Kiindulásként röviden áttekintjük, hogy a Gt. – témánkat érintően – milyen speciális szabályokat állapít meg a vezető tisztségviselőre mint képviselőre nézve. Az egyszerűség kedvéért és stilisztikai okokból gyakran fogjuk használni az ügyvezető fogalmát, ez azonban jelen cikk témáját tekintve kiterjesztően, vagyis nem csupán a korlátolt felelősségű társaságra, hanem a többi társasági formára is értendő a vezető tisztségviselő szinonimájaként. A Gt. egyébként az általános részben maga is összefoglalóan ügyvezetésnek nevezi a vezető tisztségviselőket valamennyi társasági formára nézve.
Amikor egy cég megalakul, és a vezető tisztségviselő megkezdi tevékenységét, még senki nem gondol arra, hogy egyszer majd szükség lesz a tisztség meghosszabbítására. A társaságok továbbra is gyakran választják öt évre vezető tisztségviselőiket, és – főként kisebb cégek esetében – ezzel természetessé válik, hogy az idők végezetéig ugyanaz a személy látja majd el a képviseleti és irányítási feladatokat. A társaság működik, szerződéseket köt, és mindenkinek elkerüli a figyelmét, hogy az, akinek kézjegye a céges iratokra kerül, már rég nem is ügyvezető, hiszen megbízatása néhány hónappal vagy évvel ezelőtt lejárt.
Ez a jelenség sokkal inkább jellemző a családi vállalkozásokra, és kevésbé figyelhető meg nagyobb cégek esetében. Ennek oka, hogy ez utóbbi gazdasági társaságok általában rövidebb időtartamra választják vezető tisztségviselőiket, és a tulajdonosok ez idő alatt is figyelemmel kísérik a megválasztott személy munkáját. Amikor a határozott időtartam véget ér, a tulajdonosok pillanatnyi érdekeiknek megfelelően döntenek arról, hogy megerősítik-e tisztségében az eddigi vezetőt, vagy pedig másik személyt bíznak meg a képviseleti és irányítási feladatok ellátásával. E nagyobb cégek működése tehát szakaszokra tagolódik, és a szakaszokat a vezető tisztségviselői mandátumok határozzák meg. Általában akkor tartanak taggyűlést, amikor a vezető tisztségviselő megbízatásának meghosszabbítása kérdésében dönteni kell, és a tagok előre készülnek arra, hogy ilyen alkalmakkor taggyűlési határozatba foglaltan értékeljék a vezető munkáját. Mivel az ilyen taggyűlések fontos eseménynek számítanak a cég életében, így minimális az esélye annak, hogy pusztán feledékenységből elmaradjon a vezető tisztségviselő mandátumának meghosszabbítása, illetve új tisztségviselő választása.
A vezető tisztségviselő jogviszonya
Munkaviszony vagy megbízás?
A Gt. 2007. szeptember 1-je óta hatályos új rendelkezése ismét lehetővé teszi, hogy a vezető tisztségviselő a társasággal munkaviszonyban álljon. A jogalkotó úgy fogalmaz, hogy a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a törvényben meghatározott eltérésekkel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) megbízásra vonatkozó szabályait, vagy pedig a munkaviszonyra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
Említést érdemlő szabály, hogy a vezető tisztséget – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, továbbá a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.
A nem munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő tehát a társasággal sajátos társasági jogi jogviszonyt létesít, ami azt jelenti, hogy jogszabály alapján választott tisztségviselőként a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályainak keretei között tevékenykedik.
A vezető tisztségviselő megbízatásának időtartama
A vezető tisztségviselőket – mint arról korábban már szóltunk – a társaság legfőbb szerve választja, kivéve természetesen azt az esetet, amikor az első megbízatás a társasági szerződés megkötésekor jön létre. Ilyenkor a tagok a társaság első ügyvezetőjét a társasági szerződésben jelölik ki.
A Gt. szerint, ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben kijelölni. Már ebből a megfogalmazásból is érzékelhető, hogy a törvény ettől a szabálytól a feleknek eltérési lehetőséget biztosít. A Gt. – hatálybalépésétől – valamennyi társasági formánál megengedi, hogy a vezető tisztségviselő megbízatása határozatlan időre szóljon. (Korábban a korlátolt felelősségű társaságoknál és a részvénytársaságnál erre nem volt lehetőség.) Ezt a tényt a társasági szerződésben kell rögzíteni.
A megbízás időtartama szerződéses rendelkezés hiányában
Abban az esetben egyébként, ha a tagok a társasági szerződésben a vezető tisztségviselő megbízatásának időtartamáról nem rendelkeznek, akkor a vezető tisztségviselőt a törvény értelmében öt évre megválasztottnak kell tekinteni. Ilyen esetben, ha a társaság öt évnél rövidebb időre jött létre, úgy kell tekinteni, hogy a vezető tisztségviselő megbízatása a társaság fennállásának idejére szól.
A vezető tisztségviselő tevékenysége
Ahhoz, hogy megértsük, miért is jelent problémát egy cég életében, ha nem rendelkezik legitim, a lejárat után meghosszabbított tisztségű ügyvezetővel, röviden célszerű áttekinteni a vezető tisztségviselő munkájára vonatkozó szabályokat.
Képviselet
A gazdasági társaság törvényes képviselője a vezető tisztségviselő, ami azt jelenti, hogy ő képviseli a céget harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt. A vezető tisztségviselő tehát a törvény alapján úgynevezett szervezeti képviseleti jogot gyakorol. Az ügyvezetőnek ezt a jogát a társasági szerződés korlátozhatja, illetőleg több vezető tisztségviselő között megoszthatja, a képviseleti jog korlátozása és megosztása azonban harmadik személyekkel szemben nem hatályos.
Eljárás jogügyletekben
A vezető tisztségviselő a társaság nevében szerződéseket köt, jogügyleteket bonyolít le, ezt a jogát pedig abból meríti, hogy őt szabályszerűen megválasztották, kijelölték, avagy tisztségét a lejárat utáni időszakra nézve is meghosszabbították. Ez utóbbi mozzanat elmaradása formálisan azt eredményezi, hogy a vezető tisztségviselőként eljáró személy e minőségében nem járhatna el, hiszen hiányzik az a legitimáció, amelynek egy megfelelő tartalmú taggyűlési határozatban kellene testet öltenie.
A jogviszony tartalma, eljárási kérdések, díjazás
Elviekben kirajzolódni látszik egy olyan álláspont, hogy választott vezető tisztségviselővel formálisan még csak megbízási szerződés kötésére sincs szükség, hiszen a megbízás a megválasztással és az elfogadó nyilatkozattal létrejön, a többi lényeges kérdést pedig általában ugyancsak taggyűlési határozatok szabályozzák. A taggyűlés határozza meg például azt is, hogy a megbízatás meddig szóljon, milyen ellenérték járjon érte, illetőleg hogy a vezető tisztségviselőnek legyenek-e további speciális kötelezettségei (gyakori beszámolás, egyeztetés) a társasággal szemben. Természetesen nincs jogi akadálya annak sem, hogy a felek egymással írásban megbízási szerződést kössenek, ennek elmaradása azonban nem jár olyan következménnyel, hogy a vezető tisztségviselőnek munkaviszonyban kellene állnia, vagy pedig a felek közötti jogviszony ne lenne tisztázott. * A vezető tisztségviselői jogviszony sajátos társasági jogi jogviszony, amelyet elsődlegesen a Gt. szabályoz, úgynevezett mögöttes jogként viszont a Polgári Törvénykönyv szerinti megbízási szerződéssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések, vagy pedig a munkaviszonyra vonatkozó szabályok érvényesülnek a vezető tisztségviselői jogviszony sajátosságaira tekintettel. * A vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy általi elfogadással jön létre, ami azt jelenti, hogy minden egyes megválasztás alkalmával elfogadó nyilatkozatot kell tennie a megválasztott személynek. Ezt a nyilatkozatot a cégbíróságra benyújtott változásbejegyzési kérelemhez mellékelni kell. Abban az esetben, amikor a taggyűlés az ügyvezetőnek megválasztott személy tisztsége meghosszabbításáról dönt, ugyancsak szükség van elfogadó nyilatkozat tételére, hiszen ilyenkor az érintett személy arról nyilatkozik, hogy a felkérésnek eleget téve a továbbiakban is be kívánja tölteni az ügyvezetői tisztséget. * Abban a tekintetben, hogy a vezető tisztségviselőt munkájáért milyen szabályok szerint illeti meg ellenérték, ugyancsak a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések, illetőleg a Ptk. előírásai érvényesülnek. Ha tehát a vezető tisztségviselő munkaviszonyban áll, havi rendszerességgel munkabér-kifizetésben kell részesülnie, amennyiben pedig a társasággal megbízási jogviszonyt létesített, úgy a megbízás akár ingyenes is lehet. Nincs jogi akadálya annak sem, hogy a felek utóbb döntsenek a munkavégzés ellenértékének kérdésében, és megbízási jogviszonyukban azt akár egy összegben, vagy bizonyos időközönként számolják el. Munkabér esetében ez a lehetőség természetesen nem áll fenn.
Az ügyvezetőként eljáró személy mint "álképviselő"
A kérdés kapcsán célszerű felvillantani a Polgári Törvénykönyvnek a képviseletre vonatkozó néhány rendelkezését. Ezek lényege, hogy amennyiben valaki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, avagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. A képviseleti jogkörét rosszhiszeműen túllépő személy, avagy az, aki rosszhiszeműen tünteti fel magát képviselőnek, a Ptk. szerint teljes kártérítéssel tartozik.
Kárfelelősség
Ha az előzőekben ismertetett rendelkezést szűkebb témánkra vetítjük, arra a következtetésre jutunk, hogy a lejárt megbízatású ügyvezetőnek azzal a partnerrel szemben, akivel cége nevében tisztségének lejárta után szerződik, kártérítési felelőssége áll fenn. Ilyen esetben a kár könnyen bekövetkezhet, hiszen aki jóhiszeműen bízik abban, hogy a vele szerződő fél a szerződéskötésre jogosult, és esetleg a szerződés alapján teljesít is, mindenképpen károsodni fog, ha ezt a szerződést utóbb az aláíró képviseleti jogának hiánya miatt érvénytelennek, hatálytalannak nyilvánítják.
Mentesülés, mentesítés a felelősség alól
A Ptk. azt is rögzíti, hogy a bíróság a szerződés megkötéséből eredő kár (utazás, levelezés, biztatási kár) megtérítése alól mentesítheti azt a jóhiszemű személyt, aki korábban képviselő volt, és képviseleti jogának megszűnéséről a szerződéskötés időpontjában olyan okból nem tudott, amelyért nem felelős. Az ilyen személy egyébként is csupán a szerződés megkötéséből eredő kárért volna felelős.
Kérdés, hogy ez vonatkoztatható-e a gazdasági társaság olyan vezető tisztségviselőjére, akinek megbízatása "észrevétlenül" lejárt. A válasz erre a kérdésre azért nemleges, mert az ügyvezetőnek minden esetben észlelnie kell az általa képviselt céget érintő, akár automatikusan bekövetkező adatváltozásokat. Ezt támasztja alá a gazdasági társaságokról szóló törvénynek az a rendelkezése, amely szerint társaság alapításának, a társasági szerződés módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak, valamint ezek változásainak, továbbá a törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a vezető tisztségviselők kötelezettsége. Ebből a megfogalmazásból és a joggyakorlatból az is jól érzékelhető, hogy az ügyvezetőnek folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a céget érintő változásokat, vagyis felróható magatartásnak minősül, ha éppen saját képviseleti jogának az időtartam lejárta miatti megszűnését nem észleli. Kapcsolódó szabály, hogy a vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak. Ez témánk szempontjából csupán arra az esetre vonatkozik, amikor a cégnek több ügyvezetője van, és egyikük sem észleli, hogy valamelyiknek a megbízatása lejárt.
A felelősség terjedelme
Mint minden esetben, most is alapvető kérdés, hogy valójában mit is ér a lejárt mandátumú vezető tisztségviselő kártérítési felelőssége olyan esetekben, amikor az ilyen személy által aláírt szerződés megkötéséből eredően harmadik személy károsodik. Amennyiben a társaság legfőbb szerve a képviseleti jog nélküli személy kézjegyével ellátott szerződést utóbb nem hagyja jóvá, az érvénytelenség (létre nem jött szerződés) jogkövetkezményeit kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy helye van az eredeti állapot helyreállításának. Ennek ellenére megeshet, hogy a szerződő félnek (harmadik személynek) mégsem térül meg minden kára, és ekkor lép életbe az aláíró személy kártérítési felelőssége.
Álképviselet a bírósági gyakorlatban
A polgári jogban – mint azt már említettük - álképviseletről beszélünk akkor, amikor a más nevében szerződést kötő félnek nincs képviseleti joga. Hasonló megítélés alá esnek az olyan esetek is, amikor a képviselőnek ugyan van képviseleti joga, ez azonban nem terjed ki arra az ügyre vagy ügycsoportra, amelynek tárgyában harmadik személlyel szerződik. Fentebb már érintettük, hogy a joggyakorlatban nem egységes az ilyen esetek jogkövetkezményének megítélése.
Jogkövetkezmények
Egy meghatározó álláspont szerint a képviselt utólagos jóváhagyása hiányában semmisség áll fenn, figyelmet érdemlő érvek szólnak ugyanakkor amellett is, hogy minden ilyen esetben a létre nem jött szerződésre vonatkozó szabályok alkalmazandók. A semmisséget az indokolja, hogy az arra nem jogosult által kötött szerződés, mint ilyen, jogszabályba ütközik, tehát semmis, a másik koncepció pedig azt tekintetbe véve válik érthetővé, hogy mivel az egyik részről hiányzik a szerződéskötési akarat, ezért a szerződés egyáltalán nem is jött létre a felek között.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Szerződést kötni képviselő útján is lehet, ám ebben az esetben a képviselő cselekménye által a képviselt személy válik jogosulttá, illetőleg kötelezetté. A képviselt személy és a másik fél között csak a valódi képviselő jognyilatkozata keletkeztet kötelmet, mindebből pedig levezethető, hogy az álképviselő cselekménye a képviseltet nem köti, és mivel nincs olyan kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozat, amely a képviselt nyilatkozatának minősülne, ezért a szerződés a képviselt és a harmadik személy között létre sem jöhet. Az ezzel kapcsolatos jogi megítélés különbözőségének azonban egyáltalán semmilyen jelentősége nincs abból a szempontból, hogy az álképviselőnek, a képviseleti jog nélkül aláíró volt vezető tisztségviselőnek vállalnia kell eljárása lehetséges következményeit.
Utólagos jóváhagyás
Abban az esetben, ha a képviselt az álképviselő szerződéses nyilatkozatát utólag jóváhagyja, a szerződés érvényesen létrejön. Ebben a körben utalni kell arra, hogy az utólagos jóváhagyás nem csupán kifejezett lehet. Ennek az elvnek kiemelkedő jelentősége van a társasági jogban, hiszen gyakorta megesik, hogy mire a cég vagy az érintett személy észleli, hogy a társaság nevében aláíró ügyvezető megbízatása lejárt, addigra néhány ilyen módon megkötött szerződésnek mindkét részről már a teljesítése is megkezdődött. Ilyenkor már általában nincs jogi lehetőség arra, hogy a képviselt a szerződést érvénytelenné nyilvánítsa, hiszen annak utólagos jóváhagyása ráutaló magatartással már a részéről is megtörtént.
A mandátum fennállásának igazolása
Az érvénytelenség és a károsodás elkerülése érdekében célszerű, illetve mindenképpen szükséges a cégekkel történő szerződéskötések alkalmával mindig meggyőződni arról, hogy a partner nevében aláíró személy képviseleti joga fennáll-e. * A gyakorlatban ez általában aláírási címpéldány megtekintését jelenti, ami önmagában még mindig nem elegendő. Az aláírási címpéldány ugyanis többnyire csupán azt tanúsítja, hogy az adott személy a cég nevében aláírásra jogosult, az azonban nem tűnik ki belőle, hogy ez a jogosultság meddig áll fenn. Az egyetlen olyan megoldás tehát, amely százszázalékos garanciát nyújt, a cégkivonat (ajánlatos a hiteles közokirat) megtekintése. * Ha a cégkivonat adatai alapján azt észleljük, hogy a velünk szerződni kívánó gazdasági társaság ügyvezetőjének megbízatása lejárt, mindenképpen el kell halasztanunk a szerződéskötést, és fel kell hívni a másik fél figyelmét a szabálytalanságra.
Mandátumhiány kezelése a gyakorlatban
Taggyűlés összehívása
Mit tehetünk akkor, ha azt észleljük, hogy vezető tisztségviselői megbízatásunk hosszabb ideje lejárt, mi magunk azonban ennek ellenére vezető tisztségviselőként jártunk el? Először is sürgősen össze kell hívnunk a taggyűlést, és javaslatot kell tennünk a jogszabályoknak megfelelő rendezésre. A gyakorlatban ilyenkor a taggyűlés határoz arról, hogy a társaság legfőbb szerve ad-e utólagos jóváhagyást, avagy sem. Bizonyos esetekben természetesen nincs helye az utólagos jóváhagyás megtagadásának, mert maga a társaság is bizonyíthatóan úgy vette, mintha a vezető tisztségviselő megbízatása folyamatos volna.
Ismét felmerül azonban egy olyan kérdés, amelyet részletesebben meg kell vizsgálnunk. Mi a helyzet abban az esetben, ha például az álképviselőként megkötött szerződés teljesítését is a megbízás nélkül maradt volt ügyvezető bonyolítja le, arról a tagok nem is tudnak, abban nem is vesznek részt, és csupán utólag értesülnek róla? Ilyen esetekre nézve a tételes jog nem ad egyértelmű és testreszabott eligazítást, ezért újra jogelvi szinten kell gondolkodnunk. Ha ugyanis egy olyan szerződés esetében, amelynek teljesítése időközben előrehaladott állapotba jutott, a legfőbb szerv megtagadná a jóváhagyást, az, de legalábbis az eredeti állapot helyreállítása – a másik szerződő félre nézve is – kirívóan ellentmondana az okszerű gazdálkodás követelményének. Az eredeti állapot helyreállítása tehát ezt követően már nem lehetséges, vagyis a jogviszonyt csak a jövőre nézve lehet megszüntetni, és rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. Az álképviselő kártérítési felelőssége ilyenkor természetesen beáll, az azonban megint csak kérdéses, hogy a képviselt és az álképviselő közötti viszony miként alakul. A rendezés során azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a visszás helyzet kialakulásáért nem csupán az álképviselő, hanem az észlelést ugyancsak elmulasztó képviselt is felelős.
Rendezési módok
A fenti, rövid kitérő után tekintsük át, hogy az esetek többségében milyen fordulattal rendezi a taggyűlés a vezető tisztségviselő mandátumának lejárta miatt kialakult "interregnum" helyzetet.
Teljes körű jóváhagyás
Igen ritkán fordul elő, hogy a továbbra is hivatalában maradó ügyvezető eljárását utóbb ne hagyná jóvá a legfőbb szerv. Ennek oka talán az, hogy amennyiben a tagok valóban elkötelezettek a váltás iránt, akkor ők maguk is jobban figyelnek az idő múlására, és észlelik, ha az ügyvezető tisztsége lejár. A jóváhagyás kapcsán olyan szövegezésű és tartalmú taggyűlési határozatok születnek, mint például a következő: "A taggyűlés ezennel visszamenőleg elfogadja mindkét ügyvezető e minőségben tett azon jognyilatkozatait is, amelyekre a tisztségek formális megszűnése óta került sor, vagyis a taggyűlés az ügyvezetői tisztséget meghosszabbítottnak, folyamatosan fennállónak tekinti."
A részleges jóváhagyás lehetősége
Fontos kérdés, hogy van-e jogi lehetőség az álképviselő jognyilatkozatainak részleges jóváhagyására. A válasz egyértelműen nemleges, hiszen minden ilyen esetben egyedül arról kell és lehet dönteni, hogy az adott személy képviselő-e, avagy sem.
Elfogadónyilatkozat-tételi kötelezettség
A tisztségében meghosszabbított vezető tisztségviselőnek akkor kell formális elfogadó nyilatkozatot tennie, ha a meghosszabbítás egyben a jövőre is szól, ha azonban csupán a taggyűlés időpontjáig eltelt időre nézve döntenek így a tagok, akkor az érintett személy ráutaló magatartása kétségkívül adott. Ettől függetlenül minden ilyen esetben célszerű a formális elfogadó nyilatkozatot is benyújtani a cégbíróságnak.
Felmentvény mint megoldás
A Gt. lehetővé teszi, hogy a társasági szerződés előírása alapján évente szerepeljen a legfőbb szerv napirendjén a vezető tisztségviselők munkájának értékelése. Ha a cégek ezt alkalmazva minden évben taggyűlést tartanak, biztosan nem fogja elkerülni a tagok figyelmét, ha az ügyvezető megbízatása időközben lejárt. A felmentvénnyel egyébként a legfőbb szerv azt igazolja, hogy a vezető tisztségviselők az adott üzleti évben a társaság érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva végezték munkájukat. A felmentvény utóbb akkor válik hatálytalanná, ha a bíróság jogerősen megállapítja, hogy a felmentvény megadásának alapjául szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak.
A felelősség alakulása jogviszonyfajtánként
Az álképviselő felelőssége a jóváhagyás elmaradása esetén lép életbe, mégpedig attól függően, hogy az ügyletkötés során jó- vagy rosszhiszeműen járt el. Olyan esetben, amikor a cég képviseletére korábban jogosult személy figyelmetlenségből nem észleli, hogy ebbéli minősége az idő múlása folytán megszűnt, rosszhiszeműségről nem, felróhatóságról viszont annál inkább beszélhetünk. * A Polgári Törvénykönyv szerint a megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. A megbízó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. Egyetlen jogszabály sem konkretizálja azt, hogy az észlelés elmulasztása vajon nem minősül-e a felügyelet tekintetében megnyilvánuló felróható magatartásnak. Ennek egyébként csupán a harmadik személlyel szembeni helytállás szempontjából van jelentősége, és nem változtat azon a tényen sem, hogy a létre nem jött szerződés alapján a képviselt részére nyújtott szolgáltatás visszajár, ha pedig ez bármilyen oknál fogva nem lehetséges, úgy a szerződést a jog a képviselt által ráutaló magatartással utólagosan jóváhagyottnak minősítheti. * Kérdés az is, hogy tekinthető-e még megbízottnak az olyan személy, akinek megbízatása az idő múlása folytán megszűnt, vagy pedig a megbízási jogviszony hiánya miatt nem áll be az egykori megbízó felelőssége? Az ilyen helyzetek megítélése kapcsán sajátos módon egymásra tekintettel kell értelmezni a Polgári Törvénykönyvet és a Gt.-t, ennek során pedig iránytűül szolgálhat az a joggyakorlat formálta elv, hogy a vezető tisztségviselő és a társaság speciális társasági jogi jogviszonyára a Ptk. rendelkezéseit a Gt.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Leszögezhető, hogy minden olyan esetben, amikor az ügyvezető "ottfelejtkezik" tisztségében, megállapítható a képviselt vétkes magatartásának közrehatása is abban, hogy az álképviselő nyilatkozatával okozati összefüggésben a harmadik személy károsodott. * A Ptk. arra az esetre, amikor a volt vezető tisztségviselő munkaviszony keretében látta el feladatait, általános érvénnyel úgy rendelkezik, hogy ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. A Munka Törvénykönyve értelmében a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul át, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik. A jogszabályok közötti koherencia hiánya miatt nem lehet egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy mindez milyen következménnyel jár témánk szempontjából. Nem tűnik teljesen alaptalannak az a vélekedés, amely szerint a munkaviszonyban álló, de meg nem hosszabbított tisztségű ügyvezető eredetileg határozott időre szóló megbízása határozatlan időtartamúvá alakul át, ha a taggyűlés, mint munkáltató, legkésőbb a munkaviszony végének napján nem dönt a megszüntetés vagy meghosszabbítás kérdésében. Ezt csupán az látszik cáfolni, hogy jelen esetben a Gt., és nem a Munka Törvénykönyve élvez elsőbbséget az ügyvezetői tisztség speciális jellegére való tekintettel, vagyis a munkaviszony határozatlan idejűvé alakulása ilyen módon nem feltétlenül eredményezi a vezető tisztségviselői jogviszony automatikus meghosszabbodását. Az utólagos taggyűlési jóváhagyás elmaradása a vezető tisztségviselőként tevékenykedő személy szempontjából az adott munkakör betöltésére való jogosultság elvesztését jelenti.
Ha a cégbíróság észleli, hogy nincs vezető tisztségviselő
Ha valamilyen oknál fogva a cégbíróság figyel fel arra, hogy a vezető tisztségviselő megbízatása lejárt, és azt nem hosszabbították meg, avagy nem választottak új vezető tisztségviselőt, akkor a törvényességi felügyeleti eljárás nyitó mozzanataként először felhívja a társaságot a törvényes működés helyreállítására. Amennyiben e kötelezettségének a társaság a cégbíróság által szabott – általában harmincnapos – határidőben nem tesz eleget, akkor ismételt felhívás, esetleg pénzbírság következik. Ha még ez sem vezetne eredményre, akkor a cégbíróság a legfőbb szerv összehívására is jogosult.