Külpiaci rejtelmek

Nincs recept a lengyel piacra

A Külügyminisztérium főtanácsosának, Bende Árpádnak az adatai szerint tavaly 1,256 milliárd dollár volt a kétoldalú forgalom értéke, az egyenleg számunkra csaknem 46 millió dollár hiánnyal zárt. Cezary Beczkiewicz, a Budapestre akkreditált lengyel kereskedelmi tanácsos ezzel szemben 1,419 milliárd dolláros összforgalmat és 119 millió dolláros lengyel passzívumot mutat ki. Akárhogyan is van, kereskedelmi partnereink sorában Lengyelország 2,1 százalékos részesedésével a 11. helyet foglalja el, a kivitel tekintetében pedig a 9. legjelentősebb piacunk. A statisztikai adatok szerint az idén tovább tart a lengyel offenzíva: az első félévben exportjuk mintegy 22 százalékkal bővült, miközben a magyar cégek alig több mint négy százalékkal növelték a kivitelt. A forgalmi adatok különbségét a lengyel fél azzal magyarázza, hogy statisztikusaik másfajta számítási móddal dolgoznak, általában másképpen minősítik a készárukban megtestesülő részek, részegységek eredetét. Valóban többféleképpen közelíthető meg az áru eredete, ha a vámáru-nyilatkozatok alapján a tényleges szállításokat regisztrálják, vagy ha a nemzeti bank besorolását alkalmazzák, és az sem mindegy, hogy miként minősítik a reexportot. Az exportőr, sőt esetenként az importőr is mindig azt a lehetőséget választja, amelyik számára a vám szempontjából kedvezőbb, s ezért nem minden esetben adják meg a késztermék egységeinek eredetét.

Túl a másfél milliárdon

Előbb-utóbb teljeskörűen alkalmazzuk az Európai Unióban használt módszereket, és akkor tisztábban láthatjuk majd a szállítmányok tényleges eredetét – fűzte hozzá Cezary Beczkiewicz. Mint hangsúlyozta: országaink között az áruforgalom kiegyensúlyozott, egészséges szerkezetű, épp ezért nem az a fő kérdés, hogy kinek, mikor, mekkora többlete van. Vannak szezonok, amikor az egyik fél szállításai "megszaladnak", de ezek általában a gazdaság adottságaiból keletkeznek. Állítása szerint igaz ugyan, hogy bizonyos megszorításokat alkalmaztak egyes magyar agrártermékekkel szemben, de az is tény, hogy exportőreink – áruhiány miatt – még a korlátozott lehetőségeket sem használták ki.

Az idei első félévi adatokból szembetűnő: az agrárszektorban elveszítjük korábbi, megdönthetetlennek tűnt fölényünket. A lengyel szállítások mintegy 25 százalékkal tovább nőttek, a magyar kivitel viszont csaknem ennyivel csökkent. Először fordul elő, hogy az agrártermékek tekintetében szinte kiegyenlített forgalom alakult ki. Mindez azért is meglepő, mert a lengyelek múlt évi mezőgazdasági termelése kedvezőtlenül alakult (4,1 százalékkal visszaesett), tehát az sem mondható, hogy telítődött a piac.

Győr Mihály, a Külügyminisztérium főosztályvezetőjének tájékoztatása szerint 1996-ban a lengyel kivitelben mindössze 5,1 százalék volt az agrártermékek aránya, ami folyamatosan növekedve elérte a 12 százalékot. A magyar exportból az agrárium 1996-ban még 30, 2000-ben viszont már csak 16 százalékkal részesedett, s volumene visszaesett az 1996. évi szintre.

Ez a tendencia nem véletlenül alakult így, hozzájárult, hogy 1999-ben bizonyos magyar termékekre a lengyel fél felfüggesztette a CEFTA keretében vállalt vámkedvezményeket, s ezzel alaposan lefékezte a magyar áruk bevitelét. A részünkről hozott válaszlépés közel sem volt ekkora hatással a lengyel szállításokra. Örvendetes módon az idén sikerült megoldást találni a problémára. Eszerint április 15-étől a lengyel fél a sertés- és baromfihús, a közönséges búza és a paradicsomsűrítmény kedvezményes vámú importjára – a korábbi kontingens helyett – plafont határozott meg, a kukorica bevitelét pedig ismét liberalizálta.

Egyébként a CEFTA-megállapodásban a mezőgazdasági termékekre különböző kedvezményeket rögzítettek: vámmentességet, vámpreferenciát, vámkontingenseket – tájékoztatott Németh György, a varsói magyar kereskedelmi iroda igazgatója. Ez a magyar import vonatkozásában 2001-ben például kedvezményes vámkontingensek alkalmazását jelenti a sajt, a túró, a burgonya, a hagyma, a borsó, az alma, a cukor, a bor, a vermut és egyéb alkoholos termékek, valamint a dohányáru esetében.

A közelség nagy előny

Exportunk bővülése kizárólag az ipari termékek növekvő kivitelének köszönhető – mutatott rá Győr Mihály főosztályvezető. Tavaly is kiemelkedő mértékben, mintegy 70 százalékkal nőtt a gépek és a mechanikus berendezések exportja, épp úgy, mint a kivitelben szintén jelentős szerepet játszó gumiáruk, járművek és részegységek szállítása. Legjellemzőbb exporttermékeink a szórakoztatóelektronikai berendezések, a gépjármű-karosszériák, az antennák, az input-output egységek és a vegyipari áruk – elsősorban a gyógyszerek, az egészségügyi cikkek, a mosószerek és a PVC-termékek.

Importunkban hagyományosan jelentős részt (mintegy 13 százalékot) képviselnek az alapanyagok és az energiahordozók (ez a két árucsoport a magyar exportban csak 5 százalékkal részesedik). Elsősorban vas- és színesfém-kohászati terméket és villamos energiát hozunk be. Az import több mint háromnegyedét azonban a feldolgozott termékek, illetve a gépek, gépi berendezések alkotják.

Forgalmunk, főként a CEFTA-megállapodás hatására, 1994 óta több mint négyszeresére nőtt. A sorozatos vámcsökkentések eredményeként az ipari termékek exportja csaknem 100 százalékos vámmentességet élvez, kivéve egyes járműipari termékeket – amelyek a kivitel körülbelül 2 százalékát teszik ki –, ám 2002 januárjától ezek vámterhe is megszűnik.

Kétoldalú kapcsolatainkat kedvezően befolyásolja az agrárvita várható lezárása, amely után megkezdődhetnek a további liberalizációs tárgyalások. Ez azért is sürgető, mert az EU-val kötött agrármegállapodások következtében egyes termékek exportjánál az Unió országaihoz viszonyítva kölcsönösen vámhátrányba kerültünk egymás piacain. A Külügyminisztérium illetékesei arra számítanak, hogy az idén kedvező esetben a kétoldalú szállítások értéke 20 százalékkal növekedik (az első félévben meghaladta a 13 százalékot), és – magyar számítások szerint – meghaladhatja a másfél milliárd dolláros határt. Ezt elősegítheti a hazai vállalkozói szféra fokozottabb bekapcsolódása a lezárás előtt álló lengyel privatizációba.

A külügyi tárca tájékoztatása szerint az 1990 decemberében aláírt megállapodással áttértünk a konvertibilis elszámolásra, a nemzetközi feltételek alkalmazására. Emellett számos más megállapodás (beruházásvédelmi, a kettős adózást elkerülő, növény- és állat-egészségügyi, szállítmányozási és minősítési tanúsítványokra vonatkozó) kölcsönös elfogadása nyújt mind kedvezőbb feltételeket a kétoldalú kereskedelemhez.

Lengyelország, földrajzi fekvése okán, gazdaságának a magyart sok tekintetben kiegészítő (komplementer) szerkezetével, kapcsolataink hagyományaival és csaknem 40 millió lakosával hosszabb távon is fontos célország lehet exportőreink számára. Érdemes azonban felhívni a figyelmet a nagyfokú koncentrációra: az összes, egymásnak szállított áru több mint egyharmada – oldalanként – körülbelül 10 cégtől származik. Hasonló a helyzet az összetétel tekintetében is: 8-10-féle termék adja a több mint 1,2 milliárd dolláros forgalom jó harmadát. A fennmaradó kétharmadból oldalanként körülbelül 2500 cég részesedik.

A lengyel tanácsos állítása szerint a nagy konkurencia ellenére még mindig sok a rés a lengyel piacon, az ezekben rejlő lehetőségeket a magyar szállítók másoknál kedvezőbb feltételekkel használhatják ki. Tapasztalatai szerint országában szállítóink könnyebben kerülhetnek versenyhelyzetbe, mint más európai országok cégei, mivel még mindig él a magyar márkák, termékek iránti bizalom. Nincs azonban recept, nem lehet egyetlen cikket sem kiemelni – mondta –, ám a lengyel piacon mindent el lehet adni, ha minősége megfelelő és árban versenyképes. Ehhez ajánlatos a piacot jól ismerő partnert keresni.

A földrajzi közelség nagy előny. Egyértelműen kimutatható, hogy a magyar exportőrök hatóköre a 750 kilométerre lévő Varsóig terjed. Ezt a távolságot ugyanis tárgyalás céljából vagy szállítmánnyal egy nap alatt meg lehet tenni. Érdemes azonban nyitni a távolabbi területek felé is.

Liberális cégalapítási törvény

Bár Lengyelországban meglehetősen liberálisak a cégalapításra vonatkozó törvények, mégis célszerűbb, ha a magyar vállalkozók elsősorban nem cégalapításra, hanem értékesítésre, megbízható partnerrel való együttműködésre törekszenek. Jelenleg mintegy 300 magyar tulajdonú cég működik Lengyelországban, amelyek tulajdonosai nyilván megtalálták a számításukat. Azoknak, akik újabb cégek alapításának gondolatával foglalkoznak, érdemes tudni: a gazdasági társasági formákat, a társaságok alapítását, szervezetét és működését ez év januárjától új törvény szabályozza. Ez a külföldiek által alapított cégek számára nemzeti elbánást biztosít, bármelyik vállalkozási formát is választják. Azok a vállalkozások, amelyek nem rendelkeznek kereskedelmi kapcsolatokkal a lengyel piacon, vagy a forgalom kis értékére való tekintettel nem nyitnak ott saját irodát, lengyel partnerrel (természetes vagy jogi személlyel) ügynöki szerződést köthetnek.

Lengyelországban minden gazdálkodó szervezet jogosult külkereskedelmi tevékenységre, s a külföldiek is vásárolhatják – brókercégeken keresztül – a tőzsdén forgalmazott részvényeket, államkötvényeket, kincstárjegyeket, határidős és warrant papírokat. Jelenleg a varsói tőzsdén 230 cég van bejegyezve, az alappiacon 122 részvénnyel kereskednek.

Gond a nagyvállalati szféra

Azok számára, akik keresik a lengyel kapcsolatok lehetőségét, feltétlenül hasznos a partnerország gazdaságának alaposabb megismerése. Lengyelország közepesen fejlett. Az egy főre jutó GDP 2000-ben 4290 dollárt (vásárlóerő-paritáson 8460 dollárt) tett ki. A bruttó nemzeti termék 1998-ban 4,7, 1999-ben és 2000-ben egyaránt 4,1 százalékkal növekedett. Az ütem tavaly az utolsó negyedévben lelassult, az idén pedig az első félévi növekedés alig haladta meg a 2 százalékot. Az év egészére 3 százalékot meghaladó növekedésre számítanak, holott a költségvetési törvény 4,5 százalékot írt elő. A magánszektor állítja elő a nemzeti össztermék mintegy 74, az ipari termelés 72, az építőipari teljesítmény 88 százalékát, ez bonyolítja le a kiskereskedelmi forgalom 95, az export 77,5, valamint az import 85,9 százalékát, és itt dolgozik az alkalmazottak 70 százaléka.

A lengyel gazdaság a tulajdoni formákat illetően az elmúlt tíz esztendőben mélyreható változáson ment át; a privatizációt az uniós csatlakozásig kívánják befejezni. Lassabban haladt előre a korábban kiépült nagyvállalati szféra átalakítása, többek között a nehézvegyiparban, a kohászatban és az energetikai iparban. Az ország területének körülbelül 60 százalékát kitevő, mezőgazdaságilag művelt földterület gyakorlatilag teljes egészében magántulajdonban van, ám a többségében kis agrárgazdaságok hatékonysága alacsony. Az ágazat a GDP 3,4 százalékát állítja elő, miközben az aktív lakosság mintegy 25 százalékát (részben vagy teljesen) foglalkoztatja.

Az 1994-től felgyorsult gazdasági fejlődést 1997 végétől – elsősorban strukturális okokra visszavezethető – egyensúlyi problémák kísérik. Legfőbb gond az évről évre halmozódó külkereskedelmi hiány, a növekvő munkanélküliség, a korábban folyamatosan mérséklődő infláció újbóli feléledése és a magas fizetésimérleg-hiány.

A lengyel cégek 1999-ben az importnál 14,4 milliárd dollárral kevesebbet exportáltak, 2000-ben pedig – a tervezettnél ugyan egymilliárddal jobb volt a szaldó – a hiány 13,1 milliárd dollár volt. Az idei költségvetés ismét 14,1 milliárdos deficittel számol, ami reálisnak látszik – bár az első félévben az export lényegesen jobban (17 százalékkal) nőtt, mint az import (mintegy 5 százalékkal) –, a hiány azonban már mintegy 7 milliárd dollár.

Külföldi tőke

Lengyelország konvertibilis adósságállománya 2000 végére 67,5 milliárd dollárra nőtt, aminek több mint 40 százaléka (28 milliárd) a cégvilág eladósodásából származik. Igaz, 1998-ban 10,1, 1999-ben 8,3, 2000-ben pedig 10,6 milliárd dollár befektetési tőke érkezett az országba, amelynek összértéke megközelíti az 50 milliárd dollárt. Az elemzők középtávon a tendencia fékeződésére számítanak, és növekedést csak az EU-csatlakozás utánra várnak. A lengyel piac iránti érdeklődést tükrözi, hogy az egymilliárd dollár feletti befektetések 35 országból, összesen 885 cégtől érkeztek.

Néhány további fontos makrogazdasági adat: a munkanélküliségi ráta 1999-ben meghaladta a 13 százalékot, s bár a költségvetési törvény 2000-re ennek másfél százalékos csökkentését irányozta elő, az év végére elérte a 15 százalékot. Az idei rátát már eleve 15,4 százalékra tervezték. Az éves infláció először 1996-ban süllyedt 20 százalék alá, s a csökkenés 1999-ig folyamatos volt (7,3 százalékra mérséklődött). A tendencia tavaly megfordult (10,1 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak), az idén pedig 7 százaléknál alacsonyabb árszínvonal-növekedést szeretnének elérni, ami reálisnak látszik. A költségvetés előírja, hogy 2001-ben az átlagkereseteket 9,1 százalékkal kell növelni, így – az infláció tükrében – várhatóan reálértéken több mint 2 százalékkal nagyobb jövedelemhez jutnak a lengyelek.