A feketemunka megjelenési formái
A feketemunka nem más, mint a munkajogi, adójogi, valamint további foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok megkerülésével történő foglalkoztatás. A munkajogi és munkajogi ellenőrzési szabályok alapján a feketemunkának három megjelenési formája különíthető el.
Bejelentés elmulasztása
A feketemunka egyik módozata, amikor elmulasztják az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásba történő bejelentési kötelezettség teljesítését. A jogalkotó szerint e kötelezettség megszegését nem indokolt büntetőjogi szankcióval fenyegetni, mivel az alkotmányosan aránytalan, továbbá a kilátásba helyezett büntetőjogi szankció elenyésző súlyú a munkaügyi szankciórendszerben lévő lehetőségek mellett.
Színlelt szerződés
A másik megjelenési formája a feketemunkának a színlelt szerződések megkötése. Ilyenkor a tartalmi jegyek alapján tág értelemben foglalkoztatási jogviszonynak minősülő jogviszonyt (munkaviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt, közszolgálati jogviszonyt stb.) a felek más jogviszonynak (megbízási, vállalkozási stb. jogviszonynak) neveznek, és az adó- és társadalombiztosítási hatósággal szemben e más jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint számolnak el.
A színlelt szerződések kérdéskörét a büntetőpolitika álláspontja szerint a Munka Törvénykönyve (Mt.) 2003-as módosítása (2003. évi XX. törvény) véglegesen rendezte azzal, hogy az addigi gyakorlatot szövegszerűen is megjelenítette a törvényben. A vonatkozó törvényhely szerint a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményére – így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére az Mt. 102-104. §-aiban meghatározott jogokra és kötelezettségekre – tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani.
Foglalkoztatás közterhek nélkül
Témánk szempontjából a feketemunka harmadik megjelenési formájának van igazán jelentősége. Itt be nem jelentett, írásba nem foglalt és mindenféle közteher befizetésének mellőzésével történő foglalkoztatásról, illetve munkavégzésről van szó.
Ebben az esetben ténylegesen nem kerül sor a foglalkoztatási jogviszony bejelentésére és a közterhek bármiféle jogviszony szerinti megfizetésére. A kellően sűrű és hatékony munkaügyi és adóhatósági ellenőrzés során e foglalkoztatások feltárhatók és szankcionálhatók, azonban a foglalkoztatási jogviszony be nem jelentésének közvetlenül megjelenő büntetőjogi szankciója nem volt.
Mi tekintendő adónak?
A Büntető Törvénykönyvnek (Btk.) a 2005. évi XCI. törvényben foglalt, 2005. szeptember 1-jétől hatályos módosítása egyszerűsítette az adócsalás korábban igen bonyolult megszövegezésű tényállását, annak érdemi meghatározását azonban érintetlenül hagyta. Ezzel egyidejűleg a Btk. módosítása kiegészítette a Btké. 26. §-át, és az adó fogalma körébe vonta a korábban nevesített járulékokat (társadalombiztosítási, baleseti, egészségbiztosítási, nyugdíj), a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, a Munkaerő-piaci Alapba fizetendő munkaadói és munkavállalói járulékot, valamint a rehabilitációs és szakképzési hozzájárulást.
E fogalommeghatározás alapján a továbbiakban nem volt szükség arra, hogy a Btk.-ban külön tényállásként szerepeljen a Munkaerő-piaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése, ezért a törvénymódosítás e tényállás helyébe új tényállást iktatott.
A hatályos törvény szerint tehát az adócsalás és a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás szempontjából az adóval egy tekintet alá esik
– az illeték, az illeték módjára fizetendő díj is, továbbá a külön törvényben vagy törvény felhatalmazásán alapuló jogszabályban meghatározott, az államháztartás alrendszereinek költségvetéséből ellátandó feladatok fedezetére előírt közteher-fizetési kötelezettség, amely ellenszolgáltatásra nem jogosít,
– a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségügyi hozzájárulás, továbbá a Munkaerő-piaci Alapba fizetendő munkaadói és munkavállalói járulék, a vállalkozói járulék, valamint a rehabilitációs és a szakképzési hozzájárulás.
Adócsalás
Az adócsalást az követi el, aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt (adatot) a hatóság elől elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti.
Vétség
A bűncselekmény alapesetben vétség, s a büntetése két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés.
Mentesülés
A vétség elkövetője nem büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását kiegyenlíti.
Minősített esetek
A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény folytán az adóbevétel nagyobb mértékben csökken.
Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel jár, ha a bűncselekmény folytán az adóbevétel jelentős mértékben csökken.
Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés a büntetés, ha a bűncselekmény folytán az adóbevétel különösen nagy vagy ezt meghaladó mértékben csökken.
A hatóság megtévesztése
Az ismertetett szabályok szerint büntetendő az is, aki a megállapított adó meg nem fizetése céljából téveszti meg a hatóságot. A felelősségre vonás további feltétele, hogy ezzel az elkövető jelentősen késlelteti vagy megakadályozza az adó behajtását.
Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás
A feketemunka elleni hatékonyabb és szigorúbb fellépés érdekében nemcsak az adócsalásra vonatkozó szabályok változtak, hanem egy új tényállás is bekerült a Btk.-ba, ez pedig a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás.
Ezt a bűncselekményt az a munkáltató követi el, aki elmulasztja
– a munkaszerződés nélkül, avagy
– a színlelt szerződéssel
alkalmazott munkavállalója részére járó személyi jellegű juttatáshoz kapcsolódó, a kifizetőt terhelő, az államháztartás valamely alrendszerébe kötelezően előírt közteher-fizetési kötelezettség teljesítését.
Vétség
Amennyiben az elvont adók összege együttesen kisebb adóbevétel-csökkenést eredményez, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Mentesülés a büntetés alól
A vétség elkövetője nem büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását kiegyenlíti.
Minősített esetek
A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény folytán az elvont adók összege együttesen nagyobb adóbevétel-csökkenést eredményez.
Bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés a büntetés, ha a bűncselekmény folytán az elvont adók összege együttesen jelentős adóbevétel-csökkenést eredményez.
Ha a bűncselekmény folytán az elvont adók összege együttesen különösen nagy vagy ezt meghaladó adóbevétel-csökkenést eredményez, a büntetés bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
A hatóság megtévesztése
A fentiek szerint vétség, illetve bűntett miatt büntetendő, aki a megállapított adó meg nem fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel az adó behajtását jelentősen késlelteti vagy megakadályozza.
Érték-egybefoglalás
A korábbi szabályok alapján, ha a színlelt szerződés alapján az adóbevétel csökkenése (ideértve a különböző járulékfizetési kötelezettségek megszegésével járó bevételcsökkenést is) a [Btké. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti 50 001 Ft-os] büntetőjogi értékhatárt elérte, a cselekmény – a befizetni elmulasztott adó, illetve a járulék fajtájától függően - a Btk. 310-310/A §-ába ütköző adó-, társadalombiztosítási csalás, illetőleg a Munkaerő-piaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megszegése vétségének vagy bűntettének minősült.
A hamis adatszolgáltatással vagy jelentős tény elhallgatásával a foglalkoztatási jogviszony keretében elkövetett adócsalás bűncselekményt valósított meg, ha a kapcsolódó adó-, járulék-, hozzájárulás-bevétel összegének csökkentése az 50 000 Ft-ot meghaladja, ám a kialakult jogalkalmazói gyakorlat szerint a különböző adónemekre vagy különböző időszakokban elkövetett cselekmények halmazatot képeztek, amelynek a minősítésen túl a büntetés kiszabásánál volt jelentősége. A halmazati büntetés szabályai szerint az együttesen elbírált cselekmények esetén a legsúlyosabb cselekmény büntetési tétele a felével emelkedik, de nem haladhatja meg az egyes cselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Ha a joggyakorlat szerint a különböző adónemekre vagy különböző időszakokban elkövetett adócsalásokat "össze kell adni", akkor az együttes adóbevétel-csökkenés összege alapján kell a cselekményt egységnek minősíteni.
Ennek az elvnek a büntetés kiszabása során nem elhanyagolható jelentősége van. Ha pl. a foglalkoztató 15 olyan cselekményt követ el, amelyek egyenként vétségként értékelendők, a halmazati szabályok alapján legfeljebb háromévi szabadságvesztés szabható ki, akkor is, ha az "összeadott" érték szerint a cselekmény adott esetben jóval meghaladná a vétségi értékhatárt, akár két lépcsővel is, így "érték-egybefoglalás" mint törvényi egység alapján ki lehetne szabni akár ötévi szabadságvesztést is.
A tavaly szeptemberben életbe lépett törvénymódosítás kifejezett rendelkezéssel töri át az általános adócsalásnál követett, bár a törvényben nem szabályozott jogalkalmazási gyakorlatot, hogy az adócsalások egymással nem egységet, hanem halmazatot képeznek. Ezért a Btk. a "Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás" tényállásával bevezette - az adócsalás speciális élethelyzetben történő elkövetése esetére – az "érték-egybefoglalás" szabályát, tehát azt, hogy a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalások esetén az összes adó-, illetve járulékfajtára elkövetett adócsalás összegét egybe kell számítani.
Ez a tényállás lehetővé teszi, hogy a munkáltató által munkaszerződés nélkül, vagy színlelt szerződéssel foglalkoztatottak után be nem fizetett adók és egyéb járulékok értéke összeadódjon, és ezzel lehetőség nyílik az esetlegesen többrendbeli adócsalás esetén alkalmazott halmazati szabályoknál súlyosabb büntetés kiszabására.
Értékhatárok
Nem valósul meg bűncselekmény, ha az adócsalás és a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás esetén az adóbevétel összegének csökkenése ötvenezer forintot nem halad meg.
Az adócsalás, illetve a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás alkalmazásában, a minősített esetek szempontjából az adóbevétel csökkenésének összege
– kisebb, ha tízezer forintot meghalad, de kétszázezer forintot nem halad meg,
– nagyobb, ha kétszázezer forintot meghalad, de kétmillió forintot nem halad meg,
– jelentős, ha kétmillió forintot meghalad, de ötvenmillió forintot nem halad meg,
– különösen nagy, ha ötvenmillió forintot meghalad, de ötszázmillió forintot nem halad meg,
– különösen jelentős, ha ötszázmillió forintot meghalad.