A vállalkozások finanszírozása

A cégek kétharmada hitel nélkül gazdálkodik

A vállalkozások vagyoni helyzetének vizsgálata nagy körültekintést igénylő feladat. Induljunk ki abból, hogy a gazdasági rendszerváltást a szocialista gazdaság működésképtelenségének belátása tette lehetővé. Nem bizonyultak elegendőnek azok a reformok, amelyek a nyolcvanas években a kisvállalkozások létrehozása és fejlődése útjában álló korlátok lebontásával, az állami szektorban a vállalati önállóság növelésével, az önkormányzati irányítású vállalatok létrehozásával kívánták dinamizálni a gazdaságot. Ezt követően előbb a vagyonérdekeltség, majd a privatizáció vált a gazdasági reform vezérlő eszméjévé, s később a gazdasági rendszerváltás kulcsmozzanatává. Ennek teremtett mozgásformát a társasági (és a valójában nem működtetett, ezért irreleváns, mégis sokat emlegetett átalakulási) törvény.

A cégek tőkeellátottsága

A tulajdonosi átalakulásnak számos koncepcióját dolgozták ki az államigazgatási tulajdonlástól (ennek lett terméke az ÁVÜ) az önigazgatásig (kereszttulajdonlás, MRP), az egyéni tulajdonlás különböző változatain belül pedig a hitelre, de reális áron megvásárolt vagyontól az ingyenes népi részvényig. A tulajdonosi átalakulás sarkalatos pontja a meglévő állami és szövetkezeti vagyon oszthatóságának megvalósítása, vagyis a gazdasági társasággá alakulás volt. Az állami vállalatokat kötelezték, hogy 1992. december 31-ig alakuljanak át társasággá. E műveletnek része volt az is, hogy a vállalatok felmérjék: mit kívánnak tenni a jövőben, melyek azok a termékeik, amelyek eladhatók, melyek azok az épületeik, termelőberendezéseik, technológiáik, amelyeket használni tudnak, hogyan rendezhetők át ezek racionálisan új szervezeti keretekbe, és e kereteket milyen vezetői és alkalmazotti állománnyal töltik ki. Szerves része volt az átalakulásnak a vállalkozói vagyon "reális" értékének megállapítása, vagyis a vagyonértékelés, beleértve a felhalmozott adósság menedzselését, szétterítését a létrehozandó új társaságok között. Az átalakulás keretében döntöttek a megszüntetendő tevékenységekről, a felesleges vagyonelemekről, telephelyekről, vezetőkről, beosztottakról.

A vagyonértékelés alapelve a jövedelemtermelő képesség volt, nem pedig a vagyon könyv szerinti értéke. Ez az egyik oka annak a hatalmas vagyonvesztésnek, ami a transzformáció során végbement. A vagyonértékelést külső, tanácsadó-szakértő cégek végezték, amelyek gyakran alkalmazkodtak az őket megbízó menedzserek igényeihez. Ezek az igények sokszor a meglévő vagyon leértékelése mellett szóltak, sokszor azonban ellene. (Például, ha a menedzsment akarta kivásárolni a céget, akkor a leértékelés, ha potenciális vevő kizárása, vagy távol tartása volt a cél, a felértékelés volt célravezető.) Nem tudunk olyan vizsgálatról, ami a le- és felértékelések vállalkozásokon belüli és vállalkozások közötti arányát becsülte volna.

Az eredményes gazdálkodás tükre

Megállapodott, bejáratott piaci körülmények között a vállalkozások saját tőkéjében, a saját és jegyzett tőke viszonyában a gazdálkodás eredményessége tükröződik. Ha a gazdálkodás eredményes, a vállalkozás saját tőkéje nő, és egyre nagyobb a jegyzett tőkéjénél. A társasági átalakulások során azonban nálunk fontos szempontként merült fel a saját és jegyzett tőke viszonyának előzetes kialakítása, vagyis annak eldöntése, hogy a vállalkozás vagyonának mekkora hányadát jegyezzék le, és mekkora kerüljön tőketartalékba. A kérdés nem volt mindegy a vállalkozások tőkejövedelmezősége, jelesül sem az osztalékfizetés, sem a privatizáció esélyei szempontjából. Ez a kérdés azonban nem a vállalkozások piaci működése során rendeződött, hanem szakértők íróasztalnál végzett kalkulusa alapján.

Az átalakulás értelemszerűen hatalmas belső konfliktusokkal járt, ami teljesítményrontó tényező volt. Ennek része volt a vagyonfelélés, a vagyonelemek kiárusítása és az is, hogy a befolyt összeget munkabér- és osztalékfizetésre fordították. Része volt a KGST megszűnése, 1991-1992-ben a keleti piac összeomlása. 1992-ben számviteli és csődtörvényt fogadtak el, ezek nyomán a nyilvánosság háta mögött egy úgynevezett másodlagos privatizáció is elkezdődött a csődökből és felszámolási eljárásokból következően, ami Lengyel László szerint "szinte akkora vagyont mozgatott meg, mint az elsődleges privatizáció. Az elsődleges privatizációban mindenekelőtt a külföldi tőke befolyása a meghatározó, a másodlagosban a hazaié, mert itt sokkal kisebb ráfordítással sokkal nagyobb vagyonhoz lehetett jutni". Ezek a vagyonelemek pedig bizonnyal leértékelten kerültek a vállalkozások könyveibe.

Az alábbi adatokban tehát azok a folyamatok tükröződnek, amelyek az átalakulást és a privatizáció egész folyamatát végigkísérték és kísérik. A nagy zsákmányszerzés kora azonban lejárt, a privatizáció véget ért, vagy végéhez közeledik. A mai tulajdonosváltások a piacgazdaság szokásos tulajdonosváltásai.

A vállalkozások saját tőkéjének megoszlása és átlagos nagysága fő tulajdonosonként
	Megoszlás	Medián	Átlagos saját tőke
Állami	13,9	180 977	2 589 848
Belföldi magán	13,8	3 417	21 098
Belföldi társas.	19,1	8 953	233 841
Külföldi	49,6	5 083	442 769
Egyéb	3,5	5 530	164 582
Összesen	100,0	3 823	118 286

A saját tőke koncentrált megjelenése

A vállalkozások finanszírozása alapvetően a vállalkozások tőkéjén nyugszik. A tanulmányunkban elemzett vállalkozások összes saját tőkéje 9245 milliárd, átlagos saját tőkéje 118 millió forint volt 1999-ben. Mint a későbbiekben látni fogjuk, az átlagok félrevezetők, a vállalkozások több mint háromnegyede nem éri el azt. A vállalkozások 25 százalékának 787 ezer, felének 3 millió 823 ezer, háromnegyedének 17 millió 371 ezer forintnál kisebb a saját tőkéje. (Ebben a tanulmányban a gazdaságban működő legnagyobb vállalkozásokkal foglalkozunk. A kettős könyvvitelű vállalkozások közül is a nagyobbakkal. Csak érintettük az előző pontokban az egyéni vállalkozókat és az egyszeres könyvvitelű társas vállalkozásokat, amelyek tőkéje jellemzően kisebb, mert alapításuk nincs tőkelimithez, minimális tőkenagysághoz kötve. Persze inkább kivételként, mint szabályként akadnak köztük olyan vállalkozások, amelyek a kettős könyvvitelű vállalkozásokkal összemérhető nagyságú tőkét mozgósítanak. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a bemutatott adatok kézzelfoghatóan jellemzik a vállalkozások sokat emlegetett tőkeszegénységét.)

Ennek több mint kétharmada koncentrálódott a nagyvállalatoknál, közel negyede a közepes és összesen 9 százaléka a kisvállalkozásoknál. Az 50 főnél kisebb vállalkozások átlagos saját tőkéje meglehetősen kicsi. Az alkalmazott nélküli vállalkozások felének tőkéje alig nagyobb 1 millió forintnál, a mikrovállalkozások felének kisebb 3 milliónál, míg a 10-49 fős vállalkozások mediánja 16 millió forint. A medián és az átlag arányának összevetése alapján megállapíthatjuk, hogy a vállalkozások saját tőkéjének nagysága nagyon "szórt" minden méretkategóriában.

A fő tulajdonos alapján vizsgálva az össztőke fele külföldi tulajdonban van. A belföldi társasági tulajdonú vállalkozások részesedése 20, az állami és belföldi magántulajdonúaké 14-14 százalék. Szembetűnő az állami vállalatok kiugró és a belföldi társasági tulajdonú vállalkozások a többi fő tulajdonosnál nagyobb átlagos tőkeértéke. Az is feltűnő, hogy a belföldi magántulajdonú vállalkozások átlagos tőkenagysága messze elmarad az összes többi fő tulajdonosétól. Ez azt mutatja, hogy hazai magántulajdonban nincsenek nagyvállalatok, és a közepes vállalkozások tulajdona is alulreprezentált körükben.

A vállalkozások saját tőkéjének megoszlása és átlagos nagysága létszám-kategóriánként
	Megoszlás	Medián	Átlagos saját tőke
Alk. nélküli	0,9	1 124	6 203
Mikro	3,7	2 870	7 681
Kis	4,3	16 277	31 545
Közepes	22,3	129 978	324 315
Nagy	68,8	651 895	4 153 011
Összesen	100,0	3 823	118 286

Az össztőke 62 százaléka a központi, 10 százaléka a nyugat-dunántúli régióban működik. Ebben a két térségben a vállalkozások átlagos tőkenagysága is nagyobb a többi régió vállalkozásaiénál, mert a legnagyobb nagyvállalatok itt koncentrálódnak. A medián értékei ugyanis a többi térség mediánjánál általában kisebbek.

A saját tőke ágazatok közti eloszlását vizsgálva megállapítható, hogy az üzleti szféra össztőkéjének több mint 80 százaléka a villamosenergia-ellátás, a koksz-, a kőolajgyártás, az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások, a gépgyártás, a szállítás, a kereskedelem, a pénzügyi és a posta, távközlés ágazatokban működik. (Az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások ágazatban összevontan szerepelnek a tőkeerős ingatlanberuházó, -értékesítő, -forgalmazó, -bérbeadó vállalkozások a tőkeszegény számítástechnikai, könyvelő stb. vállalkozásokkal.) Az ágazatok tőkeigényességét jobban mutatják az iparági középértékek. Az átlagos tőkenagyság alapján a felsoroltak közül kikerül az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások ágazat és bekerül a dohánytermékgyártás, az élelmiszeripar, a nemfém ásványi termékek gyártása és a bányászat.

A vállalkozások saját tőkéjének megoszlása és átlagos nagysága régiónként
	Megoszlás	Medián	Átlagos saját tőke
Közép-Magyar-ország	62,0	3286	144 537
Közép-Dunántúl	6,3	4809	93 281
Nyugat-Dunántúl	10,5	4571	147 366
Dél-Dunántúl	5,1	3925	78 705
Észak-Magyar-ország	5,6	4402	99 801
Észak-Alföld	5,4	5146	72 466
Dél-Alföld	5,2	4556	62 821
Összesen	100,0	3820	118 286

Hitelek és kölcsönök a vállalkozások finanszírozásában

A vállalkozások finanszírozásának a saját és a képződő, úgynevezett spontán forrásokon (szállítók követelése, munkabérek, köztartozások) kívül fontos elemei a hitelek és kölcsönök. A mi adataink nem különböztetik meg a banki hiteleket és a nem pénzintézetek által nyújtott kölcsönöket. A tagi vagy más vállalkozások által nyújtott kölcsönök egy rovatban szerepelnek a bankhitelekkel. Az MNB statisztikái szerint a vállalkozások hitelállománya 1999. év végén 2579 milliárd forint volt (MNB Havi jelentés 2000/2.). Ennek 48 százaléka (1173 milliárd forint) éven belüli, vagyis rövid lejáratú, 52 százaléka (1226 Mrd) éven túli hitel. A mi adataink szerint a vállalkozásoknak ekkor 3814 milliárd forint kölcsön- és hitelállománya volt, amiből 2288 rövid, 1526 hosszú lejáratú volt. A különbség jelentős, 1236 milliárd forint, több, mint a rövid, illetve a hosszú lejáratú bankhitelek állománya. Ennyi kölcsönt nyújtottak egymásnak a vállalkozások, illetve a tulajdonosok saját cégüknek tagi kölcsön címén. Ezek a kölcsönök nagyobb részben rövid lejáratúak, tehát szerkezetük is más, mint a bankhiteleké, amelyek között az éven túli hitelek állománya a nagyobb.

Bizonyára nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ezen kölcsönügyletek nagyobb része kapcsolt vállalkozások között köttetett. Sajnos az MNB statisztikái nem bonthatók meg különböző szempontok szerint, ezért nem tudunk arról semmit sem mondani, hogy a kölcsönök mely vállalkozási kategóriák finanszírozásában nagyobb súlyúak a hiteleknél. Csak – igaz, okkal – feltételezhetjük, hogy a kisebb vállalkozásoknál. Ezt egyébként az MNB statisztikái is kimutatják, bár a kisvállalkozások kategóriája a közölt statisztikákban nem azonos a kisvállalkozói törvényben szereplő definícióval és az általunk használt kisvállalkozási kategóriával sem. Az MNB nyilvántartásai szerint a kisvállalkozások hitelállományának aránya az összes bankhitelen belül évről évre csökken, és reálértéken összegszerűen is mérséklődik.

Ezek az adatok az összes vállalkozásra vonatkoznak, nem csak azokra, amelyek szűkített adatbázisunkban szerepelnek. A szűkített adatbázisban szereplő vállalkozások 1970 milliárd rövid és 1265 milliárd forint hosszú lejáratú kölcsönnel és hitellel rendelkeztek. Ezek a számok 14, illetve 18 százalékkal kisebbek az összes vállalkozás adatánál.

A vállalkozások jelentős része hitel vagy/és kölcsön (a továbbiakban a fogalmazás egyszerűsítése végett hitelt írunk) igénybevételével gazdálkodik. A következő táblázat azt mutatja, hogy a különböző méretű vállalkozások mekkora hányadának van rövid vagy hosszú lejáratú hitele.

A vállalkozások kétharmada hitel nélkül gazdálkodik. Az alkalmazott nélküli, a mikro- és kisvállalkozások lényegesen kisebb arányban rendelkeznek hitelekkel, mint a közepes és nagyvállalkozások. Ez igaz mind a rövid, mind a hosszú lejáratú hitelekre. Hosszú lejáratú hitele mindössze a kisvállalkozások 20, a közepes és nagyvállalkozások 30 százalékának van.

A megoszlási viszonyszámok jól jellemzik a hitelek koncentrációját. A rövid lejáratú hitelek koncentrációja kisebb, a hosszú lejáratúaké nagyobb. A vállalkozások 2 százaléka rendelkezik a rövid lejáratú hitelek 62, a hosszú lejáratúak 77 százalékával, míg a vállalkozások 90 százaléka – az alkalmazott nélküli, mikro- és kisvállalkozások – a rövid lejáratú hitelek 11, a hosszú lejáratúak 7 százalékával.

A vállalkozások saját tőkéjének megoszlása és átlagos nagysága ágazatonként
	Megoszlás	Medián	Átlagos saját tőke
Mezőgazdaság, vadgazdálkodás	4,3	12 242	97 508
Erdőgazdálkodás	0,4	1 057	84 297
Halászat	0,0	5 910	47 656
Bányászat	0,4	11 322	196 094
Élelmiszer-, italgyártás	5,0	7 243	237 445
Dohánytermékgyártás	0,2	1 645 530	2 195 612
Textil-, ruha-, szőrme-, bőr-, lábbeligyártás	1,2	5 644	70 737
Fa-, papíripari, kiadói, nyomdai tev.	2,1	4 223	73 537
Koksz, kőolaj, nukl. fűtőa. fd. vegyi t. gy.	10,3	10 838	875 515
Nemfém ásványi termékek gyártása	1,5	8 434	292 851
Fémalapanyag, fémfeld. termékek gyártása	2,2	7 482	103 031
Gép-, berendezés-, villamosgép-, járműgy.	10,1	7 403	262 080
Bútorgy., egyéb feld. ip., nyersany. v. ny.	0,4	3 589	47 804
Vill. energia-, gáz-, gőz-, vízellátás	13,1	103 929	3 819 687
Építőipar	2,3	3 823	32 939
Járműjavítás	1,4	3 214	40 427
Nagy- és kiskereskedelem	8,2	3 103	35 234
Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás	1,8	1 522	67 754
Szállítás	8,8	5 172	294 084
Posta és távközlés	5,3	7 890	2 528 488
Pénzügyi tev. és kiegészítő szolg.	8,5	28 257	834 222
Ingatlanügyletek, gazdasági szolg.	10,5	3 412	55 020
Oktatás	0,1	3 134	13 120
Egészségügyi és szociális ellátás	0,1	2 959	10 602
Egyéb közösségi, személyi szolg.	2,0	1 830	65 869
Összesen	100,0	3 823	118 286

Mutasd a hiteled, megmondom, ki vagy!

A következő kérdés, amire választ keresünk az, hogy a hitelek eloszlása fő tulajdonosok szerint mutat-e valamilyen szabályszerűséget?

A hitelezett vállalkozások arányát tekintve egyetlen lényeges különbség látszik a fő tulajdonosok között: az állami vállalkozások nagyobb arányban gazdálkodnak mind rövid, mind hosszú lejáratú hitellel. (Itt utalunk a méretkategóriáknál említett összefüggésre, miszerint a közepes és nagyvállalatok nagyobb arányban finanszírozzák működésüket hitellel [is]. Az állami vállalkozások ugyanis definíció szerint közepes vagy nagyvállalatok.) A hitelek állományának eloszlása azonban fő tulajdonosok szerint is koncentrált, legnagyobb hányadukat a külföldi tulajdonú vállalkozások használják.

A hiteleket régiók szerint vizsgálva feltűnő, hogy a közép-magyarországi térség vállalkozásai számarányukat tekintve kevésbé részesednek a hitelekből, a hitelállomány megoszlását tekintve azonban éppen fordítva, a rövid lejáratú hitelek kétharmada, a hosszú lejáratúak háromnegyede összpontosul itt. A táblázat még egy figyelemre méltó jellegzetességet rögzít: a legdinamikusabban fejlődő nyugat-dunántúli régió vállalkozásai relatíve kevésbé élnek a hitelfinanszírozás lehetőségeivel.

Ágazatok szerint vizsgálva megállapítható, hogy a hitellel rendelkező vállalkozások arányát tekintve a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a vegyipar tűnik ki. A rövid lejáratú hitelek fele a kereskedelemben, az élelmiszeriparban és az ingatlanügyletek ágazatban, a hosszú lejáratúaké a vegyiparban, a távközlésben, az ingatlanügyletek és a szállítás ágazatokban finanszírozza a vállalkozásokat.

A hitellel vagy/és kölcsönnel rendelkező vállalkozások aránya a méretkategória vállalkozásaihoz képest és a hitelállomány megoszlása méretkategóriánként 1999-ben (%)
Létszám	Rövid lejáratú hitel és kölcsön		Hosszú lejáratú hitel és kölcsön
	Arány	Megoszlás	Arány	Megoszlás
Alk. nélküli	18,3	1,5	3,2	1,1
Mikro	27,3	4,7	7,8	2,7
Kis	47,1	4,5	19,7	2,7
Közepes	60,1	27,0	30,0	16,7
Nagy	60,2	62,2	29,3	76,9
Összesen	32,3	100,0	11,2	100,0

A növekedési kategóriák és a hitelek

Az alábbi táblázat szerint a növekvő vállalkozások szám szerint az átlagosnál nagyobb arányban rendelkeznek hitelekkel; a növekvőknek értékben nagyobb a hitelállományuk, mint a zsugorodóknak; ám ugyanakkor az átlagosnál nagyobb a rövid lejáratú és az átlagosnál kisebb a hosszú lejáratú hitelállományuk, míg a zsugorodóknak éppen fordítva. A zsugorodó vállalkozások hosszú lejáratú hiteleinek nagysága jóval nagyobb a növekvőkénél.

A hitellel vagy/és kölcsönnel rendelkező vállalkozások aránya az ágazatok vállalkozásaihoz képest és a hitelállomány megoszlása ágazatonként 1999-ben (%)*
	Rövid lejáratú hitel és kölcsön		Hosszú lejáratú hitel és kölcsön
	Arány	Megoszlás	Arány	Megoszlás
Mezőgazdaság, vadgazdálkodás	56,1	7,3	33,2	2,6
Erdőgazdálkodás	19,1	0,2	7,4	0,2
Halászat	38,6	0,0	14,3	0,0
Bányászat	35,7	0,3	16,8	0,7
Élelmiszer-, italgyártás	46,5	15,5	21,8	1,7
Dohánytermékgyártás	57,1	0,1	14,3	0,0
Textil-, ruha-, szőrme-, bőr-, lábbeligyártás	38,4	1,7	15,6	0,9
Fa-, papíripari, kiadói, nyomdai tev.	32,8	2,3	11,0	1,4
Koksz, kőolaj, nukl. fűtőa. fd. vegyi t. gy.	40,9	4,3	18,0	15,9
Nemfém ásványi termékek gyártása	37,2	1,0	15,8	0,9
Fémalapanyag, fémfeld.termékek gyártása	37,0	4,2	14,6	1,5
Gép-, berendezés-, villamosgép-, járműgy.	33,6	6,2	10,6	4,2
Bútorgy., egyéb feld. ip., nyersany. v. ny.	37,0	0,5	15,8	0,9
Vill.energia-, gáz-, gőz-, vízellátás	34,8	4,5	17,7	9,3
Építőipar	30,7	3,6	8,5	8,7
Járműjavítás	36,4	5,1	12,8	1,6
Nagy- és kiskereskedelem	32,1	21,2	9,4	3,9
Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás	27,6	0,9	12,5	3,3
Szállítás	33,1	2,6	12,6	12,8
Posta és távközlés	30,8	6,0	13,8	15,0
Ingatlanügyletek, gazdasági szolg.	26,3	11,8	6,9	13,1
Oktatás	20,6	0,0	8,2	0,0
Egészségügyi és szociális ellátás	27,4	0,1	12,4	0,1
Egyéb közösségi, személyi szolg.	21,0	0,6	6,6	1,0
Összesen	32,3	100,0	11,2	100,0
* Pénzügyi szektor nélkül

Forgóeszköz-befektetés és nettó forgótőke

A vállalkozások finanszírozási igényének elemzésénél tevékenységükből kell kiindulni, ami meghatározza a vállalkozások üzleti ciklusának hosszát, a szabad pénzforrások vagy a hiteligény keletkezését. Nyilvánvaló, hogy egy élelmiszer-kiskereskedő nap mint nap bevételre tesz szert, ami legalább részben fedezi beszerzéseit és nyereségének egy részét. A másik szélsőséget a nagy szezonális ingadozásokat mutató tevékenységek jelentik – a mezőgazdaság kínálkozik kézenfekvő példaként –, ahol a kiadások és a bevételek között jelentős idő, több hónap telik el, amit vagy hitelből, vagy tőkéből kell a vállalkozásnak finanszíroznia.

Az üzleti ciklusban a vállalkozások eszközei átalakulnak, pénzből nyersanyag, majd félkész termék, késztermék és az értékesítés után ismét pénz képződik. Az átalakulások lenyomatát a vállalkozások mérlegtételeinek változásai őrzik. Az első szakaszban, a nyersanyagvásárlás szakaszában a mérleg eszközoldalán a pénzkészletek csökkennek, a forrásoldalon szállítói tartozás képződik. A második szakaszban félkész termékek készülnek, költségek (munkabér, energia stb.) halmozódnak fel. A harmadik szakaszban befejeződik a termék feldolgozása, késztermék jön létre, új érték és újabb költségek képződnek. A negyedik szakaszban a késztermékeket eladják, a mérleg eszközoldalán vevőkkel szembeni követelések jelennek meg. Végül, az ötödik szakaszban ezeket a követeléseket kifizetik, és a vállalkozás is kifizeti a ciklus során a szállítókkal, a dolgozókkal, az állammal szembeni tartozásait, majd a ciklus elölről kezdődik.

A hitellel vagy/és kölcsönnel rendelkező vállalkozások aránya a tulajdonosi kategória vállalkozásaihoz képest és a hitelállomány megoszlása fő tulajdonosonként 1999-ben (%)
Tul. kategória	Rövid lejáratú hitel és kölcsön		Hosszú lejáratú hitel és kölcsön
	Arány	Megoszlás	Arány	Megoszlás
Állami	42,9	6,1	23,0	13,6
Belföldi magán	32,1	17,4	11,2	7,9
Belföldi társasági	37,3	19,0	10,9	14,7
Külföldi	31,0	55,0	10,7	62,5
Egyéb	32,9	2,4	11,2	1,3
Összesen	32,5	100,0	11,2	100,0

Az üzleti ciklus bevételi szakasza a nyersanyagvásárlással kezdődik és a vevők fizetésével fejeződik be. A kiadási szakaszát a szállítók követeléseinek kiegyenlítésére vállalt fizetési határidő és az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek (munkabér, tb, személyi jövedelemadó-előleg stb.) teljesítésének időtartama határozza meg. Ha a bevételi és a kiadási szakasz időtartama azonos, vagy ha a kiadási szakasz hosszabb, mint a bevételi szakasz, akkor nem keletkezik sem belső (saját tőke), sem külső (hitel) finanszírozási szükséglet, mert a tevékenységet az úgynevezett spontán képződő finanszírozási források (a szállítók, a dolgozók, az állam hitelei) fedezik. Finanszírozási szükséglet akkor keletkezik, ha a bevételi szakasz hosszabb, mint a kiadási szakasz, mert a bevétel megérkezéséig is finanszírozni kell valahogyan a készleteket és a vevők tartozását. A bevételi szakasz mutatja meg a vállalkozások forgóeszköz-szükségletét, a kiadási szakasz pedig a spontán képződő hitelek nagyságát.

A hitellel vagy/és kölcsönnel rendelkező vállalkozások aránya a régiók vállalkozásaihoz képest és a hitelállomány megoszlása régiónként 1999-ben (%)
Régió	Rövid lejáratú hitel és kölcsön		Hosszú lejáratú hitel és kölcsön
	Arány	Megoszlás	Arány	Megoszlás
Közép-Magyarország	27,9	65,6	6,9	74,5
Közép-Dunántúl	35,8	8,2	15,5	5,5
Nyugat-Dunántúl	34,5	4,9	15,1	3,8
Dél-Dunántúl	37,1	4,6	16,2	2,8
Észak-Magyarország	37,5	4,5	16,0	5,4
Észak-Alföld	37,8	6,2	16,1	3,9
Dél-Alföld	37,6	5,9	14,7	4,1
Összesen	32,3	100,0	11,2	100,0

Az üzleti ciklus bevételi és kiadási szakaszának elemzésére két fogalom, a forgóeszköz-befektetés és a nettó forgótőke fogalma szolgál. Az elemzés alapadatait a vállalkozások mérlegei szolgáltatják. A kategóriák abszolút összegben mutatják meg a vállalkozások finanszírozási igényét.

A forgóeszköz-befektetés (nettó forgóeszköz-szükséglet) a készleteknek és a követeléseknek az a része, amelyet nem lehet spontán módon finanszírozni. Számítása: készletek + vevők – szállítók – Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek. A forgóeszköz-befektetés nagysága naponta változik, ingadozása három tényezőtől függ: a forgóeszköz-befektetés állandó szintjétől, az értékesítés nagyságától és szezonalitásától. A forgóeszköz-befektetés állandó szintjét belső forrásból kell finanszírozni.

A nettó forgótőke a forgóeszköz-befektetésnél tágabb kategória. Az összes forgóeszköz (tehát a készleteken és a vevők tartozásain kívül magában foglalja az értékpapírokat és a pénzeszközöket is), valamint a rövid lejáratú kötelezettségek különbsége. Számítása: Készletek + Vevők + Pénzeszközök + Értékpapírok – Szállítók – Rövid lejáratú hitelek – Rövid lejáratú kötelezettségek. A két fogalom közötti különbség tartalma úgy fogalmazható meg, hogy míg a forgóeszköz-befektetés a folyó termelés teljes finanszírozási szükségletét mutatja, addig a nettó forgótőke csak a hosszú távú finanszírozási igényt, amelynek forrása a saját tőke, vagy hosszú lejáratú hitel lehet.

Az egyik kategória a mérleg eszközoldalával függ össze, a másik a forrásoldallal. A táblázat szemléletesen mutatja a két kategória kapcsolatát a mérleg fő összetevőivel.

Ha a forgóeszköz-befektetés pozitív, az azt jelenti, hogy a vállalkozásnak van saját befektetése, ha negatív, akkor forgóeszközeit a szállítók és egyéb gazdasági szereplők finanszírozzák. Vagy azért, mert a vállalkozás üzleti ciklusa ilyen, vagy azért, mert késedelmes fizetéssel ilyenné alakítja – és tegyük hozzá, ez utóbbi a valószínűbb. Ha a nettó forgótőke pozitív, akkor a vállalkozás saját tőkéjéből és/vagy hosszú lejáratú kötelezettségekből fedezi forgóeszköz-szükségletének egy részét, ami a korábbiak alapján teljesen normálisnak tekinthető. Egyensúlytalanságot jelez viszont a negatív nettó forgótőke. Arra utal, hogy a vállalkozás rövid lejáratú forrásokból fedezi befektetett eszközei egy részét, vagyis saját tőkéje és hosszú lejáratú hitelei kisebbek a szükségesnél. Ez gyakran a gyorsan, agresszíven növekvő vállalkozások jellemzője.

A táblázat azt mutatja, hogy a növekvő vállalkozásoknál ritkább a negatív forgóeszköz-befektetés és gyakoribb a pozitív nettó forgótőke, a zsugorodó vállalkozásoknál pedig éppen fordítva.

A hitellel vagy/és kölcsönnel rendelkező vállalkozások aránya, a hitelállomány megoszlása és átlagos hitelállománya növekedési kategóriánként 1999-ben (E Ft)
	Rövid lejáratú hitel és kölcsön			Hosszú lejáratú hitel és kölcsön
	Arány	Megoszlás	Átlag	Arány	Megoszlás	Átlag
Növekvő	36	42	85 395	15	37	118 055
Zsugorodó	30	24	65 140	8	27	169 380
Összesen, átlag	32	100	78 098	11	100	145 062

A negatív forgóeszköz-befektetés az átlagosnál gyakoribb az alkalmazott nélküli és a mikrovállalkozásoknál; a belföldi magántulajdonú vállalkozásoknál; a közép-magyarországi régió vállalkozásainál; a dohánygyártás, faipar, építőipar, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás, szállítás, posta és távközlés, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások, az oktatási, egészségügyi és egyéb szolgáltatások ágazatokban. Emlékszünk, az előző pontban írtuk, hogy az alkalmazott nélküli és a mikrovállalkozások, illetve a belföldi magántulajdonú vállalkozások rövid lejáratú hitelállománya az átlagosnál kisebb. Most azt láttuk, hogy ezeket a vállalkozásokat negatív forgóeszköz-befektetés jellemzi. Úgy tűnik, a két jelenség mögött ok-okozati kapcsolat van. A rövid lejáratú bankhiteleket kényszerhitelek pótolják.

A pozitív forgóeszköz-befektetés értelemszerűen a fel nem sorolt kategóriákat jellemzi.

A negatív nettó forgótőke az alkalmazott nélküli, a kis- és közepes vállalkozásokat; az állami, a belföldi magántulajdonú és egyéb tulajdonú vállalkozásokat; a közép-magyarországi, a dunántúli és a dél-alföldi vállalkozásokat; a mező- és erdőgazdaság, a halászat, a bányászat, a vegyipar, a fémfeldolgozás, a gépipar, a villamosenergia-ipar, az építőipar, a posta és távközlés, az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások, az oktatási és egészségügyi szolgáltatások ágazatokat jellemzi.

A forgóeszköz-befektetés és a nettó forgótőke növekedési kategóriánként
	Forgóeszköz-befektetés				Nettó forgótőke
	Negatív	Nulla	Pozitív	Összesen	Pozitív	Nulla	Negatív	Összesen
Növekvő	68,1	0,5	31,4	100,0	63,0	0,0	36,9	100,0
Zsugorodó	70,4	1,1	28,6	100,0	50,1	0,1	49,8	100,0
Összesen	69,9	0,8	29,4	100,0	56,0	0,1	43,9	100,0

Pénzügyi mutatók

A következőkben a növekvő és a zsugorodó vállalkozások különböző pénzügyi mutatóit hasonlítjuk össze. Olyan pénzügyi mutatókat választottunk elemzésünk céljaira, amelyeket széles körben alkalmaznak összehasonlításra a pénzügyi szférában is. Egy vállalkozás összehasonlítása vállalkozások egy meghatározott szempont szerint képzett csoportjával élesen jelzi, ha a kérdéses vállalkozás valamely tekintetben eltér a csoport átlagától. Az elemzés megmutatja a vállalkozás erős és gyenge pontjait, sőt okot adhat a kiinduló adatok ellenőrzésére is. Persze más egy-egy vállalkozás és más cégek csoportjainak elemzése. A vállalkozások elemzésénél mód van a mutatók belső összefüggéseinek vizsgálatára, ami a cégek csoportjainak vizsgálatánál értelmetlen. Éppen ezért mi csak néhány általános megállapítást teszünk a növekvő és a zsugorodó vállalkozásokra nézve.

A mutatók csoportjai: likviditás, jövedelmezőség, cash flow, tőkeszerkezet, működő tőke, eszközforgás, termelékenység. A következőkben a mutatók tartalmát mutatjuk be.

Likviditás

1. Likviditási ráta: Forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek

2. Likviditási gyorsráta: Forgóeszközök – Készletek / Rövid lejáratú kötelezettségek

Jövedelmezőség

3. Sajáttőke-arányos adózott eredmény (ROE): Adózott eredmény / Saját tőke

4. Árbevétel-arányos adózott eredmény (ROS): Adózott eredmény / Nettó árbevétel

5. Működőtőke-arányos adózott eredmény: Adózott eredmény / Működő tőke

Cashflow (Kamatfedezet)

6. Adósság-visszafizetési képesség (AVK): Adózott eredmény + Amortizáció / Kötelezettségek

Tőkeszerkezet (Tőkeáttétel)

7. Tőkeellátottság: Saját tőke / Eszközök összesen

8. Eladósodottság: Idegen tőke / Eszközök összesen

9. Hosszú távú eladósodottság: Hosszú lejáratú kötelezettségek / (Hosszú lejáratú kötelezettségek + Saját tőke)

Működő tőke

10. Működőtőke-ellátottság: Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek / Eszközök összesen

11. Működő tőke forgása: Árbevétel / Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek

12. Forgóeszköz-befektetés: Készletek + Vevők – Szállítók – Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek

13. Nettó forgótőke: Készletek + Vevők + Értékpapírok + Pénzeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek

Forgási mutatók

14. Összes eszköz forgási időtartama: összes eszköz / Árbevétel / 365

15. Készletek forgási időtartama: Készlet / Árbevétel / 365

Termelékenység

16. Egy alkalmazottra jutó árbevétel: Nettó árbevétel / Alkalmazottak száma

A táblázatokban három érték szerepel: az alsó és felső kvartilis, valamint a medián. Az átlagokat ugyanis a mutatók legnagyobb értékei "elhúzzák", a vállalkozások döntő többségénél a mutatóértékek meg sem közelítik az átlagot. Ezért célszerűbb, életszerűbb a kvartilisekkel számolni. A kvartilisek nem átlagszámok, hanem határértékek: az alsó kvartilis a vállalkozások első negyedének, a felső kvartilis a sokaság harmadik negyedének az utolsó eleme. Vagyis a vállalkozások mutatóértékei az alsó kvartilisként közölt értéknék kisebbek, másik 25 százalékának a felső kvartilisként közölt értéknél nagyobbak.

A következő táblázat a mutatókat és aktuális értékeiket tartalmazza:

A pénzügyi mutatók növekedési kategóriánként
	Növekvők			Zsugorodók
	Alsó kvartilis	Medián	Felső kvartilis	Alsó kvartilis	Medián	Felső kvartilis
Likviditási ráta	0,94	1,41	2,74	0,53	1,15	2,77
Likviditási gyorsráta	0,52	1,08	2,25	0,25	0,77	2,09
ROE	0,10	0,28	0,51	–0,13	0,04	0,33
ROS	0,01	0,05	0,14	–0,27	–0,03	0,02
A. u. eredmény / M. tőke	–0,07	0,29	0,77	–0,16	0,06	0,45
AVK	0,13	0,38	1,02	–0,25	–0,01	0,20
Tőkeellátottság	0,24	0,45	0,69	–0,11	0,32	0,71
Eladósodottság*	0,28	0,51	0,73	0,25	0,63	1,07
Hosszú eladósodottság*	0,00	0,00	0,16	0,00	0,00	0,00
M. tőke-ellátottság	–0,03	0,18	0,43	–0,34	0,09	0,42
M. tőke-forgás	–1,25	3,93	11,94	–1,01	0,00	4,39
Forgóeszköz-befektetés*	–11 056	–2 018	194	–9 009	–1 463	0
Nettó forgótőke	–2 278	1 282	6 603	–3 991	0	2 329
Eszközforgás*	113	187	336	127	266	680
Készletforgás*	0	6	34	0	10	65
Árbevétel/fő	3 878	8 336	19 688	1 549	3 531	8 226
*-gal jelölt mutatók ún. fordított mutatók, értékük minél nagyobb, annál rosszabb. Nyilvánvaló például, hogy az eladósodottság kisebb mértéke kedvezőbb a nagyobbnál. A táblázatra nézve ez azt jelenti, hogy az alsó kvartilis oszlopában szereplő értékeknél kisebbek jellemzik az adott mutató tekintetében legjobbnak tekinthető vállalkozásokat, míg a felső kvartilisnél nagyobb mutatóértékek a leggyengébb vállalkozásokat jellemzik.

A növekvő vállalkozások 75 százalékának jobbak a likviditási mutatói, mint a zsugorodóké, de a felső kvartilisben már a zsugorodóké a jobbak és a mutatók átlagai is nagyobbak a zsugorodó vállalkozások csoportjánál, mint a növekvőké. A vállalkozások több mint a felének a mutatóértékei nem érik el a nemzetközi standardnak tekintett érték küszöbét, a likviditási mutatónál a 2, a gyors likviditási mutatónál az 1 értéket.

Konjunktúravizsgálatainknál tapasztaltuk, hogy a vállalkozások likviditása az egyik olyan mutató, aminek értékelésében a legkisebb a különbség a vállalkozások különféleképpen képzett csoportjai között (méret, növekedéshez való viszony, piac stb.). Likviditásukat a vállalkozói csoportok átlagosan a legmagasabbra, az összes felkínált tényező közül a legjobbnak ítélték. Ez bizonyára összefügg a készpénzfizetésre törekvés elterjedésével, ami általánosnak mondható a kisvállalkozások körében. Sajátos módon likviditásukat a kisebb vállalkozások, ha minimális különbséggel is, de jobbnak tartották, mint a nagyobbak, amelyek folyó finanszírozásában a készpénzfizetés kisebb szerepet játszik. Emellett a nagyobb kisvállalkozások általában erősebb késztetése a növekedésre finanszírozási többletterhekkel jár. Mindezek a tényezők tükröződnek abban, hogy a növekvő és zsugorodó vállalkozások között likviditás tekintetében nincs jelentős különbség.

Nagy eltérés azoknál a mutatóknál tapasztalható, amelyek a vállalkozások eredményességével számolnak. A sajáttőke-, az árbevétel- és a működőtőke-arányos jövedelmezőség mutatóinál, illetve az adósság-visszafizető képességben. A zsugorodó vállalkozások eredményessége ugyanis lényegesen rosszabb a növekvőkénél, így jövedelmezőségi mutatóik is rosszabbak. Az adósság-visszafizetési képesség mutatója a vállalkozások nyereségén kívül az elszámolható amortizációt is magában foglalja, ami a kisebb beruházási aktivitás miatt szintén kisebb a zsugorodó vállalkozásoknál.

Csőd-előrejelzési kategóriák méret szerint
	Túlélő	Csődveszély	Összesen
Alk. nélküli	14,2	25,2	17,0
Mikro	56,8	56,9	56,6
Kis	18,9	9,4	16,2
Közepes	8,3	6,8	8,1
Nagy	1,8	1,8	2,0
Összesen	100,0	100,0	100,0

Általában is kimondható, hogy a növekvő vállalkozások pénzügyi mutatói jobbak, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a zsugorodó vállalkozások válságban, vagy válságközeli helyzetben lévő vállalkozások. Ennél azonban többet és árnyaltabbat szeretnénk mondani. Például nemcsak a zsugorodó vállalkozások lehetnek válságban, hanem a gyorsan növekvő vállalkozások is. A közelmúltból a Defend Kft. – amely sorozatos tőkeemeléseket hajt végre – példája ilyen, de utalunk a nyolcvanas években gyorsan fejlődő kisszövetkezetekre (Microsystem, Controll stb.), amelyek a kilencvenes évek elején csődbe mentek. A pénzügyi mutatók azonban így egymás mellett kevés fogódzót adnak ahhoz, hogy valamilyen alapvető belső gazdálkodási egyensúlytalanságot jelezzenek, noha a mutatók összefüggései rávilágíthatnak a vállalkozások erős és gyenge pontjain kívül az alapvető gazdálkodási egyensúlytalanságokr