Szeptember 11-én, egy keddi nap reggelén kegyetlenül belemartak Amerikába. Vagy a szabad világba. Vagy a világkereskedelem szimbólumába. Globalizáció. Anno, 1848-ban egy Karl Marx nevezetű tudósember már írt róla. Nem csak a világgazdaság sajátossága. Globalizálódik a kultúra és a labdarúgás. A politika és az éhezés. Az ostobaság és a gyűlölet. A rablás és a kirekesztés. Lángolt a Pentagon. Összeroskadt a World Trade Center száztíz emeletes ikertornya. Döbbenet és gyász a világban. Az egyik részében. Ujjongás a másikban. Hogyan lehet magyarázni a megmagyarázhatatlant? Hogyan lehet kirekeszteni a kirekesztőket? És kik ők? Hová és ki(k)nek kell postázni a hadüzenetet? A tálibok jogtudorai összegyűlnek. Afgánok milliói menekülnek Pakisztán felé. A fejlett világ még sohasem tudott (akart) kezelni egy humanitárius katasztrófát...
A leggyalázatosabb nap. Mindenkinek van egy története. A túlélőnek a rettenet másodpercei. A szeretteit, a rokonait keresőknek a marcangoló tehetetlenség. Susan Sontag szerint Amerika nem fél. Szellemük töretlen, mert szerették őket. Norman Mailer próbálja megérteni, miért irtózik olyan sok ember az Egyesült Államoktól. A CNN az új háborút sulykolja. George W. Bush totálisat és hosszút. Az új évezred első világégése. Az lesz? Vagy a posztmodern háborúk nyitánya? Amerika új háborúja. Az ENSZ támogatja. A NATO szintúgy. Anglia tizenhárom hadihajója iparkodik a már korábban elhíresült öböl felé. Európa országai megnyitották légtereiket. Tették ugyanezt a törökök és számos arab ország. Ez már nem csak Amerikáé. Ez már a fejlett világ talán sokak számára elfogadhatatlan, de indokolt dühe a... Nos, ki ellen? Tálibok, muszlimok, síiták. Vagy pusztán Oszama bin Laden ellen? Nem sok kép készült róla. Egyiken sem hasonlít a terroristákról korábban bennünk rögzült portrékra. Az Egyesült Államok évente harmincmilliárd dollárt költ a műholdas hírszerzésre. Eltérített Boeingek. Papírvágó kések, kamikaze terroristák. Már nem hasonlítanak a köveket dobáló arab gyerekekre. Valahol távol bin Laden. Joviális, nyugodt arc, okos tekintet. A világ első számú közellensége. Az egyik feléé. Hamarosan a Földön több lesz az iszlám vallású ember, mint a keresztény...
A döbbenet napja. A képernyő sokkol. Közel és távol, aki csak teheti, segít. Az elnököt napokig rejtegetik. Az információk akadoznak. Mint korábban bármikor, leggyorsabban a gazdaság reagál. Korántsem meglepetésként. Afganisztán, Grenada, Szomália, Öböl-háború, Jugoszlávia. A kereskedelem, a pénzvilág a legérzékenyebb mérőműszerként működik. A New York-i tőzsde napokra bezár. Az OPEC nyugtat. A G7 kinyilatkoztat. A gyász kezelhetetlen. De a világgazdaságot nem hagyják magára. Államfők kilincselnek. Politikusok nyilatkoznak. Némelykor szerencsétlenül, rossz időben. A Federal Reserve kamatot csökkent. Az Európai Központi Bank követi. Biztosítók, légitársaságok, repülőgépgyártók, idegenforgalmi vállalkozások tízezrével bocsátják el alkalmazottaikat. A multik válságstábokat állítanak fel. A kereskedő világ bizalmatlanná válik. A tőke vár. Átmenetileg. Aztán oda is visszamegy, ahova azt megelőzően sem hívták. Mert hajózni muszáj...
A miniszter nyugtat. Nincs ok a magyar gazdaság növekedésének lassulására. Legyen igaza. Gyanítom, talán nem lesz. A magyar gazdaságpolitika exportvezérelt. Az export markáns részét a multik termelik. A recessziót és a dübörgő konjunktúrát némelykor csak egy hajszál választja el egymástól. Vagy a terroristák. Európa szeretne a világgazdaság motorja lenni. Miközben kivár és visszafogott. Háborúra készül és az euró bevezetésére. Paradox helyzet. A multik átmenetileg lassítanak, a protekcionizmus erősödik, az ellenőrzés szigorodik. Jön a terroradó és rendőrök ezrei, hogy megvédjék a helyi muzulmánokat. A kereskedelem lanyhul, az export csökken. Munkahelyek ezrei szűnnek meg. Már idehaza is elkezdődött a külföldi tulajdonú mamutcégeknél a létszámleépítés...
Gyász, bosszú és félelem. Amerikában, amerikai gépről amerikai arabokat leszállítanak az utasok követelésére. Mindenkinek van egy története. Három nappal a terror után, valahol a Bécsi út közepén. Szokásos délelőtti csúcs, a taxi araszol. A fiam tízéves, mondja a taxis. Van az osztályukban egy kisgyerek, az anyja magyar, az apja palesztin. Kikezdték. Tanár és szülő tehetetlen. Jóságos ég, ahogyan kikezdték. Tudja milyen kegyetlenek is lehetnek a gyerekek? Sejtem. Amilyenek a felnőttek...