Árfolyamsáv-szélesítés

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 42. számában (2001. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Nemcsak a piaci résztvevőket, de még a pénzügyi szolgáltatókat is meglepte az árfolyamsáv kiszélesítéséről fél éve hozott kormányzati döntés. A hazai export- és importfüggő vállalkozások zöménél igazából nem is tudtak mit kezdeni a helyzettel, sőt nagy részük még ma is csak esetlegesen vesz igénybe az árfolyamkockázatok kivédését szolgáló piaci eszközöket. A likviditási gondokkal küszködő kis- és középvállalkozások számára - a bővülő banki kínálat ellenére - egyelőre nem mutatkozik kézenfekvő megoldás a kockázatok kivédésére. A piaci szakemberek szerint azonban rendkívüli kockázatokat rejt magában, hogy a kormányzati segítségnyújtás ígéretében bízó vállalkozások egy része jelenleg is távol tartja magát a fedezeti ügyletektől.

Hogyan csökkenthető a kockázat

Túlzás nélkül állítható, hogy a magyar gazdasági élet szereplőit meglepte a forint árfolyamsávjának kiszélesítéséről hozott kormányhatározat. A piacon 2000 óta ugyan időről időre felröppentek pletykák arról, hogy a forint sávját kiszélesítik, ám mint Szabó Ferenc, a Raiffeisen Bank treasury vezetője elmondta, a spekulációs hangulatot a jegybankelnök és a pénzügyminiszternek összehangolt cáfolatai rendre lehűtötték.

Kovácsné Tarsoly Edit, az OTP Bank főosztályvezető-helyettese szerint a változtatás hirtelensége nemcsak a gazdasági, de a pénzügyi terület szereplőit is meglepte. Senki sem számított arra, hogy a kormány és az MNB pont ekkor, s pont ekkora mértékben nyitja meg az árfolyam-ingadozás sávját.

Elaltatott piac

A szakértők szerint talán túl merész volt a forintot rögtön a ą15 százalékos ingadozási sávba helyezni, miután a csúszó leértékelés 1995-ös bevezetése óta a forintkockázatok fedezésére nem volt kényszerítő körülmény. A szakértők szerint nem ártott volna a piacot "újratanítani", mivel - ahogy Bereczki Zsuzsanna, a Magyar Külkereskedelmi Bank treasury vezetője mondta - az eddigi árfolyamrendszer elaltatta a piac résztvevőit. Bár elmondása szerint az idén január óta egyre erősödött az a nézet, hogy sor kerül a sávszélesítésre, még azon vállalkozások sem nagyon védték magukat a forint árfolyamkockázatával szemben, amelyek egyébként korábban már kötöttek fedezeti ügyleteket.

Magyarországon az elmúlt években az exportban érdekelt vállalkozások döntő része a dollár árfolyammozgásaival szemben védte magát. Miután pedig a magyar forintot az euróhoz kötötték, a fedezeti ügyletek döntő többsége az euró/dollár viszonyra vonatkozott. A pénzintézetek közlése szerint a dollár/forint ügyletek száma elenyésző volt.

Az ingadozási sáv 4,5 százalékról 30 százalékra növelését követő napokban a forint száguldó tempóban indult el a sáv erős széle felé. A nyár közepétől - jelentősebb mértékű visszaesést követően - a forint a 7-9 százalékos sávban tartózkodik. Az elemzők többsége szerint középtávon a forint további erősödésére lehet számítani. Szabó Ferenc szerint a Raiffeisen elemzői decemberre a 10-13 százalékos sávba várják a forintot.

A védekezés technikái

Ilyen méretű mozgásokra a piac eddig nem volt felkészülve. Mint Bereczki Zsuzsanna elmondta, több exportra értékesítő vállalkozás a kezdet kezdetén fel sem fogta, hogy az árfolyam-elmozdulás milyen szintű és mekkora kockázatokat okoz számukra. Épp ezért az MKB, de a többi, lapunk által megkérdezett bank is (OTP, Raiffeisen, CIB, K&H) szinte azonnal lépett, s az egész országra kiterjedő partnertalálkozókon ismertette az árfolyam-ingadozás elleni védekezés technikáit.

Ennek lényege két szóban foglalható össze: fedezni kell. A kérdés persze az, hogy miként.

A pénzintézetek tapasztalatai szerint ügyfeleik döntő része előtt gyakorlatilag ismeretlenek a megoldások. Leszámítva a korábban már aktív fedezeti pozíciókat felépítő multinacionális vállalatok magyarországi cégeit - ahol a legtöbb esetben az anyavállalat kötelezővé teszi az árfolyam- és a kamatkockázatok fedezeti ügyletekkel való kivédését -, a hazai vállalati szektorban a pénzügyi területen dolgozó munkatársak ilyen irányú ismeretei nem megfelelőek. Tarsoly Edit szerint ugyanakkor nem is lehet elvárni minden exportban érintett vállalattól, hogy saját treasury-t tartson fenn, hiszen ennek költségei igen komolyak. Az azonban mindenkitől elvárható lenne, hogy felmérje: milyen árfolyamkockázatok elé néz és mekkora mértékűt képes elviselni. A sávszélesítés után számos beszállítót teljesen váratlanul ért, hogy exportra dolgozó partnere a forint erősödése okán bekövetkezett árbevétel-csökkenése miatt a beszállítói szerződés újratárgyalását kérte, vagy csökkentette a megrendelések számát. Az exportra dolgozó vállalatok képviselőinek jelentős része júniusban, a Magyar Export-Import Bank által hagyományok szerint megtartott Eximnap rendezvényen kétséget sem hagyott afelől: veszteségeit kénytelen lesz beszállítóira továbbhárítani.

Egységes devizaelszámolás

A pénzintézetek tájékoztatása szerint az utóbbi időszakban azért mindenki észbe kapott. Bankoktól függően a fedezeti ügyletek korábbi számának megduplázódásáról, megháromszorozódásáról adnak hírt. Ez egyes vélemények szerint még mindig elmarad attól a szinttől, ami a jelenlegi kockázati viszonyok között érthető és természetes volna. A számítottnál kissé szerényebb érdeklődést Bereczki Zsuzsanna azzal is magyarázza, hogy a vállalkozások jelentős része a számukra talán bonyolult fedezeti ügyletek helyett természetes kockázatfedezési módokat próbál érvényesíteni. Ennek módszerei között sorolja fel a szakember azt, amikor az adott exportáló a termékei előállításához szükséges importanyagokat szállító vállalkozással próbál megállapodni arról, hogy az exportpartnerhez hasonlóan velük is mondjuk euróban számol el, vagy például az exportot devizahitelből finanszírozza.

Hogy még mindig sok kérdés nem tiszta a vállalatok előtt, azt pontosan jelzi a Raiffeisen Bank treasury vezetőjének tapasztalata: a hozzájuk betérő ügyfelek egy részét nekik kellett lebeszélniük határidős ügyletek kötéséről, miután a vállalkozó kockázatait a korábban felvett devizahitel megfelelően ellensúlyozta.

Mikor és mennyit kell fedezni? Egyelőre csak kevesen fogadják meg a bankároknak azt a tanácsát, hogy a legcélszerűbb minden egyes ügyletet külön-külön lefedezni, s inkább ad hoc jelleggel kötnek üzletet, amikor egy nagyobb tételen megakad a szemük. A sokkalta nagyobb biztonságot nyújtó, üzemszerű fedezésre a pénzintézetek tanácsadói a termékárazás vagy a szerződéskötés időpontját tartják a legmegfelelőbbnek. Ekkor ugyanis viszonylag pontosan behatárolható, hogy mikorra várható a partner teljesítése, így a pozíciókat ennek függvényében lehet kiépíteni. A határidős ügyletek maximális időtartamát a bankok különböző időintervallumban jelölik meg: az MKB szakemberei szerint a határidős ügyleteknek legalább a pénzügyi évhez kell igazodniuk, az OTP-nél viszont úgy látják, hogy a kétéves időtartam még finanszírozható. Ennél hosszabb határidőre a bankok már csak saját kockázatuk számottevő megnövekedése miatt sem igen vállalkoznak. Általánosságban elmondható ugyanakkor, hogy a legkedveltebb fedezeti intervallum 1-3 hónap.

A fedezeti ügylet ára

Ha elszakadunk a pénzügyileg stabil nagyvállalati körtől, akkor szembesülünk a sávszélesítés igazi gondjaival. A hazai kis- és középvállalatok számára a fedezeti ügyletek eddig nemcsak azért nem kerülhettek szóba, mert nem volt rájuk igény, hanem azért sem, mert nem tudják ezeket finanszírozni. A fő gondot ezen vállalkozások likviditási helyzete okozza. Ha a megrendelő számukra késve fizet, képtelenek forrást találni arra, hogy a határidős fedezeti ügyletet lezárják, s ha van is erre mód, a kamatkülönbözeten elszenvedett veszteség rendkívül érzékenyen érinti őket. Megoldásként ilyen esetekre a bankok azt ajánlják, hogy a fedezeti ügyletek lezárása jóval később legyen, mint a várt teljesítés, igaz, ez némi többletköltséggel járhat.

Nem egy kisebb vállalkozás a fedezeti ügyletekhez a bankok által megkövetelt fedezetet is nehezen tudja előteremteni. Dacára annak, hogy a pénzintézetek ebben a kérdésben az utóbbi hónapokban egyre rugalmasabbnak tűnnek, s akár azt is elfogadják, hogy az 5-10 százalék között mozgó fedezeti összegeket a társaságok folyószámlahitelből biztosítsák. Ez azonban épp a kkv-k esetében nem mindig áll rendelkezésre: fedezeti vagyontárgyként szóba jöhető állampapírja a többségüknek nincs, az ingatlanokat pedig már megterhelték gyakran a fejlesztésekhez felvett hitelek zálogjogával.

További probléma, hogy a kis- és közepes vállalkozások számára nagyon sokszor elérhetetlen az a minimálisan megkövetelt ügyleti érték, amelyre a bankok hajlandók fedezeti ügyletet kötni. A pénzintézetek többsége egészen a legutóbbi időkig százezer euróban határozta meg a legkisebb ügyleti egységet. Azóta több bank, így a Raiffeisen és augusztus 1-jétől az OTP is ötvenezer euróra csökkentette a már fedezhető üzleti értéket, ám ez még mindig túl magas számos vállalkozásnak. Bereczki Zsuzsanna szerint, ha az ügyfélnek viszonylag stabil, rendszeres árbevétele van, akkor a határidős ügyletek esetében mód van arra, hogy megállapodjon a bankkal a folyamatos részteljesítésben, amely révén képes meghaladni a fedezeti limitszintet. Ugyanakkor Szabó Ferenc arra figyelmeztet, hogy 1-2 ezer euróra a jelenlegi helyzetben senki sem tud fedezeti ügyletet kötni. A Raiffeisen szakembere szerint erre a közeljövőben akkor kerülhet sor, ha lehetőség nyílik az internetalapú fedezeti ügyletek lebonyolítására. Amikor a pénzintézetekbe az ügyletek egy központi pozícióvezető rendszerbe futnak majd be, amely képes lesz az adott pillanatban nagyobb tételeket összesíteni. Az internetalapú üzletkötések költsége töredéke lehet majd a dílereken keresztül futó ügyletekének, ám ebben az esetben a bank elég komoly kockázatokat vállal át.

Egyes szakemberek szerint a kisebb összegek kockázatának kezelésére jó hely lehet a tőzsdei határidős piac, hiszen itt már 1000 euróra is lehet üzletet kötni. Ugyanakkor a banki szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a határidős devizapiac - szemben a tőzsde többi termékével - még a banki konzervatív feltételeknél is szigorúbb teljesítéseket ír elő. A megállapodások szerint az elszámolások fixen, a lejáratot követő első szerdára esnek, amely épp azért nem megfelelő ezeknek a társaságoknak, mert általános likviditási problémáik miatt képtelenek az ilyen szigorú feltételekhez alkalmazkodni.

A piaci szereplők egy része ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy mind több potenciális ügyfél hárítja el a pénzintézetek "felajánlkozását" - s vállalja így átmenetileg a nem egy esetben az éves profitot veszélyeztető veszteséget is -, mert arra számít, hogy a kormányzat ígéretéhez híven kompenzálja majd az árfolyam sávszélesítéséből származó veszteségüket. Egy banki vezető elmesélte, több üzleti tárgyaláson azért nem sikerült fedezeti üzletet kötniük a partnerrel, mert az attól tartott, hogy ha lefedezi kockázatait, elesik a beígért kormányzati támogatástól.

Ha a kormány költségvetési pénzből valóban kipótolja majd a forint erősödése miatti veszteségeket, akkor újabb piacellenes lépést tesz, hiszen a fedezeti ügyleteknél olcsóbb megoldást a kockázatok kivédésére egyetlen piaci szereplő sem tud kínálni - állítják a szakemberek.

Veszélyeztetett ágazatok

Az 1999. évi társaságiadó-bevallásban közölt adatok alapján, az Ecostat gazdaságkutató által elvégzett számítások szerint, mintegy 7000 olyan magyar vállalkozás van, amelyet a felértékelődés jelentősebb mértékben hozott hátrányos helyzetbe. Bár a nettó árbevétel alapján ezek a vállalkozások csupán 15 százalékát teszik ki a teljes vállalkozási körnek, a külső egyensúly szempontjából rendkívül fontosak, mert együttesen mintegy 600 milliárd forint (2,5 milliárd dollár) aktívumot termelnek, és nagy a foglalkoztatásban betöltött szerepük is, hiszen együttesen 250 ezer főt foglalkoztatnak.

A legnagyobb veszteségek a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari, a fémfeldolgozó és a gépipar egyes alágazataiba tartozó vállalkozásoknál, továbbá egyes szolgáltató ágazatokba sorolt cégeknél képzelhetők el. Ezeknél az amúgy is csekély - a nettó árbevételhez viszonyítva 3-4 százalékos - üzemi eredmény felét-harmadát viszi el a felértékelődésből eredő hatás, sőt számos vállalkozás nyereségesből veszteségesbe fordul, már az üzemi eredmény szintjén is.

A felértékelődés különösen sújtja az exportáló mezőgazdasági mikro- és kisvállalkozásokat. Esetükben az export súlya a nettó árbevételben eléri a 30 százalékot. Üzemi eredményük a nettó árbevételre vetítve alacsony, csupán 3 százalék, és ebből a forint felértékelődése 5 százalékpontonként 1,1 százalékpontot visz el. Ez azt jelenti, hogy egy esetleges 15 százalékos felértékelődés hatására már az üzemi eredmény szintjén is veszteségessé válnak.

Valamivel könnyebb helyzetben vannak a mezőgazdasági középvállalkozások. Az exportjuk kisebb, csak 18 százalékos súllyal szerepel nettó árbevételükben. Üzemi eredményük viszonylag kedvező, a nettó árbevételhez viszonyítva 4,6 százalék. A felértékelődés ebben az esetben 5 százalékpontonként 0,7 százalékponttal csökkenti az üzemi eredményt, ami azért okozhat gazdálkodási problémákat, mert e vállalkozások pénzügyi terhei igen magasak, már eddig is felemésztették az üzemi eredmény majdnem teljes egészét. A felértékelődés miatt gazdálkodási eredményükből nem lesznek képesek eleget tenni pénzügyi kötelezettségeiknek.

Az említett mezőgazdasági exportőrök együttesen mintegy százmillió dolláros külkereskedelmi aktívumot értek el, a teljes mezőgazdasági termelés nettó árbevételéből mintegy 15 százalékkal részesednek.

Az élelmiszeriparon belül a felértékelődés hatására különösen kedvezőtlen helyzetbe kerülhetnek a húsipari és a zöldség- és gyümölcsfeldolgozással foglalkozó vállalkozások. A húsipari cégek üzemi eredménye eleve alacsony, 0,7 százalék a nettó árbevételhez viszonyítva. Ezt minden 5 százalékpontnyi felértékelődés 1,4 százalékponttal mérsékli oly módon, hogy 15 százalékos felértékelődés esetén már az üzemi eredmény szintjén is a nettó árbevétel 3,6 százalékát teszi ki a veszteség. A zöldség- és gyümölcsfeldolgozók vesztesége - bár az üzemi eredményük magasabb - a húsiparéhoz hasonló. E szakágazatban a pénzügyi terhek azonban igen jelentősek, árveszteség nélkül sem fedezhetők teljes egészében az üzemi eredményből. A bor-, sör- és szesziparnak sem kedvez a változás, de az idetartozó vállalkozások üzemi eredménye jóval magasabb, mint az élelmiszer-ipari átlag, így a felértékelődés nem okozhat komolyabb gondokat, azaz nem teszi eleve veszteségessé a vállalkozásokat.

Import-export arány

A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari nagykereskedelem nettó árbevételének mintegy negyede származik az exportból, ezért a felértékelődés negatív hatása e területen is számottevő lehet, veszteségessé azonban nem válik a szektor, hiszen a nagykereskedelmi vállalkozások esetében az import is jelentős.

Azoknál a vállalkozásoknál, ahol a behozatal meghaladja a kivitelt, a forint eddigi felértékelődése többletnyereséget hozott. E vállalkozói csoportból kiemelhetők a könnyűipari vállalkozások (textil-, ruházati, bőr-, papír-, nyomdaipari vállalkozások), a kőolaj-feldolgozással foglalkozók, de egyes gépipari szakágazathoz tartozók (irodagépgyártás, híradástechnika) és általában a kis- és nagykereskedők.

Mivel a magyar gazdaság nettó importőr, a forint felértékelődése a cégek összességének több nyereséget hoz, mint veszteséget, gazdálkodási problémákat azonban természetesen nem a hirtelen jött nyereség, hanem a veszteség okoz, ami ha akár csak ideiglenesen jelentkezik, felboríthatja a vállalkozás egyensúlyát. A helyzet természetesen meg is fordulhat, a forint kedvezőtlen külső hatásokra rövid idő alatt jelentősen veszíthet is értékéből, ami a fent ismertetett pozíciókat az ellenkezőjére fordíthatja. Mindenesetre a jövőben a vállalkozásoknak fel kell készülniük a váratlan és erőteljes árfolyamváltozások megfelelő pénzügyi eszközökkel történő kivédésére.

Hétrészes támogatás

A kormány augusztus végi ülésén foglalkozott az árfolyamsáv-szélesítés miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások helyzetével, pontosabban helyzetük könnyítésével. A kabinet értékelése szerint az export 10 százalékát megtermelő, zömében kis- és középvállalkozásokat érinti hátrányosan a forintárfolyam tartósnak bizonyuló erősödése. A segélycsomag a tervek szerint az élelmiszer- és mezőgazdaságot, a bőripart, a fa- és bútoripart, a textilipart és a turisztikai ipart célozza meg. * A kormánydöntés nyomán a parlament várhatóan január 1-jétől megszünteti a turisztikai hozzájárulást, ezzel mintegy 4,6 milliárd forint adó maradhat az érintett vállalkozásoknál. Egymilliárd forinttal megemeli a külgazdasági, kereskedelemfejlesztési célelőirányzatot, amely a kis- és középvállalatok piacra jutását hivatott segíteni. 3 millió forintról 6 millióra nő a mikrohitel felvehető összege, ami a 9 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató vállalkozások számára jelenthet forrást. (Ehhez 25 százalékos kamatkiegészítésre is pályázhatnak e szervezetek.) A kormány a jó adósok körében gyorsítani kívánja az áfa-visszatérítést, az APEH segédletével az eddigi 45-60 napról 10-30 napra csökkentené a visszautalás idejét. További közvetett kedvezmény lehet az, hogy a Hitelgarancia Rt. az új hitelek felvételekor gyorsított ütemben döntene a garanciáról. A Magyar Exporthitel Biztosító Rt. a kormány felkérésére a vállalkozások széles köre által igényelhető, árfolyamkockázatot biztosító konstrukciót dolgozott ki. Hetedik elemként a kormány egy, a Munkaerő-piaci Alapból elkülönített 1,8 milliárd forintos új alapot hoz létre, amelyből a magas élőmunka-igényes tevékenységek s a munkaerő-megtartási problémákkal küszködő kis- és középvállalkozások remélhetnek támogatást

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére