Cégvagyon a bontóperben

Házastársi közös vagyon

A családjogi törvény (Csjt.) szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.

A házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik.

Különvagyon

A házastárs különvagyonához tartozik:

– a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,

– a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,

– a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,

– a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.

Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.

A közös vagyon használata, kezelése

A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat rendeltetésük szerint mindegyik házastárs használhatja.

A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Mindegyik házastárs kívánhatja, hogy a másik járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükségesek.

A vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket elsősorban a közös vagyonból kell fedezni, ha pedig az erre nem elegendő, a házastársak kötelesek a költséghez különvagyonukból arányosan hozzájárulni.

Rendelkezés a vagyonnal

A vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.

Bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Ha azonban a házastárs az ügyletet a mindennapi élet szükségleteinek fedezése körében kötötte, a másik házastárs csak akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha az ügylet megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott.

Felelősség a tartozásért

A fenti rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn. A házastárs mind különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel felel az olyan tartozásáért, amely az előbbi szabályok szerint nem mindkét házastársat terheli.

Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügylethez a másik házastárs részéről megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.

A közös vagyon megosztása

A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá a kezelési és a fenntartási költségek megtérítését is. Nincs helye megtérítésnek, ha a kiadás a lemondás szándékával történt. A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye.

A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Ugyancsak természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont is. Amennyiben ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetében a bíróság állapítja meg.

A hiányzó közös, illetőleg különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a házassági életközösség megszűnésekor nincs közös vagyon, és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.

A házastársak közötti vagyoni viszonyokra (házassági vagyonjogi szerződés, a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezség, a közös lakás használatában történő megállapodás stb.) a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. A bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz.

A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti.

A különvagyon haszna

A bírói gyakorlat szerint a különvagyoni üzletrésznek az életközösség fennállása alatt keletkezett osztaléka a különvagyon hasznának minősül, és ezért a közös vagyonba tartozik. A haszon keletkezésének időpontja - házassági vagyonjogi szempontból – az osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat kelte.

A Csjt. törvényes vélelmet állít fel amellett, hogy a házassági életközösség ideje alatt keletkezett vagyon a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezi, hacsak annak a különvagyoni jellegét az arra hivatkozó házasfél nem bizonyítja. A bizonyítási teher a saját különvagyonra hivatkozó felet terheli, aki eredményes bizonyítás esetén meg tudja dönteni a törvényi vélelmet.

A Csjt. a házastársi közös vagyont – egy pozitív és egy negatív rendelkezéssel – csupán általánosságban határolja el a különvagyontól akként, hogy – pozitíve – közös vagyonná minősíti "mindazt", amit a házastársak az életközösség fennállása alatt szereztek, negatíve pedig kivételt létesít arra, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Az általános jellegű meghatározás mellett azonban a közös vagyon körét kifejezetten konkretizálja is annyiban, hogy közös vagyonná minősíti – egyebek mellett – a különvagyonnak azt a hasznát is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Az egyes alvagyonokhoz tartozó vagyontárgyak értékén szerzett vagyon alvagyoni jellegét azonban már az adott vagyontárgy alvagyoni jellege határozza meg.

Ha például egy üzletrész tulajdonjogát az egyik házastárs a házasságkötést közvetlenül megelőző élettársi kapcsolat kezdete előtt szerezte meg, az üzletrész az ő különvagyonához tartozik. A törvényből azonban az is következik, hogy a vagyonközösséghez tartozik – egyebek mellett – a különvagyonhoz tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésnek az a haszna, amely a házassági életközösség, vagy az azt közvetlenül megelőző, és ezért a házassági életközösségbe vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi jogviszony fennállása alatt keletkezett.

Az osztalék mint haszon

A haszon fogalmát sem a Csjt., sem a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) nem határozza meg, ezért annak értelmezését a jogirodalom és a bírói gyakorlat alakította ki. Kérdéses lehet ezért adott esetben egyfelől a gazdasági társaságbeli részesedés hasznának fogalma és tárgya, másfelől a haszon "keletkezésének az ideje", és – ebből következően – a különvagyonhoz tartozó kft.-üzletrész hasznának az alvagyoni jellege is.

A jogirodalom álláspontja szerint "a dolog hasznának minősül polgári jogi értelemben általában mindaz a vagyoni előny, értékszaporulat, amely a dolog használatából vagy hasznosításából származik". A haszonnak két nagy csoportja különböztethető meg:

– az egyik csoportba tartozik a termény, termék és szaporulat, amely addig, amíg a dologtól el nem válik, alkotórésznek, az elválás után pedig önálló dolognak minősül,

– a másik csoportba tartozik minden olyan egyéb vagyoni előny, amely lehet a dolog hasznosítása folytán kapott ellenérték (pl. bér), a dolog használatának gazdasági eredménye, a dolog használatával kielégített szükséglet (pl. lakás) vagy elért megtakarítás.

Ennek megfelelő álláspontot tükröz a Legfelsőbb Bíróságnak egyik eseti döntésében kifejtett álláspontja is, mely szerint: "Haszon a dolognak az az időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a dologból rendeltetéséhez képest ered, illetve a dolog hasznosításának az eredménye."

Mindezekből viszont az következik, hogy haszonnak minősül a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered. Ilyen haszonnak tekinthető – többek között – a jogirodalom és a bírói gyakorlat szerint korlátolt felelősségű társaság esetében a tag házastársat az üzletrésze alapján megillető osztalék.

A gazdasági társaság fennállása alatt a tagok a törzsbetétet a társaságtól nem követelhetik vissza, csak a társaság mérlege szerinti nyereség felosztható részére tarthatnak igényt. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik – többek között – a mérleg megállapítása és a nyereség felosztása. A taggyűlés szabadon dönthet abban, hogy a nyereséget, tehát az adózott eredményt egészben vagy részben a törzstőkén felüli vagyonba (eredménytartalékba) helyezi, a törzstőke felemelésére fordítja, vagy a tagok között osztalékként kiosztja.

Az osztalékfizetés alapját a társaság "nyeresége" (adózott eredménye): "haszna" képezi ugyan, házastársi közös vagyonnak viszont nem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság életközösség ideje alatt keletkezett haszna (adózott eredménye), hanem a tag házastárs mint természetes személy magánvagyonához tartozó üzletrész haszna: tehát az osztaléka minősül. A tag házastárs osztalékra való jogosultságának a jogcímét ugyanakkor nem a kft. nyereségének (adózott eredményének), az ún. hasznának a létrejötte, hanem a nyereség – egészbeni vagy részbeni – osztalékként való felosztására vonatkozó taggyűlési határozat meghozatala teremti meg.

Mindezek miatt az osztalék mint a gazdasági társaságbeli részesedés haszna közös, illetve különvagyoni jellegének a mikénti megítélése szempontjából nem annak van jogi jelentősége, hogy a társaság vagyonához tartozó és az osztalékfizetés alapjául szolgáló adózott eredmény az életközösség ideje alatt keletkezett-e, hanem annak, hogy a tag házastárs magánvagyonához tartozó osztalék, mint a különvagyoni üzletrész haszna, az életközösség ideje alatt keletkezett-e vagy sem.

A haszon esedékessége

A házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a haszon akkor tartozik a közös vagyonba, ha az esedékességének, illetve a termék, termény, szaporulat elválásának, illetve birtokbavételének időpontja az életközösség idejére esik.

A Csjt. nem a különvagyonnak az életközösség fennállása alatt "megszerzett, illetve esedékessé vált hasznát", hanem az életközösség fennállása alatt "keletkezett hasznát" minősíti ugyan közös vagyonnak, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a haszon alvagyoni jellegének a meghatározására is irányadó viszont az az általános jogelv, hogy amennyiben a haszonra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének és az arra vonatkozó jogcím keletkezésének az időpontja elválik egymástól, úgy a jogcím keletkezésének időpontját kell a szerzés időpontjának tekinteni.

Mindezekből viszont az következik, hogy az osztalék, mint a különvagyonhoz tartozó üzletrész haszna, akkor tartozik a vagyonközösséghez, ha a tag házastársnak az osztalék megszerzésére irányuló jogcíme a házassági életközösség vagy az azt megelőző élettársi jogviszony fennállása alatt keletkezett, a tag házastárs különvagyonához tartozik viszont akkor, ha az osztalék megszerzésére irányuló jogcím az életközösség kezdete előtt vagy annak megszűnése után keletkezett.

Az osztalékfizetés tárgyában hozott taggyűlési határozat kelte, mint az osztalékra való jogosultság jogcíme és az osztalék tényleges kifizetése, a gyakorlatban rendszerint elválik egymástól.

Felelősség a betéti társaság tartozásaiért

Érdekes kérdés, hogy a házassági vagyonjogi szabályok alapján vajon fele-e, s ha igen, hogyan a kültag házastárs a beltag házastársnak – a betéti társaság vagyonával nem fedezett – tartozásáért.

A gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A törvény értelmében a betéti társaság beltagjának felelőssége korlátlan, tehát a társaság tartozásaiért – ha a társaság vagyona elegendő fedezetet nem nyújt - saját teljes vagyonával is felel. A beltag korlátlan felelőssége mögöttes felelősség, amely csak akkor és oly mértékben áll fenn, amennyiben a társaság vagyona a követelést nem fedezi. A kültag vagyoni felelőssége korlátozott, csupán a vagyoni betétje erejéig áll fenn. A Gt. szabályai azonban nem kizárólagosan alkalmazandók.

A kültag házastárs felelőssége ugyanis nem a Gt., hanem a Csjt.-nek a házastársak közös tartozásáért fennálló felelősségére vonatkozó szabályán alapul.

A Csjt. szerint a házastársak – közös vagyonból és különvagyonokból álló – vagyona nem csupán aktív, hanem passzív elemeket is tartalmaz; idesorolhatók az adósságok, amelyek harmadik személyekkel szemben valamelyik vagy mindkét házastársat terhelik.

Amennyiben a társasági szerződés megkötésére mindkét házastárs részvételével kerül sor, a tagsági viszonyuk alapján a társaságnak az életközösség alatt keletkezett tartozásaiért való felelőssége – az egyéb szerződésekhez hasonlóan – mindkét házastársnak fennáll. A társasági szerződés közös megkötésének a ténye ugyanis mindkét házastárs esetében a vagyonközösség idejére a másik házastárs kötelezettségvállalásához való kölcsönös hozzájárulás tényleges megadásának minősül. Mindezeknek a további következménye az, hogy amennyiben az ilyen társasági szerződés a közös vagyonnal való rendelkezést tartalmaz, úgy a házastársak felelőssége

– a saját kötelezettségeik tekintetében a teljes magánvagyonukra korlátlanul kiterjed,

– a másik fél kötelezettségei tekintetében pedig a közös vagyoni illetőségeik erejéig ugyancsak kölcsönösen fennáll.

Minthogy pedig ez a felelősség nem a Csjt. által vélelmezett, hanem a tényleges hozzájáruláson alapul, nincs helye a hozzájárulás törvényes vélelme megdöntésének sem.

A kültag házastársnak a beltag házastárs tartozásáért a társaság hitelezőjével szemben fennálló felelőssége egyrészt járulékos jellegű, tehát a házastársának a fő kötelezettségét feltételezi, másrészt a házastársával való egyetemleges felelősséget jelent.

Üzletrész átruházása a házastársra

Már említettük, hogy a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik, amelynek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A Csjt. e rendelkezése alá vonható ügylet a házastárs által kötött társasági szerződés, az annak alapján a társaság részére teljesített vagyoni hozzájárulás. Azonban a nem tag házastárs üzletrészen fennálló tulajdonjoga tulajdonképpen elszámolási igényt jelent a házastársak között, amelyet a jogszabályban írt egyéb feltételek bekövetkezése esetén lehet érvényesíteni.

A Csjt. szerint a házastársak vagyoni viszonyaikat egymás között közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződéssel, a Csjt. rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg. A szerződés tartalmát a házastársak szabadon állapíthatják meg, ha a jogszabály az eltérést nem tiltja.

A mondottak alapján a bírói gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy a korlátolt felelősségű társaságban tag házastárs a házassági vagyonközösséghez tartozó üzletrészt annak megosztásával – a taggyűlés hozzájárulásával – a nem tag házastársára átruházhatja.

Vagyoni részesedés közkereseti társaságban

Házastársi közös vagyonnak minősül az az érték, amely a közkereseti társasági tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén megilletné.

A közkereseti társaság vagyonát a tagok bocsátják rendelkezésre, akik a nyereségből, illetőleg a vagyon növekményéből közösen részesednek, és a veszteséget, illetőleg a vagyoncsökkenést a törvényben meghatározott módon közösen viselik. A tag pénzben és elhasználható vagy helyettesíthető dolgokban nyújtott vagyoni hozzájárulása a társaság tulajdonába, egyéb vagyoni hozzájárulása – a társasági szerződés rendelkezése szerint – a társaság tulajdonába vagy használatába kerül.

A tagsági viszony fennállása alatt a tag a társaság használatába adott vagyoni hozzájárulását valamennyi tag hozzájárulása nélkül a társaság vagyonából nem vonhatja ki, nem idegenítheti el és nem terhelheti meg, a vagyoni hozzájárulás vagy értéke kiadását pedig csak a társaság vagy a tagsági viszony megszűnésekor lehet követelni. Kimondja viszont a Gt. azt is, hogy a tagsági viszony megszűnése esetén a társaságtól megváló taggal a tagsági viszony megszűnésének időpontjában fennállott állapot szerint el kell számolni, és követelését pénzben kell kifizetni, a társaság megszűnése esetén pedig a tartozások kiegyenlítése után – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – először a tagok vagyoni hozzájárulásának értékét kell visszafizetni, míg a vagyoni hozzájárulások kiadása után fennmaradó vagyont a vagyoni hozzájárulás arányában kell a tagok között felosztani.

Az idézett rendelkezésekből az következik, hogy a kkt. alapítása, illetve a működő kkt.-ba történő belépés a vagyon sajátos megkettőzését eredményezi: a tagok által a cég rendelkezésére bocsátott vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, valamint a társaság működése során megszerzett vagyon a gazdasági társaság, a tagoknak a társaságbeli részesedésen alapuló elszámolási igénye mint vagyoni értékű jogosultság pedig a tagok magánvagyonába kerül. A tagnak a házassági életközösség fennállása alatt szerzett magánvagyona az, ami a házastársi közös vagyonba tartozhat. Házastársi közös vagyonnak tehát nem a kkt. által az alapítása és működése során megszerzett vagyoni aktívumok (dolog, jogok) életközösség megszűnésekori értékének a tag házastárs vagyoni hozzájárulásával arányos része minősül, hanem annak az elszámolási igénynek mint vagyoni értékű jognak az értéke, amely a tag házastársat a cégbeli részesedése alapján a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén megilletné.

Ez az elszámolási igény főszabály szerint a társaságnak a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyonából a vagyoni hozzájárulás visszafizetésére, valamint az így fennmaradó vagyonnak a vagyoni hozzájárulás arányában a tagok között történő felosztására terjed ki, a társasági szerződés azonban ettől eltérő felosztási arányt is megállapíthat.

Értékemelkedés

A házastársi közös vagyon megosztása főszabály szerint a vagyontárgyak életközösség megszűnésekori állapotának és értékének az alapulvételével történik, azt az értékemelkedést azonban, amely az életközösség megszűnése és a házastársi közös vagyon megosztása közötti időszakban a felek magatartásán kívülálló okokból következett be, megfelelően figyelembe kell venni.

A vállalkozói vagyon megosztása

Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a házassági vagyonjogi viszonyok rendezése rendszerint valamennyi igény együttes és végleges elbírálását jelenti, ezért a házassági vagyonjogi igényeket főszabály szerint nem lehet csupán egyes vagyontárgyakra kiszakítottan érvényesíteni, hanem fel kell deríteni a házastársak teljes vagyoni helyzetét, és a bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie.

A teljes körű vagyoni rendezés elve azonban nem alkalmazható mereven. Nincs jogi akadálya ezért – egyebek mellett – annak, hogy a házasfelek valamelyike a különvagyon tárgyainak a kiadására irányuló igényét a közös vagyon megosztására irányuló igény felek általi érvényesítésétől függetlenül, illetőleg ilyen igény érvényesítésének a hiányában is előterjessze, úgyszintén annak sem, hogy a közös vagyon egységes megosztása során bizonyítottan el nem számolt vagyontárgyak vonatkozásában a vagyoni igényét külön perben érvényesítse (BH 1995. 21.).

Amennyiben a felek házassági bontóperben kötött egyezsége kizárólag az ott tételesen felsorolt közös vagyontárgyakra, valamint a lakáshasználati jog felperest megillető ellenértéke összegére terjedt ki, nem tartalmazott azonban sem a felek vállalkozói vagyonának a megosztására, sem pedig a felperes különvagyoni ingóságainak a kiadására vonatkozó rendelkezést, és nem utalt semmiféle formában arra sem, hogy a felperes az említett igényeinek az érvényesítéséről végleges jelleggel lemondott volna, úgy nincs jogi akadálya annak, hogy a közös vagyonhoz tartozó vállalkozói vagyon megosztására, valamint a különvagyon tárgyainak a kiadására irányuló igényt külön-külön perekben érvényesítsék. Az említett igények érvényesítése nem feltételezi a felek között létrejött jogerős egyezség megtámadását sem.

Önmagában a vállalkozói vagyon megosztására irányuló igény bontóperbeli érvényesítésének elmulasztása ugyanis nyilvánvalóan nem adhat alapot az egyezségben foglalt jognyilatkozat olyan kiterjesztő értelmezésére, mely szerint e jogának az érvényesítéséről a fél végleges jelleggel lemondott volna.

Különvagyoni beruházás

A közös vagyonhoz tartozó vállalkozói vagyonba beruházott különvagyon megtérítésére irányuló igény sikeres érvényesítése nem csupán a különvagyonnak minősülő vagyontárgyak vagy azok ellenértéke vállalkozói tevékenység megkezdésekori meglétének, hanem annak a kétséget kizáró bizonyítását is feltételezi, hogy a különvagyon a vállalkozói tevékenység megkezdéséhez valóban felhasználást nyert.

Vállalkozói tevékenységből eredő tartozás

A házastárs vállalkozó tevékenységéből eredő tartozás a házastársi vagyonközösség része. A házassági vagyonközösség alapján létrejött közös vagyon szélesebb körű, mint az a közös tulajdon, mely az életközösség alatt szerzett dolgokon keletkezett, a vagyon körébe tartoznak ugyanis a vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek is. Az aktív és passzív vagyon összevetése után jelentkezik a megosztható értéktöbblet, az ún. "tiszta vagyon", ennek hiánya azonban, tehát ha a közös gazdálkodás vagyoni többletet nem eredményez, nem vezethet olyan következtetésre, hogy a közös vagyon vélelme csupán az aktív vagyonra korlátozódik.

Az életközösség alatt felgyűlt tartozások a Csjt. taxatív felsorolásából levezethető különadósság körébe nem vonhatók, ha azok az vállalkozási tevékenységet végző házastárs családfenntartó keresőtevékenységével függtek össze, a célszerűtlen, felelőtlen gazdálkodás hátrányos következményei alól a másik házastárs nem mentesülhet, hiszen a pénzkezelés általa is elfogadott módja mellett tudhatott, vagy kellő gondossággal tudnia kellett volna, a család valós anyagi helyzetéről. A vagyoni rendelkezések körébe tartozik minden olyan, a házasság fennállása alatti kötelezettségvállalás is, amely a közös vagyont érinti, a házastárs magatartását, esetleges közömbösségét a fennálló életközösség elemei között úgy kell értékelni, hogy a házastársak vagyonjogi rendelkezéseivel egyetértett.

A fentiekből következik, hogy a közös adósság éppúgy a házastársi vagyonközösség részét képezi, mint az életközösség alatt szerzett ingók és ingatlan.