Külföldiekkel szembeni követelések érvényesítése

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 101. számában (2006. október 1.)
Számtalan magyar vállalkozás szembesült már azzal a problémával, hogy a külföldi partner nem fizette ki a tartozását, vagy egyéb módon megszegte a szerződést. Mi ilyenkor a teendő, kihez fordulhatnak a magyar cégek, hogy követeléseiket eredményesen érvényesíthessék?

Jogválasztás – már a szerződéskötéskor

Már a szerződés megkötésekor célszerű számításba venni azt, hogy a külföldi partnerrel – bármilyen okból – jogvitába is keveredhetünk. Ugyanakkor, ha külföldi elemet tartalmaz a szerződés, nem egyértelmű, hogy melyik fél jogát kell alkalmazni az adott esetben.

Ezt a kérdéskört a kollíziós normák, hazánkban a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (tvr.) szabályozza. A tvr. szerint azokra a szerződéses jogviszonyokra, amelyekben külföldi személy, vagyontárgy vagy jog szerepel – és emiatt több állam joga is alkalmazható lenne –, azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor vagy később választottak. Mivel konfliktushelyzetben csekély az esélye annak, hogy az érintettek meg tudnak állapodni az alkalmazandó jog kérdésében, a legjobb, ha ezt már a szerződéskötéskor tisztázzák, és megállapodásukat a szerződésben rögzítik is.

Lényeges szempontja a jogválasztásnak, hogy abban az államban célszerű perelni, ahol az adósnak végrehajtható vagyontárgyai vannak.

Általános szerződési feltételek

A választáskor ügyelni kell arra, hogy külföldön az üzleti kapcsolatokban sokkal elterjedtebb az általános szerződési feltételek (ászf) alkalmazása, mint hazánkban. Ezek szinte kivétel nélkül tartalmazzák a jogválasztást és a jogvita elbírálására jogosult bíróság meghatározását. A megrendeléssel többnyire a külföldi partner üzletszabályzatát (általános szerződési feltételek, vásárlási feltételek stb.) is elfogadja a megrendelő, ezért előzetesen át kell azt tanulmányozni.

Fontos, hogy a külföldi partner által meghatározott általános szerződési feltétel nem csak akkor alkalmazandó, ha a szerződéskötésre írásban kerül sor. Telefonon vagy szóban történő megrendelés és annak bármilyen módon történő visszaigazolása is létrehozza a szerződést, ami egyben az ászf. elfogadását is jelenti, ha erre utal a visszaigazolás.

Bíróságválasztás

Az, hogy a magyar vagy a partner államának a joga legyen irányadó, attól függ, hogy mely ország bírósága előtt akarják a felek a jogvitát rendezni.

Magyar bíróság előtti eljárásban a magyar jog tűnik a legmegfelelőbb választásnak, hiszen a magyar bíróságok nem rendelkeznek kellő jártassággal a külföldi jogszabályok alkalmazásában, erről az adott ország hatóságaitól szereznek be tájékoztatást.

Ez fordítva is igaz, külföldi jog kikötése esetén a külföldi államban célszerű lefolytatni az eljárást. Ennek költségei azonban a hazánkban felmerülő perköltséghez képest lényegesen magasabbak lehetnek.

Természetesen harmadik állam joga is választható. Ez leggyakrabban a svájci magánjogot jelenti.

Ügyvédkényszer

Az ügyvédkényszer is sokkal elterjedtebb külföldön, mint nálunk. Külföldön történő pereskedés esetén a jogi képviselet akkor is tanácsos, ha az nem kötelező. A megfelelő ügyvéd kiválasztásában és a kapcsolattartásban a magyar jogi képviselőnek is szerepe lehet.

A jogvita rendezésére vonatkozó jog – előzetes megállapodás hiányában

Ha a szerződés nem rendelkezik arról, hogy milyen jogot kell alkalmazni, akkor annak az államnak a joga irányadó, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában

– adásvételi szerződésnél az eladónak,

– bérleti és haszonbérleti szerződésnél a bérbeadónak,

– a szerzői jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a felhasználónak,

– az iparjogvédelmi, valamint anyagi értéket képviselő egyéb jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a használatba adónak,

– letéti (raktározási) szerződésnél a letéteményesnek,

– megbízási szerződésnél a megbízottnak,

– bizományi szerződésnél a bizományosnak,

– kereskedelmi képviseletre vonatkozó szerződésnél a képviselőnek (ügynöknek),

– fuvarozási és szállítmányozási szerződésnél a fuvarozónak, illetve szállítmányozónak,

– a bank- és hitelügyletekre vonatkozó szerződésnél a banki szolgáltatást nyújtó pénzintézetnek,

– biztosítási szerződésnél a biztosítónak,

– kölcsön- és haszonkölcsön-szerződésnél a kölcsönadónak,

– ajándékozási szerződésnél az ajándékozónak

a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye vagy a telephelye van.

Ingatlanra vonatkozó szerződésre az ingatlan fekvési helyének jogát, lajstromozott vízi vagy légi járműre vonatkozó szerződésre pedig annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű közlekedik.

Vállalkozási (tervezési, szerelési, bérmunka stb.) szerződésre annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területén a szerződés értelmében a vállalkozási tevékenységet kifejtik, illetve a szerződésben meghatározott eredményt létrehozzák.

A társasági szerződést annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a társaság a tevékenységét kifejti.

A jogi személyt alapító társasági szerződésre a jogi személy személyes jogát kell alkalmazni. A jogi személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén nyilvántartásba vették. Ha több állam joga szerint vették nyilvántartásba, vagy az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog szerint nyilvántartásba vételére nincs szükség, személyes joga az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog. Ha a jogi személynek az alapszabály szerint nincs székhelye, vagy több székhelye van, és egyik állam joga szerint sem vették nyilvántartásba, személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a központi ügyvezetés helye van.

Ha az alkalmazandó jogot a fentiek alapján nem lehet meghatározni, a szerződést az elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettje lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének (telephelyének) joga szerint kell elbírálni.

Ha az alkalmazandó jogot így sem lehet meghatározni, azt a jogot kell irányadónak tekinteni, amelyhez a szerződés – az adott szerződéses viszony lényeges elemei szerint – leginkább kapcsolódik.

A választott, illetve a fentiek alapján alkalmazandó jog kiterjed a kötelmi jogviszony minden elemére, különösen a szerződés megkötésére, anyagi és alaki érvényességére, kötelmi hatásaira, továbbá – ha a felek másként nem állapodtak meg – a szerződést biztosító megállapodásokra (zálogszerződésre, kezességi szerződésre stb.), a szerződéssel kapcsolatos követelések beszámíthatóságára, engedményezésére és átvállalására. Ha a felek másban nem állapodtak meg, a szerződés szerinti szolgáltatás jogosultját terhelő megvizsgálási kötelezettség fennállására, a megvizsgálás módjára, az ebből eredő kifogások határidejére és mindezek jogi hatásaira a rendeltetési, illetve az átvételi hely államának jogát kell irányadónak tekinteni.

Ha a szerződés a szerződésre vonatkozó jog szerint alaki okokból nem érvényes, a bíróság a szerződést érvényesnek tekinti, amennyiben az eljáró bíróság államának vagy annak az államnak a joga szerint érvényes, amelynek területén kötötték, vagy ahol a célzott joghatásoknak be kell állniuk. Lényeges szabály, hogy követelés elévülésére azt a jogot kell alkalmazni, amely a követelésre egyébként irányadó.

A joghatóság kikötése

Az alkalmazandó jog mellett azt sem árt meghatározni, hogy mely ország bírósága járjon el a jogvitában.

Ennek szabályait polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelet (a továbbiakban: R), valamint a tvr. tartalmazza. A R. kötelező és közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus, ami azt jelenti, hogy a tagállami jog esetleges eltérő szabályai nem alkalmazhatók, helyettük a R. szabályait kell a tagállami bíróságnak figyelembe venni és a szerint eljárni. A tvr. joghatósági szabályai összhangban vannak a rendelettel.

A joghatóság kikötésének formai kellékei

A szerződő felek vagyonjogi jogvitájukra vagy meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely állam bíróságainak vagy egy meghatározott bíróságának a joghatóságát. Vagyonjogi jogvitának az a jogvita minősíthető, amelyben az ügy értéke pénzben meghatározható. A joghatósági kikötés történhet:

– írásban,

– szóban, írásbeli megerősítéssel,

– olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak, vagy

– a nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyeket a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyeket az ilyen típusú szerződést kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek.

Kizárólagos joghatóság

Eltérő megállapodás hiányában a kikötött bíróság vagy bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek. A kizárólagos joghatóság azt jelenti, hogy más bíróság egyáltalán nem jogosult eljárni az ügyben. Ha a felek nem magyar bíróság joghatóságát kötötték ki, és e bíróság a joghatóságának hiányát állapítja meg, a magyar bíróság az általános szabályok szerint megállapíthatja joghatóságát.

Ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti eljárásban, valamint bérleti és haszonbérleti szerződést érintő eljárásban kizárólag az ingatlan fekvése szerinti állam bírósága járhat el, ettől a felek nem térhetnek el, az ilyen kikötés érvénytelen.

A magyar bíróság illetékessége

A polgári perrendtartás szerint az eljáró bíróság illetékességét (azaz, hogy az azonos hatáskörű bíróságok közül melyik jogosult eljárni) az alperes (aki ellen a pert megindítják) lakóhelye, ill. székhelye határozza meg. Jogi személyek esetében a jogi személy képviseletére jogosított szerv székhelye is megalapíthatja az illetékességet.

Ha a beperelt külföldi partner magánszemély, és nincs Magyarországon lakóhelye, akkor az illetékesség a külföldi alperes tartózkodási helyéhez igazodik. Ha a tartózkodási helye ismeretlen, vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes (a pert indító fél) lakóhelye, illetőleg ennek hiányában tartózkodási helye alapítja meg. Ha a felperes nem természetes személy, akkor a felperes székhelyéhez igazodik az illetékesség.

Ha az alperes külföldi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor a belföldi jogi személy felperes által indított perben az illetékességet a felperes jogi személynek a székhelye alapítja meg. Ha a felperes belföldi természetes személy, a bíróság illetékességét a felperes lakóhelye, illetve ennek hiányában a tartózkodási helye is megalapítja.

Határozatok elismerése és végrehajtása más államokban

A polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat is az előbb említett rendelet tartalmazza. "Határozat" alatt minden tagállami bíróság által hozott határozatot érteni kell, függetlenül annak elnevezésétől.

Az egyik tagállamban hozott jogerős, illetve végrehajtható határozatot minden más tagállamban külön eljárás nélkül elismerik anélkül, hogy azt érdemben felülvizsgálnák.

A határozat csak akkor nem ismerhető el, ha

– az elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik,

– a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá,

– összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik,

– összeegyeztethetetlen más tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve hogy a korábbi határozat a címzett tagállamban az elismerés feltételeinek megfelel,

– a határozat nem ismerhető el akkor sem, ha azt a kizárólagos joghatóságra vonatkozó szabályok megsértésével hozták.

Valamely tagállamban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más tagállamban természetesen csak akkor hajtanak végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították. Az Egyesült Királyságban azonban az ilyen határozatot Angliában és Walesben, Skóciában vagy Észak-Írországban akkor hajtják végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére az Egyesült Királyság érintett részén végrehajtás céljából nyilvántartásba vették.

A végrehajtási kérelem benyújtása

A végrehajtási kérelmet a rendelet mellékletben szereplő listán megjelölt bírósághoz vagy hatáskörrel rendelkező hatósághoz kell benyújtani. Az illetékességet annak a félnek a lakóhelye alapján határozzák meg, akivel szemben a végrehajtást kérik, vagy a végrehajtás helye alapján. A kérelem benyújtására szolgáló eljárást annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelyben a végrehajtást kérték (ha tehát Németországban kérik egy magyar ítélet végrehajtását, akkor a német jogot kell alkalmazni).

A végrehajtható határozat

A határozatot az alaki követelmények teljesítését követően nyomban végrehajthatónak nyilvánítják. Az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, az eljárásnak ebben a szakaszában a kérelemre nem tehet észrevételt.

A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozatot haladéktalanul megküldik a kérelmezőnek – ha a végrehajthatóságot megállapítják –, és annak a félnek is, aki ellen a végrehajtást kérték.

A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatot nyújthat be. A jogorvoslatot a rendelet mellékletében szereplő listán megjelölt bírósághoz kell benyújtani.

A végrehajtás elleni jogorvoslat

A végrehajthatóság megállapítása elleni jogorvoslatot a végrehajthatóságot megállapító határozat kézbesítésétől számított egy hónapon belül kell benyújtani. Ha az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik, más tagállamban rendelkezik lakóhellyel, mint ahol a végrehajthatóságot megállapították, a jogorvoslatra nyitva álló időtartam akár a személyes, akár a lakóhelyen történő kézbesítés időpontjától számított két hónap. Ez az időtartam a távolságra tekintettel nem hosszabbítható meg.

Amennyiben a határozatot a rendelet alapján el kell ismerni, a kérelmező a kérelmezett tagállam jogának megfelelően a végrehajthatóságot megállapító határozat nélkül is minden esetben ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – vehet igénybe. A végrehajthatóság megállapítása elleni jogorvoslatra meghatározott időtartam alatt, annak elbírálásáig, végrehajtási intézkedés nem tehető, kivéve annak a félnek a vagyona elleni biztosítási intézkedést, aki ellen a végrehajtást kérték.

Költségkedvezmény és mentesség a végrehajtási eljárásban

Az a kérelmező, aki a származási tagállamban teljes vagy részleges költségkedvezményben, illetve költség- és illetékmentességben részesült, a másik tagállamban folyó végrehajtási eljárásban jogosult végrehajtás szerinti tagállam joga alapján járó legkedvezőbb költségkedvezményre, illetve költség- és illetékmentességre.

Egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását kérelmező fél semmiféle biztosíték, óvadék, letét megfizetésére nem kötelezhető azzal az indokkal, hogy külföldi állampolgár, vagy hogy nem rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel abban az államban, ahol a végrehajtást kérte.

Abban a tagállamban, ahol a végrehajtást kérték, a végrehajthatóságot megállapító határozat kibocsátására irányuló eljárásban semmiféle, a tárgy értéke alapján kiszámított díj vagy illeték nem számítható fel.

Külföldi határozatok elismerése és végrehajtása Magyarországon

Az alább bemutatásra kerülő szabályok – az illetékesség kivételével – csak abban az esetben alkalmazandók, ha a határozatot nem valamelyik uniós tagállamban hozták, mert ebben az esetben a rendelet szabályait kell alkalmazni.

Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak a vagyonjogi ügyekben hozott határozatát Magyarországon el kell ismerni, ha

– az eljárt külföldi bíróság vagy más hatóság joghatósága a magyar törvényben megállapított joghatósági szabályok valamelyike alapján megalapozott volt,

– a határozat azon állam joga szerint, amelyben azt meghozták, jogerőre emelkedett,

– Magyarország és a határozatot hozó bíróság vagy hatóság állama között viszonosság áll fenn,

– és a lenti megtagadási okok egyike sem áll fenn.

A viszonosság fennállása nem feltétele a hazai elismerésnek, ha a vagyonjogi ügyben eljárt külföldi bíróság joghatósága a felek kikötésén alapult, és ez a kikötés jogszerű.

A külföldi határozat elismerése külön eljárást nem igényel. Az elismerhetőség kérdését jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az a bíróság vagy hatóság vizsgálja, amelynek eljárásában ez felmerül.

Az érdekelt külön eljárásban is kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy a külföldi határozat Magyarországon elismerhető. Az ilyen kérelem tárgyában a bíróság nemperes eljárásban határoz. Az eljárásra

– az ellenérdekű fél belföldi lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság), külföldi választott bírósági határozat esetén megyei bíróság (Budapesten a Fővárosi Bíróság),

– ennek hiányában a kérelmező belföldi lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság), külföldi választott bírósági határozat esetén megyei bíróság (Budapesten a Fővárosi Bíróság),

– ha pedig a kérelmezőnek sincs belföldön lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye, a Budai Központi Kerületi Bíróság, külföldi választott bírósági határozat esetén a Fővárosi Bíróság

rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel.

Külföldi határozat végrehajtása

A külföldi határozat érdemi felülvizsgálatának nincs helye. Amennyiben a külföldi marasztaló határozat hazai elismeréséhez megkívánt feltételek fennállnak, a határozatot belföldön az erre irányadó jogszabály rendelkezései szerint lehet végrehajtani.

El nem ismerhető külföldi határozatok

Nem ismerhető el a külföldi határozat, ha

– annak elismerése a magyar közrendbe ütközne,

– az, akinek terhére a határozatot hozták, az eljárásban sem személyesen, sem meghatalmazott képviselője útján nem vett részt, azért mert az idézést és a keresetlevelet vagy az eljárás megindításának alapjául szolgáló egyéb iratot részére lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén nem kézbesítették szabályszerűen és olyan időben, hogy a védekezésre módjában állt felkészülni,

– a határozat olyan eljárás eredményeként került meghozatalra, amely a magyar eljárási jog alapvető elveit súlyosan sértette,

– ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt azonos felek között magyar bíróság vagy más hatóság előtt a perindítás hatályai a külföldi eljárás megindítását megelőzően beállottak (perfüggőség),

– ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában magyar bíróság vagy más hatóság azonos felek között korábban jogerős érdemi határozatot hozott.

Az illetékes bíróságok "lelőhelye"

Az illetékes bíróság megtalálásához minden szükséges információ rendelkezésre áll a HYPERLINK "http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/index_hu.htm?countrySession=21&" http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/index_ hu.htm?countrySession=21& honlapon. Itt a formanyomtatványok és egyéb, a követelések érvényesítésével kapcsolatos információk is megtalálhatók magyar nyelven

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. október 1.) vegye figyelembe!