat. Ennek módja vélhetően nem a nominális kamatszint emelése lesz, hanem azok változatlanul hagyása, illetve csak igen óvatos csökkentése az év második felében, amikor nagy valószínűséggel újraindul az infláció ütemének mérséklődése.

Ha ez valóban így történik, akkor feltehetően nem romlik tovább a lakosság megtakarítási hajlandósága. A magasabb reálkamatok valamelyest visszafoghatják a belföldi felhasználást, csökkentve ezáltal az importot is. Egy feltehetően csekély mértékű növekedési áldozat mellett jelentősebb lehet az egyéb tényezők hatása. Ilyen a világgazdasági konjunktúra alakulása, amely szinte bizonyosan kedvezőtlenebb lesz a tavalyinál. A mérsékelt reálfelértékelődés mindenképpen rontja a hazai vállalatok versenyképességét, ennek mértéke azonban nem akkora, hogy a magyar vállalkozások termelékenységnövekedése ne ellensúlyozhatná azt.

Az erősebb hazai valuta kismértékben rontja a külkereskedelmi mérleget, elsősorban azzal, hogy nő a fogyasztási célú import. Alapváltozatunkban mérsékelten expanzív fiskális politikát tételezünk fel. A papíron szigorú költségvetést felpuhítja a hivatalosan a gazdasági szférához tartozó, ám valójában államháztartási feladatokat ellátó intézmények (ÁPV Rt., MFB) tevékenysége, ezen korrekciók figyelembevételével az államháztartási hiány a hivatalosan számítottnál 1-1,5 százalékponttal lehet magasabb. Ennek keresleti hatásait mindenképpen figyelembe kell venni.

Lassul a GDP növekedése

A főbb makrováltozókra vonatkozó modellszámítások szerint a GDP növekedése a tavalyihoz képest valamelyest kisebb lesz, de a 4,5 százalékos ütem továbbra is meghaladja az EU-ban várható növekedést.

A fogyasztás bővülése megközelíti a GDP dinamikáját. Az állóeszköz-felhalmozás növekedése várhatóan meghaladja a tavalyit, s ez fontos feltétele a hosszabb távon is fenntartható gyors növekedésnek. Az előrejelzések is azt mutatják, hogy jövőre a GDP felhasználása eltolódik a felhalmozás javára. A külkereskedelmi forgalom dinamikája az idén a tavalyihoz képest lassul, de mind az import, mind az export növekedési üteme 10 százalék felett marad, sőt 2002-ben tovább nőhet. Az infláció jelentősebb mérséklődése – elsősorban a magas bázis miatt – az őszi hónapokra várható. Ezenkívül a sávszélesítés miatti forinterősödés dezinflációs hatása már 2001 második felében jelentkezhet. Az idei év egészére 9,3 százalékos fogyasztóiár-emelkedés valószínűsíthető. A sávszélesítés kellemetlen mellékhatásaként a fizetési mérleg a tavalyihoz képest minden bizonnyal romlik, bár az előre jelzett hiány mértéke nem indokol gazdaságpolitikai kiigazítást. A tb-alapok egyenlegének romlása ellenére az államháztartás GDP-arányos hiánya folyamatosan csökken, idén 3 százalék lehet, jövőre pedig alig haladja meg a 2 százalékot.

Az év elején dinamikusan, majd lassabban bővülő belső fogyasztás nehezen kompenzálja az exportorientált nagyvállalati kör által a külpiacokon tapasztalt keresletcsökkenést. Emellett a monetáris intézkedések nyomán erősödő forint csökkenti a hazai devizában elszámoló cégek versenyképességét, mérsékli a vállalkozási bevételeket és jövedelmeket. A nagyvállalatok igyekeznek növelni termelékenységüket, tevékenységüket racionalizálják, s ennek során kisebb-nagyobb munkaerő-elbocsátással lehet számolni. Emellett a kormányintézkedések ösztönözhetik a korszerű gépek és technológiák behozatalát, ami a cégek hosszú távú fejlődése szempontjából nem közömbös. Egyértelműen pozitív hatás, hogy az olcsóbb import egyidejűleg hozzájárulhat az infláció mérséklődéséhez is.

A termelékenység és tényezőinek alakulása a kettős könyvvitelt vezető cégeknél, ágazatonként (1999)
Ágazatok		Összesen			Külföldi			Hazai
		Termelés/ létszám M Ft/fő	Termelés/ eszköz Ft/Ft	Eszköz/ létszám M Ft/fő	Termelés/ létszám M Ft/fő	Termelés/ eszköz Ft/Ft	Eszköz/ létszám M Ft/fő	Termelés/ létszám M Ft/fő	Termelés/ eszköz Ft/Ft	Eszköz/ létszám M Ft/fő
A+B	Mezőgazd., vad- és erdőgazdálkodás, halászat	1,135	0,415	2,733	2,522	0,226	11,143	1,085	0,446	2,430
C+D+E	Ipar	2,969	0,605	4,906	4,670	0,629	7,424	1,841	0,569	3,237
C	Bányászat	3,011	0,738	4,081	4,676	0,488	9,588	2,557	0,990	2,582
D	Feldolgozóipar	2,767	0,744	3,720	4,498	0,702	6,404	1,545	0,846	1,826
D15-16	Élelmiszerek, italok és dohánytermékek	2,133	0,576	3,701	3,583	0,590	6,070	1,410	0,560	2,519
D17-19	Textíliák, ruházati, bőrtermékek	1,078	1,114	0,967	1,633	1,021	1,599	0,775	1,246	0,622
D20-22	Fa-, papír- és nyomdaipari termékek	2,309	0,773	2,988	4,420	0,786	5,627	1,641	0,762	2,154
D23-25	Vegyipar	5,479	0,593	9,241	7,382	0,581	12,698	2,162	0,672	3,216
D26	Nemfém ásványi termékek	2,950	0,772	3,822	4,906	0,696	7,051	1,983	0,891	2,226
D27-28	Kohászat, fémfeldolgozás	2,032	0,808	2,516	2,838	0,582	4,877	1,741	1,047	1,663
D29	Gép, berendezés gyártása	2,171	1,066	2,036	2,469	0,771	3,203	1,994	1,488	1,340
D30-33	Villamos gép, műszer gyártása	3,185	0,941	3,385	3,931	0,978	4,018	1,875	0,825	2,272
D34-35	Járműgyártás	6,827	0,768	8,895	11,749	0,724	16,223	1,984	1,178	1,684
D36-37	Egyéb feldolgozóipar	1,284	0,856	1,501	1,838	0,699	2,630	1,101	0,977	1,127
E	Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás	4,897	0,300	16,331	7,131	0,326	21,846	4,046	0,284	14,229
F	Építőipar	1,919	0,808	2,375	4,143	0,339	12,220	1,693	1,230	1,377
G	Kereskedelem	2,172	0,743	2,922	4,035	0,734	5,495	1,625	0,750	2,167
H	Szálláshely-szolgáltatás	1,482	0,305	4,852	2,330	0,232	10,044	1,260	0,361	3,492
11	Szállítás, raktározás	2,084	0,321	6,500	3,538	0,469	7,547	2,017	0,313	6,452
12	Posta és távközlés	5,925	0,499	11,880	15,057	0,391	38,467	2,949	0,917	3,218
G+H+I	Termelő infrastruktúra	2,503	0,498	5,027	5,502	0,497	11,079	1,850	0,499	3,710
J-O	Egyéb szolgáltatás (pénzintézetek nélkül)	2,705	0,373	7,245	5,175	0,279	18,569	2,261	0,434	5,210
	Összesen	2,591	0,528	4,908	4,855	0,529	9,178	1,818	0,527	3,451
Forrás: Ecostat vállalati adatbázis

A termelékenység javítása

Júniusban az ipari termelés volumene nem érte el a 12 hónappal korábbi szintet. A részletes adatok szerint a nem várt visszaesést nem annyira az exportkereslet, mint inkább a belföldi értékesítés csökkenése okozta. Az ipari termelés a szezonálisan és munkanap-korrekcióval kiigazított végleges adatok szerint júniusban májushoz képest 6,6 százalékkal, előző év júniusához képest 0,4 százalékkal csökkent. A belföldi értékesítés egy év alatt 7,6 százalékkal csökkent, az export mindössze 4,7 százalékkal nőtt. Az ipari termelés az év első hat hónapjában 7,3 százalékkal haladta meg a tavalyi első félévit.

A kilátások nem túl biztatóak, mert júniusban 5,7 százalékkal kevesebb új megrendelés érkezett, mint tavaly ilyenkor. A rendelésállomány ugyanakkor még mindig 26,8 százalékkal magasabb az előző évinél. Míg az exportértékesítés tavalyi azonos hónaphoz mért bővülési üteme 4,7 százalékra mérséklődött, a belföldi értékesítéseké 7,6 százalékkal esett vissza. Az erős hazai fogyasztói keresletet figyelembe véve ez tendencia az első körben belföldre eladott, ám végül exportra kerülő termelés csökkenésére utalhat, és így a kivitel visszaesését vetítheti előre.

Az ipari termelési volumen mérséklődésének oka részben az, hogy a feldolgozóipar májusban még 7,7 százalékkal bővült, de ez a következő hónapban 0,7 százalékos csökkenésbe fordult át. Júniusban az ipar termelésének negyedét adó villamosgép-, műszergyártás termelése – az iroda- és számítógépek iránti kereslet visszaesése miatt – éves szinten csak 2,1 százalékkal bővült, míg az év első öt hónapjában még 25,8 százalék volt a növekedés. Az élelmiszer-, ital- és dohánygyártás a hús- és baromfi-feldolgozás alapanyaghiánya, illetve a keresleti szerkezet átalakulása miatt 9százalékkal esett vissza. Látványosan, 22 százalékkal csökkent júniusban az egy évvel korábbihoz képest a kokszgyártás és a kőolaj-feldolgozás. Az üdítőital- és sörgyártás teljesítményét a hűvös júniusi időjárás fogta vissza. A húzóerőnek számító, az ipari export 53 százalékát adó vámszabad területi termelés 3,3 százalékkal csökkent 2000 júniusához képest, és kivitele is csak 3,9 százalékkal nőtt. Az egy főre jutó ipari termelés 1,1 százalékos létszámnövekedés mellett 6,3 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszakét, és ez elmarad a nemzetgazdaság dinamikájától.

Az élelmiszer-ipari cégek termeléscsökkenése nem a versenyképesség vagy a kereslet hiányának következménye. Kellemetlen jel viszont az elektronikai ipar dinamikájának visszaesése, ami arra utal, hogy a hazai ipari termelés a – most recesszióban lévő – délkelet-ázsiai kistigrisekhez hasonlóan érzékeny az információs technológia iránti keresletre.

A várakozások ellenére úgy látszik, hogy a belföldi kereslet nehezen veszi át a kiviteltől a húzóerő szerepét. Elképzelhető, hogy a belföldi értékesítés csökkenése csupán előjele az export visszaesésének. A multinacionális cégek – érzékelve a külső konjunktúra lanyhulását – először a belföldi beszállítóktól történő megrendeléseiket fogják vissza. Ebben az esetben a csökkenés az exportértékesítésben csak a következő hónapokban észlelhető, amit a megrendelések alakulása is sejtetni enged. Bár a rendelésállomány még viszonylag megnyugtató, az új rendelések volumene nem éri el a tavalyit. Különösen aggasztóak a növekedés motorjának tekintett gép-, berendezésgyártás alacsony indexei.

Az építőipari termelés volumene 2001 júniusában szezonálisan és munkanap-korrekcióval kiigazítva a 2000. júniusinál 9,7 százalékkal magasabb. Korrigálatlan adatok alapján az előző év azonos időszakához viszonyítva a termelés júniusban 9 százalékkal, az év első hat hónapjában 8,7 százalékkal emelkedett.

A legnagyobb építőipari ágazat, a szerkezetkész épületek és egyéb építmények építésének volumene az év első hat hónapjában 6,4 százalékkal növekedett az egy évvel korábbihoz képest. A befejező építés alágazat termelésének gyors bővülése júniusban is folytatódott: 43 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit: az épületgépészeti szerelés ezzel szemben 11,6 százalékkal elmaradt a 2000. júniusitól. A korábbi hónapok adataihoz hasonlóan az épületek építése jócskán, 30,4 százalékkal megszaporodott, az egyéb építményeké viszont 15,1 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Évkezdettől az épületek építése egynegyedével nőtt, az egyéb építményeké 13,8 százalékkal visszaesett 2000 első félévéhez képest.

Az év első felében nagymértékben (16,6, illetve 13,6 százalékkal) bővült a közép-magyarországi és az észak-alföldi székhelyű szervezetek termelése. Csökkent viszont a közép-dunántúli és az észak-magyarországi székhelyűeké 5,9, illetve 9,4 százalékkal.

Az építőipari vállalkozások júniusban az egy évvel korábbinál 3 százalékkal nagyobb volumenre kötöttek új szerződést, az évkezdettől halmozott adat 18,2 százalékkal, az egyéb építményeké pedig 12,8 százalékkal nőtt. A 2000. júniusi bázishoz viszonyítva az építőipari tevékenység költségalapon számított árai 11,8 százalékkal, a szerkezetkész épületek és egyéb építmények bekerülési árai 11,75 százalékkal emelkedtek.

A gazdaság fejlődésének ütemét a termelékenység növekedése alaposan befolyásolja. Az országok fejlettségét az egy lakosra jutó GDP összegével jellemezhetjük, amelynek mértékét, időbeli változását főként a termelő ágazatok termelékenysége határozza meg. A termelékenységnövekedés évszázados trendje a legtöbb országban (már ahol ilyen adatok találhatók) 2-3 százalékos sávon belül mozgott. Magyarországon az egy főre jutó GDP 1900 és 2000 között évi 1,95 százalékos ütemben nőtt. Egyes időszakokban azonban a termelékenység növekedése az évszázados trendtől nagymértékben eltérhet.

Magyarország fejlődésének elmúlt századi legdinamikusabb szakasza az 1950-1978 közötti három évtized volt, ekkor a termelékenység növekedése elérte az évi 4,6 százalékot. Ezt követően a növekedés a külső eladósodás, a KGST-együttműködés problémái következtében jelentősen lassult, és a nyolcvanas évtizedben (1978-1989 között) az ütem az évszázados trendnek megfelelően 2 százalékra esett vissza.

A rendszerváltást követően a termelékenység az első időszakban visszaesett, majd 1992-től (1992-2000 között) újból dinamikusan (évi 4,7 százalékos ütemben) növekedett. Ez a legutóbbi időszak is két szakaszra bontható, így 1992-1996 között a termelékenységjavulás alapvető forrása a termelés lassú növekedése mellett a foglalkoztatottak számának visszaesése volt, majd az 1996-99-es időszakban a termelés növekedési üteme erőteljesen felgyorsult, és a foglalkoztatottak száma mérsékelten emelkedett.

Közismert, hogy a magyar gazdaság korszerűsödéséhez leginkább a beáramlott működő tőke járul hozzá, ami megnyilvánul a termelékenység alakulásában is. Ezért az egyes ágazatokat felbontottuk magyar tulajdonú (külföldi tőke aránya kisebb 50 százaléknál) és külföldi tulajdonú (külföldi tőke aránya nagyobb 50 százaléknál) szektorokra.

1999-ben a kettős könyvvitelt vezető vállalatok átlagos termelékenysége (GDP-alapon az egy főre jutó bruttó nemzeti termékhez való hozzájárulást véve figyelembe) 2,6 millió Ft/fő volt. Ez természetesen ágazatoktól függően erősen ingadozik, legalacsonyabb a mezőgazdaságban (1,1 millió Ft/fő), legmagasabb a villamosenergia-, gáz- és vízellátásban (4,9 millió Ft/fő). A termelékenységbeli eltérések mögött elsősorban az adott ágazatot jellemző technikai felszereltség (K/L) áll, az eszközhatékonyság (Y/K) terén ugyanis az egyes ágazatok közötti differencia lényegesen kisebb.

A termelékenység alakulása szempontjából nem csupán az egyes ágazatok egymástól való eltérése érdekes, hanem egy ágazaton belül a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok termelékenységbeli különbsége is.

Az adóbevallást készítő vállalatok 48 százalékában van külföldi tulajdon, ezek átlagos termelékenysége 2,6-szeresen haladja meg a magyar vállalatokét. Érdekes módon azonban az eszközhatékonyság – vagyis a 100 forint eszközzel megtermelt GDP – azonos a két vállalatcsoport esetében (53 forint), amiből az következik, hogy a termelékenységbeli eltérés teljes egészében a technikai felszereltség különbségére vezethető vissza. Több ágazatnál (például vegyipar, gépi berendezések gyártása, járműipar) a hazai vállalatok eszközhatékonysága lényegesen magasabb, mint a külföldieké, ami mögött elsősorban a hazai vállalatok munkaigényesebb termelési szerkezete áll.

A külföldi vállalatok magasabb termelékenysége összefügg a bérekkel. Termelékenységük átlagosan 2,7-szeresen haladja meg a hazai vállalkozásokét, az ott fizetett átlagbérek azonban csak 1,7-szer magasabbak. Az azonos irányú eltérés kétségtelenül bizonyítja a magasabb termelékenység és a magasabb bérek közötti összefüggést, a két mutató közötti kapcsolat azonban elég gyenge.

Visszafogott beruházások

A beruházások változása a gazdaság megkülönböztetett figyelmet kiváltó eleme. Növekedése a rövid és középtávú fejlődés feltétele és egyben következménye. Változása kisebb ingadozásokkal és időbeli eltéréssel megelőzi a bruttó nemzeti termék emelkedését, mértéke általában néhány százalékponttal magasabb a GDP növekedésénél.

A beruházások múlt évi 6,6 százalékos bővülését követően az idei év első félévében a fejlesztési ráfordítások volumene 4,2 százalékkal nőtt. Ezen belül a felhalmozás az I. negyedévben 5,3 százalékkal, a II. negyedévben mindössze 3,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A féléves beruházási adatok tendenciaértékűek, az indexek mögötti érték ugyanis az éves várható összegnek viszonylag magas arányát, közelítően egyharmadát teszik ki (1109 milliárd forint). A minden szempontból dinamikusan fejlődő 2000. évben a beruházások első félévi indexe 6,1 százalék volt, jól közelítette az éves értéket.

A hazai gazdaság növekedési ütemének folyamatos mérséklődése kedvezőtlenül érintette a beruházások anyagi-műszaki összetételét.

A beruházások között az első félévben az építési beruházások 5,8 százalékkal, a gép-, berendezésfejlesztések mindössze 1,4 százalékkal bővültek. A gépek szerepe az első félévi fejlesztésekben meglehetősen alacsony, a bővülés üteme mérséklődő, ami arra utal, hogy a gazdálkodó szervezetek kivárnak az újabb fejlesztések indításával.

A gépberuházások szerény mértékű növekedése a vállalkozók körében jelentkező bizonytalanság következménye. A cégek a jelenlegi termelési, szolgáltatási struktúrában nem látnak lényeges piacbővülési lehetőséget, az új műszaki fejlesztési eredmények pedig nincsenek piacra érett állapotban, új piaci igényeket továbbra is az elektronika és az informatika támaszt, mérséklődő volumenben.

A fejlesztések ágazati összetétele némileg eltér az előző évekétől. A beruházások növekedéséhez elsősorban az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások 22,4 százalékos növekedése a feldolgozóiparét megközelítő értéken (257 milliárd forint) járult hozzá. Ebbe a nemzetgazdasági ágba tartoznak a lakásberuházások, amelyek bővülése már az I. negyedévben megkezdődött. Folytatódik a mezőgazdaság átlagosnál nagyobb arányú fejlesztése, a felzárkóztatásra fordított összegek azonban rendkívül alacsonyak. Az ágazat teljesítményét továbbra is az időjárási viszonyok alakulása határozza meg. Az elmaradt ágazati fejlesztések pótlása nagyságrendekkel magasabb fejlesztési összeget tennének indokolttá, több éven keresztül.

A gazdaságfejlesztés módosult prioritásaként értékelhető az építőipari beruházások 8,2 százalékos bővülése, amelyet az infrastrukturális beruházások iránti növekvő igények (árvízvédelmi fejlesztések, lakásépítések, autópálya-építések, rekonstrukciók) indokolnak. Az ágazatban – főként az I. negyedévben – végrehajtott fejlesztések a termelési érték dinamikus bővülésében nyomon követhetők. A II. negyedévben az építőipari beruházások növekedési üteme jelentősen, 1,6 százalékra mérséklődött. Az igények ismeretében a második félévben az ágazat ennél intenzívebb fejlesztésével számolunk.

Főbb makrogazdasági mutatók (%) (változatlan áras növekedési index, előző év azonos időszaka = 100)
Megnevezés	1998	1999	2000	I.	II.	III.	IV.	2001
Bruttó hazai termék (GDP)	4,9	4,2	5,2	4,4	4,0	4,3	4,7	4,4
Végső fogyasztás	4,1	4,2	3,1	4,1	4,3	4,8	5,2	4,6
Lakossági fogyasztás	4,9	4,6	3,3	4,5	4,7	4,9	5,2	4,8
Közösségi fogyasztás	–0,3	1,8	1,6	–0,6	1,8	4,4	5,5	2,8
Állóeszköz-felhalmozás	13,3	5,9	6,7	5,3	3,5	7,7	9,3	7,1
Bruttó felhalmozás	17,1	3,6	9,9	6,5	2,1	7,6	8,5	6,4
Belföldi felhasználás	7,8	4,0	5,1	4,4	3,6	5,7	6,4	5,1
Export	16,7	13,1	21,8	21,4	14,1	12,7	12,9	15,0
Import	22,8	12,3	21,1	20,6	13,4	14,6	14,7	15,7
Infláció	14,2	10,1	9,9	10,3	10,5	8,9	8,1	9,4
Termelői ár változása	11,5	4,1	11,6	9,9	7,1	3,8	3,7	6,1
Devizaárfolyam (Ft/EU)	240,9	252,8	260,1	265,7	257,4	251,3	254,0	257,1
Folyó fizetési mérleg egyenlege (millió euró)	–2020,3	–1970,1	–1620,0	–339,1	476,3	–506,6	–801,3	–2123,2
Folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP százalékában	–4,9	–4,4	–3,3	–2,7	–3,5	–3,5	–5,2	–3,8
Költségvetési hiány	–370,2	–338,1	–369,4	–35,2	–49,1	–145,5	–207,0	–436,7
Költségvetési hiány a GDP százalékában	–3,7	–3,0	–2,9	–1,1	–1,4	–4,0	–5,3	–3,0
Államháztartás egyenlege privatizációs bevétel nélkül	–482,3	–424,1	–455,5	–16,3	–142,5	–135,0	–185,0	–478,8
Államháztartás egyenlege privatizációs bevétel nélkül a GDP százalékában	–4,8	–3,7	–3,5	–0,5	–0,4	–3,7	–4,7	–3,3
Forrás: Ecostat – Eco-Line modellszámítások, 2001. szeptember

Elhúzó ágazatok

A II. negyedévben dinamikusan bővültek a beruházások az oktatás ágazatban, viszonylag alacsony részesedésük miatt azonban az összteljesítményre nem tudtak érdemi hatást gyakorolni.

Az egészségügy korábban is elégtelen fejlesztési forrásai az első félévben tovább zsugorodtak.

A pénzügyi szektor korszerűsítése az elmúlt évek magas fejlesztési ráfordításainak eredményeként a technika jelenlegi szintjén lezárult. A következő években az eszközök cseréje és a biztonság fokozása lesz napirenden, a korábbiaknál mérsékeltebb ráfordítások mellett. A szektor piaci szereplőkkel telített, a fejlesztések fúziók, felvásárlások útján bonyolódnak (M+A), az ágazat eszközei érdemben nem bővülnek.

A feldolgozóipari beruházások továbbra is meghatározóak, a teljesítmény egynegyedét adják. Az ez évi állóeszköz-felhalmozásban részesedésük csökkenő, a fejlesztési ráfordítások az I. negyedévben 8,5 százalékkal bővültek, a II. negyedévben a fejlődés üteme mindössze 1,0 százalékra mérséklődött. A fejlesztési hajlandóság mind a nagyvállalatok, mind a kkv-k körében visszaesett, az exportlehetőségek mérséklődnek, élénküléssel reálisan a második félévben sem lehet számolni, még akkor sem, ha az USA-ból és egyes EU-államokból érkező legutóbbi hírek a konjunktúra lassú élénkülését sugallják. A belföldi fogyasztás bővülése mind ez ideig várat magára, a növekvő jövedelemkiáramlás legfeljebb az utolsó hónapok keresletbővülésében jelentkezhet.

A termelőágazatok rendelésállománya a II. negyedévben – az építőipar kivételével – mérséklődött. Főként az új rendelések volumene stagnál, ez a teljesítmények folyamatos csökkenésében máris tükröződik. A gazdaság exportorientáltsága fennmaradt. A mérsékelt ütemben bővülő termelést továbbra is az exportértékesítés szívja fel, a készletek csak minimális mértékben emelkednek. A belső kereslet – mint utaltunk rá – lényegében szinten van. A jövő reális előrejelzéséhez tekintettel kell lennünk arra a körülményre, hogy a lakossági és közületi fogyasztás a nemzetgazdaság kibocsátásának egyharmadát teszi ki, így konjunktúranövelő hatása korlátozott.

Bár az állami megrendelések volumene és aránya ez évben bővült, a beruházások túlnyomó hányada az üzleti szférában valósul meg. E réteg gazdasági aktivitása, várakozása a gazdaság egészének mozgását, dinamikáját alapvetően meghatározza, amelyet az állam piacbővítő intézkedésekkel, programokkal segíthet. A központilag preferált intézkedéseket és azok forrását napjainkban a Széchenyi-terv foglalja keretbe, számottevő összeget biztosít a kitűzött célok eléréséhez. Konjunktúranövelő hatása nagyobb arányban a jövő évtől kezdődően bontakozik ki.

Az Ecostat az elmúlt években átfogó, s időközben kiforrott, megbízható monitorrendszert épített ki a vállalkozói kör piaci kilátásainak, beruházási hajlandóságának megfigyelésére. A konjunktúrafelmérések eredményei alátámasztják, hogy a hazai nagyvállalatok gazdasági helyzete továbbra is stabil, tevékenységük folytatása biztosított. A cégek optimisták, az európai konjunktúra lefékeződésétől lényegében nem tartanak.

A fejlesztési szempontból meghatározó nagyvállalati kör a beruházási elgondolásokban, szándékokban már korántsem olyan magabiztos, mint a folyó gazdálkodás stabilitásában. A legnagyobb hazai nagyvállalatok beruházási szándékait vizsgálva az év eleje óta nem érzékelhető élénkülés. A bizonytalanság az áprilisi enyhülést követően májusban folytatódott. Az európai konjunktúra fékeződésének ütemétől függően a beruházások indítását a cégek továbbra is elhalasztják. A beruházási hajlandóságra pozitív választ a cégek 57 százaléka adott, a korábbi hónapok 59, illetve 64 százalékos értékével szemben. Az új technológia külföldi átvételének igénye is visszaesett, a cégek háromnegyed része nem kíván technológiai fejlesztésbe kezdeni a következő fél évben. A vállalkozások 58 százaléka szerint tevékenységének folytatásához elegendő tartalékkapacitás áll rendelkezésére.

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) jövőjük megítélésében sok rokon vonást mutatnak a nagyvállalatokéval. A folyó gazdálkodás feltételeit illetően nem érzékelhető különösebb aggodalom, helyzetük stabilizálódásán, megerősödésén munkálkodnak. A középvállalkozók beszállítói státus elérésén dolgoznak, exportjuk bővítését tervezik. Egyidejűleg azonban úgy gondolják, hogy a működésüket meghatározó gazdasági környezet továbbra is át van szőve bizonytalansági elemekkel, a beruházások növelését a piaci lehetőségek nem alapozzák meg kellőképpen. A kedvezmények ellenére is bizonytalan a beruházási költségek megtérülése, a sokféle adókedvezményt az igénybevétel feltételei megrostálják. A vállalkozások döntő többsége úgy véli, hogy az idei igényeket a jelenlegi kapacitásokkal ki tudja elégíteni.

A beruházási ráta hazánkban az elmúlt két évben a vártnál alacsonyabb volt, s e tendencia 2001-ben vélhetően folytatódik. Az eredmények szerint a tőkehiány a kkv-k körében erős tényezőnek minősül, különösen igaz ez a hazai tulajdonú vállalkozásoknál. A képzett szakemberek hiánya a külföldi érdekeltségű cégek növekvő problémája, amelyben a korszerű piaci és vezetési ismeretek mellett a középkorú népesség hiányos nyelvismerete is szerepet játszik.

A mérsékelt belföldi kereslet mindkét vállalatcsoport beruházásait alacsony szinten tartja. Ennek bővítése a továbbgyűrűző hatás révén fontos összetevője lehet a tartós gazdasági fellendülésnek. A növekvő reáljövedelmek kiáramlása ellenére a lakosság fogyasztása szerény ütemben bővül, s csak kisebb mértékben támaszt pótlólagos keresletet a hazai ipar termékei iránt.

Az első félévi beruházási eredményeket és a vállalkozások tartózkodó magatartását figyelembe véve úgy látjuk, hogy az idei beruházási ráta összességében alacsonyabb lesz a költségvetésben előirányzott 10-12 százalékos mértéknél. A múlt év végén kezdődött és napjainkban is tartó konjunkturális bizonytalanság várakozó magatartásra késztette a vállalkozókat fejlesztési elképzeléseik megvalósítását illetően. Éves szinten a beruházások 6,5-7,5 százalék körüli bővülése valószínűsíthető.

Árindexek A fogyasztói áremelkedést vizsgálva, a 2000. júliusi árszinthez viszonyítva az élelmiszerek ára 14,1 százalékkal, az átlagot meghaladóan emelkedett. Elmaradt az átlagtól a tartós fogyasztási cikkek 1,6, az egyéb cikkek és üzemanyagok 5,1, valamint a ruházati cikkek 6,1 százalékos drágulása. Átlag felett drágultak viszont a szolgáltatások (9,7), a háztartási energia (10,8), a szeszes italok és a dohányáruk (11,8) is. Az év második felétől az áremelkedés üteme mérséklődni fog az előrejelzések szerint, és az éves átlagos infláció 9,3 körül alakulhat. A júliusi mutató már trendfordulást jelzett, azaz megkezdődött a dezinflációs folyamat. * Az ipari termelői árak csökkenése és a mezőgazdaságiak emelkedése várhatóan jelentősen lelassul. Valószínűleg nem lesz nagyobb élelmiszerár-növekedés az év hátralévő részében, és így 2001 decemberében 7,7-7,8 százalék lehet a tizenkét havi infláció. A maginfláció nem tartalmazza azokat a mezőgazdasági és idényjellegű termékeket, amelyek szerepet játszhattak a nyári áremelkedésben, és az utóbbi években egyre jobban hatottak az inflációra. Így a maginfláció az év végéig feltehetően már nem befolyásolja a megkezdődött ármérséklődést. * 2001 júniusában az előző év azonos időszakához viszonyítva a termelői árak 5,3 százalékkal, ezen belül a belföldi értékesítési árak 11,6 százalékkal emelkedtek. (Augusztusban a fogyasztói árak 0,2 százalékkal csökkentek a júliusihoz képest, és 8,7 százalékkal haladták meg a 2000. augusztusi szintet.