Fizetésképtelen az adósom

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 99. számában (2006. július 1.)
A gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnése bekövetkezhet egyrészt maga az adós cég, illetve hitelezője kérelmére indított felszámolási eljárással, valamint csődeljárással, de a vállalkozás maga is elhatározhatja, hogy befejezi tevékenységét. Míg az első két esetben a cég tartozásai, helyesebben fizetésképtelensége miatt kényszerül – illetve kényszerítik – a megszűnésre, addig a végelszámolásnál kiegyenlítetlen tartozása nem állhat fenn, szabad akaratából dönt a cég vezetése a tevékenység befejezéséről. Összeállításunkban a jogutód nélküli megszűnés egyes módozataira vonatkozó szabályokat gyűjtjük össze, amelynek különös aktualitást ad a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) július 1-jei hatályú módosítása, ezzel kapcsolatban pedig az a körülmény, hogy a Cstv. a jövőben már nem tartalmazza a végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket, hanem azok a fenti időponttól a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényben (Tv.) találhatók meg.

A csődtörvény – ahogy a Cstv.-t leggyakrabban említik – módosítását – az ahhoz fűzött indokolás szerint – több tényező is szükségessé tette. Egyrészt a kormány által korábban elfogadott koncepció szerinti új csődtörvény megalkotását megelőzően indokolt a hatályos törvény egyes rendelkezéseinek módosítása, emellett olyan intézkedések elfogadása is, amelyek a gazdasági forgalom kiszámíthatóbb és átláthatóbb működését, a hitelezők teljes körűbb védelmét hivatottak elősegíteni. Ezen túlmenően meg kellett teremteni a párhuzamosságot az új társasági, cégeljárási, valamint a csődtörvény között. A módosítás azonban mindezek mellett bevezet számos olyan intézkedést, rendelkezést is, amelyek célja a gazdasági élet tisztaságának és átláthatóságának, valamint a hitelezői érdekek biztosításának erősítése. Mielőtt a részletes változásokat ismertetjük, elöljáróban kiemelendő, hogy a módosítás részletes szabályokat állapít meg a nem vitatott vagy elismert követelésen alapuló felszámolási kérelmek benyújtásának előfeltételei, a kérelem elbírálása körébe eső körülmények, illetve a jogerős bírósági határozaton alapuló felszámolási kérelem körében, továbbá megteremti a dologi biztosítékkal rendelkező hitelezők külön kielégítése jogát, valamint kidolgozza az adós vezetőinek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követő speciális csődjogi felelősségi szabályait is. Végül a módosító rendelkezések között megtalálhatók a felszámolókkal összefüggő szakmai, összeférhetetlenségi kérdéseket szabályozó előírások is.

Felszámolási eljárás

Mint a bevezetőben említettük, 2006. július 1-jei hatállyal a 2006. évi VI. törvény (Módcstv.) módosította a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvényt (Cstv.). A módosítás szinte a teljes törvényt érintette, amely változásokat a következőkben ismertetünk.

A Cstv. megváltozott általános rendelkezései

A gazdálkodó szervezet fogalmának változása

A Módcstv. értelmében gazdálkodó szervezet

– az állami vállalat,

– a tröszt,

– az egyéb állami gazdálkodó szerv,

– a szövetkezet,

– a lakásszövetkezet,

– a gazdasági társaság,

– az európai részvénytársaság,

– a közhasznú társaság,

– az egyes jogi személyek vállalata,

– a leányvállalat,

– a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével),

– az erdőbirtokossági társulat,

– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár,

– a magánnyugdíjpénztár,

– az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,

– a végrehajtói iroda,

– a sportegyesület, valamint

– mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek fő érdekeltségeinek központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió területén található.

A felsorolás egy ponton tér csak el a korábbi rendelkezéstől, a Cstv. ugyanis július 1-jéig az utolsó bekezdés tekintetében a gazdálkodó szervezetnek azt az Európai Unió más tagállamában bejegyzett jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot tekintette, amely ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárás vagy területi fizetésképtelenségi eljárás indítható. Mint látható, a gazdálkodó szervezetek fogalomköre az új rendelkezéssel bővült, és önmagában az Unió területén történő elhelyezkedés alapozza meg a gazdálkodó szervezetté minősítést.

A gazdálkodó szervezet vagyona

A Cstv. 4. §-ának – a módosítást követően is hatályos – (2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) levő vagyon. A gazdálkodó szervezet vagyonaként kell figyelembe venni a leányvállalata vagyonát, valamint tröszt esetében a tröszti vállalatok vagyonát akkor, ha a tröszt létesítő határozatát az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 49. §-a alapján adták ki. A törvény a fenti szakasz (3) bekezdésében taxatíve felsorolja, hogy mely tételek nem képezik az előzőek szerinti vagyont, amelyet a módosítás kiegészített azzal, hogy a jövőben az adós munkavállalójának munkabéréből – külön jogszabály rendelkezései szerint - levont, valamint a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás tartama alatt levonásra kerülő szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíj sem képezi a vállalkozás vagyonát.

Intézkedések a felszámolási kérelem benyújtását követően a Cstv. 25-26. §-ai alapján

A bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha azt nem az arra jogosult terjesztette elő; azt a moratórium időszakában terjesztették elő; a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a kérelmező 8 napon belül nem, vagy ismét olyan hiányosan adta be, hogy amiatt az nem bírálható el; az adós, a kérelmező és a Cstv. 8. §-ának (1) bekezdésében megjelölt szervek egyetértése hiányzik, illetve ha az adós ellen az Európai Unió más tagállamában a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján fizetésképtelenségi főeljárás indult, és a kérelem szintén főeljárás megindítására irányul; ha a felszámolás iránti kérelem azon alapul, hogy az adós a nem vitatott vagy elismert tartozását annak lejártát követő 15 napon belül nem egyenlítette ki, és a kérelem bírósághoz érkezésének időpontjáig az adós írásbeli felszólítása nem történt meg, vagy a fizetési felszólítás kézhezvételétől számítva még nem telt el 15 nap, továbbá a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidő a kérelem bírósághoz érkezésének időpontjában még nem telt el – ez utóbbi két okot a Módcstv. iktatta be a törvénybe. * Ha az Európai Unió más tagállamában a bíróság határozatának meghozatalát megelőzően a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárást indítottak, a bíróság az ugyanazon adós ellen Magyarországon megindított főeljárást területi eljárássá alakítja át, feltéve, hogy az adós Magyarországon telephellyel rendelkezik. A bíróság erről a főeljárást megindító bíróságot tájékoztatja. * Ha az Európai Unió más tagállamában a bíróság határozatának meghozatalát megelőzően a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárást indítottak, és az adós nem rendelkezik Magyarországon telephellyel, a bíróság az eljárást megszünteti. A bíróság erről a főeljárást megindító bíróságot tájékoztatja. A megszüntetést megelőzően beállt joghatások, így különösen a felszámoló által kötött jogügyletek alapján fennálló jogok és kötelezettségek azonban fennmaradnak, abban az esetben is, ha azok az Európai Unió más tagállamában folyamatban lévő eljárás joghatásaival ellentétesek. * A bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét. * A bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 30 napos határidőt engedélyezhet. A tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki. (Ez utóbbi szabályt a Módcstv. iktatta be a törvénybe.) * Szünetelésnek kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelezők együttes kérelmére, a felszámolás elrendeléséről szóló végzés meghozataláig van helye.

Hatásköri, illetékességi szabályok

A hatáskör-megállapítás alapja

A Módcstv. pontosította a korábbi hatásköri szabályokat, a korábbi szabályok helyébe új rendelkezéseket iktatott be. E szerint a csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós – az eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett – székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárás. A változás lényege, hogy a jelenlegi szabályozás a kérelem napján bejegyzett székhely szerint állapítja meg a hatáskört, míg korábban csupán az adós székhelye alapozta meg azt. A korlátozással a jogalkotó lényegében a felszámolási eljárás folyamán történő, az eljárás szükségtelen elhúzódását eredményező esetleges hatáskör-, illetve illetékességváltozásokat küszöbölte ki.

Kizárólagos illetékesség

Uniós csatlakozásunkkal harmonizál a Cstv. új rendelkezése, amelyben kimondja, hogy a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének hatálya alá tartozó és nem Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet ellen megindított főeljárás vagy területi eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel. (Korábban a "nem Magyarországon bejegyzett" kitétel helyett ugyanis "az Európai Unió más tagállamában bejegyzett kitétel szerepelt a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességének megállapításánál.)

Eljárás büntetőjogi vonatkozás esetén

Az ez év július 1-jétől hatályos rendelkezés értelmében a csődeljárás és felszámolási eljárás nem indítható meg akkor, ha a büntetőügyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és erről a büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyész a bíróságot értesítette. (Megjegyezzük, hogy az idézett jogszabályhely másik két rendelkezése nem változott, azaz a megindult csődeljárást, felszámolási eljárást és végelszámolási eljárást a büntetőügyben eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, illetőleg a büntetőeljárás során alkalmazott intézkedés végrehajtásának befejezéséig – a jövőben is – fel kell függeszteni azzal, hogy amennyiben az előzőekben felhívott rendelkezések alkalmazása a hitelezők követelésének teljesülését jelentősen késleltetné vagy veszélyeztetné, úgy a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság engedélyezheti a csődeljárás és a felszámolási eljárás megindítását, illetőleg folytatását.)

Mint az a fentiekből kitűnik, a Módcstv. – a végelszámolás szabályainak külön törvényben történő rendezésére is – a lényegében pontosítást tartalmazó változtatással egyértelművé teszi, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás nem indítható meg, amennyiben büntetőügyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és erről a csődeljárás, felszámolási eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot a büntetőügyben eljáró bíróság vagy az ügyész értesíti. A törvény ezzel lényegében pontosítja és egyértelművé teszi azt a korábban hatályos – és kissé ellentmondásos – rendelkezést, amely szerint a fenti tényekről a büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyész a cégbíróságot köteles értesíteni annak ellenére, hogy a cégbíróság nem illetékes a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás tekintetében.

A felszámolási eljárás szabályozásának módosulása

Felszámolás elrendelése hivatalból

A korábbi és jelenleg is hatályos szabályok szerint a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén

– az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy

– a cégbíróság értesítése alapján (így ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánította, vagy a törlési eljárás során a cég felszámolási eljárását kezdeményezte), valamint

– a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján (ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtása érdekében lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre)

folytatható le.

A Cstv. – az új előírásokkal azonosan – korábban is tartalmazta azt, hogy a fenti felsorolás utolsó két esetében a 25-26. §-ban foglaltak mellőzésével rendeli el a bíróság a felszámolást. Az új szabály azonban ezen túl arról is rendelkezik, hogy a felszámolást a bíróság hivatalból rendeli el, és az erről szóló végzés ellen nem lehet előterjeszteni fellebbezést sem. Ezzel a módosítással a jogalkotó lényegében a korábbi bírósági gyakorlattal hozta összhangba a Cstv. ismertetett rendelkezését.

A kérelem kötelező melléklete

Nem érintette a módosítás azt a rendelkezést, miszerint abban az esetben, ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. "A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat csatolni kell" kitétel helyébe azonban új rendelkezés lépett a következő tartalommal: a kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat – a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is – csatolni kell. (Az említett jogszabályhely megváltozott szövegét összeállításunk későbbi részében ismertetjük.)

Megemlítjük, hogy törvény korábban e kérdést nem rendezte egyértelműen, amelynek következtében a gyakorlatban eltérő jogértelmezés alakult ki, de az utóbbi években a bíróságok már rendre kérték a fenti módosítás szerinti igazolást.

Az írásbeli felszólítás kötelező alaki és tartalmi feltételei

Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az előzőekben részletezett írásbeli felszólítás alakiságait külön rendelet, a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeiről szóló 15/2006. (IV. 7.) IM rendelet (R.) tartalmazza.

Az R. alapján a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell

– az arra való figyelmeztetést, hogy felszámolási eljárás kezdeményezhető az adós ellen, ha a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül nem vitatja indokolt írásbeli nyilatkozatban a fizetési felszólításban megjelölt követelést, és nem is egyenlíti azt ki,

– az adós nevét és címét,

– a hitelező nevét és címét,

– a követelés – azon belül a főkövetelés és járulékai (tőkekövetelés és kamatok) – összegét, mértékét és esedékességét,

– a tartozás jogcímét,

– az engedményező nevét és az engedményezés időpontját, ha a hitelező a követelést engedményezés útján szerezte,

– a hitelező meghatalmazott képviselőjének nevét és címét, ha a hitelező meghatalmazott képviselő útján jár el, valamint

– a hitelező vagy a hitelező meghatalmazott képviselőjének aláírását.

Az R. azt is rögzíti, hogy mi minősül fizetési felhívásnak, amely egyrészt lehet a rendelet melléklete szerinti, megfelelően kitöltött formanyomtatvány, illetve bármely, írásba foglalt nyilatkozat, amely tartalmazza az előzőekben felsoroltakat. (Megjegyezzük, hogy egyszerűbb és "biztonságosabb", ha a R. mellékletében megadott mintát töltjük ki adósunk felszólítására.)

Amennyiben pedig a hitelező meghatalmazott képviselője útján jár el, a fizetési felszólításhoz csatolni kell a meghatalmazás egy példányát. (Korábban erre nem volt szükség.)

A felszólítás megtörténtének igazolása a gyakorlatban

A fenti iratcsatolási kötelezettség maradéktalan teljesítése érdekében célszerű áttekinteni a módosításhoz fűzött törvényi indokolást. E szerint, figyelemmel arra, hogy a törvény mind a fizetési felszólítás, mind az adósi vitatás körében írásbeli nyilatkozatokat kíván meg, e körben is csak okiratok benyújtásának lehet helye. Mindkét nyilatkozat egyoldalú nyilatkozat, így szükséges, hogy az a másik fél tudomásszerzésével hatályosuljon. Az okiratok csatolása során így elengedhetetlen annak igazolása, hogy a másik fél a nyilatkozatot kézhez vette. Az írásbeli nyilatkozatok megtörténtének igazolása tekintetében a törvény a joggyakorlat szerint igazoltnak tekinthető okiratokat ismeri el, így az üzleti életben elterjedt elektronikuslevél-váltások (e-mail) - amennyiben azok nem felelnek meg a külön jogszabály elektronikus okiratokra vonatkozó feltételeinek, így például nem látták el fokozott biztonságú vagy minősített elektronikus aláírással – nem rendelkeznek bizonyító erővel. Megfelelőnek minősül természetesen a postai úton megküldött felszólítás, amennyiben a postai küldemény tértivevényéből kitűnik az átvétel időpontja, illetve megfelelő az a nyilatkozat is, ahol a felek a felszólítást (érdemi vitatást), illetve annak másik fél általi átvételét vagy megismerését okiratba foglalják (például közösen felvett jegyzőkönyv vagy átadás-átvételi nyilatkozat).

Adósi nyilatkozat a felszámolási kérelemről

Jelentősen változott a Cstv.-nek az adós felszámolási kérelemmel kapcsolatos nyilatkozatára vonatkozó rendelkezése. Az új szabály szerint az adós köteles a bíróság értesítésének kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós e határidőn belül nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell. Ha az adós arra hivatkozik, hogy a hitelező felszólításának kézhezvételét követően a 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott határidőn – azaz 15 napon – belül és módon írásban vitatta a hitelező követelését, köteles az ezt igazoló iratokat nyilatkozatához csatolni. Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot, illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzintézet nevét és az ott vezetett számlák számát – ideértve a kérelem kézhezvételét követően nyitott számlák számát is -, továbbá koncesszió esetén tájékoztatnia kell a koncesszióba adót a felszámolási eljárás megindításáról.

Az elmondottakból látható, hogy a módosítás külön is kiemeli, hogy az adós a bíróság felhívására jogosult igazolni, hogy a kérelmező fizetési felszólítására a törvényben meghatározott – illetve egyébként nyitva álló - határidő alatt érdemben nyilatkozott, azt indokaival alátámasztva írásban vitatta, és azt, hogy e nyilatkozata a kérelmezőhöz megérkezett. Amennyiben ugyanis az adós az érdemi vitatás megtörténtének tényét sikeresen igazolja, vele szemben fizetésképtelenség megállapításának nincs helye. Az előzőekben ismertetettekből következően az adós a felszámolási eljárás megindításának napjától a hitelezői követelést már semmilyen módon nem vitathatja: a fentiek szerinti, a bíróság felhívására tett nyilatkozatában eredményesen nem terjeszthet elő érdemi vitatást tartalmazó jognyilatkozatot, és nem igazolhatja fizetőképességét sem. A felszámolási eljárásban kizárólag csak azt igazolhatja - a felszámolás elrendelésének elkerülése érdekében -, hogy szabályosan megtörtént az érdemi vitatás, vagy beszámítással élt, vagy korábban teljesített, vagy részletfizetési megállapodás áll fenn közte és a hitelező között. Amennyiben ezen esetek egyike sem áll fenn, az adós a felszámolás elrendelését kizárólag a követelés teljesítésével kerülheti el.

Az ideiglenes vagyonfelügyelő feladataival kapcsolatos új rendelkezések

Szerződéskötési korlát

Az új rendelkezés némiképp megkönnyíti az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének szerződéskötési lehetőségét azzal, hogy e körben bővíti a mozgásterét. Míg a korábban hatályos törvény értelmében az adós gazdálkodó szervezet vezetője – az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységének megkezdését követően – a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatban csak az ideiglenes vagyonfelügyelő előzetes hozzájárulásával köthetett szerződést vagy tehetett más jognyilatkozatot, ideértve a már létrejött szerződés alapján az adós részéről történő teljesítést is, addig az új szabály alapján a vagyonfelügyelő hozzájárulását csak a rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződéskötés (nyilatkozattétel) esetén kell kikérni. A Módcstv. ezzel kapcsolatban azt is kimondja, hogy a képviseleti jog korlátozása harmadik személyekkel szemben hatálytalan.

A módosítás tehát egyértelművé tette, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő a - Polgári Törvénykönyvből ismert – rendes gazdálkodás körébe tartozó üzletvitelbe nem szólhat bele. Ugyanakkor kibővült az az ügyletkör, ahol mérlegelési joga van az ideiglenes vagyonfelügyelőnek a hozzájárulás megadása, illetve megtagadása körében. A törvény értelmében a jövőben az ideiglenes vagyonfelügyelő olyan gazdálkodási magatartásokat is megakadályozhat, amelyek bár közvetlenül nem vezetnek vagyonkimentéshez, azonban nem felelnek meg az ésszerű gazdálkodásnak, gazdaságilag indokolatlanok. A rendelkezéssel az ideiglenes vagyonfelügyelő jogosítványainak tényleges, gyakorlati bővülése valósul meg.

(Az elmondottak alapján viszont értelemszerűen nem tartalmazza a Cstv. július 1-jétől azt a korábbi rendelkezést, miszerint az ideiglenes vagyonfelügyelő meghatározhatja azokat a rendes gazdálkodás körébe tartozó ügyleteket, amelyek tekintetében az őt megillető jogkört nem kívánja gyakorolni.)

A vagyonfelügyelő jogosítványai, kötelezettségei

Július 1-jétől az ideiglenes vagyonfelügyelő – a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezet tevékenységét, áttekinti az adós vagyoni helyzetét. Ennek keretében betekinthet az adós könyveibe, pénztárát, értékpapír- és eszközállományát, iratait, valamint bankszámláit megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőjétől felvilágosítást kérhet, illetve az adós helyiségeibe beléphet, bármely vagyontárgyát átvizsgálhatja. Az adós a lezárt helyiségét, vagyontárgyát (bútorát, egyéb ingóságát) az ideiglenes vagyonfelügyelő felhívására köteles haladéktalanul felnyitni. Az ideiglenes vagyonfelügyelő az ily módon tudomására jutott információkról csak a bíróságot tájékoztathatja. Haladéktalanul köteles tájékoztatni a bíróságot – a kirendelésének időtartama alatt létrejött – olyan adósi szerződésről vagy más jognyilatkozatról, amelynek tárgya a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és (2) bekezdésébe tartozó jogügylet.

Az ideiglenes vagyonfelügyelő tájékoztatási kötelezettségével érintett jogügyletek

Az ideiglenes vagyonfelügyelő haladéktalanul tájékoztatja a bíróságot az adósnak * a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződéséről vagy más jognyilatkozatáról, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett; * a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelemnek a bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződéséről vagy más jognyilatkozatáról, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet; * a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelemnek a bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződéséről vagy más jognyilatkozatáról, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása, illetve * az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelemnek a bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatásáról, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése, és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.

A vagyonfelügyelő megbízatása

A Cstv. korábbi szabálya az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatása vonatkozásában csupán azt tartalmazta, hogy a megbízatás a felszámolás kezdő időpontjáig vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart. A módosítás ezt kiegészítette, és lehetőséget adott a bíróságnak arra, hogy – a hitelező előzetes egyetértése mellett – az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését végzéssel megszüntethesse, amennyiben az adós megfelelő biztosíték nyújtásával igazolja, hogy a hitelező követelésének kielégítése nincs veszélyben. Előfordulhat, hogy a hitelező alapos indok nélkül tagadja meg az előzőek szerinti hozzájárulását. Ilyenkor a bíróság hitelezői egyetértés hiányában is jogosult a végzés meghozatalára, amely fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.

A módosításhoz fűzött jogalkotói indokolás szerint a korábban hatályos szabályozás meglehetősen aggályos volt, hiszen a megbízatás határozott idejű szabályozása miatt a bíróságnak nem volt arra lehetősége, hogy döntsön a vagyonfelügyelet megszüntetéséről. Ez azért jelentett sok esetben problémát a gyakorlatban, mert az ideiglenes vagyonfelügyelőt az esetek túlnyomó többségében a fizetésképtelenség vizsgálatának tényleges megindulása előtt valószínűsített körülmény alapján jelölték ki, és a későbbi eljárásban feltárt tények szükségtelenné tették a további működését, azonban a bíróság "felmentéséről" nem dönthetett. A jelzett ellentmondásos helyzetet orvosolta tehát a Módcstv.

Fizetésképtelenség megállapítása, a felszámolás elrendelése

A felszámolás kezdő időpontja

Változatlan az a szabály, miszerint a bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli akkor, ha megállapítja az adós fizetésképtelenségét. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdő időpontjának meghatározása azonban eltér a korábbiaktól, amikor is kezdő időpontnak a végzés jogerőre emelkedésének napja minősült azzal, hogy a hitelezői igények bejelentése tekintetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja minősül kezdő időpontnak. A jelenlegi szabályozás a fenti kettősséget mellőzi, amikor kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja. Ez a szabályozás átláthatóbb a korábbinál, és a jogbiztonság irányába mutat.

A fizetésképtelenség megállapítása

Jelentős változást hozott a Módcstv. a fizetésképtelenség megállapítása szabályozásának területén is. E szerint a bíróság az eddigi három helyett négy esetben és részben eltérő feltételek mellett állapíthatja meg az adós fizetésképtelenségét, azaz akkor, ha az adós

– korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő - a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó - fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki, vagy

– a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy

– a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy

– a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.

A Cstv. új, pontosító rendelkezése, hogy amennyiben a fenti, első bekezdésben meghatározott iratokat postán küldték, úgy azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig – ellenkező bizonyításig – a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni.

A fizetésképtelenségre megállapított további rendelkezések tartalmilag nem változtak, csak hivatkozási helyük módosult. Ennek megfelelően az adós fizetésképtelensége továbbra sem állapítható meg, ha a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére engedélyezett határidő még nem telt el, következésképpen, ha az adós nem fizetésképtelen, akkor a bíróságnak soron kívül meg kell szüntetnie az eljárást.

A felszámoló kijelölése

E körben a Cstv. a korábbinál lényegesen szélesebb körű szabályozást tartalmaz, amikor kimondja, hogy a bíróság a felszámolást elrendelő végzésben kijelöli a felszámolót. Felszámolónak a felszámolást esetleg megelőző csődeljárásban kijelölt vagyonfelügyelő is kijelölhető. A bíróság a felszámoló kijelölésével egyidejűleg rendelkezik arról, hogy a kijelölt felszámoló a felszámolás kezdő időpontjáig ideiglenes vagyonfelügyelőként jár el, ha a hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy azt követően a felszámolást elrendelő végzés meghozataláig ezt kezdeményezi, valamint a felszámoló 24/A § (2) bekezdésének c) pontja szerinti díjat előlegezi és bírósági letétbe helyezi. A felszámolást elrendelő jogerős végzés közzététele esetén a felszámoló díját az adós viseli.

A felszámolóra, felszámolóbiztosra vonatkozó szabályok

A felszámolóbiztos kinevezése

A felszámoló az adós felszámolásának lefolytatására felszámolóbiztost nevez ki, aki a felszámolóval létesített munkaviszonya, tagsági viszonya vagy megbízási jogviszonya alapján, annak nevében jár el. Felhívjuk a figyelmet, hogy felszámolóbiztosnak a jövőben csak szakirányú szakképzettséggel rendelkező személy nevezhető ki.

A Módcstv. – mint az látható – változatlanul hagyja azt a korábbi rendelkezést, miszerint a felszámoló csak korlátolt felelősségű társaság, illetve részvénytársaság lehet. A felszámoló, mint jogi személy, azonban természetes személy felszámolóbiztost nevez ki, aki ténylegesen lefolytatja az adóssal szembeni eljárást. A törvényi indokolás szerint elvárható, hogy a felszámolóbiztos magas szintű szakirányú képzettséggel rendelkezzen, ezért a törvény fentiekben ismertetett, megváltozott rendelkezése szerint felszámolóbiztos a továbbiakban csak megfelelő végzettséggel rendelkező természetes személy lehet. Ez a rendelkezés – felkészülési idő biztosítása érdekében – csak 2007. január 1-jén lép hatályba úgy azonban, hogy 2010. június 30-áig a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott végzettségeket (szakvizsgázott jogász, közgazdász, könyvvizsgáló) kell megfelelőnek tekinteni, majd ezt az időpontot követően a 9/2002. (II. 22.) OM rendelettel meghatározott felszámolási és vagyonfelügyeleti szakközgazdász, illetve felszámolási és vagyonfelügyeleti szakember szakirányú szakképzettséggel rendelkezők lehetnek csak felszámolóbiztosok. (A viszonylag hosszú átmeneti időre az előírt posztgraduális képzésben való részvétel lehetőségének biztosítása érdekében van szükség.)

A felszámolót és a felszámolóbiztost érintő kizáró okok

Nem jelölhető ki felszámolónak az a gazdasági társaság * amely az adós tulajdonosa vagy hitelezője; * amelynek tulajdonosa az adósnak is tulajdonosa vagy hitelezője; * amelynek vezető tisztségviselője vagy annak Ptk. szerinti közeli hozzátartozója a Ptk. szerinti többségi befolyással rendelkezik az adós szervezetben vagy összeférhetetlen tevékenységet folytató más szervezetben. * A Ptk. szerint közeli hozzátartozók: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; többségi befolyás pedig az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (azaz a befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik. * Nem nevezhető ki felszámolóbiztosnak az a személy * aki az adós tulajdonosa vagy hitelezője; * aki az előző pontban jelölt személynek közeli hozzátartozója; * akinek a közeli hozzátartozója az adós tulajdonosa vagy hitelezője; * aki olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselője, amely az adós tulajdonosa vagy hitelezője; * aki az előző pontban jelölt vezető tisztségviselő közeli hozzátartozója; * aki maga, vagy akinek közeli hozzátartozója összeférhetetlen tevékenységet folytató más jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban tag, részvényes vagy vezető tisztségviselő.

Teljesítési segéd igénybevétele

A korábbi szabály szerint a felszámolónak lehetősége volt arra, hogy az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével teljesítési segédet vehessen igénybe, kivéve ez alól azt az esetet, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem volt szükséges. E lehetőséget a módosítás megszüntette azzal, hogy kimondta: a kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át.

Felszámolói feladatok ellátása

A felszámolói feladatok ellátására vonatkozó szabályok 2007. január 1-jétől alkalmazandók azzal, hogy a rendelkezéseket az azt követően indult felszámolási eljárásokban kell alkalmazni.

A módosítás értelmében a felszámoló feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, illetve saját munkaszervezete igénybevételével látja el, ideértve a jogszabályban meghatározott szakképzettségű, kötelezően foglalkoztatandó személyek polgári jogi jogviszonyban történő alkalmazását is. A törvény emellett lehetőséget biztosít a felszámolónak arra, hogy feladatai ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthessen

– külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettségen kívüli szakértelmet igénylő feladat ellátására,

– a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges vagy a szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzésére,

– jogszabály által kötelezően előírt esetben, valamint akkor, ha

– azt az előző bekezdésekben nem szabályozott esetben a bíróság a felszámoló kérésére előzetesen engedélyezi.

A törvénymódosítás – mint a fentiekből láthatjuk – lehetővé teszi, hogy a felszámoló a törvényben meghatározott esetekben a felszámolói feladat ellátása érdekében, előzetes bírói engedély nélkül polgári jogi jogviszonyt (általában megbízási, vállalkozási jogviszonyt) létesítsen, amely jogviszonyokkal kapcsolatban keletkezett költségek a felszámolási költségek részét képezik. Ezzel a megoldással a jogalkotó megszünteti a teljesítési segéd igénybevételével kapcsolatos korábbi, a jogértelmezéssel és költségviseléssel összefüggésben felmerült gondokat, egyértelművé téve, hogy amennyiben a felszámoló olyan esetekben létesít polgári jogi jogviszonyt, amelyet a törvény nem nevesít, azt csak a saját díja terhére teheti meg.

A törvény indokolása kifejezetten kiemeli, hogy a módosítás által támogatott esetek szigorúan körülhatároltak annak érdekében, hogy a hitelezői érdekek megfelelő képviseletét is biztosíthassa a szabályozás. A törvény rögzíti, hogy a felszámoló a feladatát elsősorban a saját és az adós munkaszervezetével köteles megoldani. Saját munkaszervezetbe tartozónak tekinti azokat a polgári jogi megbízásokat is, amelyeket a korábban hivatkozott kormányrendeletben meghatározott szakemberekkel (legfeljebb egy szakvizsgázott jogász, egy közgazdász, egy könyvvizsgáló) létesít a felszámoló. Ezen túlmenően még a felszámolási költségek között számolható el a törvény szerint annak a polgári jogi jogviszonynak a költsége is, amelyet a felszámoló:

– olyan szakértelem biztosítása céljából köt, amely nem tartozik a kormányrendeletben meghatározott szakképzettségek közé (jogász, közgazdász, könyvvizsgáló),

– olyan tevékenység elvégzésére köt, amely szokásosan és általában nem tartozik a felszámolói feladattal ellátandó tevékenységek közé,

– olyan nagyságrendű feladat ellátására köt, amely meghaladja a felszámolók által szokásosan ellátandó, az adott tevékenységre vonatkozó mértéket,

– olyan esetben köt, amikor a szakember alkalmazását jogszabály teszi kötelezővé (például ügyvédi közreműködés).

Ha pedig a bíróság előzetesen engedélyezi, hogy a fentiekben felsorolt, 1-3. bekezdések alatt nevesített eseteken kívül a felszámoló polgári jogi szerződést létesítsen, úgy a jogviszonyból származó költségek szintén a felszámolói költségek részét képezik.

A tevékenység folytatásának korlátozása

2010. július 1-jén lép majd hatályba a Cstv. új, a felszámolói tevékenység folytatásának korlátozását, illetve feltételhez kötését tartalmazó rendelkezése, amely szerint felszámolói tevékenységet a gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha a felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább két olyan személy van, aki jogszabályban foglalt felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel rendelkezik.

Az elmondottak vonatkozásában utalunk arra, hogy a Módcstv. hatályba léptető szabálya értelmében a rendelkezés fentiek szerinti hatálybalépéskor a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelettel meghatározott felsőfokú végzettséggel rendelkező, okirattal igazolhatóan legalább 10 éve, megszakítás nélkül, felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő gazdasági társasági tagokat, munkavállalókat, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedőket a Cstv. által előírt, a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 9/2002. (III. 22.) OM rendeletben meghatározott szakképzettséggel rendelkezőnek kell tekinteni.

A felszámolói névjegyzék tartalma

A Cstv. értelmében a felszámolói névjegyzékben fel kell tüntetni * a felszámoló nevét, székhelyét, telephelyét, fióktelepét; * a felszámoló ügyvezetőjének, felügyelőbizottsági elnökének, könyvvizsgálójának nevét, lakóhelyét; * a felszámoló főtevékenységét és a létesítő okiratában meghatározott további tevékenységi köreit a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint; * a felszámoló minden olyan tulajdonosának, tagjának a nevét (cégnevét) és lakóhelyét (székhelyét), aki a társaságban 5 százaléknál nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezik; * annak a jogi személynek a nevét és székhelyét, amelyben a felszámoló gazdasági társaság többségi befolyással rendelkezik; * a felszámoló gazdasági társaságnál szakirányú szakképzettséggel rendelkezők nevét, lakcímét; * a felszámoló gazdasági társaság mely felszámolás alatt álló szervezetben működik felszámolóként, vagyonfelügyelőként, vagy az általa kijelölt felszámolási biztos felszámolóbiztosként.

Összeférhetetlenség

A módosítás eredményeként a Cstv. szigorú összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz a felszámolóra nézve. Az előírások alapján a felszámoló addig, amíg a felszámolói névjegyzékben szerepel

– nem folytathat ingatlanközvetítő, kölcsön- és faktoringtevékenységet (azaz összeférhetetlen tevékenységet),

– nem rendelkezhet többségi befolyással összeférhetetlen tevékenységeket folytató másik jogi személyben, továbbá

– nem tanúsíthat feladata ellátása körében, sem azon kívül olyan magatartást, illetve nem végezhet olyan tevékenységet, amely a felszámolói feladatának ellátásához szükséges közbizalmat megzavarja.

(A rendelkezés 2007. január 1-jétől hatályos.)

Keresetindítás felelősség megállapítása iránt

A módosításhoz fűzött indokolás szerint – amelyet azért ismertetünk az alábbiakban részletesen, mert a Cstv. fentiek szerinti új rendelkezése bevezetésének okai, a más jogterülethez kapcsolódás irányai így válnak egyértelművé – fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek gazdaságból való szabályozott kivezetése érdekében az államnak biztosítania kell a megfelelő jogszabályi keretet ahhoz, hogy a hitelezők a lehető legkisebb veszteséggel tudják lezárni a megszűnő gazdálkodó szervezettel fennálló kapcsolataikat. Ez gyakorlati szempontból annyit jelent, hogy megfelelő szankciókkal arra kell ösztönözni a gazdasági társaságok menedzsmentjét, hogy a szabályozott módot válasszák a gazdaságból történő kivonuláshoz. A korábbi szabályozás azonban nem biztosította azt, hogy a gazdálkodó szervezetek vezetői elszámoljanak tevékenységükről, és – sajnos, mint azt gyakran tapasztalhattuk – ennek hiányában is szinte minden következmény nélkül befejezhették működésüket. A korábbi szabályozás ugyanis nem kötelezte a menedzsmentet arra, hogy a közeli csődhelyzet felismerését követően a hitelezők jogos elvárásait is figyelembe vegye.

A probléma megoldása nemcsak a Cstv., hanem a társasági törvény módosítását is megkívánta. Ennek megfelelően az új Gt. – amelynek előírásai a Cstv. módosításával azonos időponttól, nagyrészt 2006. július 1-jétől hatályosak – a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztének esetére megteremti a vezető tisztségviselők felelősségét a hitelezőkkel szemben, amelynek feltétele – természetesen -, hogy bekövetkezik a gazdasági társaság fizetésképtelensége. A társasági jogi rendelkezéssel összhangban a Módcstv. megteremti a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő – polgári jogi – felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent.

A fentiekkel kapcsolatos új szabályozást az alábbiakban ismertetjük.

A perindítást megalapozó magatartás

A Cstv. felhatalmazása alapján a jövőben a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el (ideértve a környezeti terhek rendezését is), és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent.

(A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.)

Lényeges, hogy a perben a bíróság a felelősség megállapítása mellett meghatározza azt az összeget is, amelynek későbbi teljesítésére a vezetőt kötelezni lehet majd.

A felszámolói névjegyzékbe való felvétel feltételei

A felszámolók névjegyzékébe az a gazdasági társaság vehető fel, amely * nem rendelkezik lejárt köztartozással; * rendelkezik a 167/1993. (XI. 30.) kormányrendeletben előírt biztosítékkal; * ellene a kérelem benyújtásakor nincs jogerősen elrendelt fizetési haladék, felszámolás vagy végelszámolás; * nem tagja olyan gazdasági társaságnak, amelyben felelőssége korlátlan; * írásban hozzájárul a névjegyzékben szereplő adatok nyilvánosságához, és az abban foglaltakra vonatkozóan a névjegyzékbe való jelentkezéssel egyidejűleg – az adataik nyilvánosságra hozatalával érintett magánszemélyek hozzájáruló nyilatkozatának csatolásával – adatokat szolgáltat; * írásban vállalja, hogy a tagok szakirányú képzettségére vonatkozó és az előző pontokban foglalt adatokban, illetve feltételekben bekövetkező változásokról, valamint arról a tényről, hogy a felszámoló gazdasági társaság mely felszámolás alatt álló szervezetben működik felszámolóként, vagyonfelügyelőként vagy az általa kijelölt felszámolási biztos felszámolóbiztosként, a névjegyzéket vezető szervezetet legkésőbb a változás, illetve tény bekövetkezését követő 8 napon belül írásban tájékoztatja; * a Módcstv. hatálybalépésekor a felszámolói névjegyzékben szereplő gazdasági társaságnak az előzőek szerinti feltételeknek úgy kell megfelelnie, hogy a névjegyzékbe történő felvételhez szükséges nyilatkozatokat a törvény hatálybalépésétől – 2006. július 1. – számított 180 napon belül be kell nyújtania a Pénzügyminisztériumhoz. A megfelelő tartalmú nyilatkozatok határidőben történő benyújtásának hiányában vagy a feltételek nemteljesítése esetén a felszámolót a nyilvántartásból törölni kell.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontja

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.

Egyetemlegesség

Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.

A vezető tisztségviselők – a fenti szabály szerint – egyetemlegesen felelnek ugyan, de kimentheti magát az a vezető, aki bizonyítja, hogy részére a helytelen vállalatvezetés nem róható fel, és mindent megtett annak megakadályozása, illetve a hitelezők veszteségeinek csökkentése (például környezeti terhek rendezése) érdekében. Azt, hogy ebben a körben konkrétan milyen vezetői magatartás alapozza meg majd az eredményes kimentést, a bírói gyakorlat alakítja majd ki. Nincs helye a kimentésnek akkor, ha a vezető elmulasztotta az éves beszámoló letétbe helyezését és közzétételét. Ekkor a törvény erejénél fogva vélelmezni kell a hitelezői érdekek sérelmét, mégpedig a felróhatóság vizsgálata nélkül – olvashatjuk a Módcstv. indokolásában.

Mentesülés a felelősség megállapítása alól

A Cstv. azonban lehetőséget ad a mentesülésre is a felelősség vonatkozásában. E szerint mentesül a felelősség alól az előzőekben említett vezető akkor, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét mindenképpen vélelmezni kell.

Zálogjoggal kapcsolatos új rendelkezések a Cstv.-ben

Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének – ideértve állaga megóvásának -, értékesítésének költségeit, valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat vonhatja le, és a fennmaradó összeget – a zálogtárgy értékesítését követően haladéktalanul – az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani – több jogosult esetén a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével. * Vagyont terhelő zálogjog esetében – az előző bekezdéstől eltérően – a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50 százalékát kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordíthatja a biztosított követelés erejéig – több jogosult esetén a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével -, ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett. * A zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték. Ezen követeléseknek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét az ingóság lefoglalásának időpontja, illetőleg a végrehajtási jog bejegyzésének időpontja szerint kell megállapítani. * Nem alkalmazandó a fenti felsorolás első és második bekezdése akkor, ha a zálogjog jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója vagy azok közeli hozzátartozója [Ptk. 685. §-ának b) pontja, lásd korábban a felszámolóra vonatkozó rendelkezések ismertetésénél], illetve élettársa, valamint az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B §-a, lásd korábban a felszámolóra vonatkozó rendelkezések ismertetésénél) alatt álló gazdálkodó szervezet. * A fentiekben utalt bekezdések szerinti követelések ki nem egyenlített részének kielégítése, valamint a vételárból a zálogjoggal biztosított követelések kielégítése után fennmaradó összeg felosztása tekintetében a felszámolás körébe tartozó vagyonból történő kielégítés szabályai az irányadók. * A Cstv. fenti rendelkezései 2007. január 1-jén lépnek hatályba, a szabályokat a hatálybalépést követően indult eljárásokban kell alkalmazni azzal, hogy a 2007. július 1. napjáig megindult felszámolási eljárásokban a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból a zálogtárggyal kapcsolatosan felmerült környezeti károsodások és terhek rendezésének költségei is levonhatóak. A levont költségek és a felszámolói díj azonban együttesen nem haladhatják meg a vételár 50 százalékát. Amennyiben a vételár 50 százaléka nem fedezi a költségeket, azt elsősorban a zálogtárgy megőrzésének, állaga megóvásának, értékesítésének költségeire, valamint a felszámoló díjazására, másodsorban a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeire kell fordítani.

Kielégítési sorrend

Minimális mértékben érintette a változás a Cstv. kielégítési sorrendre vonatkozó szakaszát, a változás a zálogjoggal kapcsolatos új előírásokkal függ össze, és a felsorolás második pontját érinti. Emellett egy további tényezőt is beiktatott a felsorolásba a törvénymódosítás. A fentiek figyelembevételével tehát a sorrend 2006. július 1-jétől a következők szerint alakul:

– a felszámolás költségei (lásd később!);

– a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított követelések - ideértve az önálló zálogjogot, valamint azt a követelést is, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség) – a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D §-ának (1) bekezdése alapján már kifizetett összeget is; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése az irányadó; e rendelkezés alkalmazásában a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték;

– a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti;

– a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelő követelése;

– a társadalombiztosítási tartozások és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjtartozások, az adók és adók módjára behajtható köztartozások, a visszafizetendő állami támogatások, valamint a víz- és csatornadíjak;

– egyéb követelések;

– a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás; valamint

– azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója vagy azok közeli hozzátartozója [Ptk. 685. §-ának már idézett b) pontja], illetve élettársa, valamint az adós többségi befolyása (Ptk. már idézett 685/B §-a) alatt álló gazdálkodó szervezet, továbbá az adós ingyenes szerződései alapján fennálló követelések – e rendelkezés 2006. július 1-jétől szerepel a Cstv. kielégítési sorrendjében.

Felszámolási költségek

A felszámolási költségek felsorolásának első két tagja változott, a második bekezdés pedig csak 2007. január 1-jével lép majd hatályba. Úgyszintén 2007. január 1-jével változik majd a felszámoló díjára vonatkozó tétel következőkben feltüntetett meghatározása is.

A fentiek figyelembevételével tehát a felszámolás Cstv. szerinti költségei a következők:

– az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások – ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést, valamint a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben meghatározott juttatásokat is, továbbá ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámolás kezdő időpontja után fizették ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat is);

– a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, továbbá a 27/A § (10) bekezdése szerint – a felszámoló által – létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat is), kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat;

– a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek;

– az adóst terhelő, a Munkaerő-piaci Alap bérgarancia-alaprészéből kapott támogatás;

– a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek;

– az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek;

– a felszámoló – Cstv. 49/D §-ának (1) bekezdése alapján nem érvényesített - díja, amely tartalmazza a felszámoló által nem a 27/A § (10) bekezdésében meghatározottak szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat is.

Marasztalási per

A módosítás az új Gt. fogalomrendszerére figyelemmel csupán pontosítást tartalmaz, a szabályozás alapjaiban nem változott meg. Mint azt összeállításunk korábbi részében láthattuk, a Módcstv. bevezette az adós gazdálkodó szervezet vezetői felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége (környezeti terhek rendezésének kötelezettsége) alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent. Amennyiben a bíróság megállapítja a vezetők felelősségét, a felszámolás jogerős lezárását követő jogvesztő határidőn belül a felszámolási eljárásban ki nem elégített hitelezők - fennálló követelésük erejéig – a teljesítés iránt indíthatnak pert. A bíróság ebben a perben azt állapítja meg, hogy a korábbi megállapítási perben meghatározott helytállási összegre milyen arányban jogosultak a hitelezők.

A korlátlan felelősség fennállásának feltétele

A fentiek szerinti módosítás a következőket tartalmazza: a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint egyszemélyes gazdasági társaság felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a bíróság megállapítja e tagnak (részvényesnek) – az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel – korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért.

Kereseti kérelem, perindítási határidő

A felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül – ki nem elégített követelése erejéig – bármely hitelező keresettel kérheti a bíróságtól, hogy a felelősség megállapítására irányuló, összeállításunk előbbi részében taglalt perben megállapított felelősség alapján kötelezze az adós volt vezetőjét követelésének kielégítésére. Amennyiben határidőben több hitelező terjeszt elő keresetet, a bíróság a pereket egyesíti, és a követelések arányos kielégítéséről rendelkezik.

Előfordulhat, hogy a felelősség megállapítására irányuló perben a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig nem születik meg a jogerős döntés. Ez esetben a 90 napos jogvesztő határidő kezdőnapja a fentiek szerinti jogerős bírósági döntés napját követő nap.

Eljárás saját tőke 50 százalékát meghaladó tartozás esetén

Végül a Cstv. változásának ismertetése körében megemlítjük, hogy a fentiekkel kapcsolatos rendelkezést a Cstv. 2006. július 1-je előtt is tartalmazta, azonban a módosítás a rendelkezést pontosította – az új cégtörvény fogalomrendszeréhez igazítva azt.

Az "újrafogalmazott" rendelkezés értelmében, amennyiben az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg, és az adós a felszámolás kezdő időpontjában saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó tartozást halmozott fel, a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. korábban ismertetett 685/B §-a) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért.

Mentesülés

Mentesül a felelősség alól a volt tag, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.

A végelszámolás új szabályai

Mint azt bevezetőnkben említettük, a végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket 2006. július 1-jétől a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 2006. évi V. törvény (Ctv.) tartalmazza VIII. fejezetében. A szabályozás átfogó és egységes, a régi intézmények mellett olyan új elemek is beépültek a jelenlegi szabályozásba, amelyek egy része már korábban a gyakorlatban is működött (például az ún. kényszer-végelszámolásra vonatkozó szabályok egy része). Az is szembetűnő, hogy szabályozottabb, határidőhöz kötöttebb lett az eljárás.

A törvény értelmében a jogutód nélküli megszűnés általában együtt jár a végelszámolással, azonban az általános szabály alól van kivétel. Ilyen kivétel értelemszerűen, ha a cég fizetésképtelen, illetve ha jogszabály felmentést ad a végelszámolás lefolytatásának kötelezettsége alól (például a cégjegyzékbe bejegyzett egyéni vállalkozó esetében).

Összeállításunkban a végelszámolásra vonatkozó általános – elvi szintű - szabályok mellett bemutatjuk a végelszámolási eljárás folyamatát, kitérünk az egyszerűsített végelszámolás – korábbi szabályozásból ismert – jogintézményére, valamint az ún. kényszer-végelszámolásra is.

Általános előírások a végelszámolásra

Végelszámolással érintett vagyonkör

A Ctv. értelmében a végelszámolás tárgya a cégnek az a vagyona, amellyel a cég a végelszámolás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően a végelszámolás folyamata alatt szerez.

Kivételek

Nem tartozik a vagyonkörbe azonban a Cstv. 4. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vagyon, azaz:

– az a vagyon, amelyet az adós állami vagyonkezelő szervezettel kötött szerződés alapján kezel;

– az állami tulajdonban álló erdő, továbbá jogszabályban meghatározott természetvédelmi oltalom alatt álló földterület (nemzeti park, fokozottan védett terület, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó terület), külön jogszabályban meghatározott állami tulajdonban lévő műemlék, továbbá a vízgazdálkodási társulatok kezelésében lévő vizek, vízilétesítmények és a vízitársulatoknak a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyona;

– a kárpótlás céljára elkülönített termőföld és a külön törvényben meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület;

– a gazdálkodó szervezet vagyonából az az ingatlan, amely – a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglaltak alapján – a kormány által jóváhagyott jegyzékben szerepel;

– a jogosult követelésének kielégítésére szolgáló összeg;

– az adós munkavállalójának munkabéréből – külön jogszabály rendelkezései szerint – levont, valamint a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás tartama alatt levonásra kerülő szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíj (ez utóbbi tételt a Módcstv. 2006. július 1-jei hatállyal iktatta a törvénybe).

(Megjegyezzük, hogy a fenti rendelkezések a korábbi szabályokhoz képest változatlanok, csupán jogszabályon belüli elhelyezésük módosult.)

A végelszámolás feltételei

Végelszámolásra a cég jogutód nélkül történő megszűnése esetén nyílik lehetőség akkor, ha

– a cég nem fizetésképtelen, és

– a cégre vonatkozó jogszabály nem tartalmaz eltérő rendelkezést.

Döntésre jogosultak

Végelszámolásról dönthet a cég legfőbb szerve (tagok gyűlése, taggyűlés, közgyűlés), vagy annak alapja lehet a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozata, amikor is kényszer-végelszámolásról beszélünk.

Amikor kizárt a végelszámolás

Bizonyos esetekben azonban – értelemszerűen – nincs lehetőség arra, hogy a gazdálkodó szervezet végelszámolásáról döntsön. Ennek megfelelően a végelszámolás nem határozható el

– a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés kézhezvételét követően – a felszámolás elrendelésével pedig a folyamatban lévő végelszámolás megszűnik, emellett

– nem határozható el a végelszámolás és a már megindult végelszámolás nem fejezhető be akkor, ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyész a céget, illetve a cégbíróságot arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazása várható.

Az eljárás befejezésének tilalma

Az utóbbiakhoz kapcsolódó garanciális jellegű – a hitelezők érdekét is védő - szabály, miszerint a megindult végelszámolási eljárást a büntetőügyben eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig nem lehet befejezni, illetve az e határozatban alkalmazott büntetőjogi intézkedés végrehajtásának befejezéséig a cég törlésére nincs lehetőség.

A fentieken túlmenően nem lehet befejezni a végelszámolást akkor sem, ha a céggel szemben hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. A végelszámolás befejezése csak akkor lehetséges, ha az adott eljárás megszűnt, vagy a cég a fél személyében bekövetkező változás miatt az eljárásnak többé nem alanya.

Eljárási szabályok

A végelszámolás kezdő időpontja a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont, ami nem lehet korábbi, mint a határozat kelte. * A végelszámolással kapcsolatos cégbírósági eljárásokra a Ctv. által nem szabályozott kérdésekben a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezései – a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók. * A végelszámolással összefüggő nemperes eljárásokban a cég székhelye szerinti cégbíróság, a Ctv. VIII. fejezetébe foglalt peres eljárásokban pedig a cég székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jár el.

Az önkéntesen elhatározott végelszámolás szabályai

Döntés a végelszámolásról

Mint azt az előzőekben már említettük, a cég legfőbb szerve határozatot hoz a cég jogutód nélküli megszűnéséről, illetve a végelszámolás elrendeléséről.

A határozat tartalma

A jogutód nélküli megszűnésről szóló határozatban

– meg kell állapítani a végelszámolás kezdő időpontját (amely időpontban a cég vezető tisztségviselőjének [üzletvezető, ügyvezető stb.] megbízatása megszűnik, és a végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül), és

– meg kell választani a végelszámolót, illetve

– rendelkezni kell a cég vagyoni részesedésével működő jogalanyok, valamint a részvételével működő alapítvány vagy társadalmi szervezet sorsáról is.

A korábbi vezető tisztségviselő feladatai

A végelszámolás kezdő időpontját követő negyvenöt napon belül a cég korábbi vezető tisztségviselője

– a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal a számviteli törvény alapján a cég tevékenységét lezáró beszámolót készít, és elvégzi mindazokat a feladatokat, amelyeket számára a számviteli, az adóügyi vagy egyéb jogszabályok előírnak, és ezeket az okiratokat, valamint a cég iratanyagát a végelszámolónak legkésőbb a végelszámolás kezdő időpontjától számított negyvenötödik napon átadja,

– a folyamatban lévő ügyekről a végelszámolót tájékoztatja,

– a nem selejtezhető és titkos minősítésű iratokról iratjegyzéket készít, és azokat, valamint az irattári anyagokat a végelszámolónak átadja, továbbá

– a végelszámolás megindításáról a munkavállalókat, valamint a Munka Törvénykönyvében meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatja.

Eljárás a korábbi vezető tisztségviselő és a végelszámoló azonossága esetén

A fentiekben ismertetett előírásokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a végelszámoló a korábbi vezető tisztségviselő, azzal, hogy értelemszerűen a tájékoztatási kötelezettség ebben az esetben nem áll fenn.

A korábbi vezető tisztségviselő felelőssége

Az új szabályozás meglehetősen szigorú – a korábbi szabályozásban ismeretlen – felelősségi rendszert vezetett be a cég korábbi vezető tisztségviselője irányába.

Felelősség a polgári jog általános szabályai szerint

Eszerint a korábbi vezető tisztségviselő a törvényben meghatározott, előzőek szerinti feladatok, illetve határidők elmulasztásából vagy nem megfelelő teljesítéséből eredő károkért a polgári jog általános szabályai szerint kártérítési felelősséggel tartozik.

Pénzbírság kiszabásának lehetősége

Mulasztás esetén arra is lehetőség van, hogy a korábbi vezető tisztségviselőt a végelszámoló kérelmére a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében 50 000 forinttól 500 000 forintig terjedő, ismételten is kiszabható pénzbírsággal sújthassa.

Szakértői költségek viselése

Mindezeken túl, a végelszámoló kérelmére a mulasztó vagy valótlan adatot közlő korábbi vezető tisztségviselőt a cégbíróság arra is kötelezheti, hogy viselje azokat a költségeket, amelyek a korábbi vezető tisztségviselőt terhelő - előzőekben részletezett – feladatoknak a végelszámoló által megbízott szakértő által történő elvégeztetésével merülnek fel.

A végelszámolóra vonatkozó rendelkezések

A végelszámolást 2006. július 1-je előtt szabályozó Cstv. a végelszámoló jogállását nem rendezte megfelelően, ezért eltérő volt a bíróság gyakorlata például abban, hogy amikor a korábbi vezető tisztségviselő vált végelszámolóvá - amely lehetőséget mint azt az előzőekben láthattuk, a jelenlegi szabályozás sem zár ki -, kell-e aláírási címpéldányt csatolni a végelszámolási eljáráshoz kapcsolódó változásbejegyzés iránti kérelem mellékleteként, avagy sem. Bár megjegyezzük, hogy a bírói gyakorlat az utóbbi években már a jelenlegi módosítás irányába mutatott e téren.

A Ctv. kimondja, hogy a végelszámoló személyére – a cégformától függetlenül - megfelelően alkalmazni kell a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 21-30. §-ában foglaltakat, a Gt. 22. § (1) bekezdésében, illetve a 25. § (1) bekezdésének második fordulatában írt korlátozások kivételével. A Gt. 23. §-ának (3) bekezdésében foglalt összeférhetetlenségi ok szempontjából - miszerint a gazdasági társaságnak megszüntetési eljárás során való törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a törlést megelőző naptári évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő volt – pedig a végelszámolónak az e tisztségben eltöltött ideje nem vehető figyelembe.

Alkalmassági feltételek

A cég legfőbb szerve végelszámolóvá bárkit megválaszthat, ha az a vezető tisztségviselővel szemben támasztott követelményeknek megfelel, és a megbízatást elfogadja. Végelszámolóvá a feladat ellátására alkalmas jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is választható. Ha a végelszámoló az előzőek szerint nem természetes személy, akkor a Cstv.-ben előírt – és a felszámolási eljárásnál a felszámoló vonatkozásában már ismertetett – összeférhetetlenségi és alkalmassági feltételeknek a szervezetnek, míg a vezető tisztségviselőkre vonatkozó, úgyszintén részletezett rendelkezéseknek annak kell megfelelnie, akit a szervezet a végelszámolási feladatok ellátására kijelöl. (A szabályozás, mint láthatjuk, azonos a felszámolási eljárásban már megismertekkel.)

Felelősség

A végelszámoló értelemszerűen az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal, a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel.

A Ctv. szigorúan szankcionálja azt az esetet, amikor egy adott vállalkozás végelszámolása felszámolási eljárássá alakul át, és e körben a végelszámoló késedelme megállapítható. Ebben az esetben amennyiben megállapítható, hogy a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével, vagy nem tett meg mindent a hitelezők veszteségeinek csökkentése, illetve a környezeti károk mérséklése, a kármentesítés érdekében, vagy egyes hitelezőket mások rovására előnyben részesített, úgy a felszámoló vagy a hitelezők keresetére a bíróság arra kötelezi a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen. A bíróság ebben az esetben a végelszámoló díját részben vagy egészben meg is vonhatja.

A fentiek alkalmazása akkor is lehetséges, ha a végelszámoló az egyszerűsített végelszámolás alkalmazásáról annak törvényben foglalt feltételei hiányában sem tér át az általános szabályok szerint lefolytatandó végelszámolásra, vagy a törvényi feltételek bekövetkezése ellenére elmulasztotta a felszámolási eljárás kezdeményezését, továbbá a végelszámoló hibájából nem rendelték el a felszámolást.

Az elmondottakból kitűnik, hogy az új előírások súlyos következményeket helyeznek kilátásba a végelszámoló hanyag, felelőtlen – ún. wrongful trading - cégvezetése esetére, különös figyelmet szentelve a környezeti károk felszámolásával összefüggő feladatok elvégzésére.

Változás a végelszámoló személyében

A Ctv. lehetőséget ad a végelszámoló visszahívására és új végelszámoló kijelölésére – összhangban a Gt. vezető tisztségviselőkre vonatkozó, ilyen irányú rendelkezésével -, amelyről a cég legfőbb szerve határoz.

Ha a végelszámoló meghalt vagy jogutód nélkül megszűnt, illetve ha a végelszámolással együtt járó feladatok ellátására más okból képtelenné vált, és ennek bekövetkezésétől számított hatvan napon belül az új végelszámoló megválasztása nem történt meg, a cég bármely tagja (részvényese) vagy hitelezője a cégbírósághoz fordulhat annak érdekében, hogy a cégbíróság a végelszámoló megválasztása érdekében a legfőbb szerv ülését hívja össze, vagy a kérelmezőt erre jogosítsa fel. A cégbíróság az előzőek szerint előterjesztett kérelmet akkor teljesíti, ha a kérelmező a legfőbb szerv összehívásának várható költségét megelőlegezi és a tárgyi feltételek biztosítását megfelelően igazolja. Eltérés az általános Gt.-beli szabálytól, hogy a cégbíróság döntése alapján az említett esetben a legfőbb szerv ülését a jogszabályban, illetve a létesítő okiratban meghatározott székhelytől eltérő helyen is meg lehet tartani.

Garanciális, a hitelezők érdekét védő új szabály, hogy abban az esetben, ha a végelszámoló meghalt, vagy jogutód nélkül megszűnt, illetve ha a végelszámolással együtt járó feladatok ellátására más okból képtelenné vált, illetve ha a végelszámoló felhagy a végelszámolói tevékenység ellátásával, a cégbíróság hivatalból is megindíthatja az érintett gazdálkodó szervezet ellen a törvényességi felügyeleti eljárást. Ehhez kapcsolódik a Ctv.-nek az a rendelkezése, amely szerint, ha azért indul törvényességi felügyeleti eljárás a cég ellen, mert a végelszámoló a végelszámolói tevékenységgel felhagyott, a cégbíróság határidő tűzésével és pénzbírság terhe mellett felhívhatja a mulasztás pótlására a végelszámolót, vagy ennek eredménytelensége esetén 50 000 forinttól 500 000 forintig terjedő, ismételten is kiróható pénzbírsággal sújthatja, illetve biztosíthatja a feltételeket az új végelszámoló megválasztásához (taggyűlés, közgyűlés összehívásával), vagy a kényszer-végelszámolásról is határozhat (ennek szabályait lásd összeállításunk későbbi részében). Végül, ha a törvényességi felügyeleti eljárás a kényszer-végelszámolás alatt indul, akkor a cégbíróság új végelszámoló kirendeléséről hivatalból is rendelkezhet.

Változásbejelentési kötelezettség

A végelszámoló a végelszámolás megindítását változásbejegyzési kérelemben köteles bejelenteni a cégbíróságnak. A kérelemnek tartalmaznia kell

– a végelszámolás megindítását elrendelő határozat keltét,

– a végelszámolás kezdő időpontját,

– a végelszámoló nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), ha a végelszámoló nem természetes személy, akkor a cégjegyzékszámát és a megbízásából eljáró természetes személy nevét és lakóhelyét is, valamint

– a korábbi vezető tisztségvisel(ők) jogviszonyának megszűnését.

A Ctv. konkrétan is kimondja a korábban a törvényszövegből hiányzó szabályt, miszerint a végelszámoló az aláírási címpéldányát csak akkor köteles csatolni a változásbejegyzési kérelemhez, ha az a cégiratok között nem szerepel, mivel nem ő volt a cég korábbi vezető tisztségviselője.

A végelszámoló értesítési kötelezettsége

A végelszámoló a végelszámolás – bíróság végzésén alapuló, Cégközlönyben nyilvánosságra hozott – közzétételétől számított tizenöt napon belül – szükség szerint – értesíti a végelszámolás megindításáról

– a cég ingatlanának fekvése szerint illetékes földhivatalt a végelszámolás tényének bejegyzése érdekében,

– ha a cég valamely vagyontárgya országos közhiteles vagy közérdekből vezetett nyilvántartásban szerepel, e nyilvántartást vezető szervezetet,

– az illetékes vámhatóságot, illetékhivatalt, nyugdíjpénztárat, továbbá ha a cég engedélyköteles tevékenységet végez, az engedélyező hatóságot,

– a területileg illetékes állami munkaerő-piaci szervezetet,

– az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások elhárításához, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat,

– a cég bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet,

– a cég vagyoni részvételével működő jogalanyok vezető tisztségviselőit, illetve a cég részvételével működő társadalmi szervezeteket, alapítványokat, illetve

– a cég által vagy ellen indított és folyamatban lévő hatósági és bírósági eljárásokban az eljáró hatóságot vagy bíróságot.

(Megemlítjük, hogy a korábbi szabályozásban nem szerepel az értesítés tárgyának felsorolásánál a "szükség szerint" megjelölés, amely problémát okozott az olyan cégeknek, amelyek nem rendelkeztek ingatlantulajdonnal, és kérdésként felmerült, hogy a nemlegességet is be kell-e jelenteni, avagy sem. Az új előírás ezt a hiányosságot kiküszöbölte.)

A végelszámolás folyamata

Végelszámolói feladatok, kötelezettségek

A végelszámoló a végelszámolás során a cég vagyoni helyzetét felméri, követeléseit behajtja, tartozásait kiegyenlíti, jogait érvényesíti és kötelezettségeit teljesíti, vagyoni eszközeit pedig szükség esetén értékesíti. A hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyont a cég tagjai (részvényesei) között pénzben vagy természetben felosztja és a cég működését megszünteti.

A végelszámolónak a végelszámolás alatt gondoskodnia kell a cég vagyonának megóvásáról, valamint az értékesítés alá nem vont vagyon megőrzéséről is.

Vagyonmegóvás, ésszerű gazdálkodás

Vagyonmegóvási céllal, illetve az ésszerű gazdálkodás követelményeire figyelemmel új lehetőségeket is biztosított a jogalkotó a végelszámolás alatt álló cégek számára. Ennek keretében a cég legfőbb szerve elrendelheti, hogy a végelszámoló a cég vagyoni eszközeit vagy azok meghatározott részét csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti (ez elsősorban a jelentősebb értékű vagyontárgyak vonatkozásában célszerű, az értékesítés említett módjával felmerülő költségek nagyságrendjére figyelemmel). Emellett, ha a végelszámolás előre láthatóan hosszabb ideig tart, a társaság legfőbb szerve minősített többséggel meghozott határozatával a cég gazdasági tevékenységének ideiglenes és korlátozott folytatását rendelheti el akkor, ha ezt az eset összes körülményeit tekintve az ésszerű gazdálkodás követelményei megkövetelik.

Eljárás elhúzódó végelszámolás esetén

Nagyobb, illetve széles ügyfélkörrel, üzleti kapcsolatokkal rendelkező cégeknél előfordulhat, hogy a végelszámolás a megindításának évében nem fejeződik be. Ilyenkor a végelszámoló a számviteli törvényben meghatározott üzleti évenként köteles elkészíteni a számviteli törvény szerinti beszámolót és az adóbevallást annak feltüntetésével, hogy a cég végelszámolás alatt áll. Többévi folyamatban lévő végelszámolásnál a végelszámolás kezdő időpontját követően a végelszámoló évente tájékoztatót készít a legfőbb szerv és a cégbíróság részére, amelyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló cég helyzetét, és annak okát, hogy az eljárás befejezésének mi az oka, továbbá tájékoztatást kell adnia az eljárás befejezésének várható időpontjáról is.

A végelszámolás átalakulása kényszer-végelszámolássá

A Ctv. – korábban ismeretlen, egyben garanciális szabálya – szerint a végelszámolást a végelszámolás kezdő időpontjától számított legkésőbb három éven belül be kell fejezni. Abban az esetben, ha a végelszámoló nem nyújtja be a cég törlésére irányuló kérelmet a végelszámolás megkezdésétől számított három éven belül, a céget ún. kényszer-végelszámolás keretében kell megszüntetni.

A végelszámolás átalakulása felszámolási eljárássá

A végelszámoló a cég korábbi tisztségviselője által készített, a tevékenységet lezáró, a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegének adataiból végelszámolási nyitómérleget készít, majd a hitelezők igénybejelentésére nyitva álló határidő elteltét követően – legfeljebb hetvenöt napon belül – a hitelezői követelések jegyzékéből kiindulva – szükség szerint - korrigálja a végelszámolási nyitómérleget (korrigált végelszámolási nyitómérleget készít), amelyet a cég legfőbb szerve elé terjeszt.

Abban az esetben, ha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő, és a tagok (részvényesek) a hiányzó összeget harminc napon belül nem fizetik meg, haladéktalanul köteles felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet benyújtani. Lényeges, hogy ilyenkor a felszámolás iránti kérelem előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, azonban a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről haladéktalanul tájékoztatnia kell.

A fentiekhez kapcsolódó kötelezettségként a Ctv. előírja, hogy a végelszámoló a felszámolás elrendelése esetén – a felszámolás kezdő időpontját megelőző napra elkészítve – a számviteli szabályok szerint köteles beszámolót készíteni azzal, hogy az így készült beszámolót a legfőbb szervnek nem kell elfogadnia.

Végelszámolási kifogás

Külön szabályozza a Ctv. a végelszámolási kifogás kérdéskörét. A kifogás előterjesztésére a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt van lehetősége a sérelmet szenvedett félnek. A bejelentés határideje a végelszámoló eljárásának időtartama alatt a jogsértő intézkedésről, mulasztásról történt tudomásszerzéstől számított nyolc nap, de legfeljebb az intézkedéstől vagy a mulasztás bekövetkezésétől számított hatvan nap. A kifogást a cégbírósághoz kell címezni.

Az előzőek szerinti eseten túlmenően végelszámolási kifogásnak van helye akkor is, ha a végelszámoló a cég bármely hitelezőjének kérésére a hitelezői igénybejelentés határidejének lejártától számított harminc napon belül nem ad tájékoztatást arról, hogy követelését elismeri-e, illetve hogy a kifizetés mikorra várható.

A cégbíróság a végelszámolási kifogás felől – a végelszámoló észrevételének beszerzését követően – soron kívül határoz. Ha a kifogás elbírálása során a felek meghallgatása vagy bizonyítás felvétele szükséges, a cégbíróság a kifogásolt intézkedés végrehajtásának felfüggesztését is elrendelheti. Amennyiben a cégbíróság a végelszámolási kifogást megalapozottnak találja, úgy a végelszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapot helyreállítására kötelezi, vagy – ha ez lehetséges – az eredeti állapotot határozatával helyreállítja. Ha a végelszámoló mulasztott, a cégbíróság a végelszámolót intézkedés megtételére kötelezheti. A bíróság az alaptalan végelszámolási kifogást végzésével elutasítja. A végelszámolási kifogás tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.

Előfordulhat, hogy a végelszámoló a végelszámolási kifogásnak helyt adó jogerős bírósági végzésnek nem tesz eleget. Ez esetben a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében összehívja a cég legfőbb szervét új végelszámoló megválasztása céljából. Ha a cég a cégbíróság határozatában foglaltakat nem teljesíti, a cégbíróság elrendeli a kényszer-végelszámolást, és a felszámolók névjegyzékéből másik végelszámolót rendel ki.

(Mint látható, a cég "saját akaratából" megindított végelszámolás több esetben alakulhat át kényszer-végelszámolássá, amely lehetőséggel a törvényalkotó az eljárások indokolatlan, sok esetben nemtörődömség, hanyagság miatti elhúzódását kívánta megszüntetni, védve ezzel a hitelezők, esetenként a munkavállalók érdekét is.)

Szerződésállomány kezelése a végelszámolási eljárásban

Külön részt szentel a Ctv. annak a kérdésnek a rendezésére, hogy a végelszámolás megkezdését követően mi legyen a cég által korábban megkötött megállapodások sorsa. Ennek keretében felhatalmazza a végelszámolót a szerződések azonnali hatályú felmondására, vagy abban az esetben, ha a felek egyike sem teljesített még szolgáltatást, a szerződéstől történő elállásra. A másik félnek a felmondással, illetve az elállással okozott kár megtérítésére vonatkozó igényének kielégítésére azonban a végelszámoló tartalék képzésére köteles.

Ha a végelszámolás alatt álló cég vagyonában olyan vagyoni értékű jog (szerzői jogi felhasználási, szabadalomhasznosítási, védjegyhasználati jog) tartozik, amely a kizárólagos jog jogosultjának engedélye alapján, az engedély szerinti terjedelemben áll fenn, és a jogosult engedélye nem terjed ki a jog harmadik személynek történő átengedésére, a végelszámoló a vagyoni értékű jogra vonatkozó szerződést köteles felmondani.

A végelszámoló azonban bizonyos esetekben nem gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás, illetve az elállás jogát. Így arra nincs lehetősége

– a természetes személynek – a szolgálati lakás és garázs kivételével - lakásra fennálló bérleti szerződése,

– az iskolával vagy a tanulóval a gyakorlati képzés szervezésére kötött szerződése,

– a munkaszerződések,

– a nem gazdasági tevékenységgel összefüggő kölcsönszerződés,

– a szövetkezeti tag vállalkozás jellegű jogviszonyával összefüggő szerződés, valamint

– a kollektív szerződés tekintetében, illetve

– tartási és életjáradéki szerződés felmondása esetén a másik felet megfelelő kártalanítás illeti meg.

Lényeges, hogy az elmondottakon túli, egyéb járadék jellegű kötelezettségek rendezése érdekében a végelszámoló egy összegben kifizetendő kártalanításban állapodhat meg a jogosulttal, vagy a végelszámoló köteles a jogosult javára egyszeri díjú járulékbiztosítási szerződést kötni. A jövőben felmerülő szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésével pedig a végelszámoló köteles harmadik személyt megbízni, akinek részére át kell adnia az ügy összes körülményei figyelembevételével erre a célra képzett lekötött tartalékot. A megbízásról készült közleményt a Cégközlönyben közzé kell tenni. A végelszámoló és a jogosult között létrejött megállapodás alapján mód van arra is, hogy a jogosult egyszeri visszatérítést kaphasson.

A végelszámolás befejezése

Dokumentációk

A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor elkészíti és – a cégnél működő felügyelőbizottság vagy más ellenőrzésre feljogosított szerv, illetve könyvvizsgáló jelentésével együtt – a legfőbb szerv elé terjeszti jóváhagyásra:

– az adóbevallásokat,

– a végelszámolás utolsó üzleti évéről készült számviteli törvény szerinti beszámolót, amelynek mérlegében az eszközök, illetve az esetleges kötelezettségek piaci értéken szerepelnek, a piaci értéken történő értékelésnek az eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás tartalmazza,

– a vagyonfelosztási javaslatot, amelyben a végelszámoló díjának mértékére is indítványt tesz,

– a végelszámolási időszak gazdasági eseményeinek bemutatásáról szóló összefoglaló értékelést (zárójelentést), valamint

– a cég vagyoni részesedésével működő jogalanyok, illetve a részvételével működő társadalmi szervezetek, alapítványok sorsára vonatkozó javaslatot.

A legfőbb szerv határozata

A legfőbb szerv az előterjesztett iratok, illetve a vagyonfelosztás tárgyában határozatot hoz, amelyben dönthet a jogok engedményezéséről és a kötelezettségek átruházásáról, illetve a cég tartozásának más által történő átvállalásáról is. A határozatban – szükség esetén – rendelkezni kell a végelszámoló díjáról és a végelszámolás költségeinek, köztük az iratanyag őrzésének és a cég megszűnésével kapcsolatban felmerülő egyéb költségeknek a viseléséről is.

A felosztott vagyon kiadása

Az előzőekben felsorolt iratok jóváhagyása és a vagyonfelosztási határozat elfogadása után a legfőbb szerv dönt a felosztott vagyon kiadásának időpontjáról, amelynek lebonyolítására a végelszámoló köteles. A vagyon kiadása csak a cég törlését elrendelő végzés meghozatalát követően lehetséges.

Törlési kérelem és mellékletei

Változatlan az a rendelkezés, miszerint a végelszámoló által benyújtott, a cég törlésére irányuló kérelem illetékmentes, és a cég törlését tartalmazó végzés közzétételéért közzétételi költségtérítést nem kell fizetni.

A kérelemhez az arra vonatkozó határozatot, a legfőbb szerv fentiekben részletezett határozatát, valamint az alábbi dokumentumokat kell csatolni:

– a végelszámolás utolsó üzleti évéről készült számviteli törvény szerinti beszámolót,

– a vagyonfelosztási javaslatot, amelyben a végelszámoló díjának mértékére is indítványt tesz, továbbá

– a végelszámolási időszak gazdasági eseményeinek bemutatásáról szóló összefoglaló értékelést (zárójelentést).

Döntés a működés továbbfolytatásáról

Továbbra is lehetőség van arra, hogy a legfőbb szerv a végelszámolás folyamata alatt – a cég törlésére irányuló kérelem cégbírósághoz történő benyújtásáig – elhatározhatja a végelszámolás megszüntetését és a cég működésének továbbfolytatását. Ebben az esetben a végelszámoló megbízásának visszavonásáról, a végelszámoló díjának megállapításáról és kifizetéséről és az új vezető tisztségviselő megválasztásáról is dönteni kell.

Hitelezői igénybejelentés végelszámolásban

A cég hitelezői a követeléseiket a végelszámolás megindításának közzétételét követő negyven napon belül jelenthetik be a végelszámolónak. A bejelentés akkor is szükséges, ha a céggel szemben a követeléssel kapcsolatban hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. * A bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem jár jogvesztéssel, de a zárómérleg és a vagyonfelosztási határozat elfogadását követően hitelezői igényt már csak a megszűnt cég tartozásaiért történő helytállásra vonatkozó szabályok szerint lehet érvényesíteni. * A végelszámoló a hitelezői igénybejelentési határidő elteltét követő tizenöt napon belül a követelésekről jegyzéket készít, ezen belül külön kimutatja az elismert és a vitatott hitelezői igényeket. A követelések jegyzékét a végelszámoló további tizenöt napon belül benyújtja a cégbírósághoz a nyilvános cégiratok közé történő elhelyezés céljából. A vitatott hitelezői igények hitelezőit a végelszámoló a követelésük ilyen minősítéséről ugyanezen időtartam alatt értesíti. * A cég tagja (részvényese), hitelezője, illetve az, aki a jogi érdekét valószínűsíti, törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál, ha azt észleli, hogy a végelszámoló nem csatolta be a cégiratokhoz a követelések jegyzékét. Ilyen esetben a bíróság a végelszámolót határidő tűzésével és pénzbírság terhe mellett felhívja a mulasztás pótlására, vagy ennek eredménytelensége esetén 50 000 forinttól 500 000 forintig terjedő, ismételten is kiróható pénzbírsággal sújthatja. * Az a hitelező, akinek bejelentett követelését a végelszámoló vitatja, igényét a végelszámoló értesítésének kézhezvételétől számított harmincnapos határidőn belül a bíróság előtt perben érvényesítheti. A végelszámoló a vitatott igények fedezetére köteles lekötött tartalékot képezni.

Egyszerűsített végelszámolás

Az egyszerűsített végelszámolásra a 2006. július 1-jét megelőző szabályozás alapján is lehetősége volt a gazdasági társaságnak. Az új szabály azonban az eljárás időtartamát a korábbi 30 napos időtartamról 120 napra emelte fel.

Feltételek

Lényeges, hogy egyszerűsített végelszámolásra – a korábbi rendelkezéshez hasonlóan – kizárólag jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vonatkozásában van lehetőség. A végelszámolás cégbejegyzésére egyszerűsített módon a fentieken túl csak akkor nyílik lehetőség, ha a cég a végelszámolása kezdő időpontjától számított százhúsz napon belül a végelszámolást befejezi.

Az egyszerűsített végelszámolás esetén a végelszámolás megindulásáról szóló közlemény Cégközlönyben történő közzétételét a végelszámoló – az általános, előzőekben utalt határidőtől eltérően – a végelszámolás kezdő időpontjától számított nyolc napon belül köteles kezdeményezni.

Törlési kérelem, cégbírósági feladatok

A cég a végelszámoló személyét a végelszámolás befejezésével és a törlési kérelemmel együtt jelenti be a cégbíróságnak, amely rendelkezik a törlés bejegyzéséről és közzétételéről, ennek keretében feltüntetve a végelszámoló személyét és lakóhelyét (székhelyét), utalva arra is, hogy a végelszámolás egyszerűsített módon folyt le.

Eljárás az általános szabályok szerint

Bizonyos esetekben a végelszámoló egyszerűsített végelszámolás helyett a végelszámolásra vonatkozó általános szabályok szerint jár el. A Ctv. taxatív felsorolása alapján kötelező az általános szabályok szerinti eljárás, ha

– a végelszámolás során valamely hitelező igényét vitatja, illetve

– a vitatott igénye miatt a hitelező a cég ellen peres eljárást indít, vagy

– az egyszerűsített végelszámolás lefolytatására előírt határidő az eljárás folyamatban léte alatt lejárt; e szerint kell eljárni akkor is, ha az egyszerűsített végelszámolás alatt előreláthatóvá válik, hogy az egyszerűsített végelszámolás befejezése határidőben nem lehetséges.

(Az áttérés időpontja a fenti esetekben a kérelem benyújtásának napja.)

Az egyszerűsített eljárás lefolytatásának tilalma

Nincs helye a végelszámolás egyszerűsített módon történő befejezésének, ha végelszámolási kifogással kapcsolatos eljárás van folyamatban. (A végelszámolási kifogás szabályait összeállításunk korábbi részében már ismertettük.)

Egyszerűsített végelszámolás átalakulása kényszer-végelszámolássá

Az egyszerűsített végelszámolás is átalakulhat kényszer-végelszámolássá a következők szerint.

Kényszer-végelszámolásnak van helye, ha

– a végelszámoló – kötelezettsége ellenére – nem tér át az általános szabályok alkalmazására (lásd fenn), ha

– végelszámolási kifogással kapcsolatban eljárás van folyamatban, és továbbra is egyszerűsített eljárásban folytatja a végelszámolást, valamint ha

– nem tér át az általános szabályok szerinti eljárásra annak ellenére, hogy az egyszerűsített végelszámolás alatt előre láthatóvá vált, hogy az egyszerűsített végelszámolás befejezése határidőben nem történhet meg.

Kötelező áttérés esetén a változásbejegyzés iránti kérelemhez csatolandó mellékletek

Azokban – a fentiekben részletezett – esetekben, amikor nincs helye egyszerűsített végelszámolásnak a jogszabályi feltételek fennállta ellenére sem, a végelszámolónak a változásbejegyzési kérelméhez – ha a közzététel már megtörtént – csatolnia kell a végelszámolási közlemény megjelenését igazoló okiratot. Ebben az esetben a cégbíróság a változásbejegyzési végzésében hitelezői felhívást már nem tesz közzé, de a bírósági közleményben utal arra, hogy a végelszámolás egyszerűsített módon indult meg, és a korábban megjelent közlemény megjelenési időpontját is feltünteti. Ha az áttérés olyan időben történt meg, amikor a végelszámoló még nem tett közzé közleményt, akkor a végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság végzésében történik a hitelezői felhívás.

Végelszámolási hirdetményhez kapcsolódó határidők számítása

Végül lényeges, hogy hitelezők igénybejelentésére, a követelések jegyzékének elkészítésére vonatkozó és egyéb, a végelszámolási hirdetményhez kapcsolódó határidők számítása és kötelezettségek teljesítése áttérés esetén is - ha volt ilyen – a végelszámoló által közzétett közlemény megjelenési időpontjához kötődik.

Kényszer-végelszámolás mint új jogintézmény

Ha a bíróság törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva a céget megszűntnek nyilvánítja, kényszer-végelszámolást rendel el.

Kényszer-végelszámolást folytatnak le akkor is, ha az anyagi jogszabályok szerint a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, illetve ha a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be, továbbá ha a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre.

Nincs helye kényszer-végelszámolás elrendelésének a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatalát követően, valamint abban az esetben sem, ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy az ügyész a cégbíróságot arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedést alkalmaztak.

A kényszer-végelszámolás során a cég legfőbb szerve nem dönthet a cégnek a végelszámolási eljárás alatti működtetéséről, illetve a végelszámolási eljárás megszüntetéséről. A végelszámolás kezdő időpontját követően a cég szervei nem hozhatnak a végelszámolás céljával ellentétes döntéseket.

A cégbíróság nem dönthet a jogerősen elrendelt kényszer-végelszámolás megszüntetéséről. A kényszer-végelszámolást – ha azt a cég által elhatározott végelszámolást követően rendelik el – a jogerős elrendelésétől számított egy éven belül be kell fejezni. A cégbíróság a határidőt a végelszámoló kérelmére indokolt esetben egy alkalommal hat hónappal, illetve ha peres eljárás van folyamatban, e per jogerős befejezéséig meghosszabbíthatja.

Ha a kényszer-végelszámolás során felszámolási eljárást kell kezdeményezni, a felszámolás során egyezségkötésnek nincs helye, és a felszámolási eljárás az adós cég teljesítésére tekintettel nem szüntethető meg.

A bíróság a kényszer-végelszámolást elrendelő határozatában a cég végelszámolójának – kivételesen indokolt esetben – a cég vezető tisztségviselőjét is kirendelheti. A bíróság által kirendelt végelszámoló e megbízatást alapos okkal visszautasíthatja.

Ha a cégbíróság végelszámolóként a felszámolók névjegyzékében szereplő szervezetet rendel ki, a felszámoló szervezet csak a Cstv.-ben szabályozott kizárási és összeférhetetlenségi okokra való hivatkozással utasíthatja vissza a megbízatást.

A kényszer-végelszámolás jogerős elrendelésével összefüggő változásokat a cégbíróság hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe és teszi közzé. A későbbi cégjegyzékadat-változások bejelentése a végelszámoló kötelezettsége.

A kényszer-végelszámolás során kirendelt végelszámoló a cég vagyonát csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti.

A Gt. vezető tisztségviselőkre vonatkozó, a végelszámolóra is alkalmazandó rendelkezései

A gazdasági társaság ügyvezetését – a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint – a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. E törvény alkalmazásában ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

A közkereseti és a betéti társaság ügyvezetését az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok vezető tisztségviselőként látják el.

A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el.

A részvénytársaság ügyvezetését – kivéve, ha a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya az igazgatóság hatáskörét egy vezető tisztségviselőre (vezérigazgató – 247. §) ruházta – az igazgatóság mint testület látja el. A nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya úgy is rendelkezhet, hogy igazgatótanács látja el egységesen az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat (egységes irányítási rendszerű részvénytársaság). Ez esetben a részvénytársaságnál felügyelőbizottság nem működik, és az igazgatótanács tagjai minősülnek vezető tisztségviselőknek.

Az egyesülésnél – a társasági szerződés előírásai szerint – az igazgató vezető tisztségviselőként vagy az igazgatóság mint testület látja el az ügyvezetési teendőket.

A jogviszony jellege

A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a Gt. szerinti társasági jogi jogviszony az irányadó azzal, hogy az így nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Vezetői tisztségviselő e megbízatását munkaviszonyban nem láthatja el.

A vezető tisztségviselő feladatát önállóan látja el. E minőségében csak a jogszabályoknak, a társasági szerződésnek, valamint a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve, és – a következő bekezdésben foglaltak kivételével - a gazdasági társaság tagjai (részvényesei) által nem utasítható.

Egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag (részvényes) a vezető tisztségviselő részére írásban utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő végrehajtani köteles, de ez esetben mentesül a jelen felsorolás utolsó bekezdésében meghatározott felelősség alól.

A társaság legfőbb szerve csak abban az esetben és körben vonhatja el a vezető tisztségviselőknek, illetve az ügyvezető testületnek a társaság ügyvezetése körébe tartozó hatáskörét, amennyiben ezt e törvény vagy a társasági szerződés lehetővé teszi.

Iratőrzés, adatszolgáltatás végelszámolási eljárásban

A végelszámoló köteles gondoskodni a cég iratanyagának elhelyezéséről. Az ezzel kapcsolatos költségeket és a megszűnés utáni iratőrzés költségeit a vagyonfelosztási javaslatban fel kell tüntetni. A vagyonfelosztás során úgy is meg lehet állapodni, hogy a cég iratanyagának őrzését (ingyenesen vagy ellenérték fejében) a tagok (részvényesek) valamelyike vállalja. A cég iratanyagának elhelyezésére egyebekben a Cstv. erre vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók. * A végelszámoló a külön jogszabályban meghatározott módon köteles a végelszámolás alatt álló cég biztosítottjainak adatait átadni az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek. A szerv erről szóló igazolását a végelszámoló köteles benyújtani a cégbíróságnak.

Összeférhetetlenség

Nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült.

Akit jogerős bírói ítélettel a vezető tisztség gyakorlásától eltiltottak, e tilalom hatálya alatt nem lehet vezető tisztségviselő. Akit valamely más foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet főtevékenységként folytató gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő.

A gazdasági társaságnak megszüntetési eljárás során való törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a törlést megelőző naptári évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő volt.

A vezető tisztségviselő az új vezető tisztségviselői megbízás elfogadásától számított tizenöt napon belül azokat a társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag, írásban tájékoztatni köteles.

A vezető tisztségviselő – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – nem szerezhet részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet főtevékenységként megjelölő más gazdálkodó szervezetben.

A vezető tisztségviselő és közeli hozzátartozója, valamint élettársa nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság főtevékenysége körébe tartozó ügyleteket, kivéve ha ezt a társasági szerződés megengedi.

A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a fentiekben foglalt tilalom a gazdasági társasággal azonos tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet, illetve a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügylet tekintetében áll fenn.

A gazdasági társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója, valamint élettársa ugyanannál a társaságnál a felügyelőbizottság tagjává nem választható meg.

A megbízatás időtartama

Ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben kijelölni. Ha a társasági szerződésben a vezető tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok (részvényesek) nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselőt öt évre megválasztottnak kell tekinteni, kivéve ha a gazdasági társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre.

A vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy általi elfogadással jön létre. A vezető tisztségviselők újraválaszthatók, és a társaság legfőbb szerve által bármikor, indokolási kötelezettség nélkül visszahívhatók.

Felelősség

Az előzőekben foglalt szabályok megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kár megtérítésére vonatkozó igényt a társaság a kár bekövetkeztétől számított egy éven belül érvényesítheti a vezető tisztségviselővel szemben.

A gazdasági társaság alapításának, a társasági szerződés módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a vezető tisztségviselők kötelezettsége. A vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak.

A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal – és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért.

A gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.

Együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselők gazdasági társasággal szembeni kártérítési felelőssége a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint egyetemleges. Ha a kárt a testületi ügyvezetés határozata okozta, mentesül a felelősség alól az a tag, aki a döntésben nem vett részt, vagy a határozat ellen szavazott.

A társasági szerződés előírhatja, hogy a társaság legfőbb szerve évente tűzze napirendjére a vezető tisztségviselők előző üzleti évben végzett munkájának értékelését, és határozzon a vezető tisztségviselők részére megadható felmentvény tárgyában. A felmentvény megadásával a legfőbb szerv igazolja, hogy a vezető tisztségviselők az értékelt időszakban munkájukat a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva végezték. A felmentvény hatálytalanná válik, ha utólag a bíróság jogerősen megállapítja, hogy a felmentvény megadására alapul szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak.

A gazdasági társaság jogutód nélkül való megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt – a jogerős cégbírósági törléstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül – a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagok (részvényesek) érvényesíthetik. Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a kártérítési igényt a tag (részvényes) a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból az őt megillető rész arányában érvényesítheti.

Titoktartás, felvilágosítás

A vezető tisztségviselők kötelesek a gazdasági társaság üzleti titkait megőrizni.

A vezető tisztségviselők – ha a Gt. másként nem rendelkezik – kötelesek a tagok (részvényesek) kérésére a társaság ügyeiről felvilágosítást adni, a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést lehetővé tenni. Ha e kérelemnek nem tesznek eleget, az érdekelt tag (részvényes) kérelmére a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében kötelezheti a gazdasági társaságot a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására. A tagok (részvényesek) ezzel kapcsolatos joggyakorlásának rendeltetésszerűnek kell lennie, és nem sértheti a gazdasági társaság méltányos üzleti érdekeit, illetve üzleti titkait.

Munkáltató jogkör

A gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a vezető tisztségviselő gyakorolja. Ha a társaságnál ügyvezető testület működik, a társasági szerződésben, a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában pedig az ügyvezető testület ügyrendjében kell rendelkezni a munkáltatói jogok gyakorlásának a testület tagjai közti megosztásáról.

A társasági szerződés vagy a társaság legfőbb szervének határozata a munkáltatói jogok gyakorlását több vezető tisztségviselő esetében az egyik vezető tisztségviselőre, illetve más, a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át.

Képviselet

A gazdasági társaságot törvényes képviselőként a vezető tisztségviselők képviselik harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt. A vezető tisztségviselők törvényen alapuló szervezeti képviseleti jogát a társasági szerződés korlátozhatja, illetve több vezető tisztségviselő között megoszthatja. A képviseleti jog korlátozása, illetve megosztása harmadik személyekkel szemben nem hatályos.

A vezető tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjaira nézve a gazdasági társaság munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatják fel.

A gazdasági társaságot a társaság vezető tisztségviselője, valamint cégvezetője írásban cégjegyzés útján képviseli. Ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselők és a cégvezető cégjegyzési joga – a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is – önálló, az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy meghatározott munkakört betöltő munkavállaló cégjegyzési joga önálló, valamint hogy a vezető tisztségviselő, illetve a cégvezető valamelyik képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jogosult a gazdasági társaság cégjegyzésére.

A társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 24. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti

fizetési felszólítás

Fontos!

Saját érdekében gondosan olvassa el ezt a figyelmeztetést! Ha e fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül nem vitatja indokolt írásbeli nyilatkozatban a jelen fizetési felszólítás szerinti követelést, és nem is egyenlíti azt ki, felszámolási eljárás kezdeményezhető.

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

adós részére (név, székhely)

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

............................................................................................... hitelező (név, cím/székhely, cégjegyzékszám/adószám) képviseletében

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

(meghatalmazott neve és címe)

felszólítom, hogy ezen felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül részemre fizesse meg a következő összegeket:

1. Főkövetelés címén ........................................................................................................................................................................... Ft-ot,

2. továbbá .......................................................... Ft után ......................................... -tól ..................................... -ig ........%

............................................................................ Ft után ......................................... -tól ..................................... -ig ........%

............................................................................ Ft után ......................................... -tól ..................................... -ig ........%

............................................................................ Ft után ................................... -tól a kifizetés napjáig járó ........% kamatot.

Az adós a fenti összegekkel azért tartozik, mert:

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

A főkövetelés esedékessé válásának időpontja:

..........................................................................................................................................................................................................................

(Csak abban az esetben töltendő ki, ha a hitelező a követelést engedményezés útján szerezte)

Név Az engedményezés(ek) időpontja

Eredeti hitelező (engedményező) ...........................................................................

Engedményes ...........................................................................

Egyéb információ:

..........................................................................................................................................................................................................................

..........................................................................................................................................................................................................................

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. §-a:

27. § (1) A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja (28. §). (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a) korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő – a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó – fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki, vagy b) a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy c) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy d) a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. (3) Amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig – ellenkező bizonyításig – a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. (4) Az adós fizetésképtelensége a (2) bekezdésben meghatározott esetekben sem állapítható meg, ha a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére a 26. § (3) bekezdése alapján engedélyezett határidő még nem telt el. (5) Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.

................................., 20..... (év) ................ (hó) ...... -án (nap)

a hitelező vagy meghatalmazott

képviselőjének aláírása

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. július 1.) vegye figyelembe!