Vita a tulajdonostársak között

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. január 2.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 104. számában (2007. január 2.)
A Polgári Törvénykönyv több paragrafuson átívelő külön fejezetet szentel a közös tulajdon kérdésének. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy az uralkodó joggyakorlat szerint miként tehető elviselhetővé, illetőleg hogyan szüntethető meg a tulajdonközösség, ezt megelőzően azonban célszerű ismertetni a közös tulajdonra vonatkozó néhány speciális szabályt. Előrebocsátandó, hogy ennek a kérdéskörnek a vizsgálatához igen számottevő bírói gyakorlat és kiaknázhatatlan esetjog nyújt segédkezet, tekintettel arra is, hogy az élet meglehetősen bonyolult és egyedi jogvitákat szült polgárjogi törvényünk hatálybalépése óta.

Napjaink bírósági gyakorlatában tömegesen fordulnak elő az olyan jogviták, amelyek hátterében két vagy több személy közös tulajdonlása áll. Sokszor akaratunktól függetlenül kerülünk olyan helyzetbe, hogy valamely ingatlan tulajdonjogán mással vagy másokkal kell osztoznunk, és ez az ingatlan-nyilvántartásilag egyszerűnek tűnő helyzet nem várt bonyodalmakat hozhat életünkbe. Gondoljunk például arra, hogy felmenőnk elhalálozik, és ingatlantulajdonát néhány rokonunkkal közösen örököljük, vagy amikor házastársunkkal együtt szerezzük meg valamely ingatlan tulajdonjogát. Ezek még viszonylag egyszerű eseteknek számítanak az olyanokhoz képest, amikor például társasház-alapítás hiányában valamely ingatlanon igen nagy számú lakó osztatlan közös tulajdona áll fenn.

Kiindulásként el kell határolnunk egymástól a közös tulajdonlásnak és a tulajdonközösség megszüntetésének szabályait, ugyanakkor nem tekinthetünk el az előbbiek ismertetésétől sem, hiszen azok számottevő kihatással lehetnek a közös tulajdon felszámolásával kapcsolatos eljárásra is. A közös tulajdon deklaratív jellegű alaptétele, hogy a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet, kétség esetén pedig a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő.

Közös tulajdon ingatlanon, a közös tulajdon jogi természete

Elemzésünk középpontjában mindazonáltal olyan tulajdonközösségi konstrukciók állnak, amelyek esetében az ingatlan-nyilvántartás hitelesen tanúsítja a tulajdonostársak tulajdoni arányait, vagyis a felek között nem a hányadokat illetően, hanem a joggyakorlás vagy éppen szétválás kapcsán támad, illetőleg áll fenn jogvita.

Fontos szabály továbbá, hogy a közös tulajdon nem a dolog, hanem a tulajdonjog meghatározott hányadok szerinti megosztottságát jelenti, a megosztott tulajdonjoghoz azonban ugyanolyan természetű részjogosítványok kapcsolódnak, mint a megosztatlanhoz. Tekintettel azonban arra, hogy közös tulajdon esetében ugyanazon a dolgon több jogosult gyakorol tulajdonjogot, éppen az egyes tulajdonjogok védelme érdekében volt szükség speciális – főként a tulajdonjog gyakorlására vonatkozó – szabályok kidolgozására.

Általánosságban a törvény azt rögzíti, hogy a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, e jogok gyakorlásának korlátja azonban, hogy mindez nem eredményezheti a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmét. A tulajdonostársak tehát akkor járnak el körültekintően, ha a birtoklás kérdését egymás között szerződés vagy szótöbbséges határozat útján rendezik. A legbölcsebb, ha a felek szerződés kötése útján küszöbölik ki későbbi jogvitáikat, ez azonban az emberi természetben rejlő okok miatt meglehetősen ritka, hiszen főként a nagyobb lélekszámú tulajdonközösségekben gyakoriak a rendezésnek szándékosan ellenszegülő egyének.

A birtoklás rendezése szerződés útján

Ha azonban a felek egymással mégis szerződést tudtak kötni, általában igen egyszerű dönteni jogvitájukban, hiszen az olyan birtoklást rendező megállapodás, amelyet minden érintett kézjegyével látott el, hitelesen tanúsítja a felek szándékát. A bírói gyakorlat az ilyen megállapodásokhoz fűződő hatállyal ruházta fel a felek hosszabb idő óta tanúsított ráutaló magatartását is, amely annak tolmácsjegye, hogy a tulajdonostársak kialakult birtoklási szokásaikat kívánják megtartani.

Szerződésmódosítás

A felek az általános polgári jogi szabályok szerint módosíthatják birtoklást és használatot rendező szerződésüket, a bírói gyakorlat azonban kizárólag akkor szentesíti az ilyen típusú – és valamelyik fél fellépése folytán a bíróság látókörébe kerülő – módosításokat, ha azok nem sértik valamelyik tulajdonostárs jogos érdekét, és a háttérben olyan indok áll, amely az okszerű gazdálkodás követelményeibe nem ütközik. Mindez például olyan élethelyzetekben merülhet fel, amikor valaki tulajdonszerzése révén utóbb kerül a birtoklást rendező szerződés vagy annak módosítása hatálya alá, és úgy ítéli meg, hogy a megállapodás valamely rendelkezése egyedi körülményei folytán rá nézve sérelmes. A bíróságok akkor is hasonló tényezőket mérlegelnek, ha valamelyik tulajdonostárs a használat vagy a birtoklás korábbitól eltérő rendezése érdekében indít pert azon az alapon, hogy e tárgyban a többiekkel nem tudott egyezségre jutni.

Látható tehát, hogy az ilyen természetű jogvitákat, amikor azok már kívül esnek a békés és önkéntes rendezés keretein, a bíróságok döntik el, a jogalkalmazó azonban kialakította ez irányú döntéseinek korlátjait és zsinórmértékeit. Ugyancsak szembetűnő, hogy hiába rendezték a felek előzőleg szerződés útján birtoklással és használattal kapcsolatos jogviszonyaikat, igen könnyen előállhat olyan helyzet, amikor a jogvitás kérdések már nem orvosolhatóak a korábban megkötött szerződés talaján.

Rendezés szótöbbséges határozat útján

Ha a tulajdonostársak a birtoklás és a használat kérdésében egymással szerződést létrehozni nem tudnak, vagyis amikor a felek között nincs teljes egyetértés, lehetséges ún. szótöbbséges határozat meghozatala. Ennek jogi hátterét ugyancsak a Polgári Törvénykönyv teremti meg, amikor is rögzíti, hogy a birtoklás, a használat, a hasznosítás, valamint a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások kérdésében a tulajdonostársak a törvény eltérő rendelkezése hiányában szótöbbséggel határoznak.

A szavazás rendje

A határozathozatal során minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga. Ilyenkor tehát látszólag a többség akarata érvényesül, ez azonban a gyakorlatban kissé bonyolultabb. Igaz ugyan, hogy amennyiben a tulajdoni hányadok szerint számított többség a rendezés adott módjában egyetért, a döntés olyan szótöbbséges határozatnak minősül, amely minden tulajdonostársra kötelező érvényű, és annak végrehajtását a határozat megtámadása sem gátolja, érvényesülnek azonban bizonyos korlátok és kisebbségi jogok, amelyek jegyében valamennyi tulajdonostárs perben állása mellett igény érvényesíthető.

A megtámadási jog gyakorlása

A törvény az ilyen, megtámadásra irányuló kereset benyújtására nem szab határidőt, így annak előterjesztésére a sérelmet szenvedett tulajdonostárs bármikor jogosult. A bírói gyakorlat azonban az indokolatlan késlekedésből levonhatja azt a következtetést, hogy az érintett ráutaló magatartással elfogadta, tudomásul vette a többségi határozat nyomán kialakult helyzetet. Ez a jogalkalmazói hozzáállás azt hivatott biztosítani, hogy utóbb kisebbségi jogokra hivatkozva ne lehessen már-már joggal való visszaélést megvalósító módon szembehelyezkedni a tulajdonostársakkal.

A többségi határozat módosíthatósága

Ha a tulajdonostársak között a birtoklás és használat kérdése tekintetében többségi határozat irányadó, azonban azt nyomós okból módosítani kellene, de arra ellenállás miatt nincs lehetőség, úgy a változtatásban érdekelt fél a bíróságtól kérhet jogsegélyt. Az eset elbírálása során a fentiekben ismertetettekhez hasonló elvek érvényesülnek, kiemelendő azonban, hogy a bíróság csak akkor szentesíti a korábbi, többségi határozaton alapuló helyzettől való eltérést, ha ahhoz valóban nyomós és méltánylást érdemlő érdek fűződik. Ha tehát a tulajdonostársak a közös tulajdonban álló dolog használata és birtoklása kérdésében egymással megállapodtak, ez a megállapodás egyoldalúan, önkényesen nem változtatható meg. Ha azonban a szabályozásnál figyelembe vett körülmények utóbb olyan lényegesen megváltoztak, hogy az eredetileg helyesnek mutatkozó elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményeit vagy valamelyik tulajdonostárs jogos érdekét sérti, a korábbi megállapodás megváltoztatását bármelyik tulajdonostárs kérheti.

Birtokvédelem

Az igényérvényesítés körébe tartozó kérdés, hogy mit tehet az a tulajdonostárs, akinek tulajdonjogát, vagy annak valamely részjogosítványát olyan viszonylatban sértik meg, hogy a jogvita nem terjed ki valamennyi tulajdonostársra. Ilyen esetben perindításra vagy úgynevezett birtokvédelmi eljárásra van lehetőség, a gyakorlat szerint azonban nem követelmény valamennyi tulajdonostárs perben állása, hiszen a jogvita a két érintett egymás közötti viszonylatában eldönthető.

A bíróságok által alkalmazott elvek

A közös tulajdonnal kapcsolatos jogviták elbírálása során alkalmazott jogelvek közül említést érdemel, hogy a közös tulajdon használatának rendezése kapcsán a tulajdoni arány csupán egyik, de nem kizárólagos szempont. A bíróság által is jogszerűnek ítélt használat mértéke ugyanis a tulajdoni aránytól eltérhet, ha ezt az épület elhelyezkedése, a terepviszonyok és az épületrészek közötti különbözet indokolják. * Ugyancsak jogelvi szintű összegzésnek tekinthető az az egyedi ügyben született bírósági határozat, amely kimondja, hogy ha a tulajdonostársak nem értenek egyet a közös tulajdonban álló dolog birtoklása és használata kérdésében, akkor milyen tényezők figyelembevételével kell elfogadható helyzetet teremteni. A bíróságnak ebben a körben a tulajdoni hányadokat, a tulajdonostársak jogait és a közös tulajdon tárgyához fűződő törvényes érdekeit, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeit kell szem előtt tartania a birtoklás és használat kérdésében való döntéshozatal során. A jogalkalmazóknak tehát elsősorban azt kell vizsgálniuk, hogy a használat kialakult módjának megváltoztatása indokolt-e.

Rendelkezés a saját tulajdoni hányaddal

Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet, a hatályos jogi szabályozás értelmében ugyanakkor vannak bizonyos korlátjai a tulajdonjog e részjogosítványa gyakorlásának. Ebben a körben kiemelendő, hogy a tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti és elő-haszonbérleti jog illeti meg.

Közlési kötelezettség

Az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, ez a szabályozás azonban keretjellegű, így azt ugyancsak a bírói gyakorlat konkretizálta.

Mentesség a vételi ajánlat közlése alól

Eszerint, ha a tulajdonostárs el kívánja adni tulajdoni illetőségét, a kívülálló, tehát nem tulajdonos személytől eredő vételi ajánlatot teljes terjedelmében köteles közölni minden egyes tulajdonostársával, kivéve, ha a közlés az elővásárlásra jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. A bírói gyakorlat ilyen, a közlési kötelezettség alól mentesítő körülményként ismeri el a tulajdonostársak viszonylag nagy számát is, ilyenkor azonban azokkal a tulajdonostársakkal, akik különösebb erőfeszítés nélkül elérhetőek, közölni kell a vételi ajánlatot.

Valós tartalom közlése

Garanciális szabály, hogy az ajánlatot a tulajdonostárs valós tartalma szerint köteles közölni. A jóhiszemű joggyakorlást hivatott elősegíteni az az előzőekben érintett követelmény, hogy a közlésnek valósághűnek kell lennie. Ha utóbb például az derül ki, hogy a tulajdonostárs azért közölt a ténylegestől eltérő magasabb vételárat vagy előnytelenebb feltételeket, hogy ezzel az elővásárlási jog gyakorlását megakadályozza, a sérelmet szenvedett tulajdonostárs akkor is gyakorolhatja elővásárlási jogát, ha a korábbi ajánlatra nemlegesen válaszolt.

A közlés hatálya

Az ajánlat a tulajdonostárssal közöltnek a gyakorlatban akkor minősül, amikor az érintett arról a szóbeli tájékoztatás alapján tudomást szerzett, illetőleg amikor az írásban továbbított közlést hivatalosan kézhez vette.

Kit illet az elővásárlási jog?

Vételi ajánlattal élő tulajdonostárs

További lényeges szabály, hogy a tulajdonostársak elővásárlási jogukat a harmadik személy részére értékesíteni kívánt tulajdoni illetőségre vagy illetőségrészre közösen, egymás között egyenlő arányban gyakorolhatják. Ha a tulajdonostársak között e vonatkozásban egyezség nem jön létre, de van olyan tulajdonostárs, aki az értékesítendő tulajdoni illetőségre a vételi ajánlatot teljes egészében magáévá teszi, akkor az elővásárlási jog teljes egészében őt illeti meg.

Az eladó választása több tulajdonostárs között

Ha az ügylet kapcsán több ilyen tulajdonostárs lép fel egyedül vételi szándékkal, közülük az eladó választ, és ebben az esetben az elővásárlási jog az eladó által kiválasztott tulajdonostársat illeti meg. Az eladónak ilyen esetben nem kell megindokolnia döntését, és azt a ki nem választott tulajdonostárs a dologhoz fűződő jogára vagy törvényes érdekére hivatkozással sem kifogásolhatja. Nem helytálló tehát a mellőzött tulajdonostárs olyan érvelése, amely arra irányul, hogy az eladónak azért kellett volna őt választania, mert tulajdoni hányadrésze nagyobb, mint a többieké.

Házastársak együttes joggyakorlása

Speciális szabály, hogy a tulajdonostárs és vele együtt élő nem tulajdonos házastársa az elővásárlási jogot együtt is gyakorolhatják. A résztulajdonosnak olyan házastársát azonban, aki nem tulajdonos, elővásárlási jog egyedül nem illeti meg.

Egyhangú szavazáshoz kötött határozatok

A hatályos szabályozás értelmében a közös tulajdonnal való rendelkezés körében a tulajdonostársak egyhangú határozata két esetben szükséges. Az egyik ilyen eset, amikor a felek a közös tulajdont érintően olyan kiadásokat terveznek, amelyek a rendes gazdálkodás körét meghaladják, a másik pedig, amikor a tulajdonostársak az egész dolog feletti tulajdonjogot kívánják átruházni, illetőleg amikor szándékuk az egész dolog haszonélvezetbe, használatba adására, biztosítékul lekötésére vagy más módon való megterhelésére irányul. * Tételes jogi szabályozás hiányában a bírói gyakorlatnak kellett választ adnia arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség a tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatának pótlására joggal való visszaélés címén. Ez természetesen alapvetően esetfüggő, bizonyos elvek azonban kialakultak a több évtizedes jogalkalmazói gyakorlat során. Ha tehát például a fentebb említett két esetkör valamelyikéhez tartozó munkálatok szükségessége merül fel a közös tulajdonban álló ingatlant érintően, akkor a tulajdonostársak egyetértése feltétele a munkavégzés megkezdésének. Ennek hiányában egyik tulajdonostárs sem járhat el, még akkor sem, ha a költségeket maga kívánja viselni vagy előlegezni. Ha valamelyik tulajdonostárs mégis a tilalomba ütköző magatartást tanúsít, a többiek végső soron bíróságtól kérhetik a munkálatok leállítását és az eredeti állapot helyreállítását, továbbá annak sincs akadálya, hogy kártérítési követeléssel is fellépjenek. Az uralkodó bírói gyakorlat szerint nincs lehetőség arra, hogy egyhangú határozat hiányában a tulajdonostársak valamelyikének egyetértő szavazatát bírói határozat pótolja, ha azonban a hozzájárulás a tulajdonostársak többsége által kívánt építkezéshez, az építési engedély megszerzéséhez szükséges, akkor az indokolatlanul visszatartott hozzájárulás pótlása iránt per indítható. Természetesen igen nehéz és esetfüggő annak eldöntése, hogy a hozzájárulás meg nem adása mikor valósít meg joggal való visszaélést, és mikor áll fenn valós indoka, annyi azonban látható, hogy a bírói gyakorlat a gondos mérlegelés eszközével igyekszik kezelni az ilyen jellegű visszás helyzeteket.

Használati jog átruházása közös tulajdon esetén

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha a tulajdonostársak valamelyike nem a tulajdonjogát, hanem az ahhoz kapcsolódó használati jogot kívánja átruházni harmadik személyre. Az ilyen ügyekben született bírósági határozatok szerint a tulajdonostárs korlátozás nélkül jogosult arra, hogy azt a használati jogot, amely saját tulajdoni illetőségéhez kapcsolódik, harmadik személynek átengedje, ez azonban semmilyen módon nem csorbíthatja a többi tulajdonos jogait. A tulajdonostárs tehát a többiek előzetes hozzájárulása nélkül kizárólag olyan használati jogokat ruházhat át a harmadik személyre, amelyek saját tulajdoni illetőségéből és nem a ténylegesen kialakult birtokállapotból erednek. Ennek megítélése adott esetben nehézkes lehet, ezért a gyakorlatban – a többi tulajdonostárs egyetértése nélkül – nem túl stabilak az olyan jogviszonyok, amelyek a használati jogok átengedésén alapulnak.

A közös tulajdon megszüntetése

A közös tulajdonban álló ingatlanok kapcsán az egyik leggyakoribb vitaforrás, amikor a felek valamelyike vagy közülük néhányan a közös tulajdon megszüntetését határozzák el.

Kérelem

A közös tulajdon megszüntetése vonatkozásában alapszabály, hogy azt bármelyik tulajdonostárs követelheti.

Megosztási szabályok

A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani, erre azonban ingatlanok esetében ritkán van lehetőség.

Ingatlan természetbeni megosztása bíróság által

Természetbeni megosztás esetén, amennyiben azt ingatlan esetében bíróság rendeli el, még az ítélethozatal előtt gondoskodni kell arról, hogy a bíróság rendelkezésére álljon a megosztáshoz jogerős államigazgatási engedély és az ingatlan-nyilvántartási foganatosításra alkalmas vázrajz. Ezek beszerzése végett a per tárgyalásának felfüggesztése mellett az igénylő fél részére megfelelő határidőt kell biztosítani.

Megosztás megváltással

Ingatlanok esetében megoldás lehet például, ha a közös tulajdonban álló lakást megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs magához váltja. Az ellenértéket a közös tulajdonban álló ingatlannak a közös tulajdon megszüntetésekor (az ítélethozatalkor) fennálló forgalmi értékéből kiindulva, a megváltásra kerülő tulajdoni hányadrészre vetítve kell meghatározni.

A megváltásra feljogosított tulajdonostárs kiválasztása során alapvető elvek érvényesülnek. Ha például a felek mindannyian a maguk feljogosítását kérik a másik hányadának megváltására, vagyis e tekintetben vita van közöttük, a bíróság döntése a felek körülményeinek mérlegelésén alapszik. Ennek során a bíróság vizsgálja a tulajdonostársak dologhoz fűződő sajátos érdekeit, és azt is, hogy az ellenérték teljesítésére a másik fél méltányos érdekeinek megfelelően képes-e az, akinek feljogosítása szóba jöhet. A nagyobb tulajdoni arány is mérlegelési szempont lehet, a bírósági határozatok alapján azonban megállapítható, hogy nem ennek van ügydöntő jelentősége. A tulajdonostárs bentlakásának ténye is jelentős szempont a döntéskor, különösen olyankor, amikor bent nem lakó tulajdonos kívánja a bentlakó hányadrészét magához váltani.

A felek a közös tulajdon megosztásának előzőek szerinti módjában egymással megállapodhatnak, de ez a megoldás kimenetele lehet egy – a közös tulajdon megszüntetésére irányuló – pernek is. Ilyenkor természetesen szükség van a megszerző tulajdonostárs hozzájárulására, kivéve azt az esetet, amikor a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, feltéve, hogy ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit.

A közös tulajdon tárgyainak értékesítése

Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, illetőleg ha a természetbeni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell. A tulajdonostársak ebben az esetben a vételárat osztják fel egymás között olyan arányban, mint amilyen arányban az értékesített ingatlannak tulajdonosai voltak.

Fontos szabály, hogy a tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti. A gyakorlatban az értékesítés nem történhet úgy, hogy a bíróság a tulajdonostársakat harmadik személyekkel adásvételi szerződés megkötésére kötelezi, hanem árverés útján kerül sor a közös tulajdon tárgyát képező ingatlan vételármegosztás céljából történő elidegenítésére. A bíróságnak ítéletében az árverési vételárat úgy kell meghatároznia, hogy annak legkisebb összege kerüljön rögzítésre. Ez lesz ugyanis a végrehajtás során a dolog becsértéke, más szóval kikiáltási ára, amelynek leszállítására sem a végrehajtó, sem pedig a bíróság nem jogosult.

Korlátozások

A tulajdonostársak érdekeit akkor is figyelembe kell venni, ha a közös tulajdon megosztásának módjáról külön erre irányuló per eredményeképpen bíróság rendelkezik. Ebben a körben említést érdemel, hogy a bíróság sem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. A gyakorlatban a közös tulajdon megosztása kapcsán sokféle kereseti kérelem előterjeszthető, a legjellemzőbb talán mégis az, hogy a tulajdonostárs, aki a megosztásban leginkább érdekelt, azt kéri a bíróságtól, hogy az a közös tulajdon tárgyát megfelelő ellenérték fejében adja az ő tulajdonába. Természetesen az ilyen jogviszonyok esetében is akkor járnak el bölcsen a felek, ha egymással egyezségre jutnak, és a megosztás módját mindegyikük érdekeire tekintettel olyan szerződésben szabályozzák, amely a megváltási árat is tartalmazza.

Társasháztulajdonná alakítás bíróság által

További érdekesség, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránt indult perben a bíróság bármelyik tulajdonostárs kérelmére társasháztulajdonná alakíthatja át a közös tulajdont. Az alapító okiratot ilyenkor a bíróság ítélete pótolja.

A kereset elutasíthatósága

A közös tulajdon megszüntetésénél egyébként a bíróságnak olyan megoldásra kell törekednie, amely az érdekegyensúly szempontját leginkább szolgálja, és amely ennél fogva alkalmas arra, hogy a visszaélésszerű joggyakorlást kiküszöbölje. Bírósági határozatok ezzel összefüggésben rögzítik, hogy amennyiben az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése a tulajdonostársak jogos érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges, a kereset elutasításának van helye.

Elővásárlási jog a bírói gyakorlatban

A jogalkalmazók munkáját számos további iránymutatás segíti. Ezek közül kiemelendő, hogy ha például az eladó számára nyilvánvaló, hogy az ingatlannak olyan résztulajdonosai is vannak, akiknek tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel, akkor a vételi ajánlat közlésével kapcsolatos kötelezettség e személyekkel szemben is fennáll. A közlési kötelezettség elmulasztásából eredő jogkövetkezmények azonban ilyenkor nem alkalmazhatóak azzal a vevővel szemben, aki az átruházásra irányuló szerződést jóhiszeműen, vagyis erről a körülményről nem tudva kötötte meg. * Az elővásárlási jog a tulajdonostársakat nem illeti meg akkor, ha az átruházás jogcíme például öröklési vagy tartási szerződés, ajándékozás, avagy ajándékozással vegyes adásvétel. * A bírói gyakorlat alapján kialakított jogelvek körültekintően szabályozzák azt az esetet, amikor az eladó és a vevő közötti szerződés az elővásárlási jog figyelmen kívül hagyásával jött létre. Ilyenkor, ha az elővásárlásra jogosult annak megállapítását kéri keresetében, hogy a sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, akkor egyúttal olyan nyilatkozatot is tennie kell, amely a vételi ajánlat elfogadására irányul, hiszen szándékának komolysága ekkor válik bizonyossá. A bíróság ennek ellenére megvizsgálja, hogy a nyilatkozat mögött áll-e tényleges teljesítőkészség, illetőleg -képesség, ugyanis meglehetősen gyakori, hogy a jogosult fellépése végül joggal való visszaélésnek bizonyul. Az elfogadó nyilatkozat folytán az elővásárlásra jogosult és tulajdonostársa között az adásvételi szerződés létrejön, és az ebből származó mindennemű igény ugyanebben a perben érvényesíthető. * A mindennapi életben gyakori eset, hogy olyan személy, aki egyidejűleg tulajdonosa társasházi lakásának és a funkcionálisan hozzá tartozó gépkocsitárolónak, mindkét ingatlantulajdonát ugyanarra a harmadik személyre kívánja ruházni adásvétel útján. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor kit illet az elővásárlási jog, pontosabban hogy illet-e valakit egyáltalán ilyen jogosultság. Minderre azért is célszerű külön kitérni, mert az ilyen élethelyzetek valóságos melegágyai a tulajdonostársak közötti öncélú és véget nem érő jogvitáknak. Kérdés tehát, hogy a gépkocsitároló tulajdonostársai élhetnek-e a vevővel szemben elővásárlási jogukkal, és végső soron megakadályozhatják-e azt, hogy az eladó egyazon személy részére értékesítse lakását és garázstulajdonát. Meglepő, hogy az elmúlt évtizedek során Polgári Törvénykönyvünk nem egészült ki olyan szabályozással, amely egyértelmű megoldást kínálna az ilyen visszás helyzetekre, a bírói gyakorlat azonban ebből a szempontból is meglehetősen naprakész. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint a vázolthoz hasonló esetekben a lakás és a tulajdonosa által használt gépkocsitároló olyan funkcionális tulajdoni egységet alkot, amelynek ugyanazon jogügylet keretében ugyanazon vevő részére történő értékesítése igencsak életszerű. Ha tehát a bírói gyakorlat ilyen esetekben szentesítené azt, hogy valamely egyébként elővásárlásra jogosult személy elfogadó nyilatkozata folytán az eredeti vevő csupán a lakás tulajdonjogát szerezze meg, úgy jelentős mértékben és helyrehozhatatlanul sérülne a tulajdon egysége. Ahhoz azonban, hogy az elővásárlásra jogosult ne tudjon élni elővásárlási jogával, az szükséges, hogy az adásvételi szerződést megkötő felek szándéka ténylegesen és kétségbevonhatatlanul a két tulajdoni illetőség együttes átruházására irányuljon

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. január 2.) vegye figyelembe!