A közelmúltban végbement szervezeti változás eredményeképpen azokat a feladatokat, amelyek eddig az illetékhivatalok hatáskörébe tartoztak, ezentúl az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fogja ellátni. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az illetékfizetési kötelezettség megszűnt volna, hanem csupán átszervezés történt, amely egyáltalán nincs kihatással arra, hogy mely esetekben és mekkora összegű illetéket kell fizetnünk. Ha tehát a jövőben ingatlant vásárolunk, lakást vagy más vagyontárgyat örökölünk, illetőleg kapunk ajándékba, akkor a vonatkozó jogszabály rendelkezései szerint továbbra is illetéket kell fizetnünk. Az illeték egyébként tág fogalom, így az alábbiakban azonban csupán azokra az illetéktípusokra koncentrálunk, amelyek kiszabása – legalábbis eddig – az illetékhivatalok hatáskörébe tartozott. Az öröklési, ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illetéket a jogalkotó összefoglalóan vagyonszerzési illetéknek nevezi. A leggyakoribbak a lakásvásárlási ügyletek, ezért cikkünkben részletesen az úgynevezett visszterhes vagyonátruházási illetékkel foglalkozunk.
A visszterhes vagyonátruházási illeték
Az illeték tárgya
A visszterhes vagyonátruházási illeték tárgya ingatlannak, meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, vagyis ellenérték fejében, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső egyéb módon történő megszerzése. Nem kell visszterhes vagyonátruházási illetéket fizetnünk akkor, ha a vagyonszerzés a haszonélvezeti jog jogosultjának halála miatt, vagy az özvegyi jog jogosultjának új házasságkötése folytán következik be. Ezekben az esetekben az, akinek ingatlanján másnak ilyen joga állt fenn, formálisan vagyonnövekményhez jut, illetéket azonban ennek ellenére nem kell fizetnie.
Illetékmértékek, illetékalap
A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után tíz százalék, a lakásokra és a hozzájuk kapcsolódó vagyoni értékű jogokra (például haszonélvezeti jog) azonban eltérő szabályozás vonatkozik.
Lakásingatlan vásárlásának illetéke
Ha tehát lakást vásárolunk, akkor a forgalmi érték első négymillió forintja után az illeték két százalék, az ezt meghaladó rész után pedig hat százalék. Ha lakás résztulajdonát szerezzük meg, akkor ez a számítási mód úgy alkalmazható, hogy a két százalékot a négymillió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összege után kell megfizetni, a hat százalékot pedig a forgalmi érték ezt meghaladó része után. Ha a lakástulajdon szerzője a vásárláshoz lakásépítési kedvezményben részesül, ennek összegét főszabály szerint le kell vonni a lakás forgalmi értékéből, vagyis az illeték alapja csökken.
Lakáscsere illetéke
Speciális szabályok vonatkoznak a lakáscserére. Ilyenkor az illeték alapja az elcserélt ingatlanok terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének különbözete. Kettőnél több lakás tulajdonjogának egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt legnagyobb és legkisebb forgalmi értékű ingatlanok értékkülönbözete.
Illeték közös tulajdon megszüntetése esetén
Sokszor akaratunkon kívül kerülünk olyan helyzetbe, hogy valakivel közös tulajdont szerzünk valamely ingatlanon. Ilyenkor a közös tulajdon megszüntetése előbb vagy utóbb biztosan napirendre kerül, ezért célszerű röviden áttekinteni, hogy ebbe a helyzetbe kerülve mikor kell illetékfizetési kötelezettséggel számolnunk. A szabály meglehetősen egyszerű: ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetén vagyonszerzési illetéket akkor kell fizetni, ha a megosztás folytán valamelyik tulajdonostárs a korábbi tulajdoni hányadának megfelelő értéknél nagyobb értékhez jut, vagyis ha vagyonnövekményre tesz szert. Az illeték alapja ilyenkor az értékkülönbözet.
Az elmondottakból látható tehát, hogy a törvény a leggyakrabban előforduló eseteket differenciáltan igyekszik szabályozni. Mindennek további részletezése szükségtelen, ennyit azonban célszerű volt idézni a jogszabályi rendelkezésekből, hiszen adott esetben nem árt tudni, hogy az illeték megállapítására jogosult szerv milyen módszert alkalmazva állapít meg fizetési kötelezettséget velünk szemben.
Illeték haszonélvezettel terhelt ingatlan vásárlása esetében
Ha valaki olyan ingatlant vásárol, amelyen egy másik személy haszonélvezeti vagy más vagyoni értékű jogot szerez, akkor az ingatlan teljes forgalmi értéke után fizetendő illeték a vagyonszerzők között megoszlik, mégpedig úgy, hogy az ingatlannak a haszonélvezet értékével csökkentett forgalmi értéke után a lakástulajdon megszerzője fizet illetéket az általános szabályok szerint, a haszonélvezeti jog után pedig annak jogosultja. * Ez utóbbi illetékfizetési kötelezettség a törvényben foglalt azon számítási mód alkalmazásával összegszerűsíthető, amelynek lényege, hogy az ingatlan forgalmi értékének egyhuszad részét kell a jogosult életkora szerinti számmal szorozni. Az így kapott összeg lesz az illeték alapja. Ha tehát a jogosult 65 éven felüli, akkor a szorzószám négy, ennél fiatalabb jogosult esetében pedig hat, nyolc, illetőleg tíz, attól függően, hogy a jogosult melyik életkorsávba esik. Ha a vagyoni értékű jog tartama mind a jogosult, mind pedig a kötelezett élete idejétől függ, akkor a szorzók alkalmazásánál a két személy közül az idősebbnek az életkora irányadó. Ha a vagyoni értékű jog több, egyidejűleg jogosult személy élettartamától függ, mégpedig oly módon, hogy a jogosultság a legelőször elhalt személy halálával megszűnik, az értékelésnél a legidősebb személy életkorát kell figyelembe venni. Ha a jogosultság a legutóbb elhalt személy haláláig tart, a kiszámítás a legfiatalabb személy életkorának alapulvételével történik. * Lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén a fentiek szerint számított forgalmi érték után a lakástulajdonra vonatkozó illetékmértéket kell alkalmazni. A négymillió forintnak olyan hányadára alkalmazható a kétszázalékos illetékmérték, mint amilyen arányt a vagyoni értékű jog értéke képvisel a lakás forgalmi értékében. Ha olyan ingatlant (lakást) vásárolunk, amelyen valakinek vagyoni értékű joga áll fenn, akkor a visszterhes vagyonátruházási illeték kétszázalékos mértékét értelemszerűen a négymillió forintnak olyan hányada után kell megfizetni, mint amilyen arányt a tulajdonjog értéke képvisel a lakás forgalmi értékében. Ha tehát felírjuk a megfelelő aránypárt, és elvégezzük a szükséges számításokat, akkor előre meg tudjuk határozni, hogy milyen mértékű illetékfizetési kötelezettség alá fog esni tulajdonszerzésünk. Ez azért is fontos, mert viszonylag gyakoriak a téves illetékkiszabások, vagyis mindig célszerű ellenőrző számításokat végeznünk, nehogy jogerőre emelkedjen velünk szemben egy olyan határozat, amely ránk nézve kedvezőtlen és jogellenes. Ha egyébként adatokkal alátámasztva jelezzük, hogy a határozat sérelmes, az illetékhivatalok - legalábbis e cikk írójának gyakorlati tapasztalatai szerint – készséggel bírálják felül határozataikat, sőt, egyes esetekben méltányosság is tapasztalható részükről.
Illetékkedvezmények
Eladást követő vételhez kapcsolódó kedvezmény
Az illetékek hazai szabályozásának talán legvitatottabb pontjához érkeztünk. Ha magánszemélyként értékesítettük ingatlanunkat, és egy éven belül új lakást vásárolunk, illetékkedvezményre vagyunk jogosultak, ez azonban nem mindig tűnik kedvezménynek. A szabály úgy szól, hogy amennyiben a vevő lakástulajdon vásárlása esetén másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, akkor az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakás terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének különbözete. Ha ez nagyobb, mint a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke, akkor az illeték alapja ez utóbbi.
Szabály több lakástulajdon egy éven belüli vétele és eladása esetén
A legnagyobb kedvezmény elve érvényesül akkor is, ha a magánszemély vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol és értékesít, akkor az illeték alapjául szolgáló értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakásvásárlással szemben a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő – a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező – egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Igen gyakori, hogy a magánszemély lakásának eladását követően annál kisebb értékű lakást vásárol, a törvény szó szerinti alkalmazása esetén azonban a különbözet után ekkor is illetéket kell fizetnie. Ez leginkább azért vitatható, mert a kisebb lakásba költözés egyfajta vagyonvesztés, de legalábbis olyan változás, amelyet nem kellene illetékfizetési kötelezettséggel sújtani. A jelenlegi – Alkotmánybíróságot is megjárt – gyakorlat azonban töretlenül az, hogy a negatív különbözet után is visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni.
A kedvezmény iránti igény érvényesítése a gyakorlatban
Amennyiben eladást követő vételre alapozva ténylegesen illetékkedvezményt kívánunk igénybe venni, akkor már az adásvételi szerződésbe célszerű a korábbi eladás tényét (időpontját és az értékesített ingatlan adatait, köztük a vételárat is) belefoglalni. Természetesen nem jár jogvesztéssel, ha ez valamilyen oknál fogva kimarad, hiszen az sem késő, ha a kedvezmény alkalmazását az illetékkiszabás tárgyában kibocsátott fizetési meghagyás kézhezvételét követően, annak fellebbezési határidején belül kérjük, a halogatás azonban itt sem célszerű. Ha már a vétel tárgyában készült adásvételi szerződés tartalmazza a szükséges adatokat és a kedvezményes illetékmegállapításra vonatkozó kifejezett kérelmet, sőt, az okirathoz az eladást igazoló adásvételi szerződés másolatát is csatoljuk, akkor igényünk minden szempontból határidőben előterjesztettnek minősül.
Ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések illetéke
Ha a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult, vagy az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozó az ingatlant továbbeladás, illetőleg pénzügyi lízingbe adás céljából vásárolta, illeték címén az ingatlan terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének két százalékát köteles megfizetni, feltéve hogy határidőben eleget tesz a kedvezményre való jogosultság fennállásával kapcsolatos igazolási kötelezettségének. (Azaz a szerződés benyújtásával egy időben igazolnia kell - cégkivonattal vagy cégbizonyítvánnyal – a fenti jogosultságot, és az adásvételi szerződésben is utalni kell a kedvezmény igénybevételére stb.)
Válasz néhány kérdésre
Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy illetékfizetési kötelezettséggel kell számolnunk, gyakran vetődnek fel bennünk kérdések, amelyekre konkrét válaszokat várunk. Ilyen például az, hogy melyik mozzanat keletkezteti az illetékfizetési kötelezettséget, avagy hogy tulajdonjog-fenntartással történt adásvétel esetén mikor szabják ki az illetéket velünk szemben. A visszterhes vagyonátruházásiilleték-fizetési kötelezettség a szerződés megkötésének napján keletkezik, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban tulajdonjog-fenntartással történt adásvétel esetén is számolnunk kell azzal, hogy az illetéket a tulajdonjog teljes hatályú átszállása előtt kiszabják velünk szemben. * Mindennek ellentmondani látszik az a jogszabályi rendelkezés, amely szerint a felfüggesztő vagy bontó feltételtől, illetőleg a kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződés esetén a vagyonszerzési illetékkötelezettség a szerződés hatályának beálltakor keletkezik. A jogalkotó ezt az ellentmondást úgy hidalja át, hogy rögzíti: abban az esetben, ha az eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja, a vevőt illetékelőleg-fizetési kötelezettség terheli. * Illetékelőleget akkor nem kell fizetni, ha a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott határozatát az illeték megállapítását megelőzően közli az illetékhivatallal. * Az illetékhivatal a megfizetett illetékelőleget harminc napon belül hivatalból visszatéríti, ha az illeték-visszatérítés feltételei fennállnak, vagyis például, ha a vételár meg nem fizetése miatt a tulajdonjog mégsem száll át.
Illetékmentességek, illetékkedvezmények visszterhes vagyonszerzésnél
Lakóházépítésre alkalmas telektulajdon vásárlása
Sajátos kedvezményt ad a törvény a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, valamint az ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzője számára. Ha ugyanis a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított négy éven belül lakóházat épít, akkor nem kell vagyonátruházási illetéket fizetnie. Ennek kapcsán fel kell hívni a figyelmet, hogy a mentesség nem automatikus, az ingatlan tulajdonosának ugyanis legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkoznia kell lakóház-építési szándékáról. Ha figyelmesen elolvassuk a törvény szövegét, máris egy értelmezési nehézséggel szembesülünk. A "legkésőbb a jogerőre emelkedésig" megfogalmazás ugyanis nyelvtanilag sem kellően pontos, vagyis például kérdéses, hogy milyen jogkövetkezményekkel jár egy, a jogerőre emelkedés előtti napon postára adott, de csak azt követően beérkező nyilatkozat. Nem szükséges a törvényszöveg aprólékos boncolgatása ahhoz, hogy belássuk: a jogalkotó itt egy nyilatkozat megtételétől, és nem a jogilag releváns tényektől teszi függővé a kedvezmény alkalmazását. Ha tehát a telek tulajdonosa határidőben nem nyilatkozik úgy, hogy az ingatlanon négy éven belül lakóházat épít, az illetéket akkor is meg kell fizetnie, ha utóbb mégis építkezésre szánja el magát, és azt véghez is viszi. Mindez meglehetősen visszás jogalkalmazás, hiszen aligha hihető, hogy a jogalkotó szándéka egyetlen nyilatkozat megtételétől függően illetékmentességet biztosítani. A rosszul értelmezett kedvezmény hátterében az állhat, hogy a törvény alkotói támogatják a telektulajdonosok lakásépítési törekvéseit, a gyakorlat azonban nincs kellően összeegyeztetve a tényleges célokkal. Ez a jogalkalmazás egyébként, legalábbis az illetékhivatalok gyakorlatában, megingathatatlannak tűnik, az azonban kérdéses, hogy adott esetben a bíróság miként foglalna állást egy olyan eset kapcsán, amikor a tulajdonos négy éven belül beépítette ingatlanját, erre vonatkozó nyilatkozatot azonban a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig bezárólag nem tett. A fentiek tanulsága mindenesetre az, hogy amikor lakóház építésére alkalmas telket vásárolunk, és építkezni ténylegesen szándékunkban áll, akkor erre vonatkozó nyilatkozatunkat mielőbb tegyük meg. Azt a tényt, hogy nyilatkozatunknak megfelelően eleget tettünk-e beépítési kötelezettségünknek, az illeték kiszabására jogosult szerv a négyéves határidő elteltét követő tizenöt napon belül az ingatlan fekvése szerint illetékes építésügyi hatóság megkeresése útján ellenőrzi. Amennyiben e hatóság igazolása szerint a lakóházra a vagyonszerző nevére használatbavételi engedély kiadása megtörtént, az illetékkiszabásra jogosult szerv a megállapított, de a megfizetés tekintetében felfüggesztett illetéket törli.
Speciális illetékmentességek
A jogalkotó további illetékkedvezményeket és mentességeket is nevesít, ezek közül azonban néhány olyannyira speciális, hogy jelen cikk keretei között nem is tárgyalható. Talán arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy például illetékmentes a gazdálkodó szervezet átalakulással bekövetkező vagyonszerzése, feltéve, hogy a létrejövő gazdálkodó szervezet a korábbinak jogutódja lesz. * A tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjog jegyében illetékmentes minden olyan ingatlanvásárlás, amelyre a vagyonszerző meglévő ingatlanjának kisajátítása adott okot, ha azonban a vásárolt ingatlan a kisajátított ingatlan értékét meghaladja, a többlet után illetéket kell fizetni. * Külön jogszabály rendelkezése szerint bizonyos esetekben illetékmentes a speciális regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföldvásárlása, amennyiben a földet mezőgazdasági célra használja. * Kedvezményt élveznek az olyan ügyletek vagyonszerzői is, amelyek a helyi önkormányzat vagy az állam tulajdonában álló lakás tulajdonjogának vételi vagy elővásárlási jog alapján történő megszerzésével kapcsolatosak.
Kedvezményezett kezelői jogszerzés
A törvény értelmében illetékmentességet élvez a lakástulajdon, valamint a közcélú vízi létesítmény kezelői jogának megszerzése. Hasonló megítélés alá esnek az állami tulajdonban lévő természetvédelmi területek kezelői jogának, valamint a kincstári vagyon vagyonkezelői jogának megszerzését eredményező ügyletek is.
Új építésű ingatlan megszerzése
Napjainkban többeket érintenek az új építésű ingatlanokkal kapcsolatos beruházások. Ezek kapcsán is érvényesül említést érdemlő kedvezmény, amelynek lényege, hogy a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, tizenötmillió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának vagy tulajdoni hányadának megvásárlása illetékmentes. További lényeges szabály, hogy amennyiben az új lakás forgalmi értéke nem haladja meg a harmincmillió forintot, és a vagyonszerző másik lakástulajdon eladását nem igazolja, akkor az általános szabályok szerint megállapított illetékből nem kell megfizetni azt az összeget, amely akkor járna, ha a lakás forgalmi értéke tizenötmillió forint lenne. A megfogalmazások itt is pontatlanok, de legalábbis nehezen értelmezhetőek, annyi azonban érzékelhető, hogy a jogalkotó kedvezményben részesíti mindazokat, akik harmincmillió forintig terjedő értékben új építésű lakóingatlant vásárolnak.
Első lakáshoz jutás illetékkedvezménye
Említést érdemel az első lakáshoz jutás illetékkedvezménye, amelyre a harmincötödik életévét be nem töltött fiatal jogosult, aki első lakástulajdonát szerzi meg, feltéve, hogy az egész lakástulajdon értéke nem haladja meg a nyolcmillió forintot. A kedvezmény nem túlzottan számottevő, hiszen az egyébként fizetendő illeték ötven százalékáig terjedhet, de legfeljebb negyvenezer forint lehet. E törvényhely alkalmazásában első lakástulajdont szerzőnek az minősül, akinek nincs és nem is volt lakástulajdona, lakástulajdonban ötven százalékot elérő tulajdoni hányada, avagy lakástulajdonhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű joga. A kedvezményre való jogosultság megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az olyan lakástulajdont, amelyet özvegyi haszonélvezeti jog terhel, továbbá amelyet nagykorú vagyonszerző esetén a nagykorúság elérését megelőzően idegenítettek el. Végül – további feltételek teljesülése esetén - mentesség illetheti meg a természeti katasztrófa következtében megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul megrongálódott lakás tulajdonosait, amennyiben a tönkrement ingatlan helyett másik lakástulajdont vásárolnak.
Az illeték kiszabása
Illetékkiszabás fizetési meghagyással
Szinte mindenki, aki vásárolt ingatlant, tartott már a kezében illetékkiszabás tárgyában kibocsátott fizetési meghagyást. Ez egy első ránézésre meglehetősen barátságtalannak tűnő irat, ugyanis sokkal több rajta a betű, mint amennyi információt ténylegesen hordoz.
A fizetési meghagyás tartalma
A fizetési meghagyás tartalmazza a kibocsátó pontos nevét, címét és az illetékfizetésre kötelezett ugyanezen adatait. Szerepel rajta továbbá az ügyszám és az ügyintéző neve, akihez adott esetben közvetlenül is lehet fordulni. A fizetési meghagyásban pontosan meg kell jelölni, hogy mi az illetékkiszabás jogcíme; például: visszterhes vagyonátruházási illeték. Ezt követően fel kell tüntetni az illeték összegét, a kiszabás alapjául szolgáló ügyletre vonatkozó adatokat, valamint azt, hogy a kötelezettnek illetéket, avagy illetékelőleget kell-e fizetnie. A fizetési meghagyás lényegi rendelkezése továbbá az is, hogy ezt az összeget mikor, melyik illetékbeszedési számlára kell átutalni. A fizetési határidő az esedékességet követő tizenötödik nap, az esedékesség pedig a kézbesítéstől számított tizenötödik nap. Ez után a rész után a késedelmes fizetés jogkövetkezményeire való figyelmeztetés következik, ami a gyakorlatban kamatfizetési kötelezettség kilátásba helyezését jelenti.
Jogorvoslat a fizetési meghagyás ellen
A fizetési meghagyásnak arra vonatkozóan is kell tájékoztatást tartalmaznia, hogy a kötelezett milyen jogorvoslati lehetőségekkel élhet. E szerint a fizetési meghagyás ellen a kézhezvételt követő tizenöt napon belül a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz címzett, de a kiszabó hatósághoz benyújtandó fellebbezésnek van helye, a másodfokú határozatot pedig bíróság előtt lehet megtámadni. Jogorvoslatra adhat alapot például, ha az illetékhivatal a felek szerződésében szereplőtől eltérően határozta meg az ingatlan értékét, avagy eljárása során jogszabályt sértett.
A gyakorlatban, ha azt észleljük, hogy a velünk szemben alkalmazott illetékkiszabás valamilyen szempontból téves, először mindig célszerű az ügyintézővel kapcsolatba lépni – persze ügyelve arra, hogy a jogorvoslatra irányadó határidő ne teljen el –, és azt kérni, hogy az illeték kiszabására jogosult szerv saját hatáskörében változtassa meg a téves határozatot. Óvatosságból célszerű utalni arra is, hogy amennyiben ez a kérés nem teljesíthető, úgy a hatóság tekintse azt fellebbezésnek.
A jogorvoslat illetéke
A fellebbezés illetékköteles, vagyis aki jogorvoslati jogával kíván élni, annak a vitatott összeg minden megkezdett tízezer forintja után négyszáz forint összegű illetéket kell fizetnie. Az illeték minimumösszege ötezer, maximuma pedig ötszázezer forint. Ezek az összegek változhatnak, annyi azonban érzékelhető, hogy a kötelezettnek milyen nagyságrendű kiadásokkal kell számolnia fellebbezési illeték címén. A fizetési meghagyás indokolásrészében szerepel az illetékkiszabás alapjául szolgáló ügyletben érintett ingatlan címe, helyrajzi száma, forgalmi értéke és úgynevezett bejelentett értéke. Ez utóbbi kettő szerencsés esetben megegyezik, vagyis amennyiben az ingatlan értékét valósághűen tüntetjük fel az adásvételi szerződésben, úgy nem kell tartanunk attól, hogy az illetékhivatal felülbírálja azt. A fizetési meghagyásból ki kell tűnnie az illetékalapnak és az illeték megállapítása során alkalmazott számítási módnak. Ez ahhoz szükséges, hogy a kötelezett megfelelő rálátással rendelkezzen annak mérlegeléséhez, hogy kíván-e élni a számára nyitva álló jogorvoslati lehetőségekkel.
Méltányosság illetékügyben
Fontos tudnivaló, hogy annak, aki vagyoni és jövedelmi viszonyainál fogva erre rászorul, részletfizetés engedélyezhető. Ez a gyakorlatban tizenkét havi futamidőt szokott jelenteni, kivételes méltánylást érdemlő esetekben azonban fizetési halasztás is adható, sőt, az illeték mérséklésére is sor kerülhet.
Egyéb vagyonszerzési illetékek és a hozzájuk kapcsolódó mentességek
Az illetékkötelezettség keletkezése öröklésnél, ajándékozásnál
Vagyonszerzési illeték az öröklési és az ajándékozási illeték is. Az öröklési illetékfizetési kötelezettség az örökhagyó halála napján, az ajándékozási pedig ingatlan ajándékozása esetén azon a napon keletkezik, amelyen az ajándékozási szerződést megkötötték. Ha az ajándékozás tárgya ingó, vagyoni értékű jog, és a szerződésről okiratot állítottak ki, akkor az illetékfizetési kötelezettség e napon keletkezik, ha pedig az ügyletről nem állítottak ki okiratot, akkor a vagyonszerzés időpontja irányadó.
Illetékmértékek
A hatályos jogszabály táblázatban szemlélteti az öröklési és az ajándékozási illeték mértékét, amely attól függően alakul, hogy ki kinek mit ajándékoz, illetőleg, hogy ki kitől mit örököl. Irányadó továbbá az is, hogy mekkora értéket képvisel az öröklés, illetőleg az ajándékozás tárgya, pontosabban, hogy az melyik értéksávba esik.
Mentességek, kedvezmények
Bizonyos vagyonszerzések mentesek az ajándékozási és az öröklési illeték alól; ezek közül azonban csupán azokat nevesítjük, amelyek jellegüknél fogva közérdeklődésre tarthatnak számot. Mentes például az öröklési illeték alól az egy örökösnek jutó ingóörökség háromszázezer forintot meg nem haladó része, valamint lakástulajdon haszonélvezetének, használatának a túlélő házastárs általi öröklése. Bizonyos esetekben ingatlantulajdon öröklés útján történő megszerzése esetén is érvényesülnek kedvezmények. Az egyik esetkör már ismert; ide tartozik a lakóház építésére alkalmas telektulajdon. Amennyiben az ilyen ingatlan örököse négy éven belüli beépítési kötelezettséget vállal, vagyis arról határidőben nyilatkozik, úgy nem kell öröklési illetéket fizetnie. Ugyanez vonatkozik az ajándékozási illetékre is, vagyis látható, hogy a jogalkotó – függetlenül a szerzés módjától – támogatni igyekszik a lakhatási célú építkezéseket. Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét, ha pedig az örökös a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, akkor egynegyedét kell megfizetni.
Mentes az ajándékozási illeték alól az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyijövedelemadó-, társadalombiztosításijárulék- vagy egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli.
Külön szabályok egyéni kisvállalkozói vagyon öröklésére, ajándékozására
Érdemes külön figyelmet szentelni az egyéni kisvállalkozói vagyon öröklési és ajándékozási illetékkedvezményének. Ennek lényege, hogy az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó kizárólag üzleti célt szolgáló vállalkozói vagyonának öröklése, továbbá az ilyen vagyonnak az egyéni vállalkozás megszüntetését követő három hónapon belüli ajándékozása kedvezményes megítélés alá esik. Ilyen esetekben a magánszemély örökös vagy megajándékozott illetékkedvezményt vehet igénybe, feltéve hogy annak törvényben rögzített feltételei teljesülnek. Ilyen például az, hogy az örökös vagy a megajándékozott a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése évének utolsó napjától számított legalább három évig egyéni vállalkozói igazolvánnyal folytatja a vállalkozást. Az erre vonatkozó kötelezettségvállalás tárgyában nyilatkozatot kell tenni a hagyatéki tárgyalást lefolytató közjegyző előtt, illetőleg ajándékozás esetén az illeték kiszabására jogosult szervnél. A kedvezmény mértéke attól függően alakul, hogy ki az örökös, illetőleg a megajándékozott. Ha a vagyont a túlélő házastárs örökli, akkor a vállalkozói vagyon után az őt egyébként terhelő öröklési illeték alapját a felével, de legfeljebb ötmillió forinttal kell csökkenteni. Más magánszemély öröklése esetében a kedvezmény feleekkora, miként akkor is, ha ilyen személy ajándékként szerzi meg a kisvállalkozói vagyont.