Összefoglalónk aktualitását adja, hogy az Országgyűlés 2006. július 10-i ülésnapján fogadta el az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvényt, mely módosította a pénztári rendszert érintő törvényeket is.
Az új törvényi rendelkezések végrehajtása érdekében július 27-én kihirdették az egyes társadalombiztosítási tárgyú rendeletek módosításáról szóló 159/2006. (VII. 27.) Korm. rendeletet, amely tartalmazza a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj-tv.) végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (R.) módosító rendelkezéseit is.
A pénztári rendszert érintő áttekintésünk során a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj-tv.), a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) legfontosabb új rendelkezéseit is ismertetjük.
Visszatekintés - a pénztárak helyzete
Hazánkban a nyugdíjpénztári megtakarítások növekvő hányadát teszik ki a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának – 2005-ben majd egytizedét adták. 2005-ben a nyugdíjpénztári tartalékok 30%-kal gyarapodtak az előző évhez képest, ez az éves növekedési dinamika továbbra is meghaladja a bruttó pénzügyi vagyonét.
Magánnyugdíjpénztárak
2005-ben 18 magánnyugdíjpénztár működött. A magánnyugdíjpénztárak száma 2006-ban egy pénztárral növekedett. Az új pénztár alapítási engedéllyel rendelkezik, tevékenységi engedély iránti kérelmét benyújtotta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére.
2005-ben a hat legnagyobb pénztár a tagok 87,56%-át, illetve a vagyon 83,64%-át tudhatta magáénak.
2005 végén a magánnyugdíjpénztárak taglétszáma 2,5 millió fő volt, amely az előző év végéhez képest 4%-os növekedést mutat. A magán-nyugdíjpénztári tagok korcsoport szerinti megoszlására jellemző, hogy az aktív keresők között a 20-29 évesek aránya folyamatosan csökken, a pénztártagok mintegy 38%-a a 30-39 év közötti korcsoportba tartozik. A pénztártagság átlagéletkora 32-33 év. A keresetmegoszlásra vonatkozó kimutatás szerint tendenciaszerűen csökken az alacsony keresetűek aránya.
Befizetések a magánnyugdíjpénztárakba
2005 során összesen 245,1 milliárd forint befizetés történt a magánnyugdíjpénztárakba, amely 14,3%-os éves növekedési ütemet jelent. A 2005-ös befizetések 93%-át az azonosított tagdíjbevételek tették ki, amelyek továbbra is 99%-ban a kötelező tagdíjbevételekhez köthetőek.
A szolgáltatási kiadások abszolút nagysága még mindig alacsony, 2005 évben a magánnyugdíjpénztárak 487 millió kifizetést teljesítettek. A kifizetések (2005/2004) éves növekedési üteme viszont figyelemre méltó – 42%.
A nyugdíjpénztárak 2005-ben (2004-hez hasonlóan) rendkívül magas, 131,6 milliárd forint befektetési tevékenységből származó bevételt számoltak el. A korábbi évek tendenciáival megegyezően a befektetési bevétel legmeghatározóbb összetevőjének a kapott kamatok, kamatjellegű bevételek, valamint a tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok árfolyamnyeresége bizonyultak. A befektetési tevékenységből származó ráfordítás 14 milliárd forint volt, ami 20%-kal kevesebb az előző évi értéknél. Így összességében elmondható, hogy a 2005. évi befektetési nyereség 4%-kal haladja meg a 2004. évit.
A magánnyugdíjpénztárak hozama
A magánnyugdíjpénztárak 2005-ben a kedvező tőkepiaci folyamatok kiaknázásával magas hozamot realizáltak. A jó teljesítményt igazolja a bruttó hozamok referenciahozamokkal való összevetése is. A magánnyugdíjpénztárak által elért 2005. éves legmagasabb nettó hozam 15,82%, míg a legalacsonyabb 7,44% volt, a szektorra számított átlagos nettó hozam pedig 12,48%-ra tehető.
A magánnyugdíjpénztárak vagyongyarapodása
2005-ben összesen 245,1 milliárd forint befizetés történt a magánnyugdíjpénztárakba, amely 14,3%-os éves növekedési ütemet jelent. 2005. év végére a magán-nyugdíjpénztári szektor befektetéseinek nyilvántartási értéke 1128 milliárd forint volt (piaci értéke 1222 milliárd forint), ami 40%-os vagyongyarapodást jelent az előző évhez képest.
Önkéntes nyugdíjpénztárak
2005-ben az önkéntes nyugdíjpénztárak száma 72 volt, amelyek többsége továbbra is jellemzően munkáltatói háttérrel rendelkezik. Az önkéntes nyugdíjpénztári szektorban a 15 legnagyobb (elsősorban banki, illetve biztosítói hátterű) pénztár koncentrációja tovább növekedett – 2005-ben a taglétszám 88,11%-a és a vagyon 82,34%-a köthető hozzájuk. 2005. év végén az önkéntes nyugdíjpénztári szektor 1,3 millió tagot tartott nyilván, amely 4,5%-os éves létszámnövekedést jelent. A tagok továbbra is jelentős hányadát (22,5%-a) adja az a csoport, akik tagdíjat nem fizetnek.
Befizetések az önkéntes nyugdíjpénztárakba
2005-ben az önkéntes nyugdíjpénztárakba 91 milliárd forint befizetés történt, amely 10%-os növekedést mutat az egy évvel korábbihoz képest. Az azonosított befizetések legnagyobb részét továbbra is munkáltatói hozzájárulások adják, ami jól mutatja, hogy a munkáltatók körében az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás kedvelt juttatási forma.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak szolgáltatásaihoz kapcsolódó kiadások
Az önkéntes nyugdíjpénztárak a magánnyugdíjpénztárakkal ellentétben már teljesítenek szolgáltatást, az ehhez kapcsolódó kiadás pedig növekvő tendenciát mutat. 2005 folyamán 32 milliárd forint szolgáltatáshoz kapcsolódó kifizetést teljesítettek (dupláját, mint 2003-ban). A kifizetéseket gyakorlatilag teljes egészében (99%-ban) egyösszegű kifizetés formájában folyósították. A tagok tehát az egyösszegű kifizetéseket preferálják, hogy minél hamarabb hozzájussanak pénzükhöz.
2005-ben a tagok 0,04%-a kért járadékszolgáltatást. Az élethosszig tartó életjáradék választása azonban azért lenne fontos, mert az egyfajta védelmet nyújt az időskori pénzügyi kiszolgáltatottság ellen.
A tagsági jogviszony kezdő időpontja
A tagsági jogviszony kezdő időpontja: * a kötelező pénztártagság esetén a Tbj-tv. 5. §-ában meghatározott első biztosítási jogviszony keletkezésének napja, * a megállapodás alapján pénztártagságot létesítő pályakezdők [Tbj-tv. 4. § n) pontja 3. alpontja] esetében a tagsági jogviszony kezdete a megállapodásban meghatározott időpont, * önkéntes belépéssel keletkező pénztártagsági jogviszony esetén a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadásának (záradékolás) napját követő hónap első napja. * A biztosított pályakezdőnek a pénztárválasztásra a jogviszony kezdetét követő 15 napon belül van lehetősége, ha ezt elmulasztja, kötelezően és ún. irányítással a lakóhelye szerint illetékes területi pénztár tagjává válik. A területi pénztárba történő "irányítás" továbbra is a foglalkoztató feladata. [Az irányítás a 172/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2. számú melléklete szerinti adatszolgáltatás megküldésével történik.]
Az önkéntes nyugdíjpénztárak hozama
Az önkéntes nyugdíjpénztárak 2005-ben is magas hozamra tettek szert. A jó teljesítményt igazolja a bruttó hozamok referenciahozamokkal való összevetése is. Az önkéntes nyugdíjpénztárak által elért 2005. éves legmagasabb nettó hozam 15,07%, míg a legalacsonyabb 6,49% volt, a szektorra számított átlagos nettó hozam pedig 12,08%-ra tehető.
Önkéntes egészségpénztárak
2005-ben az egészségpénztári szektor szereplőinek száma 48 volt. Az egészségpénztárak dinamikus növekedése jól érzékelhető a taglétszám rohamos emelkedéséből: 2005. év végén 490,9 ezer tagot tartottak nyilván, amely 36,9%-os növekedést jelent az előző évi létszámhoz képest. A taglétszám 2003 év vége óta megduplázódott. Ez jól mutatja, hogy az egészségpénztárakba való befizetés továbbra is népszerű maradt a munkáltatói jóléti juttatások körében. Az éles verseny miatt az egészségpénztárak bővülő szolgáltatásokkal és rugalmas megoldásokkal próbálják a tagokat maguknak megnyerni. 2005. év végén valamelyest csökkent a koncentráció az egészségpénztári piacon, a 9 piacvezető pénztár a tagság 74,7%-át tudhatja magáénak.
Az önkéntes egészségpénztárak bevétele
2005. év folyamán 31 milliárd forint tagdíj jellegű bevétel folyt be, amely 33,4 %-kal több, mint ugyanezen bevétel értéke egy évvel korábban. (Ez a növekedési ütem jóval meghaladja a taglétszám éves növekedési ütemét.) 2005-ben az összes tagdíj jellegű bevétel 70%-a folyt be a munkáltatótól, 16,6%-a tagi befizetésekhez kapcsolható, a fennmaradó összeg támogatás volt.
Kifizetés az önkéntes egészségpénztáraknál
2005-ben a szolgáltatásra történő kifizetések értéke az egészségpénztári szektorban 21,8 milliárd forint volt, ami 44%-kal volt magasabb az előző évinél. (Ez a növekedési ütem a 2004/2003-as 63,7%-nál jóval alacsonyabb.) 2005-ben a kifizetések több mint fele (60%-a) gyógyszer és gyógyászati segédeszközök vásárlásának támogatásához köthető. A szolgáltatási kiadások 16%-át tették ki az aktív testmozgást segítő sporteszközvásárlások és a sporttevékenységhez kapcsolódó (pl. bérlet) kiadások.
Az egészségpénztárak vagyona
Az egészségpénztárak vagyona 2005-ben 36%-kal, 27,54 milliárd forintra gyarapodott. A folyamatos szolgáltatásnyújtás és ezáltal a folyamatos likviditási igény biztosítása miatt e pénztártípusnál magas a bankszámla-, bankbetét- és készpénzállomány (23%). Tavaly a kötvények továbbra is a befektetett vagyon több mint 2/3-át adták.
Önkéntes önsegélyező pénztárak
2005-ben az önsegélyező pénztárak száma 42 volt. Az önsegélyező pénztárak taglétszáma 2005. év végére 119,4 ezer fő lett, amely 10,8%-os bővülést jelent az előző évihez képest. 2005-ben az önsegélyező pénztárakba összesen 10,6 milliárd forint tagdíjjellegű és támogatóktól származó bevétel folyt be, amely 63%-kal haladja meg az előző év ugyanezen bevételét. Figyelmet érdemel, hogy ebben a szektorban egyre jelentősebb szerepet játszanak a tagok által fizetett tagdíjak a munkáltatói hozzájárulások mellett. 2005-ben ennek mértéke 35,6% volt.
Szolgáltatási kiadások az önsegélyező pénztáraknál
Az önsegélyező pénztárak esetében a szolgáltatási kiadások értéke 2005-ben 8,3 milliárd forint volt, amely 58%-os növekedést mutat egy év alatt. Látható, hogy ez a növekedés elmarad a tagdíjbevétel növekedési dinamikája mellett. Ezen kiadások főleg a jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátásokhoz (pl. lakásfenntartási támogatás, rendszeres szociális segély) és gyermeknevelési támogatásokhoz kapcsolódnak.
Az önsegélyező pénztárak vagyona
2005. év végén az önsegélyező pénztárak 3,4 milliárd forint pillanatnyi vagyonnal rendelkeztek. (Ez 53%-kal magasabb a 2004. december végi állapothoz képest.) A folyamatos szolgáltatásnyújtás és ezáltal a folyamatos likviditási igényhez szükséges bankszámla- és készpénzállomány tovább növekedett – 2005 végén a befektetett vagyon 55%-át adta (szemben a 2004. év végi 45%-kal).
A bevallási adatok átadása a pénztárak részére
Az APEH elektronikus úton hivatalból átadja az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti bevallási adatokból a magán-nyugdíjpénztári tagok folyószámlájának vezetéséhez szükséges és a törvényben meghatározott adatokat a magánnyugdíjpénztárak részére - pénztáranként – a bevallás benyújtására előírt határidőt követő hónap, a bevallás kijavítása, önellenőrzéssel történő helyesbítése esetén a kijavítás, illetőleg az önellenőrzés benyújtásának időpontját követő hónap utolsó napjáig. A Tbj-tv. 5. §-ának (3) bekezdése szerint biztosított esetében a tagdíj alapjára, összegére vonatkozó adatokat az APEH a személyijövedelemadó-bevallás benyújtására előírt határidőt követő harmadik hónap utolsó napjáig küldi meg a magánnyugdíjpénztárak részére. [Tbj-tv. 41. § (3) bek.]
Az önsegélyező pénztárak működési kiadásai
Az önsegélyező pénztárak működési kiadásként 2005-ben 1 milliárd forintot számoltak el, amely 56,4%-kal haladta meg a 2004-es értéket. (Ami jelentős növekedésnek mondható a 2004/2003. évi 36%-hoz képest.) A működési költségtípusok legnagyobb hányadát továbbra is (az egészségpénztárakhoz hasonlóan) az igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségek adják, de jelentős tételnek mondhatók – a teljes költség negyede – a személyi jellegű kiadások is.
Bővebb információ és a pénztárakkal kapcsolatos további tájékoztatás (statisztikai adatok, jelentések, összehasonlító táblák) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete internetes honlapján http://www.pszaf.hu www.pszaf.hu) található.
Magán-nyugdíjpénztári szabályok változása
Magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszony kötelező létesítése
A 2006. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint pályakezdőnek minősül, és törvény alapján az a természetes személy válik kötelezően pénztártaggá, aki Magyarországon első ízben létesít nyugdíj-biztosítási jogviszonyt [azaz a Tbj-tv. 5. §-ában meghatározott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt, illetőleg ennek hiányában nyugellátás megszerzése érdekében első ízben létesít a Tbj-tv. 34. §-ának (1) bekezdése szerinti megállapodást], és ebben az időpontban még nem töltötte be a 35. életévét. [Tbj-tv. 4. § n) pontja, Mpt. 3. § (1) bek.]
A tagságra kötelezett pályakezdő írásban köteles nyilatkozni foglalkoztatójának arról, hogy magyarországi biztosítási jogviszonya alapján pályakezdőnek minősül.
Ha a természetes személy, nyugellátás megszerzése érdekében első ízben létesített megállapodása alapján minősül pályakezdőnek, a megállapodás kötésére irányuló szándéka bejelentését az Mpt. szabályai szerint az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnél teszi meg, és bejelentésében írásban nyilatkozik arról, hogy megállapodása alapján pályakezdőnek minősül. Nyilatkozatát az érintett magánnyugdíjpénztárhoz is be kell nyújtania.
Pénztártagsági jogviszony önkéntes létesítése
Önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat az a pályakezdőnek nem minősülő természetes személy, aki
– Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll, és nem töltötte be a 30. életévét,
– első ízben létesít Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyt,
– a Tbj-tv.-ben meghatározottak szerinti harmadik állam állampolgára, illetőleg hontalan, ha Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll.
[Tbj-tv. 4. § o) pontja és Mpt. 3. § (2) bek.]
2007. január 1-jétől hatályos ennek a szakasznak a pontosítása, miszerint az önkéntes döntéssel pénztártaggá váló biztosított esetében a törvényben meghatározott életkori feltételnek a tagsági jogviszony kezdeményezésének időpontjában kell fennállnia. A tagsági jogviszony kezdeményezésének időpontja a teljeskörűen kitöltött belépési nyilatkozat postára adásának, személyes benyújtás esetében pedig pénztári átvételének a napja. [Mpt. 3. § (7) bek.]
Magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszony megszűnése
Az Mpt. szabályai szerint a pénztártag tagsági jogviszonya:
– más pénztárba való átlépéssel, az átlépés napját megelőző nappal,
– elhalálozással, az elhalálozás napjával,
– zárt pénztárban a tagsági viszony SzMSz szerinti feltételének megszűnésével, vagy
– a Tny. szerint megállapított rokkantsági nyugdíjra jogosulttá válásával, a rokkantsági nyugdíj megállapításának napját megelőző nappal, a tag döntése szerint, illetőleg
– az Mpt. 123. §-ának (2) bekezdése szerinti visszalépéssel (e jogszabályi rendelkezés szerint a visszalépésre 2002. december 31. napjáig, egy alkalommal volt lehetősége a tagnak),
– az Mpt. 123. §-ának (6) bekezdése szerinti visszalépéssel, a nyugellátás megállapításának napját megelőző nappal (e jogszabályi rendelkezés alapján a visszalépésre 2012. december 31. napjáig a nyugdíjba vonulásakor van lehetősége a tagnak),
– az Mpt. 3. § alapján magánnyugdíjpénztárba belépett személy – amennyiben a Tbj-tv.-ben foglaltak alapján harmadik állam állampolgárának vagy hontalannak minősül – döntése szerint, a nyugdíj-biztosítási jogviszonya megszűnésének napjával szűnik meg (Mpt. 23. §-a ).
A tagdíj-kiegészítés "adókedvezménye"
2007. január 1-jétől * a felsőoktatási tandíj kedvezménye, * a közcélú adományok kedvezménye, * az élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye, * a megállapodás alapján fizetett járulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, illetve a pénztártag által vállalt tagdíj-kiegészítés címén adókedvezmény * csak 3 millió 400 ezer forint éves összevont jövedelem esetén érvényesíthető. Ha a magánszemély adóbevallásban bevallott, vagy adóhatósági adómegállapításban elszámolt éves összes jövedelme a 3 millió 400 ezer forintot meghaladja, de nem éri el a 3 millió 900 ezer forintot, a kedvezmények csökkentett mértékben vehetők figyelembe. A négy említett adókedvezmény együttes összege nem haladhatja meg a 100 ezer forintot. A 3 900 000 forintot meghaladó éves összes jövedelem esetén fenti jogcímeken adókedvezmény nem érvényesíthető. * Változatlanul nem kell figyelembe venni azonban a jövedelem kiszámításánál (adóalapba nem tartozó tétel) azt az összeget, amelyet a munkáltató a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet. (A munkáltató által vállalt tagdíj-kiegészítés után tehát továbbra sem áll fenn sem adó-, sem járulékfizetési kötelezettség.) [Szja-tv. 7. § k) pont, 35. § és 44. §.]
Visszalépés a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe
Azok a saját jogú öregségi nyugellátásra jogosultságot szerző pénztártagok, akik 120 hónapot meg nem haladó, különböző pénztárakban eltöltött és összeszámított pénztártagsági jogviszonnyal rendelkeznek, valamint a magánnyugdíjpénztár tájékoztatása szerint a részükre megállapítható, az Mpt. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt járadéktípusnak (életjáradék) megfelelően számított magán-nyugdíjpénztári járadékszolgáltatás várható havi összege nem éri el a pénztártagok társadalombiztosítási (szolgálati) nyugdíj megállapítási szabályai szerinti (azaz 75%-os mértékű) nyugellátásuk havi összegének 25 százalékát, kezdeményezhetik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépésüket. E feltételek fennállása esetén a visszalépésre (visszalépés kezdeményezésére) legkésőbb 2012. december 31. napjáig van lehetőség. [Mpt. 23. § (1) bek.]
Kilépés a magánnyugdíjpénztárból
A pénztártag, amennyiben harmadik állam polgára vagy hontalan, dönthet úgy, hogy megszünteti magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyát, amennyiben megszűnik a Tbj-tv. 5. § szerinti biztosítási jogviszonya, vagy a Tbj-tv. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodása. A tagsági jogviszonya megszüntetése mellett döntő pénztártagnak lehetősége van arra, hogy az egyéni számláján felhalmozott összeget – a felhalmozási idő alatt - bármely országban működő, időskori megélhetést szolgáló megtakarítási formába átutalhassa, amennyiben erről a biztosítási jogviszonya, vagy a Tbj-tv. 34. §-ának (1) bekezdése szerinti megállapodása megszüntetését követő 90 napon belül a pénztárának írásban nyilatkozik [Mpt. 23. § (1) bek. g) pontja].
Magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályok 2007. január 1-je után
Pénztárak közötti átlépés törvényi feltételei 2007. január 1-je után
2007. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint a pénztárak közötti átlépés feltételei lényegesen egyszerűsödnek. A pénztártagsági jogviszony átlépéssel való megszüntetésére legkorábban a pénztárbeli tagsági viszony kezdő időpontjától számított fél év eltelte után kerülhet sor. Nem kell viszont a jövőben azt vizsgálni, hogy van-e a tagnak tagdíjhátraléka, így az esetleges tagdíjhátralék már nem lesz akadálya az átlépésnek.
Az új szabályok szerint a pénztártag átlépésére, a tag erre irányuló írásbeli bejelentése alapján, legkésőbb a bejelentés napját magában foglaló negyedévet követő negyedév utolsó napjával kerül sor. A bejelentést az átlépéssel érintett pénztárakhoz kell benyújtani.
Az átlépéskor az átadó pénztár a tag követelésének megfelelő összeget a tag által választott pénztárba e pénztár felszólítása alapján utalja át. A pénztár a tagsági jogviszony megszüntetésével kapcsolatos tényleges költségeket, legfeljebb azonban a tag követelésének egy ezrelékét vonhatja le a tag követeléséből. A pénztárnak a kedvezményezett, továbbá a pénztártag részére történő egyösszegű kifizetés, valamint más pénztárba való átlépés esetén a jogviszony megszűnésének időpontja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot kell fizetnie (Mpt. 24. §).
A tagdíjbevallási és -befizetési kötelezettség új szabályai
A jelenlegi szabályok szerinti decentralizált magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és -befizetés rendszerét 2007. január 1-jétől felváltja egy központosított tagdíjbevallási és befizetési rendszer.
A tagdíj alapja változatlanul a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem (vagy összeg), a tagdíj mértéke pedig 8 százalék.
A foglalkoztatók jelenleg külön-külön teljesítik a tagdíjbevallási és -befizetési kötelezettséget az egyes magánnyugdíjpénztárak részére. A magánnyugdíjpénztárak ellenőrzik a bevallásokat, összevetik a befizetésekkel, mulasztás esetén egyeztetnek a foglalkoztatókkal és annak eredménytelensége esetén az adóhatóságnál ellenőrzést és a tartozás behajtását kezdeményezik.
A törvénymódosítással 2007. január 1-jével megvalósul a járulékbevallás és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás integrációja, melynek alapján a foglalkoztatók adminisztrációs terhei jelentősen csökkennek.
A tagdíjat és a tagdíjjal összefüggésben felszámított késedelmi pótlékot, önellenőrzési pótlékot is az APEH-nek kell megfizetni, pénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési és pótlék számlákra. Továbbra is a pénztárak feladata marad azonban a bevallási és befizetési adatok egyeztetését követően a befizetett összegek jóváírása a tagok egyéni számláján.
Fontos átmeneti rendelkezése az új törvénynek, hogy a 2006. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni az ezen időpontot megelőző időszakra vonatkozó magán-nyugdíjpénztári tagdíj megfizetésére, a bevallás pótlására, a bevallás önellenőrzéssel történő helyesbítésére, valamint a tagdíjbevallás ellenőrzésére és a tagdíjtartozás végrehajtására irányuló adóhatósági megkeresésekre.
A tagdíj bevallása
2007. január 1-jétől a következő szabályok lépnek hatályba, melyeket a 2007. január havi bevallási időszak esetében kell első ízben alkalmazni.
A foglalkoztató kötelezettsége
A Tbj-tv. 50. §-ának rendelkezései szerint a foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott, elszámolt), járulékalapot képező jövedelem alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és a tagdíjat megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot, tagdíjat levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetőleg megfizetni az állami adóhatóságnak.
A magánnyugdíjpénztárak egyeztetési kötelezettsége
2007. január 1-jétől, a központosított tagdíjbevallási és -befizetési rendszerrel összhangban alapvetően megváltozik a bevallások és befizetések egyeztetésével kapcsolatos pénztári eljárás. Ettől az időponttól kezdődően – főszabályként – a magánnyugdíjpénztár az általa feltárt tagdíjbevallással és -befizetéssel összefüggő hiba, hiányosság esetén már nem a foglalkoztatót, hanem az adóhatóságot keresi meg. * A Tbj-tv. 51. §-a (1) bekezdésének 2007. január 1-jétől hatályos rendelkezése szerint a magánnyugdíjpénztár egyeztetést kezdeményez az állami adóhatósággal, ha a bevallás és a befizetés adatai között eltérést állapít meg, tagdíj bevallására, befizetésére nem került sor. Az egyeztetés lefolytatásához szükséges adatokat a pénztár – az adatátadás módjáról kötött megállapodásnak megfelelően – átadja az állami adóhatóságnak. * Az adóhatósági megkeresések részletes szabályait a kormányrendelet a következőképpen tartalmazza. Az R. 20. §-ában foglalt rendelkezések szerint a magánnyugdíjpénztár a Tbj-tv. 41. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, az APEH által teljesített adatszolgáltatás és a tagdíj- (késedelmi pótlék, önellenőrzési pótlék) átutalás adatait bevallási időszakra vonatkozóan foglalkoztatói és tagi szinten, az adatszolgáltatás beérkezését követő hónap utolsó napjáig egyezteti.
Az egyéni vállalkozó kötelezettsége
Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és a tagdíjat az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be, illetőleg fizeti meg az állami adóhatóságnak. Az evaadózó egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat) az Eva-tv.-ben meghatározottak szerint fizeti meg és vallja be.
Külföldi illetőségű jogi vagy természetes személytől származó jövedelem
Az a természetes személy, aki valamely foglalkoztatóhoz fűződő biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet külföldi illetőségű jogi vagy természetes személytől, illetőleg külföldi illetőségű más személytől szerez [a Tbj-tv. 5. §-ának (3) bekezdése szerint biztosított], a járulékalapot képező jövedelme után fizetendő társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot és tagdíjat a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, és a jövedelem kifizetését, juttatását követő hónap 12-éig fizeti meg az állami adóhatóságnak, kivéve ha a járulék (tagdíj) megfizetését és bevallását a foglalkoztató a Tbj-tv. 30. §-ának (2) bekezdése szerint átvállalta.
Mezőgazdasági őstermelő bevallása, fizetése
A mezőgazdasági őstermelő a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot és tagdíjat az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti adattartalommal elektronikus úton negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg az állami adóhatóságnak.
A tagdíjfizetés teljesítése
A magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséget, a késedelmi és az önellenőrzési pótlékot az APEH nevén, a Magyar Államkincstár által vezetett, magánnyugdíjpénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési, illetőleg késedelmi (önellenőrzési) pótlék számlákra kell teljesíteni (Tbj-tv. 50. §).
A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot és tagdíjat akkor is köteles megfizetni, ha a járulékkötelezettség a nem pénzbeli jövedelmet terheli, illetőleg ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet.
A befizetések átutalása a pénztárakhoz
A Magyar Államkincstár a tagdíjat, a késedelmi és az önellenőrzési pótlékot haladéktalanul átutalja az érintett magánnyugdíjpénztárnak.
A magánnyugdíjpénztárak intézkedési kötelezettsége
A magánnyugdíjpénztár a bevallásra kötelezett székhelye (telephelye, lakcíme) szerint illetékes állami adóhatóságot keresi meg, ha a saját nyilvántartása, az adóhatóság adatszolgáltatása és a tagdíjfizetés között eltérést, vagy a bevallási kötelezettség téves, hibás vagy hiányos teljesítését állapítja meg, továbbá ha a nála nyilvántartott pénztártagra vonatkozóan legalább hat egymást követő hónapban sem bevallás, sem befizetés nem érkezett, és ennek oka a pénztárnál nem ismert. * A megkeresésnek a következőket kell tartalmaznia: * az illetékes állami adóhatóság megnevezését, * a megkereső magánnyugdíjpénztár adatait (nevét, címét, az ügyintéző nevét, telefonszámát), * a bevallásra kötelezett nevét, címét, azonosító adatait (székhely, telephely, adószám), ha azok ismertek, * a magánnyugdíjpénztár-tagok nevét, azonosító adatait (adóazonosító jel, anyja neve, születési idő), a tagsági jogviszony kezdő időpontját az adott pénztárnál, * a mulasztásnak, illetőleg a hibának, hiányosságnak a megjelölését, amire a megkeresés irányul, * annak az időszaknak a megjelölését, amelyre a bevallások benyújtását elmulasztották, vagy a tagdíjat nem vagy nem megfelelő összegben fizették meg, vagy azokat a tényeket, körülményeket, amelyekre a bevallás hibáját, hiányosságát alapozzák, * azt a körülményt, ha a bevallásra kötelezettől tagdíjbefizetés érkezett, de adatszolgáltatásra nem került sor, és emiatt a tagdíjbefizetés egyéni számlára nem könyvelhető, * minden olyan tényt, körülményt, amely az egyeztetés lefolytatásához szükséges. * A megkeresést a magánnyugdíjpénztár az egyeztetést követően negyedévente, az adatátadás módjára kötött megállapodásban foglaltaknak megfelelően elektronikus úton küldi meg az illetékes adóhatóságnak, a negyedévben feltárt hiba, hiányosság esetén a negyedévet követő hónap utolsó napjáig.
A tagdíjtúlfizetés elszámolása
A tagdíjtúlfizetés elszámolása 2007. január 1-jétől ugyancsak az illetékes adóhatóság felé történik önellenőrzés benyújtásával, tagonkénti kimutatásban. Az állami adóhatóság a foglalkoztató rendelkezése alapján a túlfizetés összegét a következő esedékes fizetési kötelezettségbe beszámítja, vagy azt az adóhatóság adatszolgáltatása alapján a magánnyugdíjpénztár téríti vissza.
Az elszámolás részletes szabályait a kormányrendelet a következőképpen tartalmazza:
Ha az egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban álló biztosított a járulékfizetési felső határnál magasabb összeg után fizetett tagdíjat (tagdíj-kiegészítést), a különbözetet el kell számolni és azt részére vissza kell fizetni.
A tagdíjat a naptári év folyamán mindaddig meg kell fizetni, amíg a biztosított a foglalkoztatók előtt nem nyilatkozik, hogy a nyugdíjjárulékot és a tagdíjat a járulékfizetési felső határig megfizette.
A foglalkoztató a nyilatkozat kézhezvételét követő 15 napon belül köteles a tagdíj (tagdíj-kiegészítés) különbözetét a biztosítottnak visszafizetni, és a többletbefizetés (túlfizetés) összegét a tagra vonatkozó önellenőrzés benyújtása mellett a következő havi tagdíjbefizetésnél elszámolni (a befizetendő tagdíjat a túlfizetés összegével csökkenteni).
Tagdíjfizetési kötelezettség hiányában a túlfizetés összegét a magánnyugdíjpénztár – amennyiben a foglalkoztatónak tagdíjtartozása nincs – az APEH által teljesített adatszolgáltatás alapján a foglalkoztató kérelmére 30 napon belül visszautalja. Az elszámolásra annál a magánnyugdíjpénztárnál kerül sor, ahol a pénztártag tagsági jogviszonya az önellenőrzés benyújtásának időpontjában fennáll. (R. 7/B §.)
Változatlan szabály, hogy abban az esetben, ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya az önellenőrzés, illetőleg a tagdíjtúlfizetés megállapításának időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn, és a tag egyéni számlakövetelése már átutalásra került, a tagdíjtúlfizetés önellenőrzéssel megállapított összegét a foglalkoztató a nyugdíjjárulék-kötelezettség önellenőrzése során érvényesíti.
A nyugdíjjárulék és a tagdíj elszámolása
2007. január 1-jétől a nyugdíjjárulék és tagdíj elszámolására vonatkozó "technikai" szabályokat a kormányrendelet tartalmazza. Az új rendelkezések alapján, az elszámolás szerinti tagdíj bevallása és befizetése is a központosított rendszerben történik.
Az R. 5/B §-ában foglalt rendelkezések szerint, amennyiben a biztosított egyidejűleg magánnyugdíjpénztár tagja is, azonban a tagdíjfizetési kötelezettség kezdetét követően a Tbj-tv. 19. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti nyugdíjjárulékot fizet, a nyugdíjjárulék-túlfizetés összegét a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) az adóhatósággal az Art. szabályai szerint elszámolja, önellenőrzi, és azt a pénztártagság tényének tudomására jutását (igazolását) követő hónap 12. napjáig tagdíj címén az érintett magánnyugdíjpénztárhoz a Tbj-tv. 50. §-ában foglaltak szerint vallja be és fizeti meg.
Az elszámolásra (bevallásra) a foglalkoztató nem kötelezett, ha a biztosított magán-nyugdíjpénztári tagsága a pénztártagság tényének tudomására jutása (igazolása) időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn.
Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben vagy egészben levonta, és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a Tbj-tv. 19. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a Tbj-tv. 19. §-a (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a Tbj-tv. 33. §-ának (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően. Az arányos elszámolás elvégzéséhez meg kell állapítani az adott biztosítási jogviszony tárgyévi azon naptári napjainak számát, amely időtartam alatt a biztosított
– kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer hatálya alá tartozott és nyugdíjjárulék fizetésére, továbbá
– a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettség alá eső időtartam azon naptári napjainak számát, amely alatt a biztosított egyidejűleg nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére volt kötelezett.
E napoknak és a járulékfizetési felső határ napi összegének a szorzata adja a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék, illetőleg a társadalombiztosítási-, a nyugdíjjárulék- és a magánnyugdíjpénztáritagdíj-fizetés szempontjából figyelembe vehető felső határt.
Az előzőek szerint megállapított felső határok figyelembevételével kell az arányos elszámolást teljesíteni oly módon, hogy a túlfizetésként jelentkező nyugdíjjárulék összegét az illetékes állami adóhatósággal kell az Art. szabályai szerint elszámolni, önellenőrizni, és azt tagdíj címén a következő havi bevallásban a Tbj-tv. 50. §-a szerint bevallani és megfizetni.
Tévesen bevallott és befizetett tagdíj
A pénztár részére – más pénztárnál fennálló tagsági jogviszonyra tekintettel – tévesen bevallott és befizetett tagdíjat a pénztár, a Pénztárak Központi Nyilvántartásával (a továbbiakban: PKN) történt egyeztetést követően, annak a magánnyugdíjpénztárnak a számlájára utalja át, ahol a pénztártag tagsági jogviszonya fennáll, és erről értesíti az adóhatóságot, valamint az érintett pénztárat is. Az értesítés alapján az állami adóhatóság a bevallás helyesbítésére szólítja fel a foglalkoztatót. Az értesítésben fel kell tüntetni a pénztártag nevét és adóazonosító jelét, a foglalkoztató nevét, adószámát és bankszámlaszámát, és azt a bevallási időszakot, amelyre a téves bevallás vonatkozott. * Ha a pénztár részére átutalt tagdíj sem a pénztárnál nyilvántartott foglalkoztatóra, sem pénztártagra, sem a PKN adatai alapján más pénztártagra nem azonosítható, a tagdíj összegét a magán-nyugdíjpénztár a befizető részére az átutalást követő 45 napon belül visszautalja. Ha az átutalt tagdíj foglalkoztatóra (bevallóra) azonosítható, de ahhoz az APEH-tól a bevallások feldolgozását követően adatszolgáltatás nem érkezett, a pénztár a bevallás elmulasztása miatt az előzőek szerint értesíti az állami adóhatóságot. * Ha a magánnyugdíjpénztár megállapítja, hogy a tagdíj és a késedelmi pótlék (önellenőrzési pótlék) számláján tartozás és túlfizetés is mutatkozik, az egyes számlák közötti rendezés, átvezetés érdekében nyilatkozatra szólítja fel a befizetésre kötelezettet. Ha a foglalkoztató a felszólításra az adott határidőn belül nem válaszol, a magánnyugdíjpénztár az egyik számlán lévő túlfizetést a másik számlán lévő tartozás rendezésére átvezeti.
Tagdíjfizetés megállapodás alapján
2007. január 1-jétől pontosították a tagdíjfizetésre kötött megállapodás szabályait is.
Megállapodást köthet a pénztárral tagdíjfizetésre az a pénztártag, aki
– időlegesen nem rendelkezik a tagdíj alapjául a Tbj-tv.-ben meghatározott járulékalapot képező jövedelemmel, vagy
– aki a Tbj-tv. 34. §-ának (1) és (5) bekezdése szerint megállapodást köthet az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervvel társadalombiztosítási nyugellátásra. Ez esetben a pénztártag az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szervvel kötött megállapodást köteles a magánnyugdíjpénztárnak bemutatni, illetőleg annak megszűnéséről a pénztárat haladéktalanul értesíteni. A társadalombiztosítási nyugellátásra kötött megállapodás megszűnésével a tagdíjfizetésre kötött megállapodás is megszűnik. A társadalombiztosítási nyugellátásra kötött megállapodás megszűnéséről a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv a Felügyeletet a Tbj-tv. 41. §-ának (5) bekezdése alapján értesíti.
A megállapodás létrejöttének napja
A tagdíjfizetésre kötött megállapodás a megkötése napján, legkorábban a tárgyhónap első napján jön létre. A tárgyhónap első napját megelőző időre megállapodás nem köthető, kivéve ha a pénztártag a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervvel kötött megállapodását a pénztárnak késedelmesen mutatja be. Ebben az esetben a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervvel kötött megállapodás napjával lehetőség van tagdíjfizetésre is a megállapodást megkötni. A megállapodásban rendelkezni kell a tagdíj alapjáról és összegéről, és az esetleges tagdíj-kiegészítés vállalásáról is. A megállapodás megkötését követően a tagdíjat a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell az érintett magánnyugdíjpénztárhoz megfizetni.
A megállapodás szünetelése, megszűnése
A befizetés elmulasztása – a Tbj-tv. 34. §-ának (4) bekezdésében foglalt szünetelést kivéve – a megállapodás megszűnését vonja maga után. A pénztártag a megállapodás szünetelésének kezdetét és megszűnését a magánnyugdíjpénztár részére írásban köteles bejelenteni. A tagdíjfizetésre kötött megállapodás megszűnéséről a magánnyugdíjpénztár az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szervet értesíti. A tagdíj fizetését - támogatási megállapodás alapján – a tag helyett más is átvállalhatja. A támogatás jogosultja a pénztártag. A támogatás felhasználására a tagdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (Mpt. 24. §).
Fontos tudni, hogy a megállapodás alapján történő tagdíjfizetés 2007. január 1-jét követően is változatlanul és közvetlenül az érintett magánnyugdíjpénztárhoz történik!
A tagdíj-kiegészítésre vonatkozó rendelkezések változása
Az Mpt. 26. §-a rendelkezik a tagdíj-kiegészítés jogintézményéről. E rendelkezés szerint a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalással munkavállalója tagdíját vagy a tag saját tagdíját a tagdíjalap mértékének 10 százalékáig kiegészítheti. A munkáltató kötelezettségvállalása minden munkavállalóra azonos mértékben és egyforma feltételekkel vonatkozik.
Tagdíj-kiegészítés munkaerő-kölcsönzés esetén
A Munka Törvénykönyve munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályozásának változása miatt azonban indokolttá vált a tagdíj-kiegészítésre vonatkozó rendelkezések módosítása abban az esetben, ha a munkaerő-kölcsönzésnél az Mt. 193/H §-ának (10) bekezdésében foglalt feltételek érvényesülnek.
A 2006. évi LXI. törvény kihirdetése napjától, azaz 2006. július 22-étől hatályos rendelkezések szerint nem kell alkalmazni azt a szabályt, mely szerint "a munkáltató kötelezettségvállalása minden munkavállalóra azonos mértékben és egyforma feltételekkel vonatkozik" abban az esetben, ha a kölcsönbeadó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 193/H §-ának (10) bekezdése alapján a tagdíj-kiegészítés bevallására és befizetésére a kölcsönvevőnél fennálló feltételek szerint kötelezett.
Minden más esetben továbbra is érvényesülő szabály, hogy a munkáltató kötelezettségvállalása minden munkavállalóra azonos mértékben és egyforma feltételekkel vonatkozik.
2007. január 1-jétől a kormányrendelet kötelezően előírja a tagdíj-kiegészítés vállalásának és a vállalás megszűnésének írásbeli bejelentésére vonatkozó kötelezettséget.
Az R. 19. §-a szerint a foglalkoztató és a pénztártag (az egyéni vállalkozó pénztártag kivételével) írásban köteles bejelenteni a magánnyugdíjpénztárnak az Mpt. 26. §-ának (5) bekezdése alapján az általa vállalt tagdíj-kiegészítés összegét (mértékét) és fizetésének kezdő, valamint a tagdíj-kiegészítés vállalása megszűnésének időpontját.
Az egyéni vállalkozó bejelentési kötelezettsége
Az egyéni vállalkozó ugyancsak írásban köteles bejelenteni az érintett magán-nyugdíjpénztárnak a következő adatokat:
– az Mpt. 26. §-ának (5) bekezdése alapján vállalt tagdíj-kiegészítés összegét (mértékét) és fizetésének kezdő, valamint a tagdíj-kiegészítés vállalása megszűnésének időpontját,
– a Tbj-tv. 31. §-ának (4) bekezdése hatálya alá tartozását,
– az egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó evaalanyiságának kezdetét és megszűnését,
– evaalanyiság esetén a minimum-járulékalapnál magasabb járulékalap utáni járulékfizetés vállalását.
Egyebekben az Mpt. 26. §-a szerinti kötelezettségvállalás alapján megállapított tagdíj-kiegészítés bevallására, megfizetésére, ellenőrzésére, behajtására és végrehajtására a tagdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A tagdíjbevallási és/vagy befizetési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményei
A Tbj-tv. 56. §-a alapján az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a
– járulékok, tagdíj megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a kötelezettség keletkezésének bejelentésével, a bejelentett adatok változásával, az ellenőrzéssel, a feltárt jogsértések jogkövetkezményeivel,
– járulék-, tagdíj-kötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására, az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával és késedelmével, a járulékfizetési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban,
– Tny-tv., az Eb-tv. és az Mpt. szerinti megtérítési és visszafizetési kötelezettség, mulasztási bírság, késedelmi kamat, korengedményesnyugdíj-tartozás megfizetésére, behajtására, végrehajtására, a behajthatatlan tartozás törlésére, a végrehajtáshoz való jog elévülésére, továbbá a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezésére.
Az adóhatósági eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény szerinti fizetési könnyítés és mérséklés (elengedés) nem engedélyezhető a foglalkoztató által levont tagdíjra és az egyéni vállalkozót terhelő tagdíjtartozásra, valamint a tagdíjtartozás után felszámított késedelmi pótlékra.
Az eljárásra tehát alapvetően az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni, a Tbj-tv.-ben, Mpt.-ben foglalt eltérő szabályok figyelembevételével.
Adóhatósági eljárás, intézkedés
Az R. 21. §-ában foglalt rendelkezések szerint az illetékes állami adóhatóság a magánnyugdíjpénztár megkeresése alapján a foglalkoztató tagdíjbevallási és tagdíjfizetési kötelezettsége tekintetében vizsgálatot tart, és lefolytatja az Art. szerinti eljárást, valamint annak eredményéről értesíti a pénztárat.
Mulasztás megállapítása
Mulasztás megállapítása esetén határozatában a követelés jogosultjaként az eljárást kezdeményező magánnyugdíjpénztárat jelöli meg. A jogerős határozat – ha határozathozatalra nem kerül sor, a jegyzőkönyv – egy példányát megküldi az eljárást kezdeményező jogosultnak. Az adóhatóság a határozatához mellékeli a megállapítás alapját képező egyénenkénti tagdíj- és a késedelmipótlék-kimutatást havi bontásban.
Az elmaradt járulék és tagdíj átutalása a magánnyugdíjpénztárnak
Az állami adóhatóság által lefolytatott eljárás eredményeként megállapított elmaradt járulék-, illetőleg magánnyugdíjpénztáritagdíj-követelés kapcsán befolyt összeget a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett magánnyugdíjpénztárak között a követelés arányában osztja meg.
Az állami adóhatóság a követelés (tartozás) megtérült összegét a megtérüléstől számított 5 munkanapon belül átutalja az érintett magánnyugdíjpénztár Magyar Államkincstárnál vezetett tagdíjbeszedési számlájára. A Magyar Államkincstár a követelés megtérült összegét haladéktalanul átutalja az érintett magánnyugdíjpénztárnak.
Az állami adóhatóság az általa behajtott tagdíj, késedelmi pótlék és önellenőrzési pótlék összegéről, továbbá a behajthatatlan tagdíjtartozás tényéről és összegéről negyedévente, a negyedévet követő hónap utolsó napjáig értesíti az érintett magánnyugdíjpénztárat. Felszámolási eljárás esetén a behajthatatlanság tényét a bíróság felszámolási eljárást befejező jogerős végzése, illetőleg a felszámoló által adott nyilatkozat alapján a pénztár állapítja meg.
(Folytatjuk)