A vállalkozások év végi feladatai

Az év számviteli törvény szerinti zárása

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szvt.) részletesen szabályozza azt, hogy a gazdálkodó szervezeteknek milyen kötelezettségeik vannak az üzleti év végén. Ahhoz azonban, hogy mindezt megértsük, először meg kell ismerkednünk az üzleti év számviteli törvény szerinti fogalmával.

Üzleti év

Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. (A beszámolóra vonatkozó rendelkezéseket összeállításunk későbbi részében ismertetjük.)

Üzleti és naptári év

Főszabály szerint az üzleti év időtartama megegyezik a naptári évvel, vagyis az üzleti év vége a naptári év végével következik be. Az üzleti év a naptári évtől csak a törvényben kivételként nevesített esetekben térhet el. Erre külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél akkor van lehetőség, ha az üzleti év a naptári évtől a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér. Hasonló elv érvényesül a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, e leányvállalat leányvállalatánál, feltéve hogy az üzleti év a naptári évtől a külföldi anyavállalatnál, illetőleg a külföldi anyavállalat összevont (konszolidált) beszámolójánál is eltér. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy az eltérésre még ebben az esetben sincs lehetőségük a hitel- és biztosítóintézeteknek, valamint a pénzügyi vállalkozásoknak.

Az üzleti és a naptári év különbözősége megengedett ezzel szemben az úgynevezett európai részvénytársaságnál, az európai szövetkezetnél, kivéve természetesen azt az európai részvénytársaságot vagy szövetkezetet, amely hitel- vagy biztosítóintézetnek, avagy pénzügyi vállalkozásnak minősül.

A mérlegfordulónap megváltoztathatósága

Az imént említett, kivételt képező esetekre nézve is irányadó szabály, hogy az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatására három, beszámolóval lezárt üzleti év után, vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén van lehetőség. Ebben az esetben a létesítő okirat megfelelő módosítása is szükségessé válik. Lényeges kötelezettség továbbá, hogy ilyenkor a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló kiegészítő mellékletében a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett be kell mutatni az azokkal összehasonlítható, egy üzleti évvel korábbi bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is.

Az üzleti év időtartama

Az üzleti év időtartama főszabály szerint tizenkét hónap, a jogalkotó azonban ebben a körben is nevesít kivételeket.

Előtársaság

Olyan vállalkozás esetében, amelynek jogelődje nincs, vagyis amelyet a tagok újonnan alapítottak, az előtársasági időszak értelemszerűen rövidebb, mint tizenkét hónap. Az előtársasági időszak egyébként a számviteli törvény szerint időtartamától függetlenül üzleti évnek minősül.

Az előtársasági időszak a számviteli törvény szerint az az időtartam, amely az alapítás időpontjától a vállalkozás létrejöttének pillanatáig terjed. Az alapítás ebben a megközelítésben a létesítő okirat ellenjegyzését, a vállalkozás létrejötte pedig a cégjegyzékbe való bejegyzést jelenti. Természetesen előfordulhat az is, hogy a vállalkozást végül nem veszik nyilvántartásba, és ilyenkor az előtársasági időszak a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításával, illetőleg a cégbejegyzési eljárás megszüntetésével ér véget.

Az üzleti év tizenkét naptári hónapnál rövidebb időtartamú lehet az előtársasági időszak, valamint az azt követő üzleti év esetében, továbbá akkor, ha a vállalkozás a naptári évről a naptári évtől különböző üzleti évre, illetőleg az üzleti évről új üzleti évre tér át.

Átalakulás

Azokban az esetekben, amikor a vállalkozás átalakulás útján szűnik meg, üzleti év az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól az átalakulás napjáig mint mérlegfordulónapig terjedő időszak. Az átalakulással létrejövő új vállalkozás üzleti éve az átalakulás napját követő naptól a vállalkozás által az üzleti év végeként megjelölt napig mint mérlegfordulónapig terjedő időszak. Az üzleti év végének számító nap megjelölése során figyelemmel kell lenni a fentebb már érintett jogszabályi előírásokra.

Felszámolás, végelszámolás

Ha a vállalkozás végelszámolás vagy felszámolás alá kerül, akkor üzleti évnek minősül az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól a végelszámolás, illetve a felszámolás kezdő időpontját megelőző napig - mint mérlegfordulónapig – terjedő időszak. Ha a végelszámolás vagy a felszámolás mégsem eredményezi a gazdálkodó szervezet megszűnését, akkor az eljárás befejezését követő üzleti év az erről szóló végzés jogerőre emelkedésének napját követő naptól addig a napig (mint mérlegfordulónapig) terjedő időszak, amelyet a vállalkozás a fentebb már ismertetett jogszabályi előírások figyelembevételével az üzleti év végeként megjelöl. További lényeges szabály, hogy a felszámolás időszaka, függetlenül annak időtartamától, egy üzleti évnek minősül. A végelszámolásra valamelyest differenciáltabb szabályozás vonatkozik, ennek ismertetése azonban nem tartozik szorosan témánkhoz.

A beszámoló elkészítése

Az Szvt. erejénél fogva fennálló kötelezettség, hogy a gazdálkodónak vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, továbbá működéséről az üzleti év könyveinek zárását követően beszámolót kell készítenie.

Beszámolóval szembeni követelmények

A beszámolóval szemben követelmény, hogy megbízható és valós összképet adjon a gazdálkodó vagyonáról, ideértve annak összetételét (eszközök, források) is, továbbá hogy megismerhető legyen belőle a gazdálkodó pénzügyi helyzete és tevékenységének eredménye. Amennyiben a számvitelről szóló törvény előírásainak alkalmazása és a számviteli alapelvek érvényesítése nem elegendő a megbízható és valós összképnek a mérlegben vagy az erdménykimutatásban való bemutatásához, úgy a szükséges további információkat a beszámoló kiegészítő mellékletének kell tartalmaznia.

Látható tehát, hogy a beszámolóra nézve szigorú és kötelezően betartandó szabályok érvényesülnek, amely elv alól a jogalkotó egyetlen esetben enged kivételt.

Lehetőség az eltérésre

Ha az adott, valamilyen szempontból speciális körülmények mellett a törvény valamely rendelkezésének alkalmazása nem biztosítja a megbízható és valós összképet, akkor könyvvizsgálói jóváhagyás mellett el lehet térni a beszámolóra vonatkozó törvényi előírásoktól. Ennek azonban az is feltétele, hogy a kívánt cél elérésére önmagában az információ kiegészítő mellékletben való szerepeltetése sem alkalmas. Minden ilyen eltérést közölni kell a kiegészítő mellékletben, és be kell mutatni az eltérés indokait, valamint azt is, hogy ez a körülmény miként hat az eszközökre és a forrásokra, valamint a pénzügyi helyzetre és az eredményre. Az eltérés sem vezethet oda, hogy a bemutatott összkép ellentétes legyen a közösségi jog vonatkozó irányelveivel, és nem lehet olyan számviteli eljárás eredménye, amelynek alkalmazása nem egyeztethető össze az uniós joggal.

Alapelvek és célok a beszámoló elkészítése során

A klasszikus számviteli alapelvek a beszámoló elkészítése során is érvényesülnek.

A vállalkozás folytatásának elve

A beszámoló készítésére irányuló tevékenység és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a vállalkozás a jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, és nem várható a működés beszüntetése, vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése. Ez a vállalkozás folytatásának elve. A gazdálkodónak folyamatosan könyvelnie kell mindazokat a gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetőleg a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni. Ebben a körben az a sajátos logika érvényesül, hogy a jogalkotó a beszámolóval szemben támaszt bizonyos követelményeket, amelyek ezáltal magát a könyvelést is meghatározzák.

A teljesség elve

A teljesség elve azt is jelenti, hogy a gazdálkodónak az adott üzleti évre vonatkozó minden gazdasági eseményt könyvelnie kell, ideértve azokat is, amelyek a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, illetőleg amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt üzleti év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően már ismertté váltak.

A valódiság elve

További fontos alapelv a valódiság elve. Ezt fentebb már érintettük, hiszen írtunk arról, hogy a beszámolóval szemben alapvető követelmény, hogy hiteles és árnyalt képet nyújtson a vállalkozás tényleges és aktuális helyzetéről. Mindez azonban csupán köznapi megfogalmazása volt ennek az elvárásnak, hiszen a jogalkotó maga állít fel egzakt definíciót arra nézve, hogy mikor teljesül a fenti alapelv. A valódiság elve azt jelenti, hogy a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Az egyes tételek értékelése meg kell, hogy feleljen a számviteli törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.

A világosság elve

A jogalkotó a világosság elvének megfogalmazásával teszi egyértelművé, hogy a könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, a számviteli törvénynek minden tekintetben megfelelő rendezett formában kell elkészíteni.

A következetesség elve

Fentebb már utaltunk arra, hogy egy vállalkozás élete csupán könyveléstechnikailag bontható üzleti évekre, a valóságban azonban biztosítani kell a folyamatosságot. Ez a megfontolás szoros összefüggésben áll a következetesség elvével, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében biztosítani kell az állandóságot és az összehasonlíthatóságot.

A folytonosság elve

Ténylegesen azonban a folytonosság elve világít rá arra, hogy mit is jelent a gyakorlatban egy vállalkozás folyamatos, több üzleti éven átívelő működése. A folytonosság akkor áll fenn, ha az üzleti év nyitóadatai megegyeznek az előző üzleti év záróadataival. Az egymást követő években az eszközök és a források értékelése, az eredmény számbavétele csak a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint változhat, vagyis a jogalkotó által elismert ok nélküli eltérés nem megengedett.

Lényeges szabály, amelyet a jogalkotó az összemérés elve kapcsán állít fel, hogy az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek a gazdasági felmerülés időszakához kell kapcsolódniuk, vagyis az adott időszak vonatkozásában kell őket tekintetbe venni.

Az óvatosság elve

Sajátos elvként érvényesül az óvatosság elve. Ennek hátterében az áll, hogy a jogalkotó elvárja a bizonyosságot, vagyis nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. Az előre látható kockázatot és a feltételezhető veszteséget akkor is az értékvesztés elszámolásával és céltartalék képzésével kell figyelembe venni a tárgyévi eredmény meghatározása során, ha az ismertté válás időpontja az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés közé esik. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat akkor is el kell számolni, ha az üzleti év eredménye veszteség. A bruttó elszámolás elvével a jogalkotó voltaképpen korlátot állít fel a bevételek és a költségek, illetőleg a követelések és a kötelezettségek egymással szembeni elszámolhatósága tekintetében. Eszerint a bevételek és a költségek (ráfordítások), illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben – a számviteli törvényben szabályozott esetek kivételével – nem számolhatók el.

Az egyedi értékelés elve

Az egyedi értékelés elve akkor érvényesül, ha az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg rögzítjük és értékeljük. A jogalkotó a beszámoló elkészítésére nézve megengedi, hogy ez az elv sajátosan, a főszabálytól eltérően érvényesüljön. A mérlegtételek értékelésének általános szabályai között szerepel az a rendelkezés, amely szerint az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni, ha ennek az elvnek az érvényesülését eltérő rendelkezés nem akadályozza, illetve a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn.

Az előző üzleti év mérlegkészítésénél alkalmazott értékelési elvek csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan jelentkeznek, és emiatt a változás állandónak, tartósnak minősül. A jogalkotó tartósnak az egy éven túl jelentkező tényezőket minősíti. Ebben az esetben a változtatást előidéző tényezőket és számszerűsített hatásukat a kiegészítő mellékletben kell részletezni. Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással, egyeztetéssel ellenőrizni és egyedenként értékelni kell. A számviteli törvény szerint egyedenkénti értékelésnek minősül például a különböző időpontokban beszerzett, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési áron történő értékelés. További lényeges szabály, hogy a mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek körültekintő értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékcsökkenést és értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált.

Az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. Ez az időbeli elhatárolás számviteli elve.

A jogalkotó egyértelműen állást foglal abban a kérdésben, hogy a tartalom és a forma közül melyik élvez elsőbbséget a másikkal szemben. A számviteli törvény azon az alapon áll, hogy a beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően, a jogszabály alapelveihez és egyéb előírásaihoz igazodóan kell bemutatni, illetőleg elszámolni.

A lényegesség elve

Sajátos, negatív logikát alkalmaz a jogalkotó a lényegesség elvének meghatározása kapcsán. Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja azok döntéseit, akik a beszámoló adatait felhasználják. Mindez természetesen csupán az ésszerűség határain belül értelmezhető így.

A költség-haszon összevetésének elve

Végül említést kell tenni a költség-haszon összevetésének elvéről. Ez azt jelenti, hogy a beszámolóban nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága álljon arányban az információk előállításának költségeivel.

Az éves beszámoló

Az előzőek során már érintettük, hogy az éves beszámoló elkészítése az üzleti év számviteli törvény szerinti lezárását jelenti. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó az üzleti évről az üzleti év utolsó napjával mint mérlegfordulónappal éves beszámolót köteles készíteni. Meghatározott feltételek teljesülése esetén lehetőség nyílik egyszerűsített éves beszámoló készítésére.

Tartalmi követelmények

Az éves beszámolónak – ahogyan a beszámolási kötelezettség kapcsán arra már utaltunk – híven kell tükröznie a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét. Ez nem csupán azt jelenti, hogy pillanatképet kell készíteni az adott helyzetről, hanem dinamikusan is szemléltetni kell a változásokat. Az éves beszámolónak tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és az összes kötelezettséget, figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is. Nélkülözhetetlen tartalmi elem továbbá az időszak bevételeinek és ráfordításainak feltüntetése, az adózott és a mérleg szerinti eredmény, de szerepelniük kell az éves beszámolóban azon adatoknak és szöveges indoklásoknak is, amelyek a vállalkozás valós pénzügyi helyzetének és a működés eredményének bemutatásához szükségesek. Ebben a körben említést kell tenni azokról az eseményekről is, amelyek a vállalkozás jövőbeli működését nagymértékben befolyásolják, illetőleg amelyek váratlan helyzetet idéztek elő, és ezért bizonyos mutatók módosultak. Ilyen megrázkódtatás lehet például egy jelentősebb káresemény, avagy például felszámolási eljárás kezdeményezése a vállalkozással szemben. Mindebből jól érzékelhető, hogy a beszámolóval szemben támasztott legfőbb követelmény az, hogy híven és árnyaltan tükrözze a vállalkozás pénzügyi helyzetét. Fontos, hogy a beszámolóban szereplő adatok bizonyos következtetések levonását is lehetővé tegyék.

Alakiságok

Az éves beszámolót a jogszabályban meghatározott szerkezetben és legalább az előírt tagolásban, megfelelő sorrend alkalmazásával, vagyis szigorú formakényszer és tartalmi előírások szerint kell elkészíteni. Az éves beszámoló összeállítása során figyelemmel kell lenni a tételek továbbtagolásának és összevonásának szabályaira. Az éves beszámolónak a bizonylatokkal alátámasztott és szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adataira kell épülnie, világos, áttekinthető formában, és magyar nyelven kell tükröznie a vállalkozás tényleges helyzetét. Alapvető követelmény az összehasonlíthatóság és az összetartozás tételhivatkozásainak megadása, valamint egyes lényeges információknak a kiegészítő mellékletben való szerepeltetése. Ez utóbbi kapcsán megjegyzendő, hogy a törvény nem zárja ki az indokolt változtatás lehetőségét, erre nézve azonban szigorú szabályokat fogalmaz meg a jogalkotó. Ha tehát a gazdálkodó valamilyen oknál fogva eltér az egyes tételek megszokott és törvény által előírt minősítésétől vagy értékelésétől, akkor ezt a tényt, valamint az indokokat a kiegészítő mellékletnek kell oly módon tartalmaznia, hogy az eltérés szükségessége és megalapozottsága minden kétséget kizáróan megállapítható legyen.

Adatmegadás módja

Az éves beszámolóban az adatokat főszabály szerint ezer forintban kell megadni, ha azonban a vállalkozás éves beszámolója mérlegének mérlegfőösszege meghaladja a százmilliárd forintot, akkor az adatok millió forintban kifejezve szerepeltetendők.

Beszámoló konvertibilis devizában

Érdekes szabály, hogy a létesítő okiratban rögzített konvertibilis devizában készítheti el éves beszámolóját az olyan vállalkozás, amelynél a tevékenység elsődleges gazdasági környezetének pénzneme a forinttól eltérő konvertibilis deviza. Ezt az Szvt. szóhasználatának megfelelően funkcionális pénznemnek nevezzük.

Az éves beszámoló konvertibilis devizában való elkészítésének lehetősége akkor áll fenn, ha a vállalkozás bevételei, költségei és ráfordításai, valamint pénzügyi eszközei és kötelezettségei az előző és a tárgyévi üzleti évben külön-külön legalább hetvenöt százalékban az adott pénznemben merülnek fel.

Aláírás

Az éves beszámoló részét képező mérleget, az eredménykimutatást és a kiegészítő mellékletet minden esetben a vállalkozás képviseletére jogosult személynek kell aláírnia és kelteznie.

A beszámoló részei

Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll. Lényeges szabály, hogy az éves beszámolóval egyidejűleg üzleti jelentést is kell készíteni. Fentebb már érintettük, hogy a változásokat folyamatában is szemléltetni kell. Ez természetesen nem valósulhat meg pusztán egyetlen, csupán az adott év adataira összpontosító éves beszámoló által, hanem a jogalkotó úgy rendelkezik, hogy az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatósága biztosítandó. E célt kell szolgálnia a mérleg és az eredménykimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának. A fentiek szellemében fogant fontos követelmény továbbá, hogy a mérlegtételeket állandó elvek alapján és egyező eljárással kell értékelni.

A mérlegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni az előző üzleti év megfelelő adatát. Abban az esetben, ha az adatok valamilyen oknál fogva nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a kiegészítő mellékletben kell bemutatni és indokolni. A számviteli törvény további részletszabályokat állapít, amelyek ismertetése szükségtelen. Az éves beszámoló elkészítése általában speciális szakértelemmel rendelkező személy feladata, ezért a cégvezetőnek elegendő a kötelezettség lényegével és a főbb előírásokkal tisztában lennie.

A mérleg

A mérleg az általánosan elfogadott definíció szerint a gazdasági tevékenység eredményéről készített olyan kimutatás, amely az eszközök és a források december 31-én meglévő állományi értékét és a gazdasági tevékenység realizált pénzügyi eredményét tartalmazza az eredménykimutatással egyezően. Szűkebb értelemben, számviteli alapon álló definíció szerint a mérleg a vagyon kettős megragadásának elvére épített számviteli okmány, amely egy adott időpontra vonatkozóan összevontan, pénzértékben tartalmazza a vállalkozás működési körébe bevont vagyont. Vagyonon ebben az összefüggésben a vállalkozás rendelkezésére álló anyagi és nem anyagi javak összességét kell érteni. A mérleg összeállításának meghatározó elve az aktívák és passzívák megkülönböztetése. A mérleg egyrészt megjelenési formájuk szerint, mint eszközöket, másrészt pedig eredetük szerint, mint forrásokat tartalmazza a vállalkozás rendelkezésére álló javakat.

Eszközökön tágabb értelemben a vállalkozás rendelkezésére bocsátott vagyont értjük, amely anyagi és nem anyagi javakból áll. A vállalkozás vagyona múltbeli események nyomán képződött, és az a rendeltetése, hogy a jövőben a vállalkozás számára gazdasági előnyöket biztosítson. A számviteli törvény az eszközök három fő csoportját különbözteti meg. Az elsőbe a befektetett eszközök, a másodikba a forgóeszközök, a harmadikba pedig az úgynevezett aktív időbeli elhatárolások tartoznak.

A források, mint fogalom, a kettős könyvvitelben a vállalkozás rendelkezésére álló vagyontárgyak származás, eredet szerinti megkülönböztetését jelenti. Főbb kategóriái a saját és az idegen források, ami kiegészíthető a céltartalékolás és a passzív időbeli elhatárolások értékeivel. A számviteli törvény szerint a mérlegben forrásként a saját tőkét, a céltartalékokat, a kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolásokat kell szerepeltetni.

A mérleg összeállítható kétoldalas formában is. Ebben az esetben a mérleg két oldala főösszegének szigorúan egyeznie kell. Az egyik oldalon az eszközök főösszege, a másik oldalon pedig a források főösszege szerepel. A vállalkozás működési körébe bevont vagyon visszatükröztetésének (mérlegben való szerepeltetésének) három alapvető módja ismert. Az első a múltbéli, a második a jelenlegi, a harmadik pedig a jövőbeli árakon alapszik. Ennek megfelelően lehet szó realizációs értékelési elvre, időértékelvre, végül pedig üzemgazdasági becsértékelvre épülő összeállításról. Abból eredően, hogy egy adott időpontban meglévő vagyon különböző értéken tükröztethető vissza a mérlegben, szigorú szabályok vonatkoznak a mérleg-összeállításra. Ennek megfelelően részletesen szabályozza a jogalkotó, hogy a mérlegnek milyen formátumban kell készülnie, milyen aktiválási és passziválási lehetőségek, avagy kötelezettségek állnak fenn, végül pedig azt is, hogy az egyes vagyonelemek miként értékelhetőek.

A számviteli törvény I. számú melléklete a közösségi joggal összhangban lehetővé teszi, hogy a vállalkozások kétfajta mérlegséma közül választva tegyenek eleget beszámolási kötelezettségüknek. Ha a gazdálkodó két egymást követő üzleti évben nem azonos séma szerint készíti el mérlegét, az általános összehasonlíthatósági elv jegyében biztosítani kell, hogy a tárgyév adatai az előző üzleti év adataival egybevethetőek legyenek. A mérlegséma megváltoztatását a kiegészítő mellékletben indokolni kell. A számviteli törvény ugyanezen melléklete írja elő azt is, hogy a mérlegnek hogyan kell felépülnie, a tételeket milyen sorrendben kell tartalmaznia, illetőleg hogy az egyes tételeket hogyan kell nevezni. Nincs jogi akadálya annak, hogy a mérleg a kötelezően előírtnál tagoltabb legyen, fenn kell azonban tartani az áttekinthetőséget, és azt, hogy a mérleg alapján a vállalkozás gazdasági tevékenységének eredményéről valós képet lehessen alkotni.

A törvény lehetővé teszi a mérleg arab számmal jelölt tételeinek egy-egy római számmal jelzett eszköz-, illetőleg forráscsoporton belüli összevonását. Fontos szabály, hogy a római számmal szereplő tételeket - ellentétben az arab számmal jelöltekkel – akkor is fel kell tüntetni a mérlegben, ha értékadat nem áll rendelkezésre. Az összevonás olyan technika, amely a mérleg áttekinthetőségét segíti elő, feltéve hogy rendeltetésének megfelelően alkalmazzák. Összevonni kizárólag azokat a tételeket lehet, amelyek összegükben a megbízható és valós összkép szempontjából nem jelentősek. Az összevonás kizárólag a világosság elvének érvényesülését szolgálhatja, indokát pedig a kiegészítő mellékletnek kell tartalmaznia. Fontos korlát, hogy az összevonás nem érintheti a kapcsolt vállalkozásokkal összefüggő tételeket.

Összefoglalóan és általánosságban megállapítható, hogy a mérlegnek két fő oldala van. Az eszközoldalon olyan tényezők kerülnek feltüntetésre, mint a befektetett eszközök, forgóeszközök és aktív időbeli elhatárolások. A befektetett eszközök közé tartoznak az immateriális javak, a tárgyi eszközök és a befektetett pénzügyi eszközök. Forrásoldalon a saját tőke, a céltartalék, a hosszú és rövid lejáratú kötelezettségek, valamint a passzív időbeli elhatárolások állnak. A saját tőke legfőbb eleme az alapítók által véglegesen a vállalkozás rendelkezésére bocsátott vagyon. Ez olyan tételekből tevődik össze, mint a jegyzett tőke, a jegyzett, de még be nem fizetett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a mérleg szerinti eredmény. A céltartalék a veszteségek és a kötelezettségek összefoglaló elnevezése.

Az eredménykimutatás

Az eredmény számviteli értelemben a vállalkozás kibocsátásaihoz kapcsolódó hozamok és ráfordítások különbsége. Ismert fogalom az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye, a pénzügyi műveletek eredménye, valamint a két tevékenység együttes végzése esetén kimutatható eredmény, végül pedig az úgynevezett rendkívüli eredmény. Ez a megkülönböztetés azon alapszik, hogy a kibocsátás hozamai és ráfordításai milyen tevékenységhez kapcsolódnak. A vállalkozás adott évi eredményéből, szakszóval: a realizált eredményből, az állam, a tulajdonosok és a vállalkozás részesedik. Ezzel összhangban álló az a számviteli törvény szerinti megkülönböztetés, amely szerint beszélhetünk adózás előtti, adózott és mérleg szerinti eredményről.

Miután az eredmény fogalmát megvilágítottuk, rátérünk az éves beszámoló részét képező eredménykimutatásra. Ez olyan számviteli okmány, amely a vállalkozás adott időszakhoz kapcsolódó kibocsátásainak hozamait és ráfordításait tartalmazza, mégpedig kizárólag egy adott időszakra vonatkozóan, előírt struktúrában és pénzértékben. Az eredménykimutatás a számviteli törvény értelmében a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti, a vállalkozónál maradó adózott eredményének levezetését tartalmazza, és bemutatja az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőket, a mérleg szerinti eredmény összetevőit és kialakulását.

Az eredménykimutatásnak két fajtája ismert: a forgalmi költségeljárásra és az összköltségeljárásra épülő eredménykimutatás. Az előbbinek homlokterében az értékesítés áll, ebből eredően pedig az üzemi tevékenység eredményét az értékesítéshez kapcsolódó hozamok és ráfordítások különbségeként határozza meg. Az utóbbi sajátos módon, a termelés, illetőleg a szolgáltatás költségei alapján vezeti le az üzleti tevékenység eredményét, mégpedig úgy, hogy az értékesítés bevételeit az adott időszakban felmerült és az időszakot terhelő összes költséggel veti egybe. Ennek során a ki nem bocsátott saját előállítású eszközök értékét a költség semlegesítése érdekében a hozamok között számolja el. Az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye a fentieken túl magában foglalja az egyéb bevételek és az egyéb ráfordítások értékeit is.

Alapvető szabály, hogy az üzleti év mérleg szerinti eredményét az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye, a pénzügyi műveletek eredménye és a rendkívüli eredmény együttes összegéből, vagyis az adózás előtti eredményből úgy kell meghatározni, hogy a fentiek szerinti összeget először is csökkenteni kell az adófizetési kötelezettséggel, ezt követően pedig növelni kell az osztalékra, részesedéssel, a kamatozó részvények kamatára igénybe vett eredménytartalékkal. Végül az így kapott összeget csökkenteni kell az osztalékkal, részesedéssel, a kamatozó részvények kamatával csökkentett összeggel.

A kiegészítő melléklet

Korábban már érintettük, hogy az éves beszámoló kiegészítő mellékletébe számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat kell felvenni. A törvény egyrészt tételesen rögzíti, hogy melyek a kiegészítő melléklet kötelező tartalmi elemei, másrészt pedig általánosságban úgy fogalmaz, hogy ebben a dokumentumban kell rögzíteni mindazon adatokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők és a hitelezők számára szükségesek. A jogalkotó annyiban utal a melléklet kiegészítő jellegére, hogy mindezen adatok bemutatását csak akkor írja elő, ha ez a mérlegben és az eredménykimutatásban szereplőkön túlmenően szükséges. A vállalkozás sajátos tevékenységével kapcsolatos olyan információkat, amelyek vonatkozásában nem vagy nem csupán a számviteli törvény tartalmaz rendelkezéseket, ugyancsak a kiegészítő mellékletben kell szerepeltetni.

A kiegészítő mellékletben értékelni kell a vállalkozás valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi viszonyait, az eszközök és források összetételét, a saját tőke és a kötelezettségek tételeinek alakulását, valamint a likviditás, a fizetőképesség és a jövedelmezőség változásait. A számviteli politika meghatározó elemei mellett szemléltetni kell azok változását és a változás eredményre gyakorolt hatását. A kiegészítő melléklet tájékoztatást ad továbbá arról is, hogy a beszámoló összeállítása milyen szabályrendszer alapján történt. Ebben a körben ki kell térni arra, hogy mik a szabályrendszer főbb jellemzői, milyen értékelési eljárásokat alkalmaztunk, és be kell mutatni az értékcsökkenés elszámolásának számviteli politikában meghatározott módszerét, az elszámolás gyakoriságát.

Szükséges továbbá annak bemutatása is, hogy ezek a tényezők miként hatnak a vállalkozás vagyoni, pénzügyi helyzetére és az eredményre. Említést érdemlő funkciója továbbá a kiegészítő mellékletnek az is, hogy évenkénti megbontásban ebben kell ismertetni az ellenőrzés során feltárt jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását.

Az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslatot a kiegészítő mellékletnek akkor kell tartalmaznia, ha az nem egyezik meg a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott határozattal. Ebből is látszik, hogy a kiegészítő melléklet legfőbb rendeltetése az eltérések bemutatásában és indokolásában áll. A kiegészítő mellékletnek cash flow-kimutatást is tartalmaznia kell, továbbá amennyiben az adott vállalkozásnál a könyvvizsgálat kötelező, úgy a kiegészítő mellékletben erre is kiemelten és egyértelműen kell utalni.

A számviteli törvény részletesen szabályozza, hogy a kiegészítő mellékletnek milyen további tartalmi elemei vannak, ezeket azonban terjedelmi okokból nem teljeskörűen ismertetjük. Csupán példaként utalunk arra, hogy ebben a dokumentumban csoportonként összevontan kell bemutatni a gazdasági társaságnál a vezető tisztségviselők tevékenységéért az üzleti év után járó járandóság összegét, továbbá szerepelnie kell benne a bevételek aktív, a költségek és a ráfordítások passzív időbeli elhatárolásának. A kiegészítő mellékletben kell feltüntetni a halaszott ráfordítások és bevételek jelentősebb összegeit, időbeli alakulását is. A kiegészítő melléklet funkcióját szemlélteti az a jogszabályi rendelkezés is, amely szerint szerepeltetni kell benne a mérlegben kimutatott kötelezettségek közül azoknak a teljes összegét, amelyek hátralévő futamideje öt évnél hosszabb, illetőleg amelyek zálogjoggal vagy hasonló jogokkal biztosítottak. Hasonló megítélés alá esnek azok a pénzügyi kötelezettségek is, amelyek a pénzügyi helyzet értékelése szempontjából jelentősek.

Az üzleti jelentés

Az üzleti jelentés számviteli törvényben rögzített célja a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetének bemutatása. Az üzleti jelentésben kell az éves beszámoló adatait értékelni, mégpedig oly módon, hogy ebből a fentieken túl megismerhető legyen a vállalkozás üzletmenete is. Ebbe a körbe sorolhatók a tevékenység és a működés során felmerülő főbb kockázatok és bizonytalanságok is, vagyis látható, hogy az üzleti jelentésben is objektív, árnyalt és valós képet kell adni a vállalkozás helyzetéről.

Az üzleti jelentésnek a múltbeli tények és a várható jövőbeli adatok alapján kell állnia, és voltaképpen olyan átfogó elemzésnek tekinthető, amely a vállalkozás teljesítményéről, üzletmenetének fejlődéséről ad a tényleges körülményeknek megfelelő megbízható és valós képet.

Azt, hogy az üzleti jelentésnek mennyire kell összetettnek lennie, elsősorban a vállalkozás mérete, tevékenységének sokrétűsége határozza meg. Több lábon álló vállalkozások esetében az üzleti jelentés értelemszerűen árnyaltabb, terjedelmesebb, hiszen ilyenkor összképet kell alkotni a tényleges működésről, érzékeltetve azt is, hogy mely tevékenységek a legjövedelmezőbbek, illetőleg hogy e tekintetben várható-e bármiféle változás. Ha például egy vállalkozás esetében több éve napirenden van az átalakulás vagy a megszűnés kérdése, és emiatt a megrendelői kör megfogyatkozott, átrendeződött, akkor ezt a jelenséget az üzleti jelentésben célszerű ismertetni. Ha tehát arra keressük a választ, hogy pontosan mi is a rendeltetése az üzleti jelentésnek, azt mondhatjuk, hogy ebben kell magyarázatot fűzni azokhoz a mutatóváltozásokhoz, amelyek a mérlegben és az eredménykimutatásban csupán a számok szintjén jelentkeznek.

Tartalmi követelmények

Hivatkozás az éves beszámoló adataira

A számviteli törvény rendelkezése szerint az üzleti jelentésnek, ahol szükséges, hivatkoznia kell, és további magyarázatokat kell adnia az éves beszámolóban szereplő adatokra. A háttérben rejlő okok taglalása nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a száraz számok tartalommal teljenek meg, illetőleg segítséget nyújt abban, hogy általános következtetések levonásával könnyebbé váljon az ugyancsak év végi teendőként jelentkező üzleti tervezés.

Teljesítménymutatók az üzleti jelentésben

Az előzőekben elmondottakkal áll összhangban a számviteli törvénynek az a rendelkezése, amely szerint az elemzésnek tartalmaznia kell minden olyan pénzügyi és szükség szerint nem pénzügyi jellegű, de kulcsfontosságú teljesítménymutatót, amely lényeges az adott üzleti vállalkozás szempontjából. A jogalkotó olyan terjedelemben írja elő ezeknek a mutatóknak a feltüntetését, amennyire azok a vállalkozás fejlődésének, teljesítményének vagy helyzetének megértéséhez szükségesek.

Egyéb, Szvt. szerinti tartalom

A számviteli törvény tételesen rögzíti, hogy mire kell még kitérni az üzleti jelentésben. Eszerint fel kell tüntetni benne a mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges eseményeket, különösen jelentős folyamatokat. Ki kell térni az üzleti jelentésben a vállalkozás várható fejlődésére az adott és előre látható gazdasági környezetben, és meg kell vizsgálni mindezt a belső döntések várható hatásának függvényében is. Az üzleti jelentésnek ki kell terjednie továbbá a kutatás és a kísérleti fejlesztés területére, a telephelyek bemutatására, végül pedig a vállalkozás által folytatott foglalkoztatáspolitikára is. Az üzleti jelentésben külön be kell mutatni a környezetvédelemnek a vállalkozás pénzügyi helyzetét meghatározó, befolyásoló szerepét, a vállalkozó környezetvédelemmel kapcsolatos felelősségét, az e területen történt és várható fejlesztéseket, és azt a politikát, amelyet a vállalkozás a környezetvédelem eszközei tekintetében alkalmaz. Részletesen ismertetni kell a vállalkozás által foganatosított környezetvédelmi intézkedéseket és azok végrehajtásának alakulását. Az üzleti jelentés klasszikusan pénzügyi vonatkozású tartalmi elemei között említést érdemel a pénzügyi instrumentumok hasznosításának ismertetése. Itt kell kitérni a befektetési vagy forgatási célú minősítésre és az értékelés szempontjából történő besorolásra, feltéve hogy ezen eszközök értékelése valós értéken történik. Ebben a szerkezeti egységben kell ismertetni a származékos ügyletek fedezeti vagy nem fedezeti jellegét is, végül pedig a kockázatviselési politikát és a fedezeti ügylet politikát. Számszerűsíteni kell továbbá az ár-, hitel-, kamat-, likviditás- és cash flow-kockázatot.

Alakiságok

Az üzleti jelentést magyarul kell elkészíteni, és azt a hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni.

Adózással kapcsolatos feladatok év végén

A társasági adó, adóalapot csökkentő és növelő tényezők, adókedvezmények

Külön jogszabály – a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény – rendelkezik arról, hogy mely esetekben, illetőleg milyen tevékenység alapján keletkezik társaságiadó-fizetési kötelezettség. A jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező tevékenység alapján a közkiadásokhoz való hozzájárulás jegyében kell társasági adót fizetni.

A törvény tételesen felsorolja, hogy a belföldi személyek közül kiket terhel társaságiadó-fizetési kötelezettség. Idetartoznak a témánk szempontjából kiemelt figyelemben részesülő gazdasági társaságok. A gazdasági társaságokról szóló törvényben szabályozott társaságok tehát a társasági törvény értelmében belföldi illetőségű adózóknak minősülnek. A teljes körű adókötelezettség jegyében felállított szabály, hogy a belföldi illetőségű adózó adófizetési kötelezettsége a belföldről és a külföldről származó jövedelemre egyaránt kiterjed. Témánk szempontjából nem szükséges a társasági adóról szóló törvény rendelkezéseit és fogalommeghatározásait részletesen ismertetni, ezért az alábbiakban csupán azt vesszük górcső alá, hogy a vállalkozásoknak milyen év végi teendőik vannak a társasági adó megállapításával és megfizetésével kapcsolatban.

Eredménymegállapítás

A belföldi illetőségű adózó, ahogy már érintettük, az adózás előtti eredményt főszabály szerint a beszámoló alapján állapítja meg. Az olyan adózó esetében, aki az adóévről készítendő bevallás határidejéig az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére nem kötelezett, az adózás előtti eredmény megállapításának alapjául a könyvviteli zárlat szolgál. Gyakorlatilag már ezekből a megfogalmazásokból is levezethető, hogy miként kapcsolódnak a társasági adóval összefüggő kötelezettségek az év végi zárási teendőkhöz. Az év végi zárás alapdokumentumai tükrében és azok fordulónapjára vetítve kerül ugyanis megállapításra a társasági adó alapja.

Adóalap

A társasági adó alapja az adózás előtti eredmény, módosítva azokkal a tényezőkkel, amelyeket a törvény részletesen szabályoz.

Adóalapcsökkentő tényezők

Röviden összegezve: az adózás előtti eredményt olyan tényezők csökkentik, mint például a korábbi adóévek elhatárolt veszteségéből az adózó által a jogszabályoknak megfelelően megállapított összeg, avagy a kettős könyvvitelt vezető adózónál a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalék. Hasonlóan jöhet számításba az értékcsökkenési leírás és a terven felüli tartalék, valamint a kapott osztalék és részesedés címén az adóévben elszámolt bevétel, a szakmunkásképzés kedvezménye és az adomány. Lényeges csökkentő tényező továbbá a kutatás és a kísérleti fejlesztés, a megváltozott munkaképességű, vagy korábban munka nélküli munkavállaló foglalkoztatása, végül pedig a kis- és középvállalkozások adóalap-kedvezménye. A felsorolás nem teljes körű, hanem csupán exemplikatív jellegű, ezért alább, az adóalapot növelő tételek közül is hasonló elv szerint említünk meg néhányat.

Adóalapot növelő tételek

Adóalapot növelő tételnek számítanak a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel bizonyos kedvezmények és költségek, a jogerősen kiszabott bírságok és pótlékok, valamint az ellenérték nélkül adott juttatások.

Veszteségelhatárolás

A veszteségelhatárolás szabályaként utalunk arra, hogy amennyiben a jogszabály rendelkezéseivel összhangban meghatározott adóalap bármely adóévben negatív, úgy az adózó ezzel az összeggel a következő adóévekben döntése szerinti megosztásban csökkentheti adózás előtti eredményét. A társaságiadó-jog szóhasználatában ezt nevezzük elhatárolt veszteségnek. Az elhatárolt veszteség legfeljebb olyan összegben vehető figyelembe az adózás előtti eredmény csökkentéseként, hogy az adóalap ne váljon negatívvá.

További lényeges szabály, hogy az elhatárolt veszteségek levonásánál a korábbi adóévekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

Kis- és középvállalkozások adókedvezménye

A kis- és középvállalkozások adókedvezménye kapcsán - témánk szempontjából – annyi emelendő ki, hogy a kedvezmény igénybevételének elsődleges feltétele a kis- és középvállalkozás (kkv) jogszabályi kritériumainak teljesülése az adott vállalkozásra nézve. A vonatkozó jogszabályok értelmében kkv-nak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma kétszázötven főnél kevesebb, és ezzel egyidejűleg éves nettó árbevétele legfeljebb ötvenmillió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb negyvenhárommillió eurónak megfelelő forintösszeg. A kisvállalkozás ötven főnél is kevesebbet foglalkoztat, éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege pedig legfeljebb tízmillió eurónak megfelelő forintösszeg. Ha a foglalkoztattak száma tíz fő alatti, az éves nettó árbevétel vagy a mérlegfőösszeg pedig legfeljebb kétmillió eurónak megfelelő forintösszeg, akkor már mikrovállalkozásról beszélünk. Az adóalapot csökkentő kedvezmény ilyen vállalkozások esetében a törvényben meghatározott célra elszámolt bérköltséghez, vagy bizonyos támogatott beruházásokhoz kapcsolódik, de megemlítendő a hitelszerződés után igénybe vehető adókedvezmény is. Ennek lényege, hogy a kkv-nak minősülő vállalkozás a pénzügyi intézménytől tárgyi eszköz beszerzéséhez vagy előállításhoz igénybe vett és kizárólag célhoz kötötten felhasznált hitelre az adóévben fizetett kamat negyven százalékáig terjedő kedvezményre jogosult.

Összességében megállapítható, hogy az adókedvezmények adóvisszatartás formájában vehetők igénybe, legfeljebb azonban az adó mértékéig.

A társasági adó mértéke

A társasági adó a pozitív adóalap tizenhat százaléka. Bizonyos feltételek teljesítése esetén a társasági adó mértéke a pozitív adóalap ötmillió forintot meg nem haladó összegéig tíz százalék, az e feletti összegre tizenhat százalék. E csökkentett adómértéket az az adózó alkalmazhatja, aki nem vesz igénybe adókedvezményt, és az adóévben legalább egy fő a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma, feltéve hogy az adóévben legalább az adóév első napján érvényes minimálbér másfélszeresének adóévre évesített összege és a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma szorzatának megfelelő összegre vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

Az üzleti tervezés

A hazai vállalkozók többsége még manapság sem tartja fontosnak, hogy elkészítse üzleti tervét. Gyakran lebecsülik a jól megszerkesztett üzleti terv által nyerhető előnyöket, és úgy gondolják, hogy elegendő egy jó ötlet, majd menet közben eldöntik, hogyan tovább. Pedig egy gondosan elkészített üzleti terv a stabil működés és a hatékonyság letéteményese, arról nem is beszélve, hogy egy-egy beruházási döntés meghozatala előtt kiemelkedő jelentőséggel bír egy komplex elemzés, hiszen e nélkül nem is lehet releváns döntést hozni. Célszerű tehát mindenkinek elgondolkodnia azon, hogy nem lenne-e ésszerűbb egy múltbéli tapasztalatokon alapuló, de jövőre néző komplex üzleti tervvel nekivágni az új üzleti évnek. Az üzleti terv tulajdonképpen a vállalkozás iránytűje, amely megmutatja, hogy a vállalkozásnak miket kell megtennie ahhoz, hogy megvalósítsa elképzeléseit, elérje célját. Mivel üzleti tervezéskor a vezetőnek releváns információkra van szüksége, ezért maga a tervezési folyamat kényszeríti ki a vállalkozás információs rendszerének folyamatos fejlesztését. A vállalkozás információs rendszerének minősége határozza meg azt, hogy a cég hogyan és milyen módon képes reagálni a piaci változásokra, a folyton folyvást érvényesülő külső hatásokra. A megfelelő információs rendszer haszna legfőképp akkor mutatkozik meg, amikor a vállalkozás vezetőjének kiélezett helyzetben, rövid időn belül különféle döntéseket kell meghoznia, vagyis amikor a külső kényszerítő tényezők nem teszik lehetővé a hosszas mérlegelést. Ilyenkor érti csak meg igazán a cégvezető azt, hogy mennyire kifizetődő az üzleti év végén időt szentelni a vállalkozás előtt álló időszak realitások talaján álló megtervezésének.

Az üzleti terv elkészítése még napjainkban is szinte csak akkor kap kellő figyelmet, ha a vállalkozás valamely befektetéséhez, vagy pedig finanszírozási problémái áthidalásához hitelt igényel valamely pénzintézettől. A bankok ugyanis a hitelkérelem elbírálásakor elsődlegesen a vállalkozás üzleti tervét veszik górcső alá. A nagyobb cégek általában könnyebben jutnak külső forrásokhoz. Ennek egyik fő oka a jól elkészített üzleti terv, amelyben - köszönhetően a rendszeresen végzett ilyen tervezőtevékenységből eredő rutinnak - sokkal hatékonyabban képesek megindokolni kérelmüket.

Nemcsak az elkészült üzleti terv, hanem az összeállítás során maga a gondolkodási folyamat is értékes tapasztalatokhoz juttatja a céget. A tervezés során a vállalkozás vezetője végiggondolhatja a jövőbeni üzleti stratégiát, és objektív módon méri fel a rendelkezésre álló erőforrásokat, teszi vizsgálat tárgyává a lehetőségeket és a korlátokat. Ismételten hangsúlyozandó, hogy mindez csupán a múltbéli gazdasági események objektív és tanulságok levonására törekvő mérlegelése útján képzelhető el, vagyis hiába tekint jövőbe maga az üzleti terv, elkészítése során nem nélkülözhető az elmúlt üzleti évben tapasztalt folyamatokkal való számvetés sem.

A tervezés egyébként az egyik legfontosabb menedzsmentfeladat, hiszen ez a tevékenység a vállalkozás irányításának alapja. Fő célja az erőforrások felhasználásának optimalizálása, a tudatos stratégia kialakítása, valamint a vállalkozás felkészítése a várható kihívásokra, külső hatásokra. A tervezés tehát tulajdonképpen valamely kívánatosnak tartott jövőbeni állapot felvázolása, valamint az annak eléréséhez szükséges módszerek és feladatok definiálása, tudatos számbavétele.

Miért van szükség a tervezésre?

A tervezés szükségességét – a fentiekben ismertetett, általános elemeken túl – több tényező is indokolja, amelyre a következőkben világítunk rá.

Megelőző szerep

A tervezőmunka során a vezető végiggondolja a gazdálkodás valamennyi alrendszerét és a kapcsolódási pontokat. Ennek során feltárhatóak az esetleges problémák és szűk keresztmetszetek. A vezetők az így szerzett ismeretek birtokában válnak képessé arra, hogy még a kedvezőtlen események bekövetkezte előtt tudjanak megfelelő ellenintézkedést foganatosítani.

Erőforrások optimális felhasználása

A tervezésnek köszönhetően elérhető a vállalkozás erőforrásainak optimális felhasználása, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a tervezés során feltárhatóak a kockázati tényezők, ezáltal pedig lehetőség nyílik a vállalkozás működésének stabilabbá tételére.

Segítség a döntéshozatalban

A tervezés szűkebb értelemben azoknak a külső tényezőknek a számbavételét jelenti, amelyek hatással vannak a vállalkozásra, befolyásolják a vállalkozás működésének lényeges teljesítménymutatóit, ezért ezen ismeretek birtokában a vezető releváns döntések meghozatalára lesz képes. Ennek következtében a vállalkozás olyan versenyelőnyre tehet szert, amelynek elérésére ilyen tudatos tervező- és értékelőtevékenység hiányában nem lett volna képes.

Az üzleti terv elkészítésére irányuló tevékenység megkönnyíti a beszerzési és az értékesítési döntések meghozatalát, hiszen a vezető a gazdasági élet és a piac minden rezdülésére adandó válaszra felkészülhet.

A terv meghatározza a vezető számára a döntési pontokat és a döntésmeghozatal optimális időpontját, ami főként fejlesztések, beruházások kapcsán kiemelkedő jelentőségű előny.

A terv segítségével összehangolhatóak lesznek a pénzügyi folyamatok (költség-árbevétel), továbbá tervezhetővé és kiszámíthatóvá válik a vállalkozás pénzszükséglete. Az üzleti tervezés alfejezetét jelentő pénzügyi tervezés révén releváns információ nyerhető a hitelfelvétellel, tőkebevonással összefüggő döntésekhez.

Fentebb már érintettük, hogy a pénzintézetek is kiemelt figyelmet szentelnek a vállalkozás üzleti tervének. E hozzáállás hátterében az áll, hogy az üzleti terv felvilágosítást nyújt a vállalkozás lehetőségeiről, jövőbeli kilátásairól, ezek pedig a hitelnyújtásra irányuló döntéshozatalnak figyelmen kívül nem hagyható, sarkalatos pontjai.

Információs bázisszerep

Végül pedig megállapítható, hogy az üzleti terv releváns információt nyújt a vállalkozás jövedelmezőségéről, annak jövőbeli változásairól, ezzel pedig kétségkívül előmozdítja, hogy racionális döntések szülessenek a szervezet működtetésével és a jövedelmek felhasználásával összefüggésben.

Az üzleti terv felépítése

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy melyik az a felépítés, amelyet követve reális képet alakíthatunk ki cégünkről másokban, és amely révén mi magunk is hozzájutunk a további működés alakulása szempontjából lényeges információkhoz. Ha tehát átfogóan és mindenre kiterjedően kívánjuk – akár egy üzleti év zárása keretében – értékelni vállalkozásunkat, akkor célszerű az üzleti terv elkészítésének alábbi lépéseit követnünk. Az üzleti terv elkészítése voltaképpen a zárás és a nyitás egyidejű szisztematizálása, és a vezető információigénynek sajátos megjelenési formája. Úgynevezett üzletiterv-séma nem létezik, így a dokumentum tartalma és szerkezeti felépítése teljes egészében a terv készítőjére van bízva. Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy az üzleti terv tekintetében nem érvényesül olyan szintű formakényszer, mint amilyen a fentebb részletesen ismertetett számviteli dokumentumokat jellemzi, a gyakorlat azonban, főként olyan vállalkozások esetében, amelyek rendszeresen készítenek üzleti tervet, kialakított bizonyos, általánosságban elfogadottá vált formákat és követelményeket. Emellett arra is utalunk, hogy egyes bankok ajánlásai (elvárásai) útmutatást adnak az üzleti terv formai és tartalmi megjelenésére nézve. Az üzleti tervet úgy célszerű összeállítani, hogy a tartalom kielégítse azok igényét, akiknek tájékoztatására a dokumentum készült.

Az üzleti tervből megismerhető mutatók

Jellemzően szinte valamennyi üzleti terv választ ad az alábbi öt kérdésre:

– a vállalkozás jelenlegi helyzete,

– a vállalkozás jelenlegi adottságai,

– a vállalkozás céljai és a célok elérésének várható időpontja,

– a tervben foglaltak megvalósításától várt eredménye,

– végül pedig a célok eléréséhez igénybe venni kívánt eszközök, ideértve azt is, hogy milyen források szükségesek a terv megvalósításához.

Jól látható tehát, hogy az üzleti terv felépítését, részletességét alapvetően az határozza meg, hogy milyen célból és kiknek készült. Az üzleti terv felhasználásának célja elsősorban abból a szempontból meghatározó tényező, hogy mik legyenek a hangsúlyos elemek, mik kerüljenek a tervezés homlokterébe. Természetszerűleg más fejezetre helyeződik a hangsúly, ha banknak, és másra akkor, ha például potenciális befektetőnek, avagy saját magunknak, belső használatra készítjük a tervet.

Egy lehetséges üzletiterv-struktúra

A gyakorlat kristályosította ki azt az üzletiterv-struktúrát, amelynek lényege, hogy maga a terv egymástól jól elhatárolható szerkezeti és tartalmi egységekre tagolódik. Az üzleti terv értelemszerűen tartalmazza az érintett vállalkozás egyedi azonosító adatait, a vezetői összefoglalót, a vállalkozás tevékenységének bemutatását, a marketingtervet, a működési tervet, a vezetőség megjelölését és a vállalkozás szervezeti felépítését. Mindezt általában az ugyancsak kiemelkedő jelentőségű pénzügyi terv, majd pedig meghatározott célra irányuló üzleti terv esetében a konkrét kérelem (hiteligénylés) követi. Az üzleti tervet – főként, ha az harmadik személyek részére készül – alá is kell támasztani. A gyakorlatban ez olyan dokumentumok csatolása útján valósul meg, amelyekből hitelt érdemlően megismerhetőek az adott vállalkozás üzleti tervben szereplő adatai és releváns mutatói.

A vállalkozás adatai

Fentebb már említettük, hogy az üzleti terv több célból készülhet. A vállalkozás adatait tartalmazó szerkezeti egység attól függően kerül bele az üzleti tervbe, hogy a dokumentum belső, avagy külső felhasználásra készül. Nyilvánvaló, hogy abban az esetben, amikor az üzleti tervet a magunk számára készítjük, nincs szükség az adatok bürokratikus feltüntetésére, ha azonban valamilyen oknál fogva külső használat a célunk, akkor a vállalkozás azonosíthatósága mindenképpen alapvető követelmény. A bevezető szakaszban kell meghatározni az üzleti terv célját, és szükség esetén itt kell kiemelni azt is, ha a terv bizalmasan kezelendő, mert a benne rejlő információk üzleti titoknak minősülnek.

Cégadatok

Ebben a pontban tüntetjük fel a cég cégjegyzékben szereplő adatait (teljes név, rövidített név, székhely, telephely, cégjegyzékszám, adószám, bankszámlaszám). Itt érdemes írni, feltéve hogy a cég rendelkezik ilyennel, a kapcsolt és a leányvállalatokról. Ezután megadhatjuk a vezető nevét és elérhetőségét, majd pedig a tulajdonosok nevét és esetleges más cégben lévő érdekeltségeiket célszerű feltüntetni. Általában ebben a pontban szerepel a cég főtevékenysége, valamint itt érdemes elhelyezni azokat az egyéb információkat is, amelyeket a készítő vállalkozásspecifikusan fontosnak tart. Ha például a vállalkozás több évtizedes hagyománnyal rendelkezik, és ezzel az üzleti terv készítője a bizalmat kívánja erősíteni az olvasóban, úgy a vállalkozás alapításának éve is megadható.

Pénzügyi mutatók

Az adatokat tartalmazó részben szokás kitérni a vállalkozás olyan fontosabb pénzügyi mutatóira is, mint például a nettó árbevétel és az adózás előtti eredmény. A többi pénzügyi adatot egy külön pontban érdemes részletezni és elemezni, ebben a bevezető részben általában elegendő ezt a két alapvető adatot feltüntetni.

A vezetői összefoglaló

Ahogyan a megnevezés is szemlélteti, ennek a résznek az összeállítása jelenti az üzleti terv készítésének utolsó mozzanatát. Tulajdonképpen ez az üzleti terv érdemi kivonata. Bizonyos esetekben, például hiteligényléskor, a vezetői összefoglaló a terv kötelezően elkészítendő része, ám minden esetben érdemes összefoglalót írni, mert ezzel megkímélhető az olvasó, hogy feleslegesen rágja át magát oldalak sokaságán, ha csak egy "gyorsjelentést" szeretne kapni a cégről. Amennyiben nem belső használatra, hanem például a potenciális befektetők vagy a hitelt folyósító pénzintézet számára készítjük a tervet, ez a rész lesz a leglényegesebb, így minden szempontból ennek kell a legátütőbbnek lennie. Egy befektető, vagy egy hitelt folyósító pénzintézeti munkatárs naponta több tucat üzleti tervet olvas el. Nyilvánvalóan nincs annyi idejük, hogy a terjengős részeket figyelmesen átolvassák, ezért az első rosta a vezetői összefoglaló. Ha a terv ezen része áttekinthető, tömör, tényszerű, és üzenetét az olvasó azonnal megérti, az már fél siker lehet a kitűzött cél megvalósítása felé vezető úton. A jól megírt összefoglaló ugyanis motiválja az olvasót, hogy részletesen tanulmányozza az elkészített tervet, és ne dobja azonnal félre, mint egy érdektelen aktakupacot.

Tartalmi elemek

A vezetői összefoglalóban érdemes főbb vonalaiban ismertetni a cég tevékenységét, valamint a tevékenység, szükség szerint pedig az egész ágazat globális helyzetét és a piacon érvényesülő tendenciákat. Itt érdemes összefoglalni és hangsúlyozni az üzleti terv mellékletét képező különféle számadatokat. Ilyen lényeges számadat például az előző időszakok nettó árbevételeinek alakulását szemléltető és az adózás előtti eredményre vonatkozó mutató, a fedezeti pont és a saját tőke, végül pedig a várható termelésivolumen-változás, az árbevétel és a jövedelmezőség alakulása. Ezt követően lehet részletezni a termékek, a szolgáltatások és az érintett piacok főbb jellemzőit, továbbá ebben a szerkezeti egységben célszerű elhelyezni az eredményre vonatkozó számokat és a cash flow-t.

A vezetői összefoglaló célja

A vezetői összefoglaló megírása egyben önellenőrzés is, hiszen ennek során megvizsgálható, hogy világosan lettek-e megfogalmazva a célok, meggyőző-e az okfejtés, biztosítható-e a megvalósítás, elegendő és megfelelő-e a döntések meghozatalához a tervből kinyerhető információ. Az előző üzleti évet lezáró és a következő üzleti évet megnyitó üzleti terv tehát hatékony eszköze annak, hogy a vállalkozás vezetője következtetéseket vonjon le az eddigi működés mutatóiból, az ezek alakulása mögött rejlő okokból a cég működésének jövőbeli alakulására és a kínálkozó lehetősekre nézve. A cég vezetőjének információigénye láthatóan igen sokrétű, hiszen pontosan ismernie kell az elért eredményeket, a piaci folyamatokat, és ezek tükrében kell reálisan, a további működést szolgáló módon terveznie az üzleti tervezés kínálta speciális eszközökkel.

A vállalkozás tevékenységének, fő profiljának bemutatása

Az üzleti terv e részének homlokterében a vállalkozás bemutatása áll. Ez a gyakorlatban annak tényszerű szemléltetését jelenti, hogy a cég milyen termékeket forgalmaz, milyen szolgáltatásokat nyújt, vagyis hogy a termékek és szolgáltatások piacának mely szegmensében van jelen.

Eltérő adatok termelő és szolgáltató vállalkozások esetén

Termékforgalmazásra specializálódott vállalkozás esetében itt érdemes megadni a termék fizikai tulajdonságait, műszaki paramétereit, üzemeltetési leírását. Ennek a pontnak a mellékleteként érdemes csatolni olyan dokumentumokat, mint például a termék részletes műszaki leírása, fényképek, összehasonlító adatok (például a termék mérete, minősége, funkciói, színe, márkaneve, a gyártása során felhasznált különleges anyagok listája és a hagyományostól eltérő eljárások). Ha a vállalkozás fő profilja a szolgáltatás, akkor itt érdemes megragadni a szolgáltatás igénybevételével elérhető előnyöket, a biztonságot, a felhasználási lehetőségeket. E helyütt célszerű megadni az ügyfélkör összetételét, és azt is, hogy mekkora részt tesznek ki az eseti megbízások, és mekkorát a tartós együttműködésen alapuló jogviszonyok.

Munkavégzés helyének részletes bemutatása

Ebben a szakaszban érdemes bemutatni a cég székhelyét, telephelyeit, a működési helyként szolgáló épületek tulajdonjogi viszonyait, összegezve tehát azt, hogy a vállalkozás bérli, vagy pedig saját tulajdonaként használja a székhelyül vagy telephelyül szolgáló ingatlant.

Értékesítés irányainak bemutatása

Az üzleti terv e pontjában kell definiálni az értékesítés területi hatályát. Ez annak pontos rögzítését jelenti, hogy a cég által előállított vagy forgalmazott termék, illetőleg a nyújtott szolgáltatás csupán a lokális igényeket elégít ki, vagy pedig az ország más területein is rendelkezik a vállalkozás megrendelői körrel. Az e kérdésekkel való tudatos foglalkozás ráébresztheti a cég vezetését arra, hogy a jövőben szélesebb körű piaci jelenlétben, vagy pedig exportértékesítésben is gondolkodjon. Mindehhez természetesen elengedhetetlen az előző üzleti időszak mutatószámainak reális és objektív mérlegelésén alapuló tervezés.

Fejlődési fázis bemutatása

A vállalkozás bemutatásakor érdemes kitérni arra is, hogy a cég a fejlődés mely szakaszában van jelenleg. Célszerű némi figyelmet szentelni olyan kérdések vizsgálatának, hogy a vállalkozás fő bevételi forrását továbbra is első termékének értékesítése jelenti-e, vagy pedig történt már olyan profilbővítés, amelynek révén a vállalkozás más termékekkel is megjelent a piacon. Az ilyen jellegű vizsgálat alkalmat teremt arra, hogy a vállalkozó ezekkel a lényeges kérdésekkel szakmai alapon és jövőbe tekintő módon foglalkozzék, vagyis újból megismerhetővé válik az üzleti tervezés lényege.

Referenciák, minőségi mutatók ismertetése

Az üzleti terv olvasójának kételyeit lehet eloszlatni az alkalmazási példák és referenciák ismertetésével. Meggyőző lehet, ha azokat a tulajdonságokat domborítja ki a terv készítője, amelyek egyediek, és ebbéli minőségükben kizárólag az adott szolgáltatásra jellemzőek. Ennek az elvnek az alkalmazása lehetővé teszi a vállalkozás egyértelmű megkülönböztetését a versenytársaktól. Emellett az is könnyen belátható, hogy egy átgondoltan összeállított üzleti terv hamar felkeltheti a vállalkozás iránti érdeklődést, ha abban a kínálkozó üzleti lehetőségek kiaknázása érdekében a cég vezetése valóban a vállalkozás ténylegesen meglévő erőforrásain nyugvó célokat tűz ki. Az okos üzleti tervezés eredményeképpen megfogalmazott célok illeszkednek a piaci viszonyokhoz és a vállalkozás belső adottságaihoz. Az érdeklődőkből ennek hatására könnyen lesznek támogatók, partnerek és befektetők, sőt, ily módon akár a szükséges külső forráshoz is hozzájuthat a vállalkozás.

Nagyon fontosak a reális célkitűzések, mert az irracionális tervek bizalmatlanságot kelthetnek, és még a kedvező lehetőségekkel kecsegtető üzletképes ötletek vonzerejét is nagymértékben csökkentik. A vállalkozás vezetőjének tehát ismernie kell saját cégének minden rezdülését, vagyis információ igénye ebből a szempontból is igencsak sokrétű.

A marketingterv

A marketingtervek, tartalmukat tekintve, igencsak különbözőek lehetnek attól függően, hogy az adott vállalkozás milyen jogi formában működik, milyen méretű, mi a főtevékenysége, és meghatározó tényező az is, hogy mennyire bonyolult a vállalkozás működési környezetét jelentő piac. Természetszerűleg más marketingtechnikákat alkalmaz egy néhány főt foglalkoztató, lokális piaci igényeket kielégítő betéti társaság, mint egy nagyobb földrajzi területen értékesítő, több telephellyel és széles termékpalettával rendelkező kft.

Tartalom

A jó marketingterv az adott ágazat adottságainak bemutatásával kezdődik. Ez nyújt ugyanis valós képet az uralkodó piaci viszonyokról, a vállalkozás piaci pozíciójáról és tényleges piaci részesedéséről. Mindezt persze pontos számadatokkal kell alátámasztani, tehát a kiegészítő mellékletben érdemes olyan táblázatokat elhelyezni, amelyek az értékesítési volumenváltozást és az árbevétel alakulását folyamatában szemléltetik. E kimutatások elkészítése során maga a cégvezető is értékes információkhoz jut hozzá, így képes lesz arra, hogy átfogóan értékelje saját vállalkozásának aktuális helyzetét, ebből kiindulva pedig a jövőbeni lehetőségeket.

E fejezetben kell bemutatni a kereslet általános jellemzőit, a fejlődési trendeket és a piaci erőviszonyokat, továbbá a versenytársak erősségeit és gyenge pontjait. Emellett azt is itt kell meghatározni, hogy a vállalkozás által gyártott termékek az úgynevezett termék életgörbe mely szakaszában járnak a terv készítésének időpontjában.

Körül kell határolni azt a piaci szegmenst, amelyet érintően a cég értékesítési tevékenységet kíván ellátni, és röviden érdemes bemutatni a legfontosabb üzleti partnereket is. Egyes ágazatokban kulcsfontosságú szerep jut a beszállítói körnek, így ez logikailag és szerkezetileg szintén ebbe a fejezetbe tartozik. A vállalatról kialakult pozitív képet tovább erősítheti az üzleti tervben ismertetett, a versenytársakénál jobb szervizellátottság, fejlett vevőszolgálati rendszer, amelyek szintén ebben a fejezetben érvényesülnek a legjobban.

Az üzleti terv hitelességét emeli, ha pontos árinformációkat tartalmaz. Természetesen nem kell, hogy az üzleti terv konkrét árlistát foglaljon magában, hiszen ezek az adatok szinte valamennyi vállalkozásnál üzleti titoknak számítanak, de általánosságban az árszerkezetről, az adható kedvezményekről és az árváltoztatási irányelvekről feltétlenül adjunk információt az üzleti tervben. A megfelelő árpolitika kialakításához ismernünk kell az adott termék világpiaci árát és a versenytársak által alkalmazott árakat is, de szükségünk van az árak adott időszakon belüli alakulását tükröző adatokra is.

Az imázs

Amellett, hogy a vállalatról kialakult pozitív kép üzleti tervben történő bemutatása bizalmat ébreszt, kétségkívül maga az üzleti terv is imázst teremt. Azonban itt is meg kell találni a helyes mértéket, mert a túlzott öndicséret akár viszolygást is kiválthat az olvasóból. A tájékoztatás tehát legyen tárgyilagos és hihető. Igazán hitelessé teszi a fejezetet a vevőktől, partnerektől érkező visszajelzések, információk, javaslatok felhasználása. Megfontolandó tanács továbbá, hogy még ha oly pozitív is a kép a vállalkozásról, a vezetők mindig kritikusan szemléljék az adatokat, és törekedjenek azok folyamatos naprakészen tartására.

Értékesítési csatornák és promóciók

Ez szintén a marketingterv része. A termék a gyártótól általában az értékesítési láncon keresztül jut el a fogyasztókhoz, azonban bizonyos esetekben a vállalkozás úgy is dönthet, hogy az értékesítésbe nem von be más szereplőt. Erre általában kisméretű vállalkozások esetében, illetőleg akkor kerül sor, ha a cég kis sorozatban gyártott, speciális vagy egyedi vevői igényeket kielégítő termékeket állít elő. E fejezeten belül részletezhetők a vállalkozásnak a saját vevőszolgálattal szemben támasztott elvárásai.

A fejezet marginális pontját képezi a vállalkozás által használni kívánt különböző vásárlásösztönző eszközök bemutatása. Itt kell szemléltetni azokat a marketingeszközöket, amelyek használatával a vállalkozás az értékesítési volumen, és ezen keresztül a profit növekedését reméli. Ha a vállalkozás üzleti lehetőségeinek bővítése érdekében árubemutatót tervez, expókon kíván megjelenni, avagy egyszerűen csak hirdetések útján igyekszik növelni termékei népszerűségét, akkor mindezek részletezésére kiváló lehetőséget kínál az üzleti terv e tartalmi és szerkezeti egysége.

A működési terv

Minden üzleti terv készítésénél kérdésként merül fel, hogy milyen részletességgel mutassuk be a vállalkozás működésének körülményeit. Itt is nagyon fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Olyan működési tervet célszerű készíteni, amely nem megy bele az üzleti terv olvasója számára felesleges és értelmezhetetlen technológiai leírásokba, ugyanakkor a végletekig leegyszerűsített működési terv sem megfelelő, hiszen ez aligha lesz alkalmas arra, hogy az olvasó érdemi összefüggéseket legyen képes kiszűrni belőle.

A minőségbiztosítás rendszere

A vállalkozásnál kialakított minőségbiztosítási rendszer bemutatásának mindenképpen szerepelnie kell az üzleti tervben. Ha a vállalkozás fontosnak és szükségesnek tartja a minőség garantálását, az mindenképpen bizalomerősítő tényezőként fog hatni azok számára is, akik még nem ismerik az adott céget, illetve termékét, és esetleg az üzleti terv olvasásakor találkoznak először vele.

A minőségbiztosítási rendszer több részegységből tevődik össze, vagyis olyan összefoglaló elnevezés, amelyet elemei töltenek meg tartalommal. A minőségbiztosítás részfeladatai a minőségtervezés, a minőségfejlesztés és maga a minőségbiztosítás. A minőségbiztosítás négy, egymástól jól elkülöníthető folyamatból tevődik össze. Ezek egyike a minőség-ellenőrzés, amely az előállított termékekre és a termék előállítási folyamatára vonatkozóan állít fel kidolgozott szabályrendszert. A folyamat második eleme az egészség-, biztonság- és környezetvédelmi követelmények, előírások megtartásának biztosítása. A harmadik elem a minőségaudit, a negyedik pedig a minőségtanúsítás.

Az üzleti terv minőségbiztosítási fejezetében kell bemutatni, hogy a vállalkozás milyen intézkedésekkel és beavatkozásokkal valósítja meg minőségbiztosítási feladatait. Ebben a fejezetben kell számot adni a várható hatásokról, eredményekről, és e helyütt célszerű ismertetni azt is, hogy mindezek mennyiben járulnak hozzá a vállalkozás versenyképességének növeléséhez.

Márka, szabadalom, licencvédelem

Valamennyi vállalkozás számára, amely kutató-fejlesztő tevékenységet folytat, vagy jelentős tőkebefektetéssel valamilyen szabadalmat, know-how-t vásárol meg, elsődleges fontosságú a termékek, márkák, védjegyek védelme, vagyis az, hogy más ne használhasson fel olyan márkanevet vagy védjegyet, amelynek révén a cég már kiterjedt és stabil vásárlórétegre tett szert. A márkanév, a védjegy, a termék és az eljárás védelmére több lehetőség is kínálkozik. A szabadalmi jogok, a licencek, a márkavédjegyek, valamint a szerzői jogok törvény által kikényszeríthető védelmet nyújtanak, amelyeknek ugyan vannak költségvonzatai, ám mindez elenyésző ahhoz képest, amekkora anyagi kár származhat a szükséges védelmek hiányából. Tehát ahhoz, hogy e tekintetben is racionális döntéseket lehessen hozni, mérlegelni kell az előre látható kockázatokat, a negatív események hatására bekövetkező veszteség várható mértékét, és pontosan ismerni kell a védelmi megoldások költségeit. Az említett információk birtokában lehet kiválasztani a vállalkozás számára legmegfelelőbb megoldást. Mivel a márka és a szabadalom igen nagy jelentőséggel bír a vállalkozások életében, ezért ezt a kérdéskört az üzleti terv működési terv fejezetében kell érinteni. Ebben a részben kell szerepeltetni azokat az információkat is, amelyek a védelem meghosszabbításának módjára, idejére és arra vonatkoznak, hogy a cég alkalmaz-e ezt minden szempontból kézben tartó és lebonyolító személyt.

Biztosítás

A biztosítás a vállalkozás működéséhez indirekt módon kötődik, ám azok a károk, amelyek az intézmény hiányában felmerülhetnek, kellően hangsúlyozzák fontosságát. A működéshez szükséges eszközök védelmét biztosítani kell, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vagyonbiztosítás kínálta lehetőségek igénybevételével fel kell készülni a meghibásodásból, megrongálódásból eredő károk enyhítésére. A vállalkozások tevékenységükkel összefüggésben felelősségbiztosítást köthetnek, amely a polgári jog szerinti kártérítési kötelezettségek esetén nyújt anyagi fedezetet és ezáltal biztonságot a cégnek. Amennyiben a vállalkozás él ezen lehetőségekkel, úgy az erről szóló beszámolót a működési terv fejezetbe célszerű beépíteni.

Információs rendszer

A vállalkozás információs rendszerének kiemelt feladata, hogy a cég külső környezetére és a belső működésre vonatkozóan folyamatosan összegyűjtött, tárolt és feldolgozott információkat állandóan hozzáférhetővé tegye. Mivel a vállalkozások vezetői idejük legnagyobb részét problémamegoldással töltik, ezért a jó döntések meghozatalához nélkülözhetetlen a vállalkozásnál megfelelő információs rendszer működtetése. Ma már a vállalat mindennapi működése is megköveteli, hogy a szereplők tisztában legyenek teendőikkel. Ennek alapfeltétele, hogy az információk folyamatosan rendelkezésre álljanak, vagyis hogy a vállalat információs rendszere mindenkor hatékonyan, e célok szolgálatában működjék. Ha a vállalat vezetője információhiányban szenved, vagy pedig megfelelő információs rendszer hiányában nem képes a szükséges információt azonnal mobilizálni, meg kell fontolnia, hogy nem volna-e célszerű némi beruházás árán működő információs rendszert kiépíteni. Az ilyen információs rendszer általánosságban segíti elő az üzleti tervezést, ezáltal pedig kétségkívül nagyobb esély fog mutatkozni a dinamikus fejlődésre. Ezek az információs rendszerek egyébként nem csupán az információk rendelkezésre állításában töltenek be kulcsfontosságú szerepet, hanem az optimális felhasználást is elősegítik, ennek kapcsán pedig máris visszakanyarodtunk szűkebb témánkhoz. Az információs rendszerrel foglalkozó fejezetben célszerű tájékoztatást adni a már meglévő, illetőleg a jövőben létrehozandó rendszerrel kapcsolatos tudnivalókról, továbbá az üzleti tervezés szolgálatában is álló fejlesztési elképzelésekről.

A vezetőség, a munkaerőterv és a szervezeti felépítés

A vezető tevékenysége igencsak sokrétű lehet. Főszabály szerint ellátja a vezetéssel, az irányítással és az ellenőrzéssel kapcsolatos teendőket, nemritkán azonban az is az ő feladata, hogy kapcsolatot tartson a meglévő ügyfelekkel, valamint hogy új üzleti partnereket kutasson fel. Emellett ő látja el a vállalkozás képviseletét is harmadik személyek irányában. Tekintettel arra, hogy a vezető ilyen értelemben egyben a felelősség letéteményese is, az üzleti tervben célszerű őt név szerint szerepeltetni.

A potenciális befektetők gyakran hangoztatják, hogy nem csupán egy termékbe vagy szolgáltatásba fektetik be tőkéjüket, hanem sokkal inkább a vállalkozás vezetésébe. Ha ugyanis már az üzleti tervből az tűnik ki, hogy a vezetés tudatosan tervezi, uralja és kézben tartja a folyamatokat, akkor mindenkiben pozitív benyomás ébred. Sok esetben nem is elsősorban a termék, hanem a vezető jól érzékelhető kreativitása, az általa működtetett szervezet hatékonysága és a korábban kialakított kapcsolatrendszer kelti fel a befektető figyelmét, így nem utolsó szempont az üzleti terv vonatkozó fejezetének e szempontok szerinti, de természetesen valós adatokra támaszkodó felépítése. Itt kell bemutatni azokat a személyeket (vállalkozókat, befektetőket, az igazgatótanács tagjait, a vezető beosztású és kulcsfontosságú pozíciókat betöltő munkavállalókat, szakértőket és specialistákat), akik tevékenységükkel jelentősen befolyásolhatják a vállalkozás sikerességét.

Az olvasót nem csupán arról kell meggyőzni, hogy a vezető rendelkezik a kellő szakmai ismeretekkel és tapasztalatokkal, hanem arról is, hogy a rendelkezésre álló belső adottságok és a kialakult piaci viszonyok mellett képes megvalósítani az üzleti tervben foglaltakat, és ezáltal valóban jó esély mutatkozik a célok teljesülésére.

Minden ilyen esetben felmerül a kérdés, hogy a vállalkozás mely vezetőit a szervezet mely szintjétől kezdődően mutassák be a terv készítői. Ennek megválaszolására nincs bevált recept, csupán kialakult gyakorlat, amely egyértelműen azt támasztja alá, hogy célszerű mindazokról tájékoztatást adni, akiknek ráhatásuk van a vállalkozás arculatának kialakítására, és akik felelősséggel tartoznak a vezetésért. Bizonyos esetekben érdemes kitérni azon személyek körére is, akik jelentős tőkebefektetéssel kötelezték el magukat a vállalkozás mellett, ezek ugyanis a siker és a jó kilátás beépített garanciái lehetnek. Végül ne hagyjuk ki azokat sem, akik szakértelmükkel és vezetői tevékenységükkel járulnak hozzá a vállalkozás sikerességéhez! Általában nem szükséges azoknak a befektetőknek a személyére kitérni, akik "csak" tőkéjükkel érdekeltek a vállalkozásban, és egyéb tevékenységükkel nem járulnak hozzá a működéshez.

Célszerű megnevezni a valamilyen szempontból kulcsfontosságú pozíciót betöltő személyeket, ideértve például a cég kutatási-fejlesztési tevékenységéért felelős vezetőt, a marketingvezetőt vagy a műszaki igazgatót. A tanácsadók, mint például a jogi képviselők, a szabadalmi ügyvivők, a nemzetközi jogászok és pénzügyi szakemberek, ugyan nem foglalnak el hivatalos helyet a tanácsadói testületben, de speciális viszonyban állnak a vállalkozás vezetőivel, és munkájuk nyomán jelentős eredményeket érhet el a cég, így bizonyos esetekben érdemes ezeket a személyeket is nevesíteni.

A tudásalapú társadalomban elengedhetetlenül szükséges a vezetők folyamatos továbbképzése, mert ezzel a vállalkozás versenyelőnyre tehet szert, illetőleg csökkentheti versenyhátrányát. Nagyon fontos, hogy az üzleti tervben konkrétan legyen előirányozva a vezetők, főként a felsővezetők rendszeres oktatása, szakmai továbbképzése.

Munkaerőterv, személyzeti politika

Az üzleti tervben megjelenő személyzeti politikában elsősorban arról kell számot adni, hogy a cég milyen stratégiát kíván alkalmazni a munkaerő felvételével és foglalkoztatásával kapcsolatban. A hatékonysági követelmények figyelembevételével kell meghatározni a cég zavartalan működéséhez szükséges létszámot és a munkaerő összetételét. Az üzleti tervbe kerülő személyzeti politika nem helyettesíti a humánerőforrás-menedzsment által kidolgozandó koncepciót, hiszen a kettőnek egész más a funkciója. Az üzleti tervben megfogalmazott célok az esetek többségében nem azonnal gyakorolnak hatást a vállalkozás működésére, hanem sokkal inkább azért szükséges rájuk ebben a fejezetben kitérni, mert kedvezően hathatnak a cég megítélésére, hatékonyan növelhetik a munkavállalók identitástudatát.

A személyzeti politika általában négy kérdéskörre terjed ki: a létszám és a létszámváltozás ütemtervére, a képzésre, a munkaerő-toborzási és a kiválasztási stratégiára, valamint a jövedelmi kérdésekre.

A szervezeti felépítés

Az üzleti terv szervezeti felépítés része ismerteti a vállalkozás fontosabb üzletágait, a funkcionális egységeket és azok egymáshoz való viszonyát. Fontos részét képezik a hierarchiai viszonyok és a hatáskörmegosztások. Kisebb méretű és egyszerűbb felépítésű vállalkozásnál érdemes átfogó szervezeti tervet beépíteni az üzleti terv mellékletébe, míg bonyolult, rendkívül tagolt vállalat esetén elegendő csupán nagy vonalakban vázolni azt.

Ha az üzleti tervben bemutatásra kerül a cég várható fejlődési vonala, akkor ebben a fejezetben arra is célszerű kitérni, hogy ezzel összhangban hogyan fejleszthető tovább a szervezet.

A pénzügyi terv

Bár az üzleti terv felépítésének és tartalmának meghatározásában nagyfokú szabadsága van a terv készítőjének, ez azonban már nem jellemző a pénzügyi tervezésre és annak folyamatára. Az egyes tervsorok (például a mérlegben és az eredménykimutatásban) meghatározott sorrendben követik egymást, és a közöttük lévő összefüggések különféle szabályokkal vannak rögzítve.

A bankok általában azt várják, hogy a pénzügyi terv legalább három évre előre tartalmazzon adatokat, és gyakran az is elvárás, hogy a hitelfolyósítást követő első üzleti évben havi bontásban legyenek bemutatva a pénzügyi adatok.

Lássuk, mivel célszerű kezdeni a pénzügyi tervet! Mivel az olvasónak általában nincs akkora rálátása a cég működésére, mint az üzleti terv készítőjének, ezért célszerű a pénzügyi előrejelzésekhez jól érthető magyarázatot fűzni. Ennek egyik alkalmazható módja a kiinduló feltételek rögzítése a pénzügyi terv bevezetőjében. Itt törekedjünk a tömör és meggyőző erejű megfogalmazásokra, mert szinte valamennyi olvasó elsődleges érdeklődése az üzleti terv ezen részére fog összpontosulni.

Jövedelemterv

A pénzügyi fejezetben elsősorban a vállalkozás jövedelmezőségéről kell átfogó értékelést adni. Éppen ezért ki kell térni a bevételi forrásokra, az értékesítéssel összefüggő költségekre, valamint a működés során felmerült valamennyi ráfordításra. A jövedelemterv két részből tevődik össze. Ezek a bevételi terv és a költségterv.

A marketingtervben elvégzett piackutatási adatokra és a piaci információkra tekintettel, a korábbi értékesítési statisztikák figyelembevételével a jövedelemterv elkészítéséhez a vállalkozás várható értékesítési adatait kell először meghatározni. A bevételi terv figyelembe veszi a prognosztizált értékesítésivolumen-változást, a változások okait és a változás tartós, illetve átmeneti jellegét. Ezek összesített adataiból lesznek megállapíthatók a következő üzleti terv várható eladási adatai. A bevételi tervnek kiemelten kell kezelnie az új termékek piacra lépésének várható hatásait, ennek kapcsán pedig kulcsszerepet kap az új termék bevezetéséből származó várható árbevétel is. A bevételi terv részletesen tartalmazza a vállalkozás árbevételadatait termékenkénti, piaconkénti és főbb vevőnkénti bontásban. Ezek általában a mellékletben kerülnek becsatolásra.

A tervezés leglényegesebb mozzanata a tervezett árbevétel meghatározása. Azért nagyon lényeges, hogy ez az adat ne legyen túlzó, felültervezett, mert a későbbiekben a pénzügyi tervezés során ez fog kiindulópontul szolgálni, és ez lesz a többi számítás alapja. Ahogy a túlbecslés, úgy az alultervezés is káros lehet, ezért minden esetben törekedni kell az objektivitásra és az alapulvehetőségre. Nemcsak a tervezett értékesítési volumen adatainak pontos ismeretére, hanem a várható árakra is igen nagy szükség van az egész pénzügyi tervezéshez.

A jövedelemterv – mint azt az előzőekben említettük - másik része a költségterv. A várható árbevétel meghatározását követően szükség van a költségek pontos ismeretére is. A költségelemzés célja, hogy a vezető megismerje a költségek összetételét, továbbá azokat a tényezőket, amelyek hatással vannak a költségek változásaira. A költségterv, illetőleg az azt megelőző kalkuláció révén az is prognosztizálható, hogy a költségek hogyan fognak változni, és ez a változás milyen hatással lesz a vállalat eredményére. A költségelemzés arra is alkalmas, hogy az egyes termékek jövedelmezőségének, illetve a szervezeti egységek működésének hatékonyságára nézve eligazítást nyújtson. A működés hatékonyságának vizsgálatához is nélkülözhetetlen a költségek nagyságának és szerkezetének pontos ismerete. Csak a költségek pontos ismeretében hozható meg minden olyan döntés, amely végső soron megteremtheti a hatékonyabb működés feltételeit.

Az eltérő tevékenységek és profilok miatt a vállalkozások költségszerkezete meglehetősen differenciált képet mutat. A költségelemzés alapvető összefüggésekre irányítja a figyelmet, és annak megítélésében segít, hogy például egy új technológia bevezetése, egy átdolgozott szervezeti struktúra, vagy egyéb beavatkozás hatására mely területen milyen mértékű költségmegtakarítás érhető el.

A költségtervezés során célszerű külön meghatározni a működéshez kapcsolódó, a működés során felmerülő és az értékesítéssel összefüggő költségeket.

Mérleg az üzleti terv pénzügyi terv fejezetében

A mérleg tartalmazza mindazokat az információkat, amelyekből kiderül, hogy a vállalkozásnak milyen eszközök állnak rendelkezésére, mekkora saját és idegen forrással rendelkezik, illetőleg hogy milyen követelésekkel és kötelezettségekkel számolhat. A mérleg sorait – ahogy azt már érintettük – a számviteli törvény szigorúan rögzíti, az ott megadott sémától eltérni nem lehet.

Az üzleti terv készítésekor előfordulhat, hogy még nem áll rendelkezésre a vállalkozás mérlege. Ebben az esetben előzetes zárómérleget érdemes készíteni, amely megmutatja a vállalkozás pénzügyi helyzetét az áttekintett időszak végén.

A nyitómérleg elkészítése előtt célszerű végiggondolni, hogy a tervezett beruházásokat, nagy értékű eszközbeszerzéseket hogyan, milyen forrásból kívánja a vállalkozás finanszírozni. Ha az üzleti terv hitelkérelemhez kapcsolódik, akkor feltétlenül csatolni kell a tárgyévi mérleget.

Az egyszerűsített cash-flow modell
Sorszám	Megnevezés	Előjel
1.	Nettó árbevétel	+
2.	Egyéb bevételek	+
3.	Termékek költségei	–
4.	Egyéb költségek, ráfordítások	–
5.	Adók	–
I.	MÙKÖDÉSI PÉNZÁRAMLÁS (1+2-3-4-5)
6.	Forgótőke változása (készletek+ vevőállomány-szállítóállomány)	ą
7.	Beruházások	–
8.	Egyszeri bevételek	+
9.	Egyszeri ráfordítások	–
II.	NETTÓ PÉNZÁRAMLÁS

Eredménykimutatás, mint az üzleti terv része

A vállalkozás eredményének alakulása számos tényezőtől függ. Az üzleti tervezés önálló fejezete az eredménytervezés, amely az eredményt befolyásoló tényezők következetes számbavételét jelenti. A számviteli törvény értelmében a vállalkozás eredményének meghatározásakor kiindulópontul a nettó árbevétel szolgál. Ebből vezethető le az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye, majd pedig a mérleg szerinti eredmény.

A vállalkozás eredményének megállapítására egyébként alapvető módszer áll rendelkezésre. Az egyik a vagyon-összehasonlításon alapuló közvetlen, a másik pedig a közvetett módszer, amely utóbbi az eredménykimutatáson alapszik. A közvetlen módszer azt jelenti, hogy az eredményt a vállalkozás saját tőkéjének év végi és év eleji állományának különbözete alapján határozzák meg. Alapvető fogalom továbbá az értékesítés nettó árbevétele, amely nem egyéb, mint az adott naptári évben értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások ára, csökkentve a fogyasztási adóval és engedményekkel. A nettó árbevétel forgalmi adót nem tartalmaz. Az üzemi (üzleti) tevékenység eredményét úgy határozhatjuk meg, hogy megfelelően korrigáljuk az értékesítés nettó árbevételét. Ebben a körben olyan növelő tényezőkről beszélhetünk, mint például az egyéb bevételek és a saját előállítású eszközök. Az előbbiek közé olyanok tartoznak, mint az immateriális javak és tárgyi eszközök értékesítéséből származó bevétel, az árfolyamnyereség, a befolyt kötbérek és késedelmi kamatok. Az értékesítés nettó árbevételét az üzemi (üzleti) tevékenység eredményének meghatározása érdekében csökkenteni kell az anyagjellegű és személyi jellegű ráfordításokkal (anyagköltség, bérköltség), az értékcsökkenési leírással, az egyéb költségekkel és egyéb ráfordításokkal. A saját termelésű készletek az adott körülményektől függően jöhetnek számításba negatív, illetve pozitív előjellel. Ha tehát az értékesítés nettó árbevételéből kiindulva ezeket a megfelelő előjelű korrekciókat elvégezzük, akkor eljutunk az üzemi (üzleti) tevékenység eredményéhez. Ezt kell alapul vennünk akkor, amikor a mérleg szerinti eredményt kívánjuk meghatározni. Ennek során pozitív előjellel kell számításba venni a pénzügyi műveletek bevételeit, negatív előjellel pedig ugyanezek ráfordításait. Így jutunk el az úgynevezett szokásos vállalkozási eredményhez. Ha ezt korrigáljuk a rendkívüli eredménnyel, megkapjuk az adózás előtti eredményt. A rendkívüli eredmény például akkor növelő tényező, ha valamely káreseménnyel kapcsolatban a vállalkozás térítésben részesül, és akkor csökkentő, ha a vállalkozás térítés nélkül ad át vagyontárgyakat, avagy valamely káresemény költségekkel jár. A mérleg szerinti eredményhez végső soron az adózás előtti eredményen keresztül jutunk el oly módon, hogy levonjuk az adót, és hozzáadjuk a tulajdonosoknak járó osztalékot, részesedést.

Pénzforgalmi kimutatás

A cash flow készpénzáramlást jelent. Amíg az Egyesült Államokban minden adatszolgáltatásra kötelezett cégnek kötelező cash flow-kimutatást készíteni, addig Nyugat-Európában és Magyarországon nem írnak elő jogszabályok ilyen kötelezettséget. Attól, hogy jogszabály nem teszi kötelezővé, egy üzleti terv elképzelhetetlen pénzforgalmi kimutatás nélkül. A cash flow-tervezés nem csupán egy módszer, hanem sokkal inkább azt fejezi ki, hogy a vállalkozás a pénzforgalmon keresztül képes az alapvető működési folyamat (vagyis az értékesítés és a logisztika) valamennyi mozzanatát követni.

A cash flow nagyon sok tekintetben hasonlít az eredménykimutatáshoz, de alapfilozófiájában jelentős eltérés érzékelhető. Amíg ugyanis az eredménykimutatás a vállalkozás bevételeiről és az időszaki költségekről ad számot, függetlenül attól, hogy azok ténylegesen felmerültek-e, addig a cash flow a valóságos pénzforgalmat, a vállalkozáshoz ténylegesen befolyt és onnan kiáramló pénzmennyiséget mutatja. Az eredménylevezetés során a vállalkozás által elért nyereség lesz meghatározható, a cash flow pedig a vállalkozás pénzeszközének helyzetét tükrözi.

Alapvetően kétféleképpen lehet cash flow-t készíteni: direkt és indirekt módszerrel. A direkt módszer a működésből származó leglényegesebb készpénz be- és kifizetéseket veszi számba. Nyilvánvaló, hogy a leglényegesebb készpénzbevételi kategória a készpénzes vevők befizetése lesz. Ez fog kiegészülni a kamatbevételek és a kapott osztalékok összegével. A készpénzkiáramlás legnagyobb hányadát a szállítóknak történő kifizetések, valamint a folyósított munkabérek, teljesített adókötelezettségek és esetleg a hitelkamatok adják.

A közvetett, vagyis indirekt módszer a működési cash flow kiszámításakor a vállalkozás mérleg szerinti eredményéből indul ki, mégpedig úgy, hogy a nettó jövedelmet növeli a nem készpénztermészetű kiadásokkal, majd pedig előjeltől függően levonja vagy hozzáadja az eszközök értékesítéséből származó eredményt. A nettó eredményt tovább korrigálja a forgóeszközökben és a forrásokban bekövetkezett olyan változásokkal, ahol a direkt módszerrel számított bevétel vagy kiadás eltér a ténylegesen lezajlott pénzáramlástól.

Pénzügyi mutatók

A vállalkozás pénzügyi helyzetének elemzésére, értékelésére számos mutató kínálkozik. Annak megismerésére, hogy a vállalkozás mennyire hatékonyan működik, a legalkalmasabbak a pénzügyi mutatók, amelyek az árbevételhez kapcsolódnak. Igen népszerű az árbevétel főtevékenységekre történő felosztása és az árbevétel változásának vizsgálata.

A vállalkozás tevékenységének hatékonyságát hivatottak kifejezni a forgási sebesség, a rugalmassági és más fajlagos mutatók. A rugalmassági mutató azt fejezi ki, hogy a termelési tényezők értékének egyszázalékos változása mekkora árbevétel-változást eredményez. A forgási sebesség azt mutatja meg, hogy a vizsgált tényező hányszor térül meg az árbevételben. Ezzel a mutatóval számolható például az eszköz, illetőleg a tőke forgási sebessége. A fajlagos mutatók mindig arányokat fejeznek ki. Ezzel a módszerrel számolható például a tőkearányos árbevétel, az eszközértékre jutó árbevétel, a létszámra jutó árbevétel, de ugyanezen módszerrel adható meg az árbevétel nyereséghányada is. (Ez azt jelenti, hogy az árbevétel hány százaléka az eredmény).

Az olyan eredménymutatók, mint például az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye, a szokásos vállalkozási eredmény, a rendkívüli eredmény, az adózás előtti eredmény, az adózott eredmény és a mérleg szerinti eredmény, a vállalkozás valamennyi tevékenységnek eredményét összességében tükrözik.

A vállalkozás vezetőjének szüksége van olyan információkra is, amelyek például a tervezett eredményt befolyásoló tényezők részletes vizsgálatából nyerhetőek, ugyanis ezek alapos ismerete után lehet hatékonyságnövelő intézkedéseket, döntéseket hozni.

A vállalkozás pénzügyi helyzetének esetleges romlását nemcsak az előbb ismertetett mutatók mutatják meg, hanem a likviditási mutatók teszik még nyilvánvalóbbá. Ilyen likviditási mutató például a gyors likviditási mutató, az adósságszolgálati fedezeti mutató, az adósság és a saját tőke aránya stb.

Az összeállítást készítette: