10. ajánlás: A vállalkozási díj helyes számlázása

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2011. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 117. számában (2011. szeptember 1.)

Sem a számviteli, sem az áfatörvényi előírások nem ismernek részszámlát, illetve végszámlát, jóllehet a gyakorlatban sokszor találkozunk ilyenekkel. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a számlázás a vállalt szolgáltatás meghatározásának függvénye.

A szerződés szerinti teljesítést számlázni kell, és természetesen csak egyszer. Vállalkozási szerződés mögött valamilyen szolgáltatásnyújtás áll, s ha a szolgáltatás természetéből más nem következik, a szolgáltatás oszthatatlan. Ha azonban a felek a szerződésben a munka egyes részeinek átadás-átvételében állapodnak meg, a szolgáltatást oszthatónak kell tekinteni. Csak ebben az utóbbi esetben lehet részteljesítést számlázni. Szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható, és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés. Ahhoz azonban, hogy a szolgáltatást oszthatónak lehessen tekinteni, műszakilag jól körülhatárolt szakaszokat kell a szerződésben rögzíteni, és annak megfelelően a számlát kibocsátani.

Oszthatatlan szolgáltatás esetén csak egy számlát lehet kibocsátani a teljesítésről. Ha ezt megelőzően volt pénzügyi teljesítés, akkor arról a partnernek elő­legszámlát kell kibocsátania.

Ajánlatos tehát már a szerződéskötéskor megfelelő módon körülhatárolni a vállalt szolgáltatás osztható vagy oszthatatlan jellegét, s ennek megfelelően kialakítani a cég számlázási gyakorlatát, mert ellenkező esetben a cég durván megsértheti a számviteli elő­írásokat.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2011. szeptember 1.) vegye figyelembe!